A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=815326#post815326][b]Juhász Laura - 2020.08.08. 14:54[/b][/url]

az utolsó évnyitón

Határozottan bólogatok, már amennyire a sajgó fejemtől ez most telik. Igen, feltűnő, pontosan. És én azt szeretném elkerülni. Sosem kedveltem ha a pillantások össztüzébe kerülök, prefektusként így is épp elég figyelmet kapok. Néha még sokat is. De persze csak ezért nem fogok rontani és direkt rosszabbul tanulni. Nem fogok kiszúrni magammal.
- Ez egy jó mondás, bár nekem sose mondta senki sem – mosolyodom el kedvesen. Sablon szöveg ugyan, de nekem mondhatni új, szóval én igenis hogy hálás vagyok azért, hogy ezt mondja. A csend és a hűvös lépcső máris sokat segített, legalábbis már nem hasogat annyira a fejem. Teljesen ugyan nem múlik el a dolog, szerintem egy darabig nem is fog.
- Előtte is – jegyzem meg szűkszavúan, majd csak megered a nyelvem és előadom, hogy mennyi minden nyomaszt, aggaszt. Talán kicsit kezd hisztérikussá is válni a hangom, de lehet, hogy ezt nem hallja ki Elijah. A kérdéseiből és megjegyzéséből ítélve nem annyira.
- Nem nagyon van, vagyis hát nem tudom, hogy mit lehet kezdeni azokkal, amiket szeretek csinálni. Hogy van-e olyan szakma, amihez azok jól jöhetnek. De akárhogy agyalok rajta egyre rosszabb lesz és most így az évnyitó napjára már állandósult a fejfájásom a sok töprengéstől – fejtegetem egy apró fejrázás után. Nem faggat, meg nem gond, hogy erről beszélgetünk, csak nem tudok nagyon konkrét dolgokat mondani. – De azért ez röhejes. Arról már hallottam, hogy vizsgaidőszakban kap az ember idegösszeroppanás-szerűséget, na de hogy az év elején már halálra stresszelje magát valaki, ez vicces.
Elhúzom a számat, hiszen végül is erről van szó. Teljesen ki vagyok akadva attól, hogy ez az utolsó évem, évünk itt. Amit nem vallok be magamnak, hogy az is erősen hozzátesz a frusztrációmhoz, hogy nem tudom hova tovább. Nem tudom, hogy én hova fogok tovább menni, se azt, hogy Thomas. De simán benne van a pakliban, hogy máshova fogunk járni ezentúl, és akkor lecsökkennek a találkozásaink száma és … na ezt most itt hagyom abba inkább.
- Neked van valamilyen elképzelésed esetleg? – érdeklődöm inkább, noha neki aztán még bőven van ideje kitalálni. Meg abban sincsen semmi, ha éppen elkezdene egy szakmát tanulni, aztán meggondolná magát és irányt váltana. Mugliknál simán van ilyen, gondolom itt is.
- Á, nem. Megmondom az igazat és nem sodorlak bajba – nevetek fel én is. Aranyos tőle, hogy valamiféle mesét találna inkább ki, csak hogy én megússzam, de nem fogok élni ilyenekkel. Elmondom őszintén, hogy mi a helyzet és kész. Főleg ha ő nem szeg szabályt ezzel. Ha igen, nos akkor is elmondom az igazat, miszerint én tartóztattam fel.
- Még mindig nem igazán találod a helyed itt, igaz? – váltok át kissé szomorkás, együttérző hangra. A mai napig vannak olyanok, amikhez nem tudok alkalmazkodni úgy igazán, de összeségében én nagyon is jól érzem magam ebben a varázsközegben. Nem hiányzik a mugli életem. Sem pedig a tárgyai.
- Ö, a Rúnaizék voltak az O-valamik ellen és nem sokkal de az utóbbi nyert? – válaszolom kicsit hezitálva, kérdő hangsúllyal. Lövésem sincs, hogy melyik csapat melyik volt, vagy hogy mi történt. Csak arra emlékszem, hogy Elijah is benne volt valamelyik csapatba. - Jaj, isten ments! Hidd el, hogy a seprű az én kezemben csak takarítóeszközként áll jól. Már maga a repülés sem ment úgy igazán, eszembe se jutott a kviddics. Bár az ellenfél csapata tökre örülne nekem, tuti lőnék pár öngólt meg ilyenek. Maradok a futásnál, mint sport és hoppanálásnál, mint közlekedés. Milyen poszton vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=818055#post818055][b]Elijah Kearney - 2020.09.29. 23:57[/b][/url]

- Hát én most nagyon szívesen mondtam – bólint egyet. – De igaz is. Most ha nem tanulok, nekem nem lesz jobb végzettségem, és a többi. Szerintem ha valakire nagyon ráerőltetik sem jó mert így… belecsömörödik – ismertem olyanokat a régi iskolámban, akik tanárok gyereki voltak és nekik igenis voltak elvárások azzal szemben, hogy mit kell nekik letenni az asztalra. Aztán meg persze, csalódás, mert csomó esetben kivételezve is volt velük. Itt ilyet mondjuk nemigen észleltem, sőt, talán nincs is? De nem merem kijelenteni. Inkább nem és akkor abból nincs semmi gond.
- Jaj, akkor kellemes lehetett már az elején is. Az időjárás? – mert anyának sokszor attól fáj, szerencsére nekem nem, nem örököltem, ahogy szokta mondani, ő se tudja honnan, a családban nem nagyon kínos a fejfájás. Persze, lehet neki is mástól, ellenben nem fogok abba belemenni, mert hát, nem köteles elmondani nekem, hogy mi van odafent, ami nyomhat. Nekem akkor szokott, ha sokat próbálok egyszerre tanulni, vagy nem alszom eleget éjszaka. Sarkalatos esetek inkább.
- Hmmm. Hát én is ezt magyarázom magamnak. Amiket szeretek, azokkal kábé itt nagyon semmit se lehet – nevetek – Lehet, hogy valami egyszerűt csinálok, majd visszamegyek, leteszem az érettségit és arra építek. Tudod, így több lábon. Hátha – vonok vállat, bár sokáig sem akarok tanulni, mert akkor meg mire dolgozhatnék, már minden leszek, csak nem fiatal. Igazából, aztán mégis, addig tanulni, míg lehet. Nem tudom mi a jó. Nagyon nem. Valahogy ez nekem elmaradt, hogy ilyen komolyan gondoljak arra, mi lesz akkor, ha elvégzem az alapképzést.
- Hát, lehet, hogy késett! Viccelek csak. Szerintem, bár rossz dolog, de nem feltétlen lehetetlen. Én év közben szoktam, amikor megyünk előre az anyagban és érzem, hogy sok. Én nem tartom viccesnek, csak nagyon remélem, hogy elmúlik – mert nem kéne így folytatódnia az évnek, ha már most ilyen stresszes, akkor később csak rosszabb lehet és az meg… Na igen. Elsős koromban volt az, hogy annyira féltem mindentől, hogy féltem egész évben, csak a végén jöttem rá, hogy ez nem is olyan rossz. Szóval, szurkolok neki.
- M-mm. Majd nagyon megnézek mindent, aztán hátha. Apukám repül, pilóta. Kicsinek az akartam lenni, de már az sem. Szóval… - tárom szét karjaimat, hogy annak is mindegy már, hát még a mostani ötleteimnek. Majd leszek valamit. Időm van rá. Még. Aztán mikor jut majd eszembe megint? Amikor ott ülök, hogy döntenem kell.
- Ó, sosem kevernél abba. Szerintem ha valaki kikísérek mert rosszul van, még meg is köszönik – vagyis, amikor valaki beteg volt, szintén a másik helyen, így volt. Aztán, hogy itt mi a szokás, nem tudom. Viszont a kérdésére kicsit elkomorodom és megvonom a vállam. Találom-e vagy sem, tényleg kétes. Nem vagyok jó mágus, mugli vagyok, de sosem lehetek totálisan mugli, mert tudok varázsolni. Ez még ennyi év után is hitetetlen.
- Nemigen. Tudod, nem azért, mert nem vagyok ügyes, hanem mert mindig van valami új, és ez jó, csak aztán rájövök, hogy itt se lesz igazán helyem. Nem tudom, valaha meg tudom-e szokni. Szerintem muglik között fogok élni, még ha mágus munkám is lesz – ezt mondjuk olyan jól eldöntöttem, nem úgy, mint a továbbtanulásom. Az lesz nekem a legjobb, ha lehet majd autóm, és nem, még véletlen sem próbálkozom meg a hopponálással. Sosem. Láttam a rossz próbálkozások alatt mi lehet.
- Igen-igen. Én Rúnakígyók között voltam – mosolygok rá, nem baj, ha nem ismeri. Itt sokan szeretik ezt a sportot, de van, aki nem. – Jaj! Nem szeretsz repülni, nincs ezzel baj. Te másban vagy jó, ennek így kell lennie. Én mondjuk sosem tanulok meg hoppanálni, így majd lesz más. De a repülés egész jól megy. Hajtó vagyok. Aki gólt próbál dobni – magyarázom, de nem megyek bele annyira, hogy összezavarjam. Persze, ha kérdez, akkor szívesen elmondom. – Jobb amúgy kicsit? Vagy hozzak ki azért inni vizet? Azt mondják az jó rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=818443#post818443][b]Juhász Laura - 2020.10.03. 18:35[/b][/url]

az utolsó évnyitón

Bólintok egyet a magyarázat hallatán, hiszen teljesen logikus, amit az eridonos mond. Egy picit azért elhúzom a számat, mert bár rám soha nem erőltettek semmit sem a szüleim – tökre nem is foglalkoztak velem - , attól még tudom miről beszél.
- Nem hiszem, nem vagyok frontérzékeny – rázom meg a fejemet óvatosan. Szerencsére elkerülnek engem az ilyen dolgok, ellenben a saját gondolataim nem igazán kímélnek. Na meg az elvárásaim sem magammal szemben. Nemes egyszerűséggel túlstresszeltem saját magam, tiszta ügyes vagyok.
- Visszamennél? Hű. Hát látod én azt nem tenném soha. Mármint persze eléldegélek én a muglik között, de hogy ne használjam az elememet például, na azt nem tudnám megtenni. A varázspálca is egész jól hozzámnőtt már – mosolyodok el, bár szomorú vagyok a gondolattól, hogy Eli talán elhagyja a varázslók világát és ki tudja hogy hova vetődik. Mivel nem célom a muglik közt élni, úgy nem igazán hiszem, hogy találkoznánk. És erre a gondolatra ismét belehasít a fejembe a fájdalom, el is kezdem masszírozni a halántékom.
- Majd csak megtalálod a neked való dolgot. Kipróbálsz többféle szakmát, és előbb-utóbb meglesz a hivatásod. Mondjuk a repülés az érdekes, mármint repülővel – naná, hogy azzal, seprűvel nem. Esetleg még repülő lovon, na az még nagyon menő. És kevésbé tűnik veszélyesnek, mint az a darab fa.
Aztán megerősíti a gondolatmenetem, miszerint igen, ő a muglik közt szándékozik élni. Sóhajtok egy nagyot, tudomásul véve a dolgot. Hozzáfűzni viszont nem nagyon tudok mit, egyszerűen nem találom a szavakat.
- Hppanálni pedig egész jó, de vannak, akik nem is alkalmasak rá. Meg hát máshogy is lehet ám utazni, szóval tökre nem gond ha nem tud valaki – magyarázom majd szélesen elvigyorodom – Tudom mi az a hajtó, azért ennyit már sikerült megjegyeznem. Az elég sok csapatmunkát igényel. Mármint az őrző az csak úgy van, és védi a karikákat, a fogó meg röpköd mint a szélvész, hogy elkapja a cikeszt. A hajtó meg összedolgozik a többivel, passzolgatnak meg ilyenek. Nem egy könnyű poszt – érdekel ám a kviddics, mármint szívesen hallgatom, ha mesélnek róla. Danka is folyton arról beszélt, amikor még egy szobába laktunk a navinében. Ragadt rám tőle elég sok infó. De hogy mit tudnék kérdezni, azt nem tudom. Hogy szereti-e? Nyilván, különben nem csinálná. Ügyes-e benne? Na ezt meg kevésbé érzem illőnek.
- Kicsit jobb, köszönöm. Ó ne fáradj, van itt nem messze egy mosdó, ha vízihatnékom támadna. Remélem nem lesz gond belőle, hogy kijöttünk – adok hangot az aggodalmamnak. Elvileg elhangzott már minden fontos dolog, csak nem orrolnak meg ránk, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=818901#post818901][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.10.07. 15:46[/b][/url]

„Milyen furcsa! De előre sosem lehet helyes képet alkotni senkiről. Az ember teremt magának egy elképzelést, és tűzön-vízen át ragaszkodik hozzá.” – olvastam magamban, a vonat hangját, és a külvilágot kizárva. A szünetben a tudományos irodalmak mellett szükségem volt valami könnyű olvasmányra, így találtam rá Jane Austen kötetére, az Emmára.
 Segített gyorsabnak érezni az utazással töltött időt. Vártam, hogy újra lássam Lizát, Darya-t és kicsit körülvegyen újra a zsongás. A sünetem otthon telhetett volna jobban is, de legalább anyával bizonyos szálakat el tudtunk varrni végre. Idén amúgy sem tudnék másra koncentrálni, másodév, új tanév, új tananyagok jönnek. A teljesítésvágy magas szinten tengett bennem.
 A kabinba belépett egy lány, akivel szerintem korábban még nem is találkoztam. Intettem, és továbbra is csak olvastam a könyvembe fülig elmerülve. Nagyon le akartam zárni a fejezetet megérkezés előtt.
 A vonatról leszállva lettem figyelmes rá, mintha a lány is velem tartana. - Róza vagyok - mondtam, amikor viszonylag csöndben meneteltünk. Hamar kiderült, hogy utána egy irányba fogunk haladni, így hát egészen a Bagolykő kapujáig kísértük egymást.
- Melyik házban vagy? – kérdeztem, karomat közben átbújtatva a hátizsákom pántján. Nényleg nem emlékeztem rá, hogy találkoztunk volna korábban, viszont igyekeztem megtörni a csendet. Feltételeztem, hogy első éves, de nem voltam biztos benne. Elvégre nem túl sok emberre figyeltem fel az itt töltött időm alatt, azért mégis a könyvtárba lézengők, a tanárok, és a kviddics csapatok tagjai már egészen jó arány lehet.
 Válaszát várva felnéztem az elénk terpeszkedő épületre. El kell ismernem, tényleg hiányzott a Bagolykő a szünetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=819191#post819191][b]Elijah Kearney - 2020.10.11. 19:21[/b][/url]

- Hát, akkor nem tudom. De az mondjuk jó, mert akkor nem kínoz sokszor. Vagy… sokszor fáj amúgy? – érdeklődöm, mert az sem jó, ha igen, nekem tényleg ritka, hogy megesik, azt sem szeretném, ha neki ennyire gondja lenne vele, mert hát, nem jó az, de nem is én döntök róla. Azért beszélek neki, hogy jobb legyen, de nem fogom erőltetni sem a válaszokat, ha csendben szeretne lenni.
- Aha. Nem vagyok nagyon ügyes, elemem sose lesz, csak Duracell, így könnyű lenne. Persze, nem felejteném el ezt a világot, lehet, hogy mágusok között fogok élni végül, ezt nem tudom. De ha úgy adódik, akkor igen… Elemmel nehéz, azt úgy tudom gyakorolni kell, nem? – nem jó dolog, de nem is a vége mindennek, mivel tényleg nem tudom, ez is egy lehetőség, amelyből több akad majd, ha befejezem a tanulmányokat. A munkámtól fog majd függni, bizonyára, mert ha olyan, akkor nem lesz egyszerű muglik között végezni, szóval, előre nem temetek semmit. Ha úgy alakul, nem szeretnék megszakítani semmit sem, ott van Petya, minimum már miatta is fent fogom tartani a kapcsot a mágusvilággal. De nagyon előre van ez a dolog. Nagyon messze.
- Persze. A repülés az, így mágusoknak szerintem fura is. Nekem a seprű volt. Nagyon kíváncsi vagyok, miket tudnék kipróbálni, nem vagyok a legügyesebb, de kíváncsi igen – bólogatok is, csak adjon majd egyszer valaki tanácsot. Erre valók a tanárok, majd felkeresem a házvezetőm akár, egy tavaly végzett ismerősnek is ők adtak tippeket és lám, tök jól teljesít. Így, egyelőre ezt az ötletet elraktározom magamnak. Nem szégyen, nem szoktam ilyeneken aggódni.
- Olvastam róla, igen. Mármint arról, hogy tök sok baleset is lehet és kicsit parázok tőle, hogy na én lennék az a srác, aki elhagy ezt-azt. De tudom, ott a kandalló, meg minden ilyen izé. Meglássuk, fogalmam sincs ugye, hol leszek én akkor – mert jóslástanból szörnyű voltam, hamar le is adtam, mert nekem az álomnapló írás is sok volt, mivel ritkán álmodok bármit is, vagy ha igen, oltári nagy hülyeség. Egyelőre, én így látom a dolgokat. De minden képlékeny.
- Igen, szerintem is a legnehezebb. Mert még ott vannak a terelők is, hogy leüssenek a seprűről, meg ilyenek. Szóval… tényleg az. Meg jó is, én szeretem, viszont fejlődni kell benne, legalább az is egy cél – és amit még tudok is, mert nem kell hozzá pálca. Valahogy magabiztosabb vagyok nélküle, lehet, csak beképzelem az egészet, persze. Sosem tudni. Egyszer majd megér egy beszélgetést ez is, valakivel.
- Örülök, hogy jobb – mosolyodom el közben szavaira. – Szerintem nem, már úgy sincs érdemi, csak a kajálás meg a gratulációk. Amúgy is lassan vége lesz, nem? Sose tudom meddig tart, nem figyeltem közben az időt. De ha halljuk a zsivajt közeledni, akkor kell mennünk csendesebb helyre – nézek hátra, de egyelőre senki sehol. Nem is bánom, hogy nem vagyok ott, ha éhes vagyok, ott a konyha, megoldom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=819263#post819263][b]Gutyina Neszta - 2020.10.13. 12:04[/b][/url]

Látszólag figyelmesen végig hallgattam drága bátyuskám Tomi mondanivalóját, hogy viselkedjek rendesen és ha lehet ne hozzak bajt magamra se szégyent az ő fejére. De szokás szerint egyik fülemen be a másikon ki. Túl sokszor oktatott már ki és olyan volt mint egy második apa. Mondjuk megértem, hisz mindig ő vigyázott ránk és nevelt fel minket. Így teljes joggal viselkedik úgy mint egy szülő. Majd végül elbúcsúztunk egymástól, hisz csak ő jött ki velem a vasútállomásra és felszálltam a vonatra, hogy helyet keressek magamnak. Szinte az egész vonatot végigjártam, és minden kabin tele volt. Lassan úgy voltam vele, hogy mindegy majd végig állom a vonat végében az utat volt már hosszabb utazásom is amin állnom kellett. De a vonat vége felé pont találtam egy kabint ahol csak egy lány ült és olvasott. Így gyorsan bementem, és közben leszűrtem a tanulságot, hogy legközelebb rögtön a vonat végén kezdjem a keresést, hisz úgy látszik itt van bőven hely. Mikor bementem, a lány felnézett a könyvéből és intett nekem egyet mire én egy biccentéssel együtt köszöntem, majd visszafordult a könyvéhez. Így én is leültem és előhalásztam egy könyvet, hogy elüssem az időt még odaérünk.  
Csak arra lettem figyelmes, hogy utitársam készülődni kezdett. Mikor ki pillantottam az ablakon láttam, hogy megérkeztünk, így én is a felvarrókkal és kitűzőkkel teli aggatott szimatszatyromban elsüllyesztettem a könyvet, majd a málha zsákomat magamhoz véve elindultam éni is. Kicsit meglepődtem amikor bemutatkozott.
- Én meg Neszta. - Válaszoltam neki nyugodtan. Azt hittem csak ennyit akart és majd az út további részében csend lesz, de meglepett hogy újra kérdezett.
- Nos, még nem tudom, ez az első évem. - Mondtam majd folytattuk az utunkat a suliig. Attól függetlenül, hogy Tominak azt mondtam nem lesz baj és nem vagyok ideges, teljesen az ellentétét éreztem. Nem igazán tudtam mire számíthatok, hisz egyedül Bettit ismertem itt, de úgy látszott elkerültük egymást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=819278#post819278][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.10.13. 16:23[/b][/url]

Hosszasan bólintottam, amikor válaszolt. Tehát elsős. A gondolatra felsejlettek bennem az emlékek a tavalyi évemről, az ideérkezésről. Ha Darya nem jött volna a megmentésemre még elveszebb lettem volna, mint ahogyan az akkor elsőre gondoltam.
- Én Levitás vagyok - töröm meg a csendet. - De attól fügetlenül, hogy egy házban kerülünk e majd, vagy sem, szívesen segítek bármiben. - mondom neki kis bíztatásképpen.
 Újabbat rántok a hátizsákom pántján. Otthon, amikor pakoltam nem tűnt ennyire nehéznek. Próbáltam oda sem figyelni rá, miközben végre Nesztával beértünk a csarnokba. Megfordulok, így szembe tudok állni a lánnyal.
 Nem tudom milyen messziről jött vagy mennyire fáradhatott el az úton, de gondolom jól esne neki leraknia a cuccait és kicsit kifújni a levegőt. - Nem akarok fals információt adni, de azt hiszem az elsősök arra fognak gyülekezni - mutatom neki az irányt. Körbepillantok, hátha jön valakit, akinél rákérdezhetek megerősítésképpen, de a bejárati csarnok abban a pillanatban igen csendesnek bizonyult.
 Tekintetem találkozik Nesztájéval, mire kicsit oldalra döntöm a fejem. - Izgulsz? - kíváncsiskodok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=819386#post819386][b]Juhász Laura - 2020.10.15. 19:03[/b][/url]

az utolsó évnyitón

Némán rázom meg a fejemet. Nem, nem sokszor fáj a fejem. Nem is nagyon szokott fájni, maximum akkor ha beteg vagyok. Csendben pedig nem azért vagyok, mert nem szeretnék megszólalni, vagy mert zavarna a hang, a beszéd. Csak ehhez nem igazán van hozzáfűznivalóm. Egyetértek Elivel.
- Az veledszületett, mármint az elem. Aztán egyszercsak a felszínre tör, és akkor kezdődik a buli. Igen, kell gyakorolni, hogy rendesen tudd irányítani. Teljesen nem fogod sose, mert ha valami veszély fenyeget, akkor az elemed megvéd – magyarázom neki kicsit felvidulva. Noha maga a téma nem éppen vidám, hiszen történhetnek katasztrófák így, de én mindig szívesen mesélek az elemizéssel kapcsolatban.
- De ha nem tudsz annyira koncentrálni akkor nem is engedik, hogy elkezd a tanfolyamot – osztom meg vele ezt az infót is. Tudom, hogy így van, ez nem találgatás. De hogy ezt honnan szedtem, azt nem árulom el. – Én szeretek hoppanálni amúgy. Hosszú útra menni mondjuk fárasztó, utána simán végig tudnék aludni egy teljes napot, de idővel ez jobb lesz. Társashoppanálni is klassz, meg tök gyors.
Egy csöppet el is révedek, ahogy az eszembe jut, hogy mennyi időm és energiám volt abban, hogy magabiztosan tudjak vinni valakit magammal akárhova. Na meg amíg körbejártam a legfontosabb helyeket, mint célpontot. Na meg amikor először vittem magammal valakit.
- A terelőknek jól kell tudni célozni, de talán kevésbé, mint a hajtóknak. Ha sokat gyakorolsz és elég ügyes vagy és felfigyelnek rád, akkor foglalkoznál ezzel hivatásszerűen, vagy csak hobbi? – érdeklődöm tovább, ez a téma valahogy sokkal izgisebb, mint a jelenlegi hogyanlétem, meg az, hogy jutottunk ide.
- A beszéd rövid szokott lenni, a kajálás hossza változó. De valószínűleg tényleg nemsokára vége lehet – el is hallgatok, hogy jobban oda tudjak fülelni, közeleg-e valaki vagy valakik vagy sem. – Nem gond, hogy lemaradsz a lakomáról miattam? Te nem tudsz olyan könnyen kaját szerezni bármikor, mint én. Tényleg, egyszer szívesen vendégül látnálak nálam, összeütök valami finomat, bár nem fogja megközelíteni a sulis terülj-terülj-asztalkámat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=820163#post820163][b]Návay Fanni - 2020.10.26. 19:08[/b][/url]

Nem értem mi történik velem, csak azt érzem, hogy megfulladok.
Fogalmam sincs mennyi lehet az idő, de biztos, hogy nincs túl késő, vagy éppen túl korán, mert fél füllel hallottam, hogy egy-két meglepett eridonos utánam fordult, mikor kivágtam magam a klubhelyiség ajtaján.
Nem emlékszem, hogy álmodtam-e valamiről, vagy sem, csak annyi biztos, hogy levegőért kapkodva, izzadságban úszva ugrottam fel az ágyból, és most vékony pizsamában, mezítláb szaladok a nyugati szárny folyosóján, a legrövidebb úton a bejárati csarnok felé. Egyszerűen oxigénre van szükségem.
A forróságon, amit belülről érzek, valamelyest segít a folyosó falainak és a kőpadlónak hűs felülete. Október van, ilyenkor már javában beköszönt az ősz, és ez most sincs másképp. A normális diákok ilyen időben a vastagabb zoknijukat húzzák fel reggelente, és a talárjuk alá melegebb felsőt húznak. Mindenesetre a hideg nem tud bántani most, mikor ezer más dolog ellen kell küzdenem. Szeretnék kijutni a levegőre, és szeretném ha alábbhagyna a mellkasom szorítása.
Zihálva követem a folyosó irányát. Nem gondolkozom, a lábaim saját maguk irányítanak jófelé, és arra se gondolok, hogy mi van, ha a bejárati ajtót csukva találom. Nem tudhatom, hogy zárják-e éjszakára, hiszen sosem próbáltam még.
A csarnokba érve kapkodva markolom meg a kilincset, és izmaimat megfeszítve húzom magam felé a nehéz tölgyfaajtót. Az kinyílik, én pedig megkönnyebbülve lépek ki rajta. Egy-két lépést még teszek, igyekszem lelassítani a lélegzeteimet, hogy kellő mennyiségű oxigént juttassak a tüdőmbe. Ha nem pizsamában lennék, még össze is téveszthetnének egy maratonfutóval.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=820461#post820461][b]Csonka Zsombor - 2020.10.31. 17:15[/b][/url]

Már bőven naplemente után volt, az összes diák visszavonult már a klubhelyiségekbe, és ott folytatták a csacsogást az iskoláról, barátokról és mindenről, amiről a normális tinédzserek beszélni szoktak. Azonban Zsombornak ma este sem volt kedve a sárgák között ülni és hallgatni a vicces történeteket, amelyeket mesélnek, vagy éppen együtt inni egy forró teát. Ez inkább azon közé az esték közé tartozott, amelyeket csak magányosan, zenét hallgatva volt képes túlélni. Agyában a gondolatok újra és újra őrületbe kergették. Arról nem is beszélve, hogy most még több minden adódott, mint eddig. Nagy dolgokra készült. De előtte kellett egy terv.
Így kisurrant a főkapun, mielőtt Tánya észrevette volna – a nő beosztása éppen valahol a Navine klubhelyiségében hevert, amikor órák között átment rajta, onnan tudta ki elől kell elbújni. Órákon keresztül sétálgatott az udvaron, legtöbbször valamelyik fa árnyékában elbújva. Éppen a hatodik körénél tartott, amikor meglátta az ajtó nyitódását. Először megijedve az egyik törzs mögé bújt be, füléből azonnal kikapva a készüléket, hogy ha közeledő lépteket vél felfedezni, azonnal reagálhasson. De helyette nehéz lélegzetvétel halk nesze szűrődött csak felé. Ismerős volt. Érezte, ahogy mellkasa a hanggal együtt kezd el fel-le járni, mintha csak ő is átélné a rohamot.
Kilépett az árnyékból, és sűrű, gyors léptekkel gyorsan a lány mellett termett. – Húzd ki magad – helyezte egyik karját a lány hátára, másikat a vállára, hogy ezáltal kényszerítse rá, hogy felálljon a görnyedésből. – Nézz rám – állt elé, lehajolva a lány szintjére. – Gyere, számolj velem együtt. Figyelj – mutatta fel mutatóujját a lány arca elé. – Egy, kettő – kezdte lassan, és adta hozzá ujjait, és várta, hogy a lány is becsatlakozzon. – Gyerünk, nem hallom – ösztökélte újra a lányt, továbbra is komolyan a szemeibe nézve. Mély barnái nyugalmat sugároztak, míg testtartása kicsit feszült volt. Ismerte a pánikroham összes kezelését és tünetét. Neki is nem egyszer gyűlt meg vele a baja. Arról nem is beszélve, hogy az ELMÉben ezer meg egy ilyennel küzdő beteg volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=821144#post821144][b]Návay Fanni - 2020.11.13. 16:25[/b][/url]

Annyira kimerültnek érzem magam, mintha valóban maratoni távokat futottam volna, pedig egyszerűen csak gyors léptekkel küzdöttem el magam idáig. Most, hogy elértem a célomat és kijutottam a kastélyból már újabb ingerekre is tud reagálni a testem: jelen pillanatban fogom csak fel, mennyire lüktet a fejem a fájdalomtól. Muszáj leülnöm. A fűszálakon megtelepedett vízcseppek szinte azonnal átnedvesítik a pizsamámat, bár már mindegy is, a megfázás szinte garantált az után, hogy mezítláb végigcsattogtam a folyosón. A lábaimat felhúzva, homlokomat a térdeimnek támasztva várom, hogy a roham elmúljon, és az agyam újra kitisztuljon.
A saját elnehezült lélegzetvételeimtől meg sem hallom, hogy valaki mellettem terem. Már csak akkor rezzenek össze, amikor a kezei magabiztosan a hátamra és a vállamra csúsznak, és erővel felegyenesedésre kényszerítenek. Könnyekben úszó tekintetemet a fiúra emelem, és bár alig látom, mégis tudom, hogy segíteni akar. A hangja a fülemben távolian cseng, és csak néhány további kapkodó lélegzetvétel után jut el a tudatomig, hogy mit csinál. Számol. A hangja, és a számolás monotonitása segít: ahogy igyekszem hozzá hangolni a lélegzeteimet, lassan egyenletesebbé válik a szívem ritmusa is. Fogalmam sincs mennyi idő telik el így, az időérzékem teljesen elveszett valahol a klubhelyiség és a bejárati csarnok között... Mindenesetre a látásom végül kitisztul, a szívem és a mellkasom mozgása normál tempóra lassul. Elmúlt. Ezzel egyidőben a hideg a csontomig hatol; hirtelen mindenemen megérzem, de képtelen vagyok törődni vele. Elfáradtam. Óvatosan hátradőlök a fűben, pillantásommal a kastélyt körülvevő fák megritkult lombkoronáját csodálva, majd a szemeimmel lejjebb tekintek, a fiúra, aki átsegített ezen. Megköszönném, ha meg tudnék szólalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=821205#post821205][b]Han Zalán Do-hoon - 2020.11.14. 12:28[/b][/url]

A csomagjaimat már felvitték az új szobámba, amit még sosem láttam. Az övemen ott lóg a pálcám, amivel aligha akarok bármit is kezdeni; évek óta hozzá sem értem, itt viszont nem lesz egyszerű elkerülni, bár igaz, hogy elég ízlésesek a vésetek rajta - legalább kiegészítőnek jó lesz.
A levélben - amit egy bagoly útján kaptam meg, aki kapásból a nappalimba piszkított, ezzel nem kis felháborodást kiváltva belőlem és a macskámból, Lady Menthaból - az állt, hogy felvételt nyertem ide, én viszont inkább azt mondanám, hogy fizetem a tandíjat a semmiért a szüleink megnyugtatása végett; hogy ide kellett jönnöm teljesen értelmetlenül ahelyett, hogy azt csinálnám, amiben jó vagyok. Azt is leírták, hogy egy diák fog körbevezetni - ha az igazgatóságnak van egy kis jóérzése, ez nem a testvérem lesz, bár ő valószínűleg kihagyná ezt a kis összejövetelt, és egyedül kellene eligazodnom ebben a hatalmas épületben.
Lady nyávog a kezemben tartott kényelmes hordozóban, mire kissé elhúzva a számat pillantok le rá a kapuban. Tudom, nekem sincs kedvem hozzá. Megismerem ezt a nyávogást - "hagyjál békén és simogass", ez az utasítás, mely bár talán kissé ellentmondó, teljes mértékben tudok vele azonosulni.
Azért meg kell próbálnom jó képet vágni ehhez az egészhez, mert akárhogy is számolom, egy évet biztosan itt kell töltenem, elbújva a sajtó szemei elől.
A fülhallgatót kiveszem a fülemből, mikor belépek a hatalmas ajtókon - tekintetem körbehordozom a homokórákon, melyek a pontverseny állását jelzik, a freskókon, a hatalmas lépcsőn, meg egy ládán, a hirdetményeken. Halk sóhajjal lépek oda a papírokhoz - egyelőre nem látok senkit, aki várakozna rám, az emberek csak jönnek-mennek, teszik a dolgukat és rám se hederítenek. Ők nem ismernek fel. Végül is... elvileg ez volt a cél.
Idén elmarad a kviddicskupa, olvasom, miközben a zsebemben gyűlt szemetet a szemetesládába dobom, ami rögtön vissza is köpi a padlóra. Felvonom a szemöldököm, miközben közelebbről is elolvasom a feliratot: adománygyűjtő doboz. Aha...
A szemétért lehajolva végül inkább csak két galleont csúsztatok a ládába, amit már méltóztatik nem visszaküldeni a feladónak. Ez a hely annyira szürke... Annyira semmilyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=821206#post821206][b]Vajda Olívia - 2020.11.14. 12:57[/b][/url]

Reggel kaptam a felkérést, hogy ma vezessek körbe egy új diákot, egy fiút, aki idősebb nálam, de a háztársam lesz. Nem vagyok prefektus, nem azért, hanem mert kiemelten megbízható vagyok. Jó nem, vagyis de, de nem hiszem. Kettő ok miatt vagyok most itt, az egyik az, hogy baromira rosszul tudok amúgy emberekkel kapcsolatot létesíteni és ezt állítólag fejlesztenem kellene, a másik meg az, hogy reggel én voltam az első ember, aki Volkov professzorral szembe ment a folyosón. Kellett nekem korán kelni, éreztem én, hogy baj lesz belőle.
Mivel külön engedéllyel én tízig is alhatnék, hogy igazán szép és kipihent legyek - köszönjük apu, hogy ilyen bőkezűen támogatod az iskolát -, sokáig feküdtem az ágyban, úgy tettem, mintha nem venném észre, hogy a szobatársaim készülődnek valahova, vagy, hogy Zina ugyanazt a könyvet háromszor ejtette le, három különböző helyről. Nem volt most kedvem velük menni, habár szerintem kettejükkel már egész jól kijöttem. A kicsi lány egészen aranyos, olyan, mint egy normális kishúg, Emma pedig, kicsit olyan, mint én, vagyis jól elvagyunk a világunkban, de tudunk közösen is beszélgetni. Szóval miután ők elmentek, vártam még egy picit, hátha visszaalszom, de nem sikerült, így eshetett meg az, hogy éppen belém sikerült botlania a házvezetőmnek, amikor én a könyvtár felé vettem az irányt.
A legutóbb borzalmasan elrontottam a ragálytan vizsgámat, és bár még mindig találtam ki, hogy mi leszek, ha nagy leszek, azért szeretnék javítani. Az egészségügy nem hiszem, hogy az én világom lenne, és az a nagy helyzet, hogy kviddicsen kívül semmiben sem vagyok tehetséges, sőt, azt sem tudom, hogy abban mennyire igen, mert a legutóbbi két alkalommal is hiába ültek kint csapatok edzői a lelátón, nem én voltam az, akit ajánlattal kerestek meg. Vagyis egyelőre minden tekintetben kispadon éreztem magam, de ez nem jelentette azt, hogy úgy is kell kinéznem.
Amikor felbukkanok a lépcsők tetején, minden tökéletes rajtam, a ruhám csodálatosan simul, a szempilláim kiemelik a Vajda kék szemeimet, leomló barna tincseim pedig olyanok, mintha egy fotózásról jönnék. Ha már aludni nem tudtam és menni nem nagyon volt kedvem, legalább nézzek ki úgy, mint egy ember. Vagy jobban. Leérve határozottan indulok a fiú felé, és még az a bájos kis mosolyt is megvillantom felé, amivel illik másokat köszönteni.
- Vajda Olívia, nagyon örvendek, én foglak ma körbe vezetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=821218#post821218][b]Han Zalán Do-hoon - 2020.11.14. 19:45[/b][/url]

Annyira hosszan nem várakozok, hogy megterhelő legyen - a forgatásokon órákat kell ülnöm tétlenül, mikor valamiféle fennakadás van -, mégis némiképp enervált vagyok, ami betudható az új környezetnek is. Egy-ketten azért talán észrevesznek; a smink feltűnő, az is, ahogy felöltöztem, mert bár egyszerű, mégis a fiú-lány határon táncol megjelenésem. Nem azért, mert olyan a ruhák szabása, hanem mert én viselem. Minden hajszálam tökéletesen áll, az órákig való készülődés és tervezés eredménye sosem maradhat el. Nem látok visszatükröző felületet, így csak látatlanban igazítom meg a tincseimet.
A lépcsőre terelődik a tekintetem, ekkor pillantom meg a hozzám hasonlóan mugli ruhákba öltözött lányt; szépen összerakott outfit, ékszerek, smink, és az arca is nagyon szimmetrikus. Kihúzom magam, ismét a hajamhoz nyúlok, és halkan megköszörülöm a torkom; felém tart, ő fog körbevezetni, gondolom, de szerencsére én sem múltam ma alul magam. Valami halvány féltékenység azért felrémlik bennem, lévén neki olyan adottságai vannak nőként, amilyenek nekem sosem lesznek, de igyekszem lenyelni a keserű ízt, miközben halvány mosolyt erőltetek az arcomra. A kabátunk egyébként még hasonlít is valamelyest.
- Han Dohoon, de a Moont szeretem. Örülök - hangom könnyed, talán egy kissé magasabb, mint várható volt, mégis kellemesen halk, nem hivalkodó. Nem megjátszott orrhanggal szeretem felhívni magamra a figyelmet ugyanis. - Köszönöm, hogy körbevezetsz, elég hatalmasnak tűnik ez a kastély... nem biztos, hogy eligazodnék egymagam. - Bájcsevegek. Mást nem is nagyon tudnék; még ha igyekszem is nem elárulni, mennyire feszült vagyok ettől a helyzettől, valami biztos meglátszik a highlighter meg a smink alá rejtve. Még egy tétova mozdulatot teszek a kezemmel, hogy amúgy is tökéletes hajam még inkább megfeleljen az elvárásaimnak, de macskám agresszív fújása megzavar a folyamatban.
- Semmi baj, Lady, nem bánt - mondom a macskának. - Sajnálom, nem kedveli az idegeneket. Majd hozzászokik... - Muszáj lesz neki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=821360#post821360][b]Süveges Lili - 2020.11.15. 22:17[/b][/url]

Lili épp a lépcsőn lépdelt lefelé, tekintetét és pálcáját előreszegezve, nem törődve a mellette fel- és lesiető diákokkal. Nem nézegette a homokórákat sem most, pedig a Levita épp vezetett a házversenyben, figyelmét egyedül a varázslat fenntartására fordította. Egy nagyobbacska zsákot lebegtetett ugyanis maga előtt, és bár bizonyára vicces kis felfordulást okozott volna vele, ha tartalmát szétborírtja a bejárati csarnokban, úgy gondolta, talán mégis inkább mellőzi ezúttal a káoszt.
Nem az övé volt ugyanis, legalábbis nem teljes egészében. Volt pár holmi az alján, amit ő tett bele ugyan, de a javát háztársaitól gyűjtötte be. Elkérte, természetesen, csak úgy semmit nem vett el, mert még ha jó szándék is vezérelte, azt tudta, hogy lopás lenne.
Megérkezett a csarnokban elhelyezett ládához, lepottyantotta mellé a zsákot, és nekiállt, hogy kibontsa a száját. Csupa olyan cuccot hozott, melyet eladományozhatott a rászorulóknak. Igazából nem tudta, kik is a rászorulók, és hogy mire is szorulnak rá, csak azt, hogy olyan dolgokkal kellett "etetni" a ládát, amire már a gazdájának nem volt szüksége. Könyveket, ruhákat hozott főleg, de volt nála néhány játék is, varázs sakk készlet, és elvarázsolt jo-jó is.
Nem sűrűn látott bárkit is a ládához járulni, és arra gyanakodott, hogy ez nem azért van, mert mindenkinek minden régi dolgára szüksége van állandóan és örökre, csupán senkinek sincs kedve ide lehozni azt. Így hát Lili úgy döntött, tesz egy körütat, és rászán egy délutánt erre.
Azzal fel is nyitotta a láda tetejét, és a tértágító bűbájjal ellátott tárolóba kezdte dobálni a zsákból a mindenfélét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=821369#post821369][b]Molnár Zselyke - 2020.11.15. 22:50[/b][/url]

Zselyke izgatottan lépte át az ajtót, s ámulva nézett körbe a hatalmas bejárati csarnokon. Nem érkezett olyan túl sok holmival egyelőre, úgy döntött, hogy majd meglátja, mire lesz szüksége még, és megoldják, igaz, eléggé nagy meglepetésként érte a családot, hogy van egy varázslásra alkalmas személy közöttük: ő.
Rózsaszín egybe ruhája felett egy valamivel vastagabb kabátot viselt, a kötött sapkáját már levette és a zsebébe gyömöszölte, ahogy tudta.
Egy hátizsák volt a hátán, és egy gurulós bőrönd, benne a legszükségesebb ruháival és a tanszereivel.
Tanácstalanul nézett körbe, fogalma sem volt, merre kéne elindulnia, és annyi látnivaló tárult szeme elé, hogy nem győzte kapkodni a tekintetét. Tényleg szép volt a helyiség, és örült azért annak is, hogy itt a kétnyelvűsége nem fog gondot okozni, hallotta már, hogy eléggé nemzetközivé bővült az intézmény, szép számmal jártak külföldről diákok ide mind alap, mind mesterszintű képzésekre, az őket informáló boszorkány mesélt erről.
- Öhm, bocsi, ne harargudj, most érkeztem és hát… nem nagyon szeretnék eltévedni, nem tudod, merre van az Eridon? – szemelt ki egy szőkés hajú diákot, akit egyedül látott valami ládánál. – Oh, ez a láda mire jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=821374#post821374][b]Süveges Lili - 2020.11.15. 23:27[/b][/url]

Nem azért foglalatoskodott a Süveges lány ilyesmivel, hogy megveregessék érte a buksiját, vagy büszke legyen magára, amiért jót tett. Egyszerűen csak bosszantotta, hogy ki van téve egy láda a bejárati csarnokban, és nem használják elegen. Ha salátafejeket kellett volna beledobálni, akkor bizony Lili salátafejeket gyűjtött volna egész délelőtt, hogy most azokkal dobjon kosárra. Ehelyett azonban rászorulóknak szórta bele a külölféle régi, vagy megunt ruhaneműket, és olyan könyveket, melyeket gazádáik remélhetőleg nem azért adtak Lilinek, hogy legyen kifogásuk arra, hogy miért nem tudtak készülni a vizsgára, és majd jól ráfoghassák a lányra.
Ezen való töprengéséből egy hang szakította ki, egy fiatal, keleti lány lépett hozzá, ránézésre, mint aki eltévedt, de talán csak most érkezett. Lili meg is állapította, hogy a bejárai csarnok már csak ilyen, ide gyakran érkeznek emberek.
- Ó! Szia! - köszöntötte a szőke mosolyogva, magában bólintva, hogy bizony duplán is igaza volt, a lány most érkezett, és ha nem is tévedt még el, lát rá esélyt a szavaiból ítélve.
Arról viszont, hogy merre van az Eridon, épp nem sok fogalma volt. Nagyjából sejtette ugyan, mert több barátnője is onnan érkezett, de ez volt az egyetlen ház, amiben ő maga még sosem járt.
- Az Eridoooon, aaaz, azt hiszeeem.. - elkezdett forgolódni, de közben a másik észrevette a ládát is, amit Lili az imént még lelkesen tömött, szóval felfüggesztve a magában keringőzést nekiállt elmesélni legutóbbi felfedezésének tárgyát.
- Ez itt egy adománygyűjtő láda. Feneketlen, vagy legalábbis nagyobb belül, mint kívül, hogy sok-sok minden beleférjen, és mint látod.. hoztam mindenfélét, amit bele lehet dobálni. De szemetet nem lehet, meg szerintem romlandó dolgot se, pedig van egy szendvicsem, amit már nem akarok megenni, csak félek, hogy kiköpné a láda.
Így aztán a szendó helyett inkább még egy pulcsit hajított a tárolóba.
- Szóval elsős vagy? És Eridon? Tök jó! Az a második kedvenc házam! Vagy a harmadik? - egy pillanatra elmerengett a kérdésen. Túl sok mindenkit kedvelt túl sok helyről. - Én a Levitába járok amúgy, és Lili vagyok.
Úgy gondolta, ha már fellép idegenvezetőnek, nem árthat be is mutatkoznia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=821378#post821378][b]Csonka Zsombor - 2020.11.16. 01:22[/b][/url]

Furcsa jelenség ez a pánikroham. A legéletidegenebb pillanatokban csap le ránk, és olyan erővel söpör végig rajtunk, amelyet még sose tapasztaltunk. Beleremegnek a csontjaink és izmaink, ajkaink lilává változnak, mint egy halott emberé. Tán élet és nemlét között is lebegünk, ha nem, akkor is minimum úgy rezeg bennünk.
Ahogy Zsombor újra látta a jeleket, úgy önti el a rosszullét egy pillanat alatt. Szája kiszáradt, és a légzése is nehézkessé vált. Tekintete egy pillanatra csak ugyan, de valami egészen komorba fordult. Kicsit megcsapkodta saját combját, hogy észhez térjen. Itt most nem róla volt szó, hanem egy másik emberről. Valakiről, aki jobban szenvedett nála. Aki még gyengébb, és nem tudja kezelni a kieséseit.
Addig számolt és igyekezett a lányt is arra bírni, amíg nem látta, hogy képes lett egy pontra fókuszálni. Az ujjaira. Még akkor sem hagyta abba, hozzáadott még jó néhányat, mire úgy ítélte meg, hogy az ismeretlen tekintete eléggé kitisztult ahhoz, hogy elhiggye, innen már képes lesz visszatérni hozzá.
Rögtön kibújt kabátjából. - Gyere, ez így nem lesz jó - ingatta a fejét, és óvatosan felhúzta a lány háta mögé csúsztatta kezét, hogy azzal megemelje picit, és alácsúsztassa a meleg anyagot, majd visszafektette. Elől még kicsit megigazgatta, hogy amennyire lehet fedje a lányt, aztán csak leült mellé a vizes fűbe. Hagyta, hogy újra energiát vegyen magához. Hogy teljesen kitisztuljon a világ. Tudta, hogy ha kell, akár fél órát is vár. Vagy egy kicsit többet. Azon túl pedig képes lett volna a két karjában visszavinni a lányt az épületbe. De még várt ezzel a tervvel. Hátha a levegő jobbat tesz neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=821399#post821399][b]Molnár Zselyke - 2020.11.16. 17:22[/b][/url]

Zselyke kíváncsian méregette a ládát, ilyet ő a mugli iskolában még nem látott. Ezt egy tök jó ötletnek tartotta, mert így akkor kevésbé szerencsés diákok is hozzájuthatnak olyasmikhez, amivel könnyíthetik az életüket: ruhák, tanszerek, stb…
- Ó, ez mugli körökben is jó ötlet lenne, akkor nem menne kárba annyi sok jó állapotú holmi – bólogatott bőszen. – És egész aranyos is ez a kis láda.
- Ez se rossz. És faliújságotok is van? – kezdte kérdésekkel bombázni a másikat. A tapasztaltabb diák máris szimpatikus volt a szemében, még ha ki is derült, hogy másik házból való.
- Oh, helló! – köszönt, lelkesen nyújtva a kezét illem szerint. – Én Molnár Zselyke vagyok. Friss főnixfióka. Segítesz felfedezni a sulit? Mi mindent lehet itt még csinálni, ami nem csak tanulás?
Sok kis apró gondolat fogalmazódott meg a fejében, és legszívesebben minden kérdést egyszerre tett volna fel, de vérmérsékletéhez igazodva próbált nem a másikra zúdítani mindent. Tapasztalta már, mennyire riasztó tud az lenni, pláne, ha véletlenül kínaiul sikerült megszólalnia.
- Milyen szakkörök vannak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=821526#post821526][b]Süveges Lili - 2020.11.18. 16:27[/b][/url]

Lili is egészen pofásnak találta a ládikót, úgyhogy csak bólogatni tudott helyeslése jeléül. Zselykének abszolút igaza volt, és nem csak abban, hogy aranyos a láda.
- Faliújság? Ahol a sok hír meg bejelentés, meg elveszett plüssmaci felhívás van? Persze - nevetett. És valószínűleg nem csak a Levitában, hanem valamennyi házban volt ilyen, bár mikor lent járt a Rellonban, pont nem figyelt olyasmire föl. De lehet, hogy csak azok láthatják, akikre vonatkozik, ő pedig ott betolakodó volt, csúnya szóval élve.
- Persze, segítek - bólintott Lilkó, és megszaporázta a pakolászást, a végén már fogta a zsákja alját, és úgy rázta bele a ládába a tartalmát. Majd a zsákot is korábbi tartalma után hajította.
Dolga végeztével belekarolt a másik lányba, és elindult vele keresztbe.
- Szemben van a nagyterem! Ott szoktunk többnyire mindenféle étkezést, ünneplést csinálni, bálozni, évnyitózni, évzárózni, egyszóval mindenféle egész iskolás dolgot.
Nem is nagyon jutott ennél tovább, mert el kellett méláznia Zselyke másik kérdésén. Szakkörök?
- Hát ööö.. ja! Tudom! - csapott a homlokára. - Van például színjátszó szakkör, ha szeretsz színészkedni! Meeg az nem tudom, szakkör-e, de lehet újságírással is foglalatoskodni nálunk.
Több más nemigen jutott eszébe, pedig törte a buksiját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=823797#post823797][b]Elijah Kearney - 2020.12.30. 00:57[/b][/url]

Szusszanok egyet, hogy oké, ez még a jobbik eset, legalább nem kell sűrűn szembenéznie ezzel a kínnal. Nem is faggatom tovább, mert lehet a gondolkodás is kellemetlen, nemhogy még beszélni is. Örülök, hogy még nincsenek itt sokan és nem hangosak, bár úgy olvastam vagy láttam valahol, hogy ilyenkor a sötét szoba is segít, meg az alvás.
- És addig, ameddig nem tör felszínre, addig nem is lehet tudni róla? Mármint, mi kell, hogy felbukkanjon? Korhoz kötött? – mert jó kérdés, mi hoz ki egy ilyen erőt, ha egészen addig „csendben” van. A mágia is random jön, mesélte valaki, hogy egész gyerekkorában tudták, mert látszott, jött, másnak alig akart, épphogy az iskolaérettsége előtt mutatkozott meg, nekem meg nem tudni pontosan, mert nem tudtuk mi az, furcsaságok meg néha történnek. De nem volt durva, hogy megijedjünk. – Megvéd? Akkor nagyon is hasznos, amellett, hogy nagy dolog. De azért az életveszély igen ritka dolog szerencsére – és itt nem arról van szó, hogy leesne a lépcsőn valaki, vagy elvágja valamely tagját, hanem az a tipikus veszély, ahol el tudom képzelni, hogy ez az elem az, ami jön és megvédi. Érdekes, de semmi jele annak, hogy nekem lenne, és mégsem vagyok irigy. Örülök annak, ami van.
- Háááát igen, az nagyon nagy mumus. De sokaknak – bólogatok, hogy ahogy órán sem mindig megy, főleg, ha valami rém száraz és unalmas, amikor már a fele banda inkább kiterül a padon és alszik, vagy bármi mást csinál. Vannak jegyzeteim, vagy kerítek, de soknak szélén van akasztófa, firkálmányok, akármi. – Kifáraszt? És mennyire messze lehet elmenni? Azt tudom, hogy ismerni kell – azt hiszem – azt, ahova menni akarok. Tehát ha a világ másik felére akarok, akkor oké az is? – persze, belekalkulálom azt is, amit mond, hogy elfárad az ember és kidől, de ezek szerint lehetséges. Mégis lehet, hogy rá kellene gyúrnom. – Az, amikor más visz, igen. Gyors, persze, annál gyorsabb nemigen van – vagyis ott a zsupszkulcs, de azt nem lehet csak úgy, meg a kandalló, de ott meg fontos, hogy kandalló legyen a másik végen és hát, eleve nincs mind egybekötve, meg egy virágos réten nagyon hülyén is nézne ki. Felírom magamnak, hátha bejön.
- Náááh, ez csak hobbi. Itt jó, oké, megy is, de aztán lesérülnék, ismerem a szerencsém és annyi is lenne. Meg kicsit eleve veszélyes is, szóval tuti benne lenne a pakliban. Így marad hobbi, vannak hobbi csapatok, szóval ha hiányzik később, majd beállok oda – mert ezeknek már utána is tudtam nézni, nem kell a profi liga, ez is olyan, mint a foci, vannak kisebb csapatok, nem olyan komoly tétekkel, de mégis, a játék az játék.
- Hát amennyi fogás van, órákig lehet enni, kipukkadásig. Szerintem a desszertnél vannak, aztán még egy-két szó, gondolom és tipli. Még van egy kis csend-idő – nevetek halkan, nem akarok harsány lenni, hogy az is zavarja a fejfájást. – Nem hát, van a szobámban mindig valami nasi, amit be tudok kapni, ha éhes vagyok. Nem gond – nyugtatom meg, hogy emiatt ne aggódjon, se harag, se károm nem lesz belőle. – Úúú, nagyon szívesen megkóstolom. Nem is kell olyan sok fogás, ez itt más, az meg ott lesz más. Köszönöm! Elfogadom a meghívást. Maaajd… viszek desszertnek valót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=824264#post824264][b]Maja Dex - 2021.01.09. 19:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=824275#post824275][b]Koppány Richárd - 2021.01.10. 12:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=824282#post824282][b]Molnár Zselyke - 2021.01.10. 13:38[/b][/url]

A ládikó már most elnyerte tetszését, és örült is neki, hogy ebben a suliban ilyen lehetőség is van. Ő maga viszonylag jó anyagi helyzetben volt, de az nem jelenti azt ,hogy más is, és így, ami jó állapotú, de neki már nem kellő holmi nem a szeméttelepen landol, hanem valaki más örömet találhat benne.
Ezt több helyen is bevezethetnék – gondolta.
- Ú, akkor azt gyakrabban fogom nézegetni, nem akarok a legjobb programokról lemaradni – lelkesedése egyre jobban megnyilvánul, szemében kis csillogás jelenik meg.
- Á, értem. Akkor itt van gyakrabban élet a kastélyban – bólogatott, jelezve, hogy figyel. Annyi minden látnivaló van, hogy nem győzi a nyakát nyújtogatni, merre is nézzen.
- Az újságírás annyira nem vonz, inkább olvasom. De jó tudni, hogy van suliújság. Nagyjából milyen gyakran jelenik meg új szám? – már el is döntötte, hogy előfizet rá, hogy innen is értesüljön a legfrissebb hírekről, eseményekről.
- A kviddicsről hallottam, hogy az is van, az még érdekelne. De én mugli sportot űzök, díjlovaglást – jegyezte meg, imádott erről a sportágról csacsogni.
- És tényleg igaz, hogy lehet állatot tartani a kastélyban? – elég hihetetlen dolognak tartotta, elvégre órákra kell járni, és van, akinek bizonyára szakköri elfoglaltságai is vannak, talán az idősebbek még melóznak is… - Milyenek engedélyezettek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=824286#post824286][b]Maja Dex - 2021.01.10. 14:12[/b][/url]

Nézem az előttem elterülő termet, majd hátra fordulok, és egy igen kedves fiúval találom szembe magam. A stílusát nem tudom hova tenni először majd észreveszem az elborult böröndjeimet és egyből rájövök, hogy miért nincs jó kedvében a diáktársam.
 - Szia! Bocsánat nem szoktam túl sokszor elhagyni a dolgaimat. Főleg nem az út közepén csak nem tudom merre kéne menni. Tudod ma érkeztem és még nem láttam a kastélyt. Alaprajzát meg sehol sem találtam meg. -gondolok bele abba, hogy  rengeteg könyvet olvastam a témában, de alap rajzot nem találtam meg sehol-
 -A hajam, nahát igen... -hagyok egy kis határ szünetett,hogy feldolgozza a kék színben rikító fejem okozta sokkot. - azért ilyen színű mert most ezt a színt szerettem volna kipróbálni, volt már piros, fehér fekete zöld na az nagyon nem állt jól. Meg volt már rózsaszínű is. Igaz eddig szerintem a vörös állt a legjobban. -mosolygok a fiúra, majd a börödökhöz sétálok és fel állítom őket

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=824292#post824292][b]Koppány Richárd - 2021.01.10. 16:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=824295#post824295][b]Maja Dex - 2021.01.10. 16:36[/b][/url]

A karjára gondolva a hasam egy hatalmasat kordul.
 - Hmm kaja, szerintem induljunk el -vonom meg a vállam, felveszem az összes dolgomat majd ügyetlen kedve elindulok az általam vélt helyes irányba. Ám a csomagok nagyon nehéznek bizonyulnak, leesik az egyik bőröndöm amiben minden féle rajzolós/sminkes cuccok vannak. A bőrönd kinyílva hever a padlón így féktárcsa mindenki számára a rajzaimat amit olyannyira féltették eddig megmutatni bárkinek is. Idegesen hajolok le és szedem fel, rakom vissza a bőröndbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=824297#post824297][b]Koppány Richárd - 2021.01.10. 17:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=824298#post824298][b]Maja Dex - 2021.01.10. 17:44[/b][/url]

Szedegetem össze a kiborult dolgaimat. Majd mikor hallom a fiú nevét fellpillantok.
 -Maja Dex-mutatkozok be én is. Majd a folyósó másik végénél észreveszem az egyik tollamat így gyorsan odaszaladok érte nehogy ott feleljtsem.Közben gondolatban levetittem magamnak, hogy kivülről milyen bénának is nézek ki. Ami számomra már megszokott csak szegény fiú ezzel még nincsen tisztában. Mindezt végiggondolva a saját lábamban elseve terülök el a tökéletesen tiszta padlón. Hátranézek a fiú irányába. remélve, hogy nem vette észre a felmosóroncs mutatványomat. Nem is értem anyám miért iratott be balettra.
 -De béna vagyok! - nevetem el magam hangosan majd a tollal a kezembe vissza megyek a bőröndömhöz és bedobálom a megtalált dolgaimat.
 -Remélem nem hagyok itt semmit - nevetek saját magamon

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=824326#post824326][b]Koppány Richárd - 2021.01.11. 18:11[/b][/url]