36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 24. 21:27 | Link

Gregor
június 23, délelőtt

Végre elérkezett ez a nap is. Már hónapokkal ezelőtt elhatározta, hogy ő szeretné itt folytatni a tanulmányait, viszont a kivitelezés kissé több időbe telt, mint gondolta. Igaz, már nem is lényeg, hiszen mindenkit sikerült meggyőzni, akit kellett, és csak az számít, hogy most éppen landol az utazóládája a bejárati csarnok padlóján. Tiszta szerencse, hogy a lebegtető bűbájt már egészen jól megtanulta, vagy most bajban lett volna, amilyen nehéz az egész minden szükséges és nem annyira szükséges tulajdonával teletömködve. No de földet ér a láda végre, ő pedig mosolyogva pillant körbe elsősorban a bátyját keresve tekintetével. Mindenki más is érdekes, elvégre lehetséges barátkezdemény minden mellette elsétáló, de ebben a pillanatban mégiscsak Greg az első, akit azonban nem lát egyelőre. Vajon késne? Nem kapta volna meg a levelet, hogy érkezik? Eltévedt volna a bagoly? Igaz, hogy az este küldte el szerencsétlen tollast, hogy ha már meglepetés, akkor legyen az a javából, ébredjen Greg reggel azzal, hogy itt van. Nem kelt volna még fel? Ajjaj, akkor bizony várni kell rá. Icipicit elhúzza a száját, már csak azért is, mert nem tudja elképzelni, mennyit kell most a bátyjára várnia itt, de egy apró sóhajt követően inkább félreteszi a felmerült aggodalmait, és inkább a türelmes várakozást választva letelepedik az utazóládája tetejére. Tán csak nem kell egy egész napot itt ücsörögnie, mire alkalma nyílik nagyra nőtt bátyja nyakába vetni magát. Maga mellé teszi a bézs kardigánt, amit a meleg nyári napra való tekintettel fölöslegesen cipelt magával, bár nem bánja, elvégre nem tudhatta előre, hogy itt ennyire jó idő lesz, majd igazít egyet az ujjatlan fehér ingén kisimítva a ráncait, és addig is, amíg Gregor megérkezik, az előtte elhaladó embereket figyelve nekilát befonni szépen megnőtt szőke tincseit. Az idő vánszorogni látszik, nagyon lassan haladnak előre a percek, de ez nem fog ki a türelmén most, már eldöntötte, és bár akadna kedves segítség is, érdeklődnek afelől, hogy melyik házig kísérhető csomagostól, egyelőre köszönetet mondva nyomban el is hárítja azt. Talán még egyedül is eljutna a Navine-ig, biztos akadna, aki útbaigazítja, de ha már levelet küldött Gregnek, nem fog lelépni innen, hátha megérkezik a bátyja, még ha késve is.  
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. július 1. 20:33 | Link

Charlotte


Eljött ez a nap is.
A gólyalakom ablakain, A nyári nap sütött be, így az iskolában, már megszokott félhomály helyett, feltűnően világos volt. Sek Karom már pofozással ébresztett, mivel nem volt ínyére az, hogy amíg ő "éhezik" én alszom. Gyorsan letettem a padlóra, majd öntöttem neki a macskaeledelből. Míg én az egyik sarokba felállított paraván mögött felvettem a kék pólómat, és zöld rövidnadrágom, ő hősiesen elpusztította az egész napi ételét. Ma is magammal akartam vinni, kárpótlásul az előző hétért, amikor volt, hogy egy egész napig egyedül volt.
Hogy miért volt különleges a nap? Ma érkezik meg Charlotte, az unokanővérem. Lesétáltam a lépcsőkön, egyenesen a bejárati csarnokhoz. Büszke voltam magamra, hogy már eltévedés nélkül tudok tájékozódni itt, bár tény, hogy ez a leggyakrabban megtett utam. Ha például a nyugati szárnyba kellett volna elmennem, biztos hogy egy alagútban kötök ki.
 A csarnokban négy hatalmas homokóra volt, amik a pontversenyt. Büszke voltam, amikor rájöttem, az én házam vezet toronymagasan. Nem hiába, a tudás háza.
Jaj, de erőltetett volt.
A csarnok ajtaja egyszer csak kinyílt  résnyire, és megláttam a vörös hajú Charlottot.
- Char! Úgy örülök, hogy megjöttél. Hallottam, a szüleid nem nagyon szerették volna, ha idejössz.
Akkor vettem észre, hogy nála volt az én...az én.
- A hegedűm! Köszi, hogy elhoztad nekem. - furcsa, de mintha egy pillanatra jobban örültem volna a hegedűnek...
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. július 1. 21:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Charlotte DeLuise
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 1. 21:56 | Link

Brandon

Megérkeztem.
Végre megjöttem Bagolykőre, ahova már azóta vágytam, mióta megjött a levél. Már távolról láttam a kastélyt, és első pillantásra beleszerettem. Nem is értem, anyuék miért nem akarták, hogy eljöjjek. Ahogy közeledtünk a fenséges építményhez, a szívem egyre hevesebben vert. A mosómedvém, Toby is egyre nyugtalanabbul fészkelődött a ketrecében. Elkezdtek a kérdések pörögni a fejemben; milyen lesz itt, vajon a Levita-ház befogad-e… De a látvány lassan elfeledtette ezeket a kételyeket. Egyre közelebb jártam, és megpillantottam a hatalmas kaput. Azért ezt nem kis munka lehetett megalkotni… majd eszembe jutott, hogy a mugli-világban ez tényleg sok munka lett volna, de a varázslók és boszorkányok valószínűleg ezt könnyűszerrel oldották meg. Amikor odaértünk, az ajtó épp hogy résnyire kinyílt, bepillantva egy hatalmas kupát láttam meg. Egy pillanat sem telt el, máris egy ismerős arc bukkant fel – az unokaöcsém volt az, Brandon. Üdvözölt, bár persze megint Char-nak hívott… Észrevette a hegedűt, megköszönte az elhozatalt és különösen nagy lelkesedés fogta el.
- Hát szívesen… én is örülök, hogy itt vagyok. Egyébként, még mindig Charlotte a nevem – mondtam, majd rögtön felbukkant egy kérdés a fejemben: „rosszul láttam, vagy a hegedűnek tényleg jobban örült, mint az unokatestvérének?”.
A gondolatot gyorsan el is hessegettem, mert ahhoz túl sok volt a látnivaló, hogy most ilyeneken gondolkozzak. Nyomban megkérdeztem a fiút:
- Brandon, akkor most merre megyünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 1. 22:43 | Link


Vince


- Ez nem lehet igaz! - Elena csak ennyit bír mondani, ahogy a hűs folyosón baktat lefelé. Kell egy kis nyugalom a mai nyüzsgő nap után. Úgy általánosan nem is a nyüzsgéssel van baja, hanem azzal a pár mondattal, ami a pár perccel ezelőtt kapott levélben állt. Mégsem mennek Franciaországba. Elméletben repülővel utaztak volna, de mivel törölték a járatot, így az út is ugrott. A szülők meg ódzkodnak a varázsvilágbeli dolgoktól, ezért a hopp-hálózat sem kerülhet szóba. Pedig Elena már nagyon nagyon várta ezt a kiruccanást, mi másért tanult volna két hónapon át szüntelenül franciát. Körülbelül három nyelvi szótárt is beszerzett, csak azért, hogy ne égjen le, ha majd a híres neves Párizsba érnek. De már ennek is búcsút mondhat Angelika és Jeremy csökönyös természete miatt. Legalább szólhattak volna neki, hogy mégse készüljön, mert az egész ugrott.
Ezeken a dolgokon zakatol az agya, miközben egyre lejjebb trappol a folyosókon,  vörös haja pedig az arcába csap az őt körülvevő nyomó levegőtől. Ki kell szellőztetni a fejét, vagy különben... Hát, nem is tudom akkor mi lesz, ha ezt nem teszi meg. Annyi viszont bizonyos, hogy valami olyasmi, mit senki sem fog zsebre rakni. A képek gyorsan pörögnek a lány szeme előtt, nem csak a levélről, de másról is. A vitákról, amelyet egy bizonyos személlyel ejtett az immáron menhelyen lévő kutyuskájáról, Pufiról. Minden olyan gyorsan történt körülötte, hogy az egyszerűen nem lehet igaz.
Hirtelen egy korlátnál találja magát, ahova egy suhanással letelepszik, a hátát pedig az egyik tartórúdnak dönti. Jobb kezét a fejéhez emeli és beletúr vörös hajzuhatagába. Mély levegőt vesz, amitől kissé enyhülnek a képek, ám Pufi ábrázata még ott lebeg előtte. Most jön csak igazán rá, hogy nem is a kirándulás elhalasztása zavarta fel ennyire, hanem a tény, hogy a jó öreg kutyus kilépet az életéből. Eddig sikerült elnyomnia ezt a tényt, és hála Merlinnek senki sem tud erről a bizonyos kedvencről Elena múltjában. Még Gwen elől is rejtegette ezt a kis titkot, de már nem bírta tovább. Főleg az zavarta fel, ahogy elvált a szőrgombolyagtól. Még normális búcsút sem mondhatott neki, mert a szülei szünetben adományozták el. Most jön az a válasz, hogy igen ha rendetlen volt akkor így kellett történnie. Ám ez nem így van. Pufi nem volt rossz, csak mindenki annak hitte amiért úgy viselkedett. Megszállottja lett néhány kacsának a tóban és elhitette magával, hogy Ő is az. Ezektől eltekintve viszont mindenki szerette, ezért is nem tudja hova rakni az esetet Elena.
A gondolkodásból az ajtó csapódása zökkenti ki. Elena kissé kihajol a tartógerenda mögül, hogy lássa, kivel van dolga. Egy fiú sétál be rajta, de nem a kislány ismert alakjai közé tartozik. Ezért rögtön vissza is csapódik, még mielőtt észrevehetné, hogy nincs egyedül.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. július 12. 17:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. július 3. 01:18 | Link

[Ashley - Késő este az Eridon-Rellon meccs előtt, a Kviddicspályáról visszafelé tartva szeánsz után]

Miután összepakoltunk felvetettem, hogy hozom én a cuccokat. Ashley mégis csak furán nézne ki, ha ő vinné a plédet benne a sok gyertyával meg az órákkal és a könyvvel. Amúgy nem nehéz, szóval nincsen semmi bajom a dologgal. Óvatosan megyünk, meg-megállva, figyelve, nehogy belebotoljunk egy prefektusba vagy egy tanárba. A kastélyig gond nélkül feljutunk, a bejárati csarnoktól azonban, úgy gondolom még figyelmesebbnek kell majd lennünk. Meg is torpanok, hogy szétnézzek, aztán jövök rá, hogy Ashley Eridonos és nekem fogalmam sincs, merre van az Eridon, márpedig biztos, hogy nem hagyom magára.
- Elkísérlek, merre megyünk? - kérdezem halkan, nehogy most bukjunk le, és várom a választ, hogy most merre. Bár gondolom titok lenne, és semmi közöm nincs hozzá, de nagyon illetlen lenne, ha nem tenném. Na meg... valahol jó lenne tudni, merre is keressem az Eridont a jövőben, ha esetleg össze szeretnék vele, vagy valamelyik háztársával, futni.
A helyzet miatt, hogy tilosban járunk, kissé feszült vagyok, és valami arra ösztönöz, hogy minél gyorsabban feljussunk az Eridonba, hogy utána átmehessek a Levitába és ott szépen megnyugodjak. Nem jó a vércukorszintemnek az izgalom, bár ennyi még egyáltalán nem vészes. De még mindig úgy vagyok ezzel a sulival, hogy itt új vagyok, fontos az első benyomás, és nem lenne jó, rosszat tenni. Igaz, ezzel a gondolattal már elkéstem.
- Sietnünk kéne - jegyzem meg suttogva és kicsit gyorsabbra veszem a lépteimet, hogy minél előbb átszeljük a csarnokot a megfelelő irányban.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. július 3. 01:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Rose kisasszony
Írta: 2014. július 3. 13:40
| Link

Igazán érdekes délutánban volt része, legalább történt valami, megismerkedett egy lánnyal is, aki igazán furcsa volt, bár legalább nem érezte magát flúgosnak a társaságában. Ritka, amikor az ember önmaga tud lenni, vagy legalább megpróbál. Vincének ez még komolyan gondot okozott, mint bárki másnak, de nem különösebben foglalkozott a dologgal, ugyanis a helyzetek túlnyomó többségében egészen hétköznapi és unalmas volt, eltekintve persze a remek humorától. Na jó, nem fényezem tovább, amúgy is felesleges.
Elena "történetébe" ott csatlakozik be, amikor a belép a tölgyfaajtón, és a kezeivel a zsebében elindul fölfelé a lépcsőn. A célja mindenképp az Eridon torony, gondolván ma már eleget ismerkedett, ami azt illeti sokat is. Így először el is húz az lány mellett, mivel ha a folyosón járkál, érhető okok miatt se jobbra sem pedig balra nem néz, inkább az a célirányos gyerek. Aztán, amikor már jó néhány méterrel távolabb van, akkor tudatosul benne, hogy mit látott. Vöröset! Azonnal vissza kell mennie megnézi, mert ha nem tudja meg, mi volt az, úgy érzi belehal! A kényszer a mai napon sokadszorra uralkodik el rajta, de nem foglalkozik vele. Nem fordul meg, minek is? Helyette inkább elkezd hátra lépkedni, ugyanazzal a tempóval, amivel maga mögött hagyta az érdekes vörös foltot. Mikor pedig ott van előtte határozottan meglepődik. A vörös folt amit látott, nem más, mint a lány haja! Reménykedett benne, hogy egy élettelen tárgyról lesz szó. Magában szitkozódik is, miközben az ajkai összepréselődnek, a keze pedig ökölbe szorul. Miért pont itt kellett eljönnie? Igyekszik kevésbé ijesztő arcot vágni, miközben mosolyt erőltet az arcára, amit a oda is ajándékoz a vörös hajú lánynak, bár inkább lett vicsor, mint mosoly.
- Érdekes választás a vörös.
Egy pillanatra a szemöldöke a magasba emelkedik, igyekszik nem gúnyosnak lenni, bár ez nehezebben megy neki, mint máskor. Soha nem szerette az ilyen színes hajakat, nem csak a vöröset nem, hanem úgy általában az élénk színeket. Szent meggyőződése volt, hogy ezek az emberek kisebbségi komplexusban szenvednek és azért bűvölik színesre a hajukat, mert ki akarnak tűnni a tömegből, ám ettől az ő szemében inkább csak nevetségesek lesznek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. július 5. 14:05 | Link

Charlotte



- Bocsánat Charlotte, mindig elfelejtem. - megölelgettem, táskástul, mindenestül, akkor  érzem a hideg fém tapintását ujjaimmal, majd gyorsan elhúzom onnan. Hátraléptem, majd újra végignéztem felszerelésén, hogy fény derüljön arra, mi is volt az. Ekkor hallottam meg a kaparászás hangot, amit egy szürke, és fekete bundájú mosómaci produkált. - Látom, neked is van egy hűséges, apró, szőrös követőd. - mutatok a lábaink körül hihetetlen sebességgel szlalomozó Ser Karomra. - Ő az én bátor Ser Karmom, azt hiszem,még nem találkoztatok, mivel az iskolába jövetelkor vették nekem apáék. Hogy hova megyünk? Ötletem sincs, szerintem először megmutatom neked a bejárati csarnokot. Azok ott a kviddicskupák, remélem idén mi nyerjük el. Mellesleg, képzeld, beléptem a kviddicscsapatba, ami.. Egy rendkívül fura sport. Seprűkön kell repkedni, ami mellesleg nagyon megy, és egy labdát kell bejuttatni a három oszlop egyikébe. Közben repkednek körülötted tömény vasgolyók, amiktől cspatonként két ember menthet meg, az ütőikkel, és ott van a fogó, aki egy kis szárnyas aranylabdát próbál elkapni, hogy szerezzen 150 pontot, és lezárja a meccset. Jézus Mária, mennyi dolgot kell majd elmagyaráznom! Ott van a házverseny, amiket azok a hatalmas homokórák mutatnak, a kék a Levita háza, ahova te is tartozol. Mint látod, ez a stréberek háza, így a szorgalmi miatt messze a legtetején állunk, közel ezer ponttal feljebb a másodiktól. - jelentettem ki büszkén. közben bal kezemmel óvatosan közelítettem az új jövevény felé, bár féltem, hogy leharapja az ujjam végét, és lemondhatok a zenészi álmaimról. A tenyeremet a hűvös fémhez nyomtam, és vártam, hogy megszagolja. Így is történt, apró fekete orrocskáját szinte hozzám érintette, éreztem a forró levegőt, amit ki-be fújta, majd elégedettem nyivákolt egyet vagy hogy hívják ezt náluk. - Mutasd meg a pálcádat! - mondtam, miközben rájöttem, már a kezemben tartom Nannerlt. Gyorsan kivettem, és alaposan megnéztem magamnak. A csigájánál be volt illesztve egy nagy Lápis kő, aminek két végébe sikerült valahogy egy egy violinkulcsot vésni. Magamhoz szorítottam, majd zavartan visszatettem tokjába. - Van valamilyen kérdésed az iskolát illetően?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. július 5. 17:54 | Link

[Bálint]

Három lopakodó alak a kastély felé. Egy nagykislány, egy sárkányróka, és Quasimodo. Na jó, nem, nem a toronyőr, bár a plédkupaccal a hátán Bálint nagyon hasonlít rá, azért azt meg kell hagyni. Talán el kellene mondania neki, hogy ez a mese jutott eszébe - gondolja, de aztán inkább elveti az ötletet, és csak lopakodik tovább a sötétben. Elérik végre a nagy ajtókat, és próbál annyira feltűnésmentesen benyitni egy legalább 50 kg-os kétszárnyú fa kaput, amennyire lehetséges.
Megtorpan a fiú hangjára, és rá is mosolyog, kedves tőle, hogy elkíséri. Maga fölé mutogat, mivel a másodikon van a portré, amin át be lehet jutni az Eridonba.
El is indul a megfelelő irányba a folyosón, a pálcáját maga előtt tartva, szerencsére égnek a fáklyák, így nem volt szüksége, hogy meggyújtsa. Gondosan, nagyon halkan kerüli ki a -szerencsére- bóbiskoló "riasztóportrét", ami pontosan azért kapta a nevét, mert ha a folyosón bóklászó diákokat lát, akkor kiáltozva riasztja a kastély megfelelő lakóit, erre pedig nincs szükségük.
-Erre, vigyázz a harmadik lépcsőfokkal!- súgja neki, de nem fűzi hozzá, mit csinál az, mivel nem akar túl sokat beszélni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. július 5. 20:19 | Link

Ashley és Bálint


Két kisdiák oson egy kis állatkával be a kastélyba, amennyire tőlük telik ebben a késői órában, de a kastély keleti részén lévő Eridon toronyba való bejutás még messze van, hiszen a bejárati csarnokot még csak most készülnek elhagyni. Hatalmas szerencséjükre az éjjel őrségben lenni szokó Rikola Rihárd portréja napközben a Vígadófreskók folyosójára tévedve nem tudta megállni, hogy ne gurítson le pár korsót a tanoda másik felében lakó barátaival, úgyhogy most éles szemei becsukva őrzik terepet. Ez persze hőseinknek kapóra is jön, de mikor elhaladnának az iskolában csak "Riasztóportré"-nak gúnyolt festmény előtt, az felhorkant a neszekre, majd tovább húzza a lóbőrt. Hogyha ez kiderül, holnap bizony nagy fejmosást fog majd kapni a Banyától, mert ő persze imádja az éjszakába nyúlóan lógós diákokról terjeszteni a pletykákat, de ha hamar elérik úti-céljukat a gyerekek, csak nem tűnik majd fel senkinek. Biztonságban fel is jutnak a klubhelyiséghez vezető folyosóra, ami teljes sötétségbe borulva jelzi, hogy senki sem járt mostanában erre, mindenki nyugovóra tért. Ám a következő pillanatban hangos zajt csap valami a következő kanyarban - úgy hangzik, mintha egy lovagi páncélt borítottak volna fel -, s olybá tűnik ebben a pillanatban, mintha az egész kastély hallaná a kongást. A folyosó zeng a csörömpölés visszhangjától, s a kanyar másik oldalán fellobbannak a fáklyák: valaki közeleg. Tanár? Prefektus? Éjjeli rém, akinek még a fáklyák is utat mutatnak?
Utoljára módosította:Mesélő, 2014. július 5. 20:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Lizbeth Thompson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 9. 20:44 | Link

Isabella

Lángolóan vörös hajú lányka tartott éppen a kastély felé, maga után húzva kofferját, amire gondosan rá volt erősítve egy gyöngybagoly kalitkája. Nem volt semmi kirívó a hölgyemény megjelenésében, talán csak annyi, hogy az év közepén szándékozott beköltözni, de hát eddig Egyiptomban nyaraltak a szüleivel, amit ugyebár semmiféle tanulmány nem zavarhat meg, nem de? Persze, hogy de.
Mindenesetre, ha már végre iskolás lesz, akkor Lizbeth úgy döntött, hogy megadja a módját, és szokásos drága holmijai helyett az iskola egyenruháját ölti magára, elvégre mégiscsak így illik. Igaz, azt hitte, hogy egy másfajta egyenruha lesz végül rajta, de a szülei úgy döntöttek, hogy nem elég jó a lányuknak a Roxfort, ahol ők töltötték diákéveiket, így egy magasabb színvonalt nyújtó intézményt kerestek. Ez lenne a Bagolykő.
A kérdés csak az, hogy hogyan is találja majd meg a házát? Azt írták neki a levélben, hogy Rellonos lesz, amiről a szülei azt mondták, hogy az a Mardekárnak felel meg, úgyhogy sejtette, hogy valahol az iskola alagsorában találhat majd rá, de... elég nagynak tűnt ez a hely. Miután beért a kapun, megállt a bejárati csarnokban, és bármennyire is nagylányos magabiztossággal közlekedett eddig, most kiderült, hogy mégis csak egy gólya, mert tanácstalanul állt meg és nézelődött körbe-körbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2014. július 9. 20:55 | Link


Odakint olvasgattam a Birtokon, az egyik fa tövében, azonban a Nap már jócskán lebukott a horizont alá és szinte az orromig sem láttam. Lumos mellett pedig a) rossz olvasni, b) nem is lehet, hogyha nincs nálad a pálcád. Általában mindig magamál szoktam tartani a pálcámat, most valahogy mégis az éjjeli szekrényemen maradt, nem is értem, hogyan. Így hát a sötét miatt a bejárati csarnok felé tartok, hogy felmenjek a klubhelyiségbe, és ott folytassam ezt a fantasztikus könyvet, amikor is meglátok egy kofferes lányt. Nocsak, egy gólya? Ilyenkor? Kicsit értetlenül meredek a lányra, és annyira elgondolkozom, hogy gyakorlatilag rám csapódik az ajtó. A hangos dörrenés ébreszt fel mély gondolataimból, így gyorsan a lány után sietek. Ahogy belépek a csarnokba, látom, hogy enyhén tanácstalanul ácsorog és nézelődik. Nem vagyok egy bátor, társasági lány, általában inkább hallgatok és megfigyelek, de most olyan tanácstalannak tűnik. Eszembe jut, hogy nekem mennyire egyszerű dolgom volt, hiszen a bátyám segített mindenben. Közelebb sétálok hát és megszólítom:
- Szia! Most érkeztél? - köszöntöm és szégyenlősen elmosolyodom, miközben vetek egy pillantást a kofferra.

http://www.polyvore.com/cgi/set?id=127890411

//Ne rohanj, elfutok vacsizni. Smiley //
Utoljára módosította:Isabella Diana Woodrow, 2014. július 9. 20:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Lizbeth Thompson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 9. 21:24 | Link

Isabella

A lány egyáltalán nem vette észre, hogy bárki is követte volna, így mikor valaki megszólalt mögötte, egyszerűen ugrott egyet a meglepetéstől, és automatikusan kapta ki a talárjából a pálcát, riadtan szegezve a másikra - igaz, gyakorlatilag semmire se volt jó a fadarab egyelőre, mert a lánynak még eszébe sem jutott megpróbálni varázsolni, annyira elfoglalta a készülődés és a bevásárlás, aztán meg az utazás, na de biztos, ami biztos, hátha egy nagy és veszélyes valaki van mögötte, és ha elég ádázul néz, akkor talán nem esik baja. De nem, egy kedvesnek tűnő lány volt csupán, aki rá hozta a frászt, úgyhogy gyorsan el is tette a pálcát és egy bocsánatkérő mosolyt küldött felé.
- Elnézést, akkor se tudtalak volna bántani, ha akarlak, csak nagyon megijedtem - mondta, majd bólintott a még korábban érkező kérdésre válaszolva. - Igen, még csak most értem ide, de... nem tudod, merre van a Rellon? - kérdezte, és igen, magyarul, mert már idejekorán felfogadták mellé a szülei a magántanárt, aki még nyaralni is ment velük, hogy a kis Liz perfekt tudással érkezhessen új iskolájába. Noha nem kedvelte túlzottan ezt a barbár nyelvet, mégis, az esetek kilencven százalékában sikerült helyesen beszélnie.
- Egyébként Lizbeth Thompson vagyok - nyújtott kezet a másik felé egy nagy vigyorral az arcán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2014. július 9. 21:37 | Link


Követem az újdonsült diákot az előcsarnokba, és megszólítom, hiszen elég elveszettnek tűnik. Nekem szerencsém volt, hogy itt van a bátyám, aki bevezetett mindenbe és megmutatott dolgokat, elmagyarázta, hogy mi hol és merre van. Közelebb sétálva hozzá köszöntöm őt, bár tény, hogy nem volt túl okos dolog hátulról közelíteni hozzá. A lány ugrik egyet, megrezzen, majd egy gyors - talán túl gyors - mozdulattal rántja ki a pálcáját a talárja alól és szegezi rám. Ijedten, döbbenten pislogok rá és lépek hátrébb egy picit, bár tény, hogy egy átoktól, vagy bűbájtól az az egy hátráló lépés nem mentett volna meg. Minden esetre szerencsére a lány nem üvölt Adava-t rám, úgyhogy nincs mitől félnem. Az ijedtség azonban mindkettőnkből elpárolog, ahogy felfogjuk, hogy nem akarjuk egymást bántani. A lány elrakja a pálcáját és bocsánatot kérve magyarázza meg, hogy amúgy sem tudott volna bántani, csak megijedt. Lágyan elmosolyodom.
- Bocsánat, nem kellett volna hátulról közelednem. - vonom meg a vállamat, és lassan a lány elé sétálok. A kérdésére meghökkenek, és furcsa, rossz érzés kezd el kerülgetni. Rellonos. Még mindig nem vagyok valami jó véleménnyel a zöld ház tagjairól, de igyekszem leküzdeni ezt a furcsa ellenszenvet és a lányra mosolygok.
- Sajnos nem tudom, én Navines vagyok. - húzom el a számat és körbenézek, majd az étkező felé pillantok.
- Arrafelé van az étkező, gyere nézzünk be oda, hátha ott van Rellonos. - jut eszembe egy ötlet és kérdőn nézek a lányra, hogy vajon benne van-e. Bizonyára nem fogja visszautasítani az ötletemet, hiszen mást nem nagyon tehetünk. Ő nem tudja merre kell menni, én sem, és vélhetőleg nem akar itt éjszakázni a csarnokban. A bemutatkozásra én is elmosolyodom.
- Isabella. Isabella Woodrow - mutatkozom be én is és lágyan kezet fogok a lánnyal.
- Üdv a Bagolykőben! - szélesedik ki kicsit a mosolyom. Mintha igazi prefektus lennék, tök jó!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Lizbeth Thompson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 9. 21:53 | Link

Isabella

- Jaj, semmi baj! - mosolygott Liz, miután ilyen szépen tisztázták a helyeztet. Nem akart ő rosszat, csak hát annyit beszélt neki az apukája arról, hogy az iskolákban gyakori a véletlenszerű átkozódás, hogy kicsit paranoiás lett, és simán el tudta volna képzelni, hogy megérkezéskor nem köszönést kap, hanem átkot a nyakába. Szerencsére azonban nem így alakult, úgyhogy tovább is léphettek a beszélgetésben a fontosabb részekre.
- Aaaaz a.... sárgák? - kérdezte kicsit bizonytalanul Liz, akinek hála az égnek egyelőre még semmiféle különösebb előítélete nem volt, mert csak a zöldekről hallott.
- Ó, ez remek ötlet! - lelkendezett a lány aztán, és egészen felderült az arca. - Éhes is vagyok, hátha van még valami finomság az asztalon! - javasolt beiktatni egy gyors evést is, már ha lesz rá lehetőség. Aztán jött a bemutatkozás és az egyéb kötelező körök.
- Köszönöm szépen! - vigyorgott most már még szélesebben a lány, aztán arrafelé fordult, amerre az előbb mutatták az étkező irányát. - Arra kell menni, ugye? - nézett a másikra azért a biztonság kedvéért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2014. július 9. 22:00 | Link

Örülök, hogy nem ijesztettem meg nagyon a lányt és habár kicsit furcsa, hogy egyből pálcát ránt... Megesik. Én is hallottam már mende-mondákat, hogy furcsa dolgok történnek itt a suliban, ezért is hordom magamnál a pálcámat szinte mindig. Szinte - ahogy a mellékelt ábra mutatja, hiszen most sikeresen fent hagytam a szobámban. Még megvédeni sem tudnám magam, bár nem mintha olyan sok átkot, vagy ellen átkot tudnék. Azt hiszem azt még kicsit gyakorolnom kell, habár a bátyámmal sokat szoktam gyakorolni. Általában mindig jól el szokott náspángolni, hiszen neki minden bűbája és átka sikerül, nyolcadéves révén. Elég kínos lenne, hogyha nem sikerülne neki. Rákérdez, hogy tudom-e, hogy merre van a Rellon klubhelyisége, de sajnos erre nemleges választ kell adnom. Az Eridont sem tudom, hogy hol van, Caius mindig az utolsó kanyar után elküld. Nem is értem, minek kell ennyire titkolászni, hogy hol van a klubhelyiség. Bemenni úgysem tudunk jelszó híján. Felvetem az ötletet, hogy menjünk be az étkezőbe, ott bizonyára találunk zöldet, aki fel tudja kísérni a lányt. Mikor kijelenti, hogy éhes, elnevetem magam.
- Még én sem vacsoráztam, eddig odakint olvastam, csak hát sötét lett és... - harapom el a mondatot, nyilván elég egyértelmű, hogy miért jöttem be. Megvonom a vállamat, majd szégyenlősen lépek oldalra.
- Igen, arra. Gyere! - mosolygok, és lassan felsétálok a lépcsőn, hogy aztán befordulva a folyosón, máris az étkező tágas ajtajához vezessem a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 16. 17:07 | Link

Csengettyű

Nem bírtam aludni. Végülis nem volt annyira késő. Egész nap csak tanultam. Kicsit pihenni volt kedvem. Sétálni indultam. A folyosón gyertyával világítottam, mert elveszett a zseblámpám. Kissé feledékeny vagyok. Ha a fejem nem lenne a nyakamhoz nőve, azt is elhagynám. Na, nem baj. Nézegetem a falon lévő festményeket. Némelyik elég régi lehet. Páran elég szépre sikerültek. Én is festegetek, de csak hobbiból. Én nem vagyok ilyen ügyes. Vagyis ki tudja. Mintha lenne még itt valaki. Világítok a gyertyával és nézelődök.
- Van itt valaki?
Semmi hang. Megint körbenézek.
- Biztos nincs itt senki. Na, mennyünk tovább.
Elindulok, de az érzés nem szűnik. Hiába akarom magamnak bemesélni hogy nincs itt senki, nem sikerül. Kezd megfagyni a vér az ereimben. Nem vagyok egy félős ember, de ez kezd ijesztő lenni. Majd csak lesz valahogy. Sietősen elindulok a Levita felé, de nálam a sietős nem jelent semmit. Lassú gyerek vagyok. Nem nagyon iparkodom sehova. Van egy mottóm: időm annyi, mint a tenger. Inkább a halál mint hogy siessek.
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. július 21. 20:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csengettyű
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 35
Írta: 2014. július 16. 17:29 | Link

Evelin Ordassy

Csegettyű ismét unatkozott. Nagyon is, hiszen valamiért nemigen talált senki arra, ahol épp heverészett. Pedig igencsak szép hely volt az, kint, az erdő szélén, egy vihar kidöntötte, korhadt törzsön. A levegő is kellemes volt, igaz, a szellő nem tudta borzolni a szőrét, de elképzelte, mennyire kellemes is lett volna az. Persze, ez mellett még mindig unatkozott, rettentően, hatalmasakat is ásítozott a törzsön, és lustán meglóbálta farkincáját. Muszáj volt valakit tennie ez ellen, ez nem maradhat így! Felkelt hát, vagyis fellibben a törzs fölé, és megpördült a levegőben, megmozgatva tagjait, hatalmas szemeivel pedig a környéket pásztázva. Sehol semmi, senki, pár madárka húzott el felette, tűntek el a távolban. Sóhajtott, majd, ravasz mosolyt húzott szájára, széles, fogvillantó mosolyt, és már indult is.
Nemigen járt mostanság a kastélyban, sőt, nagyon rég volt, hogy sikerült bemerésszkednie, hiszen Samu nem szívlelte őt. Nem is érti, miért, hiszen nagyon jó társaság ám, főleg annak a lókötőnek, biztos találnának közös témát. Vagy nem. De elég nagy a kastély, elférnének ketten ezen a hatalmas helyen, de nem, ez a másik félnek nagyon nem tetszett. Ennek már sok ideje, most viszont úgy döntött, nem érdekli őt Samu. Az iskola felé vette az irányt, menet közben, szokásosan felöltötte láthatatlan alakját, még hatalmas szemei sem látszottak, úgy igyekezett célja felé. Menet közben, a néhol fel-felbukkanó diákok mellett haladt el, megcirógatva őket, majd jót kacagott magában, mikor azok kissé meglepve, hüledezve forgolódtak körbe, hogy ki volt az, kit keressenek. Ugyan nem kapott sikoltozást, bár mintha az egyik apró lányka felsikkantott volna, de jelenleg jól szórakozott ezen is. A kastélyhoz közeledve, majd odaérve pillantott szét, vizsgálta meg jobban a külső látványt, azt figyelve, merre lehet mozgás, élet, majd miután kibámészkodta magát, besurrant.
A bejárati csarnok kellemes látványa fogadta, de ő ezt ásítva fogadta, unottan. Itt nincs izgalom! Kell tennie valamit ez ellen! Talán a macskaistenek hallották meg kérését, vagy egyszerűen csak rettentően szerencsés figura. Pár perccel érkezése után, egy lánykát pillantott meg, pontosabban csak a fényt, mely kísérte őt. Újabb, széles vigyor terült szét arcán, mikor megiramodott felé, egyelőre láthatatlanul még. Mögéérve lebegett a levegőben, figyelve a lányt, aki kissé zaklatott lehetett, talán félt is, ami csak neki volt jó. A hosszas csend után, megnyitotta végül ajkait, miközben a lány elé került, de nem fedte fel magát.
- Merre tartunk? - kérdezte végül, hatalmas szemei jelentek meg a lány előtt, és vigyorral húzódó szája, pontosan a feje fölött kicsivel. Hangja kellemesen cseverésző, érdeklődő volt, mégis, mosolyában benne volt az a kis cinkosság, amely mindig ott lapul zsigereiben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

i lick your nose
i lick your nose again
i drag my claws down you eyelids
oh, you're up?
feed me
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 16. 18:31 | Link

Miközben próbáltam meggyőzni magam, hogy nincs itt senki, egyre erősebb lett bennem az az érzés, hogy van itt valaki. Nem vagyok az a félős típus, de most kicsit elkezdtem félni.
Amikor valaki megszólított akkor sikítottam egy hatalmasai. Halálra ijedtem. A sikolyomtól zengett a csarnok. Ennyire még soha életemben nem ijedtem meg. Egy kicsit hátraestem. Hamar feltápászkodtam, egy szempárt és egy vigyorgó szájat láttam. Egy darabig meg sem bírtam szólalni, de a végén sikerült. Szerintem örült neki, hogy sikerült megijesztenie. Az a csoda, hogy nem nevetett rajtam. De ha belegondolok nem is volt olyan félelmetes. Sőt egész aranyos volt utólag.
- Te meg ki vagy?
Kérdeztem a szempártól.
- Hogy kerülsz ide ilyen későn?
Ha most utólag belegondolok nincs is még olyan késő.
- Mi járatban erre?
Kérdeztem érdeklődve. Abban a pillanatban átfutott az az agyamon. Ő biztosan csak egy szellem lehet. Azok szoktak ilyen későn erre járni, és ijesztgetni a járó-kelő emberkéket a folyosón. Én egy cseppet se haragszom. Nem vagyok haragtartó személy. Sőt egyenesen örültem a társaságnak. Végre megismerhetek egy szellemet, életemben először. Ez a szerencsenapom.
- Örülök hogy megismertelek.
Szeretettel köszöntöttem az új ismerőst.
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. július 21. 20:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csengettyű
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 35
Írta: 2014. július 16. 19:12 | Link

Evelin

Körbe-körbe szemlélt, leginkább azt figyelte, milyen is a kastély, milyen ábrázatot mutat ilyen sok idő után. Nem aggódott Samutól már, el is felejtette igazándiból azt a bolondot, hiszen most nagyszerűen lefoglalta magát azzal, hogy a portréalakokat figyeli fél szemmel, majd a lánykát, akihez odacsapódott. Egy ideje nem látott már diákot, hiszen igencsak nem kívánta őket – persze, unatkozni unatkozott, és nem vette volna rossz néven, ha valaki odasétál a búvóhelyére -, de makacssága tarthatatlan volt, és fújt arra, hogy legutóbb nem foglalkoztak vele eleget. Nem hiába, ő is macska, öntörvényű, de imádja, ha csak szavakkal is, de kényeztetik, és ha nem kapja meg.. hajaj!
De most nem azzal kell foglalkoznia, ki sértette meg, és ki nem, hiszen most jött a dolog legjobb része, a felbukkanás és a… sikoly! De rég is hallott ilyen szép sikolyt. Rögtön kacagni kezdett, a hátára fordult a levegőben – amelyet a lány még nem láthatott igazán, hiszen még mindig csak a szemét, és száját fedte fel, és hahotázott. A mostani kisdiákok már nem félnek semmitől, nem lehet rájuk ijeszteni, ha nem is komolyan gondolja a dolgot, csak mókázik. Most viszont, nagyon is jól esett a lelkecskéjének. Ahogy a lányka elesett, majd fel is kelt, úgy pillantott rá vissza, immáron csak vigyorogva, és csillogó szemekkel vizslatta végig, kivel is sikerült összefutnia. Igencsak fiatalka, és ahogy fejben saccolja az időt, már rég alukálnia kellene. Na de, jobb is, hogy nem, most akkor kivel mulatna?!
- Ohh! Hát én ki lennék? Csengettyű a becses nevem. – pördült meg a levegőben, miközben a semmiből tűnt elő többi része, a bundája, lábacskái, végül pedig a farkincája, melyet szórakozottan csavart maga köré, miközben „leült” a levegőben lebegve.
- Hogy hogyan? Csengettyű oda megy, ahova akar, akkor, amikor akar. Mit nekem szabályok.. ahh. Én ilyenkor élek, nappal.. nappal nincs semmi izgalom, de ilyenkor.. – sóhajtott fel, majd máris széles vigyor terült szét szájacskáján, és figyelte őt. Neki nem kell ok semmire, itt van, mert itt akar lenni, és senki nem néz fényesre polírozott körmöcskéire, hogy mit csinál. Ő szabad, a legszabadabb.
- Na és te..? – röppent oda válla fölé, mintha épp arra feküdt volna, és szellemfarkincáját a lány nyaka köré csavarta, finoman, mintha tényleg érezhetne bármit a hűs érintésen kívül.
- Egy ilyen fiatal kislány mit keres ilyenkor a csendes, sötét folyosón? Izgalmat keresel, vagy tán eltévedtél? – sunyi mosoly a kérdés mellé, majd visszareppent elé, és a levegőben lebegve várta mohó tekintettel a választ, hátha valami mókásat ki tud sajtolni belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

i lick your nose
i lick your nose again
i drag my claws down you eyelids
oh, you're up?
feed me
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 16. 21:06 | Link

Végre kezdtem megnyugodni. Szerencsére nem egy gonosz hanem egy jó szellemmel hozott össze a sors. Kezdtem megörülni. Végre nem a tanuláson jár az eszem. Mint köztudott mindjárt itt a vizsgaidőszak és nem áll szándékomban megbukni. Végül is már szinte mindent tudok. Már csak egy kis gyakorlás kérdése. Ahogy megjelent előttem, már tudom, hogy egy aranyos cica. A nevét pedig a fejembe vésem. Csengettyű. Na, ezt is megjegyeztem. Minden nap tanul valami újat az ember. Ez csak jó. Ma is tanultam valami újat. Ahogy a hátam mögé, vagyis pontosabban a vállamhoz lebegett egyenesen kirázott a hideg. Már nem a félelemtől, hanem mert tényleg hideg volt. Ahogy látom tetszik neki, hogy féltem tőle, de már nem félek. Bizonyára kedves szellem. Az már kicsit sok volt, hogy a farkincáját a nyakam köre fonja. Ért hozzá hogyan kell az embert halálra ijeszteni. Túlságosan is. Az még ijesztőbb hogy ez is tetszett neki és boldoggá tette a tudat hogy ijesztőnek találom. De még amikor megkérdezte, hogy mit keresek erre, akkor igazán szívroham körüli helyzetbe kerültem. Pont a fülem mellett volt. Ráadásul az a sunyi hangsúlya. Megfagyott bennem a vér. Győzködtem magam, hogy ő egy macska és azok általában kedvelnek engem, de csak egy szellem. Végül válaszoltam neki.
- Csak nem bírtam aludni és sétálni indultam. Ez az én érdekes kis szokásom. Nem tévedtem el szerencsére. Tudom merről jöttem. Emlékszem a visszafelé vezető útra.
Amikor ezt elmondtam, végre kezdtem megnyugodni. Már nem annyira féltem tőle. A nyakam felé nyúlni viszont nem mertem. Azért olyan bátor nem vagyok. Abban reménykedtem, hogy hátha elenged.
- Ilyenkor mit szeretnél csinálni a kastélyban? Szívesen elkísérlek. Úgy sincs más dolgom.
Mondtam eléggé elszánt hangnemben. Hátha elkísérhetem, mert álmos még mindig nem vagyok. Egyedül meg nem nagyon szeretek lenni. Az túl unalmas. Mármint már akinek. Azért még mindig nem vagyok nyugodt teljesen. Végül is egy kis izgalom nem is árt. Legalább egyszer. És még úgy sem ismerem a kastélyt. Legalább akad aki körbevezet.
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. július 21. 20:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csengettyű
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 35
Evelin
Írta: 2014. július 17. 00:54
| Link


Csengettyű türelmesen várt. Érezte, hogy a lány még mindig nem volt nyugodt, és, hogy kis magánakció, ahogy hozzáért, mégjobban a frászt hozhatta rá. Naaagyon jó! Persze, nem szokott ő halálra ijeszteni senkit sem, szándékosan, ez csupán a kedvenc időtöltése. Olykor, nagyon kedves is tud lenni, vagy épp viccmester, vagy vén bölcs. Épp milyen kedve van, de legfőként viccelődve szokott frászt hozni az emberekre. Most is ilyesmin dolgozott, és mohón itta a siker minden egyes kortyát, falta a falatkáit, majd elkönyvelte, hogy még mindig jó ebben, semmit sem kopott tudománya. Ahogyan ismét a lány elé kerül, még mindig ott volt arcán a diadalittas mosoly, amellyel győzedelmét ünnepelte meg. Egyelőre viszont hagyta a másikat, hiszen egyszerre nem lehet ellőni mindent, no meg, ha nagyon ijesztő, vagy épp rosszmájú, senki nem fog vele mókázni, és azt nem szeretné. Mondhatjuk úgy is, hogy speciális fajtájú társaságfüggésben szenved, de ki nem? Ő az egyetlen szellemmacska, ki erre él, amit sajnál, mert ketten biztosan viccesebben jönne ki minden, de örül is neki, mert irigyelné tőle a lehetőségeket. Bonyolult dolog ez, kérem szépen! De most mégsem a macskatárs hiányával kell foglalkoznia, hiszen a lányka végül megszólalt, nem vitte el a cica a nyelvét sem – haha -, így ő, ha nem is a legőszintébb kíváncsisággal, de figyelte.
- Óóó! Hát értem! Akkor mégiscsak kis izgalmat keresel, ugyebár? – kérdezte ismét, csilingelő hangon, hiszen a kalandból, és az izgalomból sosem elég! Nem ismeri őt, sem a legtöbb diákot itt, nem tudja, mennyire hajlandóak, meddig mennek el, látott ő már bolondot ész nélkül szaladni a vész felé, de félős kisegeret is, aki inkább kuporgott a szobájában. Bizony, sok mindent látott ő, és úgy gondolja, valahol a kettő közt van a helyes irány.
- Az álmatlanság csúnya rossz dolog. Karikás szemekkel nem szép a kishölgy. – rázta meg fejét, utalva arra, hogy a kevés alvásnak mi lesz az eredménye, és sóhajtva tekintett el a csarnok másik végébe, majd vissza a másikra.
- Hjaj! Hát erre mi izgalmat lehet lelni? Csak tanulni, és tanulni, vagy olykor.. van veszély is? – ismét mohó kíváncsiság költözött hatalmas szemeibe. Noha nagyjából tudja, hogy merre mit lelhet, ki tudja, mi változott azóta, mióta nem tudott erre bohóckodni. Addig is, míg a lányka ezen töprengett, egy portréhoz libbent, akinek orrát szellemfarkincájával csiklandozta meg, és jót vihogott, mikor öreg lakója rákiáltott, két tüsszentés között, hogy ezt hogy merte. Mennyire viccesek ezek a portrék!
- Mit szeretek csinálni itt, ilyenkor? Hmmmm. - elmélkedett, miközben elfordult a morgó, káráló portrélakótól, és visszalebegett a lányhoz.
- Ó, elkísérni! Mily' kedves tőled. Mutass akkor nekem egy izgalmas helyet! - adta ki a "parancsot", mint valami kiskirály, és pont úgy törleszkedett a levegőben. Már csak korona kellene hozzá. Vagy egy díszes kalap. Miért is nincs neki még olyanja? Hallatlan.
Utoljára módosította:Csengettyű, 2014. július 17. 00:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

i lick your nose
i lick your nose again
i drag my claws down you eyelids
oh, you're up?
feed me
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 17. 11:31 | Link

Már csak abban reménykedtem hogy hamar megnyugodok. Nem is olyan félelmetes ez a cica, pontosabban szellem cica. Ha belegondolok egészen aranyos, így utólag. Csak az a sunyi mosolya, meg ahogy belenézek a szemecskéibe, na, az már ijesztő. Kifejezetten örültem a társaságnak. Már félelem nélkül szóltam hozzá. Végül is elengedte a nyakam. Hálás voltam ezért. Utána is éreztem azt a hideget, mintha még ott lett volna, de sebaj. Lesz még rosszabb is. Talán.
- Milyen igazad van, hogy már aludni kéne. Még nem áll szándékomban. Főleg azért, mert akadt társaságom.
Ezzel a cicára célozgattam. Már megint ilyen érdekes társaságba sodort a szél. Mint mindig. Már szinte mindennel találkoztam, de szellemmel még nem. Szerencsére most volt a szerencsenapon, ma megismertem egyet, név szerint Csengettyűt. Milyen aranyos kis neve van. Szellemhez képest. Na ezt is megjegyzem, egy életre.
- Nem azért jöttem, hogy kalandot keressek. Azt hittem nem jár erre senki, helyesbítek élő lélek. Rád kifejezetten nem számítottam, de ha már itt vagyok. Izgalmas helyet még nem tudok, abban reménykedem, hogy majd mutatsz egyet. Szerintem nem esne nehezedre.
Már végképp megnyugodtam. Ebben a cicában nincs semmi ijesztő. Sőt inkább aranyos, mint félelmetes. Nagyon kedvelem a cicákat. Most már azt is tudom, hogy mindegy élő, vagy halott. Akkor is aranyosak. Minden nap tanul valami újat az ember. Ez is egy olyan nap. Ez a cica, helyesbítek szellem cica kitűnő tanár. Az iskolában eddig csak két szellemről hallottam. Mind a kettő kopogószellem. Na, ez nem is annyira számít. Bizonyára ő az egyik.
- Remélem mutatsz valami izgalmas helyet?
Kérdeztem a cicától miközben mosolyogtam rá. Tudom, hogy az én mosolyom nem olyan sunyi, mint az övé, de kezdetnek egész jó. Sok helyen nem jártam még a sulinak. Éppen itt az ideje.
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. július 21. 20:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 17. 19:30 | Link


Csornay úrfi


Kicsit félve csapódik az egyik tartóoszlop tövéhez, ahogy megpillantja az ajtón besétáló fiút. Nem szeretné, ha most bárki is így látná ebben a szomorkás pillanatban. Nem azért, mert vége a hírnevének vagy bármi ilyen bolondságnak, hisz ezek nemigazán izgatják a lányt, hanem mert nem szeretne elszomorítani senkit se, aki erre jön. Mindig szereti felvidítani a többi diákot még akkor is, ha teljesen kilátástalan a helyzet. Neki ez jelent örömöt. Na, és ha valaki letörten és kilátástalanul pillantaná meg egy oszlop tövében, biztos rossz kedve lenne, és akkor vége mindannak, amit Elena tett eddig a többiekért.
Szerencsére a fiú nem veszi észre és elsétál bármilyen hozzáfűzés nélkül. A kis vörös megkönnyebbülten sóhajt egyet, miközben a haját hátra csapva, kikukucskál a rejtekhelyéről. Pár másodpercen át csak mereszti hatalmas barna szemeit abba az irányba ahol a fiút eltűnni vélte, ám sajnálatos módon, az ismeretlen visszafordul (akarom mondani visszatolat) arra a helyszínre, ahol a kislány bujkál. Egy darabig csak ökölbe szorított kézzel áll a lány előtt, majd pár pár perccel később egy vicsorszerűség jelenik meg az arcán. Lehetséges, hogy nem annak szánta, ám ez a kislány elméjében ez egy fenyegetésnek ér fel. Hatalmas szemeivel felnéz a fiúra a barnaságban pedig egy ne_bánta csillanás látszódik. Ugyan sejti, hogy az előtte állónak nem ez a szándéka, azért mégis tesz néhány óvintézkedést. Sosem szeretne senkinek sem ártani, meg amúgy se tudna, hisz a termete lévén inkább röhögőgörcsöt kap az aki kötekedni mer vele, mintsem hogy megijedjen. Lassan a hátsó zsebébe nyúl és lehetőleg észrevétlen kiemeli a kis rózsafapálcát onnan, hogy ha kellene alkalmazni tudja.
- Tudom. Eredetileg fekete hajam van, csak hát... - Szól, de a mondat végét már nem mondja ki, mivel látja a fiún, hogy nem így értette. Sok olyan ember akad, akik nem túlzottan vagy egyáltalán nem rajonganak a színes hajakért. Elena már találkozott pár ilyen mágussal, az első vörösen töltött napján leginkább. De nem is érdekes, mert ha Neki tetszik akkor a többi már nem számít. Viszont elnézve az előtte állót, valószínű, hogy Ő nem ezen a véleményen van. Amit a felhúzott szemöldök és a hangsúlyok is érzékeltetnek.
 - De megérteném, ha Neked nem tetszene. - Ennél többet nem is tud mondani, ezért a szemét lesütve nézi tovább a lábán lévő cipőjének a fűzőjét. Sosem tárgyalt még olyannal akinek nem tetszett volna a haja, meg amúgy is nem szeretné megbántani semmivel sem. Az Ő szíve joga, hogy elfogadja e vagy nem. Ebbe nincs beleszólása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Csengettyű
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 35
Evelin
Írta: 2014. július 22. 22:39
| Link

Nem rossz ő igazándiból, csak furcsa a humora. De ezt nyilván már a lányka is tudta, hiszen ahogyan az arcocskát figyelte, nem vélt rajta már olyasfajta félelmet, melyet a legelső pillanatban. Jelenleg nem is tett érte, elszórakozott azzal, hogy a levegőben pördülve nyújtózkodott egyet, és szélesen vigyorgott a nemrég piszkált portréalak felé. Bizonyára a festett alakon – ha eddig nem – kitör a harag, és kerülni fog minden vászonmacskát, vagy olyat, mint ő, de belőle nincs több, ő az egyetlen, és utánozhatatlan, így maradnak a festett mások. Ha jól tudna rajzolni, illetve festeni, meg bírná fogni az ecsetet, szívesen pingálna az alaknak egy róla készült másolatot, hogy szinten tartsa a paprikavörös, dühös ábrázatot, de ez csak egy kellemes álom marad, és rémálom a másiknak. Milyen kár pedig, hogy nem tudja mindenhova magát odafesteni. Sóhajt is, ekkor veszi azt is észre, hogy nincs egyedül, így hát visszahúzza magát a szőrpamacsos álmai közül, ahol már bőszen festi arcképét az iskola falaira, és lepillant a lányra.
- Nekem mindig igazam van, ha nincs, akkor is. – vigyorgott egy sort önelégülten, mivel általában jókat mond, persze, él ő már egy ideje, hogy ilyesmiket biztosra tudjon.
- Micsoda lázadó szellem! Mármint, ezt most csak metaforikusan értettem rád. De örülök, ha megbecsülöd a társaságom. – hízelgett neki a dolog, de még hogy, hízott is a kicsi mája, nem, mintha nem lenne elég kövér így is. A további dolgokra is választ vár, csendben, elhasalva a levegőben lebegve, kíváncsi tekintettel, de nem kapja meg a várt tájékoztatást. Hova is gondolt. Bizonyára elsőéves, azok pedig még nagyon nem ismerik a kastélyt, bár, lehet, az idősebbek sem, mivel rettentően szeszélyes. De hát ez benne volt a pakliban, csak az apró betűs részt nem olvassák oly’ sűrűn a felek. Micsoda hiba!
- Pedig a kaland jó, a kaland izgalmas, a kaland.. az kaland. Örök emlék. Mindenki szereti a kalandokat, még ha nem is hangoztatja. Az pedig, hogy nem jár sehol senki, olyan nincs. Mindig mindenhol van valaki. Csak jól körbe kell nézni. – bölcselkedett egy kicsit, ha már megteheti, majd felült, és a szavakra peckesen húzta ki magát, felszegve a fejét, büszkén, nem a sértettségtől, amely most fel sem lobbant benne.
- Persze, hogy nekem nem esik nehezemre. – vigyorgott egy sort, miközben ismét leheveredve, lustán terült el, és hümmögött párat arra, hogy ő milyen izgalmas helyet tudna. Lehet, hogy nem lenne a legjobb dolog, ha tényleg az ő ízlésére bízna bármit is.
- Erre csak tantermek vannak, meg olyan dolgok, melyek titeket szórakoztatnak. Na persze, ott az alagsor is, de lejutni nehéz éés.. túúl ijesztő még neked. Azt majd egyszer, később. De addig is.. lássuk csak. – pillantott körbe, de nem jutott semmivel sem előrébb. Neki az erdő az ismert terepe, nem folyosók hada. De megoldja ő!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

i lick your nose
i lick your nose again
i drag my claws down you eyelids
oh, you're up?
feed me
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 23. 00:16 | Link

Ez a macska, vagyis szellem, pontosabban kopogószellem, amire az imént jöttem rá, egy tünemény. Ez a macska az első szellem, akivel találkoztam és nagyon élvezem. Eleve imádom a macskákat. Ezek szerint a szellem macskákat jobban. Az ilyennel jó tisztában lenni. Nagyon élvezem a találkozást vele. Eddig. Belátom egy kicsit vicces, hogy azzal a festménnyel szórakozik. Attól még nem valami szép dolog. Előbb-utóbb majd megbékél a festmény, remélem. Ki ne szeretné ezt a macskát. Milyen igaza van a kalandról. Ahogyan beszél róla, olyan mintha mindene, az élete erről szólna. Imádom a szellemeket. Legfőképp az ilyen hozzáállásúakat. Ez a macska nagyon mókás. És nagyon ért az emberek halálra ijesztéséhez. Túlságosan is. Remélem van ideje rám. Szívesen hallgatom a hangját. Még a hangja, vagy is a hangsúlyai is érdekesek. Kiráz tőlük a hideg. Na, sebaj. Egy kis ijesztgetés nem árt senkinek. És kezdem élvezni. Az is bónusz, hogy ő is élvezi, hogy ijesztgethet. Ez engem is boldoggá tesz.
- Mindenben igazad van.
Megerősítettem a macska mondatait. Most kivételesen tényleg mindenben igaza van. Ezt nem csak azért mondom, hogy boldoggá tegyem. Végül is gondolom, hogy ez sikerült. Vagyis remélem. Csak az a kár, hogy mennem kell vissza. Még a végén büntit kapok, végül is ettől nem tartok. Sajnálom itt hagyni ezt a macskát, de muszáj.
- További jó éjszakát.
Elköszöntem, és elindultam arra, ahol lennem kell, az ágyam felé.
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. augusztus 4. 19:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Málnai Zoé Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 3
Megérkezés
Írta: 2014. július 25. 22:21
| Link

Ha most megtudnám magam figyelni kívülről, valószínű, úgy látnám magam, mint egy szőlőfürt, amin a csomagok a szőlőszemek. Márpedig ha ez így van, akkor én egy jól megrakott szőlőfürt vagyok, mert az izmaim már pattanásig feszülnek. Ha akárcsak egy pillanatnál is tovább kellene tartanom a nagy zöld táskát a vállamon, valószínű, hogy a jobb karom a vállamtól indulva elszürkülne, és mint egy szobor kecses karja, szomorúan, de annál gyorsabban zuhanna a földre. Ahogy ez lepereg lelki szemeim előtt, átsuhan a gondolat az agyamon, hogy talán még meg is könnyebbülnék. Erre a gondolatra gyorsan le is rakom a lépcsőre a táskát, és szépen lassan lefejtem magamról a többi kis csomagot is. Döbbenet, mennyivel könnyebbnek érzi magát az ember ennyi többletsúly ledobása után. A vonaton egészen elmacskásodtam, így még gyűröttebbnek érzem magam, ami nem segít komfortfokozatom emelésén. Ahogy idefele jöttem, a cipőm mintha egyre hangosabban koppant volna a padlón, minden egyes lépésemnél. Hol a szívem kalimpált egyre gyorsabban, hangosabban, majd a cipőm annyira hangos lett, hogy eltompította szívem dobogását. Nem tudom, hogy a fáradságtól és a gyaloglástól vert e ilyen hangosan és gyorsan, van mástól. Most, hogy megpihentem, a gyomrom hangos sírása vette át az irányt. Az igazat megvallva nem nagyon csomagoltam magamnak semmi ételt, és ki is merültem az utazással, költözködéssel járó herce-hurcától. Nem tudom, hogy most mit kellene éreznem. Talán nem kellett volna Zsanival olyan csúnyán beszélnem, és...talán az ajtó rácsapás sem volt a lehető legjobb megoldás a konfliktusunk kezelésére. Lehet, küldenem kellene neki egy bocsánatkérő levelet. Sokszor vágok a testvérem fejéhez olyan dolgokat, amiket át sem gondolok. Kettőnk testvéri kapcsolata valamiért sokkal kuszább, szövevényesebb, mint más ikerpároknál. Azt hiszem...talán. Nem tudom, miért érzek vele kapcsolatban sokszor dühöt. Olyan dühöt, ami nem enged tisztán látni.  Egyszr csak jön az érzés, a lila köd, és én viharzok, rombolok, mint egy hurrikán, aki rossz helyre téved. Lehet egy hurrikán egyáltalán jó helyen? Vagy ő csak útban van, akár merre jár is?
-Uhhh.   
Ajkamat csak ennyi hagyja el, és én lehuppanok a legközelebbi lépcsőfokra . Táskám mélyére nyúlok, hátha hoztam magammal legalább vizet, de csak egy almát találok. Gyomrom az almára is hevesen bólogat, szinte már az alma után kap, én pedig nem ellenkezem vele. Így hát első vacsorám a lépcsőn egy egész darab alma,  Krémek krémje, á la Edgard?  
Utoljára módosította:Málnai Zoé Anna, 2014. július 25. 23:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Írta: 2014. július 25. 23:16 | Link

Isidor épp a bejárati csarnokban várakozik, úgy tudja, hogy egy új diák fog érkezni nem sokára. Miközben várakozik, a piknikező tisztáson történt események járnak a fejében. Egyelőre nem tudja, pontosan hányadán is áll Evelinnel. Még alig találkoztak, de máris nagyon is magához közel állónak érzi a lányt. Ha most válaszolnia kellene arra a kérdésre, hogy csak erős szimpátiát érez-e iránta, esetleg barátságot, esetleg valami többet, tuti nem tudna egyértelmű választ adni rá, esetleg kitérő választ, valami olyasmit, hogy "bármi lehetséges". ~Azt viszont be kell ismerned, hogy feltűnően csinos.~ Érvel magának, és rá is bólint, ez minden bizonnyal igaz. Révedezéséből az ébreszti fel, hogy elbotlik egy halom csomagban és hasra is esik. Gyorsan feláll, és ahogy körülnéz, megpillantja a közelben a csomagok tulajdonosát is, az új diákot, amint épp egy almát majszol.
-Üdv a Bagolykőben. Isidor Slusser vagyok, Levita. Segítsek vinni a cuccaid? Kérdi, de a választ igazából meg sem várva elkezdi magára felpakolni a könnyebb holmikat, a nagy zöld táskát pedig megbűvöli.
-Mobiliarbus! Mondja ki a varázsigét a táskára mutatva, mire az felemelkedik a földről és követi Isidort, amerre megy.
-Na és te honnan jöttél? Miért választottad épp a Bagolykövet? Milyen volt az utad? Ugye eridonos vagy? Én ugyan levitás vagyok, de sejtem, hogy merre van a klubhelyiségetek, beengedni viszont nem foglak tudni, meg kell várnod valaki mást, aki segít. Addig viszont nagyon szívesen elkísérlek és várakozok veled, ha szeretnéd.
Utoljára módosította:Isidor Slusser, 2014. július 26. 00:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Málnai Zoé Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 3
Isidor
Írta: 2014. július 26. 19:53
| Link

...És akkor a harmadik harapásnál becsukom a szemem, és próbálok nem a hangos csámcsogásomra figyelni, hanem jóllakottnak érezni magam. NA már most ebben a félig ellazult állapotban jön egy égzengés méretű ricsaj, robaj, vagy minek nevezzem. A lépcsőn felejtettcuccaimon éppen ebben a pillanatban bukdácsol át egy srác, aki meg kell hagyni igen bámulatos akrobata mozdulattal próbálja kivédeni az esést...de nem sikerül, hasra csúszik. Gondolom eléggé belemászhatott a saját fejébe, és a gondolatai fogságában aligha tudott figyelni az én szanaszét heverő cuccaimra. Meg is értem. Felpattanok, éppen segíteni próbálok, amikor mint ha mi sem történt volna, feláll, és már pakolja is fel magára a cuccaim, mint egy..nem is jut eszembe egy megfelelő szó sem a meglepettségtől. Miközben pakolászik, bemutatkozik. Kicsit nehezen értem.
-Isidor? Értem. Öhmm...Én Zoé vagyok.
Az új ismeretlen segítőm rám zúdít egy kérdéshalmazt, amitől először sipákolva kalimpálok, és igyekszem, nem elsüllyedni alattuk. Gondolataim és egyben a válaszokat igyekszem, gyorsan összegyűjteni, mielőtt újabb kélrdést tenne fel, amitől én összezavarodnék, és netán tán elfelejteném az előzőkre gondosan összeszedett válaszaim. Elég kellemetlen lenne, azt hiszem.
- Ööö...lassíts kicsit! Mármint a kérdésekkel. De egyébként köszi a segítséget, de...ne vigyek én is valamit? Így elég hülyén érzem magam...
Motyogom félig hangosan, félig magamnak, aztán beletörődöm.
- Veszprémből jöttem. Hogy miért is ide? Igazából nem is tudom. Anyukám elém tolt pár prospektust sulikról, és valamiért erre böktem rá. De hogy jó választás volt e...majd kiderül.
Eresztettem meg egy bátortalan kis mosolyt, majd tovább baktattunk, mindeközben igyekeztem nem orra bukni a lépcsőkön. A cipőm talpa csúszik, és ráadásul még szemtelenül hangosan kopog is. Mintha mondani akarna valamit, csak épp semmit sem értek belőle. Egy árva mukkot se.
- Huh, az utam, hogy is mondjam...baromi unalmas. El is aludtam, de még a nyakam is elfeküdtem. De a vonat kellemes ritmusban zakatolt. Olyan volt, mintha azt mondaná, a-ludj..a-ludj...a-ludj... Talán ezért is dőltem ki.
Nevetek fel, majd megállok.
- Öö..várj...hol is vagyunk most? Ne haragudj, tununk lassítani egy picit? Úgy érzem magam, mint Alice csodaországban. Ne vedd sértésnek, nagyon szépen köszönöm a segítséget, csak nem bírlak követni. Kicsit elfáradtam.  
Utoljára módosította:Málnai Zoé Anna, 2014. július 27. 11:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Miko
Írta: 2014. július 26. 23:50
| Link

Éppen hogy vége lett a bájitaltannak, én pedig a nagyterembe igyekszem a kajaszag irányába. Farkaséhes vagyok. Na, jó ez esetemben talán kicsit morbidul hangzik. Éppen egy beugró előtt sétálok, amikor valaki hangosan felém kiált. Automatikusan felnézek, de aztán folytatom is utamat, hiszen nem a saját nevemet hallom, az ismeretlen lányhang valaki más figyelmét próbálja felkelteni. Sietős cipők kopogását hallom, majd egy viszonylag erős ütést a karomon. Értetlenül pillantok balra, de már csak egy szőke villanást látok, és ahogy a lány tovaindul még egy furcsa megjegyzést is odaszúr nekem. Nem szeretek más helyett bűnhődni, ezért elkapom a karját. Egy kicsit elmélázok azon, hogy milyen furcsa helyzetbe csöppentem, és végül is útjára is engedhetném a szöszkét, de az igazságérzetem miatt nem hagyhatom annyiban, ezért mégis megszólítom:
- Szerintem összekeversz valakivel. Anyámtól nem sok mindent kaptam, amit még mindig használok, de a nevem köztük van, és születésem óta úgy tudom, hogy ez a Krisztián.
Hangomra megfordul, és próbál biztosítani róla, hogy ezt ő egyáltalán nem így akarta, vagy legalábbis nem én voltam a célpontja.
- Ezt valahogy sejtettem - mosolyodok el a szőke szavait hallgatva. - De csak akkor bocsátok meg, ha megteszel nekem valamit.
Meglepetésemre a lány rögtön igent mond a kérésemre, és egy pillanatra megkísért a gondolat, hogy ezt kihasználjam, de a javítóból szabadulva megfogadtam, hogy jófiú leszek, így hát maradok az eredeti kérdésnél.
- Félreértesz, nincs szükségem segítségre. Csak a nevedre lennék kíváncsi - vigyorodok el, és enyhén félredöntött fejjel nézek végig a szőkén.
- Hú elég hosszú neved van - szólok miközben a lány neveit ízlelgetem magamban. - Az enyém? Kolf Krisztián, de szólíts csak Kriszkónak - vallom be felvett nevemet, hiszen eredetit, a Nevickyt már nem használom. Ráadásul én nem vagyok olyan elnéző a becenevekkel szemben, ezt jelzem is azzal, hogy felajánlok neki egyet, amit használhat.
- Ha már így sikerült találkoznunk, talán mehetnénk együtt is ebédelni.
Mivel a lány beleegyezik, immár vele az oldalamon indulok el a mennyeinek érzett illatok irányába, és közben kellemesen eltársalgok a szőkével.
- Miért, rellonos nem lehetek? - nézek rá felvont szemöldökkel, majd gonoszul elvigyorodok. - Netán túl sok zöldet vertél már meg, ezért nem szívesen futnál össze eggyel, Miko? - próbálom ki újonnan kitalált becenevét.


/Az itt moderáló prefektus figyelmébe: Nem irányítom Mikót, ezt a játékot bagolyban játsszuk, kb. négy soronként küldjük egymásnak, mert eléggé idő híján vagyok, és így gyorsabb a dolog. /
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Kriszkó
Írta: 2014. július 26. 23:55
| Link

Kissé morcosan indulok a Nagyterem felé, ami szerintem érthető. Most vettem észre a karomon lévő karmolást. A folyosóra kikanyarodva feltűnik nekem egy ismerős személy.
- Hé, Ádám! -indulok felé dühösen. Egy pillanatra megáll, de nem foglalkozva velem indul tovább. Sietve utána indulok, majd mikor utolérem, belebokszolok a karjába. Nem túl nagy, de nem is baráti.
- Ezt azért, mert miattad bekerültem az Edictumba - majd hátat fordítok és elindulok. Vagyis csak tenném, mert elkapja a csuklómat. Nem szól, semmit én pedig nem vagyok hajlandó hátrafordulni. Biztos tudja, hogy mire gondolok, de ha mégse akkor majd felvilágosítom. Ha szerencséje van, és nem adja a hülyét akkor nem kap több ütést, de ha értetlenkedik vagy nem vállalja fel akkor nem ússza meg. Végül Ő kezd, bele a mondandójába én pedig egy nagyot koppanok. Vagyis inkább hatalmasat. Már a hangja is azt bizonyítja, hogy nem Ádám a mögöttem álló személy, hanem valamilyen Krisztián. Megfordulok, végignézek rajta és megállapodom az arcán.
- Bocs, nem akartalak megütni, vagyis nem téged - válaszolok a fel nem tett kérdésére. Arra számítok, hogy majd kiabálni kezd, és lehet, hogy megüt. Volt erre már példa. De a szavaiból, és a mosolyából rájövök, hogy nem haragszik, legalábbis, ha megteszek neki valamit.
- Nem szokták a segítségemet kérni, vagy csak a legjobb barátnőm Elena. De, ha tudok, szívesen segítek - mondom neki mosolyogva. Várom, hogy mit szeretne, de nem tettlegességet akar, hanem a nevemet tudni.
- A legtöbb ember Gwennek szólít, de a Laurát és a Kimikot is használom, szóval Gwen Laura Kimiko Jones szolgálatodra. Becézhetsz bárhogy majd, ha valamelyik nem tetszik, szólok - mosolygok, mint a tejbe tök. Nem szoktam gyakran ilyet, csak Elenával vagy néha rajta - És te a teljes nevedet elárulod?
Csak egyféle képpen lehet becézni, méghozzá Kriszkónak. Elég furcsa név, de pont én szólok, akit néha Lulunak neveznek? De az átka annak, hogy ennyi nevem van. Nem én választottam őket, és nem is tehetek ellenük.
- Ebédelni? - kérdezek vissza - Rendben menjünk. És te Levitás, Eridonos vagy Navinés vagy?
Miközben mendegélünk a terem felé egymást kérdezgetjük.
- Mikonak még nem hívtak, de tetszik olyan kawai - jegyzem meg - És abból gondolom, hogy nem vagy zöld mivel nem támadtál vissza. Ők minimum elátkoztak volna. De nem szoktam annyira megverni őket - tettetek sértettet - De akkor elárulod, hogy melyik házba tartozol?
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. július 26. 23:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint