36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 2. 19:26 | Link

Szofi és a beltéri medence-hadművelet

Nati nagyon nehezen bírta megállni, hogy ne engedje útjára a kitörni készülő nevetését, de félő volt, hogy azzal nagyon könnyedén véget vetne a tervezett szórakozásuknak.
- Hát még én, mondjuk, szívem szerint végignézném a műsort. Te melyik felügyelőt néznéd meg ázottan? – vigyorgott így is, mint a vadalma. Előre leképzelte, hogy a társaság majd csónakon közlekedik a környéken. A dicséretbe egy nagyon csöppet belepirult, mert bizony sok munka volt benne, míg egy félfolyosónyi lovagi páncélt így megbűvölt tűrhető állapotra, hogy feltartsák az arra tévedőket.
- Köszi. Hatékonyak? – kérdezte azért biztonság kedvéért. Azért nem olyan egyszerű felsőbb éves dolgokat megtanulni, ezt tavaly óta gyakorolta folyamatosan, hogyan bűvöljön meg egy lovagi páncélt. Egy szőnyeget könnyebb úgy megbűvölni, hogy kicsússzon a rálépő lába alól.
Natáliának semmi baja nem volt a minisztériumi emberekkel, egyszerűen csak unatkozott, és nem egészen arra használta az eszét, amire kellett volna – tanulni, a könyvtár egyébként sem tartozott nagyon a kedvenc helyei közé.
- Még szép. Ki gondolta volna, hogy egy egyszerű bűbáj ekkora galibát tud okozni – bólogatott, mikor a kifogásokat keresték, ha esetleg elkapnák őket, az meg persze, nem történhet meg vele. Nem, azt ő nem fogja hagyni. Megcsinálják a kacsaúsztatót, és lelécelnek abban a minutumban. – Kezdjük is el. Csak úgy áradni fog belőlünk a jóindulat.
Utoljára módosította:Csermey Natália Babett, 2016. június 2. 19:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 2. 23:13 | Link

Nati és a kacsaúsztató

- Nem igazán tudnék egyet kiemelni közülük. -nevetett fel.
Tulajdonképpen szinte megérte volna lebukni, csak hogy láthassák, amint a felügyelők idesereglenek és Szofit az sem zavarta volna különösebben, ha lekapják őt meg a navinést a tíz körméről. Elvégre, éppen ez lett volna a cél, nem? Egy kis bosszúságot kívántak okozni, semmi komoly kár, de épp elég ahhoz, hogy a minisztériumi tagok a nemtetszésüket fejezhessék ki. Legalább valami izgalmas is történne velük azon kívül, hogy olyan apróságok után nyomoznak, amiknek láthatóan az égvilágon semmi értelmük sincsen.
A páncélok komoly fejtörést okoztak Szofinak, mert bár az illetékteleneket kellett volna feltartaniuk, a szőke is beléjük szaladt és csak több nekifutás után sikerült túljutnia rajtuk.
- Eléggé. Szerintem pont elég időt szereznek nekünk, hogy leléphessünk innen. -bólintott egy aprót a szőke, hogy nyomatékosítsa a szavait, miközben a vöröset figyelte.
A másik lány még csak másodéves volt és egy pillanatra átfutott az agyán, hogy nem szabadna belevinnie a rosszba, függetlenül attól, hogy ez Nati ötlete volt. Neki nyilvánvalóan le kellett volna beszélnie a lányt erről az ostobaságról és felelős nagykorú módjára szépen visszakísérni a sárgák klubhelyiségébe, de aztán rádöbbent, hogy Natáliának vélhetőleg nem ez a első ilyen ügye. Annyira pontosan megkomponált tervvel állt elő, hogy a mindig rajtra kész szőkének is leesett az álla.
- Ugyan, hiszen ez csak egy aprócska kis hiba. -ingatta a fejét mosolyogva, majd egy apró levegővétel után maga elé emelte a pálcáját, bízva benne, hogy a vörös is így tesz.- Aguamenti!
Tessék, egy kis tavacska. A módszer nem volt éppen a leggyorsabb, de volt idejük bőven, elvégre a páncélok remekül funkcionáltak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 3. 22:01 | Link

Szofi és a Beltéri Medence Hadművelet

- Köztünk maradjon, én Piroska Farkasát nézném meg ázott ürgeként – kacsintott Nati, halkan kuncogva, majd ő is nyakon öntötte kicsit egy kis Aguamentivel a bejárati csarnokot. Az a többszörösen összetett terv, és bűbáj-együttes rendesen kifárasztotta, ezek után biztos, hogy aludni fog a körletében, mint a jó gyerek. Kíváncsi volt, vajon hogy fogják majd kideríteni, hogy mi, vagy ki, pontosabban kik a felelősök ezért a beltéri medencéért.
- Tökéletes.
Megmutatom én, drága bátyókáim és nővérem, hogy vagyok legalább olyan jó, mint ti…
A tény, hogy Szofi bevallása szerint hatékonyan feltartják az arra tévedőket a páncéllovagok, elégedetté teszi, és rögtön el is hessegette a kisebbségi érzésével kapcsolatos gondolatait. A testvérei mindig si nagyobb figyelmet kaptak nála, és ha ő szóba is került, akkor mindig a külsejével szekálták. Már baromira unta a magasságos, plafonos vicceket, és jól megérdemelt kis bosszúhadjárat is volt ebben az ürgeúsztatós tervben.
- Oké, és most léceljünk le valamerre, mielőtt elkapnak, csak ne a páncélok felé menjünk, mert akkor tuti a lebukás. Nem tudtam végrehajtani a felismerő-bűbájt, nem volt már elég idő hozzá – pironkodott a hanyagsága miatt, máskülönben könnyen vissza is értek volna.
A legrövidebb úton akart eljutni a klubhelyiségéig, és ezt is tanácsolta Szofinak. – Váljunk külön, és élvezzük a műsort. Ha együtt látnak, nagyobb a lebukás veszélye.

//Nyílt játék, lehet csatlakozni, örülni a csínynek, vagy bosszankodónak Smiley //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 3. 22:27 | Link

Rach^^

- Jó nektek. Az enyém nagyon le van törve, amióta anya elhagyta. Ő tényleg szerette anyát – És tudtam, hogy addig nem fog tudni talpra állni, amíg egy másik nő hatással nem lesz rá, még nagyobb hatással, mint anyám volt. Egy ilyen puccos bálon találkoztak anno, és apa odáig meg vissza volt érte. Hiba volt.
- Igen, bár veszélyes is. Aggódom érte, annyira túlvállalja magát. Köszönöm, hogy te is így gondolod. Nagyon szeretném, ha apa végre újra mosolyogna – elmosolyodtam Rach mondatára. Egy anya… egy anya, akit szerethetek, akitől tanulhatok. Valaki, aki példát mutatna, hogy milyen a jó szülő, és milyen egy igazán igazi nő. – Tényleg nagyon köszönöm.
Rach támogatása nagyon sokat jelentett nekem, mert így már nem voltam egyedül, és tudtam, hogy találok egy olyan személyt, aki nem néz rám ferde szemmel azért, amiről mi nem tehettünk, hogy megtörtént. Hogy háromnegyed vérű voltam csak, és csonka családban éltem.  
- Mindent megteszek, hogy helyrejöjjenek a dolgok – ezzel részben az aranyvérre, részben a családi békére céloztam. Talán itt sikerülhet.

// Köszöntem a játékot Smiley //
Hozzászólásai ebben a témában
Aimé N. Flamme-Lenoir
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 36
Írta: 2016. június 6. 02:40 | Link

Ethan R. Saint-Venant részére


Menet közben törli el az arcára kenődött tintát- a vonaton meg sem érezte a rá szegeződő, furcsálló tekintetek sorát, pedig nem egy, nem két ember bámulta meg szokatlan külseje miatt. Kezéből éppen eltűnik a hátizsákjába a rajztömbje, csálén ki is áll a cipzár mögül bizarr zászlóként törtfehérségével. Ujjai között egyszerű, mártogatós tollat pörget, míg a másik, nem tollas kezében egy üveg kék tintával egyensúlyozik egy ideig, majd nadrágzsebébe süllyeszti. A bal szeme alatt még mindig ott húzódik a kék, elmaszatolt csík.
Külsejében nem ez az egyetlen furcsa elem; ha ezen múlna, nem feltétlen figyeltek volna fel rá, hisz el lehetne könyvelni odaadó grafikusnak, kiforratlan művésznek, egyszóval bárminek, ami marginálisan érinti a kéztehetség és írószerszám összeforrását egy papírlapon. Amik sokkal meglepőbbek, azok a bekötözött kezei csuklótól könyökig, a kigombolt ingén túl felvillanó, szintén bekötözött mellkasa, mely fáslik benyúlnak egész az öve alá is. Szörnyen sovány fiú, csont és bőr fakó tekintettel, álmodozó arccal, néhány szeplővel az orrán, sápadt bőrrel és egyenes tartással. Szakadt, hanyag, de nem mocskos benyomást keltő külsővel baktatott fel néhány perce az impozáns kastély lépcsősorán. A haja össze-vissza áll, kifejezetten hosszú, és szeret a szélrózsa irányába meredezni. A bejárati csarnok hűvös csöndjében laza testtartással ácsorog, mint aki csak buszra vár; nem siet sehová, nem kergetik a tatárok, megbeszélése sem lesz. Pörgeti az ujjai közé szorult tollat, füle mögött megvillan egy gyújtatlan cigarettaszál, mellette görgős útibőrönd árválkodik a kisebbik fajtából. Odahaza Áron tértágító bűbájjal látta el a praktikusság szellemében.
Mikor legközelebb az arcához emeli szabaddá vált kezét, hogy megvakarja az állát, az is tintássá válik, így már a szája mellett, és a bal szeme alatt díszelegnek kék indiánszerű nyomok harsogva hirdetve, hogy a kezében levő tollat kevéssel azelőtt használhatta- gondatlanul. Szóval új iskola. Xaviér kicsit később fog érkezni, de semmi gond… Kétéves általános művészeti képzés- minden porcikája bizsereg, hogy újból vásznat érinthessenek az ujjbegyei.
Csendben, morfondírozva pörgeti végig az elmúlt néhány nap eseményeit fejben, s ezalatt van egy kis ideje befogadni a bejárati csarnok látványvilágát. Az ő ízlésének túl ódon, de lenyűgözőnek abszolút lenyűgöző. Eléggé megkapó ahhoz, hogy teljesen elfeledkezzen egy apró részletről: a felvételijében prefektusi segítséget kért tekintettel a full ismeretlen helyre, és hogy le kell adnia még néhány regisztrációs és kiegészítő papírt az igazgatóságon. Ehhez pedig nem árt egy idegenvezető, ha már a mágusiskolája ilyen luxuscikkeket dobál a beiratkozó diákjai után. Kíváncsi lenne rá, hányan veszik igénybe a prefektusi istápolást, és tesznek úgy, mint a turisták szoktak a Loir menti kastélyok látogatásakor? Egyszóval, ha minden igaz, nemsokára szembesülnie kellene az első emberrel új iskolájából, de nagy valószínűséggel hacsak nem a mennyezetből szakad alá ez a valaki, kénytelen lesz magára vonni valahogy Aimé figyelmét, legalább hanggal, mert a fiút magában szippantotta a kifejezéstelen-álmatag arccal történő bámészkodás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. június 6. 02:50 | Link

Aimé N. Flamme-Lenoir


Már előre szóltak neki, hogy újabb diák fog érkezni a kastélyba, azon belül is a rellon házba.  Az ő dolga fogadni a bejárati csarnokban, és elkísérni a rellon hálókörleteihez. Elvileg a fontosabb információkat a fiú már megkapta levélben, így teljes körű eligazítást a szabályokról és egyebekről nem kell tartania. Ez.. mindössze egy megelőzés, hogy az első ittléte alkalmával ne azzal kezdje a dolgot, hogy eltéved a tagadhatatlanul grandiózus beltérben.
Mint általában, most is ápolt és jól rendezett az öltözéke, de nem annyira hivatalos, hogy az ebben az iskolai környezetben oda nem illőnek hasson. A lábán feszülő farmernadrág egyszerre divatos és praktikus viselet, a fekete, lezserül nyitva hagyott zakó alatt precízen vasalt inget visel. Az alagsorból felvezető lépcsőkön sétál felfelé, aztán végiglépdel a folyosón. Csak egy nevet kapott: Aimé Flamme-Lenoir. Hát, érdekes név, de nem csodálkozik, hogy őt választották pont a fogadás végett, elvégre francia a fiú – emlékszik is a nevére a Beauxbatons-ból. Meg a testvérére is, (sőt, inkább a testvér végett tudja felidézni Aimét is) de Xaviér sokkal több problémát okozott neki akkor, mint a csendes, kevésbé feltűnő és gyakran félrevonuló idősebb. Volt jó pár olyan, a Diák Bizottság által szervezett esemény, amelyet az a kölyök tett tönkre. Az iskolavezetéstől persze csak annyit tudott meg, amennyit meg kellett, hogy a büntetéseket mérsékelhessék, vagy legalábbis figyelembe vehessék a szankciók meghozásánál a körülményeket. Nade a másik fiú. Aimé. Hiába ismeri a nevet, arcot ilyen távlatból, annyira kevés interakcióval, mint ami köztük volt (semmi), nehéz felidéznie.
Könnyedén kiszúrja az új diákot, aki a gondolataiba merülve bámészkodik. Kizárt, hogy észrevegye, mi? Elgondolkodva dörzsöli meg az állát, míg néhány méterről figyeli a másikat és végigméri. Ám nem húzza sokáig az időt ő sem, közelebb lép Aimé-hez, ezzel a látóterébe tolakodva.
- Üdv, Ethan Saint-Venant, te pedig Aimé vagy, ha nem tévedek. Én foglak lekísérni a rellon körletébe.
S ha már bemutatkozás, akkor kezet is nyújt a fiúnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aimé N. Flamme-Lenoir
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 36
Írta: 2016. június 6. 02:58 | Link

Ethan R. Saint-Venant részére


Akármennyi ideig elbámulná a mennyezetet; a formák, a domborodások, a fehérségben rejlő lehetőségek sokkal jobban izgatják, mint az új környezetből kinyerhető előnyök és hátrányok, kihívások és feladatok. Akad mindegyikből bőven: bele kell szoknia egy új ritmusba, ismeretlen emberekkel kényszerül kapcsolatot teremteni. Meglehetősen multikulti iskolába kerültek át Xavier-vel, és nem tagadja, ennek nagyon örül. Ha csak magyarokkal lennének körbevéve, meggondolná, hogy távozik a küszöb átlépése után pár perccel. Merengésébe a hang és a kép kapcsolata szól bele durván berántva őt a valóság jeges zuhanya alá.
- Oui… Bonjour… - Kissé tétován pislog fel a nálánál magasabb fiatalemberre, és nagyon meg kell erőltesse magát, hogy az arcára fókuszáljon. De ez sem elég: sajnos ahelyett, hogy egy általános kép alakulna ki benne, mondjuk „közepes orr, kissé vastag száj, férfias borosta, íves szemöldök”, ami többé-kevésbé még illene is a helyzethez, teljesen másra asszociál az agya. Minél tovább nézi Ethant, annál erőteljesebben lüktet a szemei előtt a színtiszta, igazi tenger kékje, amilyent csak a tévében látott eddig, a nevelőszülőknél egy-egy program kapcsán. Ugyanolyan beszippantó jelenség, mint a fullasztóan mély víztömeg. Nem tudná értelmesen megmagyarázni, miért ezzel a színnel társítja a férfit- talán kérdezzék meg a szinesztéziáját, s tán még ő is csak dadogva, zavarosan írná le az indokot.
Késve bár, de elfogadja a kéznyújtást, teljes testével így Ethan felé fordul, kirakatba helyezi a kis harci arcfestését, éés összefogja Ethan makulátlan kezét is. Remek bemutatkozás.
- Aimé vagyok, örülök. – Noha már elhangzott a neve, a legkedvesebb nevelőanyja szelíd tanítása még mindig a fülében cseng, miszerint az illem egyik alapköve a rendes bemutatkozás. Hát… még tanulja. A hangja kissé rekedtes, de alapvetően hajaz a magas színezetre, illik a vékony, csontos alkatához, kölyökképéhez. Érződik, hogy nem túl sokat beszél, és akkor sem üvöltözik, vagy emeli fel a hangját. A kissé letapadt hangszálak krákogósabban funkcionálnak.
- Elvileg jött volna velem az öcsém is, Xavier Flamme-Lenoir, de ügyintézések miatt tolnia kell holnapig a dolgot. – Második számú megjegyzés Aimé-vel kapcsolatban: magára Xavierre maradéktalanul figyel, és most szükségét érezte elmagyarázni, miért nincs vele a másik fele. Olyan apróságokra, mint hogy ki melyik ház tagja, szinte soha. Látszik rajta egyébként, hogy dunsztja sincs róla, ki ez a fiatal férfi, de mintha hírből sem ismerné. Totális első találkozás szindróma annak ellenére, hogy pár évig Ethan a diákelnöke volt.
Utoljára módosította:Aimé N. Flamme-Lenoir, 2016. június 6. 02:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. június 6. 03:01 | Link

Aimé N. Flamme-Lenoir


Nem önteltségből, de arra számít, hogy a fiú majd csak megismeri. Eddig minden nagyjából vele egykorú, az iskolájából átjött diák megismerte, ki épp csak egy-két látásból, ki pedig már akkor is beszélő viszonyban volt vele. Mégis, ilyen nyilvánvaló és egyértelmű tudatlansággal még senki sem fordult hozzá a Beauxbatons-nal a háta mögött. Ez egyrészt meglepi, másrészt viszont tagadhatatlan, hogy a lelkének önérzetes részét talán még félig-meddig sérti is a dolog. Ám ezt nem hagyja kiülni sem az arcára, sem a tekintetébe, de még csak a testtartásába sem. Most nem számít. Már nem Franciaországban vannak, hanem Magyarországon – teljesen más viszonyok uralkodnak most, mint korábban. Az elsődleges feladata pedig most nem kérdőre vonni Aimé-t a tájékozatlansága miatt, hanem eligazítani őt az új környezetben.
Így, hogy a fiú szembefordul vele, mérheti csak fel igazán a másikat. Először a festéknyomok szúrnak szemet neki, aztán szép lassan felfedezi mögötte az arc tényleges vonalait. Nem időzik a pillantása a természetesnél tovább rajta, a kezét pedig visszahúzza a kézfogásból. Hogy aztán konstatálja, hogy azt is összefogta a festék. A művészek már csak ilyenek. Mosolyogja meg magában a dolgot, miközben egy nonverbális varázslattal megtisztítja a kezét diszkréten. Leginkább azért, mert nem akarja majd a kilincseket és a berendezési tárgyakat összefogni.
- Igen, ismerem az öcsédet, illetve hallottam már róla. Háztársak lesztek, de ezt már nyilván tudod.
Szeme sarkából ismét végignéz a másikon. Nem is hasonlít a testvérére, illetve nem igazán. Így első látásra, ami a külcsínt illeti.
- Az egyik prefektusod leszek az év következő részében – és tovább is, ha szerencséje lesz és minden úgy alakul, ahogyan ő azt tervezi – .. így ha bármikor kérdésed van az iskola működésével vagy egyebekkel kapcsolatban,  szívesen segítek. Gyere, most lemegyünk.
Meglepő módon Aimé táskája nem hatalmas, bár elképzelhető, hogy tértágított a hátán lifegő táska. Mindenesetre nem ajánlja fel, hogy segít vinni. Egy lánynak megtenné, de a fiúk általában magukra veszik az ilyen ajánlatokat, azt gondolván, hogy a másik nem nézi ki belőlük, hogy akár ezt a kis cipekedést sem bírnák.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aimé N. Flamme-Lenoir
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 36
Írta: 2016. június 6. 03:07 | Link

Ethan R. Saint-Venant részére


Egyáltalán még csak megközelítőleg sem ismeri fel az előtte álló volt diákelnököt. Aimé elkeserítően kevés emlékkel rendelkezik a nemrég otthagyott Beauxbatons-ról, és azok számottevő része a műteremhez vagy a zeneteremhez kapcsolódik, esetleg a nevelőapjához, aki az iskola művészetis tanára volt a közelmúltig, egész pontosan amíg Áron úgy nem gondolta, hogy ideje szedni a sátorfáját és hazaköltözni Magyarországra. Valószínűleg a vezetőség is fellélegzett, hogy a spanglis, jó kedélyű férfi úgy döntött, visszaköltözik a szülőhazájába, és nem kell várniuk, hogy a francia kormány lecsapjon rájuk.
Amikor választások zajlottak az iskolában, és random a kezébe adtak egy szavazópapírt, meg betuszkolták egy fülkébe őt is és Xaviert is, mindig teljesen véletlenszerűen ikszeltek, így történt, hogy nem Ethanre szavaztak, de olyan is, hogy pont rá. Próba-szerencse alapon sosem nézték, kit választanak meg. Nem érdekes, nem tud behatolni egyik sem a világaikba- sem az övébe, sem Xavierébe, így aztán semmi értelme nem volt megjegyeznie a hozzájuk kötődő részleteket. Bár, ha elkezdenék mesélni neki, hogy Ethan ezt és ezt tette, és ő ez és ez volt, bizonyára nagy erőlködés árán bemesélné magának, hogy ismerős a név (nem tudná biztosra mondani, de hát ha ennyire állítanák), de arcot semmiképp se tudna társítani hozzá. Szóval a nagy felismerések ideje elmarad, mint a sicc, Aimé bemutatja rögvest, hogy az aranyhal memória kifejezés honnan is ered. A vicc az, hogy noha Ethan arcán semmi sem tükröződik, ha látszana is némi neheztelés, ez a felhőkön járó kis nyuszi nem venné észre. Jelenleg ugyanis ábrándos tekintettel méricskéli a prefektus arcát gyönyörködvén a villódzó mélykék szín kavalkádban. Mint holmi lomha szalagok, úgy tekergik körbe a színnyalábok a férfi arcát, nyakát, felsőtestét, egész lényét, és vésik be Aimé fejébe ily módon az alakját, hogy máskor is felismerhesse. Bár, ez még semmire sem garancia. Xavier említésére felderül az arca: megajándékozza Ethant a legbabább, legédesebb mosolyával, még ha ez bántóan ledegradálja a férfiasságát, akkor is. Joggal fel lehet tenni ezen a ponton a kérdést: ez mit keres a kolerikusak népes csoportjába beosztva? És meddig fog túlélni egy olyan zűrzavaros házban, mint a Rellon?
- Ez remek! Csodás, igen… nagyon… - Az újabb elrévedt tekintet, a váll feletti elnézés, a mosoly lassan történő leolvadása szelíd ajakgörbületbe. Ismételt váltás, ha már a kérdések és válaszok nevű szekcióhoz érkeztek (közben megigazítja a hátizsákját a vállán, és a pálcájával a levegőbe emeli a másik csomagot). Mielőtt még elindulna Ethan után, roppant komoly fejjel fordul vele szembe (a folyamat mocorgásnak és fitringeskedésnek hála változott beszéd közben a testtartása), de még a hangja is érthetőbbé, tisztábbá válik egyetlen kérdéssor erejéig.
- Merre találom a műtermet? Ugye… Ugye van műtermetek? Igaz? – A hangjában gyanakvás és puhatolózás húzódik meg; a művész lelke kiszaladna a világból, ha most beközlik, hogy nincs műterem. Sőt, lehet, még el is szipogná magát. Neki _tényleg_ a festészet a mozgatórugója. Ennek megfelelő hely nélkül úgy érzi magát, mint a hal a Szaharában: meghalva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. június 6. 03:11 | Link

Aimé N. Flamme-Lenoir


A fiú láthatóan megnyugszik a tudattól, hogy az öccse itt lesz, rendben lesz, épségben lesz, és egyébként is elérhető. Egyébiránt viszont nem kerüli el a figyelmét az a szakadatlan érdeklődés, amellyel Aimé az arcát fürkészi. Első pillanatban megáll ugyan gondolatban, körbejárja a kérdést, hogy pusztán valami elvarázsolt bambaságról van szó, vagy a fiú komolyabb célzattal mustrálja így. Aztán hamar felhagy ezzel, ezen nem most van itt az ideje töprengeni, ennyiből pedig aligha juthatna egyértelmű válaszra. Akármelyik eshetőség is áll fenn, legfeljebb fél órán belül úgy is kiderül.
Léptei elindulnának a rellonos körletbe vezető folyosórész felé, a lépcsőkhöz, de az érkező kérdésre hátranéz.
- Természetesen van, nem kell aggódnod emiatt, az iskola ilyen szempontból is megfelelően felszerelt. Miután lepakoltunk az ideiglenes szobádban, ha szeretnéd, megmutatom.
Ez végül is nem nagy szívesség, és a prefektusi kötelességeihez is hozzátartozik, hogy eligazítsa a frissen érkező diákokat, akik még nem mozognak otthonosan az új környezetben. Nem mellesleg sosem jön rosszul, ha megismeri a friss háztársakat, nem pedig ismeretlen diákokkal van körbevéve.
- A művészeti órákat is ott tartják, de azon kívül szabadon használhatóak a bent tárolt ecsetek, festékek és vásznak, ha beszélsz az érte felelős oktatóval.
Ebben mondjuk nem teljesen biztos, de számára ez tűnik logikusnak, nagyon nem is tudja elképzelni, hogyan máshogyan működhetne a dolog – értékes felszereléseket nem hagyna nyitott ajtónál azért, de teljesen lezárni sincs értelme a műtermet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aimé N. Flamme-Lenoir
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 36
Írta: 2016. június 6. 03:20 | Link

Ethan R. Saint-Venant részére


Eldöntötte. Valamikor, valahol még vászonra fogja vinni ezt a karakteres, már-már uralkodó kéket. Nem létezik, hogy egy ilyen embert még senki nem festett meg. Szemernyit sem érdeklik az Ethannel kapcsolatos adatok, mi a neve (valószínűleg már elfelejtette a bemutatkozást, sajnáljuk), honnan jön, hová tart. Nem, ezek az eszme, a mag szempontjából teljesen lényegtelen, földi információk. Az igazi esszenciát az a pillanat törtrészére megvillantott tökéletes karizma hordozza, amit az imént meglátott Ethan domináns kékségében. Teljesen lenyűgözte.
Révülete viszont nem tart sokáig, helyét hamar a Xavier iránt érzett megnyugvás veszi át. Néha azért vet még egy-két lopott pillantást Ethan arcára, a tökéletes, görög szobrászok precizitásával megalkotott művészi arányosságra. A benne élő festő kitartóan kaparja húsbörtönének falait, hogy engedjen a kérésének, skiccelje le, alkossa meg a homályos árnyékát papíron. No persze nyilván nem kell túl sokat beleképzelni az egészbe kívülről szemlélve ezt a jelenséget: egyszerűen arról van szó, hogy az alkotói hév felbuzgott benne, megihletődött, de még nem tart ott, hogy meg is tudja alkotni a fejében feltorlódott ábrákat. Kell egy szoba, egy műterem, néhány ív a vázlatokhoz. Mindezen formalitások kordában tartják a benne dühöngő alkotási vágyat.
- Mh, mindenképp meg fogom keresni. – Hangja gyorsan visszafajul motyogássá egyenesen arányosan a gondolataiba való visszasüllyedéssel. Mikor már az alagsori lépcsők tetejét lépik át, eszébe jut végre-valahára az első hasznos, és szociális mozzanat, amit sikerült belenevelni: első találkozáskor illik társalogni, különben megfagy a hangulat. Sosem értett a „hangulat”hoz, ami a beszédet illeti, de a vásznon… de ez nem a festészet világa.
- Mióta vagy itt egyébként? Honnan jössz? – Csak, hogy ismét felemlegesse a kezdeti tudatlansága által okozott lökést, újból bemutatja, hogy halvány segédfogalma sincs Ethanről, mint előző élete szerves részéről. Az egyetlen alkalom, mikor találkozhattak volna, már sosem jött el: Ethan már leköszönt DB elnöki tisztségéről, mikor Aiméék befejezték a Beuxbatons-béli képzésüket, és elballagtak a nagy ünnepéllyel egybekötve, ahol alkalmuk lett volna mindenkit végigszemlélni, esetleg két szót beszélni is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. június 6. 03:25 | Link

Aimé N. Flamme-Lenoir


Nem zavarja különösebben a csend sem. Készséggel eltársalog udvariasságból, nem jelent számára gondot üres, de beszélgetésre alkalmas témák feldobása, de ezt jobbára az összejöveteleken szokta használni, nem pedig az iskola falain belül. Főleg a rellonosokkal szemben, akik némelyikéről már megtanulta, hogy igénylik a társas magányt, azaz (ebben az esetben azt) hogy hiába tartózkodnak egy légtérben, ne szóljanak hozzájuk, ne próbálják bevonni őket szükségtelen társas interakciókba. Mellesleg, Ethan maga kifejezetten kedveli a csendet és a nyugalmat.. is.
- A második évet töltöm az itteni mestertanonci képzésen, amúgy pedig hozzád hasonlóan a Beauxbatons-ból.
Az nem lehet meglepő Aimének sem, hogy a férfi tudja, honnan érkezik, egyrészt francia neve árulkodó, másrészt, amikor kimennek egy új diák elé, a legalapvetőbb információkat megkérdezhetik – azokat, amelyek még publikusak. Azt már elkönyvelte magában, hogy a fiúnak halvány segédfogalma sincs a kilétét illetően. Ami őszintén, milyen már? Aranyvérű és hajdanán befolyásos iskolai vezető énjét kissé mégiscsak zavarja ez a tény. Hazudott, amikor azt mondta magának, hogy kicsit. Kifejezetten zavarja. Magához képest is mindent megtesz, hogy ez kívülről ne látszódjon rajta, ez a fajta hiúság már olyan tulajdonság, amit nem különösebben szeret magában. Teljesen céltalan, semmi hasznára sincs. Vannak olyan negatív tulajdonságok és hibák, amelyekből az ember motivációt meríthet, törekedhet a jellemfejlődésre, netán hasznot is húzhat belőlük, főleg hasznot húzhat belőlük, a jellemfejlődés, ha őszinte akar lenni magához, akkor nem igazán izgatja. Viszont kétségtelenül jól csengő frázis, szóval élő szóban inkább ezt hangoztatja előszeretettel. De ez sajnos nem tartozik ezek közé.
- Óvatosan.. – egy mágikusan elmozduló lépcsőfokra készül lelépni éppen Aimé, amikor Ethan még idejében észreveszi az eseményeket, és a derekára fogva visszahúzza. Aztán el is engedi, nem húzva a szükségesnél tovább a mozdulatot, egy pillanattal sem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aimé N. Flamme-Lenoir
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 36
Írta: 2016. június 6. 03:32 | Link

Ethan R. Saint-Venant részére


Szintúgy csendpárti ember, de ha új helyen, új arccal/arcokkal kerül egy légtérbe, óhatatlanul úrrá lesz rajta a kényszer, hogy megpróbáljon valamiféle kapcsolatépítési próbálkozást tenni. Nem tud a másikról semmit, most látja először (esetünkben nem helytálló kijelentés); ilyenkor elfogja a késztetés, hogy irányt váltson, vagy erőltesse a beszédet. Ha le akar jutni még ma a hálókörletébe, az utóbbiba kell fejest ugrania, úgy hogy megteszi az első, bizonytalan lépéseket a kommunikáció mocsaras talaján. Rögtön az első, ártatlan kérdéssorozatával lényegre törő információhoz jut: ugyanabból az iskolából jöttek. Egy másodpercre felmerül benne, hogy talán most lépett taposóaknára, de hogy a zavara ne legyen olyan feltűnő (átkozott szociális helyzetek), gyorsan ismét felzárkózik Ethan mellett.
- Ahh... Hát... ha ez megvigasztal, a saját DB elnökömet se ismerném fel. Nem igazán szocializálódtam... őőő... soha... Szóval, ha találkoztunk is, ne haragudj, de nem emlékszem. De most már pótoltuk a hiányt. - ~Akár akartuk, akár nem.~ Először átsuhan a fején, hogy talán futólag ismerték egymást, váltottak pár szót, ő meg… hát elfelejtette. De aztán ott van az a tény, hogy vele nagyon kevés ember érintkezett komolyan és maradandóan. Hihetetlenül szűk volt a baráti köre, és maradt. Ez a férfi egészen biztosan nem tartozott az ismerősei közé, arra emlékezne. Főleg egy kisugárzással rendelkező emberre.
Merengése közepette nem figyel oda, és majdnem belelép a trükkös lépcsőbe, de Ethan még időben visszahúzza. A pillanat törtrészéig tart: megdermed, egyáltalán nincs hozzászokva ilyen közelséghez, még ha segítő szándékú is. Örül neki, hogy nem bukott orra a saját lábában, de a figyelmetlensége azt eredményezi, hogy a sporttáskája előttük puffan egy jó nagyot az egyik lépcsőfokon. Valamit motyog arról, hogy „Az ég szerelmére”, majd megint a levegőbe emeli a csomagot, és kifújja a bent rekedt levegőt. Ez közel volt… mindenféle értelemben.
- Sok ilyen lépcső van errefelé? A falak is… eltűnnek, mászkálnak? – Nem, egyáltalán nem emlékszik ilyenekre a Beauxbatons-ból… Az is igaz, hogy a barátai vagy Xavier mindig vele voltak, hogy elhúzzák az útból, ha trükkös lépcső vagy szórakozó kedvű fal állta útjukat.
- Milyen emberek járnak ebbe a házba…  Étienne. – Azért megvolt a pár másodperc szünet! És már sikeresen félremondta Ethan nevét. Éton, Étyien… Annyira összefolynak. Igen, sajna képtelen egy nevet helyesen megjegyezni, ha semmiféle szál nem fűzi hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. június 6. 03:36 | Link

Aimé N. Flamme-Lenoir


Az egyik szemöldöke a homloka közepére ugrik, amikor Aimé oda jut mondandójában, hogy a saját DB elnökét sem ismerné fel. Igen, azt látja. Még szerencse, hogy a fiú most éppen inkább az út irányára (vagy ki tudja mire) figyel, nem pedig az ő arcát fürkészi. Ebből a szögből nehéz is lenne, azért engedi meg magának ezt a gesztust egyáltalán. Tessék, az érzékelhető, hogy mintha egy törtmásodpercre megakasztaná a másikat az információ, mely szerint ugyanoda jártak, de lássuk be, a Beauxbatons diákserege sokkal nagyobb nemhogy a Bagolykőnél, de még a Roxfortnál is, nagyjából annyian járnak oda, mint a Durmstrangba – több nemzet több növendéke. Nem olyan hatalmas csoda, hogy személyesen még nem találkoztak, legalább innen is tudja, hogy Aimé olyan borzalmasan renitens diák nem lehet.
- Nem. Néha előfordul, ez egy régi kastély, átszőve a védelmi varázslatokkal vegyes régi, diákok csínyei nyomán az épület köveibe ivódott mágiával. Ilyen apróságokra számíthatsz később is. Viszont falak az legfeljebb az egyik emeleti labirintusban mozognak, azt a területet nem ajánlom egyelőre, amíg a rendes szinteken sem igazodsz el. Ethan.
A mondandója végére végtelenül türelmesen és rezignáltan teszi hozzá az apró korrekciót a nevét illetően, mintha igazán nem is vett volna róla tudomást, csak automatikusan mondaná a helyes változatot.
- Itt a Beauxbatons-tól eltérően, és a Roxforthoz hasonlóan jellemek alapján osztják be az embereket, ettől függetlenül viszont meglehetősen színes közösség a relloné. Nagyon átfogó, általános képet nem is igen tudnék adni, sajnálom.
Közben leérnek a lépcsősor aljára, aztán elindulnak a bár alagsori, de jól kivilágított folyosón.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aimé N. Flamme-Lenoir
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 36
Írta: 2016. június 6. 03:45 | Link

Ethan R. Saint-Venant részére
-immáron alagsori folyosó-


Rászán egy teljes másodpercet helyzete végiggondolására, végül arra jut, hogy egyáltalán nem „nagy ügy”, hogy nem ismerte fel egykori iskolatársát. A francia iskola valóban hatalmas, több száz diák tanul ott évről évre. Képtelenségnek érezte volna mindannyiuk arcát és nevét megjegyezni, így az elejétől következetesen kerülte inkább őket. Ettől még zavarba jönne, ha ráébresztenék, hogy Ethan a volt diákbizottsági elnök, akit ismernie kellene. De legalább FELismerni.
- Ah… Bocsánat, nem volt szándékos… Nem állok jól a nevekkel… – Már hátrafordult. Már megint Ethan arcát nézi állhatatosan, kitartóan.
- Kék… - Olyan elképesztően pofátlanul, mereven, és nyilvánvalóan a világtól elszakadva nézi a prefektust, mintha Szűz Máriát látná megtestesülni, és közben nem tudatosul benne, hogy kimondta hangosan, amit gondol. Illetve de, a végén valamely érzéke megsúghatta neki, hogy tett egy oda nem illő dolgot (beszélt), mert a „transz” megszakad, behunyja a szemét, majd ismét gyorsan kinyitja. Ezt a műveletet többször is megismétli, hogy kitisztuljon előtte a kép.
- Úgy értem… - Oldalra billenti a fejét, tűnődően felnéz Ethanre. - Csak szakmai ártalom, és a betegségem oka, de… kék vagy. Nem szó szerint, ne értsd félre. Aaa szinesztéziás emberek általában két különböző dolgot társítanak. Például látják a dallamok színét, vagy érzik a betűk ízét… Én… Az emberekhez társítok színeket a benyomásaim alapján és… a tied a legtisztább és legelképesztőbben kék szín, amit valaha láttam. – Újabb néhány másodpercet engedélyez az agya egy kis elsüllyedésre a szinesztézia világában, hogy végül teljesen visszatérhessen a jelenbe, és azzal foglalkozzon, ami fontos. Például lejutni a körletükbe.
- Elképesztő… - Ismétli halkabban, szinte suttogás fokán megformálva a szót. Nem, nem veszhet el az alkotás ömlesztő tégelyében, mert akkor napestig itt bolyong majd az alagsorban. Nagy nehezen, de visszarángatja magát a jelenbe, de annyira nehéz ellenállnia a festés kísértésének most, hogy egy hangosabb szusszantással kell kieresztenie a gőzt.
- Akkor majd megismerkedünk egymással. Túlságosan másabb csak nem lehet a Beauxbatons-nál, ha ez is nemzetközi iskola… - Hangja nem sokat változik, egy apró, keményebb él mégis beleköltözik út közben- alapvetően nincs kibékülve a változásokkal, mert eddig szinte sosem hoztak jót. Elég volt az állami gondozásban és az iskolájában folyamatos készültségi állapotot hirdetnie. Mindenesetre úgysem marad egyéb választása, mint hogy kövesse Ethant és szokja az új helyzetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. június 6. 04:03 | Link

Aimé N. Flamme-Lenoir


Ismét megfordul, sőt, kissé be is farol elé, így Ethan is kénytelen megáll menet közben, némileg értetlen pillantással meredve az előtte állóra. Annyival, de annyival gyakorlatiasabb lélek ő, mint a művészek, hogy azzal köteteket lehetne megtölteni. Aimé egyetlen szerencséje, hogy Ethan hőn szeretett és imádott kisöccse is hozzá hasonlóan a fantáziavilágában gyakran elmerülő művész. Ez nem jelenti mondjuk azt, hogy nem szeretne végigmenni probléma nélkül egy folyosón.
És akkor ne értse félre, amikor ilyen szégyentelen közvetlenséggel bámulják.
- Hogy mi? – kérdez vissza reflexből az elhangzó „kékre”, annyira váratlanul éri, és aztán akármennyire is igyekszik kontextusba illeszteni, és megérteni, hogy Aimé miért mondja ezt, kísérlete teljes sikertelenségbe fullad. Kérdésével visszazökkentheti a fiút, mert az megrázza magát, s hosszú pislogással igyekszik visszatérni a valódi világba. Vagy legalábbis abba, amelyben Ethan is van. Szerencsére nem is hagyja magyarázat nélkül a fiút, és bár a mestertanonc még életében nem hallott erről a betegségről, biccentve tudomásul veszi azt. Érdekes.
Egyébiránt pedig nem tudja nem bóknak venni azt az enyhén lenyűgözött tónust a másik hangjában, amellyel közölte, hogy .. mit is? Hogy az ő „kékje” a legelképesztőbb. Nos, legyen akármilyen furcsa is ez a szinesztézia dolog, de olyan rossz nem lehet, ha az elképesztő jelzőt köszönheti neki. A hiúsága koponyájának hátsó részében elégedetten dorombol, csak úgy, mint a bőrén mászkáló állat tudna, ha lenne hangja. Attól még furcsa, ez tény, eléggé elvont, neki pedig nem igazán asztala az elvont dolgok, csak Réminek hála nem kezeli ezt teljesen idegen jelenségként.
- Sokat jelent, hogy nem olyan népes iskola. Jobban kordában tartható minden. Ettől függetlenül, ha segítségre vagy útmutatásra van szükséged a kezdeti időszakban, nyugodtan keress meg, azért vagyok, hogy segítsek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aimé N. Flamme-Lenoir
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 36
Írta: 2016. június 6. 04:09 | Link

Ethan R. Saint-Venant részére
-immáron alagsori folyosó-


A művész az az állatfaj, akiről nem tudod eldönteni, hogy túl lusta életben maradni, vagy soha nem állt sorba a túlélési képességét átvenni a recepción? Aimé sorba állt, de nem szívesen tartózkodik ebben a létsíkban: túl szennyezett, unalmas, földhöz ragadt, kényelmetlen, és még sorolhatná az indokait. Az ő világa színes, nincs benne túl sok szabály, de az mind betartható, a határok pedig eltörlődtek a fantázia tágulásával egyenesen arányosan. Amikor ráereszti ezt a töménytelen mennyiségű, kezeletlen fantáziát másokra, a mostani helyzet alakul ki: a mentálisan megerőszakolt áldozata nem tudja mire vélni a tetteit vagy a szavait.
Minimális érzék azért szorult belé, és különösebb einsteini tehetség sem kell, hogy felmérje, a normális emberek nem igazán tudnak mihez kezdeni a váratlan megjegyzéseivel. Sóhajt egy aprót, fél kezét zsebre vágja, a szabadot, s mikor újból ránéz homogénebb pillantással Ethanre, már meg sem próbál újabb festői metaforákhoz nyúlni. Kell még neki ez a kékség, hogy vászonra vihesse. Ha ideje korán elidegeníti, nem lesz mihez nyúlnia, ha újból utoléri az ihlet. Az arcán megjelenő bágyadt mosoly sokkal inkább arra szolgál, hogy túllendítse a konfúz állapoton mindkettejüket. Még önmagát is meglepi, milyen erősen próbálkozik új helyén a beilleszkedéssel már most.
- A fura dolgokat írd csak a számlámra. Festő vagyok főállásban, úgy hogy… sokszor fogsz még ilyen bizarr dolgokat hallani tőlem. – Igazából a bensőjét nem foglalkoztatja úgy ténylegesen, milyen hatással van másokra egész addig, míg ki nem alakul egy kapcsolat. Mármint a lelkivilága elég ignoráns ahhoz, hogy sokkal jobban zavarják a formalitások és a külsőségek (a kapott visszajelzések egész pontosan), már amikor tudatosan figyel rájuk (az esetek 10%-ában), mint a szavai hatása mások lelkivilágára.
- Köszönöm. Így nem is döcögős elhelyezkedni… Régóta csinálod? A prefektusságot. Elég nagy … lehet a rutinod. Legalábbis kívülről úgy tűnik.- Vagy csak jól bírja a problémás eseteket, mint ő, és csak látszólag olyan tapasztalt. Beszéd közben valószínűleg el fogják érni a Rellon bejáratát is lassan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. június 6. 04:14 | Link

Aimé N. Flamme-Lenoir


Egyelőre nem igazán tudja, hogy mit gondoljon a fiúról – elég keveset látott belőle, így szilárd véleménye aligha alakulhatott ki róla ennyi idő alatt, legfeljebb egyfajta benyomás. De még az is ingadozik inkább, hol arrafelé, hogy ez a srác túl szétszórt az ízlésének, hol arrafelé, hogy végső soron ez egész érdekessé teszi. A mosolyt mosollyal viszonozza, hogyan is lehetne ez másképpen? Ezért az egyik legjobb eszköze az emberi mimikának a mosoly, ha ügyesen használják. Igaz, valahol talán az sem egészséges, ha ő így gondol egy egyszerű mozdulatra és érzelemkifejezésre, ilyen.. funkcionálisan.
- Így már értem. Ne aggódj, az öcsém szintén művész, sokszor ő is hasonlóan viselkedik, szóval nem új. Csak nézd el, ha nem értek mindent.
Őszinte, legalább ebben. Réminek sokszor vannak hasonlóan, külső szemlélődő számára teljesen összefüggéstelen és inkoherens megnyilvánulásai, amikkel kapcsolatban, még ha nem is érti mindig, de nincsenek ellenérzései egyáltalán. Így valamivel könnyebb idomulni Aimé elkalandozó közbeszúrásaihoz is.
- Itt nem olyan régóta, de van benne gyakorlatom a Beauxbatons-ból. Viszont figyelni másokra ideális esetben amúgy sem hatalmas kihívás.
És az ember most még el is hiszi neki, hogy valóban így gondolja, nem pedig csak kötelességtudatból ilyen udvarias és gáláns. Holott egyelőre nincs más oka ilyennek lenni, mint a tény, hogy prefektus. Hiába a rellonról elhíresült dolgok, hogy ilyen mogorvák és ellenségesek, meg olyan veszélyesek, Ethan jobb szereti a kulturált viselkedést közvetíteni a külvilág számára. A hetvenkedés és agresszió még senkinek sem állt jól, véleménye szerint.
- De örülök, hogy ezt mondod. Remélem, így bizalommal fordulsz majd hozzám a problémás ügyekkel.
A klubhelyiség bejáratánál bemondja a jelszót, előtte figyelmeztetve Aimét, hogy jegyezze meg, mert egy ideig ezzel fog majd tudni bejutni a rellon területeire.
- Csak utánad.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 6. 10:52 | Link

Nati

- Valamiért ez egyáltalán nem lep meg -vigyorodott el a szőke.
Ő név szerint nem tudott volna kiemelni egyetlen felügyelőt sem. Nem volt velük még személyes konfliktusa, sőt még csak nem is beszélt egyikükkel sem, sokkal inkább az elv volt a lényeg. A maga alkotta törvény, hogy minden, aminek a minisztériumhoz van köze az rossz és veszélyes. Elvették tőle az édesapját és hosszú hónapokig faggatták őt, mert úgy hitték, a lány mindent tud. Tudott is, csak éppenséggel mélyen hallgatott és makacsul ragaszkodott hozzá, hogy az apja nem bűnöző.
Mikor végül beütött a betegsége az orvosai jobbnak látták, ha nyugodt körülményeket biztosítanak neki, így került el Franciaországból és ezért függesztették fel a kihallgatását is.
Az egészségügyi állapota miatt. Mindig ezt mondták.
A varázslat természetesen pontosan azt a hatást hozta, amire számítottak. Így együtt sokkal gyorsabban haladtak és Szofia a csoda számlájára írta, hogy senki sem bukkant rájuk. Na meg a páncélokéra, akik majdnem őt magát is visszatartották attól, hogy végrehajtsa ezt a zseniális, bár nyilvánvalóan kisstílű akciót.
A csarnok szépen lassan megtelt vízzel és felvette a beltéri medence formáját, a szőkének meg is kellett hátrálnia, ha nem akarta, hogy ő maga is csurom vizesen végezze és ázott kutyaként ballaghasson be a klubhelyiségbe. Ennél feltűnőbb nyoma nem is lehetett volna, hogy valami rosszban sántikál.
- Észrevettem. Majdnem ott ragadtam én is, mert elég lelkesen elállják az erre tartók útját. -mosolyodott el halványan a lány. Pálcáját a zsebébe csúsztatta és néhány lépést már tett is a megfelelő menekülőút irányába. - Én is így gondoltam. Nem szeretném, ha a következő sarkon már várnának ránk, mikor ennyire szépen dolgoztunk. Kerülőúton menj, nehogy valakinek szemet szúrjon, hogy innen menekülsz. -tanácsolta még utoljára, mint szakavatott csínytevő a vörös lánynak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. június 9. 21:40 | Link


Miért van az, hogy az elmúlt időszakban szüntelenül ilyen pofátlan, ormótlan alakokkal találkozik? Ez a mai például nem lenne rossz hímpéldány, ad magára, a legtöbb kézilabdás barátnője azt mondaná rá, hogy szexi. Jah, csakhogy a kívül szépséges alma belül még lehet romlott. Vagy csak egyszerűen annyira tisztában van azzal hősünk, hogy ő jól néz ki, hogy lazán megenged magának ilyen megjegyzéseket. Feel free, gondolhatja, de rossz emberrel kezdett, annyi biztos.
A beszólást villámgyorsan követi egy reflexszerű ütés, amely tökéletes pontossággal találja el az orrcsontot és csak csodával lehet határos, hogy az nem törik el menten. Persze a lány nem is üt teljes erőből, az kéne még, rögvest Voldemortot varázsolna Ryan Goslingból. Ehelyett csak megkínálja az öklével, de utána rázza is a kezét, mert ez neki is fáj. Még csak el sem ered a fiú orra vére. Még. De ha tesz még pár ilyen megjegyzést, garantálható az eredmény.
- Egy "jól játszol" is megtette volna - elég könnyen kontráz rá a másikra, úgy is mondhatnám, hogy elemében van. Hangja különben is gunyoros, lesajnáló, az őt ért rosszindulatú és teljesen alaptalan kritika miatt pedig durcás is lett. Ez kellett neked te tökfej? Most aztán gondolkodhatsz azon, hogyan engeszteld ki, de annyit elárulok, hogy nem lesz könnyű dolgod. És jobban teszed, ha megpróbálod megbékíteni, csak súgva-búgva jegyzem meg. - Örülj, hogy megúsztad ennyivel. Más csajjal nem jártál volna ilyen jól - mogorván vakkantja oda, meg sem próbál kedves lenni. Nem hibáztatható emiatt, melyik hölgy tenne másképp a helyében? Egyébként egyetlen apró pillanatra, de tényleg csak annyira, elbizonytalanodik. Tényleg hízott? Aztán arra gondol, hogy az a gatya, ami két hete még feszült, most picit még bővebb is... Hát igen. Hedda tökéletes, de ez nem is kérdés.
- Rellonos, de igen. Te viszont minden bizonnyal nem hozzánk kerültél, ellenkező esetben keserves lenne az első éjszakád - szemei majdhogynem egyetlen vonallá szűkülnek össze, annyira csúnyán néz éppen, aztán arra jut, hogy... Nem akarja kihúzni karma néni/bácsi gyufáját, szóval nem hergeli az újoncot. Ki tudja mire képes. - Mindig ilyen kedvesen indítasz, vagy csak engem tiszteltél meg ezzel? - itt már egy aprócska mosoly azért megjelenik arcán, de Hunternek nem érdemes elbíznia magát. Kezeit keresztbe fonja maga előtt, csípőjét a lépcső korlátjának támasztja és érdeklődve figyel. Ég a vágytól, hogy hallja a választ. Se.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 11. 22:19 | Link

Fazekas Lily


Kíváncsi voltam rá, hogy vajon mit tartogat az iskola számomra, mindig is szerettem tanulni és olvasgatni, ezért örültem annak, hogy Lilla után felvettek ebbe az iskolába. Gondoltam, hogy megkeresem a testvéremet, ezért is jöttem a bejártani csarnokba, mivel ő volt az egyedüli személy, akit ismerek itt. Részemről afféle menekülés volt ez otthonról, hiszen már semmi sem hasonlított a régi életemre, amikor még én játszottam a legfontosabb szerepet a családban. Lilla átvette ugyanis ezt a szerepet, szóval neki jutott a rivaldafény, amit őszintén szólva már nagyon untam. Sajnos a bátyáim is többet foglalkoztak vele a kelleténél, hiszen ő a legtökéletesebb a családban. Sajnálom, hogy ennyire megváltozott minden, úgy érzem, hogy egyelőre nem szeretnék magamhoz senkit sem közel engedni, mert abból úgyis csak a baj lesz. Semmi kedvem sincs újra koppanni, idáig a könyveim nyújtották legmegbízhatóbb társaságot és úgy érzem, hogy ez így is marad, bennük legalább sosem csalatkoztam. Az iskolába gond nélkül megérkeztem, a szüleim nagyon büszkék voltak arra, hogy a testvérem után én is itt koptathatom a padokat, a bőröndjeimbe mindent bepakoltuk közösen és így engedtek az utamra. Megérkeztem az iskolába cuccaimmal az oldalamon, miután beértem nagyon egyedül éreztem magam. Úgy volt, hogy Lilla fogad majd, de sajnos más sürgős dolga akadt, ezért saját magam kellett, hogy rájöjjek arra, merre is kéne mennem és mit is kéne csinálnom...nem volt egyszerű a helyzet. Már alig vártam, hogy meglegyen a saját kis zugom, hogy végre kipihenhessem magam, de egyelőre nem tudtam kiigazodni ezen a nagy területen, pedig legszívesebben már lepihentem volna a szobámban, annyira fáradt és kimerült voltam.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. június 11. 23:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fazekas Lily
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 11. 22:43 | Link

Somoskői Alíz

A mai napja eddig nagyon jól telt, és boldogan szökkdécselt a kastély falai között. Igaz, már nem kislány volt, de erre a gyerekes szokására mindig visszaszokott, mert ugyan megpróbált letenni e szokásáról, sosem sikerült. Pedig, ha foggal-körömmel próbálkozott volna, akkor sem lett volna hatása az erőlködésnek.
Ahogy, így szökkdécselt, és gondolatai csapongtak össze-vissza, látta, hogy a bejárati csarnokba került, ahol egy lány ácsorgott.
Hosszú, szőke haja a vállára omlott, és zöldes szeme csillogott hozzá. Hogy mi miatt, azt nem lehetett tudni, hisz' nem tanult, és nem is tanul okklumenciát, hogy ezt kiderítse. Valószínűleg izgatott volt, mert mindenki izgatott az első napján, de mégis. Jó dolog lehetne más fejével gondolkodni. Főleg, ha vizsgáztatják, akkor lenne a leghasznosabb. Mert, remélhetőleg valaki tudja a választ, és így ő is tudni fogja, mert úgy egyszerű lenne.
Végül, sikerült megállítania valahol a gondolatait, és köszönnie a lánynak.
- Szia! Új vagy? Gondolom igen. Az én teljes nevem Fazekas Lili Róza, de szólíts nyugodtan Lilinek, vagy Lilnek.- Ömlött belőle a szó, majd megállt egy kicsit, hogy a másik lány is szóhoz jusson.
Utoljára módosította:Fazekas Lily, 2016. június 11. 22:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 11. 23:08 | Link

Fazekas Lily


Egyre izgalmasabb lett számomra az olvasmány, amit elővettem a bejárati csarnoknál, hogy kicsit kikapcsolódjak. Nagyon élveztem mellette a csöndet és, hogy senki sem zargat. Úgy éreztem, hogy az itteni könyvtár csak jó lehet majd, már nagyon vártam, hogy felkeressem, és valahogy éreztem, hogy az otthoni atmoszférára fog emlékeztetni, mármint arra, hogy a szobámban nyugodtan olvasgathattam, mert senki sem zavart meg, a családom tiszteletben tartotta, hogyha elvonultam tőlük. Most is ez a hasonló érzés fogott el, de nem tartott sokáig ez az idill, mert hirtelenjében egy ismeretlen lány zavarta meg a nyugodt, idilli olvasási tevékenységemet.
- Szia Lil...öhm... - pillantottam fel az olvasmányomból, miközben a lányra pillantottam, akiből először csak úgy áradtak a szavak. Sosem voltam az a szószátyár típus, úgyhogy nem is tudtam, hogyan kezeljem a helyzetet. Nos, az illető bemutatkozott, ami kikívánkozott belőle, azt elmondta, úgyhogy azt gondoltam, hogy nyugodtan folytathatom az olvasmányomat, szóval a tekintetemet a lányról visszahelyeztem az olvasmányomra, hogy végre folytathassam azt, amit nemrég elkezdtem. A könyv számos újdonságot tárt elém, ezért izgalmas volt és ezért úgy döntöttem, hogy nem teszem vissza a táskámba a társaságom miatt, amíg el nem olvasom, még ha a fene a fenét eszi is. Reméltem, hogy a velem szemben lévő lány lenyugszik és ő is talál magának valami művet, ami leköti majd, ha esetleg hozott magával olyat, vagy tovább áll, de volt egy olyan érzésem, hogy hamis reményeket táplálok irányában ezen a téren, de nem adtam fel a reményt, hiszen a mondás szerint az hal meg utoljára. Minden erőmmel a könyvemre összpontosítottam, hátha észreveszi a lány, hogy én most olvasni akarok és jobb, ha nem piszkál.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. június 12. 01:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fazekas Lily
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 12. 22:20 | Link

Somoskői Alíz


Illedelmesen megvárta, hogy a lány végigmondja, amit szeretne, majd újra kinyitotta azt a kis csapot, amiből a szavak folytak ki.
- Amúgy Eridonos vagyok, másodéves.- Látszólag nem akarta abbahagyni a beszédet, és volt egy olyan érzése neki is, hogy még egy darabig beszèlni fog.
- Olyan jó újnak lenni. Vagy, hogy mondjam? Szóval gondolom érted. Ismersz innen valakit? Esetleg testvéred jár ide? Ténleg, van testvéred? Nekem van egy ikrem, csak ő fiú, Navinés. Meg van egy nővèrem, csak ő kvibli, a hugom -mert az is van- Róla nem derült ki, de szerintem ő is boszi.- Ezen egy kicsit elgondolkodott, hogy mégis, ez, hogy hangzott, de nem vonta vissza. Majd, észrevette a lány kezében a könyvet.
- Ó, mi jót olvasol? Megzavartalak?- Tette fel a kérdéseket, és szerinte az utóbbira az a válasz, hogy igen, mivel még nem derült ki, csak csöndbe maradt, és várt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 13. 20:54 | Link

Fazekas Lily


Számításaim sajnos nem jöttek be, mert a lány tovább folytatta a társalgásnak hitt fecsegést. Úgy éreztem, hogy levegőt sem vesz, annyira beleéli magát a mondandójába, reméltem, hogy azért egyszer a szóáradat végére ér. Mindig irigyeltem azokat, akiknek folyton akadt valamilyen beszédtémájuk, én sajnos nem tartoztam közéjük. Ennek kompenzálására megvolt az a képességem, hogy a sok szövegelésből kiszűrjem az általam fontosnak vélt információkat, úgyhogy megtudtam, hogy a lány az Eridonba jár, másodéves és két testvérrel rendelkezik. Igazából nem szoktam hozzá a bőbeszédű emberekhez, mert a két legjobb barátnőm is hasonló típus volt, mint én, ami azt jelenti, hogy félszavakból is megértettük egymást, ha pedig kommunikáltunk, akkor csakis a szükséges információcserére hagyatkoztunk. Érdekes, mert kisebb koromban többet fecsegtem, de mostanság nem igazán szeretek feleslegesen beszélni. Eltartott egy kis ideig, mire lereagáltam a sok információt, ami a lány szájából származott, és arra gondoltam, hogy akár könyvet is írhatna az alapján, amiket elmondott, azt legalább kiadják és az egész világ megismerhetné az életét, ha már ennyire a nyilvánosság elé akarja tárni.
- Van két bátyám és egy nővérem. A "Az Élő Világegyetem Könyve" című művet olvasom épp. Ami azt illeti igen érdekes olvasmány. Ismered Somoskői Lillát? Miatta vagyok itt, szóval ha ismered, akkor szólhatnál neki, hogy várja a húga. - Ez kicsit több információ volt, mint amit közölni akartam vele, de végül is Lilla miatt jöttem ide, mert megígérte, hogy elkísér az előkészítőbe, de egyelőre hiába vártam rá, még sehol sem volt, ami némi rossz érzéssel töltött el.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. június 13. 20:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fazekas Lily
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 13. 21:28 | Link

Somoskői Alíz


Amíg levegőt vett, megvárta, hogy elmondja a lány, és közben magában szidta, hogy ilyen jellemmel lett megáldva. Mindig is sokat beszélt, amit bátyja nem győzött a tudtára adni, amit most meg is értett. Igazából sajnálta a lányt, hogy úgy lerohanta, mert mégis csak új, de a válaszon meglepődött. Azt hitte, hogy egyke, vagy ilyesmi, hogy ilyen csöndes. Nem hitte volna.
- Várj csak...- Itt egy kicsit elgondolkozott a név hallatán, mert biztosra vette, hogy ő is benne van a névsorban- bár, ez nyilvánvaló volt- és végül eszébe jutott, hogy hol is láthatta.
- A testvéred Rellonos, és másodikos? Ugye?- Igen, ami azt illeti, minden évben megnézi a névsort, és így nagyjából tudja, hogy ki hogy- illetve hol- van.
- Szívesen segítenék, de szmélyesen nem ismerem, úgy, hogy, sajnos nem tudok ebben segíteni. Meg amúgy sem tudnék semmit sem tenni, mert ő ugye Rellonos, én meg pont nem.- Jó, ez így lehet, hogy viccesen hangzott, de így volt.
- Te szereted az állatokat? Én nagyon! Van egy lovam, meg két macskám, meg lehet, hogy kapok egy kiskutyát, ha elvégzem a sulit, ami ugye nem most lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 14. 22:27 | Link

Fazekas Lily


- Igen, stimmt. Nagyon sajnálom, hogy nem lehetsz a hasznomra. - sóhajtottam egy nagyot lemondóan a dologról, hiszen úgy tűnik, hogy hiába vártam a testvéremre, de adtam neki még egy kis időt, hátha megjelenik idő közben, bár tudtam, hogy kicsi rá az esély.
- Nem, nem igazán szeretem őket. - feleletem a lánynak, hátha lelombozom kicsit a lelkesedését az állatos megnyilvánulásai kapcsán. Igazából kedveltem az állatokat, volt egy hörcsögöm is, amit sajnos otthon kellett hagynom, de ezt nem kötöttem az orrára, mert még alig ismertem őt, és nem voltam az a típus, aki az első alkalom után bárkinek is megnyílik. Újból magam elé helyeztem a könyvemet, hogy folytathassam az olvasmányomat, valahogy a világegyetem témája jobban vonzott mint az üres csacsogás, ráadásul kissé feszült is voltam amiatt, hogy a nővérem nem képes megjelenni a megbeszélt időpontban. Sose szerettem azt, hogyha elterveztem valamit és nem úgy alakultak a dolgok, azt pedig kifejezetten utáltam, hogyha valaki nem tartotta be a nekem szánt ígéretét. Úgy tűnik nem volt mit tenni a várakozáson kívül, úgyhogy újból belemerültem a könyvbe. Miután végeztem az egyik oldallal és épp lapozni akartam kicsúszott a kezeim közül a mű, úgyhogy a földön landolt hősi halált halva, bár igazából semmi baja nem történt, csak kicsit poros lett.
- A fene! - mondtam hangosan, majd hozzátettem:
- Nem értem, hogy miért gyártanak ilyen csúszós felületű borítókat, csak a gond van velük!
Nem tudtam, hogy ez mennyire érdekli a lányt, de úgy voltam vele, hogy mivel csak ő van itt velem, ezért neki mondom ki azt, ami épp foglalkoztat, vagy épp bosszant, az már kevésbé érdekelt, hogy mit fog rá reagálni, mert a lényeg az volt, hogy kiadhattam magamból ezt a kis bosszúságot. Igazából ez egyáltalán nem volt valami hű de nagy dolog, csak én láttam annak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. június 18. 22:18 | Link

Tanizawa Daisuke


Rachel-t megbízták azzal, hogy fogadja a legújabb diákot, Dai-t a bejárati csarnoknál, hogy megmutathassa neki az itteni terepet. Egyáltalán nem jelentett ez számára gondot, mivel a mentora volt. A Rellonos türelmes volt világ életében, így simán belefért, hogy késett egy kicsit az újdonsült diák. Fekete felsőt, sötét farmert, fekete balerina cipőt viselt, haját kiengedve hagyta, így várta a kis gólyát. Tudta, hogy nem egy elsőssel lesz dolga, úgyhogy talán nyugodtabb is volt a kelleténél, mert minél kisebb egy diák, annál nagy felelősséggel jár, ezzel tisztában volt. Nagyon örült, amikor végre baglyot kapott a szüleitől, amelyben megírták, hogy minden rendben van, a testvérei is jól voltak, nem szenvedtek semmiben sem hiányt, aminek a lány külön örült. Mindig az eszébe jutott, hogy remekül érezte magát a testvéreivel, ezért is nagyon hiányolta őket és sokszor magányosnak érezte magát nélkülük, mivel mindig minden mókában benne voltak. Emily kicsi volt még hozzá képest, de nagyon talpraesett volt és mindent meg tudott vele beszélni, ráadásul imádta húgát, Nathan pedig nagyon jó hatással volt rá mindig, rengeteget tudtak egymással beszélgetni, úgyhogy nagyon hiányzott neki a bátyja társasága. Vele tudta a legjobban megértetni magát, számos probléma esetén őt kereste fel, szóval nem volt túl derűs, hogy itt nem beszélhette meg vele a dolgait. Sajnos egyelőre senki sem pótolhatta az ő szerepét, hiszen senki sem ismerte őt olyan jól, mint a bátyja, vele tényleg mindent meg tudott beszélni és mindig számíthatott rá, ami kapcsán itt maximálisan egy-két embert tudott volna felsorolni, aki érdemes lett volna a bizalmára. Büszke volt mindig is a családjára és a testvéreire, de örült annak is, hogy itt is talált magának pár barátot, akiben teljes mértékben megbízhatott.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. június 19. 14:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tanizawa Daisuke
INAKTÍV


Nagy Chiii
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 385
Írta: 2016. június 18. 22:43 | Link

Rachel
tanévkezdés

Újabb év kezdődik számomra is, immáron végzősen. Nem tudom mit várjak ettől az évtől, eddig is rengeteg minden történt velem itt, köztük jobb és rosszabb dolgok. Az előbbiből több volt, de azért a büntetéseket sem úsztuk meg Szofival. Most, hogy itt vannak a felügyelők meg kéne húznunk magunkat, de ez a mi esetünkben lehetetlen, mondhatni forr a vérünk, hogy takarodó után szökjünk ki. Már kisgyerekként is ilyenek voltunk, édesapám sokat fegyelmezett bennünket, jobban mondva próbált volna, de édesanyám mindig lenyugtatta. Sokszor magunkkal vittük a húgomat is, aki szintén tele volt karcolásokkal, sebesülésekkel. Annyira felnőttünk, hogy jobban vigyázzunk magunkra, de ezt leszámítva ugyanolyan elevenek vagyunk, mint anno.
Sorával sétálok a bejárat felé, hogy hivatalosan is megkezdhessük az évünket, bár ő csak másodikosként. A szünetet most otthon töltöttük, legközelebb karácsonykor látjuk újra a szüleinket, addig a nagyiékhoz megyünk a szünetek alkalmával. Évekkel ezelőtt volt a kérésük, hogy költözzünk hozzájuk az iskola idejére, és járjunk ide, aminek hála több időt tölthetünk velük és még egy nyelvet megtanulhatunk. A húgom megpillantotta az egyik barátnőjét, vagy kijét, a táskáját a kezembe nyomta és szalad a lány felé, nekem pedig odakiáltotta, hogy vigyem fel a szobájába. Nem tiltakoztam ellene, a testvéremről van szó, aki így nem nekem ecseteli milyen jó volt az új film, amiben Masataka Kubota játszott és milyen helyes meg észveszejtő volt benne. Nem értem a nőket, hogy tudnak ennyit áradozni egy színészről, akit személyesen még nem is ismernek, csak a filmvásznon látták. A női logika egy érthetetlen dolog. Miközben baktatok fel a kastélyban egy két ismerőst megpillantok, akiknek elmormogok egy sziát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. június 18. 23:03 | Link

Tanizawa Daisuke


Rach hirtelen megpillantotta a mentoráltját, aki ott volt a közelében, és gyorsan megszólította:
- Szia, Dai! Én vagyok a mentorod!
Nem volt benne biztos, hogy jó ötlet volt odaordítani a srácnak dolgokat,de amikor meglátta őt, akkor úgy volt vele, hogy érdemes most megszólítania addig, amíg el nem tűnik az éterben, hiszen mégiscsak a mentoráltja volt. Úgy tűnt, hogy a fiúnak nincs túl jó kedve, de ez egyáltalán nem tántorította el a kötelességétől.
- Gyere nyugodtan, nem harapok! - mondta higgadtan a srácnak, hiszen úgy gondolta, hogy együtt könnyebb lesz a dolguk, mivel őt jelölték ki a mentorjaként így ha megismeri, talán könnyebb dolga lesz a fiúval, persze csak ha benne van abban, hogy megismeri őt is és nem ellenezik a dolog ellen. Ő visszaemlékezve örült annak, hogy két segítője is volt, mert tőlük mindent meg tudott kérdezni és nem érezte úgy, hogy teljesen magára maradt, mivel mindenben segítettek neki.
~ Jó lenne most otthon lenni, biztosan örülnének a testvéreim, ha hazautaznék és meglepném őket. Kár, hogy nem tudok gyakrabban hazalátogatni...a barátnőim is nagyon hiányoznak már... biztosan nagyon örülnének nekem, ha időnként hazalátogatnék... persze az élet nem kívánságműsor... ~
A Rellonos mélyen elgondolkodott magában, hiszen a legszívesebben otthon lett volna, de tisztában volt vele, hogy egyelőre nem tud hazatérni, a szülei és a testvérei viszont nagyon hiányoztak. Úgy volt az egésszel, hogy azért a szünetig kitart, mivel akkor úgyis haza tud térni  - bár az még messzebb volt, de nem adta fel az esélyt, hogy nemsokára találkozni fog a szeretteivel.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. június 18. 23:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint