36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 23. 17:19 | Link

Állia

Az érkezés nem volt igazán kellemes abban a tekintetben, hogy megrémít a teljesen új környezet. Nem ismerek itt senkit és semmit, apu meg megölelt az ajtóban, nyomott egy puszit a homlokomra, aztán elköszönt és elment. Nem is tudom, meddig ácsorogtam ott utána integetve és szerettem volna sírva fakadni, de nem sikerült. És még mindig Annus néni hiányzik a legjobban, aki már sose fog reggel kedvesen ébreszteni, vagy este kifésülni a hajam. Tudom, hogy húsz vagyok, és mindenki szerint túl kellene lépnem már ezen, de akkor is hiányzik. Nagyon. Ez a hely meg ijesztő így elsőre. Túl nagy és túl ismeretlen, tele új emberekkel, bemennem viszont muszáj lesz. Nincs visszaút. Megbeszéltük apuval, hogy ez még mindig jobb lesz, mint a mugli iskola, ahol legutóbb Bukarestben voltam kerek egy hetet. Még egy utolsó nagy levegőt veszek bámulva abba az irányba, amerre apu nemrég elment, majd fogom a gurulós kis bőröndömet, a táskámat meg Hermész ketrecét óvatosan, hogy véletlenül se ébredjen fel és kezdjen visongani az öklömnyi méretű sárgás árnyalatú fehérben pompázó tollakkal rendelkező szárnyasom, és megtaszítva az ajtót belépek. Másodpercenként egy koppannás jelzi minden lépésemet, amit megteszek a nagy csarnokban félútig, körbefordulok a tengelyem körül megszemlélve mindent, de nem tudom, merre is kellene tovább mennem. Sebaj, majd csak jön valaki. Jönnie kell valakinek. Bizonyára tudnak róla, hogy jövök, nem hiszem, hogy apa ne szólt volna előre, hogy éppen ma, éppen most megérkezem. Félrehúzom a bőröndöm a fal mellé, a ketrecet a földre teszem, majd megigazítva sötétlila kabátomat és ugyanolyan színű térdig érő szoknyám, hogy véletlenül se legyen ráncos, leülök a csomagomra. A táskámba tettem indulás előtt a könyvet, aminek épp az este fogtam neki. Nem egy igazán részletes, és különösen jelentős mű, de a képek tetszenek. Frida képei. Mindig is szerettem ezt a mexikói festőnőt, a képei világa elbűvölt már első pillanattól, és most sincs ez másként, bár a fordító képességeit megkérdőjelezném. Vagy legalább lektorálhatta volna valaki a könyvet, de a képek miatt akkor is megéri. Kiveszem a táskámból a könyvet, amit eredetileg minden más tárgyamhoz hasonlóan műanyagzacskóba csomagoltam, hogy ne koszolódjon és ne essen baja véletlenül sem, aztán kényelmesen a falnak döntve hátam bőröndömön ülve belemerülök az olvasásba, és még annál is inkább a képek csodálásába. Szeretem a földistennőéhez hasonló rituális végtelen hajfonatait, az indián viseleteit, a a színvilágát, a motívumait, úgy általában mindent, ami vele kapcsolatos, annyira, hogy ebben a percben észre se veszem, bármi zajlik is körülöttem. A világ bezárult, most csak a könyvlétezik, és én a bűvöletében, semmi más.  
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 23. 18:24 | Link

Médea

Kellemes napos délután a mai. Az ágyamon ülve gondolkozom, talán kimegyek sétálok egyet, és viszek egy könyvet és olvasok is. Ez lesz a legjobb mára. Tanulnom nem kell, más dolgom sincs. Szóval indulok is. Leveszek egy könyvet az éjjeli szekrényemről,aztán indulok.  A klubhelyiségen átvágva, a bejárati csarnok felé indulok. Kezemben a könyvel kényelmesen sétálok át a csarnokon, De nem egészen a felénél tartók mikor meg láttok egy bőröndön olvasó lányt. Ez meg állásra késztet. Új diák az biztos, de nem elsős, ahhoz túl öreg. Kicsit tétovázok, de aztán a kíváncsiságom győz és oda megyek hozzá. Közelebbről is meg nézem őt,és a madarát ami elsőre felkelti a figyelmem. Aranyos sárgás fehér tollú madár, de nem tudom milyen fajta. végül a lánnyal is foglalkozom. Megköszörülöm a torkom, hogy ne ily eszem meg. Aztán pedig mosolyogva köszönök neki.
-Szia
Mivel elég közel állok hozzá belepillantok a könyvébe. Nagyon szép képekkel tarkított könyv, ezt már jó jelnek veszem. hiszen aki jó könyvet olvas az nem lehet rossz, legalábbis általában. Remélem ez most is így lesz. Kívülről nem látszik furcsának, belülről még nem tudom.
Hozzászólásai ebben a témában

Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 23. 23:13 | Link

Állia

Ha már megtaláltam a helyem, akkor előveszem a könyvem és nekilátok olvasni. Valakinek úgyis biztos jönnie kell, aki majd megmutatja, merre van a szobám, vagy legalább addig az emberig elvezet, aki erről információt tud szolgáltatni, addig azonban várnom kell. Az idő elütésére a legjobb dolog egy könyv minden körülmények között véleményem szerint, és kifejezetten akkor, ha Frida életéről és munkásságáról szól. Burrus ugyan nem a legtökéletesebb fordító, ami az angolról románra történő átvitelt illeti, mert fura íze van az a se naşte dintr-o mamă és hasonló kifejezéseinek, olyan nagyon nem románosak, de nem én vagyok a lektor. A képek azonban kárpótolnak mindezért, ugyanis minőségi munkát végzett e tekintetben mind az, aki válogatott, mind pedig az, aki szerkesztett, és a nyomtatás sem utolsó munka. Gyönyörűek a színek, láthatóak a részletek, még akkor is, ha a könyv mindössze tíz centi széles, és úgy tizenhét vagy tizennyolc centi hosszú szemmérték alapján. Teljesen beleveszek ebbe a világba, sőt a Diegoval közös gyerekük elvesztése után készült képénél annyira beleveszek ezekbe a színekbe, miközben végigszaladnak az agyamon az információk, hogy a Detroit-i Henry Ford kórház a helyszín, 1932 az évszám, Frida összeomlott, a képeit a vér jellemzi, megfesti a magzat portréját, aki túl korán szakadt ki belőle, de közben az egész egy biológiai összefoglaló is, mert a virág is, meg a csiga is, meg a modell is és a csont is hozzá kötődik egy kozmikusnak tekinthető köldökzsinóron, sőt még a gép is, és gondolnám is tovább, ha valahonnan nem hallanék egy köszönést. Néha sikerül nem annyira belevesznem a dolgokba, hogy eljusson valahogy hozzám a külvilág, bár ki tudja, lehet, hogy szegény lány már sokadjára köszön rám, és csak azt hallom. Becsukom a könyvet, bár még el tudnék filozofálni azon a képen, de inkább nem teszem, már csak illemből sem, hiszen megtanultam, hogy nem szép dolog nem figyelni, ha hozzám szólnak. Semmilyen körülmények között sem. Visszateszem a könyvet a zacskóba, amiben tároltam a táskámban, aztán a táskába, majd reménykedve pislogok a lány felé. Lekászálódom a táskámról is, igazítok egyet a ruhámon, majd kezet nyújtok felé.
- Szia. Weöres Médea vagyok. Te volnál az, aki majd megmutatja, hogy hol is lakom? Biztos voltam benne, hogy majd jönni fog valaki, mert igazán nem ismerek itt még senkit és semmit, és egyedül eligazodni nem tudnék. Apa biztos mondta. Vagy nem? - érdeklődöm, hiszen végeredményben nem is tudhatom, hogy nem csak azért van-e itt a lány, hogy eljuttasson egy prefektushoz, vagy tanárhoz, akivel majd még beszélgethetek egy hosszasat. Nem feltétlen van kedvem azt végighallgatni, hogy majd jó lesz, ha megpróbálok beilleszkedni, de valószínűleg a szokásos műsor része lesz ez is. Sebaj. Eltelik. Felveszem a táskám, majd a ketrecet is, és megfogom a bőröndöm is, ami gurul, így nem látom értelmét varázslatok használatának a szállítását illetően.
- Mehetünk is. Gyanítom, hogy először bizonyára valaki olyannal kell majd beszélnem, aki majd megfigyel egy ideig, hogy hogyan illeszkedem be. Netán egyenesen az iskolapszichológushoz kell vinned? Vagy csak tanár az illető? Ne is mondd, biztos egyenesen a házvezető lesz az. - sóhajtok egyet, kissé lebiggyesztve ajkaimat, miután kimondtam mindent, ami átfutott az agyamon, mint egy lehetséges beszélgetést kezdeményező gondolat, és várom a folytatást. Meg kell tennem, ami tőlem telik, mert nem akarom ismét kiábrándítani apát.  
Hozzászólásai ebben a témában
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 25. 13:11 | Link

A bálról kifeléjövet, egyenesen Médeához...

Ahogy kijövök, szinte sikítani tudnék, hogy ez az itteni ünnep sem múlik el perpatvar nélkül. Mérges vagyok azokra ott bent, bár tudom, hogy nem kéne. Először az ugrik be, hogy megkeresem Hankát, aztán inkább az ajtóból benézve úgy döntök, hogy mégsem teszem. Elindulok az ellenkező irányba, és megtorpanok. Valaki, aki egy csomó holmival van, egy helyben áll, és a levegőhöz beszél, legalábbis, ha a szemem nem káprázik, bár ez mostanában elég jellemző. Odasietek hozzá, mert messziről lerí róla, hogy hozzánk jön. Felé nyújtom a kezem, és már darálom is, egy levegővel...
- Szia, Dóri vagyok. És te meg, akárki is vagy, pont jókor érkeztél, mert a diribácsi épp most fejezte be mondókája első részét, ami még inkább évzárás jellegű volt. Ahogy mondjuk kinézel, látszik, hogy nem éppen alkalomhoz illetően öltöztél, de ezen könnyen segíthetünk, hogy aztán csatlakozhass az iskola aprajához és nagyjához.
Ezt mind egy nagy levegővel mondtam el, de amikor befejeztem, már járt is az agyam. Hümmögtem egy kört, majd eszembe jutott valami.
A manókért szólítottam, aztán ha megjelentek, megkértem őket, hogy vigyék el a lány dolgait a hálókörletbe, a helyére, hogy ő tudjon jönni a "bulira", majd megkértem őket, hogy amilyen diszkréten itt, vagy a közelben tudják, segítsenek neki felöltözni, az alkalomhoz méltóan. Én addig a nagyterem felé fordulok, így nem látom, hogy pontosan mi történik, vagy mi nem történik, hiszen a lány még dönthet úgy, hogy neki ez a segítség nem kell. De én akkor is beviszem, maximum egyszerű, utcai ruhában lesz jelen. Ezt viszont nem fogja kihagyni.
Jelzésre majd visszafordulok, ha készen van, vagy ha nincs, és máris megfogom a kezét, aminél fogva a nagyterem felé rángatom.

Nagytermi hszben folyt. köv.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint