A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

- Ez nem lehet igaz! - Elena csak ennyit bír mondani, ahogy a hűs folyosón baktat lefelé. Kell egy kis nyugalom a mai nyüzsgő nap után. Úgy általánosan nem is a nyüzsgéssel van baja, hanem azzal a pár mondattal, ami a pár perccel ezelőtt kapott levélben állt. Mégsem mennek Franciaországba. Elméletben repülővel utaztak volna, de mivel törölték a járatot, így az út is ugrott. A szülők meg ódzkodnak a varázsvilágbeli dolgoktól, ezért a hopp-hálózat sem kerülhet szóba. Pedig Elena már nagyon nagyon várta ezt a kiruccanást, mi másért tanult volna két hónapon át szüntelenül franciát. Körülbelül három nyelvi szótárt is beszerzett, csak azért, hogy ne égjen le, ha majd a híres neves Párizsba érnek. De már ennek is búcsút mondhat Angelika és Jeremy csökönyös természete miatt. Legalább szólhattak volna neki, hogy mégse készüljön, mert az egész ugrott.
Ezeken a dolgokon zakatol az agya, miközben egyre lejjebb trappol a folyosókon,  vörös haja pedig az arcába csap az őt körülvevő nyomó levegőtől. Ki kell szellőztetni a fejét, vagy különben... Hát, nem is tudom akkor mi lesz, ha ezt nem teszi meg. Annyi viszont bizonyos, hogy valami olyasmi, mit senki sem fog zsebre rakni. A képek gyorsan pörögnek a lány szeme előtt, nem csak a levélről, de másról is. A vitákról, amelyet egy bizonyos személlyel ejtett az immáron menhelyen lévő kutyuskájáról, Pufiról. Minden olyan gyorsan történt körülötte, hogy az egyszerűen nem lehet igaz.
Hirtelen egy korlátnál találja magát, ahova egy suhanással letelepszik, a hátát pedig az egyik tartórúdnak dönti. Jobb kezét a fejéhez emeli és beletúr vörös hajzuhatagába. Mély levegőt vesz, amitől kissé enyhülnek a képek, ám Pufi ábrázata még ott lebeg előtte. Most jön csak igazán rá, hogy nem is a kirándulás elhalasztása zavarta fel ennyire, hanem a tény, hogy a jó öreg kutyus kilépet az életéből. Eddig sikerült elnyomnia ezt a tényt, és hála Merlinnek senki sem tud erről a bizonyos kedvencről Elena múltjában. Még Gwen elől is rejtegette ezt a kis titkot, de már nem bírta tovább. Főleg az zavarta fel, ahogy elvált a szőrgombolyagtól. Még normális búcsút sem mondhatott neki, mert a szülei szünetben adományozták el. Most jön az a válasz, hogy igen ha rendetlen volt akkor így kellett történnie. Ám ez nem így van. Pufi nem volt rossz, csak mindenki annak hitte amiért úgy viselkedett. Megszállottja lett néhány kacsának a tóban és elhitette magával, hogy Ő is az. Ezektől eltekintve viszont mindenki szerette, ezért is nem tudja hova rakni az esetet Elena.
A gondolkodásból az ajtó csapódása zökkenti ki. Elena kissé kihajol a tartógerenda mögül, hogy lássa, kivel van dolga. Egy fiú sétál be rajta, de nem a kislány ismert alakjai közé tartozik. Ezért rögtön vissza is csapódik, még mielőtt észrevehetné, hogy nincs egyedül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=328284#post328284][b]Elena Rose - 2014.07.01. 22:43[/b][/url]

- Ez nem lehet igaz! - Elena csak ennyit bír mondani, ahogy a hűs folyosón baktat lefelé. Kell egy kis nyugalom a mai nyüzsgő nap után. Úgy általánosan nem is a nyüzsgéssel van baja, hanem azzal a pár mondattal, ami a pár perccel ezelőtt kapott levélben állt. Mégsem mennek Franciaországba. Elméletben repülővel utaztak volna, de mivel törölték a járatot, így az út is ugrott. A szülők meg ódzkodnak a varázsvilágbeli dolgoktól, ezért a hopp-hálózat sem kerülhet szóba. Pedig Elena már nagyon nagyon várta ezt a kiruccanást, mi másért tanult volna két hónapon át szüntelenül franciát. Körülbelül három nyelvi szótárt is beszerzett, csak azért, hogy ne égjen le, ha majd a híres neves Párizsba érnek. De már ennek is búcsút mondhat Angelika és Jeremy csökönyös természete miatt. Legalább szólhattak volna neki, hogy mégse készüljön, mert az egész ugrott.
Ezeken a dolgokon zakatol az agya, miközben egyre lejjebb trappol a folyosókon,  vörös haja pedig az arcába csap az őt körülvevő nyomó levegőtől. Ki kell szellőztetni a fejét, vagy különben... Hát, nem is tudom akkor mi lesz, ha ezt nem teszi meg. Annyi viszont bizonyos, hogy valami olyasmi, mit senki sem fog zsebre rakni. A képek gyorsan pörögnek a lány szeme előtt, nem csak a levélről, de másról is. A vitákról, amelyet egy bizonyos személlyel ejtett az immáron menhelyen lévő kutyuskájáról, Pufiról. Minden olyan gyorsan történt körülötte, hogy az egyszerűen nem lehet igaz.
Hirtelen egy korlátnál találja magát, ahova egy suhanással letelepszik, a hátát pedig az egyik tartórúdnak dönti. Jobb kezét a fejéhez emeli és beletúr vörös hajzuhatagába. Mély levegőt vesz, amitől kissé enyhülnek a képek, ám Pufi ábrázata még ott lebeg előtte. Most jön csak igazán rá, hogy nem is a kirándulás elhalasztása zavarta fel ennyire, hanem a tény, hogy a jó öreg kutyus kilépet az életéből. Eddig sikerült elnyomnia ezt a tényt, és hála Merlinnek senki sem tud erről a bizonyos kedvencről Elena múltjában. Még Gwen elől is rejtegette ezt a kis titkot, de már nem bírta tovább. Főleg az zavarta fel, ahogy elvált a szőrgombolyagtól. Még normális búcsút sem mondhatott neki, mert a szülei szünetben adományozták el. Most jön az a válasz, hogy igen ha rendetlen volt akkor így kellett történnie. Ám ez nem így van. Pufi nem volt rossz, csak mindenki annak hitte amiért úgy viselkedett. Megszállottja lett néhány kacsának a tóban és elhitette magával, hogy Ő is az. Ezektől eltekintve viszont mindenki szerette, ezért is nem tudja hova rakni az esetet Elena.
A gondolkodásból az ajtó csapódása zökkenti ki. Elena kissé kihajol a tartógerenda mögül, hogy lássa, kivel van dolga. Egy fiú sétál be rajta, de nem a kislány ismert alakjai közé tartozik. Ezért rögtön vissza is csapódik, még mielőtt észrevehetné, hogy nincs egyedül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=329518#post329518][b]Csornay Vince Levente - 2014.07.03. 13:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=338317#post338317][b]Elena Rose - 2014.07.17. 19:30[/b][/url]

Kicsit félve csapódik az egyik tartóoszlop tövéhez, ahogy megpillantja az ajtón besétáló fiút. Nem szeretné, ha most bárki is így látná ebben a szomorkás pillanatban. Nem azért, mert vége a hírnevének vagy bármi ilyen bolondságnak, hisz ezek nemigazán izgatják a lányt, hanem mert nem szeretne elszomorítani senkit se, aki erre jön. Mindig szereti felvidítani a többi diákot még akkor is, ha teljesen kilátástalan a helyzet. Neki ez jelent örömöt. Na, és ha valaki letörten és kilátástalanul pillantaná meg egy oszlop tövében, biztos rossz kedve lenne, és akkor vége mindannak, amit Elena tett eddig a többiekért.
Szerencsére a fiú nem veszi észre és elsétál bármilyen hozzáfűzés nélkül. A kis vörös megkönnyebbülten sóhajt egyet, miközben a haját hátra csapva, kikukucskál a rejtekhelyéről. Pár másodpercen át csak mereszti hatalmas barna szemeit abba az irányba ahol a fiút eltűnni vélte, ám sajnálatos módon, az ismeretlen visszafordul (akarom mondani visszatolat) arra a helyszínre, ahol a kislány bujkál. Egy darabig csak ökölbe szorított kézzel áll a lány előtt, majd pár pár perccel később egy vicsorszerűség jelenik meg az arcán. Lehetséges, hogy nem annak szánta, ám ez a kislány elméjében ez egy fenyegetésnek ér fel. Hatalmas szemeivel felnéz a fiúra a barnaságban pedig egy ne_bánta csillanás látszódik. Ugyan sejti, hogy az előtte állónak nem ez a szándéka, azért mégis tesz néhány óvintézkedést. Sosem szeretne senkinek sem ártani, meg amúgy se tudna, hisz a termete lévén inkább röhögőgörcsöt kap az aki kötekedni mer vele, mintsem hogy megijedjen. Lassan a hátsó zsebébe nyúl és lehetőleg észrevétlen kiemeli a kis rózsafapálcát onnan, hogy ha kellene alkalmazni tudja.
- Tudom. Eredetileg fekete hajam van, csak hát... - Szól, de a mondat végét már nem mondja ki, mivel látja a fiún, hogy nem így értette. Sok olyan ember akad, akik nem túlzottan vagy egyáltalán nem rajonganak a színes hajakért. Elena már találkozott pár ilyen mágussal, az első vörösen töltött napján leginkább. De nem is érdekes, mert ha Neki tetszik akkor a többi már nem számít. Viszont elnézve az előtte állót, valószínű, hogy Ő nem ezen a véleményen van. Amit a felhúzott szemöldök és a hangsúlyok is érzékeltetnek.
 - De megérteném, ha Neked nem tetszene. - Ennél többet nem is tud mondani, ezért a szemét lesütve nézi tovább a lábán lévő cipőjének a fűzőjét. Sosem tárgyalt még olyannal akinek nem tetszett volna a haja, meg amúgy is nem szeretné megbántani semmivel sem. Az Ő szíve joga, hogy elfogadja e vagy nem. Ebbe nincs beleszólása.