36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 39 40 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. július 23. 15:11 | Link

Zali

Mindig kerültem a bajt, nem keveredtem bele eddig semmilyen összezörrenésbe. Bár karácsonykor mindig balhé szokott keveredni a Hudson család asztalánál. Harc a végsőkig, az utolsó csokis sütiért. Nem szívesen hívnék meg senkit hozzánk, mert igen furcsa család vagyunk. Persze szerethetőek a magunk módján, de nagyon zajosak és kíváncsiskodóak. Ezek csak azt eredményeznék, hogy a meghívott észrevétlenül feláll az asztaltól. Ezen még nem kell annyit aggodalmaskodni, mert nyár van. Megeresztek egy mosolyt a fiú felé.
- Dehogy tőled, nem hinném hogy rémisztő vagy. Biztos meglátta az agyaraimat. Megvan a vacsi. – mondom és megnyalom az ajkaimat.
Ez a rémült rellonos, emlékeztet engem valamire vagy valakikre. Már tudom is, előfordult, hogy tavaly pár elsőéves azt hitte tanár vagyok. Komolyan. Folytonosan magáztak addig a pillanatig, amikor leteremtettem őket hogy csak három évvel vagyok idősebb náluk, de ha annyira öregnek tűnök akkor már szólíthatnak mamának is. Legszívesebben örökké fiatal maradnék, de nem én döntök. Na ez a diák, pont olyan, mint egy megszeppent elsős. Megpróbálom bevetni magam, és annyira édes leszek mint a méz. Vigyázni kell, egy rossz mozdulat vagy szó és veszett az ügy. Sajnálatot érzek iránta, ennyire megfélemlített diákot még nem láttam. Lehet hogy ilyen a személyisége, de nem lehetünk benne biztosak.
- Szia, nem kell. Együtt vagyunk. – mondom, majd a fejemre csapok.
- Mármint nem úgy, hanem most és itt, ebben a pillanatban.. Tudod mit? Befogom. Zali te beszélj! – adom át a terepet.

Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 23. 15:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 24. 11:16 | Link

Zay

Hátrafordult, sűrű pislogások közepette, mert fogalma sem volt, hogy Zayday mitől jött úgy zavarba. Nem volt mindig annyi esze, hogy mögöttes jelentést fedezzen fel egy egyszerű mondatban. Homlokát ráncolta, szemöldökét elgondolkodón összevonta, de ettől sem lett okosabb. Végül ráhagyta a lányra a dolgot és visszavette a szót tőle.
 - Mondd, te tudsz valamit arról, mi lett a szarkatollal?
 A lány úgy szorította magához a táskáját, mintha az bombabiztos pajzsként szolgálna bármi és bárki ellen. Odahajolt a fiúhoz és suttogva mondta ki azt, amit Zalán már sejteni kezdett.
 - Elvették.
 - Elvették? - ismételte értetlenül - És te láttad?
 A rellonos gólya válaszképp csak bólogatni tudott.
 - És... nem akarod esetleg elmondani, kik voltak azok? - kérdezett vissza. Érezni lehetett a hangjában egy csepp türelmetlenséget. Olyan közel volt már a megoldáshoz. A másik ahelyett, hogy megint egyszerűen kimondta volna, mutogatni próbált. Egyenesen Zalán mellkasára célzott mutatóujjával - Nem értem - vallota be végül a fiú, majd tanácstalanul nézett Zaydayre - Aki elvette... az én vagyok? Vagy olyan mint én? Mégis miben olyan, mint én?
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. július 24. 16:57 | Link

Zali

Most megpróbálom csak külső szemlélőként nézni az eseményeket. Semmi beszéd, halkan szuszogok csupán és a helyzeten filózok. Egy kicsit zavarba hozott az iménti kijelentésem, ezért is választanám a csendet. Persze csak egy kis ideig. Minimum egy percig kell betartanom, hogy ne follyak bele a beszélgetésbe, rekordot döntök. Kész dráma, sorozatokba nincs annyi feszültség mint a körülöttünk lévő feszültségben. Bizony, a főszereplők beszélnek a legtöbbet és ezért is várom hogy hozzám forduljanak.  Hogy tudja-e a csajszi? Hogyne tudná, különben miért hívott volna ide minket? Ha csak nem azért, mert új barátokat akarna magának szerezni. Ezzel a szomorú képpel engem meggyőzött, leszek a barátja. Viszont lehet folyton bús képet akar vágni, akkor csak egy vidám bohócmaszkban vagyok hajlandó vele mutatkozni. Na jó, persze megértem talán ilyen napja van de ha állandóan ilyen lesz a kedve a barinőmnek, sajnos nem fog sokáig tartani a barátság. Hidegzuhanyként ér, amikor a lány egyenesen Zalánra mutat. Jé, győztem. Akkor most..
- Neked van egy ikred és nem szóltál? Vagy mire utalhat ez a…. hé csajszi, hogy vagy? – kérdezem mosolyt erőltetve az arcomra.
- Várj, lehet azt akarja mondani hogy egy levitás volt a tettes. – csapom össze a tenyereimet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 25. 16:32 | Link

Zayday

- Nem, dehogy is... Vagy legalábbis nem tudok róla, hogy lenne ikertestvérem. - mondta gyorsan fejét rázva. Csak egy húga volt, de néha azt is bőven elégnek találta. Szó se róla, odáig volt Fanniért, de még sokszor Zalánnál is energikusabbnak és hangosabbnak bizonyult otthon, amit már csak az igazán erős idegzetű, kemény veteránok (értsd: Hollósi szülők) tudtak elviselni. Amikor Fanni megtudta, hogy a bátyja eljön Bagolykőre, teljesen odavolt és minden létező alkalmat megragadott, hogy addig nyúzza még otthon a bátyját, amíg lehetősége van rá.  Visszagondolván minderre, eleresztett egy kósza mosolyt. Viszont Zayday következő tippje kizökkentette őt az addigi merengéséből.
 - Kimondtad azt, amitől tartottam. Tényleg így volt? Más levitások vették el?
 A lány egyetlen bólintással adott bizonyosságot Zalánéknak, majd sietős léptekkel megkerülte őket és elviharzott. Úgy érezte, ezzel mindent elmondott.
 - Oké. - húzta ki magát a fiú, majd karjait összefonta maga előtt - Hát nagyon reméltem, hogy csak simán elhagytam. De... most mégis mi a fenét csináljak? Kérjem vissza? Vagy csak úgy vegyem el? - Zalán nem volt a híve az erőszaknak és sosem volt még olyan helyzetben, hogy konfrontálódnia kellett volna úgy bárkivel. Na jó, a húgát kivéve, de a harc az utolsó kondéros kekszért mégiscsak más kategóriába sorolható.
 - Köszönöm, hogy segítettél. - fordult végül Zayday felé. Bár az imént hangosan gondolkodott, egyáltalán nem volt szándéka belerángatni szegény lányt a szarkatoll vadászatának következő szakaszába - De azt hiszem... - nem akarta lerázni őt, de nem volt bőr a képén azt sem kérni, hogy segítsen neki a továbbiakban is. Hiszen csak most ismerte meg őt. Nem tudta befejezni a mondatot, inkább hagyta, hogy a lány saját belátása szerint maradjon ott, vagy köszönjön el tőle. Minden esetre örült volna annak, ha legalább ott áll valaki mellette, amikor szembekerül a tolvajokkal.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 25. 16:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. július 25. 20:11 | Link

Zali
(zárás)

Szívesen lennék egy ikerpár tagja. Az még plusz örömöt jelentene, ha egypetéjű ikrek lennénk. Olyan helyzeteket lehetne kihozni belőle, hogy az életünkből 10 évados sikersorozatot lehetne forgatni. Kislánykoromban mindig ment egy sorozat, amiben ikrek voltak. Az egyik nagyon szerény és kedves, a másik öntelt és gonosz. Egymás ellentétei. Ha született volna egy ikertestvérem, az órákon tudtunk volna bohóckodni a tanárokkal, vagy a barátainkkal. Ki tudtuk volna menteni egymást, a szorult helyzetekből. Megelégszem ezzel az egy öcsémmel is, de hátha születik még testvérünk. Egy húgocskának nagyon örülnék, nagyon elkényeztetném. Én lennék a legidősebb, és a legjobb fej. Még azt is megengedném amit a nagyi nem, vacsorára is csokit ennénk.
- Okés, hát lehet van valahol egy eltitkolt. Nem lehet semmit kizárni.. – mondom, majd tovább tanakodok. Miért is lopná el egy ember a testvére kabaláját? Fura az én gondolkodási módom, de Bigyó felügyelő segédének esetleg elmennék. Vannak olyan családok, ahol bevett szokás a szarkaság. Szó szerint. Mármint, én a közvetlen környezetemben ismerek ilyen famíliát, de nem mondhatok róluk rosszat. Az anyám barátnőjének (aki nem mellesleg boszorkány) bevett szokása, hogy a hallban tartott cukorkás tálkát kiürítse. Nincsen gyereke, akkor minek neki édesség? Jancsi, Juliska futás!
- Gondoltam hogy így volt! – jelentem ki, és kezdek ide-oda járkálni, észre sem veszem a lány távozását.
Nem mondta el miért félt annyira. Ráadásul el sem köszönt, és nem tudom a nevét, később nem találom meg. Ezért körbenézek, de már eltűnt. Hátha összefutok vele a folyosón egyszer.
- Figyi Zali, nagyon nehéz volna csak úgy elvenni tőlük. Már biztosan a klubhelyiségetekben vannak, mert késő van. Szerintem kérd vissza, vagy ha nem adnák, akkor kérd az egyik prefektus segítségét. Például Bettiét, belevaló csajszi. A lényeg, ne veszítsd el a fejedet és ne keveredj balhéba, okés? – tanácsolom a fiúnak.
- Ugyan semmiség, örülök hogy tudtam segíteni a rellonos csajszi vallatásában, és persze annak is hogy megismertelek. Elkísérlek egy darabig, úgy is először arrafelé megyek, azután meg készülődök, mert csajos pizsiparti lesz a szobánkban, alig egy órán belül. Indulhatunk? – kérdezem kedvesen, majd útközben további beceneveket ötletelek az új pajtinak.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 31. 23:12 | Link

Zay

  Zaydaynek igaza volt. Lassan visszamehetne ő is a körletébe. Este talán rákérdez azoknál a levitásoknál, hogy nem kaphatná-e csak simán vissza, amit elvettek tőle. Mondjuk nem sok esélyt látott rá, hogy csak úgy boldogan, bérmentve visszaszolgáltatják a szarkatollat. Hiszen a rellonos lány is egészen meg volt rémülve, pedig aztán rájuk ez annyira nem jellemző.
 Bólintott a másik utolsó mondataira. Bettit már ismerte,jó ötletnek tűnt a segítségét kérnie, bár nem akart belerángatni senkit egy ilyen gyerekes dolgok szülte konfliktusba. Még elválik, hogy lesz. Nem akart azért sokáig várni, nem volt ínyére az ötlet, hogy kabala nélkül repüljön. Még az is lehet, hogy simán megpróbálja visszalopni. Abból mégis mi baj történhet?
 - Részemről a szerencse, kedves Zay - válaszolta, arcára pedig mosoly kúszott. Amellett, hogy elvesztett valamit, szert tett egy új, kedves ismerősre. Remélhetőleg jövőbeli barátra. Boldogan fogadta Zay ajánlatát, hogy menjenek együtt egy darabig. Örült, hogy most kivételesen nem neki kellett annyit beszélnie, de még szoknia kellett a lány ilyesfajta közvetlenségét. Már nem is tűnt olyan borzasztónak ez a nap.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. augusztus 14. 13:57 | Link

Mihail Sz.
Jól éreztem magamat ma az Átváltoztatástanon. Volt több óra is, de nekem ez jött be a legjobban ma. Élvezetes volt, hiszen érdekes dolgokat tanultunk és láttunk. Tánya néni óráit egyébként is szívlelem, az egyiket volt szerencsém magam megtartani. Elég jól sikerült, remélem a többiek sokat dicsértek és ódákat zengtek a rátermettségemről. nem lett volna bátorságom, de mivel így hozták az események kénytelen voltam. Szívesen besegítettem, elvégre mire való egy TS?  Mi lesz ma ebédre? Számtalan ízletes fogás várható, mint ahogy már megszoktam de akkor is szeretek rajta gondolkodni. Még van egy jó fél óra ebédig, úgy döntök a bejárati csarnokban telepedek le egy kicsit nézelődni és a jegyzeteimet olvasgatni. Hozzám vetődött az egyik évfolyamtársam, egy levitás diák akivel öröm beszélgetni. Csak löki a témát, és ez tetszik. Pár perc múlva nagy bánatomra a következő saroknál el is válnak útjaink, mert neki elintézni valója támadt a körletében. Egyedül folytatom tovább az utamat, olyan tempóban hogy a hajam úgy libben mint a frissen kiteregetett lepedő. Nem ártana lassítani, valamelyik sarkon pórul járhatok. A szakaszt melyre tévedek, nagy zsivaj tölti be. Óra után mindig ilyen szokott lenni a kastély, ezért is nem foglalkozom vele. Megállok és kihúzom a táskámból az órarendet, és végig böngészem. Az ebéd után még lesz kettő órám, egy Jóslástan és egy Bájitaltan. Jól hangzik, de kell rájuk az energia. Anélkül hogyan lássam meg a jövendő titkait és hogyan kotyvasszam meg az Amortenciát? Elejtem a papírlapot, mert egy megtermett egyén szinte elszáguldott mellettem, és tornádót keltett a környéken. Csodálom is, hogy Dorothy nem került ide Kansasból. Nincs időm ezzel foglalkozni mert egy pillanatra meglátok egy ismerős arcot, mely gyorsan lesiet a lépcsőn. Felismerem Dankát, és remény tölti el a szívemet. Hátha ő is ebédelni megy, szuper lenne valakivel csacsogni. A téma lehetne a múltkori pizsiparti is akár, amit nagyon is élveztem. Utánaeredek, de az utolsó kanyarban persze lassítok. nem sokat segített. A történteket egy szóval tudnám leírni: Puff!
Hátra tántorodva majdnem elesek, de az egyensúlyomat meg tudom tartani. Tragikus módon a táskámnak most kell a vállamról lekanyarodnia, mely vagy tíz több száz oldalas tankönyvet tartalmaz. Nincs mit tenni, megkaptam a végső löketet és a fenekemre koppanok. A táska hozzá csapódik a hátamhoz, ráadásként. Azt sem tudom hova kapjak, amikor felismerem a dolgot amibe belecsapódtam. Nem is egy dolog, hanem személy. Szőke, vagy talán tejfeles hajú, jó magas, kékszemű. Egyből levágtam amint ránéztem, és eszembe jut ő már nem is diák, hiszen végzett.
- Te meg mit keresel itt, Sztravinkisz? Sztravi… Felejtsd el. Mihail? Ugye győztem? – kérdezem a legcsúnyább nézésemmel, és úgy összeszűkítem a szemeimet hogy meg is reped a szemhéjam. Talán.
Hozzászólásai ebben a témában
Szűts Lia
INAKTÍV


Új világ. Új élet. Új én.
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2021. szeptember 13. 09:02 | Link

Bossányi Karola

Pár nappal a tanévnyitó után

Belépve a bejáraton, elámult, ahogy körbe pillantott. Valósággal lenyűgözte a hely. Habár enek ellenére egészen elveszettnek érezte magát a nagy épületben. Nem volt nagy a nyüzsgés ezen a helyen, pár diák lézengett itt csupán. Lia viszont inkább csendesen vezette végig a tekintetét újra és újra a győnyörű helyen.
Később érkezett mint a többi diák. Már ugyan megvolt a ház beosztása, így a rajta lévő ruhán is látszódtak a zöldes díszítések, mégsem ismert egy Rellonos diákot sem, nos meg kell hagyni, senki mást sem.A tekintetével éppen ezért keresett egy-egy idősebb diákot, vagy esetleg egy tanárt, akitől segítséget kérhetne, hogy mégis merre induljon.
Viszont egyenlőre csak ott állt a hatalmas ajtó előtt. Kívülről igazán elveszettnek tűnhetett, az alacsony, vékony, barna hajú, elsős kislányka, holott ő egyáltalán nem szokott ilyen lenni.
A szoknyája szegéllyével szórakozott, miközben elindult a lépcső irányába. Ám meg is torpant, ahogy felért a tetejére, ugyanis fogalma sem volt arról, hogy innen merre tovább.
A holmija nagyrésze a szobájában volt, -nos legalábbis ezt mondták neki- ám azt nem említették, hogy a szobáját merre találja. Se a szobát, se semmi mást.
Utoljára módosította:Szűts Lia, 2021. szeptember 15. 21:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmok, álmok.
Bennük élek, bennük járok.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. szeptember 15. 19:28 | Link

Lia

Az egyik oszlop tövében nevetgéltem az egyik barátnőmmel, s megosztottuk egymással a nyár történeteit, mikor szemem sarkából kiszúrtam a távolban ácsorgó lányt. Először nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, tovább beszélgettem a barátnőmmel, de egy perc elteltével már feltűnt, hogy nagyon elveszettnek tűnik a lány, s mivel prefektus voltam, kötelességemnek éreztem, hogy megnézzem, tudok-e segíteni valamiben. - Akkor később beszélünk, most megyek - intettem még a barátnőmnek, majd lépteimmel célba vettem a barna hajú leányzót, s közelebb érve máris kiszúrtam rajta a zöld színt, tehát egy újabb rellonos. Létai bizonyosan örült volna az új jövevénynek, de még jó is, hogy nem ő bolyongott erre, mert annak semmi jó sem lett volna a vége.
- Szia, mi újság? Segíthetek neked valamiben? Olyan elveszettnek tűnsz, lemaradtál a rellonos csapatból? - kíváncsian pillantottam rá, mert picit furcsa volt, hogy a rellonos prefektusok nem voltak sehol, s ez a szegény lány így egyedül ácsorgott ebben a nagy térben. - Karola vagyok - nyújtottam még felé a kezem, és barátságosan rámosolyogtam, a kék plecsnimből talán kitalálta, hogy a levita házához tartozom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szűts Lia
INAKTÍV


Új világ. Új élet. Új én.
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2021. szeptember 16. 08:44 | Link

Bossányi Karola

Pár nappal a tanévnyitó után

Nem is vette észre a hozzá sétáló lányt, egészen addig, amíg meg nem szólította. - Oh, szia. Ennyire látszik? - Szinte halkan felnevettett saját mgán. - Igen, ami azt illeti most érkeztem, és fogalmam sincs, mi merre van. - Vallotta be őszintén, miközben a tekintetét mégegyszer körbe vezette a helységen. Majd a lányon is, vagyis inkább a ruháján, a rajta lévő kék színből, pedig arra következtetett, hogy levitás lehet a lány.
Mikor bemutatkozott, halvány mosoly szökött az arcára, és kezet fogott vele. - Örülök, az én nevem Lia.-Mondta egy apró biccentés kiséretében.
- Nos, igazából segíthetnél. Kissé tényleg elvagyok tévedve. Eltudnád mondani nagyjából, hogy mi merre van? - Nézett rá, a tekintete pedig valahol a határon volt a kérdő, és a kérlelő között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmok, álmok.
Bennük élek, bennük járok.
Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. szeptember 30. 19:38 | Link

Laines prof.
napi viselet

Honnan tudom hogy nincs ma iskolanap? Onnan, hogy nem szól az ébresztőórám, arra az esetre ha nem kelnék fel időre. Szükségem van a kis masinára, hiszen nem mindig tudok ráparancsolni magamra hogy Dévai kelj fel. Semmire se cserélném le, hiába ugraszt ki az ágyból rémülten, muszáj valahogy elkezdeni a napot. Tegnap péntek volt, így ma szombat reggel van. Tíz órát mutatnak a kis mutatók, tehát a reggelit már lekéstem. Nem baj, lemegyek egyet futni a szabadba, felkészítem a gyomromat a várható ebédre. Elég sokára tartott mire felvettem az edzőcipőt, meg a melegítő ruhát. Nagyjából félkor érek ki a körletből, és már az első pillanatban meglátok egy csomó embert a másik irányban. Most inkább nem állnék le bájcsevegni, így gyorsan elfordulok és a következő sarkon felszívódok. Utálom a lépcsőzést, de kénytelen vagyok mert még nincs lift a kastélyba. Biztos nem is lesz, ezért ezen felesleges gondolkozni. Olyan gyorsan sétálok el az egyik évfolyamtársam mellett a csarnokban, hogy nem veszem észre a földön heverő kis szilánkot. Nem tudom hogy került oda, de néhány perccel ezelőtt hallottam egy nagy csattanást. Miután belelépek akkor látom meg az egyik szemeteskukában egy egykori váza maradványait. Nem vágta meg a talpamat, talán csak pár centire van tőle. Nincs is időm ezzel foglalkozni, mert elviharzik mellettem egy alak, és a nyomában egy-két papír landol a földön. Látom hogy teli van írva, ezért nagy nehezen odabotorkálok és felveszem. Az illető pont a következő lépcsősor felé siet, de lassan elkezdek felé botorkálni és kiabálok utána.
- Hé! Elhagytad a papírodat, várj meg.. Laines prof. Bocsánat, azt hittem egy diák az – nyöszörgöm fáradtan, és a kezébe nyomom a papírjait majd leülök a padra. Próbálom kiszabadítani a szilánkot, de megvágom az ujjamat.
- Ú, ez nagyot csípett – nyögöm, majd összeszorítom a markomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 457
Írta: 2021. október 5. 00:18 | Link


X ruha   X zene   X megborítasz


Nem tudta már idejét sem annak, mikor aludta ki magát. Nem akárhogy, olyan igazán rendesen. A nyomorult alvásparalízisei, melyek néhány éve kínozták már időnként, azonban a szünet óta sokkal agresszívebben és gyakrabban törtek elő éjszakánként. Ha kérdezné tőle bárki is, ugyan azt mondaná: Egy sötét, magas férfi, hófehér szemekkel és vigyorral. Mindig ugyanazt az alakot látta, mindig azt az egy alakot, akit az előző tanévben néha napközben is vélt felfedezni szemei sarkából, mint árnyékot. Szerencsére akkoriban nem volt ennyire durva a helyzet, már csak azt kéne megtudnia, kivel beszélhet ezekről. Kivel deríthetné ki, miért romlott meg ennyire az alvása és ki vagy mi miatt. Csak nem kezd megőrülni?
Lehet kezdek megőrülni.

Élőholtként baktatott a bejárati csarnokban, a múltkori ködös karantént is az ágyában kuksolta végig. Szerencsétlenül igyekezett kihasználni minden percét, hogy aludhasson, de talán nem kell megsúgnom az eredményt. Elég ránézni a fehér pofikájára és a Chanel bőröndökre kékjei alatt. Na, ott a válasz.
Zombikullogása alatt eszébe jutott még az a bizonyos orosz alvási kísérlet is, amelyről egyszer a YouTube-on látott videót, lelki szemei előtt pedig ott lebegett az a kényszerzubbonyban ülő, eldeformálódott férfi mániákus mosolya, aki kitudja hány napja nem aludt és totál begolyózott.
Nem! Én nem akarok torz izé lenni! - gondolta magában, persze ez nem kívánságműsor. Úgy döntött, mégis a gyengélkedő felé veszi irányát, hátha kaphat valami gyógykezelést és alhat végre nyugodtan nyolc-tizenkét órát egyhuzamban.
Tizenkettő, erre volt szüksége. Meg egy pohár borra. Az mindig jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Don't fucking bark if you can't fucking bite.
Elias Napoleon Diaboli
Független varázsló, Animágus, Végzett Diák


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 303
Írta: 2021. október 6. 00:39 | Link

× get out of my way ×
---AGÁRDI KORNÉLIA AURÓRA---
× inner × the final episode ×

Élhetek azzal a kiváltsággal, hogy Mester közvetlen közelében tartózkodjam, miután van lehetőségem elhagyni azt a lepratelepet, amit iskolának hívnak a kedves kisdiákok. Még szavai visszhangzanak a fülembe, ahogy a robosztus épület egyre nagyobbnak tűnik - közeledem. Orromon keresztül távozik a füst, arrafelé sem pillantva hajítom el a csikket, ha éppen szerencsém van, taposok rá.
- Mi a terv? Ha nem kevered ki időben, a csávó kiherél.
Mindig jól esik, mikor megszólalsz, és hallhatom a hangodban a megbúvó aggodalmat. Tudod, a legjobb ebben, hogyha nekem fáj, akkor neked is, szóval kurvára értékelném, ha nem osztanál meg haszontalan információkat ezen az amúgy is retek őszi napon, és csak hagynád, hogy kitaláljam, mégis hogy kivitelezzem. Tisztában vagyok a buktatókkal, csak hálás lennék, ha nem nyomnád még te is nekem ezt a fos szöveget.
- Mindketten tudjuk, hogy nélkülem semmit nem érsz.
Képtelenség, hogy elfelejtsem, mert mindig felhívod rá a figyelmem. És igen, tudom. Nagyot szusszanva lököm be az ajtót, nem törődve hagyom magam után nyitva, ha valakit zavar, majd becsukja. Kezeim a talárt félretolva pihennek zsebeimben, fejemet előre hajtva szisszenek fel, ahogy a kellemes meleg kezdi körbeölelni kissé átfagyott lábamat. Kezem megremegve emelkedik ki zsebemből, már nyúlnék oda, mikor jobbról érzem meg a testet, ami nekem ütközik. Automatikusan ökölbe szorulnak ujjaim.
- Nem bánthatod.
Kussolsz! Hogy ne bántsam, amikor… Fejemet kapom oldalra, ám még így is kicsit lejjebb tartom, hogy szembesülhessek a nálam sokkal alacsonyabb lánnyal, akinek akkora karikák éktelenkednek a szeme alatt, öröm rájuk nézni. Fénytelen kékjeimben villan meg az elégedettség, ahogy végig mérem, miközben kiegyenesedem.
- Még egy ilyen, és az arcodra kiülő világfájdalom lesz a legkisebb gondod - emelem feljebb fejemet, lesandítok rá. Vajon megéri energiát belefeccölni abba, hogy úgy formázzam, ahogy nekem jól esik? Fiatalnak tűnik, még bőven megvan a lehetőségem arra, hogy úgy mozogjon, ahogy én fütyülök, és talán még annyira nem is lenne megerőltető. Mit gondolsz?
- Rendesen aranyos az arca, vágod? Tartsuk meg! Naaaaa! Játéknak, tudod.
Olyan vagy, mint egy kibaszott három éves, amivel egyáltalán… de, rendben van. Megoldod. Értettem. Akkor megtartjuk. De hagyd rám a többit, mert csak összezavarsz megint, ha pofázol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“How can people believe
you are nice

When you are actually satan.”
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. október 6. 19:48 | Link

Lia

Mosolyogva bólintottam a leányzó kérdésére, ezzel is jelezve neki, hogy igen bizony, teljesen elveszett báránynak tűnik itt a nagy rengetegben. Nem is igazán értettem, hogyan szakadhatott le a “csordától”, a rellonosok tudtommal azért ügyeltek rá, hogy ne széledjenek szét. Ettől függetlenül azonban bármikor történhetett ilyesmi, ezért is voltunk mi prefektusok, hogy segítsük az elveszett, kósza lelkeket. - Nos, ezen segíthetünk, gyere csak, megmutatok neked mindent - mondtam, miután kezet ráztunk és bemutatkoztunk egymásnak.
- Tetszik a neved Lia, egyszerű és könnyen megjegyezhető. És persze, van időm, hogy körbevezesselek, gyere csak - bólintottam, majd megvártam, hogy kövessen, s elindultam egy normál tempóban felfelé az első pár lépcsőfok irányába.
- Ez itt ugye az előcsarnok, ahová érkeztél, most innen tudunk elfordulni jobbra-és balra is. Ha abba az irányba mész, ott találhatsz egy büfét is, de nem ajánlom, mert nem olyan finom a szendvicsük. Erre lesznek a lépcsők az első emelethez - magyaráztam, s meg is indultam felfelé a lépcsőkön. - És honnan érkeztél, belföldről, vagy esetleg külföldről?- kíváncsi lettem, mert nem is egy diákunk akadt, aki más országból érkezett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2021. október 6. 21:04 | Link

Vince Áron
köszönöm

Az agyam túlságosan tele van mindennel. Vera megmondta, de az istenért sem vallanám be neki, hogy igaza volt, mert nem olyan a kapcsolatunk. Majd az utolsó utáni pillanatban elmondom neki. Tárgyalásról megyek tárgyalásra mindhárom városba, de az iskolában is teljesíteni kell, és amíg a diákjaimtól elvárom a minimális teljesítményt, addig úgy vagyok vele, hogy magamtól a maximumot szükséges, ha már én keserítem meg az ő életüket. Lafayette minduntalan felbukkan a gondolataim között. Az első találkozásunk bár nem sült el a legjobban, de a másodikat minden szempontból kihasználtuk, míg a következők… mesterkéltek voltak. Fogalmam sincs mit szeretne tőlem vagy mit sem, azzal sem vagyok tisztában, hogy én mit szeretnék magamtól, nemhogy még tőle, mikor letisztáztuk. Míg én a mának vagyok hajlandó élni, addig ő az igaz szerelmet keresi. Nem tudom, hogy naivnak vagy bátornak hívjam-e.
A hang zökkent ki a gondolataim közül. Azonnal megtorpanok, pedig abban sem vagyok biztos, hogy nekem szólnak, mert hát… megfordulok, majd találom szemben magam egy levitással. Mosolyom kerül fel ajkaimra, ahogy elveszem tőle a papírokat. - Semmi baj, és igazán köszönöm, hogy utánam hoztad őket - pillantok a papírokra, végül csak becsúsztatom őket a kezemben tartott könyv lapjai közé. Tekintetemmel követem a fiút, ahogy leül egy padra, majd a tenyeréhez nyúl. Értetlen lesz a tekintetem, fülemet megüti a halk hang. Lassan lépek közelebb, lepillantok rá.
- Minden rendben van? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, barnáim ismét a tenyerére esnének, azonban ökölbe szorítja kezét. Szusszanva ülök le mellé, táskámat teszem magam mellé, a többi cuccal együtt. - Mutasd - nyújtom ki felé kezemet. Nem vagyok gyógyító, de mielőtt elküldöm a gyengélkedőre, talán enyhíthetem a fájdalmát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 457
Írta: 2021. október 8. 02:18 | Link


X ruha   X zene   X megborítasz


Már ő maga sem tudta pontosan merre járt az esze. Elkalandozott teljesen. Nem akarta, egyébként megjárni a gyengélkedőt, másrészt kénytelen volt, mert nem fogja bírni az órák monoton haladását. Valljuk be, a koncentráció igen fontos dolognak számít egy iskolában az órákon s azokon kívül.
Egyfolytában az arca sziluettje lebegtek karikás szemei körül, ahogy zombiként csoszogott végig a bejárati csarnokon. Bevillanó képek úsztak be szépen az elméjébe az árnyalak furcsa, nem emberi vigyoráról. Na meg az a tekintet.... borsódzott a háta. Észre sem vette igazából, hogy körülötte mások is voltak, tulajdonképpen nem látott s nem hallott. Céltudatosan a gyengélkedő felé vonszolta fáradt testét, míg neki nem ütközött valakinek. Erre azért kicsit észbe kapott és felébredt, mert hát őt is megrendítette, ráadásul egyébként sem volt az a kötekedős fajta. Lassan felnézett azokkal a fekete karikás kékjeivel aztán végigpásztázta a srácot. Érdeklődve konstatálta, hogy bizony ő is sokkal magasabb volt. Talán Zalántól is. Ebben azonban már nem volt biztos.
Hallotta ám, hogy mondott valamit, de csak tompa dünnyögés jutott el a füléig és felfogóképességéhez, pedig füleit csak haja takarta, mely nem fog le annyi zajt, mint egy füldugó.
- Ne haragudj! - emelte maga elé kezeit, mintha csak megpróbálná megvédeni magát. Látta az ökölbeszorult kezet és a jeges tekintetet, ez a srác nem épp a legbarátságosabb alaknak tűnt. Igazából tavaly nem is látta, talán új a srác? Vagy csak mindig elkerülték egymást? Bár Kornélia nem sokat járt ki előző évben az Eridonból, csak talán az év vége felé kezdett kicsit bevállalósabb lenni. Na ja, a végén a banya portréját köpködte. Micsoda példamutató elsős volt.
- Ha eltörtem valamit vagy kizökkentettelek, kérlek hadd tegyem jóvá. Nem akarok én bajt. Csak aludni... - nem, ő tényleg nem szeretett volna sem bajt, sem pedig egy ráakaszkodó bullyt, aki napi rendszerességgel veszi el a pénzét és csináltatja vele a háziját. Bár nem tűnt másodikosnak Kori szemeiben, de mi van ha bukott diák? Lehet nem szívlelné, ha eldalolná neki ezt a Jimmy nótát. Amiből csak a refrént tudta. Azt sem teljesen. Csak a Bukott diák vagyok már rég sort.
Megdörzsölte szemeit, hátha segít majd neki a hallásban és reménykedett, nem esik össze a kimerültségtől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Don't fucking bark if you can't fucking bite.
Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. október 9. 20:35 | Link

Laines prof.
napi viselet

Mindig szégyeltem bevallani, hogy kiskoromban kikészültem a vér látványától. Mivel minden gyerek eleven, én is gyakran elestem és meghorzsoltam magam és mikor elkezdett vérezni, azonnal becsuktam a szememet. Szerencsére mára már kinőttem belőle, de akkor sem komálom az ilyen sérüléseket. Tudom hogy a szervezetem kis katonái már éppen jó ízűen kebelezik be a baktériumokat a sebemnél, és nem komoly az egész de akkor is. Főleg hogy most nem otthon vagyok, és még egy tanár előtt sikerült balfékeskedni. Verjem bele az egészbe. Még jó hogy totálisan fekete szettbe vagyok, mert amikor öltöztem a kezembe került egy fehér póló is. Annyi előnye a dolognak lett volna hogy szeretem a pöttyös felsőket, csak a vérfoltra lett volna egy-két kivetni valóm. Elkezdek magamnak örülni, mert csak egy-két ismeretlen évfolyamtársam lézeng a közelben így nem látják a nagy Dévait aki úgy szorítja a markát, mint egy cserebogarakat vagy katicákat elrejtő kisgyerek az óvódában. Kicsit megnyitom a kezemet, de látom hogy elég szép mennyiségű vér elhagyta a testemet, és a tenyeremen és elvágtam egy vonalkát. Ne játszad a fejedet hülyegyerek, ennyi erővel a melléd éppen letelepedő férfi ölébe is vethetnéd magadat, és bömbölhetnél mint egy dedós. Na, nagyon bántja az egómat hogy segítségre szorulok. Elő kellett volna vennem egy zsepit, belecsavarni a kezemet és ahoyt inteni Lainesnek.
- Mi? Ja, persze. Rendben vagyok – nem is figyelek oda rá, csak próbálok az edzőcipőmre koncentrálni szégyenemben. Jó hogy nem vagyok elpirulos fajta, mert akkor már az egész fejem tüzelne valószínűleg. Milyen jól is állna a bőrömnek a rózsás szín. Mikor nyújtja a kezét, végre kinyitom a markomat és megszemlélem.
- Nem is olyan vészes.. Áú, finomabban! – szorítom össze a fogaimat és sipítok, de nem tudom eldönteni hogy a seb húzódott össze vagy ő ért hozzá.
- Bemegyek az egyik mosdóba és lemosom. Majd begyógyul. Zsepije van? – kérdem, és tartom a másik kezemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky M. Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. október 16. 22:04 | Link


Egészen abszurd érzés volt arra gondolni, hogy milyen szerencse, hogy az évnyitókon csak a legjobb eredményt elérőket szokás kihirdetni, és azokról jótékonyan nem beszél az igazgató, akiknek nem sikerült évet lépniük. Ahogy Lilla az évnyitón ült, és ezen elmélkedett, kedve lett volna elátkozni maga alatt a padlót, hogy elsüllyedhessen benne szégyenében. De talán egyszerűbb, és kevésbé destruktív lenne egyszerűen felállnia az asztaltól és még azelőtt távozni, hogy minden tekintet a Rothman professzorra szegeződik.
De valahogy képtelen volt mozdulni, és nem csak a gyötrő éhség tartotta az asztalnál, hanem mert egész egyszerűen összeegyeztethetetlennek érezte nem meghallgatni az évnyitó beszédet. Mintha nem állna föl és hallgatná végig a himnuszt. De legalábbis eléggé helytelennek találta, és ebben az évben mindent jól akart csinálni. Nem kezdhette azzal, hogy nem tiszteli meg az iskola vezetőjét, és nem figyel oda, mikor a tanári gárdában történt változásokat taglalja. Mert, hogy ez őt is érintette, ha a dicsőségfalra felkerülés nem is.
De aztán nem csak azt bánta meg, hogy maradt, hanem azt is, hogy egyáltalán felkelt ma az ágyból. Egy név ütött szöget a fejében, és onnantól kezdve a többi bejelentett oktatót már nem is hallotta. Frida. Frida Bergstein. A vezetéknév nem csengett ismerősen, de ami előtte állt, olyanból Lilla csak egyet ismert, akiről tudta, hogy a tanári pálya szóba jöhet. A szentségit!
Miután meggyőződött róla, hogy bizony ez az a Frida, és nem egy másik, komolyan elkezdett gondolkodni rajta, hogy hogyan is volt az az átok, de végül elvette az ötletet, hogy lyukat üssön a nagyterem kövébe. Végül inkább megpróbált láthatatlan lenni, ami persze kimerült abban, hogy megpróbált elbújni társai takarásában, akik nem értették, mit izeg-mozog. Aztán ahogy az étkezés véget ért (egy falatot se tudott lenyelni), az elsők között pattant fel, és indult el kifelé a teremből. Ha közel lett volna a kijárathoz, még jó is lett volna, de így elég sokáig tartott, mire kiverekedte magát, és közben a Süveges csajt is fellökte, aki átesett a padon, és lábaival ott kalimpált. De erre Lillának nem volt ideje, valaki majd úgyis felsegíti.
Végre kiért a bejárati csarnokba, és már épp indult is volna fel a lépcsőn, mikor megtorpant. Rájött ugyanis, hogy addig babrált a pálcájával, hogy aztán nem tette el azt, csak lehelyezte az asztalra, mintha az is egy lenne a kihelyezett evőeszközök között. És persze, hogy ott maradt! Annyira mehetnékje volt.. most mehetett vissza.
Megfordult, és fáradt sóhajt hallatva sarkon fordult, hogy visszamenjen a varázsvesszőért. Remélhetőleg már nincs odabent senki, akivel túl kínos lenne találkoznia. Nem mintha örökre elkerülhetné. De ez legyen a holnap, majd a holnapután és az azután problémája.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky M. Lilla, 2021. október 17. 09:43
Hozzászólásai ebben a témában
Elias Napoleon Diaboli
Független varázsló, Animágus, Végzett Diák


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 303
Írta: 2021. október 17. 00:27 | Link

× get out of my way ×
---AGÁRDI KORNÉLIA AURÓRA---
× inner × the final episode ×

- Szerinted ide csak ilyen balfaszok járnak?
Nem tudom, de mi sem leszünk mások. Nem lehetünk, és ezt te is nagyon jól tudod, úgyhogy moderáld magad, és legalább az első pár hónapban hitessük el velük, hogy nem vagyunk annyira rosszak. Kivéve vele, mert vele már most elbasztuk, de mivel nagyon szépen megkértél, hogy tartsuk meg, tényleg, mint valami háziállatot, így eleget teszek a kérésednek. De tudod, mi az alku ilyenkor mindig.
- Ünneprontó vagy. De tudom. Csendben maradok, csak ne cseszd el nekem.
Mintha hagynál más választást, minthogy ne úgy cselekedjek, ahogy neked jó. Ennyire nem kellene ostobának nézned, különben a végén tényleg elcseszem, csakhogy főhess a levedben pár napig. Akkor vagy a legjobb társaság, gondolom ezt is tudod: akkor kussban vagy. Nem úgy, mint a lány. Szavaim halkságuk ellenére vágják át korbácsként a köztünk lévő levegőt, de neki még van ideje nézelődni, amíg végre leesik neki, mégis mi történik. Szemöldököm mozdul, már tényleg elismerően, miközben ujjaim engednek ki öklömből.
- Kurva szarul nézel ki - közlöm a tényt mindenféle teketória nélkül. Bizonyos, hogy fiatalabb nálam, de mielőtt bárki is azt hinné, nem fogok neki állni megtippelni a korát, mivel nem is érdekel, plusz van jobb dolgom is ennél. Például megszerezni magamnak, aminek a legegyszerűbb módja, ha… - Nem tudsz aludni? - hajolok lejjebb, hogy ne tornyosuljak annyira fölé. Az arcomra kerülő halvány mosoly nem árulkodik másról, mint kedvességről, és a tőlem telhető legtöbb bizalmat szeretném általa sugározni a lány felé, mialatt eltűrök arca elől pár tincset füle mögé. Kezemet húzom vissza, lazán csúsztatom zsebembe, és töretlen mosolygok felfelé rá. - Miért nem? - nem mintha érdekelne. Sokkal jobban megmozgatta a fantáziám mondandójának az a része, hogy jóvá szeretné tenni a hibáját. Több ilyen diák kellene ebbe a leprába, és máris nem lenne annyira elviselhetetlen, mint amilyen most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“How can people believe
you are nice

When you are actually satan.”
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 457
Írta: 2021. október 19. 02:32 | Link


X ruha   X zene   X megborítasz

Az ijesztő tekintet és az ökölbe szoruló kéz hamar felsötétítette Kornélia amúgy is –jelenpillanatban- lassú felfogását, hogyha nem cselekszik, lehet szerez magának egy ellenséget. Ő azért végignézett rajta, míg tehette és megbeszélte önmagával fejben, hogy egy magas és helyes fiúnak ütközött neki, nem mintha számított volna ott.
Mint kés a vajon, úgy törték meg a rellonos szavai a puskaporos csöndet, mire Kori beismerően bólintott, valóban kegyetlen szarul nézett ki és érezte is magát mellé. Az már csak hab a tortán, hogy talán kárt is okozott neki.
Addigra lesütött szemekkel állt előtte, érezte el tudna aludni is akár, de ott, abban a helyzetben ez nem volt épp a legbölcsebb dolog. Aztán történt valami és felkapta tekintetét. Éppen sikerült elcsípnie azt a halvány, meleg mosolyt, melyet neki címzett Elias. Talán félreismerte volna? Talán mégsem haragudott rá?
- Alvásparalízis, rémálmok. Ilyenek -  vonta meg vállát. Ahogy hozzáért és rakoncátlan tincseit füle mögé tette, tüstént belepirult akaratlanul is a mozdulatba. Gyorsan elfordult és pofozgatni kezdte magát, hogy mihamarább visszakapja eredeti hófehér színét, de a pofonok végett csak pirosabb lett a bőre. Feladva azt egy sóhajjal fordult kipirosodott arccal a rellonos felé és megismételte magát:
- Ne haragudj, ha tényleg kárt okoztam neked. Kifizetni nem biztos kitudom, de kompenzálni szeretném valahogy – a becsületesség ott dobogott benne, nem is sejtette, milyen szituációba mászott egyenesen bele. Egyáltalán nem sejtette, kivel vagy mivel találkozott éppen szembe, de ha a tarot pakli egyik lapjához lehetne hasonlítani a fiút, akkor gondolkodás nélkül az XV. Ördög lapjára esne a választás. Ez a lap tudniillik nemcsak a saját sötét oldaladat is reprezentálhatja, de a csábítás és a kísértés lapja is, melynek a fiú épp tökéletes példája volt.
- Jaj izé, Agárdi Kornélia Auróra vagyok, másodikos eridonos – nyújtotta ki kezét kézfogásra, hátha megtudhatja a titokzatos idegen kilétét és ezzel is kicsit jobban segítve a kommunikációt kettejük között. Egész kedvesnek tűnt az előbb, biztos csak Kori látott rémeket a csúnya nézéssel kapcsolatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Don't fucking bark if you can't fucking bite.
Szűts Lia
INAKTÍV


Új világ. Új élet. Új én.
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2021. október 19. 22:14 | Link

Bossányi Karola

Pár nappal a tanévnyitó után

-El se tudom mondani mennyire köszönöm. – Nézett hálásan a lányra, majd elmosolyodva követte. – Mivel az évnyitón nem tudtam itt lenni, így alig tudom mi merre van. Nos, mint azt magad is láthattad. -Nevetett fel halkan. A kezdeti stresszelése már eléggé feloldódott. Miközben felsétáltak a lépcsőn, ismételten körbe pillantott. – Még mindig nem tudok betelni ennek a helynek a látványával. – mondta szinte elragadtatva, és képzelte hogyan is festhet most ahogy ámulva körbe pislog, holott még csak az előcsarnokban jártak.
– Ó, hát ezt jó tudni. – felelte a lány büfés megjegyzésére, miközben igyekezett tartani vele a tempót. – És az első emeleten mi van? – Tisztában volt vele, hogy eléggé esetlenül hangzott a kérdés, de ez az igazság, tényleg nem tudta.
- Nos, belföldről, azaz eddig is Magyarországon laktam. Anyukám német, és sokan úgy gondolják, hogy én is ott nőttem fel. Bár igazából Győrben. – Mesélte elmosolyodva, ahogy követte a lányt. – És te, Karola? Hova valósi vagy? – Kérdezte kedvesen érdeklődve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmok, álmok.
Bennük élek, bennük járok.
Elias Napoleon Diaboli
Független varázsló, Animágus, Végzett Diák


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 303
Írta: 2021. október 25. 22:43 | Link

× get out of my way ×
---AGÁRDI KORNÉLIA AURÓRA---
× inner × the final episode ×

Az egyetértő bólintás sokkal többet elárul, mint azt gondolná. Mindezek után még belesimul a hangom adta nyugalomba, mintha pár pillanattal ezelőtt nem az fordult volna meg a fejemben, hogy tudnék neki fájdalmat okozni. Ha kell, akár évekig is - éppen ezért, minden ép eszemet összeszedve mosolyodom el halványan, ahogy lejjebb hajolok. A válaszra hümmentek, kezem már mozdul, hogy a tincseket tűrjem el arcából. Ám az utána következő reakció még engem is meglep.
- Komolyan beszélsz? Ez mindenkit meglepne, mégis mi a fasz?
Felegyenesedem, zsebeimbe süllyesztem kezeimet, amíg a lány konkrétan pofozgatja magát. Túlzás lenne azt állítani, hogy türelmesen, de moderálva magam várom, hogy végre képes legyen valami emberi lényként viselkedni, és netalántán még vissza is forduljon felém, hogy legalább valamennyire érdemben folytathassuk a beszélgetést.
- Azért szórakoztató volt.
Az, de nem érek rá ennyi időt elcseszni erre, mikor ennél mindennek több értelme lenne, csak megint belerángattál a baromságodba, én meg eleget teszek neki. Kékjeim a velem szemben lévő falról esnek ismét a lányra, aki megszólal, de értelmes megint nem esik ki a száján. Halkan nevetve emelem kezeimet szemeimhez, könnyed mozdulattal dörzsölöm meg azokat, majd ahogy leejtem magam mellé fejem felfelé fordul. A plafont szuggerálom pár pillanatig.
- Borzasztóan idegesítő vagy, mondták már? - biccentem előre fejemet, majd pislogok lefelé, leginkább a felém nyújtott kézre. Igyekszem koncentrálni az elhangzó névre, de ahogy kiejti a száján, úgy is felejtem el.
- David Jeremy - sütöm le tekintetem a felém nyújtott kézre, felső ajkam húzódik fel minimálisan, ahogy csak belegondolok abba, hogy hozzám érjen. - Nem érdekel melyiket használod - előzöm meg a felesleges kérdéseket, hogy én melyiket használom, és lehet hab a torta tetején, hogy az sem érdekel, ő melyiket használja - még a vezetéknevem sem hangzik el. Legalább abban biztos vagyok, hogy két név hangzott el, plusz a háza és évfolyama, mintha minimum kihallgatáson lenne. Talán nem is áll messze ez annyira a valóságtól.
Utoljára módosította:Elias Napoleon Diaboli, 2021. október 25. 22:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“How can people believe
you are nice

When you are actually satan.”
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Speak your mind even if your voice shakes
Írta: 2021. november 1. 11:23
| Link

x


Kétszínű vagyok? Dehogy. Maximum manipulatív. De az is igaz, hogy Zalán csak azt kérte, hogy őt ne kérdezgessem a halántékán éktelenkedő hegről, szóval mást megkérdezhettem. És erre a legjobb a pletykás lánybanda volt a nagyterem asztalánál. Magamra erőltettem egy műmosolyt, és szinte csillogó szemekkel néztem rájuk.
- Jézusom, láttátok egy nyár alatt mennyit izmosodtak a fiúk? Főleg Zalán, azért elég helyes lett, kár hogy ott van rajta az a heg. Nem tudjátok, hogy került oda? – ivódtam be két mondat után, ők pedig azonnal mesélni kezdtek. Of course. Lételemük a szóbeszéd. Csakhogy minél többet hallottam, bennem annál jobban ment fel a pumpa, mintha valaki direkt felfőzte volna a véremet, hogy a fülembe lüktessen. Felpattantam az asztaltól, a lányokat egy szó nélkül hagyva magukra – nem mintha nagyon érdekelte volna őket. Sétálnom kellett. Gondolkodnom, mielőtt cselekszem, hiszem híresen rossz pillanatnyi döntéseket tudok hozni. Karjaimat magam mellett lóbálva, indulatosan szedtem a métereket kifele a kastélyból, el az emberektől. Erre nem jött velem szembe?
Egy pillanatig elgondolkodtam. A helyes választás az lett volna, ha hagyom elmenni mellettem. De egyszerűen képtelen voltam. Nem tudtam volna úgy tükörbe nézni. Milyen barát lennék úgy? Barát. Akik hónapokig nem beszéltek, de most hirtelen megint igen.
- Könnyű a kisebbekkel kikezdeni, mi Augustine? Félsz, hogy a veled egyenrangúakkal esélyed se lenne? – ragadtam meg a férfi vállát, és kényszerítettem, hogy rám nézzen. Magasabb volt. Sokkal, és tudnom kellett volna, hogy talán esélyem sincs, az agyam egyszerűen mégse fogta fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 457
Írta: 2021. november 1. 19:46 | Link


X ruha   X zene   X megborítasz

Már kezdte visszanyerni józan eszét a kezdeti sokkból. Azért nem számított mindennapinak, hogy egy hímnemű ide-oda igazgatta Kori tincseit. Ezeket általában ő a vad fejrázással és rockereket megszégyenítő headbangel szokta megoldani. Igazából ezekkel csak ront rajta és a végére olyan, mint Maugli vagy Pumukli. Barna Pumukli, nem vörös!
Arca csak tovább lángolt, melyek eltűnését pofonjaival nehezítette s lám feladta. Logikátlan megmozdulás volt, nincs kétség.
Talán nem kellett volna megint a bocsánatért esedezni, de az eridonos köszönte, nem kért az idősebbek haragjából. Ha pedig a kutya kovászt eszik, ez a fiú akkor is idősebb volt a lánynál. Az említett utóbbi szépen lassan végigkövette pillogóival a srác minden mozdulatát, testtartását és azt a szarok a világra stílusát. Ezekből fakadóan hamar rájött, nem olyan valakivel akadt össze, mint mondjuk Masa.
- Hát... - elgondolkodott. Idegesítő lett volna? Igazából ez a vélemény embertől függött, eddig nem nagyon vágták a fejéhez és ő is próbált a lehető legvisszafogotabban örülni új dolgoknak. Vissza akart vágni, Kori nem tartotta magát soknak és főleg nem idegesítőnek. Azonban új diák lehetett a fiú, nem akart az első ellensége lenni.
Ezért mély levegőt vett.
Úgy döntött mosolyt erőltet magára és megpróbál bemutatkozni, ám ez sem úgy sült el, ahogy ő azt a kis fejében elképzelte és jobbnak látta visszahúzni a mancsát. Ez nem fog vele kezet fogni.
Bunkó - gondolta, ám a két keresztnévre felfigyelt. Szóval választhatott? Príma.
- Szóval Jeremy, ha? - kezdett bele - Ha lenne kedved együtt lógni fura arcokkal később vagy csak némán elvonulni és nem szólni senkihez, engem megtalálsz az Eridon falai között - vállat vonva dobta fel a labdát, bár számított a leszarom stílusú válaszra vagy az elutasításra, de kis buta naiv lány úgy volt vele ő megadja a lehetőséget és ha él vele vagy sem, ő megtette az első lépést.
- Egyébként bírom a stílusod - orrával Jeremy ruházata felé bökött elmosolyodva. Fekete karikái ugyan még így is sötéten feküdtek kékjei alatt, de legalább végre visszanyerte eredeti színét, nem lángolt a feje.
Mint minden, ez a mosoly sem tarthatott örökké. Hiába, hogy végig a srác szerelésére koncentrált, azt az árnyalakot látta megmozdulni a fiú mögött ezért rögtön lefagyott. Az alváshiány vagy a stressz? Esetleg a rendszertelen evés valamint a fényviszonyok szórakoztak az elméjével és csak ő értette félre?
- Mögötted - motyogta, de már addigra semmi sem volt ott. Tényleg indulnia kellene a gyengélkedőre, biztos tudnak kezdeni ott valamit az alvásproblémájával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Don't fucking bark if you can't fucking bite.
Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. november 1. 20:49 | Link

Ő s z i   S z é l

Új tanév, új lehetőségek, mondá mindenki valaha, kivéve Augustine-t, aki természetesen ugyanúgy tervezte tölteni ezt az évet is, mint az előzőt. Balhékkal. Meglepő módon idén még egyetlen verekedést sem írhattak számlájára, de ez inkább annak volt köszönhető, hogy a szünetben apja kellőképp ellátta a baját és a széttört favállfa, valamint a bőröv nyoma még mindig ott éktelenkedett hátán. Nem fáj annyira és korántsem éget úgy, mint aznap, mikor a büntetést kapta és képtelen volt védekezni, ellenben ahhoz elég volt, hogy emlékeztesse a húzódás. Ha bárki azt hinné, ettől kevésbé volt kedve másokat szétütni, akkor nagyon tévednek, viszont ezúttal úgy volt vele, hagyja, hogy belé kössenek.
Mindig mikor így van vele, általában számításai be is jönnek, ám ezúttal nem egy tökös srác esik neki, hanem valami random csaj fordul felé a folyosón, kapja el és rángatja meg. A vállát markoló ujjak még érintik a nemrég szerzett sebhelyeket, emiatt pedig szíve szerint felszisszenne vagy elhúzódna. De vajon mi történne, ha valami kislány miatt megfutamodna? Ne, bele se gondoljunk.
Mivel alapelvei közé tartozik, hogy nőt nem bánt – legyen bármilyen idegesítő és semmirekellő is -, így mindkét karját használva lesöpri magáról a kezeket, majd ő maga ragadja meg a finomnál valamivel erősebben az eridonos felkarjait. – Az a szerencséd, hogy nőt nem ütök. Ettől függetlenül egyszer azért elmondom Neked is, hogy még te is megértsd – azzal a lendülettel erővel próbálja kibillenteni a lányt egyensúlyából és a mellettük lévő falhoz nyomni. Nem kifejezetten durva egyetlen mozdulat sem, így leginkább a váratlanság erejével csap le. – Ne üsd bele az orrod a dolgomba. Menj és nyalogasd a kis Somogyi és Hollósi sebeit, úgy látom te amúgy is nagyobb tököt növesztettél, mint amekkora annak a két madárnak együttvéve van – azzal elereszti a lányt, ám szemeiben gyilkos indulat csillan. Tudniillik, lehet, hogy fizikálisan sohasem bántana egy ellenkező neműt, de ki mondta, hogy adott esetben nem küldene rá átkot…? Nem operál tehát komoly erővel, inkább megfélemlítéssel és dominanciával reagál a heves kezdeményezésre. Persze, ha esetleg nekiesnek, meg fogja védeni magát, bár erre remélhetőleg semmi szükség nem lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Speak your mind even if your voice shakes
Írta: 2021. november 1. 22:36
| Link

x


Fogalmam sincs, hogy mire számítottam. Nem bocsánatkérésre. Nem esedezésre, és lehetőség szerint nem is egy lila karikára a szemem körül. Szimplán csak úgy éreztem, hogy meg kell védenem Zalán becsületét, amennyire ennyi idő elteltével legalábbis képes vagyok. Azonban az erős markok a karjaimon egy pillanatra elbizonytalanítottak. Összerezzentem a hirtelen érintésre, évekkel ezelőtt volt utoljára, hogy valaki ennyire belemászott volna az aurámba, mint ez a srác.
- Oh azt ne mond, hogy most hálálkodnom kéne neked - néztem vissza ugyanolyan dühvel, és hagytam, hogy beszorítson a fal és saját teste közé. Egyszerűen képtelen voltam testtel is védekezni. Mintha csak a szavak maradtak volna nekem, és az arcomra már évekkel ezelőtt kiült indulatos ráncok.
- Zalán a barátom, szóval ameddig őt bántod, addig az én dolgom is. Ettől függetlenül egyszer azért elmondom Neked is, hogy még te is megértsd. - ismételtem meg ugyanazt a lekezelő mondatot, amelyet rám alkalmazott. Nem lettem fogyatékos, attól még hogy nő vagyok. - Tartsd magad távol tőle! - sulykoltam minden mondatot az arcába. Legszívesebben ellöktem volna, minden egyes porcikám tiltakozott a közelség ellen. Mégsem tettem semmit, csupán csak elemeztem. Az arcvonásait, testének helyzetét, mozdulatait. Azt mondta nem fog megverni, de nem jelentette, hogy egyszer ne tehetne kivételt. Hiszen milyen gyorsan szegik meg az emberek a maguknak tett ígéreteket?
- Nem érdekel, ha önértékelési problémáid vannak. Ha iszol, drogozol vagy a franc tudja milyen önromboló dolgot teszel. De ha csak még egy ujjal hozzáérsz bárkihez, akit szeretek, megkeserülöd - húztam ki magam egy kicsit jobban, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy mellkasunk közelebb mozdult egymáshoz. Összeszorított fogakkal, villámló tekintettel néztem egyenesen az ő íriszeibe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Elias Napoleon Diaboli
Független varázsló, Animágus, Végzett Diák


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 303
Írta: 2021. november 2. 19:47 | Link

× get out of my way ×
---AGÁRDI KORNÉLIA AURÓRA---
× inner × the final episode ×

Vele is csak eggyel többen vagyunk ezen a bolygón, ha még egy ennyire egyszerű kérdésre sem tud válaszolni. De persze kéretlen információkat, mint a neve is, azt tud közölni, ráadásul minden formalitással megspékelve, amit úgy hagyok figyelmen kívül, mint a nemrég megpróbált mosolyát. Legalább megpróbálta, még ha csúfos kudarcba is fulladt az egész.
Szemöldököm mégis akaratlan emelkedik meg, mert nem áll meg a visszakérdezésnél, de pillanatok múltán már ott tartunk, ha lógni szeretnék fura arcokkal, akkor keressem meg nyugodtan és áll rendelkezésemre. Ennek a lánynak biztosan valami elmebaja van, és ha már én mondom, akkor el kell gondolkodni rajta, mert ez már jelent valamit. Elég egyértelmű és mély “pf” hang hagyja el torkomat. Faszért mennék én az Eridon közelébe, amikor a Rellont nem tudom elviselni? Ó, édes istenem, mit ugrál már a témák között? Mikor vesz levegőt?
- Ja, kösz az ajánlatot - felelem végül tömören, mert esélytelennek tartom, hogy én bármikor is feltűnjek az Eridon környékén, főleg azzal a feltett szándékkal, hogy éppen őt keressem. Vajon ő tényleg elhiszi, amit mondd, vagy csak kimondja, hogy beszéljen?
Meg sem rezzenek az érkező bókra, és mindenki mással ellentétben, nem nézek végig magamon, ahogy normális emberi reakció lenne, csupán egy biccentéssel konstatálom az elhangzottakat. A legtöbb esetben fordítva is kéne működnie a dolgoknak, mármint, hogy nekem is bókolnom kellene, de már közöltem, hogy a karikák a szeme alatt kiszúrják az ember szemét, többet ne várjon tőlem. A hirtelen megváltozott kisugárzására csillan meg tekintetem, végül vállam felett pillantok hátra.
- Semmi nincs - fejezem be a mondatot, ahogy visszafordulok előre. - A kialvatlanságtól látsz dolgokat? - teszem össze igen hamar a képet, azokból az infókból, amik elhangzottak eddig. Tökéletesebb alanyra nincs is szükségem az egyik bájitalom tesztelésére. Halvány, meleg mosoly kerül ajkaimra, ahogy előrébb dőlök ismét. - Minden rendben lesz. Segítek - nyúlok fel lesütött tekintettel, és morzsolom meg egy tincsének a végét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“How can people believe
you are nice

When you are actually satan.”
Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. november 3. 14:33 | Link

Ő s z i   S z é l

A gúnyos megjegyzésre egyszerűen csak nem reagál, pontosan jól érzi, hogy a másik csupán kötözködni akar, kihozni a sodrából és olyasmire kényszeríteni, amit egyébként százezer százalékig megbánna. Néha jobb elengedni néhány megjegyzést a fülei mellett, semmint magára venni. Az viszont üdítő volt, hogy teljesen leblokkolt, mert Augustine ezt is akarta elérni.
A monológon fel kell nevetnie, hiszen a szarkasztikus riposzt is igencsak gyengécskére sikeredik. Ha azt hiszi az eridonos, hogy ezzel jól földbe döngöli a fiút, akkor bizony nagyon téved. - Milyen édes, hogy Hollósinak egy törpére van szüksége, különben nem tudja megvédeni magát - gonosz mosolyra ívelnek ajkai, ám ha szólna is a lány, bizonyára belé fojtja a szót az a tekintet, amelyet a levitás rávillant. Az ember azt hihetné, hogy valóban megcibálja és pofon fogja vágni, még úgy is, hogy ez nem áll szándékában. - Mesélj csak Törpilla, mit fogsz csinálni, ha megint bántom? Ha olyan bátran fogod kezelni a helyzetet, mint Zalán, mikor majdnem betörtem a koponyáját, csúnya vége lesz a dolognak - a végén már szinte sziszegi a szavakat, s talán pont azért, mert nem harsány vagy kiabál, jóval rémisztőbb a helyzet. Ugyanis ez azt jelenti, hogy Augustine-nak nincs szüksége közönségre ahhoz, hogy valaki tyúkszemére lépjen: ahogyan szarrá verte Somogyiékat a levitások gyűrűjében, élvezve a rá irányuló rettegéssel vegyülő figyelmet, úgy különösebb külső elismerés hiányában is szívesen kifésüli az összekuszálódott agyráncokat.
- Naaa, azért ne húzd fel magad - mosolyogva lép hátra egy lépést és már inkább tűnik szórakozottnak, semmint ingerültnek. Semmilyen fenyegetést sem vesz félvállról, ezért bár kívülről úgy tűnhet, elbagatellizálja a szituációt, nem felejt el résen lenni. - Menj, emberkedj tovább a többi előkészítőssel. Ja és ne felejtsd el pátyolgatni a legjobb barátnődet - egyértelmű, hogy ezzel a gúnyos jelzővel Hollósira céloz, s bár nem mozdul, láthatóan végzett. Azért annyira nem őrült meg, hogy hátat fordítson a lánynak: nem félelemből, pusztán józan paraszti ésszel végiggondolva is akkor lenne a legnagyobb esélye ellene Autumn-nak, ha hátba támadná a levitást. Nem adja meg ezt az örömet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 457
Írta: 2021. november 3. 21:25 | Link


X ruha   X zene   X megborítasz

Nem tudott eligazodni ezen a kösz az ajánlatot válaszon. Olyan pozitívan hangzott, mégis szarkasztikus volt ezzel együtt. Korinak talán bölcsebb lenne elhúzni a csíkot.
Azonban a lány nem tágított és próbálta egy bókkal tovább vinni a dumcsit, de nemmeglepő módon ez sem úgy sikerült, ahogy azt ő a kis fejecskéjében elképzelte. Remélte, ezzel kicsit lassíthatja a hangulatot, de semmi. Kezdett letenni arról, hogy valaha jól fog kijönni Jeremyvel.
Újabb mosoly.
Már hányadik? Harmadik? Sokadik? Nem tartott soká. Csak nem erőt gyűjtött egy negyedikre? Nem. Itt más volt a dologban, hiszen ahogy Kornélia a másik tekintetét keresve mosolygott, mégis meglátta egy pillanatra az őt gyötrő árnyékot, akit magában mélyen paralízis démonnak nevezett, mert egyértelműbb nevet nem talált rá.
Teljesen leverte a víz és a szemei is szinte kigúvadtak, ahogy erőltetve magát próbálta újból felfedezni azt a valamit, aminek már hűlt helye volt, sőt nem is biztos, hogy volt ott egyáltalán valami.
- Mögötted - nyöszörögte és várhatóan reagálta le a rellonos. Hát persze, miért is hinne neki? Miért nem látja más is? Vagy az eridonossal is csak az agya űz gonosz tréfát minden áldott nap és éjszaka?
Az egyértelmű kérdés hallatán csak lassan felnézett Jeremyre. Nem válaszolt, helyette hallgatással helyeselt.
- Csak... űzd el - nem foglalkozott már haja morzsolásával, ahhoz sem volt onnantól hangulata, hogy beszélgessen. Eszébe jutott, mennyire jó lenne egy bivalyerős altató és nyugtató. Szaporán levegő után kapkodott, verejtékezni és remegni kezdett ezzel párhuzamban. Kezdett eluralkodni rajta a pánik. Szinte segítségkérőn, esedezve pillantott fel. Hátha leolvashat valami pozitívat Jeremy arcáról. Mosolya iszonyú jól esett Korinéliának, épp erre volt szüksége,  de tudta, hogy most kellett lépnie.
- Nekem... mennem kell - hirtelen mozdulattal megpördült, hogy elindulhasson. Talán pár szál haja Jeremy ujjai között is maradt a lendületes irányváltás miatt. Nem vette észre, indulásra állt készen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Don't fucking bark if you can't fucking bite.
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Speak your mind even if your voice shakes
Írta: 2021. november 15. 00:00
| Link

x


Talán egy pillanatig tényleg elgondolkodtam rajta, hogy rosszul tettem, hogy belekötöttem a srácba. Jobb lett volna elsétálni mellette. Vagy legalábbis okosabb. A hülye hirtelen döntéseim fognak egyszer sírba vinni, ebben már biztos voltam. Képes lettem volna azt is lenyelni, hogy a magasságomra tesz megjegyzéseket, és talán elsétálni. De nem. Neki kérkednie kellett.
- Oh, látom nagyon büszke vagy, hogy sikerült elverned egy elsőst. Gratulálok a teljesítményhez - húztam fel az orromat, ahogy újra erőt vett rajtam a méreg. Ez az érzelem mindig sokkal erősebben pulzált végig a véremben, olyan meggondolatlan szituációkba sorodva, mint amilyen ez is volt. Azonban a lelki szemeim előtt láttam a tehetetlen Zalánt. A fölé magasló Augustine-t, ahogy elégedetten figyeli a művét. Merész akartam lenni. Fenséges. Semmiféleképpen nem nemes.
- Nem félek tőled - jelentettem ki, hangom acélkéken süvített a közöttük húzódó apró távolságba. - De elmesélem mi történne. Először csak prefektusként cselekednék. Ott lennék minden pillanatban a sarkadban, hogy egyetlen rossz mozdulatra hívhassam a házvezetőd. Nem hatna? Nem baj. Vannak emberek, akiket a rang elvakít, akik képesek lennének bemártani téged akkor is, ha nem is csinálsz jelenleg semmit. Addig mennék, amíg az igazgató elé nem kerülsz. Kirúgnának. Mehetsz haza, hogy soha többé ne lássalak. Se téged, se a drága húgodat - pattogtak a szavak az ajkaimról. Képes lettem volna erre? Ha kiprovokálják talán. Ha azt érzem, hogy a barátom bajba van, biztosan.
Előkészítős. Winter is ezt mondta Zalánra egy pár hónappal ezelőtt. Akkor viccesnek tartottam, most viszont egyáltalán nem. Zöldes-barna szemeimben már nem csillogott úgy az élet, mint egy átlagos péntek délután. Minden porcikámmal azt üzentem a srác számára, mennyire komolyan gondolom a szavaimat. Talán rossz dolog a fenyegetés, talán Zalán se értékelné, ha tudná.
- Nem húztam fel magam - vontam meg a vállamat egy gunyoros félmosoly kíséretében. - Mi csak beszélgetünk. Mint két barát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 39 40 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint