32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Írta: 2014. július 27. 12:24 | Link

A jelek szerint Zoé észrevette a szerencsétlenkedését, pedig pont azt szerette volna, ha nem ég le rögtön az első pillanatban az új diák előtt... Rájön az ötperc és elhalmozza kérdésekkel szegénykét, aki enyhén szólva meglepődött arccal néz rá. Összeszedi magát és leáll a kérdésekkel, odafigyelve Zoéra.
-Hát... rendben, akkor ezt például viheted. Nálam egyébként is elég furin néz ki. Mondja, mikor végignéz magán, hogy valójában miket is cipel és döbbenten látja, hogy egy rózsaszín retikült is a vállára lógatott a nagy kapkodásban. Most rajta a zavarodottság sora és pirulva átnyújtja a lánynak a retiküljét, amiben nyilván a személyes holmijai vannak.
-De mást nem kell vinned, biztosan elfáradtál az úton, én meg pont azért jöttem eléd, hogy segítsek. Meghallgatja a válaszokat a kérdéseire, és nagyokat bólint mikor azt mondja, hogy majd kiderül, hogy jó választás volt-e.
-Veszprémről nem sokat tudok, csak hogy hol van meg hogy "A királynék városának" hívjátok. Én Németországból jöttem, Düsseldorfból. És... biztosíthatlak róla, hogy ez egy kitűnő választás volt a részedről. Én már negyedikes vagyok, és nagyon megszerettem az iskolát az évek alatt. Szerintem simán van legalább olyan, mint a Roxfort, egyesek szerint még jobb is. Tanulni biztos, hogy rengeteget fogsz és a társaság is jó.
Zoé beszámol az útjáról, mire ő halkan felnevet, mert eszébe jut a legutóbbi visszaútja az iskolába otthonról.
-Igen, ismerős a dolog. Én is vonattal jöttem, csak nem Veszprémből, hanem Düsseldorfból. Az egy "picit" messzebb van. Sajna nem volt pénzünk repülőre, a vonat olcsóbb volt. Csak az volt a hátránya, hogy cserébe 16 órát kellett utaznom. Az sem volt épp a legkellemesebb, leginkább olvasással, ismétléssel töltöttem. Egy évet ugyanis otthon kellett lennem, csak nemrég érkeztem vissza.
Magyarázza a saját sztoriját, majd Zoé váratlanul megtorpan. Kérdően néz rá, ő pedig elmondja, hogy úgy érzi magát, mint Alice csodaországban és hogy elfáradt.
-Persze, lassíthatunk. Ha minden igaz, a klubhelyiségetek a második emeleten van, ahova az a lépcső vezet fel. Mutat előre, és egy pár méterrel arrébb látszik egy hosszú lépcsősor, aminek az ő helyükről csak az alja látszik. Minden bizonnyal elég sok van belőle, míg felérnek a másodikra...
-Szeretnél leülni? Vagy ha gondolod, körül is nézhetsz itt. A csarnokban van a kviddicskupa meg a házkupa, láthatod a pontjainkat, a hirdetőtáblánkat, illetve bemehetsz a nagyterembe, ott tuti van kaja, ha netán éhes vagy. Mutogat a megfelelő irányokba, akár egy idegenvezető.
Utoljára módosította:Isidor Slusser, 2014. július 27. 12:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
zúzzukszét
Írta: 2014. július 30. 12:42
| Link

Mathias

Kírával mindig történik valami. Akarva-akaratlan, valahogy mindig sikerül érdekes elfoglaltságot találnia magának, vagy szimplán belekeveredni valamibe. Most az utóbbiról van szó. Ha pár órával ezelőtt nem fut össze Doriánnal a faluban, most egészen másképp alakulnának a dolgai. De felesleges azon merengeni, mi lett volna, ha.
A lényeg, hogy az egyébként nagyon szimpatikus fiatalembernek sikerült enyhén módosult tudatállapotba taszítania Kírust, akitől józan pillanatiban sem áll távol a szélsőséges viselkedés. Ezt nagyon jól illusztrálja a mai napja, hiszen ez az egész kalamajka azzal kezdődött számára, hogy megtudta, Seren nincs többé, ezt a tényt pedig meglepő hevességgel reagálta le, ahhoz képest, hogy gyakorlatilag soha, semmilyen köze nem volt a férfihez. Illetve csak álmaiban. Seren volt számára az igazi, első fellángolás, csak Kírának sosem volt mersze, hogy ezt be is vallja, hiszen ő kicsi volt, navinés, köztudottan flúgos, Seren meg nagy, rejtélyes, rellonos, prefektus. Volt, hogy Kíra csak azért barangolt takarodó után a kastélyban, hátha a rellonos kapja el, de még csak ez sem adatott meg neki soha. Aztán idővel persze fakult az érzés, Kíra szépen tovább lépett, de most eléggé felkavarta a gondolat, hogy tinikorának bálványa nincs többé. Kíra pedig még azt sem tudja, Seren egyáltalán tudott-e az ő létezéséről. Normál esetben, sikerült volna viszonylag gyorsan túltennie magát a témán, már délután a cukrászdában. Csakhogy Dorián belekavart a dolgokba.
Ezért van az, hogy most mérges. Önmagára, amiért nyámnyila volt, Serenre, amiért olyan fene elérhetetlen és igazság szerint félelmet keltő volt a kisugárzása. Legalábbis Kíra annak találta. Egy árva pillanatra sem jut el a tudatáig, hogy a semmin problémázik, az agyát már rég ellepte a köd. Nem bírt megmaradni a faluban, a sátrában. Fogta magát és belopózott a kastélyba az egyik alagúton át.  Szerteszét meredező barna tincseivel, talárban teljesen beillik mestertanoncnak.  Kivont pálcával, indulatos arccal siet végig a fél kastélyon. Kényszerítenie kell magát, hogy ne rohanjon. A bejárati csarnokba érve tekintete a tablókra esik, végighalad előttük, gyors pillantással mérve fel, hogy nem az első egynéhányat keresi. Végül, rövidke nézelődés után, megtalálja, amit keresett. Szét sem néz, hogy van-e valaki rajta kívül a helyiségben, pedig így alkonytájt esélyes, hogy van forgalma a hatalmas tölgyfaajtóknak. De Kírát ez hidegen hagyja, elsuttogott varázsige, határozott pálcamozdulat, és a mozgó tablóképeket oltalmazó üveglap ripityára törik és csilingelve hullik a földre.
- És Te képes vagy folyamatosan ilyen unott fejet vágni? Mindig ezt csináltad! - dühtől remegő hangon kezd el magyarázni a rellonos arcképének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. július 30. 13:07 | Link

Kíra

 A nyugalomhoz alig mérhető az izgalom és a harag. Egy kifinomult kis séta pedig maga a Paradicsom, mikor az embernek nincsen jobb dolga, mint ihletet gyűjteni, és továbbállni. Ezt a szokott perspektívát veszi előtérbe a fiú, mikor a maga jól megszokott sebességével érkezik meg a Bejárati csarnokba. Itt minden olyan kolosszális érzést kelt benne, és a világmindenség illúzióját, ahogy a sok kép a falon pihen. A sok kép mintha végtlenszámban lennének jelen, és ez olyan számára, akár a csillagokkal kiszínezett égbolt. Ez egy jól bevált kép, és mindennel felérő filozófikus látásmód, de ezt megzavarja az üveg ropogásának és reccsenésének a zaja. Egy mestertanonc kiabál egy rellonos képpel, habár fura ez az egész eset.
 Odalép hozzá, de nem mer annyira közelre lépni. - Mi a baj hölgyem? ohh Biztos csak baleset volt, engedje meg, hogy segítsek. Reparo! - Kiáltja pálcájával a kezében, minek hatására a kép üvege ismét visszaáll a megszokott formájára.
 A hölgyre tekintve látszik a feldúltság. Nem kell ehhez gondolatolvasónak, vagy valami egyéb ilyen területtel foglalkozónak lenni, hogy ezt észre vegye. Az ilyen embereknek pedig problémáik lehetnek, ha nem  vigyáznak eléggé. Óvatosságra inti magát a fiú, és úgy áll a további történésekhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2014. július 30. 13:40 | Link

Mathias

Kíra vad indulattal magyaráz a fényképnek. Előadja, hogy Seren őt semmibe vette, keresztül nézett rajta, a lelkébe gázolt, és még sorolhatnánk a hatásvadász kifejezéseket. Meg egyébként is, volt képe meghalni. Gondolatai mind fájdalomról, sértettségről, haragról szólnak. Egészen addig észre sem veszi, hogy nincs egyedül, míg a fiú egy bűbájjal újra éppé nem varázsolja az üveget. Csak ezt látva pillant a srác irányába, tekintete villámokat szór. Néhány pillanatig csak merően nézi a fiút, próbálja feldolgozni, hogy a srácnak volt mersze beleütni az orrát az ő dolgaiba.
- Bombarda - int a pálcájával és az üveg újra szilánkjaira hullik szét. Ezzel elég drámaian és egyértelműen jelzi, hogy a srác feltételezése téves volt, nem volt itt semmiféle baleset.
- Nincs szükség a segítségedre, örülnék, ha nem szólnál bele a dolgaimba. Ez csak Rá és rám tartozik - bök pálcájával a Seren képe felé, akit láthatóan nem hat meg, hogy mi folyik körülötte, ahogy az eredetijét sem érdekli már semmi.
- Szóval, hol tartottam? Ja, igen. Ott, hogy tönkre tetted az életem - fordul ismét a kép felé. Ez az egyoldalú beszélgetés is csak egyre hergeli. Pusztítani akar, rombolni, megszabadulni ettől szörnyű égető dühtől.
- Te még mindig itt vagy? Így nem tudok, koncentrálni! - pillant a srác felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. július 30. 16:40 | Link

Kíra

 Kezd komollyá válni a dolog. Ha így folytatódik, akkor tényleg történhetnek durva események. A fiú nem prefektus, és nincsen meg hozzá a készsége, hogy leállítson valakit, így szükségeltetik egy B-terv. Mivel érhetném el, hogy lenyugodjon, vagy legalább ne zúzzon, amíg ide nem ér valaki, aki tehet ellene valamit. Nem átkozhatom el, mert az nem lenne most helyén való. Pillanatok alatt töpreng el a gyors gondolatmenetű megoldásokon, de nem lel egyet sem, amely alkalmas lehetne. Valami használható tervet kéne kovácsolnia, amellyel képes lehetne kiiktatni az agresszióját. Egy két magasabb évfolyamos varázslattal talán sikerülhetne neki. - Mondja csak el mi a probléma. Nem akarom bántani, csak segíteni. - Szól a hölgynek nyugodt hangon félve attól, hogy az bármely óvatlan pillanatban nekironthat. Ha nem nyugodna le, és végül valami veszélyesre kéne felkészülni, a terv már készen van. - Kérem nyugodjon meg. Orchidessis! - Mondja ki a varázsigét, és  a hölgyre virágok hullanak, mely valóban nyugtató hatású lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2014. július 30. 19:16 | Link

Mathias

Kíra igyekszik türtőztetni magát, ami a kotnyeles srácot illeti. Őt aztán nem érdekli, hogy ki ez a gyerek, mit akar, vagy hogy rajta kívül, ki mindenkit sodorhatott volna még a bejárati csarnokba a szél. Ő csak azt szeretné, ha békén hagynák, hagy dühöngjön, törjön, zúzzon. De nem, a srác nem tágít, pedig valószínűleg jobban járt volna vele, ha igyekszik minél távolabb kerülni az idegállapotban lévő lánytól, aki már nem akarja és nem is tudja figyelmen kívül hagyni a fiút.
- Az a probléma, hogy nem hagysz békén!- förmed rá sötét tekintettel.
- Még jó, hogy nem akarsz bántani. Nem is tudnál - végigméri a srácot. De jelenleg  nem képes felfogni és megfelelő módon kezelni, hogy egy elsősforma diák, lényegében egy gyerek áll előtte. Számára ez most lényegtelen.
- És hagyd már abba, ezt a segíteni akarok szöveget! Nincs szükségem segítségre! Teljesen jól vagyok! - indulatosan, fogait csikorgatva beszél, miközben idegesen markolássza a pálcáját. Véget akar vetni ennek. Minek is? Igazából ő maga sem tudja. A szer hatására számára most az egész világ ellenség.
- Ne mondd, hogy nyugodjak meg! Komolyan? Hát senki nincs vele tisztában, hogy ez a legrosszabb, amit mondhat?! - fakad ki. A virágeső sem tudja jobb kedvre deríteni. Sőt, ezzel a közbeavatkozással a srác végképp túlfeszíti a húrt Kíránál, aki továbbra nem képes a helyzet reális felmérésére. Gondolkodás nélkül szegezi pálcáját a diákra.
- Capitulatus! Locomotor Mortis!Petrificus Totalus! - csak a legalapvetőbb átkok ugranak be neki, de reméli, hogy ezzel is ki tudja iktatni a gyereket, hogy a problémáival törődhessen. Célozni ő jól célzott, az már a másikon múlik, hogy mennyire sikerül védekeznie, vagy mennyire nem. Neki az is megfelel, ha csak ráijeszteni sikerült a másikra. Hirtelen ötlettől vezérelve lehajol és felvesz egy nagyobb méterű üvegszilánkot, amit kényelmesen és viszonylag erősen meg tud fogni, anélkül, hogy megvágná vele magát. Egy pillanatra habozik, teljes áhítattal néz az éles szélű üvegdarabra, majd a tabló felé fordul, lábujjhegyre áll, és megpróbálja szakszerűen összekaszabolni azt a kemény tekintetű arcot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. július 30. 19:31 | Link

Kíra

 Úgy tűnik az óvatosság nem ér most semmit. Óva kell cselekednie, ha nem akar sebeket gyűjteni ebben a jelenetben. Mikor a hölgy rárivall, a fiú meglátja, hogy valami nincsen rendben. Az arckifejezése, és valahogy a tekintete is olyan, mint akit megmérgeztek volna. Émejgés vegyül a haragba, mikor rátekint. Szinte lángokat vet a szeme, így inkább felkészül, ha esetleg ütközetre kerülne sor. Előérzet, de jobb, ha inkább felkészül a rohamra.
 És fejben felvetett állítása beigazolódik. A nő valóban támadásba lendül. A fiú már számított rá. Azzal viszont nem számolt, hogy több átkot is rá akar vetni.
- Protego! - Vonja föl pálcáját. Így kivédi az elsőnek érkező átkot. Majd a másodikat is sikerül. Viszont nem számított a harmadikra, így nincs ideje elmormogni  mégegyszer azt, hogy " Protego " most csak el tud ugrani előle. Az ugrás túl hosszúra sikerül, és a földre esik. Emiatt persze a nő azt gondolhatja, hogy sikerrel járt, és elfordul a fiútól, hogy felvegyen egy darab üveget. Mikor a nő végleg nem figyel, a fiú halkan elmormogja az átkát. - Pofix! - Megcélozza vele a hölgyet, s ezúttal a találat több mint biztos. Legalábbis nagy a valószínűsége. Ha a Pofix átok működött, akkor most a nő nem tud beszélni, így varázsolni sem
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1258
Összes hsz: 8093
Kíra és Mathias
Írta: 2014. július 30. 20:12
| Link

Éppen hogy felébredek és köntösben bolyongok a házamban, amikor már érzem, hogy valami nem stimmel. Furcsa, tompa hangulatok kavarognak bennem. Nem az enyémek. Ezek valaki olyannak az érzései, akiből ittam és akivel kapcsolatban úgy döntöttem, figyelni fogok rá a messzeségből. Viszont egyelőre nem gondolkozom erről eléggé tisztán. Túl szomjas vagyok. Elfogyasztok hát egy pohárka vért, élvezem kicsit a hatást, a mámort, elcsigázottan felöltözködöm, aztán nekiállok összpontosítani.
Kíra. Kíra nagyon feldúlt. Baromira ki van akadva valami miatt. A folyosómon járkálva érzem ezt egyre tisztábban és tisztábban, ahogy a padlóra pislogva koncentrálok a kötelékünkre. Azt várom, hogy elmúljanak a heves érzelmek. Ha más valakiről lenne szó, már elindultam volna a keresésére, azonban annyira már ismerem a kis beszerzőmet, hogy tudjam, milyen szélsőségesek a megnyilvánulásai. Ez a mostani azonban túl tartós. Igen. Határozottan hosszúra nyúlik, és egyre felfokozottabb. Baj van.
Nem telik bele egy-két percbe, és a házamban immáron hűlt helyem. A semmiből bukkanok fel az iskola bejárati csarnokában. Át tudom lépni a küszöböt, hiszen az igazgatótól engedélyt kaptam az intézmény látogatására. Belecsöppenek hát a jelenet közepébe. Randalírozás nyomai, egy fiatal srác a földön, éppen most vágott egy átkot a lányhoz, aki pedig egy üvegdarabbal kaszabol egy képet. Mi a...?
Egy röpke pillantás vetek még a fiúra, aztán Kírához lépek. Az emberi szem számára felfoghatatlan gyorsasággal, mégis óvatosan kapom ki a kezéből az üveget, egyszerűen eldobva azt valamerre, hagyva elcsúszni a folyosó kövén, aztán megragadom a vállát, lehajolok hozzá és markáns fényű tekintetemet az övébe merítem. Egyből megállapítom, hogy valami nincsen rendben Vele. Nem önmaga. Közelről nézem Őt, gyengéd erővel tartva, próbálva rájönni, mi ez az egész.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Adam & Mathias
Írta: 2014. július 30. 21:28
| Link

Kíránál nem az elbizakodottság jele, hogy elfordul a sráctól, ő egyszerűen csak ilyen, a figyelme folyton elkalandozik. A szeme sarkából érzékeli a villanó varázslatot, de nincs ideje elugrani, fel sem fogja rendesen, hogy mi történt. Azonnal sarkon fordul, kész, hogy rávesse magát a gyerekre, és akkor... ~ Adam?!~ megpróbál beszélni, de az átok hatására nem megy neki. Dühödten hördül fel, ami egyszerre szól a minden lében kanál fiúnak és Adam felbukkanásának. Csak némi fáziskésés után tűnik fel neki, hogy a kezéből eltűnt az üveglap. Ezzel Adam is feketelistára került nála. Amint a férfi hozzáér ő már próbálja is kitépni magát a kezei közül. Tekintetük csak néhány pillanatra fonódik össze, de ebbe a hosszú pillantásba Kíra a lehető legtöbb dolgot igyekszik belesűríteni. ~ Eressz! Hagyj! Nem hívott senki! Erről beszéltem, hogy ne ellenőrizgess és ne avatkozz a dolgaimba! Takarodj az utamból! ~ Nem kell Kíra gondolataiban olvasni, hogy Adam megértse a szikrázó szemek, és a feldühödött arc üzenetét. Ugyanakkor valahol mélyen a pillantásában az is tükröződik, hogy ez nem ő. Hogy ezt nem ő akarja, hogy ő egyszerűen csak nem tud leállni, nem tud mérlegelni, józanul gondolkodni. Nem képes semminemű ellenállást kifejteni a szervezetében dolgozó méreg ellen.
Egyszerre kiszabadulni a férfi kezei közül és mindezt egy pillantással kommunikálni felé, azért meghaladja Kíra képességeit, bár a dolog első fele valószínűleg akkor sem sikerülne neki, ha minden erejével csak arra koncentrálna, hogy lerázza magáról Adam érintését. Rázkódik, hörög, vonaglik, a továbbiakban kerüli Adam tekintetét. Felfedezi, hogy ügyetlenebb, teste mellett lógó baljában ott van még a pálcája, amit most megkísérel teljes erőből Adam bordái közé nyomi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. július 30. 21:48 | Link

Adam és Kíra

 Meglepetés. Egy férfi jelenik meg, mikor a hölgy éppen nekirontana a fiúnak. Szerencse, mivel az átok hatott. Most a nő képtelen a beszédre, és így az átkok szórására is. Mit lehetne most tenni? Mindjárt kárt tesz magában és másokban is. Gondolatai ekörül forognak.
 Még mindig kíváncsi, hogy ki az az idegen férfi, de a mostani veszélyhelyzetben inkább nem azzal törődik, hogy honnan érkezik az értékes segítség, csak annak örül, hogy jelen van. De a nőt akkor is meg kell állítani, amíg még lehet. Valami olyat kell tenni, amire nem számít, mégis képes őt úgy lekötni, hogy ne mozdulhasson, míg minden rendbe nem jön.
 Érdekes felfedezést tesz. A pálca a nő kezében maradt. Most kell lépni, míg még lehet. - Exlukhops! - Mivel a pálca, még kisebb tárgynak minősül, kilebeg a nő szorító kezeiből , és fellebeg magasra. Oké, egy dolog kész. Mi legyen a hölgy tomboló testével?
 Hagyja, hogy a férfi inkább tegye a dolgát, amely skifejezésen a hölgy lefogása, illetve lenyugtatása értendő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1258
Összes hsz: 8093
Kíra és Mathias
Írta: 2014. július 30. 23:33
| Link

Hamar felmérem, hogy az átok, amit a lány kapott, elnémította, ám szemei elég beszédesek, nem kellenek ide szavak. Megvet, elutasít velük, ahogyan egész, törékeny testével úgyszintén erre törekszik. Dehát mégis mi történhetett Vele? Nem hiszem, hogy a fiú okozta volna ezt nála. Nem illik a képbe. Ő inkább megfékezni próbálta, ahogyan látom. Akkor mégis mi ez az egész?
Észreveszem, mire készül Kíra, a srác azonban még időben leszereli. Magam is megtettem volna, de hálás vagyok a fiúnak, hogy ellebegtette a pálcát, ezt egy biccentéssel jelzem neki, ahogy lenézek rá oldalra, majd visszakapom szemeimet Kírára, gyorsan magamhoz ragadva tekintetét.
- Nyugodt vagy. - közlöm Vele búgó hangon, szinte csak lehelve.
- Egészen nyugodt. Békés. - folytatom szavaimat, mintha csak tényeket közölnék, mintha csak leírnám a lány hangulatát, ezzel delejezést hajtva végre Kírán. Megbűvölöm, hogy azt tegye, azt érezze, azt gondolja, amit mondok neki. Egyáltalán nem örülök, hogy erre vagyok kénytelen, ám a helyzetben nem látok más megoldást. Az imént le akart döfni a pálcájával, az Istenért!
- Mi történt? - fordulok a sráchoz, lenyugtatott, eltompított kis beszerzőm vállait fogva továbbra is. Azt akarom, hogy beszámoljon nekem mindarról, amit tud. Míg várom, hallgatom válaszát, olykor-olykor a lányra sandítok, borúsan csillogó szemekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2014. július 31. 12:09 | Link

Dühödten fújtat, mikor érzi, hogy a pálca kicsusszan az ujjai közül, mielőtt még célt érne vele. De tegyük hozzá, még ha célt is ért volna, akkor sem okozott volna nagy károkat Adamben, egyrészt, mert nem erre tervezték a pálcát, másrészt mert Kíra fizikai ereje is kevés a művelethez. Ökölbe szorítja ily módon kiürült markát, nem érdekli, fel sem fogja, hogy mennyire meddő minden próbálkozása a kiszabadulást és a további tombolást illetően. Még nem fejezte be, ha tudna beszélni, most válogatás nélkül szórná a szitkokat.
Próbálja kerülni Adam tekintetét, tudja, hogy jobb nem a néznie a férfire, csahogy ez elég nehéz feladat, amikor másik közvetlenül odahajol hozzá, és egyébként sem bírja ki, hogy kíváncsiságból ne pillantson fel.  Mikor pedig felpillant, már késő. Képtelen újra elfordítani a tekintetét.  Kék íriszei utoljára még haraggal telve, vad dühvel villannak Adamre, aztán kihuny belőlük a szikra. Pupillái enyhén kitágulnak, tekintete kissé ködössé, réveteggé válik.
Hirtelen megszűnik a nyomás, az a belső, égető érzés, a düh, a fájdalom, minden. A férfi szavai nyomán fizikálisan és lélekben is megnyugszik, anélkül, hogy ennek egyáltalán tudatában lenne, anélkül, hogy felfogná, mi történik vele. Tudata a mély semmibe csusszan, és Kíra szuverenitása valahol a lány elméjének egy távoli sarkában gubbaszt elnyomva.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. július 31. 17:05 | Link

Kíra és Adam

 A férfi biccentése hála gyanánt bőven elég. Úgy is csak ösztöntől vezérelve lőttee ki a nő kezéből a pálcát, s szerencsére nem történt semmi baj. Habár az a tekintet, most beválik. A ismeretlen, eddig dühöngő, hölgy lelkébe visszatér a nyugalom, és most nem látszik olyan személynek, aki fel akarja lobbantani az egész helyet. Láthatólagcsökkentek a benne dúló viharok, így már biztos nem fog átkokat szórni. Pálca nélkül meg főleg nem. Szóval a fiú  egy dolgot tehet, hogy a férfi sikeresebben faggathassa a nőt.
- Finite! - Ejti ki a bűbájt, melynek hatására megszűnik a Pofix átok hatása, és a nő ismét képes a beszédre. Most talán higgadtan is képesek lesznek vele szót érteni, és talán még pontot is tehetnek az ügy végére.
 Mindenesetre, most már képes felállni mindenféle veszélyérzet nélkül, s attól sem kell most már tartania, hogy egy két átok eltalálja. Károkat senki, és semmi nem szenvedett, így talán szólni kéne valakinek, hogy segítsenek a nővel, aki csak úgy berontott, és irányíthatatlanná vált. Inkább... kivárom mi les a nóta vége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1258
Összes hsz: 8093
Kíra és Mathias
Írta: 2014. július 31. 18:35
| Link

A fiú nem felel nekem, viszont feloldja Kíráról a némító átkot. Ez mondjuk így valószínűleg sokkal hasznosabb, hiszen tényleg úgy gondolom, a srác nem sokat tud arról, hogyan került a lány ilyen állapotba. Olybá tűnik, Ő csak véget akart vetni az ámokfutásának. Azt kell kideríteni, mi vezetett idáig.
- Rendben vagy? - nézek végig a diákon. Látszólag nem sérült, és lelkileg sem viselték meg túlzottan az események, de azért jobb rákérdezni. Ahogy nézem, szerencsére a fiúnak nem áll szándékában hanyatt-homlok segítségért rohanni, sem jelenteni bárkinek az esetet. Nem örülnék, ha itt találnának minket. Nem arról van szó, hogy a lánynak ne kéne felelnie majd a tetteiért, csak éppen láthatóan befolyásolt állapotban cselekedett, és mindenek előtt szeretnék az ügy végére járni. Ráadásul jelen pillanatban nem a könyvtár látogatása miatt vagyok a kastélyban, mint az engedélyezve lett számomra, ez pedig nem túl előnyös, még így sem, hogy a szorult helyzetet megoldani érkeztem.
- Kíra... - szólítom meg a lányt, kihívva a megbűvölt állapotból.
- Valószínűleg megátkoztak vagy megmérgeztek Téged. Nem vagy önmagad. Van róla sejtésed, ki vagy mi tehette? Emlékszel valamire? - kérdezem meg kis beszerzőmet, immáron lágyabban fogva vállait, figyelmesen tartva rajta markánsan, mégis barátságosan csillogó szemeimet. Nem értem pontosan, mi zajlik benne, az viszont nyilvánvaló, hogy a dühe egyik helyről a másikra irányul. Jelen helyzetben mindig arra, aki éppen próbálja meggátolni, lefékezni, hatni rá. Talán így, hogy megtudta, valaki ártott neki, az illető ellen fordul, és felfedi a kilétét. Remélem, így lesz! Ha nem, és Kíra ismét nekem támad, megint delejeznem kéne, amit nem igazán akarnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelina Mary Philips
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Megszállt a szentlélek....
Írta: 2014. július 31. 18:37
| Link

Rayne

Most jött el  a pillanat, hogy önként és dalolva szambáztam el ikerhúgom lakásából, mert félő, olyat tettem volna, amit aztán megbánok később. Szeretem Mandát, őt egyedül ezen az átokverte porfészken, de ez még nem jelenti azt, hogy minden hisztijét - mostanság egyre több van, hála annak a benne lévő izének - el kell viselnem tőle. Nem is tudnám, nem is akarom, épp ezért távozok angolosan, mielőtt betelne az a bizonyos pohár. Jó testvére vagyunk, még annak ellenére is állíthatom ezt, hogy nálunk gyakrabbak a nézet eltérések, vagy, hogy sokszor nem értünk egyet. Nem baj, nem lehet mindig nyáladszva olvadozni a másikról, ennek ellenére, mindig ott vagyunk egymásnak, ha kell, ez meg bőven elég ahhoz, hogy kinyilvánítsam, mi tényleg jó testvére vagyunk.
A papírpohár megint a kezemben, a kávéfüggőség lesz a halálom, érzem. Röhej, hogy bár szünet van, jobban elfáradok naponta, mint bármikor máskor. De hát... csak nem fogom magára hagyni szegényt, még úgyse, hogy tudom, vannak a közelében még ketten. Valamiért úgy érzem, kötelességem ilyenkor mellette lenni, és így lenne ez fordítva is. Pff, mintha nekem bármikor szándékomban állna egy gyereket szabadítani a világra, nem, ezt nem nekem találták ki, azt is tudom, csapnivaló nagynéni leszek, de hát, szegény pocaklakó még csak nem is sejti, hová kerül.
Csak lassan sétálok vissza a kastélyba, részben azért, hogy kellőképp kiszellőzzön a fejem, részben meg, mert hová siessek? Nekem már nincs olyan, hogy takarodó, bár mikor volt se érdekelt túlzottan. Ez egy olyan szabály, amit bárki áthág, aki kellő késztéetést érez aziránt, hogy tíz után is kint bóklászzon, vagy épp saját maga is el tudja dönteni, mikor akar aludni.
Szokásomhoz híven, mindenkit mellőzve vágnék át a csarnokon, de ez most nem ilyen egyszerű. Meglátok valakit, szerintem új a srác, sőt, minden árulkodó jel ezt mutatja, és hát... esküszöm, megszállt a szentlélek.
- Itt akarod megvárni, míg rádtalál egy prefektus, és büntetőmunkára küld az első heteden? - teszem fel a srácnak a roppant egyszerrű kérdést, mellőzve mindennemű illemet, ami azt mondaná, be is léne mutatkozni.
Utoljára módosította:Angelina Mary Philips, 2014. július 31. 18:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rayne Baskerville
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
Írta: 2014. július 31. 19:02 | Link

Angelina




 Nem értette az építészeket. Minden tisztelet annak aki erre a hegyre felmászik. Ráadásul olyan kastélyt építettek amiben még maga Jézus se tudna eligazodni. Ő aztán nem fog szerencsétlenül járkálni és szédelegni a folyosókon. No meg kérdezősködni, mint valami szerencsétlen. Milyen szánalmas látványt nyújtana. És ő nem ilyen. Segítséget se fog kérni. Az még megalázóbb lenne. Neki nem kell más idióta segítsége. Amúgy se akart tartozni senkinek. Hát mit gondolnak? Hogy minden diák közvetlen és le szólítja az első embert segítségért? És úgy gondolják majd akit megkért az szívesen segíteni is fog? Naivak... Még mit nem! Legalább egy térképet adhattak volna ehhez a kastélyhoz. Eszem megáll... Nem értem néha az embereket, hogy lehetnek ennyire meggondolatlanok. Rayne miután már a kapuban elbúcsúzott az útközben szerzett "barátaitól", elindult a kastélyban. Viszont mint gondolta, nem tudott eligazodni. Fortyogott a dühtől. Idegesen harapdálta az alsó ajkát és hitetlenül pillantott körbe. Nagy nehezen felküzdötte magát a hegy tetejére erre még fáradozzon azzal, hogy segítséget kér? Chh... Én nem fogok. Fogta magát és megállt ott a bejárati csarnok kellős közepén. Nem zavartatta magát, aki el akart menni ott az kikerülte. És akinek még megjegyzése is volt hozzá azt egész egyszerűen lenézte.
Ki tudja meddig állt ott, míg valaki meg szólította. Semmi kedve se volt jó pofizni. Megforgatta a szemét, felkészülve a válaszadásra.
- Mi van? - fordult meg, cseppet sem barátságosan - Te vagy a mai nap fénypontja ezzel a beszólással. Képzeld nem szándékozom büntetésbe menni - mosolyodott el cinikusan - Ha nem tudsz segíteni akkor inkább hozzám se szólj. Semmi humorom ahhoz, hogy jó pofizzak neked - tette karba a kezét és felvonta az egyik szemöldökét. Hangja lekezelő és fennhéjázó volt, mint úgy mindig. És persze cseppet sem kedves.
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. augusztus 4. 18:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosalie Barett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 31. 20:14 | Link

Nerella



Hát megérkeztem. A bejáratnál elbúcsúztunk egymástól és mindhárman elindultunk. Oké, eljutottam a bejárati csarnokig, szép hely... De innen merre tovább? Fogalmam sincs, hogy merre kéne indulnom. Annyi diák van itt és én szerencsétlen senkihez sem merek odamenni. Átok az én drága személyiségemre!
Ha nem lennék ilyen gyáva, már rég megkérdeztem volna valakit, és nem csak állnék itt a bejárat mellett a holmijaimmal. Azért a többiek is kedvesek... Már legalább 5 diák bámult meg szerintem, látva, hogy azt se tudom, hol vagyok, de egyik se segítene!
Hirtelen ismerős hangot hallottam... Odafordultam és észrevettem Raynet. Úgy látom ő se nagyon tudja merre menjen, de neki legalább segítenek.
Könyörgöm, valaki segítsen!- gondoltam magamba és még egyszer segélykérőn körbefordultam.
Utoljára módosította:Rosalie Barett, 2014. augusztus 1. 13:29
Hozzászólásai ebben a témában
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Adam & Mathias
Írta: 2014. július 31. 22:20
| Link

Adam most hangja csákányként Kíra elméjén uralkodó puha ködöt. A lány ismét tudatára ébred, konstatálja, hogy továbbra is a bejárati csarnokban van, Adam kezei továbbra is a vállán nyugszanak, és a férfi továbbra is közvetlen közelről figyeli őt. Tekintete kissé még zavarodott, érzi, hogy valami nincs rendben, hogy valami történt, de Adamet szavait azért felfogja és viszonylagos komolysággal veszi tudomásul.
- Arra eml - kezd bele, majd saját hangját hallva hirtelen elhallgat, gyilkos pillantással mered Adamre. A következő másodpercben pedig már lendíti is a kezét, hogy lekeverjen egyet a férfinek. Egyáltalán nem mérleges, meg sem fordul a fejében, hogy még ez a váratlan, gyors mozdulat is milyen lassú lehet Adam szemével nézve. Egyszerűen csak ösztönösen, az indulatai által vezérelve cselekszik, a lehető legerélyesebben szeretné közölni a férfivel, hogy: Vele. Ilyet. Soha. Nem. Tehet.
- Arra emlékszem, hogy azt mondtam, HAGYJ BÉKÉN- őt aztán egy cseppet sem érdekli, hogy ki hallja meg őket, vagy ki nem, hogy ebből mekkora botrány lehetne, ha erre tévedne egy tanár, vagy bármilyen iskolai dolgozó, vagy akár ha a jelen lévő srác szólna bárkinek is. A szavait követően leszegi a fejét, amennyire rajta múlik próbálja a továbbiakban elkerülni szemkontaktust.
- Nem érdekel, hogy mi történt. Elegem van, érted?... Elegen abból, hogy Ő még csak azt sem tudta, hogy létezem, keresztül nézett rajtam,... én meg csak ábrándoztam. Elegem van belőle, hogy inkább így oldom meg a dolgokat,... hogy sosem csináltam semmit, és már nem is tudok,... elegem van belőle, hogy képtelen vagyok irányítani... úgyhogy ERESSZ! - kissé szaggatottan beszél, mert közben folyamatosan azon van, hogy megszabaduljon Adam közelségétől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. július 31. 22:58 | Link

Adam és Kíra



 A férfi előbbi kérdését nem hallotta, így válaszát sajnos hiába várhatta. Most viszont tisztán és érthetően hallja, és válaszol is neki. - Nem történt semmi baj, én jól vagyok. Csak arra lennék piszkosuul kíváncsi, hogy vele mi lehet. - Jelenti ki kíváncsisága okát. Vár egy keveset, s csak figyeli, ahogy a nő ismét képes éesz szavakat formálni nyelvével, mivel az átok már nem köti le.
Ismét elszabadul. Most kell cselekedni Gondolja merészen, habár még nem tesz semmit, csak megmarkolja pálcáját. Harcra készen bármikor.
- Ne átkozzam meg megint? Úgy megint könnyebb lenne rábírni a hallgatásra, és talán lenyugodna. Ha már itt tartunk, van valami ötlete, hogy mi az ördög lelte? - Kíváncsian tekint a férfira, akinek láthatólag van elég problémája a nővel, aki ismét vadul kiabálni kezd.
Szerelmi problémák. Valószínű, hogy egy régi diákkal. Azt mondta, hogy ábrándozott. Magyarul nem volt elég mersze, hogy valamit megtegyen, de nem is lehet emiatt hibáztatni. Nem mindenkinek jut ki a mersz. Habár nekem is voltak ilyen problémáim... Gondolja, majd kissé elkalandozva, de ismét felkészül arra, hogy átkot vessen a nőre.
Utoljára módosította:Mathias Vidor, 2014. július 31. 22:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1258
Összes hsz: 8093
Kíra és Mathias
Írta: 2014. július 31. 23:42
| Link

A srác nem tud semmit, pont ahogy gondoltam. Őt is érdekelné, mi van a lánnyal, azonban ezt Kírától nem tudjuk meg. Talán már éppen felkutatná az emlékeit, amikor ismét eluralkodik rajta ez a borzalmas kényszer, hogy ellent mondjon, hogy csak magával törődjön, hogy minden áron kiharcolja, amit akar és amit a fejébe vett. Lendíti felém a kezét, hogy megüssön. Persze, elkapom a csuklóját, szóval most már annál fogva tartom magamnál. Nem szorítom Őt, ám hiába rúgkapál, akkor sem fog megszabadulni tőlem
- Ne... - mondok csak ennyit a fiúnak, aki felajánlja, hogy megint megátkozza a magából ismét kifordult lányt. Annak semmi értelme nem volna. Láthatóan képtelen arra, hogy lenyugodjon. Ha rajta múlik, randalírozik tovább akár némán, akár beszédképesen.
- Valami átok érhette. De különben fogalmam sincs. - vallom meg a srácnak, úgy beszélve Kíráról, mintha itt se lenne. Igazából tényleg nincs. Ez nem Ő. Nem önmaga, hanem valami elfajzott változat. Közben összeáll a kép az összekaszabolt portréról és az indulatok alapjáról, ahogyan kis beszerzőm csak mondja és mondja a magáét. Tehát a diák, akinek a fotóját elcsúfította, valami iskolás szerelme lehetett. Itt vagyunk a helyszínen, a kastély falai közt, ahol az illető keresztülnézett rajta és ahova a kudarc emlékei kötik. A fiú viszont már minden bizonnyal halott. Így veszem ki a szavaiból. Ezért nem mondhatja el neki, mit érez. Megértem, ha feldúlt ettől, de... miért most? És miért ennyire? Mit csináltak Vele? Na jó, elég ebből a hülyeségből... Visszafogok a lány vállaira, egészen hirtelen, amitől tudom, egy pillanatra biztosan kinyitja a szemét. Nekem ez éppen elég, hogy megint elragadjam a tekintetét.
- Higgadt vagy. - beszélem be neki újfent.
- Minden a legnagyobb rendben. - bólintok, lélekbehatóan merülve el szemeiben, közel hajolva, és elkezdem kifürkészni gondolatait, emlékeit. Megtehetném, hogy megdelejezve elmondatom Vele a napja eseményeit, azonban az nem csak kevésbé volna hasznos, de még roppant megalázó is lenne. Inkább a gondolataiba mélyedek, keresve valami gyanúsat bennük. Azt a pontot, ahonnan ez az egész elindult. Látom, ahogy nem bír magával mit kezdeni, és úgy dönt, betör az iskolába. Visszább megyek hát, mígnem egy cukrászdában vagyunk, ahol egy férfi vigasztalja, de... a szeme se áll jól a fazonnak. Kíra nem vette észre a mesterkedést. Túl csüggedt volt ahhoz. Nemrég kapta a hírt a srác haláláról, ez az illető pedig jóhiszeműen bár, de kihasználta Őt. Nem látom a mozdulatot, de a férfi elégedett vonásaiból leolvasom, hogy a lány süteményébe tehetett valamit. Megmérgezték hát. Nem tudom pontosan, mivel, azonban akkor is világos, mit kell tennem.
Ismét kiengedem Kírát a bűvöletemből, majd kitárom ajkaimat, amelyek közül kivillannak szemfogaim. Végükkel felsértem a saját számat, lehajolok a lányhoz és megcsókolom. Csak remélni merem, hogy a srác nem próbál meg közbeavatkozni azok után, hogy szemfogaimat látva valószínűleg immáron ráébredt, mi vagyok. Lehet, elmondhattam volna neki, mire készülök, és hogy Kíra érdekében teszem, de csak nem dob rám semmilyen átkot. Nem hiszem, hogy az Ő tárából bármelyik nagy hatással lenne rám. Minden esetre most az a lényeg, hogy pár csepp vérem a lány szervezetébe jusson, kimosva belőle a szert, ami így eltorzította Őt. Erre pedig ezt találtam a legkézenfekvőbb módszernek. A száján át hamar beivódik a vérem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Adam & Mathias
Írta: 2014. augusztus 1. 15:05
| Link

Kírának ezúttal elég kérész életűre sikerül a vad dühöngése, ugyanis egy óvatlan pillanatban mégis Adamre villan a tekintete, ennyi pedig épp elég, hogy a férfi ismét megbűvölje. Magatehetetlen marionett bábuként áll a férfi előtt, aki jelenleg teljes uralmat élvez a lány teste és elméje felett. Ezeket a hosszú pillanatokat, míg Adam az emlékeit nézegeti, ő gyakorlatilag nem is érzékeli, egyszerűen nincs jelen a saját testében, míg Adam meg nem engedi neki.
Zavartan pislog fel a férfire, ahogy tekintete ismét élettel telik meg. De nincs rá ideje, hogy összeszedje a gondolatait, vagy folytassa az őrjöngést, mert Adam ajkai máris vészesen közelednek az övéhez. Teljesen váratlanul éri a gesztus, nem igazán fogja fel, hogy mi is történik, hisz az előbb még kapálózott és Adam fogta le. Most meg? Nincs meg neki az a pillanat, amikor lenyugodott. A lágy, nedves csók mindenesetre ismerős érzés számára, nem tiltakozik ellene, bár erre egyébként sem lenne sok lehetősége. Adam vérének fémes ízét érezve azonban elhúzza a fejét. Közben kezd megint összeállni fejében a kép, hogy Adam az elmúlt tíz percben már másodjára taszította delejes tompaságba. Ez még akkor is felháborítaná, ha Dorián mérgének hála nem lenne egyébként is túlzottan agresszív hangulatban. De hosszú másodpercek telnek el, Kíra azonban már nem próbál Adam torkának ugrani. Indulatai szép fokozatosan kezdenek halványulni, már ő maga sem érti, egyáltalán mi táplálta benne ezt a vad dühöt. De az emlékek, azok nem tűnnek a szervezetéből a méreggel együtt. Tökéletesen emlékszik rá, hogy mit csinált, hogy meg akarta átkozni a gyereket, hogy milyen stílusban beszélt Adammel, hogy megpróbálta leszúrni a pálcájával.
Megsemmisülten áll Adam előtt, képtelen állni a másik tekintetét, lesüti a szemét, haja az arcába hullik. A diákra rá sem mer pillantani. Egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát. Merően nézi a földet, de pillantásátszinte azonnal sűrű könnyfátyol homályosítja el. Az ujjaival babrál, mint egy gyerek, aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre. Próbálja visszatartani a sírást, összeszedni magát, mondani valamit, de nem megy neki. Átöleli önmagát, vállai meg-megrázkódnak, ahogy zokogni kezd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. augusztus 1. 22:25 | Link

Kíra és Adam



 Nyugtázhatja, hogy az átkok csak összezavarják az életet. Annyi értelmük van, hogy másoknak ártsunk vele, meggondolatlanul akár. Most ránézni is rossz erre a szegény nőre. Mi történt? Ha valóban átok, akkor valakinek szorulni fog a nyaka körül a hurok Öszinteségben most nehéz lenne nem kimondani azt, amit éppen gondol. Végigtekint a nőn, aki ismét vonaglani és átkozodni kezdett, s most szerenccse, hogy nincs nála a pálcája.
 De az a csók, melyet a számára két idegen ember vált, kissé összezavarja. Most talán fény derült számára a két idegen belsőségesebb kapcsolatára? Korai lenne bármilyen felvetést is tenni. Zavarban érzi magát, hiszen az a csók, melyet váltottak, még mindig váratlanabb volt, mint bármilyen más cselekvés, amelyet ebben a helyzetben meg lehetett tenni. Elég meglepő erejű ehetett, hogy a nő ismét magához térjen. Mit is lehet tenni, mikor az ész és a józan gondolatok nem működnek?  Valami várlatlant. Ezt párbajban is ki fogom játszani egyszer. Végül is tényleg igaza lehet.
 Látszik a nő ismét önmaga, és a valóság visszatért számára. Mathias végigméregeti, és úgy gondolja megszakadt végre a düh örök körforgása s végre tisztán gondolkodhat. - Minden rendben? - teszi fel a kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1258
Összes hsz: 8093
Kíra és Mathias
Írta: 2014. augusztus 2. 00:05
| Link

Látom, ahogy a lány fokozatosan visszanyeri önmagát, ezzel együtt azonban tudatára ébred az elmúlt perceknek és belőlük mindennek. Azoknak a dolgoknak, amiket Ő tett velünk és azoknak is, amiket mi tettünk Vele. Fokozatosan semmisül meg, húzza össze magát, és kezd sírdogálni. Összeszorul a szívem Őt figyelve, ez pedig arcomra is kiül. Szemeimben fájdalmas fény világlik fel, és azon nyomban Kíráért nyúlok, magamhoz ölelve Őt, államat feje tetejére simítva. Nagy kezeim hátán pihennek. Óvón, nyugtatón fogom magamhoz.
- Rendben lesz, igen. - nézek oda a fiúra Kíra fölül.
- Tudsz olyan varázst, ami eltünteti ezt a káoszt? - pillantok le a rumlira, amit a lány okozott a bejárati csarnokban a tablók körül. Közben simogatom Őt, fejét mellkasomra vonva tartom.
- Ha igen, megtennéd, hogy elrendezed ezt itt és hogy... nem szólsz erről senkinek? Ígérem, vállaljuk a felelősséget ezért az egészért, csak előbb tisztán kell lássunk. - adom a szavamat, és biztosítom róla, hogy nem tettestársnak akarom éppen beszervezni Őt, és nem is szándékozom elmenekülni a következmények elől. De Kírát szeretném most elvinni innen. Szeretném, ha kipihenhetné ezt a megrázkódtatást. Valamint én is le kell nyugodjak. Lehet, nem látszik rajtam a feldúltság, dehát nem engedhetem most meg magamnak, hogy látsszon. Most támasznak kell lennem. Belül viszont tombolok. Azért, mert ezt tették Kírával. Azért, amilyen pusztítást végzett emiatt. Azért, amiket mondott nekem. Azért, ami kiváltotta nála ezt az egészet. Azért, amit ellenem akart tenni. Azért, hogy delejezést kellett végrehajtanom rajta. Azért, mert mindezt egy diák végignézte. Szóval ezer és egy okom van arra, hogy zaklatott legyek, és arra is, hogy ebből egy szemernyit se mutassak ki.
- Mehetünk? - húzódom el finoman a kis beszerzőmtől, éppen csak annyira, hogy lenézhessek rá, könnyáztatta arcát hűs kezeim közé fogva. Kék, régi fényű szemeim törődőn fürkészik Őt. Ajkaim már nem sebzettek, szemfogaim visszahúzódtak. Úgy tűnik különben, a srác nem jött rá, mi vagyok. Talán jobb is így.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Adam & Mathias
Írta: 2014. augusztus 2. 17:42
| Link

Visszatarthatatlanul potyogna a könnyei előbb a padlóra, majd Adam fölsőjét áztatja el velük, ahogy a férfi magához vonja. Kíra a maga részéról nem sokat tesz  hozzá az öleléshez, és csak még nagyobb erővel kezdi rázni a sírás Adam karjai között. Minden új inger új löketet az a zokogásának, a diák hangját hallva egészen belefúrja a fejét Adam mellkasába, részint mert rettentően szégyelli magát a srác miatt, részint pedig így próbálja minél alacsonyabban tartani a zokogás zajszintjét.
Adam hangja nyugodtan cseng, a hangjában semmi nem utal arra, hogy őt mennyire megviselték volna az elmúlt percek eseményei. Kíra mégis úgy érzi magát, mint a rossz gyerek, aki egyelőre csak azért nem kap ki, mert nyilvános helyen vannak. Túlzás lenne azt állítani, hogy ténylegesen érzi Adamen a feszültséget, de érezni akarja, és nála a kettő lényegében ugyanaz. Érdemtelennek tartja magát arra, hogy a férfi óvón magához szorítsa, törődjön vele. Ezek után nem. Szenvedni akar, azt akarja, hogy hagyják magára, legyen egyedül, de nem tudja rávenni magát, hogy megmozduljon, megpróbáljon elhúzódni, hisz mindeközben rendkívül jól esik neki a férfi érintése. Arra jut, hogy ha már egyszer a férfi közelségét képtelen megvonni magától, akkor legalább a sírást abbahagyhatja, szenvedhet némán, mozdulatlanul, a gondolataival viaskodva. A sírás különben sem megoldás semmire, legalábbis akkor semmiképp, ha az ember valamiféle számító okokból kifolyólag kezdi itatni az egereket. Márpedig Kíra most komolyan gondolja ezt a nagy elkeseredettséget.~ Velem mindig csak a probléma van.~ Igen, őt az egészben ez borította ki a legjobban. A bűntudat és szégyenkezés helyett kifejezett felüdülés számára, hogy okot talál az önsajnálatban való elmerülésre. Egyelőre legalábbis így gondolja.
A feje felett elhangzó beszélgetést hallgatván próbálja összeszedni magát. Beszív, beszív, beszív, hosszan kifúj. Szipog.
Sírástól duzzadt szemekkel pillant fel Adamre, aki már szeretné is őt eltávolítani a helyszínről. Nagy levegőt vesz, de hang nem jön ki a torkán, csak nagy pislogással és bólogatással egyezik bele a távozásba.
- De... - picit hátrébb húzódik, most először tekint újra a diákra. Nem igazán tudja, mit is akar mondani vele kapcsolatban. Hosszan nézi a fiút, akivel lehet, sőt egész valószínű, hogy talán már soha nem fog találkozni. Most jönne az a rész, hogy megköszönje, hogy a srác megpróbálta megállítani és hogy nem rohant és szólt valakinek, vagy bocsánatot kérhetne a viselkedése miatt, de Kíra agyában persze egészen más gondolatok járnak.
- Eridonos vagy, ugye? Vaaagy talán navinés. Azért... remélem, hogy nem okoztam törést az életedben - az első részt, csak alig érthetően, inkább magának motyogja, a végén pedig még halvány mosolyra is húzódik a szája. Részéről pedig ezzel minden meg is van beszélve.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. augusztus 2. 20:57 | Link

Adam und Kíra



Végre ismét minden normális. Gondolja merészen.
 A férfi feltesz neki egy kérdést, melyet szívesen vesz, sőt örömmel is válaszol rá. - Megoldom. A rendetlenség egy fél pillanat. - Úgy véli jogos a kérés, hiszen a férfinak a nővel kell most foglalkoznia. Megérthető szituáció, hiszen a nő nem volt önmaga, és ráadásul még az az átok is bekavart.
Válaszolva a nő kérdésére, amelyet valóban csak nehezen lehet kivenni a mondandójából. - Igen, én az Eridonba tartozok. És nem, volt már sokkal rosszabb is. Fater auror. - Vallaj őszintén. - Menjenek csak, én majd ezt megoldom. Sok sikert.- Int nekik.


Miután elhagyták a helyet

 Na ez komoly volt. Semmi különös, de azért mégis csak meglepik az embert az efféle esetek. Gondlja, miközben a törött üveghez sétál. Felemeli pálcáját, majd kiejti az igét : - Reparo!  - Mozgással állítja helyre a törött képet, majd egyszerűen elsétál, kissé meg-megfordulva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Irány beiratkozni!
Írta: 2014. augusztus 3. 13:29
| Link

Ehun

Ez az iskola bizony nagyra sikerült, és még annak ellenére is, hogy állítólag többször földrengés pusztította le kissé, ledöntve egy-két falat és tornyot, most büszkén magaslott Ella előtt. Nem volt annyira menő, mint Véda sárkányos kapuja, de azért lenyűgöző látványnak megtette.
Körbe is sétálta, felmérte, tanulmányozta, és hosszasan nézegette, hogy vajon tényleg ferde-e a déli torony, vagy csak úgy tűnik, mintha. De végül ráunt a dologra, és beérte annyival, hogy majd igyekszik elkerülni azt a részt, ha a kastélyban lesz már. Mert, hogy ez volt a terv. Illetve a feladat, mert Véda bizony nem engedte, hogy csak úgy lopja a napot és a nyakára telepedjen, bizony be kellett fejeznie az iskolát, ha maradni akart. Márpedig Ella nem igazán vágyott máris visszakullogni szüleihez, sőt, nagyjából úgy egyáltalán nem szeretett volna hazamenni.
Szóval be a kastélyba, fel az igazgatóhoz, és így tovább. Véda elvileg már írt is az öregnek, szóval tudja, hogy jön. El is kísérte volna, de Ella csak legyintett, megoldja ő, no para. No igen, megoldja. Meg is kapta az útmutatást, hogy hányadikra is kell mennie, meg hol és merre forduljon, de persze ő már csak a végére emlékezett, és valamiért az volt a gyanúja, hogy arra is rosszul. Segáz, mennyire lehet nehéz eligazodni itt? Biztosan ki van táblázva, ahogy a 'bergben volt.
Persze nem volt. Sehol egy irányjelző, old meg hülegyerek. Ella persze nem esett kétségbe, kicsit elhúzta száját, és hunyorítva körbekémlelt, közben picit beletúrt élénk narancsszín hajába. Ugyan semmi használható gondolatra nem számított magától, azért próbált úgy tenni, mint aki nagyon járatja az agyát, mégse nézzen már ki egy rakás szerencsétlenségnek, ahogy ott áll a csarnok közepén. Néhány pillanat múlva ráunt, hogy játssza az okost, és mivel számtalan lehetőség közül választhatott, hogy merre induljon, és egyáltalán nem volt kedve egész délután össze-vissza mászkálni, váratlanul elkiáltotta magát:
- Hahó, valaki segítsen már, köszi!
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2014. augusztus 3. 13:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Miko
Írta: 2014. augusztus 3. 14:58
| Link

A lány nem tiltakozik feltűnően, így megmaradok az általam kitalált becenévnél.
- Sosem bántanék egy lányt - vonom meg a vállam. - Na, meg annyira nem is fájt, hogy bosszút esküdjek miatta.
Közben a lány játssza a sértődöttet, és ehhez egészen aranyos arckifejezés vág.
- Oh, szóval a barátaidat csak finom tángálod el, értem - vigyorgok, egyre inkább élvezve Miko stílusát. - Ne, nem szükséges nagyobbat ütnöd, anélkül is éppen eléggé megfélemlítettél - játszom el a rémültet. Szegény vérfarkast elveri egy lány, na ez is poén.
- Szóval dühös... Na és mivel érdemelte ki szegény, hogy megpróbáld eltörni a karját? - túlzok teljesen direkt.
Szóba kerülnek a rellonosok is, mint a lány célpontjai:
- Annyira? - nevetek rá. - Szóval tényleg meg szoktad verni őket?
Eddigi ittlétem alatt már rá kellett jönnöm, hogy a rellonosok állnak a tápláléklánc csúcsán, ezért igazán furcsa és vicces gondolat, hogy egy ilyen vékony lány a velük azonos súlycsoportba tartozik, bár az is lehet, hogy nem mond igazat.
- Legalább van okod a verekedésre, van, aki minden ok nélkül szívózik másokkal. De persze a barátok védelme nagyon fontos - beszél a srác, akinek eddig szinte egy szál haverja sem volt. De talán pont ezért tudom, mennyire fontosak.
- Eridonos vagyok - árulom el végül a választ kérdésére. Miko bizonygatja, hogy ő sejtette, én pedig ráhagyom, végül is akár láthattuk is már egymást.
- Nagyon. Mint az a farkas, aki nemcsak a nagymamáról maradt le, de Piroska is elkerülte, és még a három kismalac sem végezte a gyomrában - próbálok poénkodni, bár a humorom némileg sajátos, talán a hosszú, magányos évek miatt, amikor nem volt kin csiszolnom a vicceimet. - De a fagyi sem hangzik rosszul.
Valójában idejét sem tudom, mikor ettem utoljára fagylaltot, nem ez volt az első dolgom a szabadulás után, aztán meg már a jövőm foglalkoztatott nem a nassolás.
- Öhm... Fogalmam sincs, hogy mi lehet az. Az elmúlt pár évben nem követtem a ki... a világ fejlődésének alakulását. - Majdnem kinti világot mondtam, de még szerencse, hogy időben észbe kaptam. Mondjuk, lehet, hogy hallott már rólam és a múltamról, de, ha nem, hát én nem fogom reklámozni a javítót.
- Nehéz a döntés. Nem lehetne mindkettő? - töprengő arccal, látványosan szenvedve nézek a lányra. - Tudod a fagyi nekem fél fogamra se lenne elég, kifejezetten nagy étvágyam van. - Ha tudná, hogy havonta egyszer bundát növesztek, ezt is vehetné poénnak. Ha, a végén még kiderül, hogy vicces vagyok. Na, persze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Kriszko
Írta: 2014. augusztus 3. 15:02
| Link

Ilyet se mondtak még nekem, hogy nem ütök nagyot. Chh! Mondjuk, igaza van, mert ennél nagyobbat is tudnék, de nem akartam bántani Ádit.
- Azért nem fájt annyira, mert nem erősen ütöttelek meg. Az eredeti célpont az egyik haverom, és nem akartam, hogy nagyon fájjon neki. De, ha szeretnéd, máskor nagyobbat kapsz? És a barátaimat nem szoktam bántani, csak most kicsit dühös lettem rá - kérdezem mosolyogva, mert nem gondolom komolyan. Legalábbis, amíg nem ad okot rá. Közben úgy tesz, mintha félne, ami kicsit aranyos, de ezt természetesen nem mondom, csak annyit fűzök hozzá, hogy ne csinálja, mert nem áll jól. Ez után visszatérünk arra, hogy miért verem meg a többi diákot.
- Ezt nem úgy kell érteni, hogy verekedtem vele, hanem inkább kiabáltam. És azért mert a kutyáim elszöktek és nem ismerték még akkor a környéket.
A zöld házról is esik még pár szó.
- Ha belém vagy a barátaimba kötnek, akkor simán. De, ha nem hiszed, kérdezd Kowait, akivel az első héten összeverekedtem. De van, akit megkedveltem közülük - itt az egyik elsős lányra gondolok, aki már nem jár közéjük. Közben elérjük, a Nagyterem bejáratát, és felé fordulok.
- Nagyon éhes vagy? Mert, ha nem akkor van egy jó nagy adag dugifagyim, és a lányokkal most nem tudom megosztani - ma még nem láttam a szobatársaimat, így nem tudtam megkérdezni, hogy kérnek-e. A hasonlata elég vicces, és ezt ki is fejezem.
- Ez jó! - nevetek a viccén, majd hozzáfűzöm - De nem szeretem ezeket a meséket, ahogy a hercegnősöket se. Én animét, és más harcolós történetetek szeretem - itt egy kicsit elgondolkozom - Ismered, mondjuk a Tini Titánokat?
Nem ismeri a mostani meséket, én pedig a régieket nem.
- Olyan nagy, mint a farkasnak? - kérdezem, mert az előbb ezzel érvelt. Néha én is azt szoktam érezni, hogy egy egész malacot, be tudnék kapni egészben, de ezt nem említem - Akkor legyen mindkettő, amúgy én is így vagyok vele. Ha olyan van, amit szeretek akkor abból hatalmas adagot tudok bekapni. Ilyen például a spagetti - mosolygok rá, majd belépek a terembe, ahol a többi diák, és pár tanár már az ebédjét fogyasztja.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. augusztus 3. 15:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Samu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 71
Írta: 2014. augusztus 3. 16:57 | Link

Szendrei Ella

Samu épp az egyik földszinti folyosó festményeinek terrorizálását folytatja, azon tanakodva, hogy vajon a festett képű banya valóban elég-e, ha vízzel locsolják le. Ezt a tézist, miszerint a boszorkányok számára halálos ellenség a víz, hosszú a kopogószellemnek hosszú pályafutása alatt még nem sikerült bebizonyítania, ugyanakkor cáfolni sem meri az állítást, hiszen olyan varázslótanonccal sem találkozott még, aki támogatta volna, hogy Samu vízzel locsolja. A nagy munkából egy segélykérő kiáltás zökkenti ki.
- JÖN MÁR A SEGÍTSÉG! - ordibál vissza torka szakadtából, és máris magáénak érezve a feladatot, a falakon átsuhanva érkezik meg a bejárati csarnokba, ahol megpillantja a frissen érkezett Szendrei Ellát.
- De hiszen, neked ég a hajad! De egyet se félj, bajbajutott hölgy, Samu már itt van! - állapítja meg vadul nevetve, közelebb reppen a lányhoz, és a festményeknek szánt vízibombát tökéletesen célozva vágja Ella fejéhez.
- Egyébként is mit csinálsz te itt, hah? A beiratkozásról lemaradtál. Nem veszünk fel új diákokat. Szóval le is út, fel is út! - nem törődik vele, hogy hányszor kapott már ki Wicklertől, amiért az új diákokat kezdte egzecíroztatni. Még hogy kímélni kell őket! És nem rájuk ijeszteni! Egy frászt! Samu kutya kötelességének érzi, hogy minden tanácstalanul álldogáló jövevényt illő módon üdvözöljön, és már az első pillanatban megeddzen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Park Ha Eun
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 420
Írta: 2014. augusztus 3. 17:10 | Link

Ella - és a betolakodó Samu


Telnek a napok, a jól megszokott, nyugalmas mederben. Olyan unalmasan, hogy azt elképzelni nem lehet. Már lassan egy éve itt vagyok, de még semmi említésre méltó nem történt velem. Lehet, hogy nem is fog. De azért ne mondjunk ilyeneket, végül is még néhány évet itt fogok tölteni, a kastély falain belül, nem lehet, hogy nem fog semmi se történni, semmi érdekes. Csak nem lehet olyan béna, és nyomi ez az iskola... Legalább a háztársaim normálisak, fogjuk rá, nincs velük semmi bajom. A szobatársaimmal legalábbis jól kijövök, és csak ez számít. Nem akarok rosszban lenni egyikkel sem.
Amilyen unalmasan telnek a napjaim, olyan gyorsan is mennek el, tegnap kaptam észbe, hogy hoppá, nemsokára vizsgaidőszak, és tanulni kéne. Egész évben alig tanultam valamit, igaz, figyeltem az órákon, és mindig megcsináltam, amit kellett, de ezen felül nem töltöttem a szabadidőm tanulással. Pedig jó lett volna nem mindent az utolsó pillanatra halasztani, de most már oly' mindegy, lesz ahogy lesz. Néhány könyvet viszont ki kéne kölcsönöznöm a könyvtárból, hogy normálisan tudjak tanulni, mert ami a tankönyvekben van, az szinte semmit nem ér, és jegyzetelni sem nagyon jegyzeteltem az órákon, inkább csak figyeltem, és hallás alapján próbáltam megjegyezni a tananyagot, az úgy mindig könnyebben ment. Persze azért néhány fontosabb információt leírtam, de az vajmi keveset ér.
Csendben haladok egész végig, nem foglalkozok senkivel, még az idegesítő festményekkel sem, akiket legszívesebben felgyújtanék. Elégetném őket, hogy aztán se híre, se hamva ne maradjon egyiknek sem. Nagyon utálom azokat az undorítóan pletykás akármiket, akik még arra sem méltóak, hogy figyeljek rájuk. A Bejárati csarnok közelében vagyok már, mikor meghallom a segélykérő kiáltást. Merlinre... ki olyan szerencsétlen, hogy nem képes segíteni saját magán. már indulnék is felé, mikor valaki más hangját is meghallom, majd a hozzá tartozó alakot is meglátom. Felismerem a kopogószellemet, hallottam már róla, de szerencsére még nem találkoztam vele személyesen. A csarnok széléről nézem végig a jelenetet, és nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magam. Szegény lány... Úgy látom még csak most érkezett meg, de máris gondja akadt egy kopogó szellemmel.
- Jól kezdődik az életed a bagolykő falain belül, mi? Ne aggódj, minden újjal ezt csinálja - mondom, miközben odamegyek hozzájuk, majd elmosolyodom. Azért nem vagyok az a nagyon gonosz rellonos fajta, egész kedves szoktam lenni, ha jó kedvem van, és most épp jó kedvem van, szóval örüljetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint