36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. július 1. 20:33 | Link

Charlotte


Eljött ez a nap is.
A gólyalakom ablakain, A nyári nap sütött be, így az iskolában, már megszokott félhomály helyett, feltűnően világos volt. Sek Karom már pofozással ébresztett, mivel nem volt ínyére az, hogy amíg ő "éhezik" én alszom. Gyorsan letettem a padlóra, majd öntöttem neki a macskaeledelből. Míg én az egyik sarokba felállított paraván mögött felvettem a kék pólómat, és zöld rövidnadrágom, ő hősiesen elpusztította az egész napi ételét. Ma is magammal akartam vinni, kárpótlásul az előző hétért, amikor volt, hogy egy egész napig egyedül volt.
Hogy miért volt különleges a nap? Ma érkezik meg Charlotte, az unokanővérem. Lesétáltam a lépcsőkön, egyenesen a bejárati csarnokhoz. Büszke voltam magamra, hogy már eltévedés nélkül tudok tájékozódni itt, bár tény, hogy ez a leggyakrabban megtett utam. Ha például a nyugati szárnyba kellett volna elmennem, biztos hogy egy alagútban kötök ki.
 A csarnokban négy hatalmas homokóra volt, amik a pontversenyt. Büszke voltam, amikor rájöttem, az én házam vezet toronymagasan. Nem hiába, a tudás háza.
Jaj, de erőltetett volt.
A csarnok ajtaja egyszer csak kinyílt  résnyire, és megláttam a vörös hajú Charlottot.
- Char! Úgy örülök, hogy megjöttél. Hallottam, a szüleid nem nagyon szerették volna, ha idejössz.
Akkor vettem észre, hogy nála volt az én...az én.
- A hegedűm! Köszi, hogy elhoztad nekem. - furcsa, de mintha egy pillanatra jobban örültem volna a hegedűnek...
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. július 1. 21:06
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Charlotte DeLuise
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 1. 21:56 | Link

Brandon

Megérkeztem.
Végre megjöttem Bagolykőre, ahova már azóta vágytam, mióta megjött a levél. Már távolról láttam a kastélyt, és első pillantásra beleszerettem. Nem is értem, anyuék miért nem akarták, hogy eljöjjek. Ahogy közeledtünk a fenséges építményhez, a szívem egyre hevesebben vert. A mosómedvém, Toby is egyre nyugtalanabbul fészkelődött a ketrecében. Elkezdtek a kérdések pörögni a fejemben; milyen lesz itt, vajon a Levita-ház befogad-e… De a látvány lassan elfeledtette ezeket a kételyeket. Egyre közelebb jártam, és megpillantottam a hatalmas kaput. Azért ezt nem kis munka lehetett megalkotni… majd eszembe jutott, hogy a mugli-világban ez tényleg sok munka lett volna, de a varázslók és boszorkányok valószínűleg ezt könnyűszerrel oldották meg. Amikor odaértünk, az ajtó épp hogy résnyire kinyílt, bepillantva egy hatalmas kupát láttam meg. Egy pillanat sem telt el, máris egy ismerős arc bukkant fel – az unokaöcsém volt az, Brandon. Üdvözölt, bár persze megint Char-nak hívott… Észrevette a hegedűt, megköszönte az elhozatalt és különösen nagy lelkesedés fogta el.
- Hát szívesen… én is örülök, hogy itt vagyok. Egyébként, még mindig Charlotte a nevem – mondtam, majd rögtön felbukkant egy kérdés a fejemben: „rosszul láttam, vagy a hegedűnek tényleg jobban örült, mint az unokatestvérének?”.
A gondolatot gyorsan el is hessegettem, mert ahhoz túl sok volt a látnivaló, hogy most ilyeneken gondolkozzak. Nyomban megkérdeztem a fiút:
- Brandon, akkor most merre megyünk?
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. július 5. 14:05 | Link

Charlotte



- Bocsánat Charlotte, mindig elfelejtem. - megölelgettem, táskástul, mindenestül, akkor  érzem a hideg fém tapintását ujjaimmal, majd gyorsan elhúzom onnan. Hátraléptem, majd újra végignéztem felszerelésén, hogy fény derüljön arra, mi is volt az. Ekkor hallottam meg a kaparászás hangot, amit egy szürke, és fekete bundájú mosómaci produkált. - Látom, neked is van egy hűséges, apró, szőrös követőd. - mutatok a lábaink körül hihetetlen sebességgel szlalomozó Ser Karomra. - Ő az én bátor Ser Karmom, azt hiszem,még nem találkoztatok, mivel az iskolába jövetelkor vették nekem apáék. Hogy hova megyünk? Ötletem sincs, szerintem először megmutatom neked a bejárati csarnokot. Azok ott a kviddicskupák, remélem idén mi nyerjük el. Mellesleg, képzeld, beléptem a kviddicscsapatba, ami.. Egy rendkívül fura sport. Seprűkön kell repkedni, ami mellesleg nagyon megy, és egy labdát kell bejuttatni a három oszlop egyikébe. Közben repkednek körülötted tömény vasgolyók, amiktől cspatonként két ember menthet meg, az ütőikkel, és ott van a fogó, aki egy kis szárnyas aranylabdát próbál elkapni, hogy szerezzen 150 pontot, és lezárja a meccset. Jézus Mária, mennyi dolgot kell majd elmagyaráznom! Ott van a házverseny, amiket azok a hatalmas homokórák mutatnak, a kék a Levita háza, ahova te is tartozol. Mint látod, ez a stréberek háza, így a szorgalmi miatt messze a legtetején állunk, közel ezer ponttal feljebb a másodiktól. - jelentettem ki büszkén. közben bal kezemmel óvatosan közelítettem az új jövevény felé, bár féltem, hogy leharapja az ujjam végét, és lemondhatok a zenészi álmaimról. A tenyeremet a hűvös fémhez nyomtam, és vártam, hogy megszagolja. Így is történt, apró fekete orrocskáját szinte hozzám érintette, éreztem a forró levegőt, amit ki-be fújta, majd elégedettem nyivákolt egyet vagy hogy hívják ezt náluk. - Mutasd meg a pálcádat! - mondtam, miközben rájöttem, már a kezemben tartom Nannerlt. Gyorsan kivettem, és alaposan megnéztem magamnak. A csigájánál be volt illesztve egy nagy Lápis kő, aminek két végébe sikerült valahogy egy egy violinkulcsot vésni. Magamhoz szorítottam, majd zavartan visszatettem tokjába. - Van valamilyen kérdésed az iskolát illetően?
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint