36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. február 19. 12:51 | Link

Kriszpin bácsi


Az ütközés után kezével hátranyúl, hogy kissé megtapogassa, mivel is sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnie. Mikor megbizonyosodik róla, hogy ez bizony nem a fal, csigalassúsággal fordul meg és néz szembe az igazgató úrral. Óóó, ezt megszívtam…Szemeiben a félelem egy cseppnyi árnyalata megjelenik. Hirtelen elgondolkozik azon, hogy mindenét hátra hagyva el kéne futnia, de aztán meghallja a művére irányuló kérdéseket, amelyek eltántorítják a meneküléstől.
– Hát ezzel belső énemet próbáltam megmutatni, amelynek nem kifejezetten tetszik a vizsgaidőszak – valami ilyesmi a legjobb magyarázat arra, hogy mit láthatunk. Nem kell ezt túlgondolni, bár tovább tartott a dolog kigondolása, mint megvalósítása, de mindent egybevéve, akár mekkora büntetés is jár ért, már megérte.
- Félreértés ne essen, imádom a könyveket, szóval talán a legpontosabb az lett volna, ha papír fecniket dob az alak a tűzbe – állához emeli a mutatóujját, mintha elgondolkozna ezen a dolgon. A könyvekkel tényleg nincsen különösebben gondja, sőt kifejezetten falja őket, ha éppen olyan időszaka van. Persze ezek nem feltétlen a tananyagokkal kapcsolatosak, mert azt inkább elkerüli.
- Nem is olyan rossz, nem? - egy bájos mosoly kíséretében pislog fel a tanár úrra, csak Merlin mentheti meg ebből a szituációból, s mivel ebben nem hisz, így abban reménykedik, hogy nem lesz annyira rossz a büntetés, hiszen Kriszpin még érdeklődik is a mű iránt, bár ez egyértelmű elterelés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. február 20. 20:30 | Link

Hajna
takarodó után

Ó, vagy úgy. Szinte hozzértően hümmögök, ahogy egy kerek mondatban összefoglalja, milyen eszmei mondanivalót hordoz a műve. Valahogy sejtettem, hogy erről lehet szó, és ehhez még nyomozónak sem kell lennem. Csak mondjuk furcsálltam, miért pont a könyvek esnek ennek áldozatul esetünkben. Azonban erre rá se kell kérdeznem, már jön a magyarázat.
- Igen, az valóban szerencsésebb lett volna - értek egyet bólogatva.
- Nem, nem rossz - méregetem a remeket a kérdése nyomán.
- Csak sajnos nem jó vásznat és nem jó időpontot választottál - nézek le a rellonosra, egyenesen a szemébe. Tekintetem megrovó, de dühösnek egyáltalán nem dühös. Sóhajtok egyet és leveszem a kabátomat, a karomra terítem, majd egy közeli ablakpárkányhoz sétálok és lazán felülök rá.
- Tüntesd el, kérlek! - bökök a fejemmel az alkotás felé. A kérésem hangsúlya pedig ugyan valóban kérésszerű, mivel azonban a takarodó után kéri mindezt az igazgató egy művészien lázadó diáktól, így sokkal inkább vehető felszólításnak. Részemről pedig türelemmel ki fogom várni, amíg végez. Mást terveztem. Elvileg már odakint kéne ballagnom, friss levegőt szívva. Most viszont így alakult a programom. Kabátomat leterítem magam mellé a párkányra. Kezeimet összekulcsolom magam előtt és figyelek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. február 20. 21:10 | Link

Kriszpin bácsi


Hálát ad az égnek, mert kissé sérült lelke azért megnyugszik, amikor nem lesz felróva neki, hogy letapizta az urat. Amúgy sem direkt hozta magát ilyen szörnyű helyzetbe, ha tudta volna, hogy kiáll mögötte, akkor nem nyúlkál hátrafelé.
– Nem lehetne esetleg, hogy délelőttig fent maradjon, hogy megcsodálhassa a többi diák is? – bár halva született ötlet, azért egy próbálkozást megér. Azonban már szavak nélkül is megkapja a válaszát, hiszen láthatólag az igazgató úr kényelmesen elhelyezkedik abban a pozícióban, amiben a leginkább kifigyelheti további tevékenységét.
– Legalább egy képet csinálhatnánk róla emlékbe – még gyönyörködik egy keveset, majd a táskájához lép és előkotor belőle egy rongyot, mert hát mégse kellene fogkefével neki állni a mestermű eltakarításának. Még egy utolsó könyörgő pillantást küld Mr. Hercegh felé, aki meglepő mód, a kelleténél sokkal normálisabban reagálta le, hogy éppen mit csinált. Ez pedig elég gyanút ébreszt benne ahhoz, hogy miután a festék lekerül a falról, talán menekülőre kellene fognia, az életét mentve.
- Nem kell ám megvárni, nyugodtan menjen a dolgára - elmosolyodik, ha már neki áll a takarításának, akkor úgysem hagyná félbe, ezen a téren eléggé megbízható. De nem szeretné, ha a férfi tovább pazarolna az amúgy valószínűleg értékes idejéből rá.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. február 20. 21:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. február 22. 21:21 | Link

Hajna
takarodó után

Ügyes a próbálkozás ezzel a délelőttig fennmaradással, a jutalma érte egy mosollyal egybekötött, sokat mondó pillantás. Nem, nem maradhat. Sajnálhatják azok, akik nem részesülhettek ebből a látványból, de szegények így jártak. Derűsen hallgatom a további ötleteit is, azonban mondani nem mondok semmit. Ráérősen üldögélek a párkányon, figyelve igyekezetét.
- Ó, nem, megvárlak - legyintek a cseles felvetésre.
- Utána el is kell kísérjelek a körletedhez - tájékoztatom az ezt követő programról. Ugye nem gondolta, hogy csak úgy elköszönök tőle, mielőtt még ott tudnám, ahol így takarodó után lennie kéne? Szóval finoman elutasítom a nem túl önzetlen ajánlatát, és csak szemlélem tovább ténykedését. Olykor változtatok a helyzetemen. Végül fel is kelek a párkányról és fel-alá járkálok kicsit.
- Ha megvagy ezzel, rendben leszünk - árulom el neki, mire számíthat.
- Nem vonok le pontot és nem adok bűntetőmunkát - rázom meg kicsit a fejem. Nem vagyok híve ezeknek. Ha valaki rossz fát tesz a tűzre, hozza helyre, és ennyi.
- De legközelebb kénytelen leszek - teszem azért hozzá ezt is. A szó szoros értelmében kénytelen leszek. Se kedvem, se szívem nincs hozzá, azonban ha egy prefektus vagy egy másik tanér csípte volna most fülön, neki élnie kellett volna valamelyik megrovás móddal. Előbbinek főleg, hiszen neki igazán más eszköze sincs. Ha pedig én idővel nem alkalmazom ezt, úgy másokat tűntetek fel zsarnokszínben. Aranyközépút gyanánt tehát elsőre elnézem, ahogy azt én a legjobbnak tartom. De ismét már nem tehetem meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. február 22. 22:02 | Link

Kriszpin bácsi


Talán többször kellene találkát megbeszélnie a férfival, mert ekkorát még nem csalódott itt emberben, mint benne. Egész eddig abban a hitben élt, hogy Kriszpin bácsi is erőszeretettel fitogtatja a hatalmát és az első adandó alkalommal meg is mutatja, hogy ő itt a főnök. Persze halott már pletykákat arról, hogy nem kell tűzokádó sárkányként elképzelni a őt, de mégis jobban szeret a saját tapasztalataira alapozni.
– De rendes, képes beáldozni ezt a csodálatos estét, hogy velem tölthesse, ez annyira megható – elvigyorodik. Nem szeretne pofátlan lenni, a végén tényleg meg fog hatódni, hogy ennyi törődést kap... Majd ha egyszer zöld hó esik és kék fűszálak nőnek a tengerben.
– Visszatalálok ám. Tudom nem úgy nézek ki, mint akiben bízni lehet, de elég rendes tudok lenni – s ezzel most nem is lódít nagyot. Erkölcsi értékrendjében a hazugságnak nem sok helye van. Szeret nyíltan beszélni, a bájolgás nem a kenyere, bár ezt nem sokan feltételezik róla.
Társalgásra természetesen csak aközben szakít időt, hogy lelkiismeretesen takarítja el maga után a művet. Sajnálja a dolgot, mert neki tényleg elnyerte tetszését a kivitelezés, de most hogy volt szerencséje begyakorolni a dolgot és megtalálta benne a hibákat is, majd legközelebb talán jobban sikerül és el sem kapják.
- Lekötelez , de komolyan. Bár remélhetőleg legközelebb nem kap el – sejtelmesen elmosolyodik. Ezt most valószínűleg nem kellene bevetni, de felelősségteljes énje mellett nyilván ott az igazi rellonos énje is, amelynek köszönhetően nem tudja tartani a száját.
Lassan, de biztosan halad a takarítással néha egy-egy pillantással odasandít az igazgatóra és ha ő észreveszi ezt, akkor egy mosolyt is küld neki. Nem szeretne belemászni a dolgaiba, de eléggé érdekelné, hogy mi járatban volt éppen ekkor erre fele. Azt azonban már saját bőrén megtapasztalta, hogy mennyire idegőrlő tud lenni, ha valaki olyan szeretne belemászni az életébe, akinek semmi köze nincs hozzá. Így inkább nem teszi fel a kérdést, hanem magában elkezdi gyártani a sztorikat, milyen jó is, ha valaki jó képzelőerővel van megáldva..
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. február 22. 22:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 22. 22:06 | Link

Eliza

- Ó – csak ennyi a reakció részemről, és reméltem, hogy a mentoráltamba botlottam, az egyik közül. – Iványi Polett, Levita. Téged hogy hívnak?
Látszott a másikon, hogy eléggé feszélyezte az új környezete, de ez abszolút nem probléma, én is eléggé ilyen voltam még az év elején, főleg, hogy nekem még kijutott egy jó adag kultursokk is. Előzőleg a Roxfortban tanultam, ami miatt teljesen angol nyelvhez szoktam, és most visszaállni, hát kegyetlen egy élmény.
- Levita, ugye? Ha gondolod, felkísérhetlek a klubhelyiségbe – ajánlottam fel a segítségem.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. február 23. 21:26 | Link

Hajna
takarodó után

Pislogok kettőt az ál-meghatott szófűzésére, de mondani nem mondok rá semmit. Nyilván fel kéne csattanom, micsoda szemtelenség ez, és mit meg nem enged magának. Azonban ezzel még nem sokan jártak sikerrel, nem igaz? Különben is, fiatal még, majd kinövi. Ha meg nem, akkor így járt. Ő az, akinek kára származhat belőle, ha nem tud csomót kötni a felvágott nyelvére. Mondjuk, amit ő tesz, egyelőre csak kedves pimaszság. Legalábbis az én szememben.
- Kétségem sincs felőle, hogy visszatalálsz - húzom ki magam, karbatett kézzel és pár bólintással megfúszerezve biztosítom róla, hogy nem kérdőjelezném meg ezen képességeit. A mondatom viszont nem folytatódik és többet se jelent annál, mint ami. Tudom, visszatalálna és talán még el is hiszem, hogy szépen a körletébe venné az irányt, de én mindenképpen a társasága leszek ebben.
- Én is remélem - értek egyet.
- És azt is, hogy a prefektusok sem, akiket persze muszáj lesz figyelmeztetnem, hogy hajlamos vagy a körleteden kívül felejteni magad takarodó után és a művészetedhez az iskola tereit felhasználni - mosolygok a lányra, mint igazgató a diákra, de úgy is, mint rellonos a rellonosra. Különben szépen halad az alkotás felszámolásával. Minden alkalommal viszonzom a derűs kifejezését, amikor rám pillant.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. március 7. 22:56 | Link

Kriszpin uraság

Szinte már vakon is eltalálna a körletébe, s a legrövidebbe utakat alkalmazva, még a részidején is sikerülne javítani. De hát ez a hajó már akkor elment, amikor rajtakapták az aktuális alkotáson. Mondjuk azt be kell látnia, hogy járhatott volna sokkal rosszabbul is.
– Ahh csak társaságra vágyik és ha már elkapott, akkor megtisztel vele, hogy éppen én lehetek az? – egy pillanatra megáll. Most nem ironizál, nem szórakozik, teljesen komolya beszél. Eddig még nem volt szerencséje az igazgató úrhoz, szóval valamilyen szinten még megtisztelve is érzi magát. Bár jobban örül volna annak, ha más körülmények között találkoznak, de ha már ezt hozta a sors, hát mit lehet tenni ellene?
Az utolsó simításokat kezdi el végezni a falon, sajnálkozó tekintetek közepette. Azért valahol mélyen nagyon mérges magára azért, mert nem hozott valakit, aki őrködhet. Na, de majd legközelebb megfenyeget egy alsóbb évest, aztán legalább azt hátrahagyva megúszhatja a dolgot. Bár még az is lehetséges, hogy nem hagyná itt szerencsétlent, a helyzettől és az embertől lenne függő a dolog.
– Ó, páran már tudják közöttük, hogy mikre vagyok hajlamos – bár nem kellene, de azért megenged magának egy önelégült vigyort. – Egész jó barátságaim is születtek egy-egy ilyen művészi alkotásnak köszönhetően – nem olyan sok, mert legtöbbször szerencséje volt. Azonban nem tagadná le, hogy van olyan exprefektus, akivel valószínűleg soha nem állt volna szóba, ha több éjszakába nyúló „randijuk” nincsen.
Egy apró sóhaj kíséretében veszi tudomásul, hogy végzett. Lassan egyenesedik fel, holmijait beledobja a táskába, amit átvet a vállán, Kriszpin úr felé fordul.
- Kész van, szóval, akkor most jön az, hogy a testőrömmé avanzsál és elindulunk a Rellon felé? - felvetné az ötletet, hogy ő szívesen sétálgat vele, ha gondolja, de inkább gyorsan el is veti. Ugyan már, melyik épeszű felnőtt akarnak egy csínytevő diákkal társalogni az éjszaka.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. március 7. 22:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. március 11. 11:07 | Link

Hajna
takarodó után

Minden egyes mondatomat új megvilágításba helyezi a saját fényében. Mégse legyen már olyan sablonos az ügy, hogy ő takarodó után tilosban járt és ezért én nyakon csíptem. Hiszen az élet nem ilyen egyszerű. Amiben különben igaza is van.
- Végülis... - megyek hát bele pár bólintással a felvetésére azzal kapcsolatban, hogy igazából csak jó társaságot akarok magam mellé. Az ilyen mindig elkél.
A további szófűzésein csak jóízűen vigyorogni tudok. A pofátlansággal határosan őszinte, és szerencséjére én ezt sokkal jobban becsülöm, mint mikor valaki sumákol és mellébeszél. Szeretem, ha tudom, mire számíthatok a másiktól. Ha valaki olyan, amilyen. Nem mindenki olyan, amilyen. Szeretnek álarcot viselni. Neki viszont tökéletesen elhiszem, hogy kedvezően jött ki ezekből a helyzetekből eddig. Ez azért van, mert ő így fogja fel.
- Ahogy mondod - csapom a combomra kezeimet és húzódom el a párkányra támasztottságomból, hogy már útnak is indulhassunk. Édeskettesben ballagunk a zöldek hálótermei felé. Közben találkozunk egy járőrörő prefektussal, akivel közlöm is, hogy éppen visszakísérem a hölgyet a Rellon körletbe. Átpasszolhatnám neki a feladatot, dehát nem ezt ígértem és igazából nem is akarom ezt tenni. A sétánk persze nem telik néma csendben. Kedélyesen elbeszélgetünk még, hasonló hangnemben az eddigiekhez. Mikor pedig célba érünk, jó éjt kívánunk és megvárom, míg eltűnik a kőfal mögött. Mosolyogva szusszanok egyet és ismét a bejárati csarnok felé veszem az irányt. Ezúttal talán nem lesz feldíszítve és talán túl is jutok rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 14. 12:53 | Link


Hatalmas hangzavarral csapódik ki a Bájitaltan terem ajtaja, és millió meg egy elsőéves diákkal telik meg a folyosó, ami egészen a bejárati csarnokig vezet. Noha, nem mindenki ilyen durva tudatossággal indul meg a pletykálás közben, mint a diákok nagyrésze. Egy vörös korona ismét kitűnik a sok sötét talár közül, akinek tulajdonosa mellkasához szorítja a könyveit, és próbálja túlélni aurájának megerőszakolását. Mindenki az arca előtt hadonászik, nekimennek bocsánatkérés nélkül. Ugyanígy mennek tovább a dolgukra, maximum egy megvető pillantást intéznek Bíboranna irányába, aki azt sem tudja, hogy mi történik. Nem ennyire szerencsétlen azért, de… mégis. Az órán is - édesjóatyám – hozta a formáját. Goulens bájitalt kellett volna készíteni, és párokban kellett dolgozni. Természetesen sikerült úgy elrontani az egészet, hogy az osztály 99,9% rajta nevessen. A tanár is megejtett egy meglepett vigyort, de a társa volt az egyetlen, aki inkább bosszúsabban nézett rá. Azóta reméljük, hogy megbékélt. Ramóna, ha jól emlékszik a szeplős leány. Ahogyan bocsánatot kér gondolatban az említett Eridonos lánytól, meg is jelenik mellette, de megy is tovább a dolgára. Hunyorítva néz Ramóna után, majd nagyot sóhajt, és utána szól. Lehet, hogy meg sem hallja a nagy zsivajban.
- Ramóna! – próbálja túlkiabálni a tömeget. – Ramóna. – próbálja újra.
Mellkasához szorítja ismét könyveit, ahogyan oszlik az elsős hadsereg, majd a szőke lány után szalad. Ez sem hétköznapi látvány a fiatal Navinéstől, hiszen általában lajhár módjára közlekedik mindenhol; óvatosan és nagyon lassan.
- Ramóna... – éri utól évfolyamtársát. – Ne haragudj a kis baleset miatt.
Utoljára módosította:Petheő-Gönczy Bíboranna , 2017. június 14. 13:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 14. 13:10 | Link

Bíboranna Cheesy
Bájital-baleset

Hát, a Mágiatörténet óra után a Bájitaltan sem lett a kedvence. Fela bá’ meg különösen nem, és kételkedett benne, hogy valaha is tűrhető viszonya lesz a tanerővel, ami inkább nevezhető iszonynak jelen esetben.
A Goulens bájital különösen nem nőtt a szívéhez, mivel szó szerint rároppant az egész kondérnyi vacak. A nyugtató bájital most ahelyett, hogy normális rend szerint lehiggasztaná a szöszkét, ingerelte. Egyrészről mehetett fel átöltözni, másrészről mehetett a gyengélkedőre, és hirtelenjében nem is tudta eldönteni, melyiket helyezze előbbre a sorrendben.
- Huh? – fordult meg, miután többször is utána kiabáltak, immár a bejárati csarnokban, útban a gyengélkedő felé. Nem akart a ruhákkal vacakolni.
- Kis… baleset… - ismételgette a szavakat. – Hát ez minden volt, csak nem kicsi.
Nem, egyáltalán nem akart bunkó lenni, de ez valahogy nagyon nem az ő napja volt. – Ha elkísérsz az összerakó-helyre, elfelejtve az egész, de legközelebb ne reptess levegőbe minket.
Nem is értette, hogy bájitalkészítést miként bízatnak hozzá hasonló felelőtlen, dinka kamaszokra, szerinte ráérne ezt a tárgyat vagy két évfolyammal feljebb bevezetni az órarendbe, de ezt nem ő határozza meg, úgyhogy erről az álmáról le is tett viharos sebességgel.
Aaaz első nap is hasonlóan járt, mondjuk akkor meg ő locsolta le magát, és égetett lyukat az egyenruháján, úgyhogy bénaságból jeles. Nem, a bájitaltan határozottan nem az ő terepe, és szilárd meggyőződése volt, hogy soha nem is lesz az.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 14. 13:37 | Link


Savanyúan mosolyog a szőke lányra, aki érthető okokból válaszol olyan módon, ahogyan azt egy perccel ezelőtt tette. A mugli származás gyönyörűségei. Olyan az egész, mint a kémia óra a régi iskolájában, ahol szintén nem volt éltanuló. Megtesz mindent, ami tőle telik, de inkább csak ront a helyzeten a túlzott, erőltetett próbálkozásaival.
- Tudooom. – vakarja meg a tarkóját. – Még egyszer bocsánat.
Eddig még ennyire nem rombolt, mint ahogyan a mai órán rombolt. A tanár úr sem lesz a kedvenc neki sem, de ez a tantárgy… katasztrófa. A Legendás Lények Gondozása az már valami, de ez a Bájitaltan. Jönnek vissza a régi mugli iskolás emlékek. A gondolatra el is húzza a száját, de gyorsan kap észbe, hiszen tényleg menni kellene a Gyengélkedőre, hogyha ennyire rosszul sikerült a mutatvány. Bíboranna fizikai sérülés nélkül megúszta, de biztos, ami biztos; mindkettejük szorul majd némi kivizsgálásra.
- Persze, hogy elkísérlek. – bólogat hevesen. – Ez a legkevesebb.
Valóban veszélyes egy óra ez, de ezek után a tanár is meg fogja gondolni, hogy kik azok, akik az üst fölé állhatnak. A vörös lány is hibás benne. Tanulnia kellett volna, vagy pedig megjegyezni a tanárnak, hogy nem kellene rábízni ezt a feladatot, hiszen itt az eredménye.
- Kísérlek, de nem tudom, hogy merre van a szoba. – jegyzi meg, miközben ismét egy nagy, bűnbánó sóhaj hagyja el ajkait. Ez egy igen kellemetlen helyzet, borzasztóan rosszul kezeli az ilyeneket, szinte a sírás határán tud állni a hasonlóktól. Beleharap ajkaiba, majd ismét a lányra emeli tekintetét.
- Legközelebb hátha szerencséd lesz, és nem velem osztanak be. – mosolyog még mindig ugyanazzal a savanyúsággal, mint a beszélgetés legelején. – Megégetett? – kérdezi, miközben lép egyet előre, hogy jelezze, indulhatnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 14. 21:40 | Link

Bíboranna Cheesy
Bájital-baleset

Sóhajtott, és nagyon, de nagyon szerette volna magában tartani a véleményét, ami, mint tudjuk, mindenkinek van, csak éppen senki sem kíváncsi a másikéra… annyira.
 – Drága, ezt én aligha nevezném kicsinek. Egy eegész kondér bájitalt zúdítottál a nyakamba. Bakker, más is megsérülhetett volna, komolyan… magamban se bízok, ne aggódj, egy bájitalt még önkezembe se adnék elkészíteni – zúdította rá a szeplősre mindazt, ami benne lapult jó mélyen, és vulkán módjára kitörni vágyott. Neheem, kizárt, hogy ép ésszel elvisel még egy ilyen volumenű órát, akkor inkább dupla dózissal magolós mágiatörténet. Valahogy csak kibírja alvás nélkül.
 – Kösz. Én tudom, nem először járok ott. A gyógyító ki lesz akadva rám – lemondóan plafonra szegezte tekintetét, nem hitte volna még az év végén, hogy már az évkezdés ilyen tartalmas lesz. Alig kezdődött meg a tanítás, máris két félkész főzet rárobbant, jó pár óráról késett, rajtakapták egy éjszakai kilógáson… és ez még csak az évi felfordulás kezdete.
– Ez nem rajtad múlik, más is lehet, a nyakamba reptette volna – grimaszolt. – Nem mindegy? Bocsi, de ne akarj gyógyítóst játszani, arra ott van az iskolai szakember. Mára elég adagot kaptam a tudásodból.
Közben sietős léptekkel haladt a gyengélkedő irányába.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 15. 13:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 15. 12:12 | Link


Most már ő is szemöldökét ráncolva sétál a szőke lány mellett. Szeme sarkából néha vet rá egy pillantást, de egyelőre többre nem méltatja. Ennél többet ő maga sem tud tenni; háromszor is bocsánatot kért, de Ramóna egyre inkább egy gömbhalra emlékeztet. Közben könyveit még mindig erősen szorítja magához Ővörössége. Amikor a másik lány újra felveszi magára ezt az értékelhetetlen stílust, Bíboranna ráemeli zöld íriszét, majd szólásra nyitná a száját, de inkább hallgat. Okos enged, a többit tudjuk. Furcsa, hogy egy Eridonos ennyire kitartóan haragszik, és ilyen módon tölti ki a dühét a másikon, de mint tudjuk, Bíboranna egyelőre a házak jellemzőire hagyatkozik, hiszen nem sok mindent tud a Bagolykőről. Eridon, a barátkozó. Levita, a művészlélek. Rellon, a magabiztos törtető. És a Navine, a jóindulat és a nyugodtság. Az utóbbiból már egyre kevesebb található az unikornis leányban.
- Figyelj, bocsánatot kértem. – kezd bele halkan. – Most elkísérlek a gyengélkedőre, és meg sem fordult a fejemben, hogy nővérkéset játsszak. – folytatja, miközben séta közben a lány irányába fordítja felsőtestét. – Sajnálom, hogy így alakult, de lépjünk túl rajta. – javasolja tekintetét a szőke lány szemeibe fúrva. Van benne egy minimális düh a stílus miatt, de természetesen reménykedően, kedvesen teszi mindezt. Nem az ő kenyere az udvariatlanság.
- Felagund érdekes egy tanár, nem igaz? – kérdi most már mosolyogva.
Nem szeretne tovább céltábla lenni, ezért most szükséges a csevej a betegszobáig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 15. 14:24 | Link

Bíboranna  Smiley
Bájital-baleset

Ez a nap nem sikerült valami fényesre. Valahogy semmi sem volt a helyén, még egy bájital is rajta kötött ki… félkészen. Csak úgy le akarta húzni a rolót mára, ha már a hangulatát taccsra vágta a mai szerencsétlenség-áradat.
Na, igen. Majd valahogy kiengeszteli Annát, ha lecsillapodik a tárgy iránt érzett haragja, és undora, de erre most képtelennek érezte magát. A makacsság egyébként is régi ismerőse volt már, és nem mostanában óhajtott leszokni róla.
A gyengélkedő felé menet azon gondolkodott, vajon mit ronthattak el, miből kerülhetett túl sok, vagy éppen túl kevés?
Egy sima nyugtatófőzetnek nem kéne csak úgy felrobbannia, nem? Vagy mégis?
– Egy feltétellel megbocsátok – gondolkodott el, mert úgy érezte, eleget szenvedett mellette a másik már figyelmetlenségéért. – Ha soha, de soha többet nem lesz köztünk téma ez a hülye tárgy. Annyira utálom. Egy nagy darab hülyeség az egész, elsősre nem is kéne egy nyugtatóbájitalt rábízni… sőt, én még kondért se adnék a kezébe, nemhogy egy egész főzetet készítsen el… egyáltalán mi a bánatot ronthattunk így el rajta? Nem kellett volna a levegőbe repülnie. Mire emlékszel, miket pakoltunk bele?
Felagund… sosem lesz a kedvence. – Ne is említsd… inkább dupla Mágiatörténetes alvásóra, csak bájitaltant ne. Meg Felát se.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 19. 12:50 | Link


Kezd enyhülni a tekintete, és azt a minimális dühöt is kezdi teljesen elfelejteni. Nem tudja sokáig tartani ezt a formát, és inkább ő is azon kezd el gondolkodni, hogy mégis mit lehetett ezen elrontani. Igaza van abban Ramónának, hogy nem kellene elsősökre, kezdőkre bízni a bájitalkotyvasztást, de meg voltak adva a hozzávalók, összetevők, ott voltak az asztalon. Biztosan valami mást rontott el, de mégis mi lehetett az. Az Eridonos lány javaslata elfogadható; soha többet nem fognak erről beszélgetni, noha annyit még érdemes beszélni róla, hogy mégis hogyan jutottak el a big bangig. Nagyot sóhajt, majd bólogatni kezd a Juhász leány szavaira.
- Olyan létezik, hogy rossz sorrendben pakoltam bele a hozzávalókat? Elvégre, minden összetevő ott volt előttem. Máshoz szerintem nem nyúltam. Ez eredményezhette a robbanást? – próbálja félhangosan felidézni, hogy hol is bukhatott el a történet. Mindig is jó volt a memóriája, de most valahogyan nem tudja megmondani, hogy mi is történt pontosan. Nem szokott ilyen stresszhelyzetbe kerülni, általában nyugodt a közeg ahol van. Ez, amióta itt van az iskolában egyre többször fordul elő. Talán kavintont kellene szednie erre a pár évre, amíg be nem fejezi tanulmányait. Vagy megszokja, és erősödik, idomul az itteni történésekhez. Az lenne a legjobb, de ki tudja, hogyan fog fejlődni a leányzó személyisége.
- Azt hiszem, hogy többet kellene tanulnom. – jegyzi meg száját elhúzva.
A következő kanyar után már kezdi elveszíteni a fonalat.
- Ez a kastély egy labirintus. Hogyan tudod megjegyezni, hogy mi, merre?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 20. 19:19 | Link

Bíboranna
Bájital-baleset

Ramónának a haragja továbbra is fennállt, de most már nem a padtársa irányába, ez a düh leginkább annak szólt, hogy eddig minden második alkalommal jóformán a gyengélkedőn kötött ki valamilyen rárobbanó, ráfröccsenő bájital miatt, és már kezdett ebből nagyon elege lenni.
A felvetés, hogy talán felcserélték a sorrendet, nagyon is szöget ütött a leányzó fejébe.
– Ó, hogy az a… ez eddig eszembe se jutott. De, meglehet. Legközelebb jobban odafigyelünk rá – állt meg egy pillanatra, csak azért, hogy a homlokára csaphasson.
 – Legközelebb jobban odafigyelünk, nem szeretnék hosszútávra kibérelni egy ágyat a gyenguszon – legyintett. A navinés vöri megállapítására csak hümmögött egy sort, jelezve, hogy hallotta, bár úgy különösebben nem érdekelte, ő ugyan nem fog magolni, legfeljebb Csillagászatra meg Asztrológiára, azokat a tárgyakat szerette. Esetleg még LLG-re tanul, az állatok is nagyon kedvencei voltak.
 – Az első pár napban hidd el, én is jó párszor eltévedtem. Egyszer emiatt takaríthattam a bagolyházat, ne akard tesztelni, rohadt büdös. Szegény baglyok… - felelte a tájékozódási képességére vonatkozó kérdésre. – Figyelj, ez tök természetes, hogy nem ismeri ki magát az ember azonnal idegen helyeken. Majd belejössz, megszokás kérdése az egész.
Persze, könnyen volt ő, aki nem stresszelt, ritka esetnek minősült, ha valamivel ő komolyan foglalkozott, és kitartott mellette, amilyen nehezen koncentrált.
 – Ha az égési sebeimet lekezeltettem, vigaszdíj gyanánt bevethetjük magunkat a konyhába egy kis finomságért. Mit szólsz hozzá?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 26. 12:38 | Link


Egy pár perc erejéig még gondolkodik, hogy mégis mit ronthattak el a bájitalon, de Ramóna is talán egyetért abban, hogy a sorrenddel lehetett valami problematika. Elgondolkodóan harap ajkaiba, már kevésbé olyan zavartan, mint ahogyan azt eddig tette, azonban még mindig látszik rajta, hogy nem tette túl magát ilyen hamar a történteken. A mugli általános iskolájában is tett hasonlókat, noha utána nem is nagyon engedték a kémia szertár közelébe. Nem csoda. Egyik tanítója sem szerette volna, ha a szerencsétlen kislány még több mindent elront a tanintézetben. Milyen más volt minden még hetekkel ezelőtt. Erre most egy olyan világba csöppent, amiről eddig álmodni sem mert. Ha pedig mégis olvasott ilyen meg olyan mágusokról, úgy gondolta, hogy ez a világ egyszerű és mesebeli. Az utóbbi még mindig érvényben van, azonban az, hogy egyszerű lenne egyre távolabb esik a lány racionalitásának fájától.
- Sokszor kerültél már a gyengélkedőre? – kérdezi a nyilvánvalót.
Hála az égnek, ő maga csupán galibát okoz, de mindig valami olyan nagy mázlival, hogy neki valahogyan soha nem esik baja. Inkább másokban okoz kárt, ami talán még kellemetlenebb, hiszen így csak a morgást kapja és a megvető pillantásokat. Talán kinövi majd egyszer… vagy nem. Ahogyan sétálnak a hosszabbnál hosszabb folyosókon, figyeli a mellettük elhaladó diákokat is. Közben persze figyel Ramóna minden egyes szavára, hümmög és bólogat, hogy látszódjon, a figyelme nem lankad. Egyszerűen mindenre kell figyelnie. Olyannak kell lennie, mint egy őznek a vadonban. Soha nem lehet tudni, honnan támad rá egy nagyobb, feljebb álló ragadozó.
- Szeretném azt hinni, hogy hamarosan belerázódok. – mosolyog lágyan.
A tájékozódási képességei igencsak a béka feneke alatt vannak, de egy új helyen ne is nagyon várjon mást. Még ha egy kisebb kastélyról beszélnénk is nehéz lenne eljutni egyik pontból a másikba, de a Bagolykő egy igazi labirintus. Egyforma folyosók. Sok hasonló kép. Ami a legzavaróbb, hogy vannak olyan festménylakók, akik átjárnak szomszédolni egy másikhoz, így ugyanaz az arc köszön vissza a következő megszólalásig hasonló folyosón is.
Az étel gondolatára szélesen elmosolyodik, és színpadiasan bólint egyet.
- Szuper ötlet. Hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok éhes. Mindig az vagyok.
Ami igaz, az igaz. Ritka alkalom, ha Annácska azt mondja, hogy nem kér semmit sem enni. És az étkezés mindig jó arra, hogy kicsit többet tudjon meg a másikról. Ramóna is kezd nyugodni – legalábbis úgy néz ki -, ezért a vörös lány most már lerázhatja a nagy követ kicsit szívéről.
- Á, szóval ez lenne a gyengélkedő. – néz a hatalmas ajtóra. Megérkeztek. Besétálnak az ajtón, így csupán néhány, Anna számára ismeretlen diák marad a folyosón. Már alig várja, hogy vége legyen ennek a procedúrának, és végre bekapjanak egy-két falatot a nagyteremben vagy a kissé eldugott konyhán.


(Köszönöm szépen a játékot Kiss)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. június 27. 16:05 | Link

Emily

Nagyban sétálok a bejárati csarnokban, a húgomra várva. Megbeszéltük, hogy találkozunk, mert amióta itt van talán egyszer kétszer láttam csak, de akkor sem volt időm rá beszélni vele, amit nagyon sajnálok.
Az tény, hogy nagyon jóban vagyok vele, sőt valamikor sokkal jobban eltudok vele beszélgetni, mint a barátnőimmel. Talán ő a legmeghatározóbb személy is az életemben.
Már egy két perce biztos, hogy föl-alá járkálok, amikor a lépcsőn feltűnt Emily. Szőke haja úgy lebegett utána, mintha csak egy álomba csöppentünk volna. Habár a haja most nem teljesen szőke, mert a haja vége be van fújva rózsaszín festékkel, de ettől függetlenül nagyon szép.
Mikor odaért hozzám beleugrott az ölembe, szó szerint. Csak öleltem és öleltem, mert már nagyon hiányzott nekem.
- Szia!- köszöntem neki széles mosollyal az arcomon.
Elengedtem, és ő egy lépést hátrébb lépett.
- Hogy vagy?- kérdezte.- Már rég láttalak. Tudod nagyon fura, hogy te a rellonba kerültél én meg az eridonba.
Még egyszer megölelt, és körülbelül öt percig úgy is voltunk.
Utoljára módosította:Alison Black, 2017. június 27. 16:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Black
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 27. 16:43 | Link

Alison

- Most már jól, hogy tudom, hogy minden rendben van veled.
- mondta.- Beilleszkedtél már? Vannak barátaid? Jól megy a tanulás? Figyelsz az órákon? Megcsinálod a.....
- Alison! Ali! Elég ebből a sok kérdésből. Egyszerre csak egyet tegyél fel légy szíves. Szóval, nézzük szépen sorban. Fogjuk rá, hogy beilleszkedtem már. Barátaim nincsenek, így magányos vagyok, de próbálok arra törekedni, hogy legyenek. Tudod jól, hogy a tanulás eddig is jól ment, semmi sem változott azzal, hogy egy másik mágustanodába kerültem. Az órákon mindig figyelek. Az utolsó kérdésed meg gondolom az lett volna, hogy megcsinálom-e a házikat- erre a mondatra csak bólintott.- Igen, megcsinálom, de amint a többi gyerek sem, hidd el én sem fogom annyira túlzásba vinni a tanulást, szóval inkább ejtsük a témát.
Eddig egy helyben álltunk, most viszont már elkezdtünk fel-alá sétálni a csarnokban. Nem tudom, hogy mit mondhatnék még. Egyszerűen nem tudok most miről beszélni vele. Nincsenek barátaim, ezért nem tudok neki mesélni a kalandokról, amiket átéltem velük. Én próbálkozom, de egyszerűen senki sem akar velem barátkozni. Nem tudom, hogy mi a baj velem. Lehet az, hogy az órákon túlságosan is tudálékos vagyok. Inkább nem is gondolkodom tovább ezen, hanem most már tényleg mindent bele fogok adni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. június 27. 20:27 | Link

Emily

- Hát oké, nekem teljesen mindegy.- mondtam, mire egy hálálkodó pillantást vetett rám.
Nem tudom, hogy mire gondolhatott, de ha neki ez így jó, akkor nekem is. Szerintem az az egy év amíg még nem volt itt egy kicsit lazított a közöttünk levő szoros köteléken. Nem azt mondom, hogy már nem vagyunk jóban, de szerintem mostanában félti előlem a titkait.
- Szerintem inkább beszéljünk rólad- zökkentett ki a gondolkodásból.
Most erre mégis mit mondjak? Szinte még én magam sem tudom, hogy mi történt velem az elmúlt tanévben. Jó, igaz csak félév volt de akkor is.
- Szóval, félévkor érkeztem, nem sok mindenkit ismertem. Aztán találkoztam egy gyerekkel, aki akkor negyedikes volt, tök jóba lettünk meg minden, szerintem ezt lehet nevezni barátságnak. azóta is beszélünk. Aztán igazából még nagyon sok segítőkész emberrel összefutottam, mind nagyon kedvesek voltak és nagyon sokat segítettek a beilleszkedésben meg a további teendőkben. Az évet sikeresen zártam, azt hiszem csak egy V-t kaptam, a többi az mind K lett.
A húgom az egészet nagy figyelemmel hallgatta végig. Már ez is nagyon jól esett nekem. Tulajdonképpen nagyon hiányzott már a társasága. Vele őszintén tudok beszélni, nem mintha a barátaimmal nem tudnék, de a testvér azért mégis más.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 4. 22:13 | Link

Áron
Üdvözlünk itt :3

Kicsit idegesen toporgott a csarnokban, hiszen még sosem csinált ilyet. Tudta jól, hogy új tanuló érkezett, önmagát meghazudtolva pedig jelentkezett, hogy közbevezesse a navinés csikót. Gondolatban próbálta felkészíteni magát, hogy hogyan is kellene kezdenie, de tudta jól, hogy amit eltervez, úgysem fog összejönni.
A tekintetét egy pillanatra a mellette álló igazi unikornisra vezette, mert Charle mindig megnyugtatta. Ha képes felnevelni egy ilyen csöppséget, csak nem jelenthet neki gondot, hogy bemutassa a rendszert egy új nebulónak!
Bátorságát összegyűjtve ismét a bejárati ajtóra nézett. Nem túl sokan járkáltak a csarnokban, ezt a szerencséjének tudta be. Könnyű volt kitalálni, melyik fiú az, akire várt.
Lágy mosolyt varázsolt magára, közben odalépett az új nebulóhoz.
- Szia, én Kornai Viktória vagyok, az egyik itteni prefektus - mutatkozott be. Egész könnyen ment neki, büszke lett magára.
- Te pedig Hoffman Áron, igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hoffman Áron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 5
Viktória
Írta: 2017. július 4. 22:55
| Link

Ári  körbe körbe járkált a tágas csarnokban mint egy elveszett gyerek ,mondjuk ez most igaz volt rá tényleg elveszett. Nem tudta hogy az iskola melyen részén volt. Szerencséjére egy prefektus épenn őt kereste aki be is mutatkozott.Majd szépen Áron is bemutatkozott a illemet betartva.
-Szép napot kívánok köszönöm hogy tetszik segíteni.
-mondta egy apró mosollyal Ári.
Igen a nevem Hoffman Áron. Örülök, hogy megismerhetem. -nem is akart többet mondani Ári amugy sem volt az a beszédes alkat.Nagy szemeivel a Viktóriára nézett mint csibe a tyúkra és várta a következő feladatott miközben nehéz csomagját kezében próbálta tartani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 4. 23:25 | Link

Áron
Üdvözlünk itt :3


Nagyot nyelt, igyekezett nem elrohanni, ahogy meghallotta a magázást. Nem, erre határozottan nem volt kiképezve, még jó pár évtizedig nem akarta hallani az ilyesfajta megszólítást.
Fontosabb volt neki, hogy segítsen Áronnak, mint sem buta indokok miatt a szobájába zárkózni. Ennyire még Viki sem volt életképtelen.
Mindebből annyit lehetett észrevenni, hogy egy pillanatra a mosoly az arcára fagyott.
- Kérlek, tegezz nyugodtan, én is ugyanolyan diák vagyok, mint te - mondta gondolkodás nélkül.
Az igazság az, hogy annyira kizökkent, hogy még annak is elfelejtett örülni, hogy elsőre megtalálta azt, akit keresett.
- Szóval, üdvözöllek itt a Bagolykőben - jelentette ki könnyebben. -
 Úgy örülök, hogy a navinébe kerültél. Biztos nagyon szeretni fogod!

A lelkesedése megduplázva tért vissza, végre igazi mosoly ült az arcán.
- Milyen utad volt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 5. 15:18 | Link

Andrej



Megcsináltam az összes leckémet, tulajdonképpen nem volt túl sok dolgom. Szerencsére jól is aludtam az éjjel, úgyhogy most kialvatlannak sem mondhattam magamat, ami igazán ritkán volt elmondható részemről mostanság.
Prefektusként megígértem az Eridonosoknak, hogy fogadni fogom az új tanulójukat, hiszen mindig is szívesen besegítetettem másoknak, amikor nagyon elfoglaltak voltak.
Szép, nyári időnk volt, nem volt túl meleg, de túl hideg sem, valahogy pont jó volt a hőmérséket. Ezt az időt szerettem a legjobban, úgyhogy ehhez az időjáráshoz öltöztem fel: egy farmer halásznadrág és egy rózsaszín top volt rajtam fekete balerina cipővel, a hajamat pedig lófarokba fogtam.
Nagyon vártam már az év végét, sokat tanultam, hogy jól sikerüljenek majd a vizsgáim, de ennek ellenére még mindig úgy éreztem, hogy nem tettem meg mindent a teljes siker érdekében. Mindig is maximalista voltam magammal szemben, ezért általánosságba véve a lehető legjobb eredményre törekedtem. Mindig is a szívemen viseltem az újoncok sorsát, így reméltem, hogy Andrej is jól fogja majd magát érezni a kastély falai között. Belegondoltam, hogy jövőre már ötödikes leszek, de tisztában voltam vele, hogy a jövőben tanárként fogok itt dolgozni, ha minden jól fog menni, valamint segíteni fogom azokat, akik hasonló dolgokon mentek keresztül, mint én. Nem tudtam, hogy Timi velem fog-e tartani vagy sem, de reméltem a legjobbakat, az pedig már tényleg az ő döntése volt, hogy mit fog kezdeni a jövőjével és azzal a tényezővel, hogy már sose térek haza.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 5. 15:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. augusztus 5. 21:29 | Link

Széplaki Alíz


Az átiratkozási procedúra a végéhez ért, és amúgy meglepően könnyedén ment. A szüleim beszéltek mindkét iskola vezetőségével, majd elolvastak és aláírtak néhány papírt. Nem jelentett gondot sem az átlagom, sem a magatartásom. Maradt a fárasztó összecsomagolás, és a még nehezebb búcsú. A bátyámtól, a barátaimtól és mindenkitől. Már amennyi időt erre kaptam... Talán jobb is, hogy nem magyarázkodtam túl sokat, hiszen nem akartam leégni a sok gazdag svájci előtt. A Mátrában örökre búcsút inthetek a síléceknek, na meg a tájat is unalmasabbnak mondanám az Alpokhoz képest, de talán majd itt is megtalálom a helyem valahogy.
Elsőnek máris furcsának találtam, hogy itt házakba osztanak be. Persze tudom, hogy az iskolák többsége ezt a módszert alkalmazza, a miénk volt az a bizonyos kivétel. Végül az Eridonba kerültem. Remélem jól találták el, a ház történetének még utána kell olvasnom.

Egy ideális nyári napon fut be a vonatom. Sportcipő, rövidnadrág és egy fehér póló van rajtam, hogy a lehető legkényelmesebben utazhassak. Minden egyéb cuccomat a tértágítóval ellátott bőröndöm rejti, amit magam előtt lebegtetek a pálcám segítségével. Hülye leszek felgyömöszölni az emelkedőn. Féloldalasan a vállamra kapok még egy hátizsákot is, amibe a kajámon kívül a legfontosabb iratok kerültek. Ezek egyikében szerepel például, hogy a gyakorlatot követve fogad majd egy prefektus, aki eligazít a kastélyban. Ez már tetszik, hogy nem hagyják az újoncokat egyedül bolyongani az iskolában.
A hatalmas kapun belépve egy csarnokba jutok. Kifejezéstelen arccal pillantok körbe, egyelőre teljesen idegennek érezve magam a hatalmas épületben, ezt azonban már átéltem egyszer korábban, úgyhogy most is abban bízok, hogy előbb-utóbb elmúlik. Szinte rögtön félrehúzódom az egyik falhoz, hogy ne akadályozzam az átmenő forgalmat, bár rajtam és egy lányon kívül - aki valószínűleg rám vár - nem sok embert látok. Rivaldafényre amúgy sincs szükségem, nem hiányzik, hogy napokig rólam pletykáljanak a klubhelyiségekben.
Rettentően izgulok, még ha nem is látszik rajtam. Ránézek az ujjamra húzott gyűrűre, ami ha minden igaz segíteni fog megértetni magam a többiekkel. Itt már nem hiszem, hogy sok horvát akadna engem kivéve. Egy nagy levegővétel után összeszedem magam és odalépek a diákhoz.
- Szia! Azt hiszem engem vársz.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 5. 21:52 | Link

Andrej



Inkább bele sem gondoltam, hogy mi lesz, ha Timi visszautasítja majd az ajánlatomat, pedig legbelül arra is készültem, hogy sajnos simán megtörténhet majd ez az eshetőség is. Igazából nehezemre esett beszélnem vele erről, hiszen tudtam, hogy nem biztos, hogy egyezni fog a véleményünk, de reménykedtem benne, hogy mégiscsak velem tart. Persze élveztem a függetlenséget, de mégis hiányzott a véleménye, a jelenléte a mindennapokban, hiszen nagyon jól kijöttünk egymással, és sokszor kikértem a véleményét különböző dolgokkal kapcsolatban. Felkészültem rá, hogy esetleg nemet mond a kérésemre, de jobban örültem volna, ha mégis igent mond. Az álmaimmal már így is eleget harcoltam, emiatt pedig sokszor kialvatlanul keltem fel, pedig mindent bevetettem, amit a tanárom segítségül adott... Nagyon zavart, hogy nem igazán tudtam kontrollálni az álmaimat, de sajnos ez ellen nem volt mit tennem, pedig sokat gyakoroltam, hogy sikerüljön túllendítenem magam a zavaró álmokon. Sokszor kialvatlanul keltem fel, mivel nem sikerült túltennem magam a rémálmaimon, ennek pedig valóban meg lett a böjtje, mert rátette a bélyegét az egész napomra. Mostanság sokat tettem azért, hogy irányítani tudjam az álmaimat, ez pedig egy részt sikerült, más részt pedig sajnos nem tudtam túltenni magam rajtuk teljesen, így felkelés után mindig maradt bennem egy kis tüske ezáltal. Ma reggel szerencsém volt, mert ki tudtam magam aludni teljesen, úgyhogy újult erővel tudtam fogadni a legújabb diákot a suliban.
- Szia! Igen, téged várlak! Hogy utaztál? Felkészültél, hogy bemutassam a kastélyt, vagy kísérjelek egyenesen az Eridonba? - kérdeztem tőle készségesen, hiszen nem tudtam, hogy mennyire pihente ki magát az utazás alatt... sokan azt szerették volna  a tapasztalataim alapján, ha rögtön a saját helyiségükbe kísérem őket, de voltak olyanok, akik a kastély többi szegletére is kíváncsiak voltak.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 6. 15:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. augusztus 5. 22:35 | Link

Széplaki Alíz


Az előbbi mondatom tulajdonképpen elmehetett volna egy nagyon béna csajozós szövegnek is, de szerencsére a megfelelő embernek lett címezve. Valósággal meglep, hogy mennyire készségesen válaszol. Nagyon elhivatott prefektus lehet. Zavarba is jövök, hogy vajon mit hallhatott rólam. Különleges vagyok? Felsőbb utasítás, hogy így kell velem viselkedni? Vagy csak egyszerűen mindenkivel ilyen kedves? Fogalmam sincs. Nem is nagyon van időm a fejtegetésekhez.
- Egész jól, köszönöm. A vonaton szerencsére nem volt annyira meleg - válaszolok mosolyogva. - Nem szeretnék sokáig a terhedre lenni, szóval ahogy gondolod. Jó lenne szétnézni valamennyire.
Tényleg nem tudom, hogy mihez kezdjek igazából. Szívesen igénybe venném az idegenvezetést, de lehet persze, hogy a felénél elfáradnék. Az is biztos, hogy egy nap alatt nem fogok tudni mindent bejárni, pláne nem megjegyezni. Az ő idejét se szeretném rabolni, ha esetleg lenne jobb dolga. Biztos számtalanszor igazított már útba új diákokat, hiszen a magatartása gyakorlatiasságot is tükröz. Közben nagyon örülök, hogy működik a fordítógyűrű. Egészen különös érzés ezt használva beszélni valakivel. Eddig általában angolul próbáltam meg külföldiekkel ismerkedni. Rengeteg kérdésem van hozzá, szívesen mesélnék neki dolgokat, de mivel valószínűleg puszta formaiságból kérdezi amit kérdez, nem nagyon ragozom túl a dolgot.
- Ugye nem vártál régóta? - kérdezem aggódva, hiszen hiába siettem, nem lehet kellemes egy csarnokban ácsorogni. Igazából útközben egy picit a faluban is meg-megálltam a látványosabb kirakatok előtt, ezért fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el a vonat érkezése és a jelen között.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 6. 14:03 | Link

Sárkányszem kaland
Outfit, Szem
 
Végre lesz valami időjárás változás, a mostani meleg már engem is megviselt. Ma például elsétált mellettem a férfi, akiről azt mondták auror és elkezdtem azon gondolkodni, hogy rajtam, hogy mutatna egy auror jelvény. Persze azzal is jól néznék ki, de ettől még magamat is megleptem egy ilyen értelmetlen gondolattal. Szóval már nagyon esedékes ez a vihar, ami úgy néz ki nem sokára kitör és enyhülést hoz. Akkor pedig majd tudok aludni és a fáradt agyam nem generál ilyen értelmetlen gondolatokat.
Kényelmesen sétálok a bejárati csarnok felé, kihalt minden, nem aggódóm azon, hogy elkapnak. A pillanatnyi fülledt melegben senki sem szívesen megy sehova, majd egy-két óra múlva max. vacsorázni jönnek erre a diákok. Addigra pedig én már nem leszek itt.
Talán esernyőt ragadók és lemegyek a faluba megnézni, hogy keres-e még kisegítőt a csárda, amit említettek nekem. Nem mintha pénzre lenne szükségem, csak kipróbálnám, valószínűleg egy pult mögül is könnyen elbájolnám az embereket. Mondjuk jobban belegondolva azt mondták, hogy az egyik rellonos végzős vezeti, szóval nem kell esőben sétálnom, csak a suliban megkeresnem őt. Hm...talán majd később, most elhelyezem a meglepetést.
A bejárati csarnok, ahogy gondoltam üres. Rövid gondolkozás után elindulok a faliújság mellett, a szélén pont elfér a sárkány szem. Elhelyezem kb. középen, hogy jól látható legyen. Majd egy picit elhátrálok, szerencsére nem esik le. Így kész is vagyok, a kő már csak egy áldozatra vár, akin megnöveszthet valamit.

A sárkányszemem bűbája növekedést okoz annak, aki legközelebb kézbe veszi. Csak óvatosan!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 6. 15:31 | Link

Andrej


Úgy láttam, hogy a fiút nem igazán viselte meg az utazás. Igaz, azért egy kicsit fáradtnak nézett ki, de a hosszú út ellenére egész jó formában volt. Engem mindig kiszipolyoztak a hosszabb jellegű utak, nem bírtam sokáig egy helyben ülni és mindig nagyon vártam, hogy minél hamarabb odaérjek a célállomásra.
- Az már pozitívum, ha figyeltek arra, hogy ne legyen túlságosan meleg. Egész jól viselted az utat úgy látom. Én sajnos nem bírom a hosszabb távú, monoton utazást, még az alvás sem megy útközben.
Elgondolkodtam, hogy melyik helyiséget lenne érdemes megmutatnom az Eridonon kívül, amelyik nagy fontossággal bír. Arra jutottam, hogy ha már így helyben vagyunk, akkor először is tájékoztatom őt a földszinten lévő másik két helyiségről.
- Itt a földszinten található ezen a helyen kívül a Harsogó portrék folyosója, illetve a konyha. Az előbbit igazi harsány, pletykára éhes portrék lakják, szóval ne ott beszéld meg majd azokat a témákat, amik nagyobb fokú diszkréciót követelnek. Itt sajnos villámsebességgel terjed a pletyka, gyorsan kiderül minden, szóval nem árt vigyázni - tettem hozzá, hiszen jó, ha tisztában az itteni dolgokkal.
- A konyha az egyik kedvenc helyszínem. A manók finomakat főznek-sütnek, de akár főzöcskézni is lehet ott, ha van hozzá kedve az embernek. Szóval jó az itteni koszt - jelentettem ki határozottan.
- Egyébként nem vártam sokáig, csak pár perce vagyok itt - feleltem megnyugtatásul. Mindig is jobban szerettem a megbeszélt találkozó időpontjánál előbb ott lenni a helyszínen, de most csak épphogy egy picivel előtte értem oda, hiszen tudtam, hogy a vonat általában nagyon pontos és kicsi volt a valószínűsége, hogy előbb ide érjen.
- Az első emeleten található a Bibircsókos banya folyosója, a Nagyterem és a Könyvtár. A másodikon pedig pár irodán kívül a Gyengélkedő az, ami fontosabb lehet, bár remélem, hogy nem fogsz odakerülni Én már jártam ott kviddicsmeccs után - fűztem hozzá csendesen. A Társalgó általában túlzsúfolt, csomóan lógnak ott, de időnként azért talál magának az ember helyet. Az Akváriumot pedig egyenesen imádom. Majd megtudod, hogy miért, ha ellátogatsz oda - tettem hozzá mosolyogva.
- Hoztál magaddal valamilyen kedvencet is? Nekem egy macskám van, de nincs vele gond, jó fej és szinte átalussza az egész napot - mondtam neki vidáman, majd eszembe jutott, hogy bizony majd meg is kell őt etetnem, bár mostanság kevesebb étvágya volt a nagy melegtől, mint úgy általánosságban lenni szokott. Amikor a szobámban hagytam, ezerrel húzta a lóbőrt, mi mást is csinált volna szokásához híven...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint