A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek. A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.
|
|
|
Milán
Megérkezett. Már alig várta, noha tudta, hogy a barátkozással óvatosan kell bánnia, és Áronnak, az ikerbátyjának mindenkiről be kell számolnia. Na, persze, csak a megengedett kereteken belül, természetesen. Áron szerint húgának mindenből a legjobb dukál. Még barátokból is. Kissé lelohasztotta kedvét, mikor belépett a bejárati csarnokon a kis fióka, és elbizonytalanodott. Neki ezt a hatalmas poggyászt most fel kéne cipelnie a toronyhoz? Akkor bizony bajban lesz, talán túl sok mindent hozott el otthonról egyszerre… Pedig őő… kétszer is meggondolta, hogy mit szükséges hoznia feltétlenül. Ja, igazság szerint nem gondolta végig, csak bepakolta, ami épp eszébe jutott. Ha apukája nem szólt volna r-á, tuti a fele szükséges eszközt otthon hagyja. Főleg a könyveket. Ki nem állhatta az olvasást, pláne, hogy diszlexiával küszködött, és kissé gyengén is látott, de szemüveget, ill. kontaktlencsét esze ágában sem volt hordani. Nem ment volna el orvoshoz semmi pénzért, azt se szerette. Szerencsére nem a Roxfortba vették fel, így legalább az angollal nem kell szenvednie. Végül jobb ötlet híján, miután kicsodálkozta magát, szépen rácsüccsent a bőröndjére. Minek menjen tovább, ha úgyse tudja, merre az arra? Nem igazán zavartatja semmi, csak vár, amíg arra téved valaki. Vasárnap délután ez meglehetősen nehézkes dolog, a levitások biztos halálra tanulják magukat, a navinések elvannak magukban, ééés a zöldek… na igen, tőlük azért tartott, bár apja meséi szerint itt annyira nem vészes a házak közötti háború. Csupán külön-külön szívatják egymást a diákok, de eddig még kisebb-nagyobb csetepatéknál nem volt durvábbról tudomása. Verekedni meg nem tilos, csak tanár meg ne lássa. főleg azt ne lássák meg, ha ő kezdte. Lány létére inkább volt fiús természetű, hála Áronnak, aki még siklóernyőzésre is megtanította, és nagyon bejött neki ez az extrémsport. A gondolkodás már nem annyira.
|
|
|
Gagybátori-Miller Boglárka INAKTÍV
offline RPG hsz: 4 Összes hsz: 11
|
Írta: 2014. október 19. 13:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=406355#post406355][b]Gagybátori-Miller Boglárka - 2014.10.19. 13:49[/b][/url] Milán
Megérkezett. Már alig várta, noha tudta, hogy a barátkozással óvatosan kell bánnia, és Áronnak, az ikerbátyjának mindenkiről be kell számolnia. Na, persze, csak a megengedett kereteken belül, természetesen. Áron szerint húgának mindenből a legjobb dukál. Még barátokból is. Kissé lelohasztotta kedvét, mikor belépett a bejárati csarnokon a kis fióka, és elbizonytalanodott. Neki ezt a hatalmas poggyászt most fel kéne cipelnie a toronyhoz? Akkor bizony bajban lesz, talán túl sok mindent hozott el otthonról egyszerre… Pedig őő… kétszer is meggondolta, hogy mit szükséges hoznia feltétlenül. Ja, igazság szerint nem gondolta végig, csak bepakolta, ami épp eszébe jutott. Ha apukája nem szólt volna r-á, tuti a fele szükséges eszközt otthon hagyja. Főleg a könyveket. Ki nem állhatta az olvasást, pláne, hogy diszlexiával küszködött, és kissé gyengén is látott, de szemüveget, ill. kontaktlencsét esze ágában sem volt hordani. Nem ment volna el orvoshoz semmi pénzért, azt se szerette. Szerencsére nem a Roxfortba vették fel, így legalább az angollal nem kell szenvednie. Végül jobb ötlet híján, miután kicsodálkozta magát, szépen rácsüccsent a bőröndjére. Minek menjen tovább, ha úgyse tudja, merre az arra? Nem igazán zavartatja semmi, csak vár, amíg arra téved valaki. Vasárnap délután ez meglehetősen nehézkes dolog, a levitások biztos halálra tanulják magukat, a navinések elvannak magukban, ééés a zöldek… na igen, tőlük azért tartott, bár apja meséi szerint itt annyira nem vészes a házak közötti háború. Csupán külön-külön szívatják egymást a diákok, de eddig még kisebb-nagyobb csetepatéknál nem volt durvábbról tudomása. Verekedni meg nem tilos, csak tanár meg ne lássa. főleg azt ne lássák meg, ha ő kezdte. Lány létére inkább volt fiús természetű, hála Áronnak, aki még siklóernyőzésre is megtanította, és nagyon bejött neki ez az extrémsport. A gondolkodás már nem annyira.
|
|
|
|
Horváth Milán Lóránt Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. október 19. 18:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=406499#post406499][b]Horváth Milán Lóránt - 2014.10.19. 18:00[/b][/url] Gagybátori-Miller BoglárkaLassan már harmadik napomat töltöm itt, és szinte már a kastélyt is ismerem annyira, hogy el tudjak menni valahova. Ez alatt értem például a tantermeket, a nagytermet és az egyéb helyiségeket. Ismét napsütötte, nyári nap van, ami persze őszi, de most az kit érdekel. Tehát ott ülök a gólyalakban, és egy levelet olvastam, amit nemrég kaptam a szüleimtől. Hoga ott ült mellettem csendben az ablakpárkányon, és csak csak akkor törte meg némaságát, mikor hirtelen felálltam. Igen felálltam, mert úgy éreztem, jót tenne egy kis séta, mert már több órája is csak bent ülök. Gyorsan lerohantam a lépcsőkön, "szerencsémre" meg is botlottam, de nem zavart, ki akartam menni valahova. Valahogy most pont rám jött az az érzés, hogy mindegy, hogy hova, csak menjek. Mikor leértem a bejárati csarnokba teljesen ledöbbentem: egy lány ült a bőröndjén és ült, és ült, és ült. Fura volt, még egyszer sem láttam ilyet. Egyáltalán miért ül? Nem tudja, hogy hova kell mennie? Akkor mért nem keres valakit, és megkérdezi tőle? Adott egy csomó alkalom, és mégis ő inkább a kényelmesebb opciót választja. Ül és vár. De az is lehet, hogy nem azért pihen ott, hanem valami baja van esetleg? Fogalmam sincs, a legjobb döntés az az, hogy inkább megkérdezem. -Szia! Van valami baj? Miért vagy itt?Remélem nincs semmi baja, és csak annyi a gond, hogy nem tudja merre menjen. Nem lenne jó, ha például rosszul lenne, mert azt se tudom még, hogy merre van a gyengélkedő. Az biztos, hogy érdekes kaland lenne, de mégse kívánom azt. Mit mondjak, remélem a legjobbakat.
|
|
|
|
Gagybátori-Miller Boglárka INAKTÍV
offline RPG hsz: 4 Összes hsz: 11
|
Írta: 2014. október 19. 21:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=406718#post406718][b]Gagybátori-Miller Boglárka - 2014.10.19. 21:26[/b][/url] MilánMeglepődött, mikor egy fiatalnak látszó srác odasétált hozzá, és csak úgy random leszólított. Bátorsága van, az fix… persze, még mindig jobb, mintha tovább folytatta volna bámulását a csarnok másik végéből. Nem igazán szerette, ha fixírozták, pláne, ha ilyen feltűnően. Ennyire nem lehetett ő csodabogarantyú. - Öhm, ja, a fióka, azaz én, szóval nekem el kéne találni a fészkünkig és kipakolni – felelte, és abszolúte nem érdekelte, hogy most idiótának nézi-e válaszáért. Szíve joga a másiknak. Gyorsan felpattant a bőröndről, majd nem teketóriázva nekiszegezte a kérdést: - Ugye Főnix-ház? – remélte, hogy akad, aki útba igazítja, de egyrészről fáradt is volt, más részről pedig iszonyatosan lusta. Lustább a földnél is, és lassú. Bár ez a kérdés ugye meggondolandó, főleg, mikor a fizika tanár bácsi feltesz egy gyorsulással kapcsolatos kérdést, hogy xy tárgy milyen gyors vagy lassú. Ilyenkor a helyes visszavágás, amit Bogi megtanult egy életre: mihez képest? Tehát ezzel a ténnyel ő le is tudta, hogy a cselekvési tempója és kényelmesedése tökéletesen normális dolog. Akinek meg nem tetszik, tegyen róla. Ha tud. - Ja, egyébként Bogi vagyok – mutatkozott be, miután eszébe jutott, hogy egymás nevét még nem is tudják. Hát igen, a leányzó nem épp arról volt híres, hogy sorrendben gondolkodjon. Ahogyan a siklóernyős bambusztantusz esett, úgy puffant. – Ebben a pillanatban érkeztem egyenesen Bogolyfalváról. És te?Igen ám, csakhogy ettől neki még nem fog GPS nőni a buksijában, hogy Belgium helyett Horvátországban kössön ki… meg persze az észért se éppen időben állt sorba, mikor a felsőbb hatalmat azt osztották…
|
|
|
|
Horváth Milán Lóránt Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. október 21. 21:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=407557#post407557][b]Horváth Milán Lóránt - 2014.10.21. 21:33[/b][/url] BogiSzerencsére nincs semmi baja, hisz nem rosszul van, csak egyszerűen nem tudja merre kell menni. Így hála az égnek nem kell fel-alá rohangálnom egy gyógyítót keresgélve. Pechemre viszont meg nincs kaland, aminek lehet, hogy eléggé rossz tulajdonságom miatt, de nem örülök. Ugyanis gondoltam gyorsan arra is, hogy mit csinálnék. Talán egy diáktól kérdezném meg, de az is lehet, hogy sebesen berohannék a nagyterembe, hogy az ég áldja meg őket segítsenek már. De végül nem került erre sor. Számomra ez mondhatni jó, de mondhatni rossz is. Azért bocsássa meg nekem a világ, de szeretem a veszélyt, a kalandot. Furán adta elő a kis monológját, amin meg is lepődtem, de csak egy picit. Gyorsan, és megdöbbenésemet nem mutatva, illedelmesen próbáltam válaszolni. -Azaz te, a fióka nem tudod merre van a fészked. Nekem itt az a szerepem, hogy segítsek, igaz?-szuper, mire értelmeztem a mondatát, addig már kétszer körbefutottam volna a kviddicspályát. Nem tudom, mi van ma velem, de nagyon lassan gondolkodok, és egy kicsit, vagy inkább nagyon szétszórt is vagyok. Nekem amolyan természetesnek tűnt, hogy főnix vagyok, és hogy meg tudom mutatni neki a klubhelyiséget. -Persze, az. Gyere megmutatom.-hívtam. Te jó ég! Bemutatkozni is elfelejtettem. Hát ma akkor ilyen lassú felfogásom, és gondolkodásom van. Teljesen kínosan éreztem magam, mikor a lány bemutatkozott. -Ööö... Engem Lórántnak. Na gyere-nyögtem ki végül. Teljesen el is feledkeztem róla, hogy talán arra is válaszolnom, kéne, amire rákérdezett. -Én körülbelül négy napja érkeztem, de nem vagyok benne biztos, mert kicsit elvesztettem az időérzékemet.Már-már elindulok a lépcső fele, mikor teljesen helyrerázódik az agyam. Tényleg, a mi házunk jelképállata nem is főnix, hanem sárkány. Jujj, én most Eridonosnak mondtam magam. -Hoppá, bocsi. Főnixet mondtál? Az az Eridon. Bocs, de már teljesen elfelejtettem, hogy az én házamnak a Rellonnak mi is a jelképállata. Bocsi, csak már teljesen kiment az agyamból. Sajnos én nem tudom megmutatni, hogy akkor merre menjél, maximum tudok mutatni egy a te házadba járó diákot, ő biztosan segít. Remélem nem égtem be annyira, na de hát mindenki tévedhet. Tévedni emberi dolog, abban biztos vagyok.
|
|
|
|