37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 9. 13:12 | Link
[Cathy]

MIdáig eltalálni nem volt nagy kunszt, végül is csak annyi volt a dolga, hogy "menj a bazinagy kastély felé", a bejárati csarnoktól viszont már kicsit nagyobb kihívás megtalálnia a Navinét. Ez a baj az év közbeni átiratkozással, nincsenek mások, akik szintúgy tanácstalanok. Igazából kapott valami papírt, amin volt eligazítás, de véletlenül elvesztette pakolás közben. (Igazából van egy rossz érzése azzal kapcsolatban, hogy valószínűleg felhasználta "tekerésre". Elfüstölt tájékoztatóból meg nehéz tájékozódni.)
Egy közepesen nagy hátizsákot tart az egyik vállán, a kevésbé terhelt keze nyeglén zsebre vágva pihen, miközben szív egyet az orrán és körbenéz a csarnokban valami segítség vagy támpont után kutatva.
Miért nincs kinyilazva, hogy mi merre? Mennyivel praktikusabb lenne! Irtó hülyén nézne ki, de praktikus lenne. Miután ebbe a tanácstalanságba belekövülve szobrozik olyan másfél percig, hirtelen csak vállat von, és a fal mellé besorolva ledobja a holmiját. Töprengve megvakarja az orrnyergét és hunyorítva nézelődik - a legegyszerűbb az lesz, ha csak simán odamegy az első szimpatikusnak tűnő emberhez és segítséget kér. Inkább, mint eltévedni ezen a helyen, amikor legutóbb eltévedt egy mágusiskolában, ami kicsit több, mint három éve volt, néhány csontja bánta, amikor kiszaladt alóla a "trükkös lépcső". Szóval most marad stabil talajon, amíg nem tuti minden.
Egyszóval felhagy a zenehallgatással - nehéz vadászni, miközben hangos zene dübörög az ember fülébe - és úgy ácsorog tovább, az elmenőket vizslatva, mintha teljesen normális lenne, hogy itt csövel és igazából pont így tervezte volna az érkezést.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 11. 22:09
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 9. 20:58 | Link
Kiddo
A szökevény macska és az új srác... Rolleyes † Ruha

Nem éppen terveztem a császkálást a kastélyban, de ha az embernek kiscicái vannak és azok történetesen kalandvágyóak, akkor meg kell hogy essen velünk ez a hiba. Ahogy kifelé sétáltam a szobából az egyik csenevész kismacskám kisurrant még mielőtt becsukhattam volna az ajtót. Mérgelődve indultam a szeleburdi után, ám sajnos nem állt meg az üldözés a klubhelyiségben. Éppen betévedt az egyik diák a helyiségbe, így a macska pedig kisurrant mellette.
- Na ne, ne csináld! Hogy az az isten átka... - kiáltottam fel, az elsős pedig értetlenül nézett utánam, ahogy elsprinteltem mellette. A kölyökmacska a folyosón száguldott, én pedig a nyomában. Az üldözés egészen a bejárati csarnok előttig tartott, amikor ugyanis a kis drága nem tudta merre menjen. Gyorsan felkaptam a földről és magamhoz öleltem, majd körbepillantottam. Páran voltak itt, de nem igazán zavartattam magam, hiszen amiért idáig jöttem a karjaimban volt és történetesen dorombolt. Haloványan elmosolyodva pillantottam le a szőrgombolyagra, aki erre még hangosabban dorombolt mint az előbb, én pedig felsóhajtottam. Legalább ezek a kis csenevészek tudnak egy kis vidámságot csempészni a napjaimba...
- Mostanában olyan vagy, mint egy szökésben lévő rab... - jegyeztem meg. Újra körbepillantva szúrtam csak ki a fiút, aki a falnál állt. Eléggé magabiztos tartása volt, olyan mintha mindig is ide járt volna és tudná merre kell mennie. Szórakoztató volt a dolog, mert a hátizsák elárulta. Egy, vagy talán két percig azon töprengtem, hogy megsajnáljam, vagy menjek a dolgomra, de „sajnos” az a jó szívem! Odasétálok hozzá a macskával a kezemben és rápillantok magabiztosan.
- Gondolom új vagy... - pillantottam a táskája felé, aztán vissza az arcára. - Ha szeretnéd elmagyarázhatom mi merre van. Amúgy Cat vagyok, ez pedig itt Sheza! - ejtek meg egy barátságos mosoly a fiú felé, mivel én nekem sem volt könnyű, mikor idekerültem. Sajnos én sem a sulikezdés napján érkeztem a kastélyba, ezért akkoriban voltak gondjaim a tájékozódással. Egy pillanatra a mellettem elhaladók felé vetek egy pillantást és elgondolkozom rajta, vajon miért csak nekem jutott az eszembe odamenni hozzá. Mondjuk, nem  éppen hasonlít egy elsősre, valószínűleg annyi idős lehet mint én... Várva, hogy mit reagál megfékezem a macskát abban, hogy újra megszökjön.
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 9. 21:47 | Link
[Cathy]

Jó, igazából az a helyzet, hogy nem nagyon erőlteti meg magát az ügyben, hogy igazán gyorsan szerezzen magának segítséget, ez ugyanis több ponton problémás.
Először is erőfeszítést kéne tennie, megmozdulnia, összeszednie magát annyira, hogy magától, saját akaratából - és egyébként minden érdeklődés nélkül csak szükségből - megszólítson valakit, netalántán lehet, hogy még udvariasnak is kéne lennie, mert ő kér segítséget, akkor meg igazán elvárják az ilyesmit. Szóval akárhogy is nézzük, ez rendkívül energiaigényesnek tűnik, ő meg fejlődőben lévő szervezet, nem pazarolhatja az erejét.
Másik ok(és ebből eredeztethető inkább a tétlensége, nem az első okból) kevésbé prózai. Nem, egyáltalán nem prózai. Egyszerűen elbambult, jól néz ki a hely, hát na, az ember olyan könnyedén elnézelődik, meg megnézett magának egy-két lányt is. Tiszta szívás, hogy nincs nyár, akkor lehet, hogy rövidebb szoknya lenne rajtuk, de hát a brit nők után az itteniek eyecandynek számítanak.
Aztán beúszik a képbe egy újabb szereplő, újabb, mint az előbb elsétáló lánycsoport, akik közül egy-kettőnek az időjárás ellenére is igen rövid volt a szoknyája. Hogy is volt a mondás? Bizonyos lányok télen sem fáznak. Tekintete átsvenkel Cathyre, fókuszál, elsőre ingere lenne visszakérdezni, hogy "mi?" de aztán a beszédpercepció beindul és szép lassan felfogja a mondat jelentését, amivel megszólították. Dünnyögve hümment egyet.
- Jaja, új. - Fejével a táskája felé biccent, bár ő is látja, hogy feleslegesen, a lány már kiszúrta a holmiját mellette, nem is túl nehéz feladat. Ellenben beszélgetőpartnere arcáról hamarost a mellkasára siklik a pillantása. Kivételesen nem azért, mert egy bunkó paraszt és a mellét nézi (bár ez is egy reális feltételezés lehetett volna), hanem mert a lány egy macskát tart a kezében. Egy macskát! Erre némileg értetlenül összevonja a szemöldökét.. aztán nagyon hamar tovább is siklik a tények felett. Aha, macska, good.
- Király, azzal nagyon kisegítenél, tudod, kaptam papírt arról, hogy merre kell menni, de elkeveredett, szóval lélekben már felkészültem, hogy az első estémen itt a csarnokban csövelek majd. - Ez persze mondjuk egyáltalán nem igaz, tökéletesen tisztában volt azzal, hogy legrosszabb esetben előbb-utóbb rávette volna magát, és valakit befog ideiglenes GPS-nek. De mennyivel jobban hangzik az, ami végül elhagyta a száját! Szerinte.
- Cat.. - rámutat a lányra - .. és Sheza.. - rámutat a macskára - Nem fordítva? - Végül is a cat a macska.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 9. 21:52
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 9. 22:30 | Link
Kiddo
A szökevény macska és az új srác... Rolleyes † Ruha

Na hát a fiúnak csak leesett hogy leszólítottam és elkezdett hümmögni. Már majdnem ott tartottam, hogy nem volt jó ötlet megint kezdeményeznem és hogy leszidom magam gondolatban, ami igen gyakran megesett velem, de szerencsémre épp akkor válaszolt. Hála az égnek... nem nézi tolakodásnak! Figyeltem ahogy a macskára esik a pillantása, vagyis reméltem hogy a macska az, ami érdekli. Egy szórakozott mosolyt engedek meg magamnak amikor összevonja a szemöldökét és rögtön előállok a fel nem tett kérdésére a válasszal.
- Kiszökött a szobából... - magyaráztam meg neki miért van nálam a macska, habár tőlem nem meglepő az, hogy a macskáim valamelyikével sétálok a kastélyban, de ez kivételesen egy másik eset volt, na és ő még csak nem is ismert, így nem tudhatta mit csinálok a szabadidőmben. Arra, hogy segítsek neki persze egy elég hosszú magyarázattal állt elő, amire megengedtem magamnak egy bólintást mikor végigmondta.
- Nyugi, előbb vagy utóbb jött volna erre egy tanár, vagy a defenzor esetleg egy másik prefektus aki segített volna, hogy merre menj. - mondom neki, majd a hátizsákra pillantottam. - Melyik házba kerültél? - kérdezem meg és felnevetek azon amit mond, mert volt benne valami.
- A teljes nevem Catherine Alexis Rawen, de jobban szeretem a Cat becenevet mint a Catherine-t. - magyarázom meg neki a lényeget. - De akár lehetek Cathy, Alex... amit csak akarsz, de a legtöbben Catnek hívnak. - mondom és nyújtom az egyik kezem, hogy kezet foghassunk a, a másikkal pedig tartom a kis fenevadat, nehogy megszökjön, vagy leessen. - Én a Rellon házba járok, második évfolyamos vagyok, emellett prefektus, szóval nyugodtan kérdezhetsz, nagyjából tudom mi merre van. - néztem rá és várom, hogy válaszoljon az előbb feltett kérdésre. Persze a kis gézengúz Sheza nem igazán akar nyugton maradni, de nem tehet róla, mert még kölyök. Habár Sierrának kellene vigyáznia a kölykeire, nem pedig nekem. Visszatereltem a gondolataim a fiúra, majd elmosolyodtam. - Kicsit ismerős a helyzeted, én is év közben jöttem a suliba, de én elsősként. Te olyan...harmadikos, vagy negyedikes lehetsz. - tippeltem, de csak azért mertem, mert általában bejönnek az efféle tippjeim, na meg mert szeretek beszélgetni, bármiről, bármikor, bármit, de komolyan. - Milyen volt az út idáig? - kérdezem meg, mert képtelen voltam csendben maradni, pedig igazán leszokhattam volna már arról, hogy kifaggatom az embereket, habár ezt betudhatom annak, hogy néha interjút készítek pár diákkal és hát a szokások...
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 11. 14:58 | Link
[Cat]

- Hja, értem. - Na ezért nem tart macskát, ki akarna ennyit rohangálni egy állat miatt? Meg azért sem, mert képtelen gondoskodni bármilyen élőlénynek számító dologról, hé, néha még magáról sem! Még egy kaktusz is csúnya halált halt nála, pedig a szülei azzal vették meg neki, hogy ezt már igazán nem lehet elrontani. Szóval az állattartás az élet olyan misztériumai közé tartozik számára, amely jobb, ha elérhetetlen marad számára. Az állatok érdekében.
- Defenzor? - A tanár és a prefektus titulusával még csak-csak tisztában van, na de ez újdonságként cseng neki. Közben a néha le-lenéz a macskára, aki láthatóan nem kedveli őt. Az állatok, mindig megérzik a fű szagát, még akkor is, ha az emberi érzék már túl kevés ahhoz, hogy észrevehető legyen, és nem, nem igazán szeretik.
- Aaa Navinébe, a harmadik évfolyamba csatlakozom most be, ha minden igaz. - Ami első kanyarban nagyon király lesz, mert ha nem tud valamit, akkor majd foghatja arra, hogy más volt a tanrendük és ők ezt még nem vették. Nem mintha a varázslatok miatt aggódna, a gyakorlatban jó, csak az elméleti részével hagyják békén. Érdekli is őt a mana áramlása, a lényeg, hogy működik a varázslat, nem?
- Jó hosszú név. - Szélesen elmosolyodik, és a mosoly mögött kimondatlanul ott van, hogy már most elfelejtette a lány nevét, mármint azt leszámítva, hogy Cat. Az emberi memóriának való. Aztán mint aki észbekap, hirtelen nyújtja a kezét a lány irányába. Aztán realizálja, hogy a macska megtartásához, azért még mindig jobb két kéz, mint egy, talán mégsem volt olyan jó ötlet, szóval vissza is húzza egyből.
- Én meg Kornél vagyok. Szóval Rellon.. meg prefektus. - Not bad arcot vág, bár belül inkább not impressed, sosem volt oda a státusz szerinti megkülönböztetésért, de azt azért el tudja ismerni, hogy valaki felelősséggel járó feladatokat vállal. Neki biztosan nem menne, ő és a felelősség, persze.
- Elég unalmas, nem valami mozgalmas program egyedül utazni, viszont ha te már akkor második éve itt vagy, talán tudsz segíteni. Mi a wifi jelszó? Meg hol lehet a kábeles netet kifizetni és mennyibe kerül?
Még nem próbálta bekapcsolni sem a mobilját, sem a gépét az iskola területén, így sajnos azzal a szomorú ténnyel sem találkozott, hogy a készülék errefelé teljesen halott. Egyébiránt biztosan közölték vele ezt az aprócska tényt, mikor az új iskolájáról beszéltek, de mostanság jó szokása oda se bagózni arra, amit mondanak neki, gondolván, hogy úgy is csak számára érdektelen bullsh*t az egész. Na, hát pedig ez minden lett volna, csak érdektelen nem.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 11. 15:02
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 22. 14:10 | Link
Kiddo
A szökevény macska és az új srác... Rolleyes † Ruha

Miután levezettem a fiúnak, hogy a kis kópé kiszökött áttértünk egy másik témára. A defenzor... Szórakozott mosollyal néztem őt, majd végül egy apró sóhaj kíséretében elmagyaráztam neki.
- A defenzor olyan mint valami... - próbáltam keresni rá a megfelelő szót. - Nos.. olyan ember akivel jobb vigyázni, ha rosszaságban töröd a fejed. Mivel ha eldugsz valamit, vagy rosszat csinálsz, akkor biztosan találkozhatsz vele és nem lesz jó vége. - úgy ennyi jutott az eszembe hirtelen, de egyenlőre elég, ha ennyit tud. Ha csinál valami rosszaságot, vagy eldug valamit, akkor biztosan fognak találkozni, Mondjuk én anélkül is találkoztam vele, hogy csináltam volna valamit, de azért... nem lehet tudni. Ezután megkérdeztem melyik házba került, amire kaptam egy kielégítő választ.
- Ó, akkor tudom merre kell menned. - mosolyodtam el, mivel Mat is Navinés volt. Nem lesz nehéz odatalálnunk, pláne hogy egy kicsit jobban kiismertem magam a kastélyban mivel idejártam már egy éve, vagyis lassan kettő. Mondjuk azt nem állítanám, hogy nem tévedek el... de azért haladás már van ez ügyben. A beszélgetés haladt, én pedig illedelmesen bemutatkoztam a fiúnak, aki megjegyezte, hogy mennyire hosszú a nevem. Ezen felnevettem, mivel annyira azért nem volt. Ismerek olyan embert akinek volt vagy öt neve és még a vezetéknevét is mellé kellett venni, így meg már hat. - Akkor maradjunk a Catnél. - mosolyogtam rá kedvesen, majd elmagyaráztam neki, hogy én melyik házba járok és hogy prefektus vagyok. Nem tartottam nagyra a rangokat, csak ezzel legalább a tudtára adtam kivel van dolga. Persze nem azért mert figyelmeztetni akarom arra, hogy kerüljön el éjszaka, ha szabadon császkál, csak megjegyeztem. Na mindegy... Megtudtam a nevét is, ami nem volt megszokott... Kornél. Még eddig nem is találkoztam ilyen nevű emberrel. A kézmozdulat amivel a bemutatkozásnál élt eléggé szórakoztató látvány volt, de nem tettem megjegyzést rá.
- Szóval Kornél! - mondtam vidáman és magamhoz öleltem az újra szabadságra vágyó állatot. - Még sosem találkoztam ilyen nevű emberrel, mondjuk nem kérdeztem meg mindenkit, hogy szia, téged hogy hívnak. - kuncogtam, ám a következő megszólalása utáni kérdések... kis híján leejtettem szegény macskát.
- Wifi?! - meglepetten pislogtam rá, majd ingatva a fejem mosolyogtam. - Nem tudom hova jártál eddig, de ezeket a szavakat itt maximum ha mugliismeret órán hallottam eddig. Wifi és ilyesmi nincs itt, pláne nem konnektor, meg az ezekhez hasonló eszközök, mint a telefon vagy a laptop, kivéve ha fel vannak rúnázva. Mondjuk vannak olyanok, akiknek felrúnázták a telefonját és akkor tudja használni, de ha nincs, akkor az itt aztán nem fog működni. - néztem rá. - Tudod... - próbáltam megfogalmazni, hogy miről is volt szó, mármint az ilyen készülékekkel mint a telefon. - A mágia interferenciát okoz... - nem tudtam ezzel mennyit mondok neki, de ez az igazság. - Wifire, vagyis ilyesmire pedig ne is számíts a suliban. Sajnos effélékkel itt nem élnek a diákok. - ingattam a fejem újra összegezve a lényegét az előbb elmondott dolgoknak. Mivel én aranyvérű családból származom és a régebbi eszmét űző anyám az ilyenek közelébe se enged, így nem sokat tudtam róluk, csak amit eddig megtanultam, illetve amiket hallottam. Mivel úgy éreztem ezzel mindent elmondtam neki vártam mit lép. Mondjuk lehet, hogy ki fog akadni rajta, hiszen azok az emberek, akik szeretnek efféle dolgokat használni, azok elvileg függnek tőle, nekik teljesen... megszokott az ilyen eszközök használata. Na majd kiderül...
- Hm... telefonálni azért tudsz. Mármint a faluban van egy telefonfülke... remélem ezzel azért segítettem valamennyit. - mondtam és őt néztem. - Ha szeretnéd útba is igazítalak. - tettem hozzá, majd enyhén oldalra döntve a fejem, kíváncsian néztem rá. Vártam mit reagál erre a sok információra, de azért sajnáltam egy kicsit.
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 23. 21:09 | Link
[Cat]

- Aha, szóval kirendelt auror.. - vonom le a következtetést a körülírásból. Csak a megnevezés csengett olyan idegenül, maga a titulus/szerep az ismerős a régi iskolájából. Ismerős és ne jól jó emlékekkel kecsegtető. Mindegy, valószínűleg hamar találkozni fog vele, amilyen az ő szerencséje. Sőt, ha a sors úgy akarja (és miért ne akarná úgy?) akkor nagy valószínűséggel úgy futnak össze, hogy az emlegetett defenzor pont tetten éri. Igen, az úgy lenne az igazi.
A hírre, miszerint el tudják igazítani a helyes irányba, elégedetten összecsapja a tenyerét.
- Remek, remek, életet mentesz, köszönömköszönöm. - Széles mosollyal ad hangot megkönnyebbültségének, ha meg meg is mutatják neki, nem csak elmagyarázzák, akkor meg még jobban járna.. De elmondás alapján is boldogulni fog, ha a lány úgy dönt, nem szeretne annyit mászkálni az új gyerek miatt.
- Okay, akkor Cat. - Érezni a brit akcentust a szavaiban, nem azt a szépen formált normatív változatot, amit úgy általában a világ ismer, és gondol, hogy minden Nagy-Britanniában nevelkedő beszél. Van egyfajta általános elképzelés, mintha még a szavakat is eltartott kisujjal mondanák. Ahhoz képest Kornél kiejtése inkább amolyan külvárosi angolra emlékeztet, hanyagul artikulált hangokkal. Hiába, nem születhet mindenki nemesnek meg mindenféle magas privilégiumokkal rendelkező újgazdagnak.
- Nah, örülök, hogy én lehetek az első Kornél az életedben, igaz, a magyaroknál tudtommal annyira nem ritka név.
Viszont azt nem kifejezetten érti, hogy miért néznek rá úgy a WiFi említésére, mintha önként vállalkozott volna, hogy megcsókol egy dementort. Annyira ez csak nem ismeretlen dolog a huszonegyedik században, nem? Az elnéző mosolygásra némileg felvonja a szemöldökét, mert nem érzi úgy, hogy hatalmas ostobaságot kérdezett volna.
- Hát, én eddig a fejlett nyugatra jártam, ezek szerint. - Ha kifejezetten az iskolában nem is, a környékén volt internetelérés, internetkávézó vagy hasonló hely, ahol a fiatalok baglyokon kívül mással és érintkezhettek a külvilággal és annak híreivel.
Aztán a másik szemöldök is a homloka közepére szalad, amikor annál a résznél járnak, hogy a mágia interferenciát okoz.
- Ne már! Komolyan?! - A hatás kedvéért még a száját is eltátja. Aztán hirtelen, mintha elvágták volna a meglepettség impressziójának fonalát, visszavált szemlélődőbe.
- Tudom, harmadik évfolyamba jövök, nem elsőbe. - Vállat von, különösképpen nem veszi magára a magyarázó hangnemet, napjában legalább tízszer nézik hülyének, és vannak bizonyos fiziológiai állapotok, (amelyeket némi külső hatás segítségével tud elérni), amikor az összehordott hülyeségek miatt némelyek megkockáztatják a "teljes mértékben ostoba" jelzőt is. Hát mindegy, ezzel nem sokat tud kezdeni, szóval jobbára csak gondolatban elsétál ezek mellett, ahogy most is.
- Viszont várj, a mobil sem? És a falu? A faluban sincs net? Ott csak megoldották, Angliában is megoldották.
Aztán Cat ledobja a bombát. Teljesen elhűlve néz a lányra, és már most kezdi érezni, ahogy a tenyere idegesen izzadni kezd.
- Egy telefonfülke? Egy telefonfülke? What the f... huh.. - Nagy levegő. Beszív, kifúj, ne húzd fel magad Kornél, nyugodj meg szépen, semmi baj nem lesz, biztosan meg lehet oldani valahogy, hát nem mondta ez a kedves és csinos lány is, hogy fel lehet rúnázni a mobilt?
~De attól még baromira nem lesz netem!!~
Viszonylag könnyen és gyorsan megzabolázza az idegességét (legalábbis látszólag), teljesen megnyugodva, visszatérve a csevegő hangnemhez - amit egyébként a nagy idegeskedésben sem emelt meg túlzottan, nem az a fajta, aki szeret kiabálni -, ismét megszólal.
- Oké, értem, hogy általában szokás szívatni az újoncot, de tényleg, legalább a faluban van valami elérhető hálózat gondolom. - Semmi oka feltételezni, hogy nincs, elvégre, ahonnan ő jött, ott ezt a fajta mágiaelméleti buktatót már, ha nem is teljesen, de megoldották.
- Elsőre sikerült jól megijesztened azzal, hogy anyámék a pottyantós vécé korába küldtek vissza. - Még egy rövid nevetést is mellékel az utóbbi mondatához, mint aki érti a tréfát.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 23. 21:12
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 16. 23:34 | Link
Kiddo
A szökevény macska és az új srác... Rolleyes † Ruha

Bólintok egy aprót, mert tényleg az volt, csak én a defenzor címet jobban bírtam. Persze ehhez többet nem tudtam volna róla mesélni, mivel nem sokkal voltam ebben okosabb mint ő. Még nem dugtam el semmit, így még nem ért tetten. Ezután rátértünk arra, hogy tudtam merre van a ház ahova beosztották akkor elmosolyodtam a hálálkodásán.
- Ugyan már, ez... - mosolyogva legyintettem. Valami olyasmit akartam mondani, hogy ez a dolgom, de az olyan lett volna mintha azt mondom hogy áh semmiség. Végül a Catben egyezünk meg, ami nem is rossz tekintve hogy ezt már megszoktam.
- Szuper! Akkor örülök a találkozásnak még egyszer, ha már mondtam volna. - nevettem fel, majd kitértünk arra, hogy ő az egyetlen Kornél akivel életemben összefutottam.
- Igen, te vagy és az, de nem vagyok magyar. Németországbanszülettem és élek eredetileg. - mondom neki és szórakozott pillantással tekintek a macskára.  A wifis dolog persze meglepett, na meg a megszólalás a fejlett nyugatra. Nevettem rajta egy jót, mert viccesnek vicces volt ha azt vesszük, hogy ahol ő volt ott volt, míg itt nem. Persze az eltátott száj és a meglepettség teljesen hamiskás volt, láttam rajta, de játszunk rá, ha már ő is megteszi.
- Aha! - mondom bólogatva – Meglepő mi? - mosolygok, mert nem bírok ilyen dolgokat sokáig komolyan előadni. Talán ezért nem jelentkeztem a színjátszósókhoz. A magyarázata miszerint harmadikos lesz nem elsős nem lep meg, vannak akik év közben jönnek ide, vagy az év végén.
- Az jó! Legalább nem kell elsőtől járnod. - mondom és érdeklődve nézek rá. Idősebb mint én, legalábbis ha harmadikos, akkor az.
- Tudtommal nincs a faluban net, illetve a mobilod sem fog működni. - bólintok ma már vagy negyedjére, de próbálom a tudtára adni hogy erre ez nem teljesen így működik, ahogy Angliában működött. De felhoztam neki a rúnázást, szóval... Ha akarja megtudja oldani, már ha ennyire fontos. A telefonfülkés megjegyzésemmel sikerül meglepnem, így semleges arcot vágva figyelem a kiakadását.
- Igen, egy telefonfülke. Én még nem használtam... mármint nem teljesen tudom hogyan működik ez az egész. - A fiúnak sikerül lenyugodni így nem kell tartanom attól, hogy jelenetet rendez vagy ilyesmi. Jó, a fiúk nem szoktak ilyet csinálni. A következő mondatához csak rázni tudom a fejem, majd egy nagy sóhajjal teszem le a macskát a földre.
- Sajnálom, nem viccelődtem. Bár az lenne... látom hogy fontos neked ez az egész netes dolog, szóval lehet a házvezetőd ezt jobban el fogja magyarázni, vagy találtok esetleg valami megoldást a problémára. Nem teljesen vagyok tisztában ezzel, tudod én levelet is egy bagoly segítségével küldök el. - szórakozott pillantással nézek rá. Ez volt az igazság, erre van a bagoly errefelé. A pottyantós vécés megjegyzése újra mosolyt csal az arcomra.
- Szerencsére azért annyira nem mentünk vissza a múltba de ahogy látom keresnünk kell valami megoldást erre a problémára. - mondom és körbepillantok. A macska eltűnt az éterben... Egy apró sóhajjal ingatom a fejem és nem indulok utána, hogy megkeressem. Majd megkerül, mindig ez van.
- Szóval, mehetünk? - kérdezem és újra őt figyelem érdeklődve. Ha még vannak kérdései persze mindenképpen választ fogok adni rá, végül is imádok segíteni, na meg kérdésekre válaszolni. Mondjuk kérdést feltenni annál jobban...
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. március 22. 20:50 | Link
Cat

- Német? Ilyen névvel? Mondjuk akkor tök jól jártál, jobban, mint más német lányok a.. milyen nevek is vannak nálunk? Jutta, Inge meg ezek a furcsa, maszkulin nevek.
Bennem még élnek az otthonról hozott magyar filmek sztereotipikus képei a férfias, NDK-s úszónőkről, szóval ahányszor a női nemet és a német származást hallom ugyanabban a kontextusban, automatikusan jönnek az ilyen asszociációk. Még akkor is, ha épp ennek a cáfolata áll velem szemben, hiába na, a régi berögzültségek.
Most, ennek az új tudásnak a birtokában nézek megint végig a vörösön, fél kezemet a zsebembe süllyesztve, a másikkal az államat dörzsölöm meg töprengve. Lehet, hogy át kéne értékelnem, hogy a német lányok nem jó csajok, na persze egy nő nem fedi le az összeset, de végül is NDK-s úszónőt, csak húsz évvel ezelőtti felvételeken láttam. E komoly gondolatmenetem közepébe vág bele Cathy az évfolyamos témával, aminek a fonalát én már rég elengedtem, szóval némileg értetlenül nézek vissza a másikra addig a néhány másodpercig, amíg sikerül visszapörgetni az eddigi beszélgetést.
- Nos, igen, ez egy elég nagy előny, de jobb így, örültek eddig is, hogy sikerült továbbrugdalni harmadikig. Nincs az az isten, oktató - kis szünet - főleg oktató, aki újra végig akarná velem csinálni ezeket az éveket.
Lényegében ezzel beismerem, hogy nincsenek túl jó jegyeim, de francot sem érdekelnek, engem legalábbis nem igazán. Az elmélet fáraszt és unalmas, egyedül a gyakorlatnak van bármi haszna, az meg megy annyira jól, hogy azzal mindig átcsusszanjak a következő évfolyamba. Különben is, micsoda hülyeség ennyit görnyedni a könyvek fölött, mikor itt van a kezünkben a pálca, igenis azzal tanuljunk meg bánni.
Nade!
Kanyarodjunk vissza a sokkal problematikusabb és tragikusabb tényekre, mint például arra, hogy nincsen internet. Elkeseredetten nézek el a vörös válla fölött.
- Látod azt? - Megvárom, míg hátra néz abba az irányba, amerre mutatok, aztán hozzáteszem, egyáltalán nem nevetgélve továbbra sem.
- Az ott a huszonegyedik század, ahogy sírva rohan el a messzi távolba. És viszi a lelkem egy darabját.
Egyszer valaki azt mondta rám, hogy idegesítően teátrálisan tudok szenvedni. Az a szomorú igazság, hogy ez teljes mértékben így van, ha nagyon belelovalom magam valamibe, akkor nem ismerek megálljt.
- Kénytelen leszek venni egy baglyot. - Teljesen elszoktam már ettől a baglyos megoldástól, de nincs mese, alkalmazkodni kell, mert ha én magamnak még esetleg tudnék is szerezni működő hálózatot, ahogy a mellékelt ábra mutatja, másoknak a bagoly az általános megoldás. Azt viszont értékelem, hogy elismeri, ez a probléma bizony orvoslásra szorulna, legalább a nyomoromat ne bagatellizálják el.
- Ja, igen, persze, mehetünk. Közben elmagyarázod, hogy itt hogy vannak a dolgok a faluba menettel? Kell hozzá engedély? Mikor mehetünk le?
Előveszem a pálcámat és egy könnyed mozdulattal, meg egy csendes varázsigével elemelem a földtől az egész holmit. Nincs kedvem ma már többet cipekedni, pont elég volt az ide út, a lépcsőket már nem málhás lóként tervezem megmászni.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint