 A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.  A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.
|
|
|
Éppen hogy vége lett a bájitaltannak, én pedig a nagyterembe igyekszem a kajaszag irányába. Farkaséhes vagyok. Na, jó ez esetemben talán kicsit morbidul hangzik. Éppen egy beugró előtt sétálok, amikor valaki hangosan felém kiált. Automatikusan felnézek, de aztán folytatom is utamat, hiszen nem a saját nevemet hallom, az ismeretlen lányhang valaki más figyelmét próbálja felkelteni. Sietős cipők kopogását hallom, majd egy viszonylag erős ütést a karomon. Értetlenül pillantok balra, de már csak egy szőke villanást látok, és ahogy a lány tovaindul még egy furcsa megjegyzést is odaszúr nekem. Nem szeretek más helyett bűnhődni, ezért elkapom a karját. Egy kicsit elmélázok azon, hogy milyen furcsa helyzetbe csöppentem, és végül is útjára is engedhetném a szöszkét, de az igazságérzetem miatt nem hagyhatom annyiban, ezért mégis megszólítom:
- Szerintem összekeversz valakivel. Anyámtól nem sok mindent kaptam, amit még mindig használok, de a nevem köztük van, és születésem óta úgy tudom, hogy ez a Krisztián.
Hangomra megfordul, és próbál biztosítani róla, hogy ezt ő egyáltalán nem így akarta, vagy legalábbis nem én voltam a célpontja.
- Ezt valahogy sejtettem - mosolyodok el a szőke szavait hallgatva. - De csak akkor bocsátok meg, ha megteszel nekem valamit.
Meglepetésemre a lány rögtön igent mond a kérésemre, és egy pillanatra megkísért a gondolat, hogy ezt kihasználjam, de a javítóból szabadulva megfogadtam, hogy jófiú leszek, így hát maradok az eredeti kérdésnél.
- Félreértesz, nincs szükségem segítségre. Csak a nevedre lennék kíváncsi - vigyorodok el, és enyhén félredöntött fejjel nézek végig a szőkén.
- Hú elég hosszú neved van - szólok miközben a lány neveit ízlelgetem magamban. - Az enyém? Kolf Krisztián, de szólíts csak Kriszkónak - vallom be felvett nevemet, hiszen eredetit, a Nevickyt már nem használom. Ráadásul én nem vagyok olyan elnéző a becenevekkel szemben, ezt jelzem is azzal, hogy felajánlok neki egyet, amit használhat.
- Ha már így sikerült találkoznunk, talán mehetnénk együtt is ebédelni.
Mivel a lány beleegyezik, immár vele az oldalamon indulok el a mennyeinek érzett illatok irányába, és közben kellemesen eltársalgok a szőkével.
- Miért, rellonos nem lehetek? - nézek rá felvont szemöldökkel, majd gonoszul elvigyorodok. - Netán túl sok zöldet vertél már meg, ezért nem szívesen futnál össze eggyel, Miko? - próbálom ki újonnan kitalált becenevét. /Az itt moderáló prefektus figyelmébe: Nem irányítom Mikót, ezt a játékot bagolyban játsszuk, kb. négy soronként küldjük egymásnak, mert eléggé idő híján vagyok, és így gyorsabb a dolog. /
|
|
|
Kolf Krisztián
INAKTÍV
Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
|
|
Miko Írta: 2014. július 26. 23:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=344282#post344282][b]Kolf Krisztián - 2014.07.26. 23:50[/b][/url] Éppen hogy vége lett a bájitaltannak, én pedig a nagyterembe igyekszem a kajaszag irányába. Farkaséhes vagyok. Na, jó ez esetemben talán kicsit morbidul hangzik. Éppen egy beugró előtt sétálok, amikor valaki hangosan felém kiált. Automatikusan felnézek, de aztán folytatom is utamat, hiszen nem a saját nevemet hallom, az ismeretlen lányhang valaki más figyelmét próbálja felkelteni. Sietős cipők kopogását hallom, majd egy viszonylag erős ütést a karomon. Értetlenül pillantok balra, de már csak egy szőke villanást látok, és ahogy a lány tovaindul még egy furcsa megjegyzést is odaszúr nekem. Nem szeretek más helyett bűnhődni, ezért elkapom a karját. Egy kicsit elmélázok azon, hogy milyen furcsa helyzetbe csöppentem, és végül is útjára is engedhetném a szöszkét, de az igazságérzetem miatt nem hagyhatom annyiban, ezért mégis megszólítom:
- Szerintem összekeversz valakivel. Anyámtól nem sok mindent kaptam, amit még mindig használok, de a nevem köztük van, és születésem óta úgy tudom, hogy ez a Krisztián.
Hangomra megfordul, és próbál biztosítani róla, hogy ezt ő egyáltalán nem így akarta, vagy legalábbis nem én voltam a célpontja.
- Ezt valahogy sejtettem - mosolyodok el a szőke szavait hallgatva. - De csak akkor bocsátok meg, ha megteszel nekem valamit.
Meglepetésemre a lány rögtön igent mond a kérésemre, és egy pillanatra megkísért a gondolat, hogy ezt kihasználjam, de a javítóból szabadulva megfogadtam, hogy jófiú leszek, így hát maradok az eredeti kérdésnél.
- Félreértesz, nincs szükségem segítségre. Csak a nevedre lennék kíváncsi - vigyorodok el, és enyhén félredöntött fejjel nézek végig a szőkén.
- Hú elég hosszú neved van - szólok miközben a lány neveit ízlelgetem magamban. - Az enyém? Kolf Krisztián, de szólíts csak Kriszkónak - vallom be felvett nevemet, hiszen eredetit, a Nevickyt már nem használom. Ráadásul én nem vagyok olyan elnéző a becenevekkel szemben, ezt jelzem is azzal, hogy felajánlok neki egyet, amit használhat.
- Ha már így sikerült találkoznunk, talán mehetnénk együtt is ebédelni.
Mivel a lány beleegyezik, immár vele az oldalamon indulok el a mennyeinek érzett illatok irányába, és közben kellemesen eltársalgok a szőkével.
- Miért, rellonos nem lehetek? - nézek rá felvont szemöldökkel, majd gonoszul elvigyorodok. - Netán túl sok zöldet vertél már meg, ezért nem szívesen futnál össze eggyel, Miko? - próbálom ki újonnan kitalált becenevét. /Az itt moderáló prefektus figyelmébe: Nem irányítom Mikót, ezt a játékot bagolyban játsszuk, kb. négy soronként küldjük egymásnak, mert eléggé idő híján vagyok, és így gyorsabb a dolog. /
|
|
|
|
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV
=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
|
|
Kriszkó Írta: 2014. július 26. 23:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=344286#post344286][b]Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.07.26. 23:55[/b][/url] Kissé morcosan indulok a Nagyterem felé, ami szerintem érthető. Most vettem észre a karomon lévő karmolást. A folyosóra kikanyarodva feltűnik nekem egy ismerős személy. - Hé, Ádám! -indulok felé dühösen. Egy pillanatra megáll, de nem foglalkozva velem indul tovább. Sietve utána indulok, majd mikor utolérem, belebokszolok a karjába. Nem túl nagy, de nem is baráti. - Ezt azért, mert miattad bekerültem az Edictumba - majd hátat fordítok és elindulok. Vagyis csak tenném, mert elkapja a csuklómat. Nem szól, semmit én pedig nem vagyok hajlandó hátrafordulni. Biztos tudja, hogy mire gondolok, de ha mégse akkor majd felvilágosítom. Ha szerencséje van, és nem adja a hülyét akkor nem kap több ütést, de ha értetlenkedik vagy nem vállalja fel akkor nem ússza meg. Végül Ő kezd, bele a mondandójába én pedig egy nagyot koppanok. Vagyis inkább hatalmasat. Már a hangja is azt bizonyítja, hogy nem Ádám a mögöttem álló személy, hanem valamilyen Krisztián. Megfordulok, végignézek rajta és megállapodom az arcán. - Bocs, nem akartalak megütni, vagyis nem téged - válaszolok a fel nem tett kérdésére. Arra számítok, hogy majd kiabálni kezd, és lehet, hogy megüt. Volt erre már példa. De a szavaiból, és a mosolyából rájövök, hogy nem haragszik, legalábbis, ha megteszek neki valamit. - Nem szokták a segítségemet kérni, vagy csak a legjobb barátnőm Elena. De, ha tudok, szívesen segítek - mondom neki mosolyogva. Várom, hogy mit szeretne, de nem tettlegességet akar, hanem a nevemet tudni. - A legtöbb ember Gwennek szólít, de a Laurát és a Kimikot is használom, szóval Gwen Laura Kimiko Jones szolgálatodra. Becézhetsz bárhogy majd, ha valamelyik nem tetszik, szólok - mosolygok, mint a tejbe tök. Nem szoktam gyakran ilyet, csak Elenával vagy néha rajta - És te a teljes nevedet elárulod?Csak egyféle képpen lehet becézni, méghozzá Kriszkónak. Elég furcsa név, de pont én szólok, akit néha Lulunak neveznek? De az átka annak, hogy ennyi nevem van. Nem én választottam őket, és nem is tehetek ellenük. - Ebédelni? - kérdezek vissza - Rendben menjünk. És te Levitás, Eridonos vagy Navinés vagy?Miközben mendegélünk a terem felé egymást kérdezgetjük. - Mikonak még nem hívtak, de tetszik olyan kawai - jegyzem meg - És abból gondolom, hogy nem vagy zöld mivel nem támadtál vissza. Ők minimum elátkoztak volna. De nem szoktam annyira megverni őket - tettetek sértettet - De akkor elárulod, hogy melyik házba tartozol?
|
|
|
|
Kolf Krisztián
INAKTÍV
Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
|
|
Miko Írta: 2014. augusztus 3. 14:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=349498#post349498][b]Kolf Krisztián - 2014.08.03. 14:58[/b][/url] A lány nem tiltakozik feltűnően, így megmaradok az általam kitalált becenévnél.
- Sosem bántanék egy lányt - vonom meg a vállam. - Na, meg annyira nem is fájt, hogy bosszút esküdjek miatta.
Közben a lány játssza a sértődöttet, és ehhez egészen aranyos arckifejezés vág.
- Oh, szóval a barátaidat csak finom tángálod el, értem - vigyorgok, egyre inkább élvezve Miko stílusát. - Ne, nem szükséges nagyobbat ütnöd, anélkül is éppen eléggé megfélemlítettél - játszom el a rémültet. Szegény vérfarkast elveri egy lány, na ez is poén.
- Szóval dühös... Na és mivel érdemelte ki szegény, hogy megpróbáld eltörni a karját? - túlzok teljesen direkt.
Szóba kerülnek a rellonosok is, mint a lány célpontjai:
- Annyira? - nevetek rá. - Szóval tényleg meg szoktad verni őket?
Eddigi ittlétem alatt már rá kellett jönnöm, hogy a rellonosok állnak a tápláléklánc csúcsán, ezért igazán furcsa és vicces gondolat, hogy egy ilyen vékony lány a velük azonos súlycsoportba tartozik, bár az is lehet, hogy nem mond igazat.
- Legalább van okod a verekedésre, van, aki minden ok nélkül szívózik másokkal. De persze a barátok védelme nagyon fontos - beszél a srác, akinek eddig szinte egy szál haverja sem volt. De talán pont ezért tudom, mennyire fontosak.
- Eridonos vagyok - árulom el végül a választ kérdésére. Miko bizonygatja, hogy ő sejtette, én pedig ráhagyom, végül is akár láthattuk is már egymást.
- Nagyon. Mint az a farkas, aki nemcsak a nagymamáról maradt le, de Piroska is elkerülte, és még a három kismalac sem végezte a gyomrában - próbálok poénkodni, bár a humorom némileg sajátos, talán a hosszú, magányos évek miatt, amikor nem volt kin csiszolnom a vicceimet. - De a fagyi sem hangzik rosszul.
Valójában idejét sem tudom, mikor ettem utoljára fagylaltot, nem ez volt az első dolgom a szabadulás után, aztán meg már a jövőm foglalkoztatott nem a nassolás.
- Öhm... Fogalmam sincs, hogy mi lehet az. Az elmúlt pár évben nem követtem a ki... a világ fejlődésének alakulását. - Majdnem kinti világot mondtam, de még szerencse, hogy időben észbe kaptam. Mondjuk, lehet, hogy hallott már rólam és a múltamról, de, ha nem, hát én nem fogom reklámozni a javítót.
- Nehéz a döntés. Nem lehetne mindkettő? - töprengő arccal, látványosan szenvedve nézek a lányra. - Tudod a fagyi nekem fél fogamra se lenne elég, kifejezetten nagy étvágyam van. - Ha tudná, hogy havonta egyszer bundát növesztek, ezt is vehetné poénnak. Ha, a végén még kiderül, hogy vicces vagyok. Na, persze.
|
|
|
|
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV
=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
|
|
Kriszko Írta: 2014. augusztus 3. 15:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=349504#post349504][b]Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.08.03. 15:02[/b][/url] Ilyet se mondtak még nekem, hogy nem ütök nagyot. Chh! Mondjuk, igaza van, mert ennél nagyobbat is tudnék, de nem akartam bántani Ádit. - Azért nem fájt annyira, mert nem erősen ütöttelek meg. Az eredeti célpont az egyik haverom, és nem akartam, hogy nagyon fájjon neki. De, ha szeretnéd, máskor nagyobbat kapsz? És a barátaimat nem szoktam bántani, csak most kicsit dühös lettem rá - kérdezem mosolyogva, mert nem gondolom komolyan. Legalábbis, amíg nem ad okot rá. Közben úgy tesz, mintha félne, ami kicsit aranyos, de ezt természetesen nem mondom, csak annyit fűzök hozzá, hogy ne csinálja, mert nem áll jól. Ez után visszatérünk arra, hogy miért verem meg a többi diákot. - Ezt nem úgy kell érteni, hogy verekedtem vele, hanem inkább kiabáltam. És azért mert a kutyáim elszöktek és nem ismerték még akkor a környéket.A zöld házról is esik még pár szó. - Ha belém vagy a barátaimba kötnek, akkor simán. De, ha nem hiszed, kérdezd Kowait, akivel az első héten összeverekedtem. De van, akit megkedveltem közülük - itt az egyik elsős lányra gondolok, aki már nem jár közéjük. Közben elérjük, a Nagyterem bejáratát, és felé fordulok. - Nagyon éhes vagy? Mert, ha nem akkor van egy jó nagy adag dugifagyim, és a lányokkal most nem tudom megosztani - ma még nem láttam a szobatársaimat, így nem tudtam megkérdezni, hogy kérnek-e. A hasonlata elég vicces, és ezt ki is fejezem. - Ez jó! - nevetek a viccén, majd hozzáfűzöm - De nem szeretem ezeket a meséket, ahogy a hercegnősöket se. Én animét, és más harcolós történetetek szeretem - itt egy kicsit elgondolkozom - Ismered, mondjuk a Tini Titánokat?Nem ismeri a mostani meséket, én pedig a régieket nem. - Olyan nagy, mint a farkasnak? - kérdezem, mert az előbb ezzel érvelt. Néha én is azt szoktam érezni, hogy egy egész malacot, be tudnék kapni egészben, de ezt nem említem - Akkor legyen mindkettő, amúgy én is így vagyok vele. Ha olyan van, amit szeretek akkor abból hatalmas adagot tudok bekapni. Ilyen például a spagetti - mosolygok rá, majd belépek a terembe, ahol a többi diák, és pár tanár már az ebédjét fogyasztja.
|
|
|
|
Kolf Krisztián
INAKTÍV
Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
|
|
Írta: 2014. október 7. 15:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=399988#post399988][b]Kolf Krisztián - 2014.10.07. 15:54[/b][/url] MikoKifejezetten érdekes egyéniségnek tűnik a lány, bár a fele dolog, amiről beszél, számomra ismeretlen vagy értelmetlen. Mindazonáltal kedvesnek látszik, ezt csak erősíti, hogy megosztaná velem a fagyiját. Bár a legtöbbször az édes dolgok nem vonzanak, azért elképzelhető, hogy majdnem három év fagylalt megvonás után, hogyan is vélekedek a meghívásáról. Persze azért előtte jó lenne valami "normális" kaját is a szervezetembe juttatni, elvégre nem levegőn élek. Mikor Miko az étvágyam nagyságáról kérdez, nem tudom megállni, hogy ezt ne mondjam:
- Pont olyan - vigyorodok el, talán kicsit sötéten. Az iskolában a tanárokon kívül senki nem tudja, hogy vérfarkas vagyok, és ez jól is van így. Egyáltalán nincs kedvem kiközösítetté válni. Ráadásul valószínűleg a diákok szülei sem kedvelnék túlságosan a gondolatot, hogy csemetéikkel egy vérszomjas fenevad tanul együtt.
Sötét gondolataimat félretéve az eridonosok asztaláig kísérem a lányt, ahol ma is ínycsiklandozó ételeket szolgáltak fel. Persze a javítóban sem éheztettek, de azért az a dőzsölés, amit ebben a kastélyban étkezés címszó alatt nyomatnak, nem kevéssé szokatlan nekem. Apám már rég beperelte volna őket szándékos hizlalásért. Na, persze csak akkor, ha biztos benne, hogy meg is nyeri a pert.
Szedek egy kevés ételt a tányéromra, teljesen vegyesen: egy kicsit ebből is, egy kicsit abból is. Körülöttünk sokan beszélgetnek, van, aki olvas, vagy talán tanul. Az egyik szomszédos asztalnál egy srác nagy hangon magyaráz valamit társainak, olyannyira beleélve magát a történetbe, hogy heves gesztikulációi közepette majdnem tarkón vágja a mellette elhaladót.
Olyasféle hangulat kap el, amit talán még sosem éreztem: egészen otthonosnak tartom ezt a helyet. Mosolyogva fordulok Miko felé, hogy kicsit többet is megtudhassak erről a furcsán rendes lányról...
|
|
|
|
