36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2015. július 15. 10:37 | Link

öltözet

Már majdnem a végére ér a plafonon játszódó "sztorinak", mikor megszólítják. Ekkor lekapja tekintetét a fejük fölötti freskóról, és beméri a hosszú talárban feszítő, jelvényekkel tüzdelt mellkasú jóképű fiút. Az ő szájából, ebben az idegen környezetben a neve nevetségesnek hat, pedig amúgy sosem volt semmi baja vele, sőt. Zavarba jön, menekülési lehetőségként újra felpillant a "félbehagyott" mennyezetre, de ez csak reflex. Azonnal észbe kap, hogy ebből a helyzetből nem kerül ki ilyen könnyedén, ha a szociális konvenciókat is szeretné betartani, illetve nem szeretné, ha már az ismerkedős napján totál idiótának néznék. Ha a furcsán ejtett neve még nem lenne elég táptalaj annak, hogy kirekesszék. Tehát rögtön a következő pillanatban újra a fiúra fókuszál, válasza suttogás:
- Igen, én.
Hogy leplezze a zavart, és indokolttá tegye a hangerő-problémákat, hangosan köszörülni kezdi torkát, közben pedig kezet nyújt. Szorítása... nem nevezhető szorításnak.
Hamarosan megtudja megszólítója nevét, amit a következő pillanatban már el is felejt, mert a mondat másik felében is bőven van információ, amit jegyezni kell: Navine. Ház. Prefektus. A bemutatkozó szöveg alatt úgy érzi, mentem vigyázzba kell vágnia magát, és hasonlóan hivatalos felelettel élni, de nem készült erre, ezért csak egy suta "ááh, köszi"-re futja tőle, hogy jelezze, érti a dolgot. Nem tűnik sem lenézőnek, sem rosszindulatúnak a másik, a fekete-fehér filmből kilépett majdani diákban mégsem enyhül a zavar. Tenyerét végigtolja farmerja combrészén, talán az izzadságot letörlendő, talán a zsebébe akarta dugni őket, de még idejében észbe kapott, hogy az milyen illetlen dolog volna.
Nem tudja, mit mondjon következőnek. Néhány kérdés már felmerült benne, de ezeket egyelőre nem meri feltenni. Például: kötelező viselet ez a mindent takaró köpeny, vagy csak a prefektusfélék hordják? Ma igyekezett szolidan öltözködni. Szerencsére nővére azt mondta, nem szükséges ünneplőbe vágnia magát, így a különleges alkalomra maga által szabott kereteken belül nyugodtan szemezhetett szekrényeiből. Nem válogatott össze lehetetlen színeket és mintákat, bár jelenlegi ruhadarabjai hajával és világos bőrével így is szép kis kompozíciót alkotnak. De ha az iskolában egy nagy fekete lepedővel kell eltakarnia önkifejezésének eme fontos eszközét, az majdhogynem tragédia értékű lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. július 15. 12:20 | Link

Manó

Kezdetben rettentő módon el volt foglalva a mennyezet bámulásával, ezért sem szúrhatott ki az oszlop mögül kikandikálva. Egy pillanatra én is felpillantottam, hátha megfejtem, hogy mit talál ott annyira érdekesnek, mindezt persze a lehető legfeltűnésmentesebben téve. Az idegen jól láthatóan végigmért, ezzel pedig ösztönösen arra késztetett, hogy én is hasonlóan tegyek, elvégre szemtől szemben egészen más benyomást képes kelteni.
Látszott rajta, hogy még nagyon meg van illetődve. Nem volt ez számomra olyan meglepő, hiszen az új jövevények kilencvenkilenc százaléka tesz ugyanígy. Ilyenkor mindig szeretném egy kicsit oldani a légkört, hiszen mégiscsak a második otthonába érkezett meg. Biztosra veszem, hogy idővel megtalálja a maga kis baráti körét itt a kastélyban, ahogyan én is tettem egykor. De régen is volt... Emlékszem, mennyire le voltam nyűgözve az intézmény hatalmas méreteitől, de arra nem, hogy a plafont is hasonlóképpen megbámultam volna. Lehet, hogy nem kaptam rá elég időt, vagy mit tudom én.
- Nagyon örvendek. - viszonoztam a kézfogást, igyekezve nem túlságosan megszorítani - Kellemes volt az utazásod? - ezt a sablonkérdést automatikusan toldottam hozzá az ünnepélyes bemutatkozáshoz, valószínűleg azért, mert nem szerettem volna hosszabb ideig tartó csendet. Agyamban végigpörgettem, hogy minek kell most következnie, amiből Manó feltehetőleg alig érzékelt valamit. Nem tudom, hogy mi érdekli őt a legjobban erről a helyről, de ha már az apróságok is lenyűgözik, akkor hosszú körbevezetésnek nézünk elébe. Nekem bőven van időm, csak majd az igazgatóság ne vegye zokon, hogy napestig nézelődünk.
- Nos, a magam részéről el is kezdhetjük a körbekalauzolást, van valami poggyászod, amit esetleg vinni kell? Ha valami nem lesz világos, nyugodtan kérdezz, nem harapok, bennem megbízhatsz. Nem foglak kinevetni, mindenki úgy kezdi, ahogy te... Menet közben ne kallódj el, ha túl gyors a tempó, akkor szólj, mindig hozzád fogok igazodni. Mostantól a házirend is érvényes rád. Mit hagytam még ki? Köszöntelek a Bagolykőben! - arcomra széles mosoly ült ki a boldogságtól és az elégedettségtől. Hatezredjére mondom el ezeket, de még mindig ugyanazzal a lelkesedéssel vagyok képes előadni magam.
- Várod már, hogy beköltözz a szobádba?
Próbáltam valami beszélgetésfélét is kialakítani, hogy ne csak én hápogjak egyfolytában, ezzel párhuzamosan megindultam a lépcsőfokok felé. Nem akarom megkeseríteni Manó itt tartózkodását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2015. július 15. 18:27 | Link

Podmaniczky Anna


A szemöldökét egy pillanatra felvonja, de igyekszik nyugodt arcot vágni. Pedig felhúzták most nagyon. Mégis kérem, ő gentleman. Látszik is. Pedig szíve szerint így: "Hát te most mégis mi a fenét gondolsz, teee?!?!" jelenetet rendezne.
- Milyen kérdés az, hogy "jól vagy te összerakva?" Tök magyartalan.
Attól még, hogy neki nem magyar a neve, az édesanyja az, és élete felét Magyarországon töltötte, így aztán köszöni szépen, tud magyarul, és az egészen biztos, hogy ez nem az. Bár lehet, hogy szleng, fene se tudja. Nem úgy van összerakva, mint aki sokat beszélne, vagy beszélne így. Mindenképpen olyan emberekkel barátkozik, akik csinálják is azt a mi a csodást. Ja igen a csacsogást. Legyen fiú vagy lány, ha csacsog, akkor már jó. Liam nem az a fajta, aki a "hogy vagy?" kérdésre három szónál többel válaszol. Igen, ez volt a rekord. "Köszönöm, egész jól." Az, aki ezt megkapta tőle, szinte a könnyeivel küszködött, olyan csodálatosnak gondolta a helyzetet.
- Mit kérsz érte, okoska?
Azt hitte, egyértelmű, és vitathatatlan az ok. Ő navinés, meg Lucy is, tehát a minimum az, hogy ő adja oda neki. Liamünk ugyanis, nem az a könnyen más házba bejutó arc, így aztán megoldja ilyen szépen. Már ha éppen megtudja.
- Persze reális keretek között.
Ezt muszáj hozzátennie. Igazából ő egy Payne. Ha akarná a lány, még egy csillagot is elnevezhetnek róla, mert el tudja intéztetni. De nem akar ilyen menő dolgokat adni egy lánynak, aki ilyen bunkó. Mert szerinte az volt. Nem kért tőle lehetetlent.
- Amúgy meg nem nézlek postásnak. Nem úgy vagy öltözve. Inkább valami katonai kislánynak.
A kis-t még meg is nyomja, ahogy a lányon végignéz. Alapjáraton hidegen hagyják az ilyen lányok, mert szerinte ha már iskola, akkor öltözzünk fel rendesen, de most annyira felbosszantotta, hogy muszáj volt visszaszólnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. július 15. 19:19 | Link

Payne uraság

*A folyosók eléggé elhagyatottak, valószínűleg mindenki a szobájában kuksol és élvezik, hogy végre itthon lehetnek. Anna is ezt tette, persze csak addig, míg a pocakja nem jelezte, hogy bizony szükség lenne valami élelemre. Így hát a konyhában gyorsan készíttetett magának turmixot és muffint, aztán már indult is volna vissza pihe-puha ágyikójába, ámde egy diák útját állta. Hiába próbálta megkerülni, egyszerűen sehogy sem fért el. Kérdőn felpillantott rá, bár ne tette volna... Amit hallott kiverte nála a biztosítékot. Ja, majd mint valami futár kézbesíti a leveleket, nyilvánvaló...
A srác megjegyzését elengedi a füle mellett, sőt, szinte meg sem hallotta, még mindig azzal van elfoglalva, hogy manapság a fiúk így pasiznak. Neeeem, nem megy oda a kiszemelt lánykához, inkább mással viteti el a levelet. Elképesztő. Anna nagyot harap a muffinjából, s közben Williamet bámulja, a fejét ingatja. Nem fér a kis buksijába, hogy hogy lehet valaki ilyen.*
 - Hogy mit kérek? - *vigyorodott el a lány.* - Nagy büdös semmit, mert nem fogom elvinni a leveled - *ismételte el még egyszer. Valószínűleg valami baj lehet a hallásával, vagy pusztán értetlen, mert most mondta el másodjára, hogy ő bizony semmilyen levelet nem fog elvinni senkinek. Egyáltalán hogy jutott ilyen az eszébe...
Kortyol a turmixból is. Mmm... mennyei! Ezek a manók értik ám a dolgukat. A fiú újra megszólal, mire a lány összeszűkíti szemeit.*
 - Haha, milyen vicces ma valaki... - *forgatja szemeit. Egyáltalán nincs kedve a fiúval tovább dumálni, így hát megpróbál elindulni.*
 - És ha most megbocsátasz - *már menne is, a szemével pedig int a rellonosnak, hogy húzódjon arrébb. Reméli veszi az adást.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aishwarya Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
[zárt, nem veszünk semmit :D ]
Írta: 2015. július 19. 11:40
| Link


Mester *-*


Imádom a sulit. Jó, tuti, hogy egy mugli most vagy szemközt röhögne, vagy a sárga házba csukatna, de így van... imádom. Itt minden olyan hűvös, és senki nem néz le, csak mert három pixievel egy zsákban, szökdécselek le a csarnok felé.
Persze, ha tudnák, mire is készülök valójában, mennének a csúnyán nézések, de hát... nem látnak a fejembe, ugye... remélem.
Meg is látom azt az ismerős sziluettet, minek hatására felragyog az arcom. A zsákot szépen leteszem az első lépcsőfokra, majd hatalmas, ruganyos léptekkel indulok meg Norbi felé, hogy aztán a nyakába ugorva, remélehetőleg le is veszem a lábáról, hogy a padlózaton kössünk ki.
- Képzeld USA-ban így mennek rá a labdára - vigyorgok rá teli képpel, ha sikerül ténylegesen ledöntenem, majd állok is fel, és a kezem nyújtva húzom fel őt is, ha hagyja.
- De jóóó, téged se ettek meg Madagaszkáron - lelkesülök be egyből, hisz ennek tényleg nagyon örülök. Na meg annak is, hogy egyetlen benszülött hordával se sodort össze a sors.
Utoljára módosította:Aishwarya Nayar, 2015. július 19. 11:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
[záróraaaaa]
Írta: 2015. július 19. 11:54
| Link

Galambom *-*

Újabb ördögi terv van készülőben, mely a világ leig... Úgy értem némi problémát fog okozni az itt lakóknak. Norbert hülyeségmérője úgy tűnik kiakadt, legalábbis abból ítélve meg a helyzetet, hogy jelenleg Aisha-ra vár, hogy eleresszenek egy zsáknyi pixit. Mielőtt kételkednénk, ennek mindenki nagyon fog örülni, csak erről még nem tudnak. De erre találták ki az emlékeztetést. Épp az órájára pillantana hősünk, mikor valaki gyönyörű ívben ugrik neki, mindössze a csatakiáltás marad el a heves üdvözlésből. Úgy dől hanyatt, mint egy zsák krumpli és áldja az eszét, hogy nem pofára esett, mert akkor nem csíntalankodnának, hanem mennének a gyengélkedőre egy új orrért.
- Fú hallod, brutális lendülettel estél nekem, ejnye... Ne tanulj az amcsiktól - elvigyorodik, majd örömmel veszi, hogy mindketten felkászálódnak. A navinés nem egy kétajtós ruhásszekrény, de mint tudjuk, az összevissza fizikai erők, mint a lendület, gyorsulás, gravitáció, munka, igazából nem tudom miért sorolom, na de szóval ezek hatottak és testtömegét némileg felturbózták.
- Óóó, igazi túlélő vagyok, de látom te is. Ez pedig remek alkalmat ad arra, hogy szórakozzunk - sunyin dörzsöli össze tenyereit, mintha legalábbis zseniálisan ravasz ötlete támadt volna, ám ezen már rég túl vannak. A bizonyítékok persze eltűntek. - Elhoztad a cuccot? - ez volt a kódnév jelenleg. Nem mondhatták ki, végtére is itt még a falnak is füle van, aztán valamelyik festmény árulkodik. Na nem mintha nem lenne egyértelmű, amint kinyílik majd az a zsák...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aishwarya Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
[zárt, nem veszünk semmit :D ]
Írta: 2015. július 19. 12:06
| Link

Mester *-*


Igen, határozottan felkerült a bakancslistámra az amerikai foci is, még akkor is, ha igazából engem előbb nyomnának össze, mintsem megszerezzem a lasztit. És igen, határozottan visszatért belém az élet, mihelyst a telefonom is  kapott térerőt.
Félvér vagyok, épp annyira ragaszkodom ahhoz a világhoz, mint az ittenihez, és még fel is találom magam mindkettőben.
Mi sem bizonyíthatná jobban, hogy épp Norbival készülök megbontani a rendet.
-  Bocsiii, de muszáj volt. Van térerő, van net... és huh ez annyira menő.. kéne ide is egy csapat, nem? - hadarok, mert hadarok, mert ami nagyon tetszik, az rám van írva, és ha jól érzem magam, le se lehet nőni. Ez bizonyára már velem marad, aminek megint csak örülök. Nekem eszem ágában sincs felnőni meg a többi hülyeség.
- Nem, csak Navinés... és volt nálam csillámpor... azzal mindenkit le lehet kenyerezni - kuncogok halkan, de csak mert még mindig röhejesnek tartom ezt a sztereotípiát. Nem vagyunk mi besszívva, csupán tudunk csak úgy örülni a semminek is, na.
- Khm.. persze a cucc itt van - köhécselek egyet, és még el is mélyítem a hangom olyan keresztapásan, mert ez az ügy viszont nem ismer tréfát. Ezzel láthatóan Norbi is így van, úgyhogy odamegyek, felveszem a zsákot, és indulásra kész is vagyok.
- Szerintem valami kihaltabb helyen kéne... mondjuk az elhagyatott wc-knél - kezdek is egyből agyalni, hol eresszük el a jószágokat.
- Vagy mégse.. arra tényleg senki nem jár, nem lenne kire fogni - sóhajtok fel, megmutatva, hogy nekem ebben már van rutinom.
Utoljára módosította:Aishwarya Nayar, 2015. július 19. 12:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
[záróraaaaa]
Írta: 2015. július 19. 12:42
| Link

Galambom *-*

Hallgatja a lány gyors hadarását és őszintén örül, hogy nem ő az egyetlen, aki állandóan érthetetlenül köpködi a gondolatait kifelé. Norbi tipikusan a gyorsan beszélők táborát erősíti, akinek a gondolatai olyan gyorsan cikáznak, amilyen gyorsan még csak szólni sem tud, így folyamatosan beszél és beszél, hátha mégis sikerül mindent kiadnia magából. Amilyen az ő formája, pár perc múlva már azt se tudja, mi volt olyan fontos.
- Amerikai foci? Hát nem elég veszélyes a kviddics, te lány? - oké, itt nem megy test a testnek, de még eridonosunk is jobban hevülne az ötletért, ha nem egy x kilós vasgolyó csókolná hátsófertályon. Szóval végül is, ha át tudják ültetni varázslatba, mehet az amerikai foci is. Sose játszott még, de sok agressziót hallott róla.
- Ez azt jelenti, hogy az igi bát beszórtad csillámporral és vissza is jöhettél? - csodálkozva pislog a lányra. A perc, amikor rájössz, hogy Rabbotnak is ugyanolyan jól áll a csillogó trutymó, mint mondjuk... Mint mondjuk egy giccses születésnapi képeslapnak, vagy egy póninak. Egy csillámpóninak.
- Jó kérdés kolléga, a legfontosabb az álcázás... Olyan helyet kell keresnünk, ahol el tudunk vegyülni, mégsem túlzsúfolt, a sok szemtanú megárthat... - tiszta bűnügyi sorozat a mai napjuk. Vajon a tettes hová rejthette az áldozat holttestét...? Ha ez így meg tovább, ez lesz a következő kérdés, amit fel kell majd tenniük. Mindenesetre a kis pixik már nagyon rendetlenkednek odabenn a zsákban, így ideje volna szabadon engedni őket. - Mi lenne, ha a könyvtár vagy a konyha lenne a célpont? Esetleg a társalgó... - töprengő arcot vág, ahogy lassan sorra veszi az iskola helyeit. Nem könnyű...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2015. július 19. 20:18 | Link

öltözet

Harmadik mondata már emberi fül számára is természetesen hallható, bár nem ad semmivel többet, mint az előzőek:
- Igen.
Érzi Manó is, hogy így gyötrelmes társalgó fél lesz a körbevezetés alatt, ezért igyekszik a lehető leggyorsabban magához térni hirtelen rátört félénkségéből. Na nem, mintha egyébként olyan tökös legény volna, de azért szívesen barátkozik, és eddig normális körülmények között nem okozott neki gondot a beszélgetés. Ezt rövid idő alatt maga is végiggondolja, és hogy legalább valami informatívat közöljön, hozzátesz még néhány mondatot a korábbi "igenjéhez".
- Rövid volt. A faluba érkeztem kandallóval, és onnan felsétáltam. Szép ez a hely, egyszerű békét áraszt, egészen más, mint Budapesten.
Na ugye, Manó, tudsz te, ha akarsz!
Korábban nem igazán túrázott, úgyhogy már az is izgalmas volt, hogy gyalog trappoljon fel macskakövön, földúton, erdőn-mezőn át az új iskolájáig. Vagyis hát majd meglátjuk, de valójában nincs sok választása. Mindenkinek az lenne a legjobb, ha itt folytatná tanulmányait, nem a régi magániskolájában. A szülei nem kísérték el, de így még inkább kiélvezhette új környezetét, rácsodálkozhatott a természetre itt, ahol igazán testközelben találkozhat vele, nem csak az erkélyen vagy a teraszon sorakozó virágok, vagy az iskola melletti park képében.
- Nem hoztam semmit - rázza a fejét a poggyászkérdésre, mikor már éppen induláshoz készülnek. - Farzsebében lapul néhány irat, amire szüksége lehet, minden egyéb még nem kell vagy már nem kell. Ez tényleg csak egy kis kiruccanás, ismerkedés. Az igazgatóval való beszélgetés sem tűnik most még olyan komolynak. Ha pedig az ajtaja előtt ráébred, hogy egy Gucci Who? feliratú pólóban kíván bemutatkozni a tanoda és kollégium dirijének, és ez rémisztően illetlen... majd vigasztalja a tudat, hogy legalább ünneplőszínekben pompázik.
Manó ámul azon, hogyan képes a felsőbb éves egyszerre olyan hivatalos lenni, miközben azért könnyedebb hangvételű megjegyzéseket is tűz beszédébe. Úgy dönt, a prefektussággal járó stílus lehet ez. De a talár...?
Oké, hogy a házirend is érvényes Manóra, kár, hogy fogalma sincs, mi van abban, így csak reménykedhet, hogy akaratlanul nem szegi meg. Míg ez a csapongó gondolatkavalkád végigfut az agyán, elindulnak a hívogató széles lépcsősor felé, Ágoston pedig újabb kérdést tesz fel.
- Igen - hangzik a válasz, pedig Manó még nem is gondolkozott ezen, így fogalma sincs, várja-e a beköltözést. Egyelőre annyi a vágya, hogy élje túl a felvételi vizsgát és vegyék fel. Aztán pedig még mindig ott van a lehetősége, hogy ha nagyon kellemetlennek tűnik ez az iskola, kikönyörögje a szüleinél, hadd menjen máshova, akkor pedig nincs is szüksége szobára itt. De egyelőre tetszik neki a hatalmas, középkori hangulatot árasztó kastély. Kezével végigsimít a korláton, ahogy fellépegetnek az emeletre.
Néhány lépcsőfok után végre veszi a bátorságát, és felteszi az őt nyomasztó kérdést:
- Mindenki ilyen köpenyekben jár itt, vagy csak ha akar? Vagy csak a prefektusok?
Utoljára módosította:Regős Manó, 2015. augusztus 3. 16:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2015. július 20. 20:09 | Link

Podmaniczky Anna


- Te tényleg ilyen...gonosz vagy?
Hitetlenkedve néz a lányra, aki még ki is gúnyolja. Pedig biztos volt benne, hogy navinés, de lehet, hogy szólnia kéne a házvezetőjének, hogy menjen rá erre a lányra, vizsgálja felül, és tegye át a rellonba. Bár akkor meg mindig ott lenne. Na nem, az sem lenne jó. Maradjon csak a toronyba, még a végén túlságosan élvezné az életet odalenn. Nem akar olyan életet, ahol mindenhol ott van ez a kis gonosz pukkancs.
Hosszan nézi a lányt, majd látványosan félreáll, és még meg is hajol előle. Menjen csak, de komolyan, neki ehhez az egészhez nincs kedve. Ez egy bolond. És nem feltétlenül jó értelemben. Érzi is, ahogy az idegei pattanásig feszülnek, és ezzel egy időben az erek is megfeszülnek a bőre, na meg persze az inge alatt.
~ Ő egy lány. Ő egy lány. Pofátlan, de lány. ~
Igyekszik nyugtatni magát, így engedi, hogy a lány elmenjen mellette. Hiba volt leszólítani, vagy felajánlani neki bármit is. Láthatta volna, de nem látta. Remélte, hogy rendes lesz, és meg tudnak egyezni egymással. Az ilyenekből is tanul az ember.  
- Menj csak, nem kellesz hozzá.
Azért ezt még odaszúrja, de nem várja meg, amíg a lányka lép, inkább ő húzza ki magát, és látványosan sértődött arccal indul el abba az irányba, ahonnan a lány jött. Elvégre látványosan a másik irányba megy, akkor meg nincs olyan szerencséje, hogy a lány úgy gondolja, mégiscsak arra megy, ahonnan az előbb jött. A táskáját a válláras csapva, a levelet féltő gonddal elrejtve a zsebébe siet el a tett helyszínéről, mint valami gyilkos, aki éppen számba veszi, hogy mindent eltakarított-e. Se lát, se hall.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. július 27. 19:26 | Link

Manó

Próbáltam különféle kérdésekkel előállni, elvégre a körbevezetés egy hosszabb procedúra. Ha nem teremtem meg a kellő kapcsolatot a fiúval, akkor könnyen visszatévedhetnek szemei a mennyezetre, s akkor az én szövegem helyett a belső hangjaira figyelne. Ezt mindenképpen el szerettem volna kerülni.
A legegyszerűbb ilyenkor, ha teljesen átlagos kérdésekkel indítok. Ezt gondolom nem kell magyarázni. A jól bevált módszer, ami egyébként most engem is érdekelt, az az útjával kapcsolatban feltett kérdésekkel való előhozakodás. Feleannyira se olyan bonyolult, mint amilyennek hangzik.
Kezdtem kétségbeesni, hogy netán csak az én szám fog végig járni az elkövetkezendő percekben, vagy akár órában, ha elég lelkes és van türelme hozzám. Direkt úgy intéztem a saját időbeosztásomat, hogy bőven legyen időm, más megbízásom nincs a mai napra, csupán kezdtem kissé éhes lenni, amiről a fiú mit sem tudhatott, mert egyáltalán nem mutattam jelét. Hogy őszinte legyek, meg is feledkeztem szükségleteimről, ahogyan elindultunk a lépcsősoron, hogy végre elkezdjük a kastéllyal való ismerkedést. És aztán megtört a jég, legalábbis a csend biztosan - egész szép feleletet kaptam!
- Szóval előtte Budapesten laktál? Én egyébként onnan jöttem... Hát igen, csendes és tiszta, nagyon jó a levegő is. A diákok arra koncentrálhatnak, amire kell is, hogy összpontosítsanak. - nem voltam biztos benne, hogy egyedül vagyunk, ezért kissé közelebb hajolva hozzá a fülébe suttogva folytattam - De ha lógni vagy szórakozni van kedved, abban is tudok segíteni.
Fogalmam se volt, hogy nála a tanulás vagy valami egészen más tevékenység van-e elsőbbségben. Az tény, hogy itt mindenki megtalálja az igényeinek megfelelő embert, termet, témakört. Akinek nem elég ez az iskola, azzal valami nincs rendben.
- Jelenleg az iskola nyugati szárnyában tartózkodunk. Szimpla egyszerűséggel csak az égtájak szerint nevezték el az összeset, pedig adhattak volna menőbb neveket is, mi? A földszinten kívül két emelet kap itt helyet, a csarnok szintjén van a konyha, egy folyosó, meg még néhány tanterem. A föld alatt egyébként senki se tudja, hogy hány alagút húzódik, de van egy pár...
És ezzel a módszerrel gyakorlatilag elhadarom az egész szárnyat. Igyekszek némi humort is belevinni azzal, hogy egy-egy helyiségről elmondom, milyen nevezetes esemény történt itt, aminek én is tanúja voltam, vagy csak úgy a fülembe jutott.
- Benne van a házirendben, hogy mikor hordhatod. Tanítási időben kötelező, órák után már nincs ez ennyire szigorúan véve. Most csak holmi formaiság miatt kaptam magamra, meg hogy persze felismerj majd, és ne a cukrosbácsinak gondolj. Persze attól még lehet, hogy leütöttem a prefektust, felvettem a ruháját és most éppen halálod színhelyére kísérlek, de ez előtted maradjon csak titok. - kacsintottam a fiú szemébe.
- Ú, azt elárulod, hogy van-e valami hobbid? Hátha tanácsot tudok adni abban, hogy hol a legjobb hódolni annak. Vagy mesélj inkább, eddig hogy tetszik az iskola? Mit hallottál róla előtte? Honnan jössz egyébként? - megtámaszkodtam a falnak, a válaszra várva pedig a taláromat kezdtem el alig láthatóan igazgatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. július 28. 17:26 | Link

Ombozi Rebeka
~ Leonie, egyszer már megúsztad.
Még egyszer nem fogod.
MEGFOJTALAK.
A két kezemmel.
Csak mondom.


Az ürességtől kongó csarnokba érve, a lépcső tetején torpan meg. Jobb lába a következő fok felé tett mozdulat közben, a levegőben dermed meg, cipője orra feszülten billen felfelé. Fejével óvatosan fordul, s lélegzetvétel nélkül, a válla fölött pillant vissza a mögötte tornyosuló, hatalmas homokórák irányába, ahol mintha nem lenne minden rendben. Mintha azok nem a jól megszokott képet mutatnák. Mintha valaki egy egészen aprócska változást eszközölt volna a csarnok látványvilágában.
Noel a pillanat törtrésze alatt felejti el, hogy éppen a csárdába siet, mert nemsokára Sárával van találkozója, aki semmilyen körülmények között sem akart nemhogy házon, de még csak kastélyon belül sem összefutni vele. A szabad ég megnyugtató, az év közben megfáradt idegeket ellazító panorámáját vagy épp ellenkezőleg, egy zárt, nem éppen beszámítható emberekkel tömött helyet jelölt ki öccsének, mint két lehetséges opciót, amelyek közül aztán kedve szerint választhat.
Elfelejti, hogy a szívecskékkel telefirkált lapra válaszul a kocsma szót kanyarította, és hogy máris késésben van. Elnyíló száját torz fintorra húzza, tekintetéből olyasfajta görcsös, undorodó utálkozás sejlik fel, amit ezen a Földön csak egyetlen élőlény képes kiváltani belőle: Leonie.
Körmei húsába marnak, ahogy kezei ökölbe szorulnak, és az előzőleg levegőben mozdulatlanná fagyó lábfeje rángni, majd reszketni kezd. Egy állatias, az életéről is lemondó ordítással húzza vissza jobb lábát az emelet kopott kövére, és fordul teljes testével a róla készült plakátokkal leragasztott homokórák felé.
- Mi a fészkes, francos, döglött hétszentség ez?! - üvölti artikulálatlanul, idegtől remegő tagokkal. A Rellon ház pontjait számláló üveghez lép, és egy kurta mozdulattal letépi róla a papírt. Összeszaladó szemöldökei alatt néz farkasszemet saját magával, de hiába, ha ez egy nekiszánt tréfa akarna lenni, egyáltalán nincs humoros kedvében. Az alak a képen egyértelműen nem ő, és bár tagadhatatlan, hogy úgy néz ki, mintha ő lenne, arra azért minden bizonnyal emlékezne, ha bedrogozták volna, és efféle ruhában táncolt volna Sára kamerája előtt. Leonie... mit csináltál még a testemmel, mikor te voltál én, és én voltam te?
Bezzeg ő! Úgy vigyázott a lány rühes testére, mintha attól az szebb, puhább vagy illatosabb lett volna... és mivel hálálja meg az a piros, gülüszemű szörnyeteg? Nem elég, hogy elviselte a havi vérzését, hogy indokolatlan fájdalmai voltak, hogy a lányoknak fent tartott vécét kellett használnia, és hogy balfék idióták szólították le a folyosón, nem! Még ez is!
- TE OTT! - hirtelen kiált rá a mellette elsétáló vörösre, akár egy elvetemült féleszű, s ha a lány megfordul, szembesülhet a vérfarkasként vicsorgó negyedévessel, amint a plakátot az arca mellett tartva, a képen - begyógyszerezettként - hullámzó testére mutogat. - Mondd meg! Ez itt... ez... ez én vagyok, vagy nem én vagyok, he? EZ ITT OMBOZI NOEL, VAGY NEM OMBOZI NOEL?! He?
Zöld színű tekintete az idegenre villan, s közben idegesen topog. Valószínűleg az egész kastély ki van tapétázva ezzel a... felhívással, és neki sem ereje, sem kedve nincs Leonie baromsága miatt hárítani az esetlegesen rá kiszabott büntetéseket. Nagyot sóhajt, majd leereszti feje mellől a papírt, hogy letépkedhesse a többi ház homokórájáról is az odaerősített plakátokat. Mennyei.
- Áh, felesleges válaszolnod... itt mindenki tudja, hogy a képeken én vagyok... Ombozi... - morog, s vet egy pillantást a másikra. Nem szokása segítséget kérni senkitől, de elég körbenéznie az egyébként rendben tartott csarnokban, hogy ráébredjen a kendőzetlen igazságra. - Figyelj, ha nem kell órára menned, vagy ilyesmi, segíthetnél. Van egy gyökér csaj a suliban, virágokat szór a folyosókon meg a fúriafűz alatt sátrazik. Egy ötéves szintjén van, szóval... gyanítom, hogy az ő műve ez is. Egyedül a következő Holdfogyatkozásig sem végzek. Hm?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. július 28. 19:17 | Link


Hol lehet ez az Ombozi Zsigmond? Le kéne mennie már a csárdába megtudakolni, hiszen csak miatta jött ide. Az a formátlan, ormótlan alak, aki még csak azt sem tudja, hogy jelenleg apai szerepben van, sehol nincsen. Az iskolában milliónyi embernél érdeklődött, de még az unokatesóival sem sikerült összefutnia, pedig nem olyan hatalmas ám ez a hely. Nem kicsi, de nem is nagy. Valójában éppen megfelelő méretű. És, ha már itt tartunk, nagyon különös az egész. Hivatalosan három kerek egész darab családtagja rohangál a téglák között, ehhez képest egyetlen egyet sem talál, a sors fintora pedig az, hogy egy házban is vannak. Kezd gyanakodni, hogy a tesói nem Ombozik, hanem Houdinik.
Mint az elmúlt pár napban állandóan, úgy most is a folyosón kajtat, hátha talál egy embert, aki közli: igen, láttam őket! Közben persze a pletykák eljutnak leányunk füléig, példának okáért, hogy Noel - aki a fiúbbik fele a családnak - egy javítótöltelék. Na nem előítéletes ő, járt dühkezelési terápiára és még mindig alkalmazza a jellegzetes rövidítéseket. Nem könnyű kihozni a sodrából, na de ő megvert pár srácot, nem felgyújtotta a fél erdőt! Micsoda huligán rokonai vannak neki!
A legújabb pletykák szerint Nelli, a klán legfiatalabb tagja emós és anorexiás, de minimum pandának képzeli magát - ez nem megerősített információ -, Sára pedig egy lánnyal jár. És itt most hagyjuk, hogy mindezt megeméssze Rebeka. Félreértés ne essék, neki egyikkel sincs baja, csak hát, ha már nagy családi egybesülést tervez, nem ártana, ha legalább félig épelméjű emberek közé keveredne, amire - mint az látható - nem sok esélye van már most.
Na de épp a folyosókat rója, mikor elér a bejárati csarnokhoz. Azt ugyan látja, hogy minden tele van plakátolva, de fogalma sincs, ki lehet ez a srác. Biztos valami pancser, aki így akar magának nőt szerezni, hogy a félmeztelen bolond képeit kipakolja. Gondolja mindezt addig, míg valaki idegbetegen elé nem tartja az egyik darabot. Szinte szó szerint landol a popóján, ahogy megdermed jártában és pislogás nélkül mered a másikra. Eleve ez a "te ott" már egy kedves indítás, na de a következőkre még ő sem számít. Íriszei borzalmasan gyorsan cikáznak a kép és a fiú között, csak akkor állapodnak meg a hímszerű képződményen, amikor elhangzik a bűvös bemutatkozás: Ombozi Noel. HÁH! Megvagy.
- Te vagy Ombozi Noel? - kétkedve dönti oldalra a fejét. Nincs miért megcáfolnia a kijelentést, de azért mégis fura találkozni vele. Nem meri elszólni magát, hogy rokon, nincs most olyan idegállapotban drága kedves kuzinja, hogy ellője ezt a kártyát. Ettől függetlenül a szavak irgalmatlan módon visszhangoznak a fejében és egyre csak zakatolnak, mint valami idegesítő vonat. Kezeit pulóvere zsebébe mélyeszti, tornacipőjével a padlót birizgálja, de oda se néz, gesztenyebarna szemeit nem veszi le a fiúról. Mintha félne, hogy az eltűnhet bármelyik pillanatban. A kérésre megrázkódik, mintha csak magához térne és némán bólint egyet, majd elindul, hogy leszedjen párat, miközben jól szemügyre veszi a másikat.
- Te figyelj csak... Ööö... - kissé kínosan dolgozik folyamatosan, majd végre megáll és odalép a fiúhoz, hogy megrázza. - Most már tudni fogod, hogy nem álmodsz - bólint egyet és nagy levegőt véve folytatja. - Mi rokonok vagyunk. Ombozi Rebeka Liliána vagyok és Ombozi Zsigmond az apám - ez felér egy Star Wars-os jelenettel, amikor Luke megtudja, hogy Vödör az apja. Ijesztő. Még mindig fogja Noel vállát, hátha újra meg kéne shake-elni, vagy egyszerűen csak megtartani élettelen, ájult testét. Sosem lehet tudni.
- Ha te tényleg Ombozi Noel vagy, ahogy nevezed magad, azonnal vigyél el Zsigmondhoz, különben... - itt töprengő fejet vág. Mivel is árthatna? Igazából mindegy, mert az amorfizációnak köszönhetően pillanatokon belül meg is gyógyítaná. Ejj, nehéz eset. - Különben olyat teszek, hogy te sem hiszed el - komolyan pislog a fiúra. Na jah. Már kinőtte a dühöngő őrült Rebit és nem most óhajt visszaesni. Főleg nem azért, mert az újdonsült családja egyik tagját péppé veri.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. július 29. 12:58 | Link

Ombozi Rebeka



Jobb szemöldöke leheletnyit feljebb araszol, ahogy értetlenül, a feje mellett tartott lappal áll. Száját bután összecsukva nézi az idegen lányt, aki úgy tűnik, nevét jól ismeri, de arcát még nem tudja hozzákapcsolni. Talán egy elfeledett mentorált lehet, akiért már napokkal ezelőtt jönnie kellett volna, és akinek kötelességtudóan el kellett volna szavalnia betanult, újoncüdvözlő szövegét, majd körbekísérni a kastélyban, és kitérni az épület lényegesebb helyszíneire, ahol bővebb beszámolókkal fárasztja le a frissen érkezőt. Talán. Bárgyún pislog párat, s azon gondolkodik, hogy most mégis mivel magyarázza ki magát Annelie-nél? A házvezető, a helyettese, de még az igazgató sem rémíti úgy meg, mint a mentorok vezetője, az ő... barátnője. Kezét leereszti, ujjai gombócba gyűrik a papírt.
- Én vagyok - mondja, hangjában némi aggodalom cseng, amit saját ingatag sorsa iránt érez. Ha kiderül, hogy valóban elfelejtette az új lányt, és szerencsétlen már időtlen idők óta csavarog a régi falak között, neki befellegzett. És lám, még megnősülnie sem kellett hozzá. Lehangoltan húzza oldalra száját, és már éppen az ezerszer elismételt szövegébe kezdene bele, mikor a vörös odalép hozzá, és a vállaiba kapaszkodva emberesen megrázza. Mi a fene? A nagy levegőt, amit előzőleg vett, most eltátott száján át engedi ki. Bárgyú értetlensége bosszús tudatlanságba csap át, ráadásul a lány még csak el sem ereszti, így egy furcsa frusztráció is úrrá lesz rajta. Rebeka erősen fogja, szinte kapaszkodik belé, mire ő tág pupillákkal kénytelen-kelletlen körbeles. Csak az kell, hogy ezt valaki meglássa, aztán meg azonnal lehozza az Edictum! Nem, neki esélye sincs nősülni. Ez már biztos.
- He? - nyögi ki félig-meddig indulatosan, nemes egyszerűséggel kimondatlanul is ostobának titulálva az intim szférájában álldogáló vöröset. Gunyoros grimasszal néz bele a szeplőkkel körbeölelt szemekbe, aztán, mint aki ma már hallani sem akar több, neki intézett tréfáról, megrázza a fejét. - Ez elég béna vicc... - minden jókedv nélkül nevet fel, s tovább csóválja fejét. - Ha ismernéd Zsiga bá't, tudnád, hogy nincs gyereke. Ő nem az a fajta. De ne vedd magadra, értékelem a próbálkozást. Szóval most jöttél? Körbe kell vezetni? Az én nevem írták a mappádra?
Kérdéseit kötelességtudóan, és annak rendje-módja szerint unott hanglejtéssel sorolja, s közben a lány kezeiért nyúl, hogy kapaszkodó ujjait a tőle telhető legszelídebb módon hajtogassa le vállairól. Aztán visszapillant Rebeka töprengő arcára; maga sem hiszi el, hogy megdöbbenti amit hall. Hiszen... egyszerűen képtelenség, hogy Zsiga bácsinak gyereke legyen, mert... Merlinre, még komoly kapcsolatáról sem tud, nemhogy egy életre szóló kezdeményezésről!
- Hát azt már megtetted - dünnyögi maga elé, s a homokórák felé lép, hogy letépje róluk az utolsó kiragasztott papírt is. - És kitől hallottál Zsiga bácsiról? Egyébként egy ideje már nincs itt. Lent dolgozik a csárdában, de pár hónapja elment.
Vállait vonogatva halad a fal mellett, és onnét sorban szedi le vadul kuncogó, táncoló képmásait. Olykor visszapillant Rebekára, hogy megbizonyosodjon arról, nem volt hiba hátat fordítani neki. Így vagy úgy, de tart attól, hogy a lány ráveti magát, és karmolni, ütlegelni kezdi, míg fel nem kerekednek megkeresni az állítólagos apaszerepbe lépő Zsiga bácsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. július 29. 18:21 | Link


Akkor ez ő. AKKOR EZ Ő! Igeeeeeeeeen! Magában örömujjongásba kezd, hogy végre valahára idáig is eljutottak, megtalálta, de mindebből külső szemlélőként semmi sem látszik. Pusztán annyi, hogy ismét bólint egyet, hogy felfogta. Nem engedi el mindaddig, amíg ki nem szedi belőle a létező összes információt Zsigmondról. És persze önnön személyéről.
Az értetlen arckifejezést megérti. Elsőre. De mikor közlik, hogy ő itt csak humorizál, hát elindul benne felfelé a pumpa. Na persze, majd pont egy ilyen zakkant családot választ, a nagy Ombozi névre áhítozik, mi? Azért odáig még nem fajultak a dolgok. Azonban az apjáról tett megjegyzésre kínosan felröhög. Nem olyan fajta. Köszi Noel, jobban tudom. Hagyja, hogy lefejtsék ujjait a vállakról, így legalább alkalma nyílik keresztbe fonni őket. Nos, igen, a java még csak most jön.
- Noel, egyszerűen nem hiszlek el! Lehet, hogy még sosem találkoztam Zsigmonddal, de ő az apám. Belőle vagyok - erősen utal arra, hogy igen, valóban és konkrétan belőle van. Nem óhajtja durvábban megfogalmazni a mondandóját, pedig meg tudná. - Egyébként egy körbevezetést lehet, hogy igénybe vennék - gyorsan kitér egy mellékvágányra, de pusztán a pillanat törtrészéig, mert nem érnek rá hülyéskedni. Neki most találkoznia kell életében először a felelőtlen, suhanc, betyár apjával. Azzal a mocskos, lelépős fajtával, aki után az anyja hozzáment ahhoz a férfihoz, akiről eddig azt hitte, hogy az... Ó istenem, le sem írom többször, mert már én tépem tőle a hajam, nem csak Rebeka. És ekkor végre megkapja az ötvenmillió dolláros választ. Hol is van Zsiga? És itt pattan el az első húr, ami az idegeit kordában tartotta.
- Elment - jelenti ki, de szemében megcsillan valami furcsa. Valami nagyon ijesztő. - Elment? - ingerülten szorítja a falhoz kuzinját, nem törődve azzal, hogy ki láthatja meg őket. Dühkezelési terápia, ennyit rólad. Ha ez nem volna elég, két oldalt erősen megragadja Noelt és szorítja annak felkarjait, miközben szemei villámokat szórnak. - Hogy érted azt, hogy elment? - itt már üvölt. Igen, kísérteties látvány, felesleges tagadni. Ismét megrázza a szerencsétlen rokont, mintha ezzel bármire is mehetne, majd elereszti és beletúr hajába, miközben fújtat egyet. Elkezd fel s alá járkálni, hogy némiképp csillapodjon. Hogy is kell ezt? Mély levegő és kifúj, jól van.
- Anyám nem szólt neki a terhességéről, ezért nem tudtok ti se rólam, de nem ez a lényeg, hol az apám?! - immáron nem kiabál, csak emelkedett hangon fordul ismét a másik rellonos felé. Látható, hogy íriszeiben az igazság csillog, nem hazudik. Ha ezek után is kételkedne bárki, érezze magát halottnak. Nagyon halottnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2015. augusztus 3. 17:56 | Link

öltözet

Beszélgetés bontakozik ki közöttük, és ezen most már Manó is épp annyira igyekszik dolgozni, mint túravezetője. Vagyis majd mindjárt igyekszik, de most még újraindítja elakadt lélegzetét, amit az a meglepetés okozott, hogy Ágoston a füléhez hajolt. Nahát, mégsem olyan hivatalos! - valamiért rögtön ez jut eszébe. Ahogy gyorsan próbálja végigvenni, mit jelenthet pontosan az ajánlat, végül elpuskázza a lehetőséget, hogy még időben válaszolhasson, mint aki benne van bármilyen mókában. Túl sokat gondolkodott.
- Oké, köszi, jó ötlet - válaszolja vereségtudattal, de kívülről csak mosolya látszik. Úgy érzi, valamit elszalasztott, ami sosem jön vissza.
- Amúgy melyik részében élsz a városnak? - folytatja vörös fejjel, visszakanyarodva oda, hogy a fiú szintén Budapestről érkezett. Valószínűleg rajta kívül még rengeteg bagolyköves, hiszen úgy tudja Manó, más középfokú köziskola nincs Magyarországon, biztosan rengetegen járnak ide a fővárosból. Sőt, Magyarország minden tájáról! Színes kavalkád lehet itt.
És az újonc még nem is tudja, a diákoknak milyen nagy hányada külföldi, vagy legalább félig külföldi származású!
Ágoston mellett sétál, aki - akármilyen hülyét is csinált magából az imént Manó - fennakadás nélkül meséli, mi található a kastély ezen részlegén. Az új fiú már a harmadik mondattól kezdve tudja, semmi konkrétum nem fog megmaradni a fejében a szöveggé konvertált térkép hallatán, de azért benyomásokat így is szerez, úgyhogy nem haszontalan a mese. Felfoghatatlan számára, hogyhogy nem tudják, mennyi alagút húzódik a föld alatt. Vajon mennyire veszélyes ez? Mekkora lehet, vagy miért nem tartják számon? Manó nem járt még varázsépületben. Ugyan tisztában van vele, hogy technikailag lehetséges, jelenleg eszébe sem jut, hogy talán az játszik közre, hogy a Bagolykő folyosói néha elvándorolnak, illetve varázslat segítségével könnyen lehet egy vécé méretű helyiségbe báltermet passzírozni. Jobban megfogják a történetek, amelyek egy-egy teremhez vagy folyosórészhez kapcsolódnak. Így már egyszerűbb megjegyezni őket.
Kicsit úgy érzi, egy sárgaházzal kevert vidámparkba került a történetek alapján, de tetszik neki ez az őrület. Némileg enyhít a tragikus tényen, hogy a nap jelentős részében egy alaktalan fekete talárban kell majd feszítenie - feltéve, hogy ide fog járni.
Szimpatikus neki ez a prefektus. A kastélylátogatás alatt mintha maga is feloldódott volna, viccelődött Manóval, most pedig csak állnak és beszélgetnek. A srácot nem zavarja, annyi mindent elmesélt már Ágoston, hogy úgy érzi, az összes fontosat tudja már az iskolaépületről. Vagyis még egy dolog érdekelné Manót, ami pont összevág az idősebbik következő kérdésével. Vállal a falnak dől ő is, szabad karjával átkarolja saját magát.
- Szeretek fotózni - említi hobbiként. Hogy ruhabolond is emellett, arról egyelőre inkább hallgat. - És... azt akartam kérdezni, van-e itt szervezett kviddics? A pályát láttam nem messze a vártól. A régi sulimban játszottam, és itt is szívesen folytatnám.
- Tetszik - mondja megint inkább udvariasságból, mint szívből jövő őszinteséggel a kérdésre, milyennek találja az iskolát. Még nem tudja. Vegyesek az érzései. - Egy magániskolából jövök. Gazdag üzletemberek járatják oda a gyerekeiket, akikből szintén gazdag üzletembereket szeretnének faragni. Nem nekem való. Örülök, hogy eljöhettem.
Az iskola ennél még speciálisabb, hiszen nem járnak oda muglik, mágiát is oktatnak. De olyan alacsony szinten, és ez az egész Manónak annyira természetes, hogy el is felejti említeni, pedig hallgatóságának érdekes lehet.
- Mondd, hogy itt nincs matek és közgazdaságtan, meg egyéb ilyen tantárgyak! - szenvedő arccal könyörög a szőkeség. Hallotta, hogy a varázslást részekre bontják itt: van bűbájtan és átváltoztatástan külön például, de tüzetesebben nem nézte át a tantárgylistát. Még függhet attól is, hányadik évfolyamba osztják majd be.
Utoljára módosította:Regős Manó, 2015. augusztus 14. 20:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 12. 15:25 | Link

Manó

A kastély minden zugáról vázoltam felé egy némileg rögtönzött - mert hát mégse mondhatja el az ember ugyanazt a szöveget minden újoncnak - és javarészt erősen csak tájékoztató jellegű tudnivalókat. Mindezt végig abban a hitben ténykedve, hogy tetszik neki az iskolánk, és ha még nem lenne teljesen bizonyos abban, hogy a következő tanévtől becsatlakozzon hozzánk, hát most már a kíváncsiságtól epekedve várhassa a szeptembert!
- Budai zöldövezet, de erről ne a leggazdagabb negyedre asszociálj. Majd megadhatom esetleg a címem, szívesen fogadnék tőled baglyot, ha bármi kérdésed lenne a nyár folyamán még, vagy csak beszélgetni szeretnél valamiről. Mivel főleg otthon leszek, hamar tudok majd válaszolni, de én mugli származású vagyok, úgyhogy internetünk is van - némileg büszkén mentem bele a legvégén a varázstalan környezetben való felnövés előnyeibe, mert így aztán tényleg mindenből jut. A közösségi portálokból annyi hátrányom származik, hogy az ismerőseim száma kevesebb, a virtuális világra pedig nem tudok annyi időt szánni, de van minden hülyeségem, ami egy átlagos tininek is.
Emeletről emeletre gyalogoltunk az intézmény falai között, meg is jegyeztem neki, hogy a hőségben kifejezetten jól tudnak jönni a hűvös kövek, télen pedig így sem fagyunk halálra. Ha pedig ledönti valami vírus a lábáról, akkor kiváló javasasszonyainknak hála hamar felépülhetsz; de kezdtem végleg felhagyni második otthonom fényezésével, s a megmutatható helyiségek száma is rohamosan csökkent. Elérkeztünk az igazgatói iroda szomszédságába, ahol jobbnak láttam egy pihenőt tartani. Úgyse tudja, hogy merre tartottunk éppen, olyan kár lenne rögtön elválni. Persze a végtelenségig nem húzhattam az időt. Hatásosnak kellett lennem.
- Persze, tombol nálunk a kviddicsőrület. Jelentkezhetsz majd a saját házad csapatába, én már voltam tag, aztán a tanulmányaim és egyéb okok miatt jobbnak láttam abbahagyni, de tényleg csak ajánlani tudom! Milyen poszton voltál?
Látszott, hogy egy kissé felcsillant a szemem a kviddics megemlítése hallatán. Nem néztem volna ki belőle egyébként, hogy sportol, mert hát nem annyira izompacsirta a gyerek. (megjegyzem én sem vagyok az)
- Nézd, ilyen emberek itt is akadnak, de talán mi sokkal változatosabbak vagyunk. Kár, hogy nem előbb jöttél... de azért az utólag befutóknak is örülünk ám! A felvehető tantárgyakról kapsz majd egy listát, a számmisztikát ezek szerint kerülnöd kell majd, de nem, amúgy nincsenek olyanok - bevallom, a legutolsó mondatom egy kissé kínosra sikeredett, ami után nem tudtam mást csinálni, mint kínosan visszamosolyogni rá.
Jó annak, akinek mugli bátyjai révén tökéletes fogalma van ezen tantárgyak jelentéséről, de tök izgalmasan hangzik a meséje. Gazdag szülők gyerekei, akik üzletembereket faragnak a saját fiaikból. És ő innen jött.
Valamiért még egyszer végigfutottam rajta. Különleges fiúnak találtam, akit akaratlanul is megkedveltem. Elhatároztam, hogy emlékezni fogok rá, és ha a jövő tanévig nem ír levelet, majd felkeresem valamikor. Még alig tudtam róla valamit, de jól kijöttünk egymással. Talán nem vagyok hozzászokva az idősebb navinés-jelölt érkezőkhöz, csak a kiselsősökhöz. Vagy csak a véletlen műve?
- Nos, khm. Elérkeztünk az igazgatóihoz. Itt lesz dolgod, ugye? Ne félj tőle, biztos minden rendben fog menni, de nekem ehhez semmi közöm. A körbevezetésem itt azt hiszem véget ért, nagyon örülök a beszélgetésnek. Remélem hasznosnak találtad, sikeres visszautat, és remélem még összefutunk egyszer. - torkom megköszörülése után nekiálltam búcsúzkodni, szomorúan, mégis elégedetten. Az iskola javát már ismeri, a többit neki kell majd felfedeznie, vagy megvár engem és megkér a folytatásra. Eszembe jutott, hogy talán a bemutatkozás óta már el is felejtette a nevem, úgyhogy egy hatásos elköszönés mellett döntöttem.
- Fandler Ágoston voltam. A mielőbbi viszontlátásra, Manó! - egy biztató mosoly után kezet nyújtottam, majd néhány lépést hátrálva eltűntem egy kanyarban. Még visszapillantottam rá, hogy lássam minden rendben megy-e, aztán egy utolsó fejbiccentés után a körletem felé eredtem. Prefektusi teendők pipa.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2015. augusztus 14. 21:17 | Link

öltözet

Mindent megbeszéltek, amit egy ilyen túrán csak meg lehetett. Már rengeteg folyosót bejártak és még több lépcsőt másztak meg, mire megpihentek egy falnál. Az iskolai témákon kívül a magánéletükről is váltottak pár szót, sőt levelezési, valamint e-mailcímet is cseréltek, hogy később tarthassák a kapcsolatot. Egészen máshogy viszonyult hozzá ez a fiú, mint azok, akiket otthon, az iskolájában ismert meg. Az első ismerőse lett, akit akár barátként is el tudott volna képzelni, hiszen nem a pénzén, saját magán vagy a marhuláson járt az esze, kellemes csevejt lehetett vele folytatni. Ahogy sétáltak, egyre feloldódtak. Kiderült, hogy közös érdeklődési körük is akad: mindketten kviddicseznek. Vagy legalábbis Ágoston valaha hajtó volt. Ezért az információért cserébe Manó elárulta, hogy fogóként játszott eddig, de azt is hozzátette, hogy nem tudja, mennyire jó, mert náluk az iskolában nemigen vették komolyan ezt a sportot, így kevés alkalma adódott igazi megmérettetésre.
Végül egy rövid szünet állt be a beszélgetésben, és Ágoston kijelentette, hogy végére értek a körbevezetésnek. Az igazgatói iroda előtt elbúcsúztak egymástól. A prefektus próbálta megnyugtatni Manót, és ez egy kicsit sikerült is. Ha ő nem jegyezte meg, hogy az öltözete hagy némi kívánnivalót maga után, nagy baj nem lehet.
- Viszontlátásra! - visszhangozta a fehér hajú, bármilyen furcsa volt az adott helyzetben ez a köszönési forma. Nézte Ágostont, amíg az el nem tűnt egy kanyarban, azután a magára hagyott srác az igazgató ajtaja felé fordult. Ácsorgott ott néhány pillanatig, majd felemelte a kezét, és kopogtatott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levi Ferrari
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Kesei Erkezes az Iskolaba
Írta: 2015. augusztus 22. 01:50
| Link

- Ooh, f*ck! - Kiált összeszorított fogakkal amint megbotlik egy könyvben, amit valaki biztos elejtett vacsorára sietve egy tanóráról.  Meg időben sikerült visszanyerni az egyensúlyát, tehát szerencsére nem esett arcra. Miután idegesen félrerúgta a könyvet körbe néz valaki látta-e. Szerencsére a csarnok üres, ki lenne fent hajnali fel kettőkor?
- Magyarul, Levi, magyarul! Mar nem Angliában vagy! - morogja magában. Levi ma éjszaka érkezett az országba, az Egyesült Királyságból. Családi és személyes gondok miatt kellett maga mögött hagynia otthoni iskoláját és családját. A fiú nyakában egy ezüst nyaklánc lóg, amire egy medál van ráfűzve. A medálon egy idősödő asszony látható. Levi anyukája. Ő magyar származású, míg apja angol. A fiú a falakat fürkészi hunyorított szemekkel. Nagyon kell koncentrálnia a gyengén megvilágított csarnokban, hogy útmutató feliratok után kutasson. Na meg persze angol anyanyelvűként magyarul olvasni amúgy sem gyerekjáték.
- Az ember azt gondolna valaki fogadni fogja... - Mondja mérgesen, amint elindul a lépcsők fele. Néha megáll, hogy erőt gyűjtsön és tovább hurcolja három hatalmas poggyászát, amiben holmijait cipeli. Menet közben rápillant a homokórákra és egy fintorral mondja magában:
- Ergh, Levita? Minő meglepetés. Stréber banda. - Mondja elítélő, nőies hanglejtéssel. Ahogy elhalad a kviddicskupa mellett, megáll egy másodpercre. Csillogó szemmel néz a kupát védő üvegre. Ha valaki most hátulról látná, azt gondolna a kupát csodálja, pedig csak saját maga tükörképét bámulja elismerő, öntelt tekintettel.
- Ez az iskola biztosan látott 1000 diákot már, de ilyen perfekt szemöldöke, na meg haja egynek sem volt! - Végig simít precízen kiszedett szemöldökén, majd beletúr hajába, mintha éppen egy fotósorozathoz pózolna. Miután eleget látott magából és kimerítette a napi hiúságát, a kviddics kupa mögötti képre tekint.
- Oh, hello sármos... - akad meg a szeme az egyik csapatjátékos fiún. Ezek után megint elindul a lépcső fele a Rellon ház körletét keresve. Hangos léptei visszhangoznak a csarnokban, majd egyre halkabbak lesznek, ahogy a fiú egyre feljebb halad a lepcső soron.  
Utoljára módosította:Dorian Reeve Green, 2015. augusztus 22. 23:25
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. augusztus 25. 16:56 | Link

Ombozi Rebeka



Arcán enyhe undor fut át, ahogy egy percre még lélegzetét is visszatartva, szorosan összetapasztott szájjal lenéz a rámeredő lányra, aki a fiú értetlenkedésére nem rest még egyszer, kicsit konkrétabban megfogalmazni a Zsiga bácsihoz köthető saját rokoni szálát: belőle vagyok. Pfej. Noel lelki szemei előtt önkéntelenül is nagybátyja homályos képe jelenik meg, amint félreérthetetlen célzattal közeledik egy ismeretlen nőhöz, majd pedig...
- Oké, oké, értem - mondja határozottan, s védekezőn maga elé emeli a kezében tartott meggyűrt plakátokat, hogy ha Rebeka ismét megakarná rázni, esetleg - ki tudja? - ütni, akkor ne egyből az arcát találja el. - Szóval Zsiga bá' a faterod. Menő.
Óvatosan leengedett kezei mögött felderülő arca tűnik fel, zölden világító tekintetében valamiféle bizarr elismerés csillan. Úgy néz a szemben álló lányra, mintha az egy valódi csoda volna. Aztán egy gondterhelt sóhaj mellett a fel felé nyújtja karját, hogy egy újabb papírt tépjen le róla. Fejcsóválva gyűri azt is össze, és már éppen beszélni kezdene, mikor unokatestvére őt megelőzve furcsa, ijesztő hangszínen szólal meg, s azzal együtt karon ragadja és a falnak passzírozza őt. Ez így igencsak húha...
- Úgy látom a vehemenciád nem édesanyádtól örökölted - állapítja meg felszaladó szemöldökkel, majd arrébb fúj egy arcába lógó göndör tincset. Szája ismét szólásra nyílik, de Rebeka pont, mint az előbb, most is hamarabb közöl. Méghozzá üvöltve, ahogy azt ugyebár egy frissen megismert rokonnal illik. Csak természetesen. Noel csupán csak egyetlen pillanatig haboz, aztán a keze ügyében lévő összes papírt eldobja, és karjait megrántva ellöki magától a másikat. Már nem csak Rebeka, de az ő tekintete is villámokat szór, ráadásul a hirtelen jött feszültség lángok formájában akar távozni testéből. - Mégis mi a frászért üvöltesz velem, he? Mi a rák bajod van neked? Tán én vagyok az apád, hogy velem hisztizel?!
Bár nem emeli fel a hangját, fenyegető testtartásából és arcának megkeményedett vonásaiból tökéletesen érezhető, hogy az Ombozi lány elérkezett a fiú türelmének végső határmezsgyéjére. Noel lehunyt szemekkel csitítja az ereiben tűztáncot járó vért, de így is hallja a továbbra is emelkedett stílusban nyilatkozó unokatestvért.
- Igen, elment, nem tudom hol van - ismétli önmagát, majd néhány mély levegővétel után kinyitja szemeit és a tőle telhető legnagyobb önfegyelemmel fűzi tovább gondolatát. - Ő amolyan világutazó, akinél sohasem tudni, hogy éppen hol van, mit csinál, mikor jön vissza, de egy biztos: mindig hazatér. Egy-két hónap és itthon lesz.
Beszéd közben hátát hagyja a hideg falnak döntve, s közben a testében felzaklatott, hirtelen dühöngeni vágyó tüzet csillapítja. Gyanakvó tekintetét már egy percre sem veszi le a lányról, ahhoz ugyanis túlságosan is megbízhatatlannak tartja. Lassan pislogva hallgat, száját beharapva gondolkodik mit mondhatna még. Nagyon szereti Zsiga bácsit, hiszen velük mindig rendes volt, sőt, olykor jobb támaszt nyújtott, mint saját apja, de akárhogy is próbálkozik, képtelen őt apaszerepben elképzelni. Ahhoz túl kalandvágyó, egy utazó, szélvész, természeti katasztrófa. Haj-haj, nehéz ügy.
- Ha írunk neki, biztos, hogy azonnal jön - dünnyögi az orra alatt, de hangjából kihallatszik a kétely. - Csak nem tudom hogy fog rád reagálni. Tudod, hozzád hasonló korú lányoknak szokta csapni a szelet. Öhm, hány éves is vagy?
Nyakát vakarva kérdez, és kezdi magát nagybátyja helyett is kínosan érezni. Határozottan, kétségbeejtően kínosan. Ujja kipirosodott nyakáról állára, majd halántékára vándorol, úgy vakarózik, akár egy bolhás kutya. Közben elfordul, hol a kiplakátolt falat, hol a lépcsőt figyeli, majd tekintetét visszaemelve Rebekára, aggódó pillantást küld felé. Ez a helyzet, melyben a lány kénytelen lenni, kifejezetten szar lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. augusztus 31. 17:40 | Link


Őszintén szólva nem, nem menő. Sokkal jobban örülne, ha Barna lenne az apja és kihagyhatná ezt az egész rohadt mizériát, de ugye sperma tervez, papa meg... Jó, ez mondjuk csúnya kijelentés így ebben a formában, de hát Rebeka tervben sem volt! Tulajdonképpen járulékos veszteség Zsiga számára, anyjának pedig egy halálig tartó feladat. Anett persze sosem tekintett így lányára, de ez kit foglalkoztat? Most túlságosan el van foglalva azzal, hogy dagonyázzon az önsajnálatban. Igen, ez a legjobb kifejezés. Nem is felel inkább semmit, helyette íriszei beszélnek.
Elharapja az első kikívánkozó választ, ami valahogy úgy hangozna, "te viszont a stílusod biztos apádtól", ez viszont roppant kockázatos megjegyzés. Annyit még ő is megtudott, hogy Farkas kapcsolata a gyerekeivel kissé... Egyedi. Ez nem akadályozza meg abban, hogy ehelyett Noel arcába üvöltsön, noha nem maximális hangerőn űzi az ipart. Őszintén szólva ő van kéznél, ráadásul benne van az az érzés, hogy Zsiga a fiúhoz tartozik, így neki is bűnhődnie kell. Mármint, nem abban az értelemben, hogy korbácsot és ostort ide, igazából csak a hitetlen üdvözlés miatt kijár neki a keménység.
- Nem, te a tróger unokatesóm vagy, aki cseszik segíteni nekem! - bár már rég nem szorongatja szerencsétlen rokonát, azért villámgyorsan perdül meg tengelye körül, hogy a képébe mondja mondandóját, ezúttal viszont nem üvölt. Csak kicsit emelkedett a hangja, látszik rajta, hogy igyekszik visszatartani az előtörni vágyó bestiát. Konkrétan nem érdekli, hogy a másik Ombozi csúnyán meresztgeti a szemeit, továbbra is jeleznénk, hogy nem neki kell egy teljesen új közegbe család nélkül beintegrálódnia azzal megspékelve, hogy nem hisznek a létezésében. Ha itt valakit sajnálni kell, az kivételesen ne Noel legyen, mert nem érdemli meg. Rebeka meg nem kér belőle, így ezt a témát akár lezártnak is tekinthetjük.
- Hónapok - ismétli meg a szavakat és ekkor lebiggyeszti ajkát. Jól hangzik. Tulajdonképpen tizennyolc év után ez a pár hónap már tényleg elrepül. Még az a szerencse, hogy nem előbb tudta ezt meg, különben nem újraegyesülni, hanem mészárolni jött volna ide. Na de milyen sok itt a "ha", kérem szépen? Térjünk rá a biztos dolgokra és Noel válaszára.
- Álljunk meg egy pillanatra... - feltartja mutatóujját és nagyon erősen koncentrál, hogy ne menjen le hídba. Nem sok híja, de megállja valahogy. - Szóval azt mondod, hogy az apám tizennyolc éves lányokat ront meg? - be kell vallanom, sokkal rosszabbul hangzik ez kimondva, mint Rebi fejében. Sokkal, de sokkal rosszabbul. Annyira, hogy leroskad a földre és ott is marad. Kész, erre már a szó szoros értelmében innia kéne. És nem, ide a víz édeskevés lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. szeptember 20. 20:25 | Link

Felicity

Egy újabb diák érkezik az iskolába, az egyik prefektus pedig felkereste Gergőt, hogy segítsen neki. Üdvözölje, mutassa meg neki a kastélyt, az Eridont, segítsen bevezetni az iskola életébe. Nem mintha Gergő alkalmasnak tartaná magát a feladatra, de megkérték, szépen, ő pedig jól nevelt fiúcska és engedelmeskedik. Pontosabban szívességet tesz, de felesleges ilyen apróságon lovagolni.
Nyugodtan ácsorog a bejárati csarnokban, mellkasa előtt összefont karokkal. Csendben vár, telik az idő. Azon gondolkozik, talán elé kellett volna mennie a vonatállomáshoz, esetleg a faluba, ha véletlen eltévedt volna út közben. Áh, biztos nem. Nyugtatja magát, eltereli a gondolatait. Körülményesen, alapos munkát végezve nyomja el aggodalmas gondolatait. Biztos itt lesz.
Aztán amikor megpillantja a szőke lányt, derűsebb lesz a tekintete, zsebre rakott kézzel megy közelebb hozzá.
 - Szia, te vagy Felicity, ugye? - kérdezi tőle kedvesen, nem túl tolakodóan. Megfordul a fejében, hogy valaki mást támadt le, de nem túl sok esélyt lát rá. Inkább csak a másikon pillant végig, méretes tenyerét nyújtja a lányka felé, hogy kezet foghasson vele.
- Bakonyi Gergő vagyok, én kalauzollak el a kastélyban. Szabad a csomagjaid...? - kérdezi, és nyitva hagyja a kérdés végét direkt, ezzel erősítve udvariasságát. Szívesen viszi a lány helyett, ő amúgy is, meglehetősen jó formában van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Felicity Mulier
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 20. 22:22 | Link

Közel negyed óra szenvedés után megtalálja a sulit. Megörül, de ez az öröm nem tart tovább néhány pillanatnál, elfogja a rettegés, mivel semmit és senkit sem ismer. Hirtelen mindenféle átfut az agyán. Mi lesz, ha nem tud majd beilleszkedni? Mi lesz, ha utálni fogják?
Nyel egy nagyot, és igyekszik félretenni minden félelmét. Végül erőt vesz magán, és belép. Ahogy körbepásztázza a helyiséget, és megakad a szeme egy fiún, aki egymagában ácsorog, mintha várna valakit.Épp elindul felé, némi segítség reményében, ám a fiú megelőzi őt. Felicity-t eléggé meglepi a dolog. Próbál nyugalmat erőltetni magára, nem sok sikerrel.
-I-igen én vagyok. Hát, ha nem gond... - zavartan mosolyog, miközben kezet fog a fiúval. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Werlcome to the Hell...
Írta: 2015. szeptember 24. 19:05
| Link

Sára

Van abban valami rendkívül mulatságos, mikor egy lány cipel egy kétszer akkora bőröndöt, mint amekkorát illő lenne. Igen, történetesen a talaj felszínét kapargatom, ami a magasságom illeti, és a bőrönd is kezd egyre nehezebb és nehezebb lenni.
Persze akár gondolhatnám azt is, hogy Milán megint ráült, de tudom, az vallási képtelenség, mivel benne nincs meg az a hülyeség, ami engem ideszáműzött. És igen, idilli életem fekete foltjának találom ezt az amúgy impozánsnak tűnő helyet.
Mióta csak az eszem tudom, számomra a táncon kívül semmi más nem számított, és igen... fergeteges voltam, ezt minden önfényezés nélkül mondhatom, hisz az otthoni szobámat díszíztő trófeák, érmek is ezt bizonyítják, azokat meg nem osztogatják csak úgy. A másik meg, hogy tettem is azért, hogy mindezt elmondhassam magamról, ami némileg a külsőmön is meglátszik, sprotosabb, izmosabb vagyok a korosztályom béli lányoknál, ami a rengeteg futásnak, gimnasztikának, és magának az életvitelemnek köszönhető.
Felvágni viszont nem fogok vele, nem is mutogatom, aki észre akarja venni, az észre is fogja.
Gyorsan szorítok picit a copfomon, nem mintha az annyit javíthatna az amúgy is szélfútta külsőmön, aztán nem kis hezitálás után, nyitom ki a nagy ajtót, hogy belépjek személyes börtönömbe.
Nem nézek körbe, nem érdekel, hol vagyok, kik vannak még itt, mit csinálnak, jelenleg duzzogok. Vagyis nem... ez több holmi duzzogásnál, ez olyan szörnyű dolog, ami ellen nem tudok tenni, kevés vagyok hozzá.
Ha csak belegondolok abba, hogy a pécsi művészeti suliban is lehetnék - ahová egyébként be is kerültem volna, ha nem jön közbe ez az... izé -, ökölbe szorul a kezem.
Aztán mégis körbe nézek, de az a fintor az arcomon nem akar megszűnni. Nem értem, miért én. Vannak még öten a családban rajtam kívül, miért rajtam jött ki ez a furcsa izé? A szülők sem értik, senki sem érti, hisz ilyesmi a Sólyomfi családban még nem fordult elő.
De nem én lennék Hell, ha nem venném rá magam arra, hogy legalább a kínálkozó lehetőségeket lássam a helyben, ha mást nem is, csak öt évet kell itt lehúznom, aztán a magam ura leszek... nem olyan hosszú idő az...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. szeptember 24. 19:33 | Link

Helena


Rengeteg dolgon jár most az esze, és nagyon sok dolog miatt kell aggódnia. Ha nem akarna jóban lenni a Rellon vezetőségével, biztos letojná magasról, hogy új kis rellonos érkezik. De mivel szüksége van a jó kapcsolatokra, ez neki is érdeke, kénytelen mosolyogva beleegyezni, hogy a lányt elkíséri és megmutatja neki a kastély fontosabb részeit. Bár személy szerint nagyon jót szórakozik az eltévedt elsősök kétségbeesett fejein, szóval elképzelhető, hogy véletlen kifelejt majd valamit.
A bejárati csarnokban csepp késéssel ér, és így is málhás szamárnak érzi magát, nála van a táskája, egy könyv, a hatalmas rajzmappája, ami a mostani műveit tartalmazza, meg egy pulcsi, mert anélkül nem akart eljönni a szobájából, hátha hűvös lesz a kastély falai között.
- Szia, te vagy izé... Heléna, vagy ki? - kérdezi, mert fele munkát végzett és nem igazán jegyezte meg a kis elsős nevét, de mintha erre emlékezne. Nagyon könnyű megtalálni az elsősöket. Elveszettek, ácsorognak, nézelődnek, csomag van náluk és ha az ember lánya hozzájuk szól, megszeppennek és azt sem tudják, hol vannak.
De aztán mosolyt kanyarít Sára az ajkára, hogy jobb benyomást keltsen, de annyira nincs kedve most a jópofizáshoz... de legalább próbálkozik. Aztán meglátja a kis szőke arckifejezését, és elég morcosnak tűnik. Meglepetten vonja fel szemöldökeit.
- Na, mi a baj? Ugye tudod, hogy ha ilyen arckifejezést vágsz, az nem tesz jót a bőrödnek? Ez nem csak hiedelem, tényleg így van - gondolta szól, hogy tényleg így van. Az idegeskedés és a mérgesség, a grimaszolás mind-mind rontják a szépséget. Persze, vannak lányok, akik nem foglalkoznak ezzel. Na, Sára pont nem ezek közé tartozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. szeptember 24. 19:49 | Link

Sára

A kedvem nem lett jobb, sőt, de legalább két lány szóba is elegyedett velem, legalább is addig, míg nem közöltem velük, én már pedig valami Rellonban fogok kikötni reményeim szerint.
Na, ezen cseppet meglepődtem, mert mindkét delikvens két pillanat váltott át közvetlenből távolságtartóvá. Csak vállat vonok, mondván, fogalmam sincs, mi bajuk van ezzel, de majd elmúlik.
Igen, tisztában vagyok vele, hogy nekem most itt kell állni, és várni a csodára, vagy legalább valakire, aki jön és felkarolva mutatja az én sárga köves utamat, de a helyzet az, hogy erre marhára nem érek rá. Fáradt vagyok és éhes, a feszültség, meg a hiszti, amit levágtam otthon teljesen kicsinált. Főleg mert nem szoktam. Tényleg messze áll tőlem, hogy kivágjam a hepajt, de úgy gondolom, ha valami teljesen felforgatja az életem, ez a legkevesebb, amihez jogom van, na mindegy.
Meg is érkezik a csoda, egy szőke lány személyében, akiről csak azért merem feltételezni, hogy művészjellem, mert olyan nagy mappát cipel, amit Kolos szokott.
Biccentek ugyan, de még ha csak egy kicsit is, felvonom a szemöldököm, hisz a nevem nem olyan nehezen megjegyezhető, konkrétan, minden harmadik szaladgáló lány Helena, legalább is felénk, talán ezért sem vagyok képes teljesen egyedinek érezni magam, hiába tudom, belőlem nincs több.
- Helena... de jó lesz az Hellnek is, mindenki így hív - vonok vállat, aztán erőt véve magamon, újra megragadom a bőröndöm, mert csak nem fogunk itt ácsorogni.
A kérdést hallva, viszont rávigyorgok a felsőbb éves lányra, mert nem ez a szöveg már nem hat rám.
- Még a serdülőkort se értem el, látod? Egyetlen ragyám sincs... nem hinném, hogy egy aprócska grimasz akkora kárt tenne benne, és amúgy is, holnapra elmúlik - veszem fel közben a dzsekim, hogy azt mégse kelljen kézben cipelnem.
- Figyu, miért van az, ha közlöm valakivel, Rellonos vagyok, az olyan gyorsan szelel el, mintha legalább is azt mondtam volna, a keresztapa bérence vagyok? - nézek fel rá értetlenül, mert igen, ez határozottan furdalja a kíváncsibb oldalam, közben meg már indulásra készen vagyok.
Utoljára módosította:Sólyomfi Helena, 2015. szeptember 24. 19:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. szeptember 26. 10:57 | Link

Helena

Na jó, talán annyira nincs a helyzet magaslatán, mint tervezte. A nevét csak majdnem sikerült csinálnia, de erre rá se hederít. Csak legyint egyet, és kissé megvonja a vállát, mosolyt kanyarít az ajkára.
- Ó, igen, pont erre gondoltam - és ezzel már el is van intézve a helyzet. Pont erre a névre gondolt tudat alatt, igen, csak megbotlott kicsit a nyelve. A Hell becenévre gondolva pedig kuncog egy kicsit magában, de az arcán nem látszik semmi. A kis elsős rellonosok határozottan mókásak, Sára pedig szeret mókázni, jól esik neki a komoly életében ilyesmi. Kicsit gyereknek lenni és katasztrofálisnak.
- Ahogy gondolod, engem ugyan nem zavar. De nem mondhatod, hogy én nem szóltam - védekezőn emeli fel a kezeit, aztán int a lánynak, hogy kövesse őt, mert hülyén érzi magát, itt ácsorogva a bejárati csarnokban. Legalább haladjanak valahova. Amúgy sem akarta ezt csinálni, jobb lesz, ha minél előbb letudja. Mondjuk beadhatná a lánykát a Navinésekhez, gyermekmegőrzőbe. Biztosan örülnének is neki, Sárának pedig lenne egy szabad napja, amire olyan régóta vágyik már.
- Hm? Azért, mert olyan naivak, hogy hisznek a sztereotípiáknak, bár, általában nem árt - gondolkozik el a dolgon sétálás közben és hümmög kicsit. Igen, tényleg tudna olyan háztársakat mondani, akik elől menekülni kellene fejvesztve, de például ez az elsős kislány? Nem túl sok veszedelmet vagy átkot nézne ki belőle első körben és szerinte igaza is van. Tök ártalmatlan. Majdhogynem cuki. Kicsit bizarr, hogy ilyen gondolatok járnak a fejében.
- De alapvetően talán annak köszönhető, hogy a pincében lakunk, a sárkány a házunk jelképállata és vannak köztünk, akik előbb átkoznak és utána kérdeznek - gondolja, azért nem árt, ha kicsit jobban felvilágosítja a lányt. Mondjuk például ha az öccsére gondol, aki tűzmágus, és könnyen dühbe jön, és mondjuk... na mindegy. Vagy ott van Michelle, a késdobáló. Jobban belegondolva, azért tényleg vannak olyan rellonosok, akik elől menekülni kéne.
- De ne aggódj, elég összetartó közösség vagyunk, háztársakkal kíméletesek vagyunk általában - csak általánosságban mer beszélni, mert ő neki eszében sincs ismerni mindenkit, de abban sem hisz, hogy ezek a sztereotípiák mindenkire igazak lennének. Ő például igyekszik kedves lenni, meg ott van Ethan is, aki egy úriember. De talán túl sokat boncolgatta a rellonosokat és a személyiségüket mára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. szeptember 26. 23:32 | Link

Sára


Azért nem vagyok vak, látom rajta, hogy kedve engem pátyolgatni egyáltalán nincs, így hát erőmhöz mérten igyekszem megkönnyíteni a dolgát. Persze csak pár ezer kérdésem van így jelenleg, de elnapolom őket, hisz előbb utóbb úgyis rájövök a dolgokra magamtól is, és legalább ő is előbb leléphet.
- Nézd... nem kell ám jó pofiznod, csak azért, hogy jó benyomást kelts, vagy mit tudom én... én nem várom el, hogy megjátszd magad, csak hogy én jobban érezzem magam - közlöm vele vállat vonva, aztán hagyom, had lásson a monológom mögé, mait akar. Én se tudok mással takaródzni, mint amit látok. Márpedig most azt látom, hogy meg kell erőltetnie magát azért, hogy egy bizonyos hatást keltsen, én meg valamiért nem bírom, ha valakinek kényelmetlen a közelemben lennie. Már pedig, ha az ember nem lehet saját maga, az már eleve rossz dolog, nem?
- Nem bizony - mosolyodok el, és tényleg megjegyzem, hogy a rellonos már pedig szólt előre. Majd ha ráncos leszek, eszembe jutottam, hogy valamilyen módon közöljem vele, igaza volt. Mondjuk remélem, erre nem mostanában kerül sor. Közben meg el is indulunk, aminek nagyon örülök, mert így esélyesebb, hogy hamarosan ágyba kerülök.
Furcsa, de sanszos, hogy le kell mondanom a napirendemről, pedig már annyira berögződött, de majd csak megszokom, fő a pozitivitás, nem?
- Hmmm... miféle sztereotípiák? - persze, hogy érdekel, így magam mellett húzva a bőröndöm, nézek fel a lányra, hátha elcsepegtet még valami infót.
- Nos igen, így elsőre semmi bizalomgerjesztő nincs benne. Az utóbbit tekintve meg... nos, ilyen emberek mindenhol vannak, csak lehet nem átkozódnak, hanem adnak egy ballost, vagy mit tudom én. Persze, sose fogom megérteni, miért ilyenek, vagy miért jó nekik, de amíg én nem látom kárát... -
vonok vállat, amolyan " had szóljon" feelinggel. Nem szokásom ítélkezni, ezt valahogy kinevelték belőlem, azt meg belém, hogy olykor jobb megtartani a véleményem, de a szőkeség csak nem fog begurulni.
- Na, ez legalább egy kicsit megnyugtat - kuncogok halkan, majd mikor megkordul a gyomrom, a hasamra téve a kezem, pislogok fel a kísérőmre.
- Nem kajálhatnánk valahol? Mióta feltettek a vonatra egy falatot se ettem - jó tudom, nem szabad nyávogni, nem is azt teszem, de tény, ennél éhesebb már nehezen lehetek.
Utoljára módosította:Sólyomfi Helena, 2015. szeptember 26. 23:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Reissner Krisztián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. október 8. 00:20 | Link

Ombozi Rebeka
"Megállsz előtte, meztelen
sebed kitárva, melyet
a messzeségből melleden
nehéz hatalma ejtett."


Nem akart feltűnést kelteni, ezzel pedig a nevelőszülei is egyetértettek, így ahelyett, hogy a forgalmas délutánt választotta volna érkezésre, egy későbbi időpontban érkezett minden csomagjával és holmijával. Jó, hogy ha az embernek már van engedélye hoppanálni, mert legalább így nem kell tartania magát a bogolyfalvi járat menetrendjéhez. Az októberi éjszaka hűvösségére tekintettel egy vékonyabb fajta bőrdzsekit visel, amúgy meg nem különösebben erőltette meg magát abban a tekintetben, hogy a varázslóvilághoz illő öltözetben jelenlen meg.
Megérkezve, első dolga manókért hívatni is előrevitetni a bőröndöt az eridon toronyba, ahova most neki is el kéne találnia valahogy. Nem siet nagyon, legalább van alkalma szétnézni a kastélyban előtte, ahelyett, hogy egyenesen a szállására sietne. Kezét a zsebébe süllyeszti és kihalássza belőle azt az összehajtott papírt, amire az útvonalát feljegyezte. Utánakérdezett jó előre, hogy ne legyen elveszve az érkezésének pillanatában.
Körbenéz, s meg kell hagyni, tényleg kellemes az épület belső kivitelezése is, habár valahogy szerette a Herzberg hangulatát, amelytől ez egész távol áll. Csak egy-két ember lézeng errefelé. Még nincs kijárási tilalom, de mostanra mindenki végzett a vacsorával és inkább a tanulók, társalgók vagy a klubhelyisége környékére húzódott vissza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. október 8. 00:41 | Link


Ingerülten trappol az iskola épülete felé, miközben válogatott szitokszavakkal illeti rég nem látott apját. Helyesbítek: soha nem látott apját. Utoljára akkor érinkezhetett vele bármilyen módon, mikor még csak pajzán gondolatnak számított, de ennek közel húsz éve. Mi tagadás, öregszik. Na de végül is csak beolvasott az öregnek, ami részleges elégtételt jelent a számára. Nem nehéz kitalálni, hogy a sokk miatt és a ki nem adott indulatok hatására csörtet úgy, mint egy elszabadult bika, ami attól eltekintve, hogy normális, veszélyes is.
A kastély bejáratához érve kivágja az ajtót, ami vissza is pattan és, amibe jól bevágja a könyökét. Fájdalmasan szisszen fel, majd nemes egyszerűséggel belerúg a vétlen elkövetőbe. Jelzem, az acélbetétes bakancs VS ajtó egyelőre null-nullnál járnak, a feltűnés viszont elkerülhetetlen. A megnyomorodott zár kattan egyet, Rebeka pedig továbbra is azt fixírozva - sose fordíts hátat az ellenségnek - halad előre, amikor valaminek nekiütközik. Az első gondolata határozottan valami olyasmi, hogy már megint valami bambulós tetű állja el az útját, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy jelenleg ő volt az, aki nem teljesen az orra elé nézett.
- Mondd, téged spenóttal etettek, hogy ilyen nagyra nőttél? - egyértelműen látszik a rellonoson, hogy a düh nem a fiúnak szól, ami nyilván nem vigasztal senkit, de mint tény, jelentős. Amúgy ismeritek azt a fajta bizsergést, ami akkor indul meg, ha valaki nagyon antipatikus elsőre? Na nem a Reissner név miatt, ami neki amúgy nem mond sokat és tojik is rá - utál újságot olvasni -, inkább ez az út közepén lecövekelés és miegymás (speciel a létezés ebbe a lategóriába sorolandó). Igazából nem tudja megindokolni, csak kedve volna leütni. Biztos elmúlik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint