A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

Most jött el  a pillanat, hogy önként és dalolva szambáztam el ikerhúgom lakásából, mert félő, olyat tettem volna, amit aztán megbánok később. Szeretem Mandát, őt egyedül ezen az átokverte porfészken, de ez még nem jelenti azt, hogy minden hisztijét - mostanság egyre több van, hála annak a benne lévő izének - el kell viselnem tőle. Nem is tudnám, nem is akarom, épp ezért távozok angolosan, mielőtt betelne az a bizonyos pohár. Jó testvére vagyunk, még annak ellenére is állíthatom ezt, hogy nálunk gyakrabbak a nézet eltérések, vagy, hogy sokszor nem értünk egyet. Nem baj, nem lehet mindig nyáladszva olvadozni a másikról, ennek ellenére, mindig ott vagyunk egymásnak, ha kell, ez meg bőven elég ahhoz, hogy kinyilvánítsam, mi tényleg jó testvére vagyunk.
A papírpohár megint a kezemben, a kávéfüggőség lesz a halálom, érzem. Röhej, hogy bár szünet van, jobban elfáradok naponta, mint bármikor máskor. De hát... csak nem fogom magára hagyni szegényt, még úgyse, hogy tudom, vannak a közelében még ketten. Valamiért úgy érzem, kötelességem ilyenkor mellette lenni, és így lenne ez fordítva is. Pff, mintha nekem bármikor szándékomban állna egy gyereket szabadítani a világra, nem, ezt nem nekem találták ki, azt is tudom, csapnivaló nagynéni leszek, de hát, szegény pocaklakó még csak nem is sejti, hová kerül.
Csak lassan sétálok vissza a kastélyba, részben azért, hogy kellőképp kiszellőzzön a fejem, részben meg, mert hová siessek? Nekem már nincs olyan, hogy takarodó, bár mikor volt se érdekelt túlzottan. Ez egy olyan szabály, amit bárki áthág, aki kellő késztéetést érez aziránt, hogy tíz után is kint bóklászzon, vagy épp saját maga is el tudja dönteni, mikor akar aludni.
Szokásomhoz híven, mindenkit mellőzve vágnék át a csarnokon, de ez most nem ilyen egyszerű. Meglátok valakit, szerintem új a srác, sőt, minden árulkodó jel ezt mutatja, és hát... esküszöm, megszállt a szentlélek.
- Itt akarod megvárni, míg rádtalál egy prefektus, és büntetőmunkára küld az első heteden? - teszem fel a srácnak a roppant egyszerrű kérdést, mellőzve mindennemű illemet, ami azt mondaná, be is léne mutatkozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=347577#post347577][b]Angelina Mary Philips - 2014.07.31. 18:37[/b][/url]

Most jött el  a pillanat, hogy önként és dalolva szambáztam el ikerhúgom lakásából, mert félő, olyat tettem volna, amit aztán megbánok később. Szeretem Mandát, őt egyedül ezen az átokverte porfészken, de ez még nem jelenti azt, hogy minden hisztijét - mostanság egyre több van, hála annak a benne lévő izének - el kell viselnem tőle. Nem is tudnám, nem is akarom, épp ezért távozok angolosan, mielőtt betelne az a bizonyos pohár. Jó testvére vagyunk, még annak ellenére is állíthatom ezt, hogy nálunk gyakrabbak a nézet eltérések, vagy, hogy sokszor nem értünk egyet. Nem baj, nem lehet mindig nyáladszva olvadozni a másikról, ennek ellenére, mindig ott vagyunk egymásnak, ha kell, ez meg bőven elég ahhoz, hogy kinyilvánítsam, mi tényleg jó testvére vagyunk.
A papírpohár megint a kezemben, a kávéfüggőség lesz a halálom, érzem. Röhej, hogy bár szünet van, jobban elfáradok naponta, mint bármikor máskor. De hát... csak nem fogom magára hagyni szegényt, még úgyse, hogy tudom, vannak a közelében még ketten. Valamiért úgy érzem, kötelességem ilyenkor mellette lenni, és így lenne ez fordítva is. Pff, mintha nekem bármikor szándékomban állna egy gyereket szabadítani a világra, nem, ezt nem nekem találták ki, azt is tudom, csapnivaló nagynéni leszek, de hát, szegény pocaklakó még csak nem is sejti, hová kerül.
Csak lassan sétálok vissza a kastélyba, részben azért, hogy kellőképp kiszellőzzön a fejem, részben meg, mert hová siessek? Nekem már nincs olyan, hogy takarodó, bár mikor volt se érdekelt túlzottan. Ez egy olyan szabály, amit bárki áthág, aki kellő késztéetést érez aziránt, hogy tíz után is kint bóklászzon, vagy épp saját maga is el tudja dönteni, mikor akar aludni.
Szokásomhoz híven, mindenkit mellőzve vágnék át a csarnokon, de ez most nem ilyen egyszerű. Meglátok valakit, szerintem új a srác, sőt, minden árulkodó jel ezt mutatja, és hát... esküszöm, megszállt a szentlélek.
- Itt akarod megvárni, míg rádtalál egy prefektus, és büntetőmunkára küld az első heteden? - teszem fel a srácnak a roppant egyszerrű kérdést, mellőzve mindennemű illemet, ami azt mondaná, be is léne mutatkozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=347597#post347597][b]Rayne Baskerville - 2014.07.31. 19:02[/b][/url]