36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Weiler Dante
Írta: 2017. szeptember 22. 16:22
| Link

Weiler Dante

Egy srác lép oda hozzám. Ez most komoly? Pasit küldtek fogadóbizottságnak? Pedig annyira reménykedtem benne, hogy egy csajt kapok. Mennyivel kellemesebben ellettem volna egy szép barnával. De hát ha ezt osztották, akkor ezt kell elfogadni. Nem, még véletlenül sem szeretni.
- Szevasz! Én lennék igen. Benned kit tisztelhetek? - Jobbomat nyújtom felé, és várok valami rövid bemutatkozás félét. Csak, hogy legalább tudjam ki ő, illetve, hogy miért őt küldték elém. Bár így első nekifutásra lehet ez még egy hosszú barátság kezdete is. Sose lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Jut eszembe... Vajon mikor fogom én újra látni a haverjaimat?! Mikor lehet innen kiszabadulni? Ha tehetném én már most mennék. Nyomaszt ez az egész szituáció. Nem értem engem miért szívattak meg így anyámék. Bezzeg Izabellnek és Patriknak nem kellett itt tespedniük három évig. Látszik, hogy én vagyok a harmadik gyerek a házba. Hogy is szokták mondani? Valami olyasmi, hogy a harmadik gyereket már a kutya neveli fel. Lehet van benne némi igazság.
- Akkor most te leszek a gardedámom? - teszem fel a cseppet se komolynak szánt kérdést. Remélem érti a poént és nem egy ilyen "depi vagyok öngyi leszek" típusú, mert akkor falnak megyek most azonnal. - Csak a legfontosabbakat mutasd meg: hol dőlhetek le aludni, hol tudok enni és fürdeni. A több jelenleg rohadtul hidegen hagy. - vázolom a dolgokat immár teljes komolysággal. Tényleg nem érdekel semmi más ebből a kőkupacból. Remélem ezt a srác is nagyon gyorsan felfogja és nem fog erőlködni. Egyébként szerintem még értékelni is fogja, hogy nem kell majd itt órákon át pátyolgatnia és sétálgatnia.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2017. szeptember 22. 16:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. szeptember 22. 17:57 | Link

Gálffy Erik

Stílusos - vagy legalábbis jól kinéző - gesztus lenne most megkönnyebbülten leengedni a vállait, amiért nyilvánvalóan nem kell különböző köröket tennie a kastély más-más szintjein.  Kár, hogy annyira azért nem mozgatta meg érzelmileg egy kis lépcsőzés gondolata, hogy megkönnyebbülést érezzen, helyette csak egyszerűen tudomásul veszi a másik szavait. Elfogadja a felé nyújtott kezet, a kézfogása határozott, de érezhetően nem ad bele annyi erőt, hogy ezzel a mozdulattal akarjon bármiféle nonverbális harcot megvívni. Azt meghagyná a politikusoknak és a bizonyítási kényszerben fetrengő férfitársainak.
- Weiler Dante, tanév elejéig még a rellon egyik prefektusa. - Aztán nem. Ó, jaj, szörnyűség.
- Fogalmazzunk inkább úgy, hogy rám lett testálva az a rendkívüli módon fontos, szükséges és felelősségteljes feladat, hogy elnavigáljalak a ház körleteiig.
Bár nem ő lesz az az ember, akit életteli, vibráló hangja miatt beválogatnának bármilyen szinkronszerepre, a szavai mögött megbújó szarkazmus azért egy-egy pillanatra szemtelenül megmutatja magát. Nem titkolja, hogy ezeket a formaságokat nem tartja túl sokra.
- Nice. Enni a nagyteremben tudsz; ennek a szárnynak az első emelete. Konyháról is lehet szerezni soron kívül, illetve most úgyis fogsz kapni valamit, mivel most érkeztél. - Magyarázat közben abba az irányba bök, amerre másodperceken belül indulni készül, csak úgy néma gesztusként, hogy haladjanak is azért. Nem is vár annál többet, kényelmes sétatempóban meg is célozza a nekik kellő folyosórészt, egy pillanatra ellenőrzésképp oldalra lesve, hogy Erik jön-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Weiler Dante
Írta: 2017. szeptember 23. 16:39
| Link

Weiler Dante

Kedves idegenvezetőmnek nagyjából annyi kedve van most itt lenni és engem istápolni, mint amennyi kedve lenne kútba ugrani. Bár lehet, hogy az utóbbi jobban felkeltené az érdeklődését. Sejtettem, hogy lesznek ilyen enyhe életundorral megáldott lelkek itt, pláne abban a házban, ahova kerültem. Kicsit utána néztem a ház múltjának, illetve annak is próbáltam, hogy milyen emberek kerülnek bele. Végül arra jutottam, hogy igen, az a ház illik hozzám is a legjobban. Még ha én nem is vagyok életunt és depresszióra hajlamos. Látom az se sokat segít a helyzeten, hogy csak az alapokat szeretném tudni, a többit majd letudom egyedül. Elég nagyfiú vagyok már hozzá. A rövid ismertető után biccentek egyet, ezzel jelezve, hogy felfogtam a hallottakat.
- Remek, akkor induljunk el valamerre. - közlöm unottan, majd várom, hogy kilépjünk végre valamerre. Igaz, nem olyan régen ettem egy keveset, de már igen csak tudnék enni valami főtt kaját, ami azért több, mint egy sütemény.
- Valami fontos tudnivaló az iskoláról? Mi tiltott, mit szabad? Bulik? Nők? - Úgy érzem ez egy nehéz eszmecsere lesz és őszintén szólva azt se tudom, hogy mit dobjak be. Azért nem szeretnék visszamenni kisiskolás szintre és arról kérdezgetni, hogy milyenek a tanárok, nehezek-e a vizsgák, milyenek az órák. Ezeket majd úgyis időben meg fogom látni és tökre feleslegesnek tartom, hogy erre időt és szót fecséreljünk. Azt pedig kicsi erős kezdésnek érzem, hogy megkérdezzem merre lehet tiltott dolgokat beszerezni. Pedig lehet nem lenne rossz tudni. Sőt jelen helyzetemben ez lehet életmentő lehet. Mivel most úgy érzem, hogy legszívesebben a kútba ugranék vagy valami hasonló.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. szeptember 23. 16:57 | Link

Gálffy Erik

Zsebrevágja az egyik kezét menet közben, a másikat - a dominánsat viszont elöl hagyja. Amióta a bálon úgy meglepték egy támadással, inkább úgy van vele, hogy minél előbb pálcát tudjon rántani, ha szükség van rá.
- Hát, a kijárási tilalom tízkor kezdődik, de az iskola fele tesz rá, a prefektusokkal és a tanárok egy részével együtt. Nem mondom, hogy akárkivel akadsz  össze, csak úgy el fog engedni, de az esetek többségében ez történik.
Dante legalábbis még egy árva lelket sem büntetett meg hasonló miatt, legfeljebb ha kiprovokálták nála azt, hogy rosszindulattal álljon a másikhoz.
- Sokszor vannak bulik házszinten is, az annyira nem adja, mert általában van tanári felügyelet. Érdemesebb akkor már lejárni a faluba a többiekkel. - Hasonlóan tesz ő is, mikor Coltonékkal úgy döntenek, hogy ideje nem ellenőrzött kereket között lazítani. Erik is biztosan hamar meg fogja találni a saját társaságát ehhez.
- Vannak rá módszerek, hogy lehet diszkréten eljutni a faluig anélkül, hogy végig kéne parádézni a birtokon. Lányok... vannak. - Némelyikre erős túlzásnak érzi a "nő" kifejezést, neki a nő azt jelenti, hogy tisztában van magával, a világgal, nem zúdít a nyakába felesleges hisztiket, drámai jelenetekkel sem traktálja. Ebből már annál kevesebb a választék.
- Bármiért elkapnak, nem nagy cucc. A tanárok saját maguk sem tudnak itt betartani olyanokat, minthogy "ne ejsd teherbe a diákod" per "ne randizz a diákjaiddal", szóval... - vállat von. Bevallottan nem tudja tisztelni ezeket az embereket, akik jelenleg a tárgyakat tanítják. A legtöbb alig idősebb nála, ráadásul ehhez jönnek az általa mondottak. Nehéz példát mutatni vagy tiszteletet kivívni így.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. szeptember 23. 16:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Weiler Dante
Írta: 2017. szeptember 23. 17:19
| Link

Weiler Dante

Gardedámomat végighallgatva egy elég nagy nevetés tör ki belőlem.  – Te most szivatsz?! – teszem fel a nagy kérdést. Az elhangzottakat így első hallásra elég nehéz elhinni. Én személy szerint arra számítottam, hogy bekerülök egy igen komoly, nagy múlttal rendelkező iskolába, ahol majd mindenki betartja a szabályokat, a tanárok kő kemények és egyéb ilyen finomságok. Erre az első embertől, akit azzal bíztak meg, hogy bemutassa az iskolát, azt hallom, hogy itt nagyjából mindenki sz**ik bele mindenbe. Azok a diákok akik elvileg azért vannak, hogy őrizzék a rendet, pont nem foglalkoznak vele. A tanárok felcsinálják a diákokat, mindeni szerelmes mindenkibe kortól függetlenül. Hát nem rosszból, de lehet átgondolnám a szülők helyébe, hogy a 14 éves kislányomat beíratom ide. A végén még előbb lesznek nagyszülők, mint tervezték.
- Hát lehet mégsem lesz ez olyan rossz buli, mint gondoltam. Én meg még attól tartottam, hogy itt sakkban leszek tartva. Most megnyugtattál. Kössz! – Ennyit sikerül kinyögnöm és továbbra is mosolygok, mint a vadalma. Hihetetlen!
- Egyébként azok a diszkrét módszerek érdekelnének…. Esetleg beavatnál a nagy titkokba? – kérdem és nagyon reménykedem, hogy meg is fogom tudni.  Ugyanis nagyobb esélyt látok arra, hogy ott több mindent be lehet szerezni. – Valamint olyan infóid vannak, hogy hol lehet olyasmit beszerezni ami tiltott áru? – Tudom, hogy prefektus, de az előbb mondta, hogy itt senki nem foglalkozik semmivel. Így akár teljes lelki nyugalommal kérdezhetek tőle ilyeneket. Amúgy pedig nem tűnik egy olyan embernek, aki megveti az ilyen jóságokat.
- Na várj, akkor ezek szerint simán össze lehet szedni egy tanárnőt? A végén még álmaim otthona lesz ez a…. – inkább nem fejezem be a mondatot, mert lehet, hogy nem tudnék rá szépeket mondani még. De egyre szimpatikusabb. Szabályok vannak de mégse. Tiltott kapcsolatok vannak, de mégse. Bulik vannak, lányok vannak. Mi kell még egy magamfajta 20 éves srácnak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. szeptember 23. 18:11 | Link

Gálffy Erik

Nyílt őszinteséggel néz vissza a szkeptikus kérdésre. - Nem.
Esélyesen az iskolai vezetőség nem lenne rest tarkóncsapni ezekért a megmozdulásaiért, de nem marketing szakembernek tanul ő itt, hogy az iskola szebb oldalát kelljen kiemelnie. Meg aztán, minden amit elmondott most Eriknek, körülbelül két-három napon belül kiderülnie a fiú számára is. Akkor már jobb, ha tudja, mire számítson. Mellesleg csapják csak tarkón, Warren már megtette egyszer egy párbaj kellős közepén - az is sokat elmond, hogy a defenzor első blikkre rögtön úgy ítélte, hogy biztosan Dante a felfordulás forrása, nem a másik. Mindegy, összességében nem véletlenül érett hamar be az, hogy tanév elejével visszakérik a jelvényt. Jobb lesz neki is, nem kell késő este a saját ügyei helyett céltalanul a folyosót róni.
- A keleti szárnyban van egy elrejtett terem, ahonnan a helyiség mágiájának köszönhetően egyből a Boglyas térre jutsz. Előtte használj vízlepergető bűbájt, mert elmérték a tájolást, és a szökőkútba érkezel. Kicsit sufnituning, de a semminél jobb.
Eleinte zavarta, aztán úgy volt vele, mint a többi felsőbbéves. Ennyi plusz energiabefektetést megér az, hogy levágja az utat. Mostanság a korábban emlegetett indokai miatt nem igazán tart a lebukás veszélyétől.
- Attól függ, mire gondolsz. Előfordulhat, hogy tudok mondani megoldást rá. - Nincs túl sok opció, ez egy kicsit iskola, illetve a falu sem olyan hatalmas, hogy fuldokoljon az ember a lehetőségekben. A renitens diákok azonban megoldják ezt valahogy.
- Ha még találsz nem családanyát/leendő családanyát köztük.. vagy nem zavar, hogy azok...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Weiler Dante
Írta: 2017. szeptember 23. 19:00
| Link

Weiler Dante

Lassan kezdem úgy érezni, hogy ez akár egy hosszú barátság kezdete is lehet Danteval, hazudott az első benyomásom. Ahhoz képest, hogy egy enyhén depressziós, teljesen befordult alaknak hittem első nekifutásra, lassan kezdem látni, hogy nagyot tévedtem. Kérdésemre miszerint szívat, nemleges választ kaptam. Mondjuk költőinek szántam a kérdést, így nem is vártam rá választ, de hát végül kaptam. Egy újabb nevetés tör fel belőlem annak hallatán, hogy a kútban landolok. Hát nem tudom mi a jobb. Lesétálni vagy kútban landolni. Értem én, hogy vízlepergető bűbáj, de hát na. Akkor is elég hülyén néz ki ha valaki úgy mászik ki egy szökőkútból. Bár meg merem kockáztatni, hogy a falu lakói már megszokták ezt a látványt.  – Kössz az infót, gyanítom, hogy sokszor fogok élni ezzel az Isten adta lehetőséggel. – beszélgetés közben áthaladunk egy—két helyiségen, egy hosszú folyosón, de őszintén szólva pont hidegen hagy az iskola épülete. Látom, hogy vannak festmények, amik mozognak, meg egyéb régi tárgy, de ezek annyira nem érdekfeszítőek számomra, hogy az már szörnyű. Pedig valljuk be, hogy azért nem sűrűn láttam eddig mozgó festményeket. Nekünk otthon a normális fajtából van otthon jó pár darab.
Tudtam én, hogy Dante lesz az az ember, aki nem fog gondot csinálni abból hogy ilyesmi kérdést intéztem hozzá. Egy mosoly terül el az arcomon, mikor visszakérdez. – Hát olyasmi dolgokra gondolok amitől az embernek sokkal jobb kedve lesz, boldogabb, szabadabb, nem érdekli senki és semmi csak élvezi az életet. – Ennél szebben nem is fogalmazhattam volna, szinte már költői. A következő mondata hallatán nem tudom, hogy mi lehet a jó válasz. Ha őszinte szeretnék lenni, hát pont nem érdekel, hogy családanya. Szeretem az izgalmakat és még úgysem menekültem meztelenül ki egy ablakon azért, mert megjött a kedves férj. A mottóm pedig az, hogy egyszer mindent ki kell próbálni. Na de ezt nem szerettem volna kifejteni neki, így csak megvontam a vállam és hümmögtem egyet. Jobb ha ebbe most nem megyünk bele. - Rellonos csajok milyenek? - Inkább hanyagoljuk az anyukákat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. szeptember 23. 20:19 | Link

Gálffy Erik

Nem depressziós ugyan, de az tény, hogy nem ő lesz a legélénkebben proaktív ember, akivel Erik az itt tartózkodása alatt találkozni fog a falak között. Kell idő, hogy valaki akklimatizálódjon a tüskéihez - és a fiú is a másikhoz. A legtöbbeknek így is a fő baja olyasmi, amin már nemigen fog változtatni életének hátralévő részén. Érzelmi intelligenciát sajnálatos módon nem lehet sem pénzért venni, sem cserekereskedelemmel beszerezni.
Elmenőben a néhány diák jön szembe, elmennek egy-két üres terem mellett is, illetve az egyik ajtó mellett megtorpan egy pillanatra. Ez már a folyosó végénél van, amerre már nem akkora a nyüzsgés és forgalom. (Innen nem messze esik a pinceszintre vezető lépcsősor.)
- Konyha. Csak próbálj meg nem megjegyzéseket tenni a manókra, és kisegítenek kajaidőn kívül is. - Magából indul ki, Danténak elég nehezére esik a formális hangot megütni bárkivel. Főleg nem olyasvalamivel, ami se nem ember, és még lefele is kell fordítania a fejét, ha rá kell nézni.
- Aha. Ja. Akkor Révész Kornél lesz az embered. Keresd meg, és reménykedj, hogy eléggé magánál lesz épp. - Ők a saját kis társaságával már futottak bele abba, hogy egyszerűen sehogy sem lehetett elérni a srácot. Vagy mert házon- vagy mert magán kívül volt. - Navine. Az évfolyamot nem tudom, hogy bukott-e épp vagy nem.
Próbál szélesebb körű ismereteket nyújtani a rellonos lányokról, de annak ellenére, hogy nem zárkózik el semmitől, ha úgy adódik, nem is igazán fut utánuk. Elgondolkodva megvakarja a tarkóját, mielőtt továbbindulna.
- Elég jól néznek ki, de én vigyáznék velük, nem egyszerűek. Egy navinés legfeljebb túl érzelmes, egy eridonos legfeljebb fárasztóan túlbuzgó, egy levitás legfeljebb kiborítóan sokat oktat ki, de egy rellonos lány simán tönkretesz.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. szeptember 23. 20:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Weiler Dante
Írta: 2017. szeptember 25. 13:38
| Link

Weiler Dante

Megállunk. Ez a megálló az a megálló, ahol várhatóan sokat fogok tartózkodni, mivel nem szeretek tömegben étkezni, így gyanús, hogy inkább le fogok jönni ide a konyhába és majd magam elkészítem a reggelim, ebédem és vacsorám. Sokkal kényelmesebb menet közben benyomni egy szendvicset, mint órákat ülni egy asztalnál és szépen megenni egy egész menüsort. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy otthon rengeteg ilyen puccos vacsorát kellett végigülnöm. Jött a szüleim sok gazdag barátja és olyankor szegény szakácsnő hajnaltól egészen estig csak főzött, hogy minden étel meglegyen. Hideg előétel, meleg előétel, főételből három fajta, és még sorolhatnám. A végén már majd ki pukkadtam, de még enni kellett, mert addig nem kelhettünk fel az asztaltól míg a vendégek ott voltak. Hát sokszor kínok kínját éltem át és minden érdekesebb lett volna, mint ott ülni. Szóval idővel rászoktam arra, hogy ha lehet akkor inkább bekapok gyorsan valamit és már megyek is tovább dolgomra. Az idő pénz, és ez tényleg így van. Bár mivel gazdag család sarja vagyok, így túl sok mindenért nem kellett megküzdenem, maximum egynél többször kérnem. Ennek előnye és hátránya is van, mint mindennek, azonban igyekszem nem kimutatni a külvilág felé, hogy....
- Manókkal kedvesen. Vettem. - válaszolok, ezzel jelezve, hogy felfogtam amit mond és figyelek. Majd egész gyorsan választ kapok arra is, hogy kivel kell nagyon jóba lennem errefelé. Révész Kornél. Egyelőre semmit nem mond ez a név, de gyanítom, hogy hamarosan heti rendszerességgel fogunk találkozni. Bólintok egyet Dante mondatának végén, majd egy mosolyt is megengedek magamnak. "Eléggé magánál legyen", ebből a három szóból már tudom, hogy ő lesz az én emberem, már csak azt kellene tudni, hogy milyen árakkal dolgozik. Bár nem mintha bármit is számítana.
A lányokkal kapcsolatban elhangzottak után egy kisebb nevetés tör fel belőlem.
- Akkor ők lesznek azok akiket én keresek, az kell aki tökretesz. Így legalább nem kell majd ápolni a kis lelküket. Attól mentsen meg az ég... Bár ha az eridonosok túlbuzgók az sem gond bizonyos szempontból... - egy sokat sejtető mosoly kúszik az arcomra, de gyorsan el is hessegetem eme szörnyű gondolatokat.
- Azt hiszem így első nekifutásra minden fontos dolgot megtudtam, kössz! -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. szeptember 26. 14:03 | Link

Gálffy Erik

Neki is könnyedebb már azzal is ez a körbevezetősdi, hogy nem kell nagyon megerőltetnie magát. Egyszerűbb, ha a másik fél legalább annyira talpraesett, hogy az alapvető információkon túl a többit már megoldja. Volt olyan újonca is (bár ő év közben érkezett elsőéves volt), akinek minden apró információmorzsát a szájába kellett rágni. Mindjárt kevésbé volt türelmes ő sem a végére. A konyhás kitérő után folytatják is az útjuk.
- Ebből a szárnyból itt vezet le lépcső a pincerészre, de mindenhol nagyjából ilyen a fekvése. - Nem kell építészeti zseninek lenni hozzá, csak egy minimális tájékozódás. Illetve sehol sincs eldugva a "lépcsőház". A túlbuzgó eridon Erik által lefestett képére elnyom egy félvigyort. Rendben, nem feltétlenül rossz az elképzelés.
- Lesz időd kitapasztalni.
A köszönetre biccent, majd jó idegenvezetőként odalenn elhaladva a fontosabb helyiségek ajtaja mellett, mindegyiknél elejti, hogy mit takar az ajtó vagy kapu, valamint a hálókörletekhez vezetve megvárja, míg a feladatra beosztott manók megérkeznek az üdvözlő estebéddel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2017. szeptember 29. 21:29 | Link

Navine unikornis


Már járt egyszer-kétszer, amikor Kirillnek volt valami dolga erre. Ilyenkor általában itt a csarnokban megvárta, esetleg beleshetett a rellon falai közé. Persze csak vigyázva, mivel az ottaniak elég durvák és veszélyeseknek tűntek. Na nem mindtha nem szerzett volna így is egy-két barátot, de azért nem tűnt valami biztonságosnak.
Viszont fogalma sem volt róla, hogy merre induljon el a sárgák háza felé. Megkérdezhetett volna valakit, aki éppen arra járt, de félt, hogy majd kineveti. Még arra is volt esély, hogy egy rellonost talál meg, és ő viccből elvezeti valami másik helyre. Biztosabbnak tűnt ott maradni.
Tervei szerint inkább megvárt volna egy tanárt, vagy prefektust, és tőle megkérdezi. Még mindig biztosabbnak tűnt így. Igazából jobb lett volna, ha még reggel útbaigazítást kér Kirilltől, de akkor a vágy, hogy végre a nagy iskolába jöhessen, teljesen elnyomta a fiú eszét.
Hát így várakozott ő a fal mellett toporogva, gondolkodva, hogy vajon mi is legyen a következő lépése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Navine
Diák Navine (H), Elsős diák



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 62
Írta: 2017. szeptember 29. 21:46 | Link

Csonka-Ramholcz Zsombor

Az utóbbi időben sajnos eléggé elhanyagoltak azok a lányok, akik máskor különös gondot fordítottak arra, hogy hófehér szépségű szőrzetemet puhára egyengessék - furcsa sörtéjű-, keféikkel.
De sebaj, nem most estem le a patáimról, ha nincsenek alanyok, akkor útra kelek és szerzek magamnak embereket - gondoltam én és más hasonló képzetekkel a fejemben vágtam neki egy hosszabb körútnak a kastély falain belül. Igen ám, csak már elég régen kirándulgattam így, ezért eshetett meg az is, hogy lábaimat végül a bejárati csarnok környékén sikerült megfékeznem. Furcsa volt, de egy újdonsült diákkal kellett szembetalálnom magam, aki elég tanácstalannak tűnt, messzire rítt a fejéről, hogy azt se tudja, milyen intézményben van:
- Khm - prüszköltem egyet a levegőbe és megráztam szőke-herceg szépségű sörényemet.
- Segíthetek valamiben? - erre az unikornisszarvam is elváltozott csodaszép rózsaszín árnyalatúra, ami igazán imponálhatott az újdonsült jövevénynek. E csodás kiálló képződmény jelen pillanatban a hangulatomat tükrözte, ami a szomorúság és vidámság között állapodott meg valahol egy ponton. Majd a későbbiekben talán fény derül arra, hogy milyen állapotomban találtak.
Utoljára módosította:Navine, 2017. szeptember 29. 21:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2017. szeptember 29. 21:58 | Link

Navine unikornis


Ott toporgott egyik lábáról a másikra, az agyában a gondolatok csak úgy cikáztak, amikor valami hongra lett figyelmes. Rögtön odakapta a fejét, mire egy unikornist pillantott meg. Először el sem akarta hinni. Nagy, kék szemeit végigfutatta az állaton, és közben azon gondolkodott, hogy vajon álmodik-e.
- Szia - köszönt neki szégyenlősem,, ami egyáltalán nem a fiúra vallott. Azt saját vallása szerint testvére erényeihez sorolta inkább. - Márton vagyok - mutatkozott be, hiszen úgy tanították neki, hogy így illik. Teljesen mindegy, kivel van dolgod, az az első, hogy bemutatkoztok.
- A navinét keresem. Most kerültem a suliba - jelentette ki a paci kérdésére. Valószínűleg Kirill most megrótta volna, hiszen szóba elegyedett egy idegennel, de valamiért Márton úgy gondolta, hogy ez a törvény nem vonaltkozik állatokra, és mágikus lényekre. Az pedig még az unikornis mellett slt, hogy az iskolán belül voltak. Ott azért sokkal kevesebb az esélye egy gyerekrablásnak, vagy bármi másnak. Pláne addig, amíg a szülei nem jönnek érte. Mert fognak. Ebben biztos volt.
- Nagyon szép sörényed van. Megsimogathatom? - kérdezte meg a fiú, hiszen amióta meglátta a különleges állatot, a szarvára és a sörényére tudott csak gondolni, és hogy milyen lehet a tapintása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Navine
Diák Navine (H), Elsős diák



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 62
Írta: 2017. szeptember 29. 22:08 | Link

Csonka-Ramholcz Zsombor

Ahogy végighallgattam a fiú mondanivalóját akaratlanul is bólogatni kezdtem a fejemmel.
- Igen, elég elveszettnek tűnsz - lófogsorom néhány gyöngyszeme megvillanni látszott az esti félhomályban. Igazából volt köztük néhány arany csillogású darab is, de azt csak a nagyon szemfülesek láthatták és csak akkor, ha igazán közelkerültek a pofikámhoz.
Hiába panaszkodtam annak a mugli fogorvosnak, nem bírta megérteni, hogy nem kellenek nekem ilyen drága fogak. Kellett nekem ilyen akaratos, makacs, önfejű fazonhoz menni. Vigyázzatok, nehogy ti is egy ilyen ember keze-ügyébe kerüljetek. Én nagyon megjártam vele.
- Navine? Várjunk csak - a szemöldököm pár percig a levegőbe emelkedett, majd egy hirtelen mozdulattal vissza is tettem a helyére.
- Figyu, azt a helyet ismerem, gond nélkül megoldjuk a problémát - és közelebb léptem a fiúcskához. Majd mikor felajánlotta, hogy még a szőreimet is megsimogatja, elkezdtek remegni a lábaim. Hogy micsoda? Valaki simiről beszélt itt?
- Az nagyon jó lesz, igazából már mondani is akartam - hátamat jól simogatható pozícióba emeltem és úgy figyeltem lélegzetvisszafojtva a Zsombi nevű törpike szavait.
- Mondd és új vagy a kastélyban? Mióta bolyongsz itt? - azért feltettem  néhány kérdést a finom érintésekért cserébe.


Utoljára módosította:Navine, 2017. október 9. 11:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2017. október 2. 00:16 | Link

Navine unikornis


A fiú szinte látta, ahogy az unikornis agytekervényi elkezdenek mozogni, és végül a keresés találatra lel. Márton megrökönyödve, és kacarászva figyelte, ahogy a paci szemöldöke kifut a helyéről. Mulatságos volt, mint ahogy a mesék amelyeket Kirillel szokott nézni.
Jó érzés volt végre olyannal szóba elegyedni az iskola falai között, aki ilyen segítőkész, és kedves. Még ha az nem is egy ember. Ezért - és saját indokokból is - a fiú rögtön felajánlotta, hogy megsimogatja a lényt, ha kell. Hiszen az a sörény ilyen puhának és varázslatosnak tűnt, mintha minden hajfürt egy-egy szirén lenne, és dalával hívná a fiút arra, hogy simogassa meg.
Kezecskéi először remegve érintették meg a paci nyakát, és óvatos mozdulattal kezdte lehúzni a kezét. Aztán amikor észrevette, hogy ez milyen jó érzés, egy boldog mosollyal folytatta a műveletet, egyre inkább beleélve magát a helyzetbe.
- Most kezdem az elsőt, igen. De már jártam itt korábban. Csak nem a navine felé - ismerte be a fiú. Pedig, ha korábban megtette volna, most nem lenne ekkora slamasztikában. Másfelől viszont nem is találkozhatott volna az unikornissal. - Nem régóta, talán tíz perce - továbbra is a sörényt simogatta. Egyszerűen nem tudott betelni vele.
- Mond csak, hogy hívnak? - kérdezte. - Vagy szólítsalak egyszerűen Sir Selymesnek? - kérdezte kacarészva a saját kitalált viccén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Navine
Diák Navine (H), Elsős diák



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 62
Írta: 2017. október 9. 11:33 | Link

Csonka-Ramholcz Zsombor

Való igaz, az eleinte bátortalan kisfiú egyre inkább kezdett megszelídülni és ahogy közelebb lépett hozzám és lelkesen simogatni kezdte a bundámat, régi emlékek törtek fel bennem. Még annak idején, egy szőke hajú kislányka volt ugyanilyen kedves velem, de az már sok éve volt és tán igaz sem volt.
Nagyot sóhajtottam, hiszen rendkívül szerettem azt a pici tündérkét és eléggé megviselt, amikor el kellett engednem, ugyanis nem voltam rá felkészülve. De az emberekkel annyi minden történik, annyi dolog megcibálja a lelküket, hogyha mindenhez szorosan ragaszkodnának, előbb-utóbb a pszichiátriára kerülnének. Ahogy mindez keresztülszáguldozott unikornis agyam kisebb méretű vérerein, kicsit összeszűkült a gyomrom és az ábrázatom is valamivel fanyarabbá vált. Hála Merlinnek, Zsombi ebből nem sok mindent érzékelt. Nem akartam elrettenteni magam mellől, ráadásul annyira jólesett ez a váratlan simogatás, hogy kezdtem természetesnek venni a selymes bundámat fésülgető apró, gyermek méretű kezeket. Merthogy rendkívül kicsik voltak, de annál ügyesebbek.
- Áhhá, tehát még az elsőt koptatod - reagáltam a fiatal navinés szavaira és mély hümmögésbe kezdtem, mint azok a nagy gondolkodók, akik megalkották a mindenség elméletet, meg felfedezték Amerikát.
- De ilyen későn már nem szabadna a kastélyban sétálgatnod - kezdtem rátérni a beszélgetésünk lényegére. Patáimmal én is csak véletlenül tévedtem ide, s nagy szerencse, hogy egymásra találtunk. Ha mással hozza össze a sors, ki tudja, hogy mi történik vele. Szemeim el is kerekedtek. Egyre jobban fürkészni kezdtem, van-e rajta sérülés, honnan jöhetett, milyen a ruházata, átmentem Columbo effektusba. Néha bele is szagoltam a levegőbe, hátha megérzek rajta valami különleges illatot vagy fűszert, amiből beazonosíthatom, honnan származik. Annyira el voltam foglalva ezekkel a tevékenységekkel, hogy már csak arra sikerült eszmélnem, hogy azt kérdezi, hogyan hívjon:
- A Sir Selymes megfelel, sőt, nagyon hízelgő - a szemöldökeimet ismét a magasba emeltem, pofáim szegletében pedig megjelent egy aprócska mosoly is. Még sohasem hívtak így, milyen édes emberek vannak. Rajongásom növekedni kezdett a kisember iránt.
- De figyelj, nem kellene elindulnunk valamilyen irányba? Ha itt talál bennünket egy prefektus, akkor büntetőmunkát fogsz kapni - szomorú, de ez is  számításba jöhetett.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2017. október 13. 17:09 | Link

Navine unikornis

Márton szinte észre sem vette, hogy mennyire jár az idő, csak amikor a lovacska megemlítette. Ekkor odakapta a fejét az ablak irányába, és tényleg. Kint már a napocska a horizonton is átbukott, és vörös fénybe füröztette az eget. Gyönyörű volt, de mégis baljóslatú a fiú számára. Nem szerette az estét, bár ő maga nem tudta megmondani, hogy miért. Valamiért csak rossz érzés kerítette hatalmába. Meg lehet az is jelent valamit, hogy reggelente mindig a szekrényből mászik elő. Talán éjszaka alvajár, vagy valami hasonló, mert amikor lefekszik akkor ágyban van, amikor meg felkel, akkor nem.
- Tudod, eddig te vagy a kedvenc uniornisom. Igaz, még egyel sem találkoztam eddig, de te máris a kedvencem lettél - bólogatott hevesen, hogy ezzel is erősítse az előbbi mondatát. Mert minden egyes szót komolyan gondolt ám.
- Lehet, hogy el kéne. De én nem tudom merre - nézett szét újra tanácstalanul, mint a találkozásuk elején. Remélete, hogy a paci majd kiötli, hogy ezek szerint akkor neki kéne mutatnia az utat. Ha pedig ez megtörténik, biztosan követni fogja őt, s közben kezét egy pillanatra sem veszi le a selymes bundáról. Menet közben pedig azon kezdett el morfondírozni, hogy vajon milyen lehet a paci hátára felülni. Biztos ráhagyolna a nyakára, hogy minél több porcikája érintse a puha kis szőrét.
- Te hogy kerültél az iskola falai közé? - kérdezett rá, hogy menet közben is elüssék az időt egy kis csevejjel azért.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2018. január 19. 19:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Jeffrey Kai Hampton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 63
Írta: 2017. október 17. 15:25 | Link

Sárközi tanár úr
vacsora után


Meredten bámul szemközt a homokórákkal. A szemöldöke egy pillanatra felemelkedik, amikor a lovas címer alatt újabb fekete kövek változnak sárgává és hullanak le. Tekintete lassan a zöld ház stabil, mozdulatlan órájára esik. Mutatóujjával végigdörzsöli az állát, aztán egyszer hátrafelé a haját és körbenéz. Kell egy kis bizonyosság, úgyhogy beletúr a talárja zsebébe (rajta van!) és kiemel egy ugyanolyan címerrel ellátott jelvényt, mint amilyen a dicső 90 pont felett strázsáló sárkányé. Horkant egyet.
Mivelhogy egyedül van, nem kell sokat gondolkoznia, hogy a lábánál heverő petyhüdt táskából elővegye a pálcáját, a másik zsebéből pedig egy hatalmas adag kemény, varázslatosan ragacsos és nagy buborékokat ígérő rágócsomagot. A csomagolás szégyenteljesen hullik a földre, valahol egy manót, igazán rosszat sejtve, kiráz a hideg.
Ráérősen a többi címert és az őt körülvevő tágas csarnokot nézi, miközben nagy pofával csámogni kezd - időnként aztán kitép a szájából két ujjnyi nyálas, színes kupacot, amit előbb baziteoval megnövel és csak utána hajít fel a feje fölé. Néhány félremegy, azok a címerre ragadnak, de a többi elfoglalja az őt megillető helyét, a Navine homokórájának fényesen csillogó üvegén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. október 17. 17:22 | Link

Mr. Csócsálton

Állítólag szépen fejlődik a lábam, javasolták, hogy lassan akár tegyem is le a botot, ha lassan is, de szépen kezdjük meg az önálló járást. Hát nem. Egyrészt nem fogok egy ekkora lélekszámot számláló, fogalmam sincs, hogy mekkora, de nagy, iskolában biztonság nélkül sétálni, másrészt nem fogom otthon azt mutatni, hogy nem vagyok erős, és nem tudok felülemelkedni ezen a kis problémán, harmadrészt pedig, imádom, ahogy a kopogással zavarok mindenkit. A szépítőalvást végző lányomat, a lopott pávát az udvarunkon, a festményeket, a tanári kart, Felagund kollégát, egy szó, mint száz, mindenkit. Vannak, akik kedvesek próbálnak lenni, és csak fejben szidnak, miközben fogalmuk sincs róla, hogy pontosan tudom, mi zajlik a fejükben. Az elején még jót derültem rajta, később azonban rá kellett jönnöm, hogy ez szomorú, mert így vagy nem tudják, mit jelent a "Legilimencia", vagy nem tudják összerakni a kettőt, vagy - és remélem, hogy ez az igaz -, azt hiszik, hogy ez egy tisztességes mágiaág. Hát nem az. Ó, ha tudnák, hogy mennyire nem.
Lényeg a lényeg, hogy a vacsora után, amit szépen komótosan ettem meg, nehogy már vissza kelljen kísérnem a kölyköket a toronyba, indultam el ki, talán utolsóként. Nem gyorsan, bot nélkül. Ha kint valakik rosszalkodnak, akkor én akarom elkapni őket. Nem baj, ha ehhez a határaimat kell feszegetnem. Már nem vagyok auror, rájöttem, hogy csínytevő tizenéveseken kell majd kiélnem a bűnözők és gyilkosok elkapása iránti vágyamat. És íme, itt is van, a baziteos kiskölyök, aki éppen egy újabb adag gusztustalan valamit lövell a Navine pontszerző homokórái felé. Most komolyan, az ilyen hősnek ártsak?
- Jó estét, fiatalember!
Köszönök végül, amikor olyan közelségbe kerülök hozzá, hogy már ne nagyon akarjon elmenekülni. Egész könnyen képes lennék elkapni, csak nem akkora bolond, hogy ennek ellenére megpróbálja a távozást. Persze itt már használom a botomat, különben is, ez a bot, én esküszöm, hogy férfias, és szexi. Mellélépek, és felpillantok a rózsaszín nyálkás valamikre.
- Hmmm, mindig értékelem a művészetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeffrey Kai Hampton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 63
Írta: 2017. október 17. 18:06 | Link

Sárközi tanár úr
vacsora után


Leereszti a kezét, majd az abból fakadó derűvel és leplezetlen büszkeséggel, hogy milyen jól céloz, a férfi felé néz.
- Jó estét! - vakkantja. A legkisebb mozdulata se jelzi, hogy egyáltalán eszébe jutna a menekülés - miközben a másik felé fordul, kihúzza magát, egy lényegtelen kis moccanással belerúg az útban lévő táskájába és olyan szélesen vigyorodik el, hogy láttatni engedi ezzel a szájában ülő rózsaszín rágógömböt. Nevetésre álló szemeivel, szenvtelen kíváncsisággal, mohósággal (?) méri fel az első tanárt/portást/vadőrt/igazgatót/whatever, akivel itt találkozik. Nem fogalmazódik meg benne konkrét gondolatként (a legtöbb dologgal egyébként így lehet), viszont ingerli, hogy az első ember erősnek, vagy legalábbis tekintélyesnek tűnik - emellett a neve vagy a titulusa is eltörpül Kai szemében. A teljes tudatlansága az iskolával kapcsolatban láthatóan épp annyira nem foglalkoztatja, mint az egyértelmű szabálysértése. Erős magabiztosságánál talán csak a feje keményebb.
- Arra gondoltam, hogy őket valószínűleg úgyis mindenki utálja. - Meg talán arra is, hogy kik csinálják a suliban mindenki háziját. Tesz egy széles mozdulatot a kezével, hogy mondatát alátámasztván rámutasson a többi ház homokóráira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. október 17. 19:39 | Link

Mr. Csócsálton

- Nos.
Felpillantok a szépen csillanó kövekre, egy tanár megint szorgalmikat javít, és legalább egy elkapott egy illegális tevékenységet folytató diákot, ugyanis a navine és a levita fekete kövei sárgává és kékké válva hullanak alá, míg a rellon zöldjeiből pár felemelkedik, és elérve a határmezsgyét, ismét elfeketednek. Kár értük.
- Azt hiszem, az utálat nem pontos. Nem is tudom, hogyan lehet definiálni az érzést, amit éreznek. Megbotránkozás, talán.
Nem tudom én sem. Egyik reggel, valamikor az ezredik pontnál találtam szembe magam azzal, hogy van egy halom sárga kő, némi kék, pár elenyésző piros, és szinte semmi zöld. A helyzet nagyjából most is ennyi.
- Az a pletyka járja, hogy elkaptak pár levitást, és őket kényszerítik szorgalmi írásra. Ostoba pletyka, de a Rellonra ráférne, hogy megvalósítsa.
Szegényeknek nem telik sok időbe, hogy megsaccoljam a köveik számát. Nincs száz. Mondjuk amikor a Navine az első ponthullámját megkapta, akkor mondta azt a többi ház, hogy van jobb dolguk is ezek után. A friss tanári statisztika szerint a kölykök azóta kétszer olyan lelkesen lopakodnak éjjel az iskola folyosóján. Állítólag valamikor majd én is vadászhatok, mármint járőrözhetek a hónapban éjjel, szóval azt hiszem, lemegyek előtte a pincébe, és felhozom a paintball felszerelésemet. Ha jól emlékszem, az iskola szabályzata csak a varázslás általi fenyítésre terjed ki.
- Miért pont rágógumi?
Lehetne csúnyább is, kellemesebb is, és bár most nekem kéne lennem a nagy és okos felnőttnek, valljuk be, eléggé tetszik a megoldás. Oké, háromból kettő teljesült, nagy vagyok és felnőtt. Okos csak akkor, ha nagyon muszáj, és most ebben nem vagyok biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeffrey Kai Hampton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 63
Írta: 2017. október 17. 21:27 | Link

Sárközi tanár úr
vacsora után


Kissé előre dőlve hallgatja a pasast, ahogy az iskoláról beszél, aztán egyszerre kiegyenesedik és harsány röhögésben tör ki. Enyhe visszhangot ver vele az üres csarnokban.
- Mi? Mégis ki a szart érdekel ez a szar? Jár érte valami? - Az utolsó kérdésre egy pillanatra komolyra vált. A Durmstrangban nem járt érte semmi. Semmi, ami megérte volna.
Megbotránykozás, meg ráférne a Rellonra...Ha ezt a sulit ilyen könnyű megbotránkoztatni, akkor az sem fog sokáig tartani, hogy megismerjék őt. Puhap***k. Azok járnának ide?
A részletekre, például, hogy miért pont a levitásokat jó kényszeríteni a dolgokra, ahogy a pletykából hallhattuk, nem ad, jobb szereti az ilyesmit saját maga kitapasztalni - úgy értve azt, hogy ki milyen ember. Akaratlanul is pofátlan mosoly-fintor húzódik az arcára.
- Well. - Miután abbahagyta a nevetést, kinyitja az üres zsebét, meg lenéz a földön szétszórt-kitúrt csomagolásra.
- Ez volt nálam. Nem gondolkoztam. - Felnéz a férfira, előttük egy ragacsos rágó feladva a harcot nagy toccsanással landol a földön. Őszintén megvonja a vállát.
Utoljára módosította:Jeffrey Kai Hampton, 2017. október 18. 14:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. október 22. 11:48 | Link

Mr. Csócsika

Egy pillanatra sem rökönyödök meg azon, hogy röhögni kezd, más tanár már réges rég pontokat vonna le, büntetőmunkára küldené, sőt lenne olyan is, aki nyilvánosan megszégyenítené. Nekem is azt kellene, legalább az első kettőt azért, amiért ezt csinálta, ám valahogy ahelyett, hogy megtenném, csak nézem a művét. Rózsaszín. Utálom a rózsaszínt.
- Öhm... örök dicsőség?
Nem igazán tudom, hogy mit éreznek az emberek, akik pontokat kaptak. Én mindig azok közé tartoztam, akiktől pontot vettek el, de menők voltak. Magas voltam még akkor is, széles vállú, sportos, nem igazán akartak kötekedni velem. Így hát, bár vontak le pontot, büntetőmunkára csak egyszer akartak küldeni. A tanár új volt, én meg röhögtem rajta. Pont úgy, ahogy most ez a kis taknyos teszi. Nézem a leérkező darabot, és sóhajtok hozzá egy nagyot.
- Fiam, ezekre ráférne egy jó kis Fixamle, ha azt akarja, hogy reggel döbbent - mérges tanárfejek és vihogó meg sértett diákok csodálják meg ezt a remeket.
Na szép, házvezető létemre itt tippet adok a kölyöknek, hogy ugyan mit csináljon ahhoz, hogy tökéletesen megmaradjon ez a halom borzalomszínű katyvasz. Őszinte leszek, nagyon szeretném látni a tanártársak arcát, amikor reggel ez a látvány fogadja őket. Ma pont én vagyok ügyeletben, a kollegina gyereke beteg, így egyedül viszem a kastélyt, majd pont elfelejtem észrevenni. Kiégette a retinámat, vagy nem volt itt, amikor éppen erre jártam, majd még kitalálom. Elég folyékonyan tudok hazudni.
- Viszont magától le kéne vonnom pár pontot, rongálásért.
Még kimondani is szomorú, de ha már úgyis felfelé masíroznak azok a gyönyörű zöld kavicsok, és válnak újra feketévé, akkor ez a pár pont már nem oszt, nem szoroz a Rellonnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 20. 11:02 | Link

Maróti Fanni


Úgy tűnt, ahogy csípőmmel a korlátnak támaszkodtam abban a csúnya karácsonyi pulóverben, amit még a nővérem elsőbbségi bagolypostával küldött, hogy engem is elért az ünnepi hangulat. Mi tagadás, ez volt az utolsó karácsonyom a kastélyban, és ha eddig egy évben sem vettem részt a készülődésben, legalább most illett úgy tennem, mintha valóban hasznára válnék a hatalmas fenyőt körberajongó diákseregnek. Ha ez máshogy nem is nyilvánult meg, a kezem legalább tele volt kisebb-nagyobb díszekkel, és mikor a fára véletlenül ferdén került fel egy éneklő gömb, még odaszólni is hajlandó voltam a pálcáját egyelőre még ügyetlenül használó elsős lánykának.
A háttérben ünnepi dalok szóltak, és odalent, a bejáratnál egyre ingerültebb manók sürögtek, újra meg újra feltakarítva a sáros cipőtalpak nyomait. Hiába, azok nem akartak elfogyni. Miután szófogadón odaadtam a mutatóujjamon lógó csiklandozáskor sivító csengőt az egyik navinés srácnak, megfordultam, és alkaromat rátámasztottam a széles korlátra. Mindenki sietett, úgy éreztem, csak nekem nincs semmi dolgom. Ráérősen figyeltem a kilincset egymásnak adó diákokat. Volt, akinél már bőrönd volt, volt, aki véget nem érő percekig ölelte a barátnőjét. Talán még sírtak is.
Elmosolyodva lehajtottam a fejem, és hogy leplezzem zavarom, ujjaim között egy vékony cukorbotot kezdtem forgatni. Annak ellenére, hogy három lánytestvérem volt, és az évek során nem egy könnycseppet láttam, képtelen voltam hozzászokni az egereket itató lányok látványához. Kezelni meg aztán pláne nem tudtam őket. Sem a helyzetet.
Az érzelmes búcsúzkodás - még, ha a fejem udvariasan el is fordítottam, és a piros-fehér csíkos bottal játszottam - beférkőzött a bőröm alá.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2017. december 23. 15:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2017. december 20. 12:00 | Link


Értem én, hogy szépek a fenyők, meg, hogy sokat hozzáad az ünnephez, ha érezzük az illatát, ami egyébként a fa segélykérése, nevezhetjük akár sikolynak is. Én azt nem értem, hogy miért kell a nappalinkba ráncigálni egy haldokló lényt, és ráaggatni mindenféle csengő-bongó, csillogó-villogó vackot. Ha majd én egyszer a halál küszöbén leszek, rám se aggassák a nagyi nyakláncát, hanem hagyjanak szépen csendben eltávozni.
Viszont valahogy nincs kedvem elrontani az ünnepi készülődést. Még. Egy kicsit rosszabb hangulatomban lehet, hogy nekiállnék odakötözni magam a fához, vagy egyszerűen csak felgyújtani a fenébe, hogy a szenvedései hamarabb véget érjenek. Mert így itt lesz még hetekig, és szépen lassan, kínlódva fog kiszenvedni. Ez azért elég gáz.
Persze nem lenne muszáj néznem, de itt legalább vannak emberek, és most valamiért társaságra vágyom. Hogy aztán majd két óra múlva megutálva az emberiséget visszavonuljak festegetni. De ahhoz, hogy kívánjam a magányt, előbb torkig kell lennem mindenki mással. Tisztára logikus vagyok, nem?
Szóval figyelem a rituális majdnem hullagyalázást, egyelőre a korlátba kapaszkodva, nehogy véletlenül valaki a kezembe nyomjon valamit, és még nekem is részt kelljen vennem ebben a... dologban. Nekem így is bőven intenzív ez az élmény, köszönöm.
A közelemben álló srác felsőjéről egy igazán cuki pofa néz rám, szóval néha-néha rápislantok, hogy egy kicsit felengedjen a mogorvaságom, de a búcsúzástól könnyekig hatódó lányok csak szemforgatásra késztetnek.
- Mintha soha többé nem látnák egymást - motyogom magam elé. Vannak barátaim, itt is, és a "mugli világban" is, de el nem tudom képzelni, hogy így lógjunk egymáson. Na, persze nekem most szürke-fekete az egész világ, és semmi nem lehet elég jó, így ház a zajos érzelemnyilvánítások most egyszerűen csak idegesítenek.

Felső
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 23. 16:21 | Link

Maróti Fanni


Míg a csarnok bejárata előtt kibontakozó búcsújelenet helyett gálánsan inkább az ujjaim között forgatott karácsonyi cukorbot útját figyeltem, észre sem vettem, hogy gondolatban pillanatok alatt a régen látott fehérvári otthonunk falai között jártam. Mostanra a legkisebb húgom, Bori is felnőtt, komoly udvarlója volt, aki miatt persze kétnaponta könnyáztatta baglyokat kaptam. Hol azt kérte tőlem, hogy menjek haza és kotyvasszunk valami áldásos mérget, amivel egy péntek esti gyertyafényes vacsora keretein belül szolidan kinyuvaszthatja Richárdot, hol meg azt, hogy rakjunk máglyát anya virágoskertjében és úgy égessük el szerencsétlent. Hiába mondtam neki számtalanszor, hogy spórolnunk kell az aranyvérű ifjakkal, mert vészesen megfogyatkoztunk, és nem biztos, hogy talál még egyet, aki ráadásul önként el is viseli, ő csak a szemeit forgatta. Hát, nálunk már csak így mentek a dolgok. Senki sem rendelkezett túlzottan egyszerű személyiséggel.
Gondolataimból egy közeli, kiábrándult hang rántott vissza a valóságba. A cukorbot még mindig az ujjaim között forgott, a szám szegletében pedig egy aprócska, még a húgomnak szóló mosoly ült.
Alig hallhatóan sóhajtottam egyet, és nyakamat egy határozott mozdulattal kiroppantva a mellettem támaszkodó lány felé fordultam. Magamban még gyorsan megfogadtam, hogy amint időm engedi, hazamegyek, de ebben az ígéretben már én magam sem hittem. Ha az év legszebb ünnepén szívesebben maradtam a kastélyban, hogy idegeneknek segítsek egy idegen fa díszítésében, akkor vajon mikor lesz alkalmas időpont arra, hogy a családommal töltsek egy kis időt? Az apám már abban sem hitt, hogy valaha újra belépek a kapun.
Pillantásom a korlátszomszédomról a búcsúzkodó lányokra esett. Igen, sírtak, most már egyértelműen látszott. Reszketett a válluk, hangosan szipogtak, és újra meg újra egymás nyakába borultak.
- Ezt nevezik érzelemnek. És képzeld, néha még az is előfordul, hogy ebben a formában mutatkozik meg - magyaráztam a lányokat nézve, a mellettem ácsorgó nehogy a végén enélkül a bölcselet nélkül haljon meg. A vonásaim komolyak maradtak, igaz, nehezen tudtam elfojtani a kitörni készülő röhögést. Sajnos a számszéle így is megrezzent, de bíztam benne, hogy ez elkerülte a sevörössebarna lány figyelmét, és a szemében tovább tündökölhetek a suli okostojásaként. - Legalábbis úgy hallottam.
Pont úgy mondtam, mint aki életében addig még soha nem tapasztalt meg egyetlen érzelmet sem. Kifürkészhetetlen arccal, higgadt, színtelen hangon, kissé értetlen pillantást küldve az indulni készülő lánykák felé. Aztán visszasandítottam újdonsült társaságom felé, és féloldalas vigyorra húztam az ajkaim.
- Menő a pulcsid - jegyeztem meg, majd a vállam fölött az engem, mint "Hé, te... ott, a díszekkel, a korlátnál, a... izé pulóverben" szólító srácra néztem, és odaadtam neki a kezemben tartott maradék díszt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2017. december 31. 12:55 | Link


Mikor véletlenül túl hangosan szólal meg belőlem az antikarácsony hangulat, valaki válaszol rá. Meglepődve, amolyan "nem mondod?" arccal a hang gazdája felé fordulok, de a pulcsija továbbra is jobban vonzza a tekintetem minthogy tudatosulna bennem bármi más a kinézetéből.
 - Biztosan. Ha kedves ember lennék, még örülhetnék is neki, hogy egyesek ezen az érzelmi szinten állnak - vonom meg a vállam. Én utoljára akkor sírtam így, amikor elveszítettem az egyik legfontosabb embert, a nagypapámat. Nem lennék képes zokogni azért, mert egy barátom vagy barátnőm nem látom néhány hétig, akármennyire is szeressem őt. Az érzelmi fájdalomküszöböm akkor olyan magasra helyeződött, amit azóta nem tudott még csak megpillantani sem semelyik újabb sérelmem. Ezek a lányok még nem éltek meg olyasmit, mint én. Vagy egyszerűen csak túl könnyen sírva fakadnak. De éppen ezért a könnyeiknek - számomra - nincs is akkora súlya.
 - Oh, kösz - mondom, miközben lepillantok viseletemre, mintha éppenséggel nem tudnám, hogy mit is vettem fel reggel. Újra rápillantok az övére, és ez most mosolyra késztet.
 - Én is meg akartam dicsérni a tiéd, csak nem akartalak zavarni - jegyzem meg, és végre agyam kezdi beinni a srác vonásainak látványát is. Kissé elgondolkodva veszem szemügyre alaposabban az állkapcsa élét, orrának vonalát, és meg kell állapítanom, hogy kifejezetten jól nézne ki megfestve. Legalábbis jól mutatna az egyik képemen. A bámulást viszont abbahagyom. A legtöbben ki szokták kérni maguknak, ha ilyen vizslató szemmel mérem végig őket. Bár voltak már extrémebb reakciók is rá. Egy srác például azt hitte, azért bámulom a száját, mert meg akarom csókolni, holott én csak az ajkán látható árnyékokat figyeltem meg. Azóta azért úgy hiszem óvatosabb vagyok.

Felső
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Navine
Diák Navine (H), Elsős diák



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 62
Írta: 2018. január 16. 16:36 | Link

Csonka-Ramholcz Zsombor

A kisfiún látszott, hogy nagyon értelmes, okos teremtés azt viszont nem nagyon tudtam hová tenni, hogyha ilyen rendkívüli képességek birtokában van, miért engedi meg magának, hogy éjnek idején egyedül sétálgasson, célját vesztve egy rendkívül méretes, minden zugában félelmetes kastélyban.
E gondolatok hatására meg is csóváltam a fejemet és megkaptatva a bejárati csarnok talpköveit fújtattam egy nagyot a levegőbe. Az igazat megvallva én sem vagyok túl jó bőrben, ugyanis asztmát diagnosztizáltak nálam, a tünetek pedig időnként felszínre törnek, ha olyan közegben vagyok, vagy megterhelő feladatokat kell végeznem. Nem hiszem, hogy ez különösebben foglalkoztatná a sörényemet simogató Zsombort, vagy ezek alapján elítélne, csak mégis nyomaszt a tudat, hogy van egy olyan betegségem, amiből már soha nem fogok kigyógyulni. Mikor viszont a kis navinés dicsérő szavait kellett hallgatnom, könnycseppek jelentek meg a szememben, egy kissé el is érzékenyültem.
- Komolyan ezt gondolod? Még sohasem mondtak nekem ilyen szépeket. Évek óta messze élek a családomtól és ott kellett hagynom a barátaimat is... mindegy, nem szomorítalak el ezekkel, csak egyszerűen varázslatos, hogy milyen szeretetre méltó teremtés vagy - ahogy szemeimmel végigpásztáztam a fiúcskát, csak egy nagy dögönyözni való gombócot láttam. Már a kezdeti harag is, amit a személye iránt éreztem, elszállt belőlem. A szarvam színe is változott, mélyvörös színben pompázott, ugyanis hatalmas szeretethullám öntötte el a testemet és lelkemet is. Érdeklődve fordultam Zsombi felé, megfogadtam, hogyha az életembe kerül is, de elvezetem oda, ahova menni akar, de hirtelen nem tudtam, hogy hová.
- Várjunk csak, te hova is szeretnél menni? - már megint összeszaladtak a szemöldökeim, de aztán csak kibogoztam őket. Ha nagyon elgondolkodom, általában megtörténik, de szerencsére még sosem kellett orvosi beavatkozásra szorulnom.
- Már magam sem tudom, hogy hogyan kerültem ide, viszont ahol éltem, az gyönyörű volt - áhítattal néztem a távolba, mintha az otthonom felé igyekeznék.

Utoljára módosította:Navine, 2018. január 16. 16:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 16. 11:02 | Link

Monsieur Saárossy Gilbert



Odakint verőfényes napsütés. Hős kisasszonyunkat mégsem hozza lázba a dolog. Éppen mugliismeret óráról igyekszik felocsúdni. Számára a legértelmetlenebb óráról beszélünk. Miért kellene azon elmélkednie tanulás helyett, hogy mire is való a gumikacsa. Muglik. Szóra sem érdemes a bagázs. Ő abban a családban nevelkedett, ahol régimódi gondolkodású szülei még mindig attól tartanak, hogy vasvillával és fáklyákkal érkeznek a boszorkányüldözők portájukra, miközben a gyerekek alszanak. Ezen gondolatban megrémülve igyekszik az iskola folyosóján. Most nincsen nála táska. Könyveit szorosan lapos kis mellkasához húzza, és lehajtott fejjel rohan végig az első részen. Sokan vannak ma nagyon a kastélyban. Pánik közeli állapotba kerül. Ehhez nincsen hozzászokva. Gyorsan kapkodja a mélyebbnél mélyebb levegőt, majd egy beeső ablaknál megáll, és megvárja, amíg mindenki szépen elhalad előtte. Nem kell sietnie sehova. Mára ez a csodálatos óra volt az utolsó, ahol jelenése van.
Egy eridonos lány áll meg előtte, és aggódva teszi fel a „Jól vagy?” kérdést. Mona szemei szikrát szórva mélyednek suli társa tekintetébe. Felháborító, hogy valaki gyengesége közben hozzá mer szólni.
- Amint… eltakarodsz… úgy leszek.
Fintorog, a márványpadlót kezdi bámulni.
Hallja, ahogyan csalódottan sóhajt az eridonos, s lépteit egyre távolabbról hallja.
Utoljára módosította:Málnássy Pomona, 2018. július 16. 16:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 16. 11:54 | Link

Madame Málnássy.

„A gumikacsa funkciója örök rejtély” – hangzik el a mondat egy túlbuzgó évfolyamtárs szájából a mugliismeret órán. Gilbert a leghátsó sorban ül a sarokban, ami legközelebb van a hideg falhoz. Az előző mondatra látványosan grimaszol és fejet csóvál. Mégis kinek van erre ideje? Furcsa, hogy a varázstársadalmat érdeklik az ilyen dolgok. Nincsen baj a muglikkal, de maradjanak meg a saját felségterületükön, és ne férkőzzenek be a tanórákra. Habár, ha abból indulunk ki, hogy jobb megismerni az ellenséget – enyhe túlzással –, akkor talán elfogadható is lenne ez az egész. Fegyvereikről és történelmükről kellene tanulni, hogy átfogóan lássuk. Ezen elmélkedve hunyja le szemeit, s szundít el egy kicsit. Ki tudja pontosan, hogy mikor, de a tanár áll felette karba tett kézzel, amikor magához tér durmolásából. Hunyorítva sandít fel, és csámcsog egyet-kettőt kiszáradt, alvás-ízű szájával. Ekkor veszi észre, hogy bizony a tanerő áll felette. „15 pont a Rellontól, Saárossy”. Majd az hátat fordít, és magára hagyja a srácot. Szerencsére senki más nem maradt a teremben, ugyanakkor nem fog titokban maradni, hogy az első órákon már pontokat osztogat jótékonyan a semmibe, a Rellon ház rovására.
- A rohadt életbe – motyogja, majd túr göndör tincsei közé.
Már nincsen mit tenni az ügy érdekében, így megvakarja mellkasát, és elindul a nem messze lévő bejárati csarnok felé. Vállait hanyagul tartja, amiről táskája tunyán lóg a világba. Kissé bosszúsan és fürgén emeli lábait a cél elérése érdekében. Sok-sok növendék szaladgál a folyosón, így ő is felveszi a ritmusukat. Egy idő után viszont elég lesz a „tömegközlekedésből”. Egy beugróba ugrana nyurga lábaival, szinte nyúl szerűen, amikor megtorpan, hiszen már egy másik anti-tumultus aktivista foglalta be a helyet.
- Bocs – sutyorogja egy csalódott arckifejezés kíséretében. Olyan jól eltervezte, hogy milyen jó lesz egyedül a beugróban rettegni, erre itt van a lány. Ahogy jobban megvizsgálja, rá kell jönnie, hogy a másik bizony éppen haláltusáját vívja. – Minden oké? – teszi fel a kérdés, miközben szemöldöke a magasba repül. Arcát még nem látja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint