36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 29 ... 37 38 [39] 40 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. március 25. 22:16 | Link

D U D I & R I N
03.25. | here we are | mood | kukkantás

Még hangosabban röhögök fel, amikor Kende azonnal reflektál Csipeszre. Senki másnál nem lehetne a hörcsögöm. Igazából senki másra nem bíznám rá. Vidáman engedem el a srácot és vetem át karomat Kende vállán, kezem már mozdul, hogy mehessen a woogity, mikor a levegő egy pillanat alatt fagy meg körülöttünk. Kezem esik le Kendéről, a vigyorból csak mosoly lesz, ahogy hallgatom Rint. És ahogy a kérdések csak jönnek. Vérszegény mosolyt eresztek meg barátom válaszára, majd túrok tincseim közé a pillantások kereszttüzében. Mert nincs jobb dolguk. És meglepően gyorsan összerakta mindenki, hogy ezek szerint Rin semmiről nem tud...
- Tényleg a dudi nyerné - meg sem kell próbálnunk. Egy ideig nem is lesz rá alkalmunk. Kendére sandítok, hátha beugrik valami, amivel enyhíthetnék a szitu komolyságán, de most valahogy az ő jelenléte sem segít. Sem gondolkodni, sem kalapáló szívem normális dobogásában. És a legrosszabb, hogy ez már nem az izgalom miatt dobog ennyire, hanem mert ránézek Rin arcára. Levegőm akad bent egy pillanatra, ahogy fürkészem, erősebben markolok tincseimre, majd esnek kezeim magam mellé. Róla pillantok Kendére, megengedek magamnak egy szomorkás mosolyt, majd vissza Rinre.
- Rin - lépek elé lassan, jobb kezem nyúl ki, hogy ujjait fogjam meg gyengéden, miközben elkapom tekintetét. - Emlékszel arra, amikor először találkoztunk? - tartom mosolyomat, egyetlen pillanatra sütöm le tekintetem. - Szeretnék arra a mosolyra és nevetésre emlékezni, amiket két öklendezés között sikerült kipréselned magadból - ujjaimat fűzöm össze övéivel, erősen szorítok rájuk, ahogy még közelebb lépek hozzá. - Elmegyek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. március 26. 10:16 | Link


#búcsúzás
#évvége
#Kende
#Loki



Erőtlenül elnevette magát Kende válaszán. Tényleg ő nyerne, ezt mindenki tudja. De valamiért most eltörpült ez a tény a hangulatban. Mi történik, amiről nincs sejtéje? Miért szomorú, és miért érinti a két barátját? Ők nem szoktak szomorúak lenni, legalábbis nem mások előtt.
- O-oo - szaladt ki a lány száján akaratlanul a hang, ahogy Loki közelebb lépett hozzá. A szíve a torkában dobogott, és próbált a lehető legnyugodtabb maradni. Nagyot nyelt, mielőtt válaszolt volna.
- Persze. Hogy is felejthetném el - ingatta a fejét egy gyenge mosoly kíséretében. Alsó ajka megremegett kissé, nagyon igyekezett erős maradni. - Miért mondasz nekem ilyeneket? - kérdezte, de a fejében már kezdte összerakni a képet. A sok ember, akik mind szomorúan nézték a jelenetet, Lost boi zavart tekintete, az egész. Mégse tudta igazán felfogni.
- El? Mégis hova? - kérdezte a barna zakatoló mellkassal. Szeme megtelt nedvességgel, de sűrű pislogások mellett eltüntette őket.
- Ha mész, akkor én is - szólalt meg az előzőekhez képest határozottan. - Öt perc alatt összepakolok, sőt csak Srtut kell és mehetünk - csúsztatta ki Loki kezéből a sajátját a lány, ezzel is mutatva, hogy ő nem hajlandó elköszönni.
- Te is jössz? - fordult Kendéhez, ezzel a kérdéssel szinte kérve, hogy álljon mellette. Hogy ő se engedje el Lokit. Különben is, miért csak az ő mellkasa zakatol, és senki másé? Hiszen alig néz rá a barátja. - Te tudtad... - esett le neki. Lassan körbefordult, megnézve minden arcot, keresve legalább egy embert, aki a szemébe mer nézni. - Mindenki tudta... - suttogta maga elé, és megnyúlt az arca. Visszanézett Lokira.
- Miért én vagyok az egyetlen, aki most hall erről először? - kérdezte elfúló hangon, meg-megremegő ajkakkal, és bizony csak kibuggyant az a könnycsepp is a szeméből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2022. március 26. 11:15 | Link

BROKÉMON / SZÖSZTALICSKA
/ ezt skubizd / otis redding - The Dock of the Bay /

A barátai, hol így-hol úgy erősítik meg a most baromira nem lényeges dolgot mielőtt az egész helyzet még tovább befeszülne. Elnézve Maet és Móricot, hátrál egyet, végig suhan tekintete az arcokon.
- Na, jó, skera emberek. Ez frankón csak négy fülre tartozik - egy biccentéssel hívja arrébb a közönséget. Naná, hogy akad köztük olyan bánat, aki tovább játssza a katasztrófaturistát. - Ti lennének Áser legnagyobb rajongói a színházban - emeli meg a szemöldökét, hogy szedjék a lábukat szépen arrébb.
A sutyorgó, már messzebbről hallgatózó társaság mellett ismét a falat támasztja és a mennyezetet pásztázza, amikor annyit hall meg halkan visszhangozni: elmegyek. Szürkéskék tekintetét azonnal a Szösztalicska arcára kapja, meg a könnyektől csillogó szemekre és onnan a dudera. Hogyan könnyíthetné meg nekik? Valahogy most sokkal nehezebben érez bármit.
Hajába túrva lépked arrébb pár pillanattal később, és lassan, egy halvány mosoly mellett kapja el Mae tekintetét.
- Most nem - ingat a fején, apró, lezser léptei közben. Éppen csak Móric arcára néz. Most nem megy vele, de Róma nem változtat majd semmin, ez kurva biztos.
Aztán megáll. Fejét kezdi lehajtani, mint amikor Károlyék gyerekként rajtakapták valami ökörségen, de a mozdulat félbe marad és valahol félúton bólintás lesz belőle. Aprót lép közelebb. - Én igen, de a többiek nem - ami most teljesen mindegy, mert volt egy olyan tippje, hogy magasról tesznek mindhárman a többiekre, akikről azt se tudja kicsodák: Marina nem miattuk sírja el magát.
Pólója szegélyét feltűrve nyúl a zsebébe, hogy egy zsepit ásson elő. Mivel nem tudja Móric hogyan fog reagálni, egy szó nélkül nyújtja a pzst a lány felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. március 26. 13:09 | Link

D U D I & R I N
03.25. | here we are | mood | kukkantás

Szívem szorul össze, hogy nem felejtette el. Mégis hogy tenné? Így vagyok ezzel én is. Azon a napon kerültünk először össze, és alakult ki valami olyan köztünk, ami talán két ember között még soha. Rin volt az első igazi barátom, a testvéremen kívül, és ezt a köteléket nem szakíthatja el senki.
- Rómába - felelem halkan, még erősebben szorítok rá kezére, és valahonnan nagyon messziről hallom meg azt, ahogy Kende megpróbálja eloszlatni a körülöttünk álló tömeget. Mert Rin ellép tőlem, ezzel engedi el a kezem, és nekem ezzel együtt remeg meg a térdem.
- Rin... nem... - azonban mielőtt befejezhetném, már Kendére pillant. A hangszín, amit megüt sokkal hevesebb dobogásra készteti a szívemet, mellkasom szorul össze torkommal együtt. Aprót bólintok: igen, mindenki tudta. Mindenki ma tudta meg, én pedig simán képes lettem volna szó nélkül elmenni, hogy ezt az egész helyzetet megkönnyítsem magamnak. Nem neki. Neki mindenhogy nehéz lett volna, de az, hogy így kell látnom, nehezebbé teszi bárminél azt, hogy elmenjek.
Sír. Miattam sír.
- Rin, kérlek - lépek elé ismét, kezét kapom el ismét, másikkal törlöm le a könnyet arcáról, majd nyúlok szabad kezéért is. - Nem jöhettek velem most - kezeinket emelem mellkasomhoz. - Nem mondtam el. Nem tudtam, hogy tehetném... nem akartam, hogy az elmúlt heteinket megbélyegezze az, hogy elmegyek. Nem akartam látni, ahogy sírsz. Nem akartam, hogy fájjon. Egyszerűen képtelen voltam elmondani - hajtom le fejemet, zavartan pillantok fel ismét, hogy elkaphassam tekintetét. - Sok minden változott az elmúlt hónapokban, úgy éreztem már nem vagyok annyira az életed része, mint annak idején. De nem érdekel - rázom meg fejemet. - Szeretlek. És ez nem fog változni akkor sem, ha elmegyek - hajolok közelebb, kissé lejjebb, hogy arcára csúsztatva kezeimet leheljek lágy csókot ajkaira. - Nem fog változni semmi - suttogom ajkai közé, majd egyenesedem fel és lépek el tőle, mintha nem lennének körülöttünk emberek. Mintha csak mi ketten lennénk a kastély bejáratában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. március 26. 14:01 | Link


#búcsúzás
#évvége
#Kende
#Loki



Érzékelte, hogy az emberek megindultak körülötte, de pillantását végig Lokin tartotta. Róma. Sokszor beszélgettek róla. Főleg régebben, amikor még minden annyira egyszerű volt, és lehetett álmodozni. Móricnak annyit jelentett az olasz város, mint neki Magyarország. Tervezgették is nem egyszer, hogy elmennek, elszöknek oda, aztán találja meg őket akinek van türelme hozzá. Vajon mikor kezdett el kifakulni a tervből a barna?
Ezúttal hagyta, hogy a szőke tényleg megragadja a kezét, és közelebb legyen hozzá. - Hogy ne fájna? Azt mondtad sose hagysz magamra - rítt a lány, mint egy kisgyerek, aki képes volt elhinni, hogy az összes elmondott szó igaz. Sokat változtak, igen. El is távolodtak egy kicsit. De nem gondolta sose, hogy ennyire. Hogy pont vele nem osztja meg a terveit.
- Du sagde, at vi altid ville blive sammen- nyüszögött a lány, és szipogott egy párat. Könnyei anélkül hulltak alá, hogy egyáltalán tudatában lett volna neki. A szíve ketté hasadt, ahogy Loki búcsúcsókot lehelt ajkaira. Tompán érzett, de mégis rettentő erősen. Nem akarta elveszíteni. Nem akarta, hogy változzon az életük, hogy mások legyenek. Hogy Lokinak olyan barátai legyenek, akiket ő nem ismer, és olyan történeteket meséljen majd, amiben ő nem szerepel.
Most rajta volt, hogy leküzdje a kettejük között lévő kis távolságot, és szorosan magához ölelte a fiút, hogy az érezze az összes gondoskodást és féltést, amit érez.
- Én is szeretlek Loki. Kérlek sose felejts el - suttogta a másik fülébe, és ha lehet még szorosabban vonta magához a fiút. Mellkasa meg-megrázkódott a feltörő sírástól. Minden meg fog változni. Neki biztosan.
Ellépett egy kicsit távolabb, és pulcsija ujjával megtörölgette az arcát. - Mit mondasz Lost boi. Mégis Loki az első, aki dobbant - mosolyodott el halványan, erősnek mutatva magát legjobb barátja kedvéért. Csak egy kicsit még megerőlteti magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. március 26. 15:18 | Link

D U D I & R I N
03.25. | here we are | mood | kukkantás

- Nem is hagylak magadra - csillannak meg kékjeim. Minden eddigi tudásomat elő kell kapnom, ami az évek során rám ragadt barátnőmtől. Nehéz nyelv a dán, baszki, én meg nem vagyok valami tanulékony... de miatta képes vagyok megerőltetni magam. - Együtt maradunk. Itt leszek veled - ugyanúgy ajkaiba suttogom szavaimat, saját ajkaim néhány szónál érintik ugyanúgy övéit. Szemeimet hunyom le egyetlen pillanatra, majd távolodok el tőle. Minél tovább húzom ezt az egészet, annál nehezebb lesz tényleg megmozdulnom, és elérnem azt a kurva vonatot. Hangosan nyögök fel, ahogy a törékeny test nekem csapódik. Gondolkodás nélkül szorítom magamhoz, fejemet fúrom a barna tincsek közé, reszketegen engedem ki az eddig bent tartott levegőt.
- Soha nem tennék ilyet - mosolyodom el tőle. Arcára lehelek egy puszit, hüvelyujjamat húzom végig alsó ajkán ráncolt szemöldökkel, ahogy lefelé pillogok rá. - Ígérd meg, hogyha Ádám elbassza, egy rendes lányt vagy pasit szedsz össze magad mellé, amíg nem vagyok itt. Onnan nem tudom beverni a képüket, ha bántanak - mert ebben az egy évben nem tervezek hazajönni. Egyáltalán nem. A legrosszabb, hogy látva már ennyire is Rin reakcióját, elmondani sem merem neki, hogy az az egy év, nem biztos, hogy egy év is marad. Lehet egy élet. Lehet ott maradok életem végéig, hiszen olyan sok rejtett lehetőség van abban a városban, ami úgy vonzz, mint egy jó hideg sör egy kurva meleg nyári napon. Halkan szusszanva hagyom, hogy ellépjen tőlem, halkan nevetek fel. A körülöttünk maradt embereket kezdem el fürkészni, hátha... de nincs itt. Amélia nem jött.
- Kende - lépek haverom elé, majd ölelem magamhoz szorosan. - Téged nem smárollak le, de azért bírlak. Ne érezd magad diszkriminálva, haver - szólalok meg, majd eltolom magamtól. - Vigyázz magadra - engedem el rendesen, majd tartom öklömet koccra, rögtön utána woogity-ra. Szélesen mosolyogva lépek Rin elé, utolsó csókot lehelek a homlokára, majd már tényleg az ajtó felé hátrálok. - Majd küldök képeket mennyire perfettó olasz lettem! - vigyorodom el már az ajtóban, sarkon fordulok, felkapom a csomagjaim és ott sem vagyok.
Ez sokkal nehezebb volt, mint azt valaha gondoltam volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2022. március 26. 17:15 | Link

BROKÉMON / SZÖSZTALICSKA
/ ezt skubizd / otis redding - The Dock of the Bay /

Ha most saras lenne a cipője talpa, tökéletesen fel lehetne térképezni, ahogy lassan, de biztosan bejárja a csarnokot. Tarkóján dörzsölve, apró mosollyal ajka szélén hagyja barátainak, hogy úgy köszönjenek el egymástól, ahogy azt kell. Olyan… intim, hogy mosolya csak szélesedik, megcsillanó szeme alatt.
Eszébe jut amikor az elemi teraszon belefutott a kettőbe és lekezeltek Móriccal. Dámák nem értékelték, fasza nap volt és aztán csak egyre több ilyen volt és még van a mai napig is. Még szélesebb mosollyal kinéz az ajtón, a város felé. Hajába túrva pillant hátra válla felett, arra, hogy a dude kinek nem tudja beverni a képét, de ha ilyen helyzet áll fent, talán a haverja nevében még ki is szórna pár pofonofont.
- Hm? - fordul Maehez, majd nevetve öleli magához Móricot.
- Ja, szomorú is vagyok - veregeti meg a hátát. - Én is egészen bírlak, haver - vigyorogva ingat a fején, majd engedi el. Vigyorgó fejjel szorít rá Móric vállára. - Vigyázok én mindenre - bólogat, megy a kocc és a woogity, oda se kell néznie. Hiányozni fog neki, szar lesz, de majd lesz valahogy.
- Az tutti! Keresd a pizzázót! - ujjait összecsapva emelgeti a levegőben a barátja felé, másik karja lendül Marina köré, hogy az oldalához húzza a lányt. Állítólag Kende nem rossz támaszték, itt a lehetőség letesztelni.
- Jó utat, te állat! - kiabál röhögve, fején mosolya megremeg, és karja csak jobban magához húzza a Szösztalicskát. A hajába csókol, majd Móric felett a városra emeli tekintetét. Tegnap volt, de rohadt biztos, hogy ma is bemegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. március 26. 17:17 | Link

Számít a művészeted.
[Tökfej és a csarnokban búcsúzkodók  / Bon voyage!]

Szempilláim még összetapadnak, ahogy jobban magamra húzom a takarót. Visszamerülnék a fantáziám világába, ugyanakkor az egyetlen, apró pislogás elég, hogy meglássam az asztalom felett lógó rajzot. Úgy ugrom ki az ágyból, mintha kilőttek volna, a tükör elé ugorva mentem a menthetőt, de a karórám szerint sietnem kell. Bármelyik pillanatban elindulhat és ahogy a folyosón megüti a fülemet: ez az a pillanat, cipőm csikordul, szedem a lábaimat a csarnok felé a toronyból.
El akartam köszönni tőle. Úgy, ahogy ő is tette Párizs előtt. De sokkal nehezebb bejutni a rellonba, mint azt bárki is elsőre gondolná, utána az üzeneteinket nézve… nem akartam zavarni az indulása előtti estén. Milyen jogon tenném? Egész este, egy szemhunyásnyit sem aludtam, napközben nyomott el. Pedig el kell mondanom neki, hogy nem haragszom már és, hogy számít a művészete. Rómában kivirágozhat… Heves szívdobogással sietek végig az utolsó néhány méteren, majd lassítva nyujtogatom a nyakam az emberek mögül, hogy egy pillanatra meglássam még a mosolyát.
Szófoszlányok, majd tekintetem zizeg az összetapadó ajkakon. Zavartan, a jelenetet aligha nézem végig, elkapom pillantásom és vissza lépkedek az emberek mögé. Fülem zúg, kissé mintha lebénulnék, mert bár vissza akarok menni a hálókörletbe, nem tehetem meg. Belül a mellkasomtól terjed el ez a facsaró érzés, ami korábban nem volt ennyire erős, de pont azért nem tehetem meg. Nem én lennék, ha a gyermeteg, szánalmas érzések miatt nem köszönnék el tőle. Lehet, hogy soha többé nem látom. Hosszan, reszketegen kifújom a levegőmet, majd ahogy mozdulok, a vigyorát látom meg, és egyértelmű: elindul. Az embereket arrébb tolva kerülök mögé a nyitott ajtóba.
- Hé, Tökfej! - szólok utána. - Legalább tudom, hogy most esélyed sincs eltévedni: minden út Rómába vezet - mosolyodom el szélesen. - Mutasd meg az olaszoknak, hogy a temperamentumuk hozzád képest semmi - legyintek. A mellkasom fel kíván robbanni, fülemben dobog, nem is biztos, hogy a szavak a helyükön voltak, de nem érdekel. Teljesen ellent mondva szomorú és aggodalmas pillantásomnak, mosolyom attól lesz őszinte, hogy pontosan tudom: számít a művészete. Egyszer talán tényleg elmondom neki.
- Majd megölellek Rómába - teszem csípőre a kezem, most nem fogok búcsúzkodni. Szóval csak megemelem a kisujjamat, bár elég messze vagyunk, így némán megígérve húzom vissza magam mellé. Móricnak mennie kell, én pedig nagyon nehezen állok itt tovább.
Valamiért akkor sem fogom fel, hogy elmegy, amikor végignézem, ahogy elsétál.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2022. március 26. 17:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. március 27. 00:38 | Link


#búcsúzás
#évvége
#Kende
#Loki



Bármennyire is nehéz volt, megpróbálta elhinni az összes hamis szót. Kétségbeesett, mert felfogni se volt ideje. Talán meg se értette még rendesen, hogy mit jelent az, hogy Loki elmegy. Hogy nem piszkálja a haját tanulás közben, nem őrültködnek együtt az órákon, és nem menekülhet át hozzá, ha rosszat álmodik.  
Elnevette magát Marina. - Nem bassza - biztosította Lokit könnyelműen. Könnytől párás tekintettel nézett Kendére, és habár gyengén is, de próbálta elviccelni a helyzetet. Hiszen mindig ezzel védekeztek. Mind a hárman. A nevetés volt a kulcs.
Orra piszén mozdult egyik és másik irányba, ahogy érezte, hogy két barátját nézve újra elborítja a szomorúság. Eddig kezében markolászott zsepit kibontotta, és gyors mozdulatokkal megtörölte az arcát.
- Ha baj lenne szólj. Egy szavadba kerül és ott vagyunk - biztosította még Mae, miközben bánatosan felpillantott barátjára. Nehéz volt elengedni, pláne, hogy ilyen hirtelen jött az egész. Talán könnyebb lett volna, ha van valami előjele. Nem figyelt eléggé, belekényelmesedett a helyzetbe. És tessék, megint hoppon maradt. Elhagyja a legfontosabb ember az életében.
Reflexszerűen simult hozzá Kendéhez, és intett egy utolsót barátjának, mielőtt teljesen elveszíti a kontrollt az érzelmei felett. Teste már fordult, hogy a szőke mellkasába fúrja fejét, mikor az ismerős hangra lett figyelmes. Megfeszült teste,  nézte a jelenetet, és felsandított Kendére. Aztán vissza a kettősre. Amélia felé küldött egy mosolyt, mintha az együttérzését fejezné ki felé. Aztán inkább mégis Kende meleg ölelését választotta megnyugtatásként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2022. október 1. 21:27 | Link

Jacob

Amióta engedelmes vele a pálcája, az egyszerű hétköznapi dolgok sokkal kényelmesebbé váltak. Persze otthon nem tudta használni a pálcáját, de a tény, hogy a mágiája nem kopott el a szünet alatt, rengeteg önbizalmat adott neki. Nem volt különösebb oka levitációval lengetni maga előtt a hátizsákját, de kiélvezte, hogy itt a kastélyban már megteheti. Bár amikor beért az előcsarnokba, nyomban észrevett pár tanárt, így jobbnak látta abbahagyni a bohóckodást, a cuccát magához szorítva indult volna lepakolni a körletében, mielőtt lehívnák őket az évnyitó ünnepélyre.
 Örült minden rég látott arcnak, aki szembejött vele, most már nem egyet öleléssel köszöntött, köztük Korit is. Pont mikor elfordult tőle, ütközött neki a diáktömegben Jacobnak. Pusmogott az orra alatt egy bocsánatfélét, de a tavalyi húzása óta kényelmetlenül érezte magát a srác közelében. Igyekezett inkább utat törni magának a diákok között, hogy még véletlenül se kelljen beszélgetésbe elegyednie vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jacob Lehman
INAKTÍV


the amish boy| "Jake"
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 135
Írta: 2022. október 2. 11:25 | Link

Zalán


Töketlen mód ácsorgott hátán a csomagjával, elveszve Kori szépségében, pedig most ez jó alkalom lett volna arra, hogy odalépjen hozzá, és a viszontlátás örömére megcsókolja megölelje. Tenyerét izgatottan dörgölve lassan csak-csak vette a bátorságot, de a tömegből elé furakodott egy másik, az ütközéstől meg majd kiszórta batyuja tartalmát, még szerencse, hogy jó szorosan megkötötte annak a száját. Csak ezután vette észre, hogy Zalán volt az, aki meglehetősen gyorsan hagyta őket ott, mindenféle szó nélkül. Jake meg először Korira nézett, de ez most még sem volt alkalmas arra, hogy letámadja szerencsétlen lányt, és amúgy is, most sokkal jobban zavarta az, hogy Zalán miért lépett le ilyen sietősen, mindenféle szó nélkül. Jó, történt, ami történt köztük, de Jacob azt gondolta, hogy az már a múlt, most mégis frusztrálta őt valami.
- Hé, várj már! - szólt a fiú után, és megszaporázva a lépteit, megindult hogy beérje Zalánt, de már csak a lépcső aljánál sikerült elérnie őt. - Zalán! - szólította nevén, remélve, hogy megáll a srác, és megpróbált valahogy bevágódni elé.  - Hé, Te most kerülsz engem? - nézett rá kérdően, hisz ugyan történt, ami történt, egy félreértés volt, és azt gondolta, hogy a nyár magával ragadta a történteket, de most úgy tűnt, hogy talán mégsem.
Utoljára módosította:Jacob Lehman, 2022. október 2. 11:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2022. október 4. 19:26 | Link

Jacob


Még a versenypályán is megirigyelték volna tőle azokat a manővereket, amikkel diáktársait kerülgette, hogy kiverekedje magát közülük, s már épp fellélegzett volna, amikor váratlan torlasz állt fel előtte, ismételten Jacob személyében.
 - Te meg direkt nem hagysz megmozdulni? - csípett vissza, bár belül nem volt büszke rá. Nem volt miért gorombának lennie, viszont a kialvatlanság már a hangulatára is hatással volt. Sokkal könnyebben vált ingerlékennyé, még otthon is megszólták érte. Egyszer Fanni addig nyaggatta őt, míg Zalán kiabálva nem küldte vissza a szobájába. Persze utána hosszú percekig kellett vigasztalnia őt, mert nem volt hajlandó abbahagyni a sírást.
 - Nézd, nem kerüllek. Látod? Hagyom, hogy itt állj előttem - tárta szét karjait. - Pedig már mennék fel lepakolni. Javaslom neked ugyanezt.
 Szemöldökét emelte meg kérdőn, azt várva, mikor lépnek el előle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf-Vinkó Rómeó
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


Labrador puppy
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 162
Írta: 2022. október 12. 22:49 | Link

Kobán Emma
Kisgatyó
.



Korán van, nem annyira korán, hogy még kijárási tilalom legyen, de annyira, hogy a csarnokba lépve csak csend legyen és hullaszag. A fiú beletúr kócos hajába, aztán csípőjére teszi kezét úgy néz körbe. Az órák még nem most fognak kezdődni, a legtöbb diák ébresztője fel sem sikított/csipogott/üvöltött/visított. A fiú vekkere sem fújt még riadót, a szobatársai megtették helyette a vihogásukkal. Először ő is vigyorgott velük, de miután kiderült, hogy a kastélyban szanaszét szórták a nadrágjait már nem volt olyan jó a kedve. Legalább időben szóltak. Ha Rómeó ügyes még az első óra előtt össze fogja tudni gyűjteni a nadrágokat. Persze ahhoz igazán sietnie kell, mert a kastély hatalmas.
Addig is viszont nincs nadrágja, így az ananászos alsójában áll és kapucnis pulcsiban. Ősz van, hűvös az idő, nem akar megfázni.
Elnyom egy ásítást, aztán nekiindul a keresésének.
- Ha mákom van nem rakták kartávolságon kívül... - azért csak felnéz. Odafentiről viszont egyedül a házak színeiben pompázó kövek néznek vissza rá.
- Az'annyát, vezet az eridon - lepődik meg elmosolyodva. Enyhe büszkeség terjed szét mellkasában a felismeréstől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kobán Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 60
Írta: 2022. október 12. 23:45 | Link

Rómeó
öltözet


Szokásomhoz híven napkelte előtt ébredtem, és az ágy végében kuporgó fehér amorf szöszkupac, mintha csak erre a jelre várt volna, szintén felpattant és az ajtóhoz ment. Már megszokta, hogy hajnalban megyünk kalandozni a parkba, mert néhány hete egyik szobatársam megjegyezte, hogy szerinte nagyon furcsa, ha én ébren vagyok és mégis ott maradok a szobában. Nem mintha néztem volna őket ahogy alszanak, általában csak olvasgattam, leckét írtam, de amióta ezt kiemelte minden alkalommal -mint most is- ezen agyalok, miközben csendesen kilopódzok a hálókörletből.
Ilyenkor még csendes a kastély, szinte senki nincs a folyosókon, de a parkban már bőven csicseregnek a madarak. Amint kiértünk, Zelma rögtön eltűnt a szemeim elől, én pedig fázósan húzogattam a hosszú ujjú pizsamafelsőm, és megpróbáltam nagyon alaposan a fejembe vésni, hogy legközelebb már hozzak pulcsit. Több mint valószínű, hogy Zelma már távolról hallotta a vacogásom, mert alig pár perc múlva határozott tempóban elhaladva mellettem a kastély felé vette az irányt. Kicsit lassabban követtem, és a meleg kávémról fantáziáltam, ami majd a nagyteremben vár. Szerettem azt hinni, hogy kevés dolog állhatott volna közém és a kávém közé, de ez bőven nem lett volna igaz. Egy fiú ananászos alsóban a pontverseny állását bámulva pedig bőven elég volt, hogy hirtelen lefékezzen. A "nem tudtam mire vélni a dolgot" kifejezés kevés lenne leírni azt a több száz opciót, ami hirtelen betolakodott az agyamba, de egy-két pillanat néma ácsorgás után végül a legjobb opciónak az bizonyult, hogy egy halk torokköszörülés után -nehogy megijedjen- megszólítottam a háta mögül.
-Szia! Minden oké?- kérdeztem kedvesen, figyelve arra, hogy ha esetleg alvajár, akkor ne ébressze meg a hangom. Ha nem válaszol, akkor csak tovább megyek, de ha esetleg tényleg van valami probléma, ami szegényt ebbe a helyzetbe kényszerítette, ne én legyek az, aki tovább megy. Zelma már úgyis megtette helyettem, és ha jól sejtem, épp már a haverjaival hesszel a könyvtárban.
Utoljára módosította:Kobán Emma , 2022. október 15. 19:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

BC should stand for "Before Coffee".| Zelma
Gróf-Vinkó Rómeó
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


Labrador puppy
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 162
Írta: 2022. október 13. 00:44 | Link

Kobán Emma
Kisgatyó
.



Az ajtó nyílását nem érzékeli a nagy bámulásban, csak a hangot, ami a háta mögül cincog fel hirtelen.
- Nézd, vezet az eridon, tök menő nem? - mutat a kövekre, miközben a lány felé fordul derűs mosollyal. A háza vezetése eléggé feldobta a reggelét. Ritkán látni vezetni a pirosokat, általában mindig a fránya kékek szoktak elhúzni aztán meg sem állnak a kupáig. Viszont a nadrágok még mindig nincsenek meg. Kellemetlen. Amint ez tudatosul benne a mosolyt leváltja egy zavart szájhúzás.
- Figyi, nem láttál valahol a kastélyban nadrágokat? Mackónadrágot, farmernadrágot meg volt egy ilyen termos nadrág is, ami nem cicanadrág, bármennyire is úgy néz ki - szögezi le. Ezeket a köröket már ezerszer lefutotta a srácokkal, úgyhogy gyors az elején tisztázni szeretné a termoharisnyanadrág hivatalos, boltban kiírt nevét a lánnyal, mielőtt újabb vitába keveredik becsöngetésig.
- Az is elég ha csak az egyiket láttad. Mackónadrágokból mondjuk volt két szürke  egy fehér, egy citromsárga meg egy lila. Várj a lila szennyesben volt, banyek, nem ellenőriztem, hogy a szennyest is elvitték-e vagy csak a tisztákat, jó lehet, hogy volt lila, lehet, hogy nem, a farmerek meg olyan farmer színűek. - lép egy lépést a lány felé, miközben magyaráz, teljesen belelendült a pofázásba, ha nem sietne annyira a ruhadarabok megtalálásával talán estig azt ecsetelné, hogyan is néztek ki az egyes trénerkák és farmerkák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kobán Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 60
Írta: 2022. október 13. 22:51 | Link

Rómeó
öltözet


Alig néhány hónapos ittlétem alatt már szembesültem sok furcsa ténnyel, amire talán mások már fel sem kapják a fejüket. Mókás szellemek, felsőbbévesek bevett szokásai, pletykáló portrék és enyhe fegyelmezetlenség a diákok részéről, ami egyáltalán nem számít kirívónak. A svájci iskola azért más volt. Ott esélytelen lett volna számomra is, hogy pizsamában mászkáljak, nem számított, hogy még nem kezdődnek órák. Valamint szintén esélytelen lett volna, hogy rosszul interpretáljam az ananászos kisgatyában álldogáló srácot, de amint megszólítottam rájöttem, hogy simán lehet hogy Ő minden napját a pontverseny csekkolásával kezdi. Így kifejezetten megnyugtató volt, hogy őszinte mosollyal fordult felém, legalább ha hülyének is néz, ezt kedvesen teszi.
-Igen...igaz.- Felelem kissé habozva, és én is felpillantok a kövekre. Nem igazán tudok napirendre térni a helyzet felett, de a verseny állását nézni még mindig egyszerűbb, mint a srác arcára koncentrálni. Minden energiámat bevetve is nehezen menne, mert annyira rikítóak azok az ananászok, hogy önkéntelenül is vonzza az ember szemét.
Már épp pörögtek az agyamban a variációk, hogy ha a kérdésemet nem vette támadásnak, és egyébként látszólag "minden oké" vele, akkor milyen illedelmes kis bájcsevert kanyarítsak a helyzetből, amikor a srác a nadrágokról kezd magyarázni. Így már minden világos, és már az sem okoz gondot, hogy kordában tartsam a szemeim.
-Oh, ez sok mindent megmagyaráz.- Felelem nagyokat pislogva, hogy az összes információt meg tudjam jegyezni, amiket hirtelen rám öntött. -Na várj, mindjárt körbenézek. Eddig kint voltam a parkban, ott nem láttam semmi nem oda illőt.- Nem a saját szememben bíztam, mert szinte még sötét volt kint, hanem Zelmában, aki tuti azonnal megtalálta volna a random ruhadarabot. Viszont ahogy próbálom felidézni az ide vezető utat, mintha derengene valami, csak már meg sem lepődtem rajta.
-Ó tudom, az egyik szobron volt valami ruhadarab, ahogy jöttem erre.- Bököm ki hirtelen, majd annak hála hogy ehhez a múltban gondolkozáshoz kénytelen vagyok felfelé nézni -mintha így beleláthatnék a koponyámba- hirtelen egy másik nacit is megtalál a szemem.
-Nézd, pont a Levitások zászlórúdjának a végén. Szerintem az is a tiéd.- mutatok lelkesen felfelé -És szerintem az adományládában is meg kéne nézni! Múltkor ott találtam meg Zelmát... nagyon szereti a puha holmikat.-
Utoljára módosította:Kobán Emma , 2022. október 15. 19:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

BC should stand for "Before Coffee".| Zelma
Gróf-Vinkó Rómeó
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


Labrador puppy
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 162
Írta: 2022. október 15. 22:00 | Link

Kobán Emma
Kisgatyó
.



A lány nem röhögi ki. Ez azt jelenti, hogy akkor a bajtársa, mert hiszen aki nincs ellene az máris vele van. Izgatottan bólogat a parkra és kicsit meg is nyugszik, amiért nagy valószínűséggel nem kell kinn is körbe sétálnia. Itt nem vészes az időjárás, odakinn viszont befagyna az a sárga ananásszal fedett bizonyos lyuk.
- Azon a hegyes süveges vénember szobron aki így állni? - kihúzza magát és állához emeli kezét, hogy reprezentálja milyen is az a bizonyos szobor amire ő gondol - Mert ő György bá és mindig is volt nadrágja, meg hidegebb időbe sálat is kap, olyan november környékén, attól függ mikor jönnek a fagyok - valamelyik tréfás kedvű diák kezdte el jóval azelőtt, hogy Rómeó a kastélyba érkezett volna, azóta pedig ez már hagyománnyá volt. Mindenesetre a fiú imádta, jó volt ránézni a kockás nadrágos férfira.
- Ohh az tényleg az enyém - néz fel, még annál is feljebb, mint amennyire az előbb nézett. - Hát nagyon kreatívok voltak a srácok - teszi csípőre kezét elhúzott szájjal.
- Izé, kínos kérdés, de légyszi le tudnád varázsolni? - fordul a lány felé zavart mosollyal. Neki egészen biztosan nem menne, akármennyire is ott lapul a pulcsija zsebében a pálca.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kobán Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 60
Írta: 2022. október 16. 14:07 | Link

Rómeó
öltözet


A srácból sugárzó derű tökéletes ellentétben volt a szituációval. Fogalmam sincs, hogy ha hajnalban a nadrágjaimat kéne keresni, képes lennék-e ilyen jófej módon felfogni az egészet. Valószínűleg nem... de ez a kis disszonancia csak múló gondolatként röppent be a fejembe, és azonnal távozott is amikor kiderült, hogy a szobron a nadrág állandó tartozék.
- Igen, igen, határozottan Ő volt az, sajnálom. - sütöm le a szemem kissé szégyenkezve, hogy nem csak nem jutottunk közelebb egy nadrághoz, de még csak a hagyományról sem tudtam. Hála az égnek szinte azonnal észreveszem a zászlórúdon lógó ruhadarabot, így ki tudtam javítani a hibám, és újra lelkesebben fordulok a fiú felé.
- Mi, ezt a barátaid csinálták? - szalad fel a szemöldököm csodálkozva, mert ha az egyik mókás szellem, vagy manók csinálták volna, azt még értem. Na de a háztársak?! - Nem túl rendes dolog tőlük. - Teszem hozzá hitetlenkedve, hiszen tényleg, mégis mire jó ez? Poénnak kevés, szivatásnak sok, esküszöm csak elterelésnek jó.
- Jajj persze, a pálcád is az egyik naciban volt?- kérdezem a sráctól, miközben előkotrom a zsebemből a pálcám. Csak mert ha igen, akkor igyekszem óvatos lenni, bár igazából így is a lehető legóvatosabban a lehető legtökéletesebb kivitelezésre hajtok.
- Vingardium Leviosa - lendítem a pálcám a farmer felé, ami szépen engedelmeskedve elemelkedik a rúdtól, majd tollpihe módjára felénk idnul és Z alakban kezd süllyedni. Ahogy elég közel ért hozzánk leengedem a pálcám és a már zuhanó nacit a szabad kezemmel elkapom.
- Parancsolj.- nyújtom át mosolyogva a ruhadarabot. - Megpróbálkozhatunk egy invitóval is. Vagy szerinted ellenbűbájt szórtak rájuk?- kérdezem félénken, mert ugyan svájcban elég nagy hangsúlyt kapott a bűbájtan és tanultam már a varázsigét, de ha a legminimálisabb erőfeszítést is megtették a barátai -például odakötötték valamihez a ruhákat- akkor esélytelen, hogy sikerüljön, annyira nem megy még jól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

BC should stand for "Before Coffee".| Zelma
Jacob Lehman
INAKTÍV


the amish boy| "Jake"
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 135
Írta: 2022. október 18. 19:34 | Link

Zalán

- Mi? Nem, dehogy! Vagyis…csak váltanék veled pár szót - értetlenül ráncolta homlokát, látva Zalán ellenségeskedését, jó persze, történt köztük szünet előtt az a kis veszekedés, de végül is kiderült, hogy csak egy félreértésről volt szó, Jacob pedig nagyon bánta, hogy meggyanúsította a levitás srácot. Akkor elnézést is kért tőle, nem gondolta volna azt, hogy a fiú haragja viszont ilyen hosszú életű lesz.
-  Ja, nem kerülsz, csak legszívesebben orrba vágnál - sóhajtva rázta meg a fejét. - Mindegy, még egyszer Zalán, sajnálom, ami az előző tanév végén történt, nem akarom, hogy ilyen haragban legyünk -  ugyan nem készült semmivel, de táskája mélyén lapult némi hazai finomság, s mit is tehetne egy ilyen szituációban, ha nem azt, hogy a béke jeleként ad valamit a másiknak?
- Mindjárt, de várj csak! Egy pillanat - intette le, de eközben már jobbjával elmerült a táskája mélyén, hogy aztán egy szatyor fürtös uborkát húzzon ki belőle. - Remélem szereted, ez a legjobb uborka, higgy nekem! - s már nyújtotta is a zacskóból az uborkákat Zalán felé, mert hát, tényleg ez volt Pennsylvania legjobb idei termése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2022. október 23. 17:05 | Link

Jacob


Türelmetlenül sóhajtott egyet, zavarta, hogy nem mondhatja el Jacobnak, miért is viselkedik úgy, ahogy. Ezt a fiú szavai is csak alátámasztották.
 - Figyelj Jacob, nincs semmi gondom veled, egyszerűen csak szeretném, ha... - beléfúlt minden gondolat az elé tartott zöldségektől. Itt jött el a pont, ahol maga sem tudta, mit gondoljon. Megrökönyödve pillázott, először az uborkát vizslatta, majd a navinést. Nem merte még elvenni tőle.
 - Ez nagyon... figyelmes tőled? - fordult kérdőre a mondat vége, ahogyan ujjai a tarkójára csúsztak zavartan. Értetlenül bökött pálcás kezével Jacob táskájára - Azt végig ott cipelted?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf-Vinkó Rómeó
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


Labrador puppy
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 162
Írta: 2022. október 26. 21:33 | Link

Kobán Emma
Kisgatyó
.



A kérdésre odanéz a lányra. Kicsit elvörösödik a képe, ahogy önkénytelen beletúra hajába.
- Menő lenne, ha a barátaim lennének, de inkább csak a szobatársaim - ad rövid, homályos tájékoztatást a lánynak. Amúgy sem igazán számít számára kik tették, a lényeg, hogy a vége jó legyen, vagyis össze kell gyűjteni a nadrágokat és visszatenni a helyükre.
- Oh nem, az itt van - húzza elő, hogy aztán rámutasson a nadrágra vele - de nem elég hosszú ahhoz, hogy lepiszkáljam vele - mutatja is be, pár bökéssel a nadrág irányába.
Pár perc és az áhított ruhadarab a kezébe kerül, amitől hihetetlen boldogág járja át. Elvigyorodik és ha a lány nem lép el időben azonnal magához is vonja egy nagy ölelésre.
- Köszönöm, ha meglátott volna egy prefektus vagy tanár biztos megint büntetőmunkára küldött volna szeméremsértés miatt - engedi el Emmát, csak, hogy végre bele tudjon bújni a nadrágba.
- Meglepő, mennyire tudja értékelni az ember a hétköznapi tárgyakat, ha mellőznie kell egy darabig - rázza a fejét hitetlenkedve. Az biztos, hogy egy darabig nem felejti el, mennyire fontosak a nadrágok.
Az öröm nagy, kell egy kis idő, még Rómeó fejében tudatosul a lány előző kérdése.
- Oh nem hiszem, hogy bűbájt szórtak rájuk, ők is tudják, hogy nem igazán megy a varázslás. Maximum ha attól féltek valaki majd segít - megvonja a vállát. Lehet biztonság kedvéért kötözgettek rájuk csomókat vagy hasonlók. Kreatívok az eridonosok annyi szent.
- Bár ha nem nagy gond, egy próbát megérne - a lányra pillant a fiú, remélve, hogy ezt a varázslatot is megcsinálja neki. Ha csak egyet vagy kettőt vonz oda, az is haladás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kobán Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 60
Írta: 2022. november 3. 04:12 | Link

Rómeó
öltözet


Szinte biztos, hogy látszik az arcomon az a zuhanórepüléssel érkező felismerés, hogy az embernek a szobatársai nem feltétlenül a barátai. Még most is képes vagyok meglepődni ezen a naiv kis gondolatomon, pedig pontosan tudom, hogy nem az az általános, hogy mindenkivel egy közepesen jó viszonyt ápol az ember, és hogy illendőségből ezt barátságnak nevezi. Na de mindegy is.
Miközben repül lefelé a nadrág, csak fél füllel tudok odafigyelni arra, amit a pálcájával mutogatva mondd a srác, de egy szórakozott mosoly biztosan felkúszik az arcomra. Csak akkor nézek rá, amikor már a nadrág a kezemben van, így sajnos túl későn észlelem, hogy egy ölelés vár rám. Már kínos lenne megakadályozni, és a tizedmásodpercek alatt lefuttatott pánikolós átgondolásommal végül arra jutottam, hogy jobb ez így. Egy kézzel én is átkarolom, szelíden meglapogatva a hátát, beleadva minden erőmet, hogy ne vegye magára az általános idegenkedésemet az ismeretlenekkel való testi kontaktustól.
-Igazán nincsen mit!- Felelem őszinte boldogsággal, és magam sem tudom eldönteni, hogy minek szól az öröm, annak, hogy segíthettem, vagy annak, hogy vége van az ölelésnek.
-Igen...igen...- hümmögök helyeslően, és jól jön az, hogy épp keresünk valamit, mert így van okom feltűnően nem a srácot nézni, miközben öltözik. Sajnos másik nacit nem találtam meg a szememmel, de helyette rájöttem, hogy még csak be sem mutatkoztunk. Valószínűleg ez a hajó már elment, majd egy alkalmas pillanatban megkérdezem a nevét.
Amíg Ő válaszol, én tovább kutatok a teremben, de amikor összeáll a fejemben mit is mondott, inkább visszaállok mellé.
-Miért ne segítene valaki?- kérdezem értetlenkedve, de már a kérdés pillanatában leesik, hogy ez ismét egy naiv feltételezés. -Mármint... mindegy. Furák a szobatársaid. Ez valami különleges alkalom, vagy rendszeresen szórakoznak ilyenekkel?- kérdezem immár rendesen a srác szemébe nézve. Nem tűnik annak a tipikus fiúnak, akit valamilyen külső tulajdonsága alapján kinéznének, és a végtelenül kedves kisugárzása miatt képtelen lennék elhinni, hogy elviselhetetlen a természete. De még ha egy szörnyű alak is lenne, ez azért akkor is túlzás.
-Oké, akkor megpróbálom, de még nem megy tökéletesen.- figyelmeztetem előre, miközben újra átgondolom, hogy mit is kell tegyek, hogy sikerüljön.
-Várj csak, hogy hívnak?- kérdezem hirtelen, mert a "gyertek nadrágok" lehet nem lett volna elég specifikus kérés. -Nem akarom mindenki nadrágját ideröpíteni.- teszem hozzá kicsit magyarázkodva, bár nem mintha amúgy az menne. Ha csak kettő-három elindul, már annak örülök.
Miután elárulta a nevét, vagy hogy milyen jelzővel utalhatok rá, minden agyamat összeszedve végzem el a varázslatot. Megfelelő pálcamozdulat, megfelelő varázsige, és megfelelő mennyiségű stressz, hogy nehogy kudarcba fulladjon az egész.

//Sikerül vajon a varázslat? >> KATT <<//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

BC should stand for "Before Coffee".| Zelma
Gróf-Vinkó Rómeó
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


Labrador puppy
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 162
Írta: 2022. november 18. 21:33 | Link

Kobán Emma
Kisgatyó
.



A lány nem tudta elkerülni a hatalmas ölelést, azonban nem tart olyan sokáig, Rómeó ellép tőle és máris teljes figyelmét a nadrágja felhúzása köti le. Szinte sugárzik az örömtől, hogy újra nadrágban lehet. Sőt még néhány kis bugis mozdulatot is tesz csípőjével és lábaival, hogy megtáncoltassa a viszont látott ruhadarabot.
A kérdésre, hogy miért ne segítene neki valaki, kicsit úgy néz vissza a lányra, mint aki azt kérdezi, miért segítenének. Viszont szólni csak a következő kérdéskor szól, méghozzá egy zavart mosoly kíséretében megrángatott vállal.
- Csak az átlagos szivatás ami a fiúk között menni szokott - tudja, hogy nem az. Ahogy valószínűleg sokan mások is tudják, mégsem akar úgy tűnni Emma előtt, mint aki panaszkodik. Borzalmasnak találja a sopánkodó embereket akik mások sajnálatából gyűjtenek erőt. Rómeó inkább a mosolyokból szeretne.
A varázsige felvetésre újra lelkesen csillan fel szeme. Szinte látja, ahogy pár pillanaton belül visszatér az összes nadrágja és boldogan átkarolhatja őket.
- Ohm, Rómeó - böki gyors ki, mielőtt újra az ajtó irányába pillantana ahonnan a ruhákat reméli. Most egészen olyan mint egy kutyus aki várja, hogy eldobják a labdát végre. Csak itt épp nem elkapnia kell nem utánafutnia.
- Izé, Gróf- Vinkó Rómeó. Júlia nélkül. Tudod, csak simán, Rómeó. Nincs és - kezd el pofázni mindet mondat végén odaemelve tekintetét az ajtóra, majd mikor eszébe jut az újabb és újabb kitoldás a lányra néz, aztán ismét vissza.
A varázslat végre elhangzik, a fiú pedig már szinte ugrál, annyira várja a ruhákat. Vár és vár, aztán egy kicsi idő után a lányra néz elbizonytalanodva. Nem szól de újfent kiül arcára a kérdés, "Hol vannak a ruháim? "
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jacob Lehman
INAKTÍV


the amish boy| "Jake"
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 135
Írta: 2022. november 19. 18:03 | Link

Zalán


Mielőtt a másik még bármit mondhatott volna, Jacob máris előbányászta táskája tartalmát, s átnyújtotta a friss, hazai zöldséget. Ezzel akarta jelezni békés szándékát, és elnézést kérni még a múltkoriért. - Aha, otthoni uborka a kertünkből. Felhasználhatod salátának, szendvicshez, csak úgy magában is ehető, de el is rakhatod savanyúságnak - mondta lelkesen, ő ilyen világban nőtt fel, ezért pontosan tudta, hogyan kell elrakni tartósan ezeket a zöldségeket. - Ha kell segítség, csak szólj, és elmondom, hogyan rakhatod el - fűzte még hozzá. - És tényleg nem akarlak tovább feltartani, remélem, hogy tényleg nincs harag már a múltkori végett. Összefuthatnánk majd valamikor - mondta mosolyogva, ahogy bekötötte a táska száját, aztán intett egyet, s félreállt az útból, hogy Zalán is mehessen a dolgára, Jacob pedig még várt valakire, mert uborkát azt másnak is hozott ám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kobán Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 60
Írta: 2022. november 30. 14:49 | Link

Rómeó
öltözet


Nem tudtam eldönteni, hogy a fiú teljesen bolond, vagy csak végtelenül pozitív személyiség, bár az én olvasatomban a kettő kézenfogva jár. A gyermeki boldogság, az apró örömtánc, és a csillogó szemei valami fura empátiát ébresztettek bennem, annak ellenére, hogy alig néhány perce ismertem. Talán ezért is érintettek meg a szokásosnál jobban a szavai.
-Ami így végződik- rajzolok egy apró kört jobbommal a padló felé, jelezve hogy a szituációnkra utalok - az nem átlagos szivatás a fiúk között.- szögezem le ellentmondást nem tűrő hangszínnel. Addig átlagos egy szivatás, amíg az két irányú, és a velem szemben álldogáló srácról el nem tudnám képzelni, hogy valaha is keresztbe tett bárkinek szándékosan. Vagy nagyon jó színész... de ennyire csak nem hazudnak a megérzéseim.
Ahogy a nevét fejtegeti, önkéntelen mosolyra húzódik a szám, mintha az 5 éves unokaöcsém magyarázna a dínókról.
-Értem, megvan, nyugi.- bólogatok bőszen, hogy nem kell tovább magyaráznia. Ezt követően megpróbálom minden tudásomat összeszedni, és elvégezni a varázslatot. Néhány másodpercig rezzenéstelen arccal figyelek, hátha mozdul valami a közelben, de semmi. Hasonlóan csalódott tekintettel nézek Rómeóra, és tényleg öszintén sajnálom, hogy nem működött.
-Bocsánat, még elsősként tanultam az elméletet Svájcban, de itt csak jövőre lesz tananyag, úgyhogy nincs még benne gyakorlatom.- magyarázkodok immár én a fiúra nézve, és a végén egy apró sóhajjal megcsóválom a fejem. Szörnyű, hogy egy ilyen hasznos varázslatot csak harmadikban tanítanak... és még szörnyűbb, hogy magamtól nem gyakoroltam eleget, de a másodikos tananyag is épp elég most nekem.
-Nem akarod Te is megpróbálni? Hátha neked jobban megy!- kérdezem egy kicsit lelkesebben a fiútól, elvégre a kastélyt jól ismeri, arról a fura szoborról is tud, szóval biztosan nem elsős. -Vagy van valami más ötleted?- teszem még hozzá kissé tanácstalanul, mert lassan el kéne kezdeni a mai órákra készülni. A végén még egy prefektus is elkap minket, hogy nincs rajtunk egyenruha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

BC should stand for "Before Coffee".| Zelma
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Leave no man behind
Írta: 2023. február 27. 00:14
| Link

x


Épp csak visszaérkeztem. Átöltöztem és már vettem is az utamat az iskola felé. Több dolog miatt is. Táskámban ott rejtőztek a jegyzetek és képek, amelyeket a kutatásom alatt készítettem, valamint valami más fontos dolog is. Egy rakat jegyzet a jóslásról. Olyan gyorsan kellett elmennem, hogy már csak meg sem tudtam magyarázni senkinek se. Vagyis... Summer tudott róla. Főleg a kocsma miatt, de amúgy is egyre jobban voltunk, és ezt a tendenciát tartani akartam.
Most mégis másik emberhez sietek azonnal egy hét után. Őszintén fogalmam sincs hogy lehet ekkora szerencsém, de szinte be sem lépek az ormótlanul nagy épületbe, és már meg is pillantom. Arcomra azonnal jókedvű, megkönnyebbült mosoly terül szét.
- Zalán - kiáltok oda, hogy biztosan ne veszítsem szem elől. Miközben haladok, már közben magyarázni kezdek neki. Sokszor átgondoltam hogy magyaráznám meg, de igazán nem volt mit. - Nagyon sajnálom, hogy szó nélkül leléptem. Pont most. Ugye nem vetted magadra? Még mindig segíteni szeretnék, ha hagyod - magyaráztam egyik dolgot a másik után dobva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2023. február 27. 04:03 | Link

Autumn


Nehezebben indult a reggele a szokásosnál. Persze sokáig az volt a szokásos, hogy alig bírt felkelni, de a főzetnek hála a pihenés résszel már nem volt gond. Helyette a hirtelenjében jövő és múló kisebb-nagyobb rohamokkal kellett megbirkóznia. Reggel majdnem betörte a fejét a mosdókagylóba, amikor elájulni készült a zuhanyból kilépve. Ha Kornél nincs ott, lehet hogy Augustine hege mellé került volna valami újabb is.
 Az ilyen napok már eleve kudarcra voltak ítélve nála. A reggelinél a többiek hozzá sem mertek szólni, még Kornélia is csak megszeppenten pislogott rá az Eridon asztalától. Túl jól érezte magát múlt héten, jutott a konklúzióra. Sikerült pár vizsgája, nem is olyan rosszul, volt ideje kikapcsolódni, Szofi nem lógott indokolatlanul sokat a nyakán... De most...
 Úgy lépet ki a nagyteremből, mintha csak gnómganét szolgáltak volna fel az asztalnál. Tudta, hogy ma vár rá egy vizsga, de muszáj volt előtte elmennie funi. Az majd kitisztítja a fejét.
 Hátát vetette a hatalmas ajtónak, amikor odakiabáltak neki, annyira el volt veszve a saját gondolataiban. Valaki pont akkor próbált kijönni rajta, így Zalán majden előreesett tőle. Alig fél méterrel sikerült megtorpannia Rue előtt, de gyorsan hátra is hőkölt a nyakába zúdított mondatoktól.
 - Magamra? - kérdezett vissza értetlenül. - Nos, ami azt illeti, először azt hittem, hogy csak azért mondod azt, hogy megnyugodjak és fel tudjál rugdosni a szobámba. Aztán belegondoltam, hogy talán nem is, utána meg... - megállt, hogy gondolkodjon kicsit. - Utána lehet, hogy tényleg elrettentél kicsit a dologtól. Amit megértenék. - Esetlenül álldogált ott Autumn előtt, amikor több diák is elkezdett szállingózni a nagyteremből. Kezével alig láthatóan intett Kornélnak, hogy majd később megkeresi, nehogy meg merjen állni. Aztán Rami vörös tincsei kúsztak el a szeme alsó láthatárán, amit pár hosszú kínos másodpercig elmélázva követett a tekintetével. Utána villámgyorsan bámult vissza Rue zöld szemeibe, bár az ő kékjei szétszórtságról árulkodtak.
 - És feltételeztem, hogy tényleg így van. Főleg, hogy a te vizsgáid fontosabbak, mint az én nyűgöm. De most azt mondod, nincs igazam - hangja kissé elmélyült, ahogy ténymegállapítást tett. - Szóóóval... Minden oké?

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. február 27. 04:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Leave no man behind
Írta: 2023. február 27. 17:55
| Link

x


Nehéz sóhaj szakadt fel a mellkasomból, ahogy Zalán elkezdte a saját gondolatait fejtegetni. Éreztem, hogy ez lesz. Nem, tudtam, hogy ez lesz. Igazából nem is csodálkoztam, hiszen hónapok távolságtartása után, miután végre megnyílt nekem, egy hétre eltűntem.
- Nem, nem, ez egyáltalán nem így van. Alig vártam, hogy elkezdj velem beszélni erről - vallottam be. - Akármennyire is úgy hiszed, nem csak téged nyomasztott a helyzet. Láttam, hogy szenvedsz, és nem tudtam segíteni. És... erre elkezdtél megnyílni, nekem meg el kellett mennem. De esküszöm nem megijedtem, vagy vonom vissza, amit mondtam. Tényleg segíteni akarok - jelentettem ki egy bólintás mellett, hogy Zalán talán elhiggye nekem.
- Vizsgák? A francba... - kerekedtek el a szemeim, ahogy rájöttem, hogy bizony az évnek már ez az időszaka van. - Teljesen elfelejtettem őket - ismertem be a homlokomra csapva a kezem, azon agyalva, hogy mindezt hogy fogom időben menedzselni. - Mindegy, majd megoldjuk. Csak... várj... akkor szülinapod is volt - döbbentem le újra. Valahogy az utóbbi egy hét olyan volt számomra, mintha egy alternatív univerzumban éltem volna le, és mint egy űrlény érkeztem volna vissza. - Leg... legalább jól telt? - néztem reménykedően azokba a kék szemekbe. - Tényleg ne haragudj rám - húztam el a számat, és a mögöttünk mászkáló emberek felé sandítottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2023. február 28. 00:33 | Link

Autumn


- Nem tudom, hogy most nagylelkűnek vagy őrültnek gondoljalak ezért - kúszott hitetlenkedő vigyor ajkára, ahogy a lányt hallgatta. Nem gondolta, hogy ma valami képes lesz mosolyra fakasztani még annak ellenére is, hogy ismét zsongani kezdett a feje egy kicsit.
 Nem tartott sokáig, mert Rue pánikba esett a vizsga szó hallatán. Ennek eredményeképp Zalán arcára is aggodalom költözött. Tudta jól, hogy ez a lány utolsó tanéve itt, és mégha fájt is annak gondolata, hogy utána sokkal kevesebbet fogja látni - ha látja még egyáltalán -, nem szerette volna, hogy emiatt hasaljon el.
 Aztán még a szülinapját is felhozta. Rég látta ilyen szétszórtnak.
 - Igen, volt. Koriék felköszöntöttek, meg anyáék is kül... Ez most mindegy - hessegette el az egész gondolatmenetet és helyette vázolni kezdte a lényeget. - Nem, figyelj: neked most először arra kell koncentrálnod, hogy jók legyenek a vizsgáid. Semmi baj nem lesz addig, rendben? Kornél és én addig feltúrjuk a könyvtárat és majd becsatlakozol, ha átmentél mindenből.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. február 28. 01:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Leave no man behind
Írta: 2023. március 1. 22:21
| Link

x


Egyszerre jutott minden az eszembe, mintha eddig valamilyen relatív valóságban lettem volna, ahova nem érnek el a napok. És most hirtelen minden fejbe kólintott. És ahogy rossz érzés tört rám, hirtelen egészen más volt az érzés. Az iskola volt eddig a valami. Szerettem teljesíteni, mert akkor tudtam, hogy később valami jobb jön. És ha nem is így lett, tovább küzdöttem, reménykedve. De most egészen más megvilágításba került az egész.
- Nem mindegy - jelentettem ki azonnal replikázva, de mintha Zalán nem is igazán figyelt volna. Mosoly kúszott az ajkamra. - Persze, hogy nem lesz. Próbálnának megbuktatni, mikor egész évben átlagon felül teljesítettem - legyintettem rám nem jellemző egoizmussal. - Jajj Zalán, olyan jó volt - temettem boldogan az arcomat a tenyerembe. Aztán mögé pillantva csekkoltam le, hogy elég távol vannak-e tőlünk, aztán bizalmaskodva előre dőltem. - Találkoztam egy Ködfoltos Ordassal. Nem csak találkoztam, de... - álltam meg egy pillanatra, lenézve a mellkasára, ahogy megpróbáltam leírni az élményt. - ... olyan volt, mintha összekapcsolódtunk volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)

Oldalak: « 1 2 ... 29 ... 37 38 [39] 40 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint