36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 10. 00:21 | Link

Angel

Hiába a hideg, a sporttól akkor sem lehet eltántorítani. Most is futott, végig az erdőn, a faluban és a kastély körül. Nagy kört írt le, de így legalább tudott gondolkodni egy kicsit a mostanában bekövetkezett változásokon. Annyi biztos, tovább már tettheti, hogy közömbösnek találja valaki, aki mostanában kislányból kinőtte magát csinos kis csajjá a szemében. Talán a szüntelen ostromlás, vagy épp a csöndes törődés volt az, ami rávezette őt erre. Az erődben kénytelen volt kényszerpihenőt tartani, érezte, hogy a tüdeje nem bírja már soká, ráadásul furcsán ismerős volt neki a terep. Tudja miért, de valamiért mégis meglepődött, hogy milyen könnyen viszi le a lába a kitaposott ösvényről. Tudta merre kell mennie, így egy hosszabb pihenő után folytatta a futást. Jó pár óra eltelhetett mire visszaért a kastélyba és belökve a bejárati csarnok ajtaját belépett a melegbe. Az első dolga az volt, hogy a pólója aljába beletörölte az arcát és körbepillantott a csarnokon.
Na ez az, amit nem szabadott volna.
Hallotta az ismerős szívdobbanásokat, az ismerős illatot és remekül kivette a tömegből, de a tekintet, az nagy hiba volt. Fancsali képet vágott, ugyanis gondolatainak fő tárgya pontosan ott állt a csarnok egy távolabbi részében, de még nem vette észre. Emberi szemnek talán kissé túl gyorsan indult meg az Alagsor felé de az apró dolog azonnal kiszúrta és bájos kislány módjára kezdett integetni neki.
- Na ez hiányzott még...
Szűrte ki a fogai között, ugyanis Ash mellett ott állt egy fiatal nő is, aki nem lehetett más, mint Ashley anyja. Mindig is utálta az ilyesfajta találkozásokat és ha lehetett nagy ívben elkerülte az anyósjelölteket, de most nem tudott mit tenni, mindketten felé néztek, így hát egy morgás keretében elindult a két nőnemű felé, felkészülve a legrosszabbra. Mikor odaért tisztes távolságban torpant meg előttük, sunyi módon rákacsintott azért az apró dologra, hogy lássa nincs baj, majd kezet nyújtott az idegen nőnek is, lesz ami lesz.
- Szép napot, Reviczky Kornél.
Nem szokott bemutatkozni, de most az egyszer talán kivételt kell tennie, bármennyire is fájt neki.
Hozzászólásai ebben a témában

Angelinne Stanwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2013. december 10. 00:52 | Link

# Kornél #

A pénteket szeretik, mert hétvége jön. A péntek jó nap, mert másnapra már lehet családi programot tervezni, hiába szóródnak szét a világban a szélrózsa minden irányába hét közben... és mi lesz még ezután, ha a fiúk is elkezdik a sulit?! Távol a Bagolykőtől. Az ő választásuk, és Angel nem is akart ebbe beleszólni. Van ugyanis egy másik választás, ami valahogy sokkal jobban érdekelte, pontosabban jobban a szeme előtt volt. Agyalt már egy ideje, hogy tanácsot kellene kérnie az anyjától, mondjon valami okosat, hogyan kezelt volna egy hasonló helyzetet - amiben ugyebár nem volt, tekintve, hogy Angel a családban felnőttként fogadott gyerek, miután Faith, a húga már évek óta velük élt.
-Holnap elmegyünk Mamáékhoz, jó?-
Megsimítja a gyönyörű kislány gyönyörűen leomló haját, aki lelkesen bólogat arra, hogy találkozhat imádott keresztanyjával, meg persze a nagyszüleivel, majd egy pillanat alatt változik meg a légkör. Ahogy nyílik az ajtó, és megcsapja a beáramló hideg levegő, szinte azonnal elveszíti kislánya figyelmét. Talán ha nem lenne átérző, akkor is feltűnne neki, mennyire átalakul a csarnok vibrálása. A kicsi nyújtogatja a nyakát, de nem kell neki sok, azonnal kiszúrja Kornélt, és integetni kezd neki, majd az anyjára néz mindent egyértelműen közölve ebben a pillantásban - amit Angel természetesen már tudott.
Amint ráemeli Kornélra a pillantását azonban, mellbe vágja, amit tapasztal. Ez a férfi sötét. Fiatal, életerős, határozottan egy férfikorban lévő fiúról beszélünk aki nem is tűnik elmaradottabbnak a koránál, és ráadásul valami nagyon vészjósló veszi körül, amitől még ő is meg tudna rémülni, pedig elég sokat látott már a világból. Nem nagyon tud továbblépni ezen a tényen, próbálja felmérni, mi lehet ez, miért érzi, aztán Kornél Ashleyre néz, és ekkor ez az egész baljós sejtelem átadja a helyét valami másnak. Érdeklődően, összevont szemekkel nézi, hinni sem akar annak, amit lát, amit érez, mert bizony ez a fiú... kapcsolódik a lányához. Olyanok, mint a mágnes, amitől talán még jobban ledöbben, mint attól a veszedelmes dologtól, ami a fiúban lapul. Ashleytől tudja a történetet, ismeri a lánya érzéseit, de nem gondolta volna, hogy azok ennyire táptalajra leltek a másik félben. És ha jól ismeri a férfiak többségét, erről még Kornél se tud igazán, mindenesetre... ez egy nagyon erős dolognak tűnik, határozottan kezdhet aggódni.
-Szia, Angelinne Stanwood, tegezz csak nyugodtan.-
Nyújt kezet, Ashley pedig rajongó pillantással nézi a nagyfiút, ezen minden bizonnyal még ő is meglepődött. Szélesen elmosolyodik, bizonyára azért, hogy együtt látja kettejüket - már csak apa hiányozna, ha meg tudna birkózni Kornél létezésének tényével.
-Kicsim, hozd le a cuccaidat, jó?-
Néz a lányra, mert muszáj lenne beszélnie a fiúval úgy, hogy nincs itt. Vannak dolgok, amiket a kis érzelmileg késlekedő leánykája nem egészen értene meg, és nem is biztos, hogy az orrára akarja kötni.
A lányka aggodalmasan néz hol egyikükre, hol másikukra, majd Kornélhoz lép, nagy szemeit rámeresztve kérlelően, és szavakkal is megkéri, várja meg, azután el is szalad az Eridon Torony irányába.
Angel egyik lábáról a másikra lép zavarában, elvégre sosem beszélgetett még egyetlen sráccal sem, aki a lánya iránt érdeklődött. Nem is így képzelte az első ilyen helyzetet, egy ennyi évvel idősebb érett férfival (akiért fiatalabb korában még talán ő is oda-vissza lett volna, hiába, a gyereknek jó ízlése van) és pláne nem számított rá, hogy ennyire elrettentő érzelemhullámok áradnak majd az illetőből. Valami nagyon nem stimmel vele, de nagyon próbál ezen átlépni, csak... nem tud, mert aggódik.
-Nagyon szép a nyaklánc, amit Ashleynek ajándékoztál. És látom rajtad az óra... hátast fogsz dobni a karácsonyi ajándékától, hetek óta dolgozunk rajta.-
Próbálja valamivel megtörni a csendet, és azt a feszültséget, amit a fiú hatására érez - és csak így sikerül neki, tökéletesen önmagát adva.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 10. 01:20 | Link

Angel

A szituáció kezd kissé kínossá válni. Zavartan toporog, nem tudja mihez kezdhetne a helyzettel, ráadásul az dübörgő szívdobbanások kizökkentik a kezdeti gondolatmenetből. Furcsa, hogy Angelnek pontosan olyan illata van, mint Ashleynek, de ez volna igazán meglepő számára, ha tudna gondolkodni. A farkas belül mocorog a felismerésre és ha állatiasabb mivoltában lenne, biztosan összefutna a nyál a szájában. Jelen pillanatban azonban nagyon is emberi és emberi érzések kerítik a hatalmába. Tudja.
 - Köszönöm.
Bólint, majd kislányos zavarában a tarkóját kezdi vakargatni. Azért mégiscsak furcsa, tekintve, hogy a SVK tanárnővel áll szemben. Legalább megtaníthatja Asht védekezni, ellene. Egy-két átok igazán nem árt neki, kapott ő belőle bőven és nem mind teríti le, ami elég kínos a jövőre nézve.
 - Menj csak, itt foglak várni.
Bólint, de már a tekintetével keresi a kibúvót. Egy porcikája sem kívánja ezt a beszélgetést, főleg amikor Angel egy nagyon is emberi témával rukkol elő. Egy pillanatra meg is lepődik, azt hitte, rögtön belecsapnak a közepébe, de elkönyvelte ezt egy bemelegítésnek.
 - Igen, amikor megláttam rögtön ő jutott róla az eszembe, nem bírtam otthagyni.
Nézi a távolodó lány alakját, egy ideig követi a remek hallásának segítségével, egészen addig, amíg el nem veszik a morajban, ekkor pedig jön a desszert, ő nem fog köntörfalazni, főleg nem az apró dolog édesanyjával szemben. Zsebre vágja a kezeit és lenéz a nőre.
 - Jól érzi. Hallom a zavart légzését, és a dörömbölést a mellkasában.
Összevonja a szemöldökét, ideje lenne színt vallania, nem csak rébuszokban beszélnie. Kiönthetné a lelkét, de ez nem a legalkalmasabb időpont erre.
 - Vérszomjasnak és kegyetlennek titulálnak a varázslók, félnek tőlünk és jól is teszik. De nem áll szándékomban bántani a lányodat és soha nem tennék benne kárt, semmilyen értelemben.
Direkt tartja a szemkontaktust, hogy Angel láthassa az igazságot a tekintetében.  Elszántan próbálja lefutni a tiszteletköröket, de ez koránt sem olyan, mint amilyennek lennie kellene.
 - Mostanra már tisztában lehetsz mindennel. Akkor tudnod kell azt is, hogy nem hazudok. De Ashley nem tudja és ez így is van rendjén, nem akarom, hogy féljen, vagy ami még rosszabb, féltsen.
Elfintorodik, nem bírja megállni, azért ő mégiscsak Kornél, nem fogja meghazudtolni önmagát.
Hozzászólásai ebben a témában

Angelinne Stanwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2013. december 10. 11:26 | Link

# Kornél #

Ashley elszalad, és ahogy ismeri, nagyon hamar vissza fog érni. Addig is próbálja kitalálni, mi lehet ez a szinte vadállati a fiúban - és nem is kell sokat várnia, Kornél magától tér a témára.
Ahogy a szemébe néz, látja, hogy sokkal több van benne, mint amire számított. Jobban törődik a lányával, jobban félti, jobban... ragaszkodik hozzá. Ettől egyszerre tart is, és talán örül is neki. Tart tőle, hiszen Ashley túl kicsi még az ilyen komoly érzelmekhez, túl korai lenne elveszítenie lelki ártatlanságát, és megismerkedni a világ igazán sötét oldalával - aminek Kornél közelében nem csak érzelmileg, de fizikailag is ki van téve. Ez a fiú szereti a lányát, nem perzselően, mindent felégetve maga körül, és ez talán így még veszélyesebb. Egy pillanatra kiül arcára a félelem és az aggodalom a lánya iránt, azután Kornél beszélni is kezd. Hallja a légzését, a szívverését, vérszomjas és kegyetlen... nem lehet más. Ha más lenne, azt felismerné, és tudja, hogy a vámpírok, legalábbis akik az iskola falai között mászkálnak, tudják magukat kontrollálni. A vérfarkasoknál azonban, nos, van az az állapot, amikor nem. Kornél vérfarkas, és ez a felismerés elrettenti ugyan Ashley miatt, de eközben olyan elemi erővel is felruházza, amit csak egy édesanya érezhet. Bólint a hallottakra, Kornél valóban nem hazudik abban, amiket mond, ugyanakkor koránt sem nyugodt... de mit tehetne? Már fiatalabb korában találkozott vérfarkassal emberi alakjában, tudja, mennyire nyomorult sorúak ezek az emberek, és Kornél, ha már ide jár, nyilván küzd ellene, hogy eluralkodjon rajta az állat.
-Nem akarom, hogy a lányom küzdjön meg a démonaiddal.-
Közli egyértelműen, értse Kornél, ahogy akarja, mert egyaránt gondol itt a farkasra, aki benne él, és az egyéb nyomorúságokra is, ami árad a fiúból, amit átérzőként könnyen érzékelhet. Elég régóta van már meg a képessége, és elég sokat csiszolt ahhoz, hogy szinte pontosan meg tudná mondani, milyen sérelmek érték a fiút.
-Ugyanakkor nem tudom eltiltani tőled... csak te tudnád elküldeni, de már ezt sem akarom igazán. Nagyon fájna neki, és... azt hiszem, ő az egyik legjobb dolog, ami történhetett veled.-
Határozottan, erőt sugározva néz a férfire, természetesen nem fél tőle. Ugyanakkor úgy érzi, ez talán még Kornélnak is újdonság, még ha tisztában is van vele... legalábbis az, hogy ő ezt pontosan tudja.
-De ha egyetlen gyanús jel is utalni fog arra, hogy... a dolgok nem úgy mennek, ahogy esetedben kellene, nem a kicsapás a legrosszabb, ami fenyeget, pedig elveszteni ezt a kastélyt az esetedben, nos, azt hiszem, mindketten állíthatjuk, hogy az életedbe kerülhet. Mert te is tudod már, hogy nem a fizikai fájdalom, és nem is a halál az, ami a legrosszabb ezen a földön.-
Angelnek is meg van a maga keresztje, neki is ki kellett törnie bizonyos ördögi körökből az életében, és harcolni azért, ami ma van. A férjéért, a gyermekeiért, a húgáért... a családjáért. A fenyegetése pedig olyannyira vészjósló, mint amit képes is lenne megtenni, ami hatalmában áll, ez pedig nem kevés, tekintve a képességeit, a képzettségét, és mindazt, amin már élete során keresztül ment.
-Nem mehet ki a kastélyból sötétedés után.-
Mondja határozottan, és nem érdekli, telihold van-e vagy sem, egyszerűen nem mehet ki a lány. Ezt pedig leginkább azért mondja, mert ő nincs itt esténként, így Kornél jobban oda tud erre figyelni, és amit most lát a fiún, azt gondolja, neki is majdhogynem olyan fontos ez a szabály, mint Angelnek Ashley kapcsán, ameddig pedig ez így van, addig nem kell olyan nagyon aggódnia. Sóhajt egyet, próbál kicsit megenyhülni, elvégre egy nagyon balsorsú fiúval beszélget, aki mindannak ellenére, amin keresztül ment, küzd, és tudja, milyen ez, mégis, hogyan tehetné meg, hogy beáll a sorba, és még lejjebb taszítja a mélységbe, mint ahogy az ő "fajtájukkal" (mert ebbe Angel is beletartozik) a legtöbben teszik?!
-Igazad van, nem lenne jó, ha tudná. Sok mindent nem ért úgy, ahogy kellene, és talán ez fogja őt megmenteni, elvégre ez a világ a maga gyönyörteljességével együtt sem egy könnyen élhető világ már. Az értéket óvni kell.-
A lányát. Ashleyt, aki nagyobb kincs bárminél, amit a természet adhat, és nem csak az ő és Virgil számára, nem csak a család számára. Ez egyre nyilvánvalóbb.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 11. 00:12 | Link

Angel

Csak szánalmat ne. Ez volt az első gondolat, ami az eszébe jutott amikor meglátta Angel arcán a szánalom félreismerhetetlen jeleit. Ismerte jól az emberi természetet, a vérfarkasokkal szemben általában két magatartást tanúsítottak azok a személyek akik tudomást szereztek a dologról. Vagy undorodtak, vagy szánalmat éreztek. Sokkal jobban érezte volna magát, ha Angel kiakad és kiabálni kezd, eltiltja őt Ashtől. De ez a tekintet, a szánakozás, bizonyára valamit nagyon félreértett. Hiszen Kornél szeretett vérfarkas lenni - az esetek többségében. Élvezte, hogy az állatias mivolta kiütközik a mindennapi életben, tekintettel a fogaira, a hallására és a szaglására. Tudta, hogy természetfeletti erő birtokában van és ezáltal életek tud elvenni. Bár a vérfarkasságot nem tudta szabályozni, előidézni, vagy befolyásolni, azért mégiscsak több volt, mint amit a kastélylakók többsége bármikor is magáénak tudhatott, vagy tudhat.
 - Nem kell megküzdeni velük, az az én dolgom.
Nos, ez már kicsivel közelebb áll ahhoz, hogy Angel miért érezhetett szenvedést is, amikor rápillantott. A vérfarkas mivolta nélkül is bőven volt neki elég problémája, ott volt a kényszeres hazudozás, az elfojtott agresszió és mindennek a tetejében a bipoláris zavar.
 - Neked teljesen elment az eszed. Lehet, hogy az életemben tényleg ő a legjobb dolog, de neki én vagyok a legrosszabb.
Keserűen felnevet a felismerésre, hiszen igaza volt és ezt a vele szemben álló nő is pontosan tudta, csak őt is befolyásolták az érzelmei, mint ahogy jelen pillanatban őt is, de erről nem igazán akart tudomást venni. Talán csak azt akarta elérni, hogy eltiltsa tőle a lányt, és hogy ő megszeghesse ezt a tilalmat, kerüljön bármibe is.
 - Fenyegetés? Hatástalan. Egész gyerekkoromban fenyegettek, már nem ijedek meg tőle. Egyébként sem féltem az életemet és rajta nincs senki, akit féltenék. Mit tudnál elvenni tőlem? Ashelyt? Megteheted. Sőt, talán jobb is lenne ha megtennéd.
Nem fenyegető, puszta tényként közli az amúgy is nyilvánvaló dolgokat. A  fenyegetés süket fülekre talál, ha neki célozzák, szimplán lepereg róla.
 - Nem hagynám, hogy valami baja essék. Meg tudom védeni, szinte mindentől. Ugyanakkor ezzel egyet kell értenem. Nem lehetek mindig a sarkában, hogy kihúzzam a bajból.
Összefűzi maga előtt a karjait és egy pillanatra beszívja az alsó ajkát, miközben felvonja a szemöldökét. Hát nem elég nyilvánvaló? A céljuk egy, inkább az elérésük útja különbözik.
 - De a végletekig sem tudom titkolni előtte. Szeretném azt hinni, hogyha eljön az ideje és tudomást szerez a dolgokról, már lesz olyan érett, hogy eltudja dönteni mit akar.
Hozzászólásai ebben a témában

Angelinne Stanwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2013. december 12. 00:48 | Link

# Kornél #

Angel szánja Kornélt, hogy is ne tenné? Ez a fiú jóval nyomorúságosabb, mint aminek magát látja, és az ő lánya az életében a fényhozó. Nem lepődik meg, hogy ez a szerepe, elvégre eridonos, a főnixek pedig már csak ilyenek. Angelben is feltámad a vágy, hogy a maga módján segítsen Kornélnak, a lányának ebben a megmentési akcióban, de azért ne szaladjunk annyira előre, mert ahhoz, hogy ebben az ügyben lépések történjenek, még sok víznek kell lefolyni a Dunán-Tiszán.
Összeráncolja homlokát Kornél szavaira, arra, hogy ő a legrosszabb a lánya életében. Természetesen érti, mire gondol, de úgy tűnik a számára, Kornél mégsem annyira érett és értelmes még, mint amennyire feltételezte. Sok mindenre nem jött még rá, ami pedig nyilvánvaló.
-Szereted a lányomat. Nem önzően, úgy, hogy elveszed tőle magadnak amit csak tudsz, hanem úgy, ahogy szüksége van rá, ahogy neki a legjobb, tehát... mondhatni jól szereted. Senki nem lehet elég jó neki, de ennél rosszabb is lehetne, akibe szerelmes.-
Megvonja a vállát, mert ő már tudja, mennyire Sorsszerű ez az egész, és nem lepi meg. Az ő kapcsolata Virgillel is ilyen, korábban köttetett, mint ahogy ismerték volna egymást, és emberinél nagyobb erők által, ebben szentül hisz - nem lepi meg, hogy a lánya ugyanezt éli át Kornéllal, de azért nem gondolja, hogy ezt feltétlenül a férfi orrára kellene már kötni. Azt, hogy lényegében már nem nagyon van választásuk, se neki, se Ashleynek. Talán nem is volt.
-Nem fenyegetés volt. Ígéret.-
Közli szigorúan, mert annak szánta, és meg is fogja tenni, ha szükséges. De egyelőre nem tiltja el egyiket a másiktól, noha Ashley meg fog tanulni még jobban védekezni, ez már egyértelmű.
-A legfontosabb kérdés, hogy magadtól meg tudod-e védeni... a farkastól. Mert hogy minden mástól, amitől hatalmadban áll - és ez nem kevés, sőt, igen figyelemre méltó ilyen fiatalon - az nem kérdés.-
Választ vár erre a kérdésre, mert fél ettől. Kornélnak muszáj eltávolodnia Ashleytől, amikor átalakul, még akkor is, ha szedi a farkasölőfűt - márpedig Angelben fel sem merül, hogy ne tenné. Itt, ennél a pontnál követi el a legnagyobb hibát... a bizalomnál, és ha tudná, Kornél megkapná az undort, utálatot, és eltiltást, sőt, soha többé nem látná Ashleyt valószínűleg.
-Nem is kell előle a végletekig titkolnod, természetesen. De még nem kész egy ilyen beszélgetésre, ez biztos...-
Elneveti magát a választáson, mert ő már tudja, hogy nincs neki... ismeri a lányát. Ő is így működik, neki sem volt igazán, ugyanakkor ezt nem mondja el Kornélnak.
Előbb érzi meg, mint ahogy látná, és ahogy Kornél szemeit nézi, pontosan látja, hogy ő is tudja, hogy közeledik a beszélgetésük alfája és ómegája. Innentől ennek a beszélgetésnek vége, kedves mosolyt varázsol az arcára, ahogy a lány odaér hozzájuk.
-Megvan mindened?-
Kérdezi átkarolva a vállát, a lánya bólogat, és érzi felőle a zavart, ami nem csak annak szól, hogy miről beszélgethettek, hanem egyáltalán arról, hogy beszélgettek.
-Kint megvárlak.-
Megsimítja a lányka hátát, majd Kornélra néz ismét. A kedves, udvarias, ugyanakkor ennél többről nem árulkodó mosoly továbbra is az arcán.
-Örülök, hogy megismertelek.-
Bólint felé, mintegy nyugtázva mindent, amit átbeszéltek, hiszen ugyanaz a céljuk. Egyelőre mást nem akar mondani, nem lenne helyénvaló, inkább csak elköszön, és kisétál a kastélyajtón, hogy a birtok határánál várja meg a lányát.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 12. 01:10 | Link

Angel majd Ashely

 - Soha nem tennék vele ilyet.
Vágja rá szinten rögtön. Természetes, hogy ő a velejéig romlott, de soha, soha nem bántaná Ashelyt, semmilyen értelemben. Talán ez az egy dolog az, ami jó benne és semmi más. Lehet, hogy Angelnek mégiscsak igaza van? Hogyan tudna ő bármit is viszonozni Ashnek? Ez teljes képtelenség, ebben sehol nem látja a logikát? Miért lenne az jó a lánynak, hogy egy vérfarkas, leszerelt katona, aki egész életlében szinte semmi jót nem élt meg, szívesen tölti vele az idejét. Attól eltekintve persze, hogy bármitől és bárkitől megtudja védeni.
 - Remélem, ha sor kerülne rá, vagy esetleg megkérlek rá, a szavadon foghatlak- Sőt, követleni fogom, hogy teljesítsd be az ígéretedet, nem sok minden van, amiért szívesen élek.
Nem hagyja magát legyőzni, megtanították rá, hogy nem tehetik és arra is, hogy semmitől nem félhet, neki nincs gyenge pontja, vagy legalábbis eddig nem volt, Angel pedig soha nem tudná bántaná a saját lányát, ez evidens. Féloldalas, hűvös mosoly terül szét az arcán, miközben egyik lábáról a másikra egyensúlyoz, a kezei pedig még mindig összefűzve pihennek a mellkasán.
 - Ha valaki hozzáér, akár egy ujjal is...bárki...annak legközelebb nem lesz ujja, amivel megérinthetné, vagy keze, amilyen kedvem van. Ha leszek olyan kegyes és életben hagyom és nem töröm ketté mint egy fogpiszkálót. A farkas pedig csak az erdő mélyén él, jó messze a kastélytól.
Azt persze inkább nem részletezi, hogy a farkasölőfű főzet nem tartozik a kedvenc italai közé, ezért nem is szívesen veszi be, ezzel nem szívesen borzolná a kedélyeket, főleg azért nem mert már távolból hallja a kislány lépteit és ahogy közelebb ér, már az illatát is remekül ki tudja venni a tömegből.
 - Olyan az illata, mint a tavasznak, ezer közül is felismerném.
Elréved és észre sem veszi, hogy nem reagál Angel utolsó kijelentésére. Szemeivel végigköveti ahogy a lány leugrál a lépcsőn és ismét előttük terem. Elmosolyodik és csak akkor pillant Angelre, amikor a köszönést meghallja.
 - Én szintúgy, viszlát.
Amint Angel lelép, rögtön lehajol hozzá, hogy a szemébe nézhessen.
 - Szóval itt hagysz, nem szép dolog tőled.
Szomorú kölyökkutya képes vág, de a tekintete nevet, ma először.
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2013. december 12. 01:12
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 12. 11:40 | Link

[Szív Király]

Kornélnak talán nem volt igaza... azt mondta, hogy neki az a csók mást jelentett, mint Ashleynek, és ha mást jelentett, semminek nem kellett volna változnia, nem? Mégis mintha megváltoztak volna a dolgok. A fiú sokat mosolyog rá, ahhoz képest, mint előtte, és amikor csak figyeli távolról, akkor is sokszor észreveszi Kornél. Régebben nem tette, így Ashley észrevétlenül is sokáig bámulhatta a Nagyteremben. De most időről-időre össze szokott akadni a tekintetük, és ez bosszantó abban az értelemben, hogy nem tudja nézni anélkül, hogy ne bukna le, viszont jó is, mert így a fiú is őt nézi. És... mintha szívesebben venné a társaságát. Persze nem hiszi, hogy bármikor, amikor olyat mondott neki, ami arra utalt volna, hogy hagyja békén, az igazán komoly lett volna, de ezt inkább csak reméli. Viszont azóta mintha jobban örülne, ha látja, bár nem nagyon találkoztak úgy, hogy beszélgetni is tudjanak, így nem is tudta még megkérni arra, amire szerette volna.
Ez a mostani viszont remek alkalom lenne, csakhogy anyával van, de Kornél még így is odajön. Nagyon örül neki, mint mindig, szélesen mosolyog rá, anya meg elküldi őt. Kicsit aggódik, hogy mi fog történni kettejükkel, és majd szétveti a kíváncsiság, miről beszélgetnek, így futva indul a Toronyba, és tényleg csak felkapja a táskáját, és már rohan is vissza, az utolsó lépcsőfokokon ugrándozva érkezik le, majd lassít a tempón. Egy nagylány nem siethet ennyire nyilvánvalóan, legalább egy picit próbálnia kellene fenntartani a látszatot, hogy a szívének királya nem totálisan nélkülözhetetlen a számára, és legalább mérhető kincs az idő, amit vele tölthet.
Anya nem marad tovább, nyilván azért, hogy tudjanak pár szót váltani. Odaadja neki a táskáját, majd ahogy elfordul, azonnal Kornélt nézi, a fiú meg anyát még pár pillanatig, utána meg őt, és bizony ettől a pillantástól vágtázni kezdenek ám a paripák a mellkasában, mintha megsarkantyúzták volna őket.
A szavaira azonban némiképp elszontyolodik, és összezavarodik, mert sosem mondott még ilyet, hogy baj, hogyha elmegy, és nem tölti vele az idejét. Lesüti a pillantását szomorkodva, majd visszaemeli rá, és magyarázkodni kezd.
-Ne haragudj! Sosem maradtam még itt hétvégére, apa nagyon vár mindig, de... majd megkérem rá, hogy maradhassak legközelebb, jó? És vasárnap jövök, addig már csak kettőt kell aludni.-
Elmosolyodik, felemeli a kezét, és mutatja is a kettőt, hogy Kornél is lássa, milyen nevetségesen kevés szám ez (és abba inkább nem gondol bele, ez hány órát, hovatovább hány percet jelent).
Óvatosabbra vált, lassan mozdul, nehogy baj legyen, és előbb a kezét emeli fel megint, hogy Kornél karját megérintve a vállára csúsztassa, ahogy közelebb lép hozzá, oldalra hajtva a fejét a füléhez, amibe suttogni akar. Nem tudja, hogy messzebbről is tehetné, akkor is jól hallaná a fiú. Nem akar ám rosszalkodni, (ó, de mennyire hogy akar!) vagy legalábbis visszafogja magát, és csak a füléhez hajol, hogy más ne hallja.
-Kérlek, ne áruld el senkinek, hogy metamorf vagyok! Így is sokat csúfolnak, amiért kicsi vagyok, és okos... és szociálisan béna.-
Oldalról nézi az arcát, hogy mit reagál, mit mond, vagy bólint-e a dologra, de nem akar hátralépni. Olyan jó illata van, és olyan jó ilyen közel állni hozzá, már ameddig lehet, és a fiú épp nem hátrál el. Ameddig elhitetheti, hogy csak ezért hajolt közel, vagy ha a fiú nem is hiszi, másnak még a látszat tartható. Mindenki másnak a csarnokban.
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 16. 20:02 | Link

Ashley

Próbálj elviccelni a dolgot, hátha akkor előbb szabadul meg a kislánytól és nyugodtan lehet a gondolatai között. Sok mindenre rájött most, hála Angelnek, aztán, hogy ő mennyire hálás érte, az majd idővel kiderül. Valahol mélyen örül a találkozásnak, legalább túlesett rajta és nem kellett rá heteket készülnie. Letisztázták egymás között a legalapvetőbb dolgokat, és ez azért megkönnyebbüléssel töltötte el. Mindezeket persze esze ágában sincs elmondani a hercegnőnek, az lesz a legjobb, ha azt hiszi, hogy csak az időjárásról volt szó. Továbbra is a térdére támaszkodva figyeli az aprócska arcot, bár érdekes, most már annyira nem kell lehajolnia hozzá, nem fáj a háta ha beszélget vele. Ilyen gyorsan nőnek a gyerekek?
 - Csak vicceltem. Érzed jól magadat otthon, ne aggódj én nem fogok unatkozni. Két napot meg valahogy majd csak kibírok.
Nehezére esik, de egy mosolyt megereszt felé, majd automatikusan hátrál, amikor Ashely közelebb lép hozzá, de aztán megembereli magát és kővé dermedve hagyja, hogy Ashley belesuttogjon a fülébe.
 - Csúfolnak? Ki az aki csúfol?
Összepréseli az ajakit, hogy ne törjön fel a morgás a torkából. Épp most fogadta meg, hogyha valaki bántja, vagy akár hozzáér azt nevetve kettőbe töri, ne kelljen most rögtön megszegnie a szavát. Kémleli egy ideig a tekintetét, majd felsóhajt. Nem akarja megijeszteni, így inkább enyhít egy kicsit a dolgon.
 - A helyedben én ne szégyellném, ez egy nagyon különleges képesség és csak nagyon kevesen születne rá. De ha szeretnéd, akkor titokban tartod.
El sem gondolkodott még ezen mélyebben. Valahogy egészen természetesnek vette, hogy Ashley nem hétköznapi, hanem különleges, csak arra kellett rájönnie, hogy miben is az, de tudta, hogy valaminek lennie kell. Az átlagon feletti képessége,  és még a metamorfmágia is, lesz min gondolkodnia. Felsóhajt, megsimítja a lány barna tincseit majd visszaengedi a kezét a térdére.
 - Jobb lesz ha mész, anyukád már nagyon vár.
Az ajtó felé pillant, ennyi kedvesség bőven elég volt neki mára, ráadásul már tényleg szeretne szabadulni a helyzettől, mert kezd belefájdulni a feje.
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 17. 00:45 | Link

[Szív Király]

Megijedt, hogy Kornél komolyan megfedi azért, mert hazamegy a hétvégére ahelyett, hogy vele töltené az idejét. Valahol azt gondolja, mert ezt már megtanulta ám, hogy ez annak a jele lenne, hogy kedveli, és vele akar lenni nagyon, így örül is... meg nem is, mert semmiképp se tud most maradni. De a fiú hamar elárulja, hogy csak vicc volt. Ezek szerint még mindig nem elég ügyes ezekben a dolgokban, mert nem jött rá.
-Akkor jó.-
Mondja egy sóhajjal megkönnyebbülten, majd szélesen elmosolyodik.
-Mamával és Faithivel fogok találkozni, nagyon jó lesz!-
Elvigyorodik izgatottan, már alig várja, mert velük mindig nagyon-nagyon jól érzi magát. Azután eszébe jut, amit kérni akart Kornéltól, így óvatosan nyúl felé, és ahogy a bőrük találkozik, megérzi a már jól ismert pattanó szikrát az ujjhegyein. Már zavarná, ha ez nem lenne...
-Ki az, aki nem?!-
Válaszol keserűen, és az eridonosokon kívül nem sok ilyet tudna mondani. Mondjuk ehhez hozzátartozik az is, hogy nem is tud túl sok nevet... habár eridonos, és ezzel együtt kellene járnia annak, hogy szeret a figyelem középpontjában lenni, ez nincs egészen így, bizonyára az egyéb körülmények miatt. Szerencsére Kornél megenyhül, nem is érti, miért haragudott meg ezért rá, de eldönti, hogy legközelebb inkább nem mondja neki, hogy piszkálni szokták.
-Köszönöm szépen!-
Közelebb hajol, és ad egy puszit az arcára, mert így illik megköszönni a dolgokat. Na jó, azért így köszöni meg nála, mert a szerelme, de van ám más is, amivel magyarázhatja, és ez megnyugtatja, utána hátra is lép, mert tudja, hogy Kornél nem szereti az embereket túl közel engedni a személyes terébe. Közben persze a szavain gondolkozik, azon, milyen különleges is ő. A fiú szájából tényleg nagyon kiváltságos dolognak hangzik, hogy ilyet tud csinálni, még talán képes lesz, és elhiszi neki... na de mit ne hinne el? Pláne, ha őt dicséri. És bár nem szereti, ha túl közel mennek hozzá, önként simítja meg a haját, amitől kicsit megrezzen, de azért nagyon örül is neki. Erről eszébe is jut még valami, amihez eddig nem volt bátorsága.
-Oké, mindjárt megyek, de... Kornél?! Te mindig azt mondod, hercegnő vagyok, szeretnél úgy látni? Mert... a bál jó alkalom lenne rá. Eddig csak farsangra öltöztem hercegnőnek, de az más, és rég volt, sosem voltam még bálban, és gondoltam...-
Egyre gyorsabban beszél, ahogy elmondja, mire is gondolt, mit is szeretne, de nagyon-nagyon-nagyon. Bár, ahogy így utólag elmereng rajta, ostobaság volt megkérdeznie. Kornél sosem megy ebbe bele, hiszen ott mások is vannak, akik majd látni fogják vele, és akkor beszólnak érte, hogy egy ilyen kislánnyal megy el, biztos nem hagynák szó nélkül, és különben is, biztos nem is akarna vele menni, elvégre oda a nagylányokat viszik a nagyfiúk! Kár volt megemlítenie... nagy kár! Ezzel most biztos mindent elront.
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 17. 01:39 | Link

Ashley

Féloldalas, de inkább hűvös, félelmet keltő vicsor húzódik a szájára, de a tekintete még mindig szórakozott, nem akarja nagyon megijeszteni, csak annyira, hogy komolyan vegye és jól az agyába vésse a dolgot.
 - Jegyezd meg annak a nevét aki a legközelebb csúfol téged.
Bólint, majd egy pillanatra felvonja a szemöldökét. Kornél képes rá, hogy a kastély mögött élve elássa az illetőt, vagy épp nem élve, amilyen kedve van. Mindenesetre nem tetszik neki ez a hozzáállás és szeretne rajta változtatni, Ashelyt nem bánthatja senki, hiszen ő maga komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy a kislány életben maradjon és biztonságban legyen, nehogy már más beleköpjön a levesébe.
 - Nincs mit.
Bólint, de amit nem vár, az a reakció, amire készülhetett volna. Kővé dermed, hallani ahogy a fogai összekoccannak. Igyekszek nem elhúzódni és nem odébb rakni Asht, szerencsére sikerül is neki, ez a nap...tiszta siker. Már épp indulna, hogy végre maga mögött hagyja a csarnokot, de amint kiegyenesedik a kislány láthatóan összeszedi a maradék bátorságát és darálni kezd. Igyekeznie kell lépést tartani vele, de így sem sikerül minden egyes szót elkapni, csak a lényegesebbeket. Bál, tánc, hercegnő, ruha. Összerakja magába a képet, de nem hisz a fülének. Ő meg a bál? Tömeg, diákok, és öltöny, nem farkasnak való. Összehúzott szemekkel figyeli a csöppséget, mintha arra várna, hogy ő maga nevetésbe törjön ki, de mivel ez nem történik meg, tudomásul kell vennie, hogy a kérdés komoly volt.
 - Szóval szeretnél elmenni a bálba...
Inkább kérdés, mintsem kijelentés, mert szeretné ha ez az egész csak föltételezés lenne. Nem azért, mert szégyenli a kislány társaságát, koránt sem, csak nem igazán neki valók az ilyen dolgok, a tömeg, a visongás a zene, a kifinomult érzékeinek hála a legrosszabbat hozza ki belőle, így okkal kerüli az ilyesmit, de hát, tud neki valaki ellent mondani?
 - Megbeszéljük, rendben? Most menj.
Megadóan sóhajt fel, ez körülbelül egyet jelent az igennel. A háta közepére se kívánja a dolgot, de ha Ash menni akar, nincs más választása. Talán titkon attól fél, hogy akkor valami más viszi, és inkább ő, mint más. Lehet, hogy másnak nem lennének tiszták a szándékai.
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 17. 11:18 | Link

[Szív Király]

Nézi, ahogy Kornél arca megváltozik, és nyel egy nagyot. Nagyon ijesztő, de nem futhat mindig el, hiszen ez most talán nem annyira neki szól. És különben is, még sosem történt baj...
Hevesen bólogat a szavakra, de a háta mögött keresztezi az ujjait. Reméli, soha nem fogja megtudni senki nevét, aki csúfolja, vagy legalábbis nem fogja Kornél megkérdezni, mert úgy érzi, annak nagyon rossz következményei lennének.
Halkan kifújja a bennrekedt levegőt, majd összeszedi a bátorságát, hogy megkérje arra, amit szeretett volna tőle. Még mosolyogni is tud, ahogy a fiú válaszol, és megpuszilja az arcán, de nem számított rá, hogy a fiú ennyire lemerevedik. Nem tudja pontosan, miért, mármint azt tudja, hogy nem szereti az embereket a maga közvetlen közelében, de hogy mindig így végződjenek az ő mozdulatai, az elkeserítő. Meg kell várnia, hogy Kornél érjen hozzá, de ez meg igazságtalan, hogy ő nem teheti csak úgy, a fiú meg, nos... igen. Talán nem kéne hagynia, hogy csak úgy felemelje, és arrébb pakolja, amikor úgy dönt, vagy hogy játsszon a hajával, de el se tudja képzelni, hogy elhúzódjon. Azt olyan komoly dolognak gondolja, mintha... mintha megpofozná, és ő nem akarja megpofozni.
A fiú indulásra készteti, de még valami eszébe jut, amit szeretne, így azt is elhadarja, rögtön meg is bánva. Ahogy félig visszakérdez-kijelent, már nincs visszaút, így megint csak bólogat rá, majd bátortalan hangszínnel, de annál nagyobb elszántsággal belül még hozzáteszi:
-Kérlek...-
Várja a választ, azon tipródva, talán vissza kéne szívnia az egészet, mert ebből baj lehet, de akkor Kornél válaszol. A nagykislány arca azonnal felderül, fogkrémreklámba illő mosollyal, majd megfordul és elszalad a bejárati ajtóhoz. Kinyitja, de még visszanéz, és integetni kezd.
-Vasárnap találkozunk!-
Kiáltja, majd ki is szalad az ajtón anya után. Lehet, hogy nem nyert háborút, de a csaták száma gyarapszik az ő javára.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint