 A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.  A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.
|
|
|
|
Tiffany Elswood
Meg egy kis ideig még elténfergek a klubhelyiségben, aztán kezdem magam unni, mert szinte mindenki elment erre a bálra vagy mire. De ezt az időt hasznosan fogom eltölteni: körülnézek a kastélyban, egyedül. Eltévedni nem fogok, ha meg mégis, akkor majd csak visszatalálok. Különösképpen nem izgatnak a festmények, sem az egyéb dolgok, csak fel akarom fedezni azt a helyet, ami a következő években lakhelyemül fog szolgálni. Szerencsére nem találkozom senkivel, sakk néhány portré beszél hozzám, de nem foglalkozom velük, mintha itt sem lennének. A bejárati csarnokhoz érve kicsit megtorpanok, mert meglátok egy lányt, aki a lépcsőn ül. Ruhája alapján ő is a bálra jött, viszont nem értem, akkor miért ül itt kint? Talán nem nagyon bírja az ilyen dolgokat, és csak muszájból jött el. Odamegyek hozzá, majd megállok mellette, olyan távolságban, ami még nem zavaró.
- Szia! - köszönök neki. - Milyen a bál? - érdeklődöm, majd egy félmosolyt eresztek el. Valójában nem érdekel mi van odabent, csak próbálok kedves lenni, hisz egy jópár évig velük kell egy légtérben lennem, szóval nem lenne a legjobb, ha már az első napomon ellenségeket szereznék.
- Abból ítélve, hogy kijöttél nem lehet olyan jó odabent.
|
|
|
Akimoto Hisashi
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 31
|
|
Írta: 2013. június 2. 16:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=128192#post128192][b]Akimoto Hisashi - 2013.06.02. 16:02[/b][/url] Tiffany Elswood Meg egy kis ideig még elténfergek a klubhelyiségben, aztán kezdem magam unni, mert szinte mindenki elment erre a bálra vagy mire. De ezt az időt hasznosan fogom eltölteni: körülnézek a kastélyban, egyedül. Eltévedni nem fogok, ha meg mégis, akkor majd csak visszatalálok. Különösképpen nem izgatnak a festmények, sem az egyéb dolgok, csak fel akarom fedezni azt a helyet, ami a következő években lakhelyemül fog szolgálni. Szerencsére nem találkozom senkivel, sakk néhány portré beszél hozzám, de nem foglalkozom velük, mintha itt sem lennének. A bejárati csarnokhoz érve kicsit megtorpanok, mert meglátok egy lányt, aki a lépcsőn ül. Ruhája alapján ő is a bálra jött, viszont nem értem, akkor miért ül itt kint? Talán nem nagyon bírja az ilyen dolgokat, és csak muszájból jött el. Odamegyek hozzá, majd megállok mellette, olyan távolságban, ami még nem zavaró. - Szia! - köszönök neki. - Milyen a bál? - érdeklődöm, majd egy félmosolyt eresztek el. Valójában nem érdekel mi van odabent, csak próbálok kedves lenni, hisz egy jópár évig velük kell egy légtérben lennem, szóval nem lenne a legjobb, ha már az első napomon ellenségeket szereznék. - Abból ítélve, hogy kijöttél nem lehet olyan jó odabent.
|
Azokat lehet a legkönnyebben befolyásolni, akik tisztelnek téged.
|
|
|
Tiffany Elswood
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
|
|
Írta: 2013. június 2. 17:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=128273#post128273][b]Tiffany Elswood - 2013.06.02. 17:17[/b][/url] Akimoto Hisashi Gondolatai összevisszaságából egy hang rántotta vissza a valóságba. Felemelte fejét, és az előtte álló fiúra nézett. Kifésült egy kósza tincset az arcából, és végig mérte a srácot. Elsősnek nézte, nagyjából egykorúnak tűnt. -Nem, a bál nagyon jó. -mondta az igazat, de meg sem próbált jó kedvet mímelni. Rég nem érezte magát ilyen pocsékul, és most aztán ígazán nem volt kedve műmosolyt festeni a fáradt arcára. -Te hogyhogy nem vagy bent? -tesztte fel a kérdést egyáltalán nem azzal a szándékkal, hogy csevegésbe kezdjen, hanem csak mert a csend zavaró kezdett lenni. Háttérben kiszűrődtek a bál fényei is hangjai, a zene, a beszélgetés foszlányok, a nevetések. Kicsit kinyújtózott, ujjaival hátra fésülte a haját, és kicsit rendbe hozta magát, hogy még se nézzen ki annyira szörnyen. El tudta képzelni, hogy valószínűleg nem fest valami jó színbe, így vett pár mély levegőt, remélve, hogy attól talán kicsit jobban lesz. Nem lett volna alkalmas, hogy a bál napján megtöltse az előcsarnokot gyomra félig megemésztett tartalmával. Kiegyenesítette hátát, és továbbra is kifejezéstelen arcal, de mostmár az ismeretlen szemébe nézett.
|
|
|
|
Akimoto Hisashi
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 31
|
|
Írta: 2013. június 2. 18:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=128303#post128303][b]Akimoto Hisashi - 2013.06.02. 18:00[/b][/url] Tiffany- Hát ez nem volt túl meggyőző - felelem egy halk kacaj kíséretében. Látszik rajta, hogy valami baja van, de ebbe nem akarok belemenni, mert a végén meg órákig itt tartana. - Óh engem nem igazán érdekelnek az ilyen puccos cuccok - válaszolok, majd lehuppanok a lány mellé. - Csak azért jöttem errefelé mert egy kicsit körül szeretnék nézni. Azért ültem le mellé, mert jobban belegondolva, nem árt egy kis társaság, és ő megfelelőnek tűnt számomra. Végignézek a lányon, majd megszólalok: - Amúgy a nevem Akimoto Hisashi - mutatkozok be. Valahogy ez a része mindig lemaradt, és csak a végén mutatkozom be, vagy ha a másik fél megkérdi a nevem. Persze csak ha nem rontom el már az elején a gorombaságommal. - Téged hogy hívnak? - kérdem, és egy mosolyt küldök felé.
|
Azokat lehet a legkönnyebben befolyásolni, akik tisztelnek téged.
|
|
|
Tiffany Elswood
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
|
|
Írta: 2013. június 4. 20:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=129394#post129394][b]Tiffany Elswood - 2013.06.04. 20:40[/b][/url] Hisashi
Csöndben hallgatja a fiút, egyszer-kétszer rábólint a mondandójára. - Á, szóval új vagy -válaszolja egy halvány mosollyal az ajkán- Én Tiffany Elswood vagyok, elsős, mint te, és rellonos. -mutatkozik be a szokásosnál bőbeszádűbben. - Amúgy a bál csak minimálisan puccos -von vállat- igazából minden egész jól megy, én valószínűleg csak az izgalomtól lettem rosszul -említi meg a zavaró érzést a gyomrában. Lassacskán, ahogy beszél egyre múlik a fájdalom, és annak ellenére, hogy még mindig sápadt, már sokkal jobban érzi magát. Nem gondolta volna, hogy ennyire izgulna a tusa miatt, és nem tudta megállapítani, hogy ijedség, örök, vagy mindkettő vegyült abba az érzésbe ami hatalmába kerítette. Kifésülte a kósza tincseket az arcából, és már is sokkal barátságosabban tekintett a fiúra. Úgy döntött, annak ünneplésére, hogy bejutott a versenyzők közé, ma megpróbál minnél kedvesebb lenni mindenkivel. Pillanatnyilag lemondott Mira megkereséséről, hisz ráér későbre is, csak nem fogja mindenki a feketeséget felkérni mentornak. Kinyújtja lábait a lépcsőn, lábjefe kibukkanva a ruhája alól, és leteszi a talpait a hideg márványkőre. Hűsítő hatást kelt ki az érintés, ő meg lassan ki be hajlítja a lábfejét, annak érdekében, hogy elmuljon a magassarkú okozta fájdalom.
|
|
|
|
Akimoto Hisashi
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 31
|
|
Írta: 2013. június 7. 20:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=130997#post130997][b]Akimoto Hisashi - 2013.06.07. 20:30[/b][/url] Tif - zárásHát igen, új vagyok. még csak ma érkeztem - felelem egy mosoly mellett. - De már most tetszik ez az iskola. Nézem a lányt, és közben azon gondolkodom, hogy mi lenne a legjobb mondja annak, hogy megszabaduljak tőle. Na nem mintha nem kedvelném, mert éppenséggel nincs vele semmi bajom, de inkább egyedül lennék. - Az nekem mindegy, nem vagyok oda a bálokért - felelem, majd felnézek a plafonra, s egy darabig azt bámulom. - Hallottam valami tusáról, vagy miről. Te is részt veszel rajta, hogy ennyire izgulsz? - kérdőn tekintek a lányra. Közben végig a lekoptatásán gondolkodom, s be kell valljam nem olyan könnyű mint eredetileg gondoltam. Az, hogy nem érzek semmi ellenszenvet a lány iránt, csak megnehezíti a dolgom, és ez nem túl jó. Másokat mindig könnyen le tudtam koptatni, de most kicsit több időbe telik. Végül rá jövök a megoldásra. Hát persze, a bál! A bál lesz a legjobb ürügy, hogy végre elmenjen. - De ha tényleg részt veszel a tusán, akkor szerintem illő lenne visszamenned a bálra - Mondom közben rá nézek az órámra. - Hú, és nekem is mennem kéne, ha még éjfél előtt fel akarom fedezni a kastélyt - pótolom ki, majd felállok, leköszönök Tiffanytól, és elhúzom a csíkot.
|
Azokat lehet a legkönnyebben befolyásolni, akik tisztelnek téged.
|
|
|
