Egy olyan hely, melyen hiába beszélsz hangosan, vagy akár kiabálhatsz is, nem sokat ér, hiszen ezek a portrék mindent és mindenkit leköröznek. Egyes privát statisztikák szerint a legtöbb célba ért hátsó támadás ezen a folyosón hangzott el, hiszen elég kimondani az átkot, a pálcáig eljut az információ a célba vett azonban mindezt már nem hallja meg. Itt mindenféle és fajta ember keveredik, vidéki képek keverednek a városiakkal, mind egymásnak kiabálnak át, nem veszik a fáradtságot, hogy kisétáljanak a keretből, náluk így is tökéletesen megy az információcsere, melyből olyan szintű keveredés van, hogy még az Edicumban se lehet megjelentetni. Az emberi hangokhoz keveredik a különböző foglalkozások, piaci kofák hangja, valamint a szabadon tartott állatok sokaságának különböző hangmagasságokon történő kommunikációja. Ezen a helyen vigyázni kell a tettekkel, hiszen sokan azt hiszik, hogy ha nem hallják nem is látják a dolgokat, pedig szinte ki vannak éhezve arra, hogy valami új dolgot kürtölhessenek szét a kastély egész területén.
|
|
|
Ombozi Boróka INAKTÍV
#Alcedo atthis offline RPG hsz: 161 Összes hsz: 447
|
Írta: 2020. március 14. 10:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=798332#post798332][b]Ombozi Boróka - 2020.03.14. 10:21[/b][/url] Tegnap végre az utolsó vizsgát is letudtam, így a magamnak emelt határidő is véget ért. Merlin rőt szakállára mondom, ennyire még egy hímnek sem sikerült felhúznia, mint ahogy ezt ő tette! Esküszöm, fogalmam sem volt, hogy képes vagyok ilyen nagyszabású türelmet és nyugalmat produkálni, mint azt az elmúlt hónapok alatt tettem. Komolyan... mi a fene van ezzel a férfival!? Sok mindent lejátszottam már fejben. Biztos meleg. Kasztrálták. Impotens... de egyik sem állja meg a helyét a pletykákkal! És minden pletykának van valóságtartalma... Eddig bírtam. A tanári felé csörtetek és már az se érdekel, ha az egész kastély szeme láttára rendezek jelenetet... - Payne! Állj meg ott, ahol vagy! - Visszhangot vet a hangom a folyosón, ahogy megtorpanok egy pillanatra a sarkon. Pár diák felém fordul, van, aki megbotránkozva néz rám, hogy hogy veszem én a bátorságot, hogy így beszélek a félisten proffal. Hát pont hidegen hagy az összes! - Kérlek, világosíts fel... mi bajod van neked?! - Felé lépkedve teszem fel az ominózus kérdést, mutatóujjammal a fejemhez mutatok, hogy bizony az említett díszpéldánynál ott vannak a problémák. Más kérdezhetné, hogy mivan, ha velem van a probléma? Biztos kétszer körbenevetném... Hisz, hahó! Én egy Ombozi vagyok! Nekem nem szoktak nemet mondani!
|
|
|
|
Ombozi Boróka INAKTÍV
#Alcedo atthis offline RPG hsz: 161 Összes hsz: 447
|
Írta: 2020. március 14. 11:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=798339#post798339][b]Ombozi Boróka - 2020.03.14. 11:13[/b][/url] Ahogy felém fordul, akaratlanul is ráharapok az alsó ajkamra. Annyira idegesít, annyira irritál, annyira... akarom. Nem tudom megmondani, hányszor ültem Noelnél és hozzám nem illő módon panaszkodtam emiatt a Félisten Ősember miatt. Egyszerűen ésszel nem tudom felérni, hogy miért nem akar A pontból B-be lendülni és menni tovább. Külön-külön, mindenki a maga útján, természetesen. Hisz én ugyan nem fogom magam egy helyhez kötni! Nem. De feladni sem tudom, mert... az rontaná a nyerőszériámat, igen. Mi más okom lenne? Noel mégis azzal a mindentudó mosolyával nézett rám minden egyes alkalommal, amitől bizseregtek az ujjaim a pálcám után és Merlinre esküszöm, ha nem szeretném ennyire, már rég leátkoztam volna az összes hajszálát... egyesével. Ahogy megszólal, libabőrös lesz a karom, ami aljas módon, túlságosan tisztán tudatosul bennem. Hogy emiatt, vagy a szavait reagálom le egy horkantással, azt még én magam sem tudom eldönteni. Csak szúrós szemekkel csörtetek felé, a többi diákról tudomást sem véve. Borzadjanak csak, ha akarnak, legalább történik velük valami említésre méltó! - Ne add nekem itt a bárgyút, Payne! Nagyon is jól tudod, hogy miről beszélek! Tényleg nem unod még a játszadozást? Ne hidd, hogy tűkön ülve várok rád, mindketten tudjuk, hogy annyi skalpot gyűjtök, amennyihez kedvem szottyan és bizony meg is teszem! Mert én... - Hirtelen hagyom abba a monológom, ami tisztán hallható volt mindenkinek, aki csak egy picit is hegyezte a fülét. Év vége van, pont nem érdekel, hogy ki hallja meg és ki nem, hisz a hírem úgy is megelőz. Nem hiszem, hogy pont ez verné ki bárkinél is a biztosítékot. Egy szuszra vágtam szavaimat Payne-nek, így csupán hatalmas fáziskéséssel jutottak el hozzám az övéi. Hirtelen azt is elfelejtem, hogy még mit akartam hozzávágni, pedig bizony készültem! Hirtelen párolog el a haragom egy kis része és csalfa mosolyra húzódnak a pirosra festett ajkaim. - Azt hiszed, hogy ezzel minden el van intézve? Akkor nagyon rossz ajtón kopogtatsz! - Hiába próbálom hitelesen előadni, az előbbi vehemenciának csupán egy részét tudom belepasszírozni a szavakba. Csak állok ott előtte karba font kézzel, nem törődve a személyes térrel és félig megemelt szemöldökkel. Tessék Payne, a staféta átadva!
|
|
|
|
Ombozi Boróka INAKTÍV
#Alcedo atthis offline RPG hsz: 161 Összes hsz: 447
|
Írta: 2020. március 14. 12:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=798349#post798349][b]Ombozi Boróka - 2020.03.14. 12:31[/b][/url] Vedd el
| | Figyelmeztetés! Ez a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas cselekmények gyönyörűszép leírását tartalmazza, amit kérlek, csak akkor olvass el, ha elmúltál 18 éves és/vagy helyén tudod kezelni a szexuális utalásokat-tartalmakat. Ha így van, kattints a karikára. |
Sosem voltam egy ma született bárány. Mindig a magam makacs feje után mentem és csakis azt tettem, amihez épp kedvem volt. Elvettem, amit akartam, eldobtam azt, amire már nem volt szükségem. Mindezt mindig egy cseppnyi bűntudat nélkül. És mindig mindent meg is úsztam. Tudtam, hogy hogyan keverjem a lapjaimat, hogy végül széles, elégedett mosollyal én legyek az, aki a royal flösst teríti az asztalra. Most mégis úgy érzem, hogy csak egy satnya sort tudtam a másik elé tenni. És az a helyzet, hogy ezzel az Ősemberrel szemben a világ összes Felix Felicise is kevés lenne ahhoz, hogy nálam lehessenek a legjobb lapok a játszmában. Minden apró mozdulatát figyelem, miközben és miután hozzávágtam mindent, ami tőlem telt ebben a pillanatban. Tény, nehezen élem meg, hogy nem én vagyok az, aki irányít. Nehezen éltem meg azt is, hogy folyamatosan vissza lettem utasítva, holott sosem hagyta el a férfi száját az a kis szócska, hogy nem. Annyira idegesít, annyira bosszant és mégis annyira vonzz, hogy azt el se tudom mondani. Talán olyan gyorsan túlléptem volna ezen az egész kalandon, ha nem kéreti magát és az első pillanatban leteper, mint ahogy ezt elvártam volna. Ahogy mások tették, miközben dróton rángattam őket. Ahogy mondtam... a royal flöss Payne kezében virít. Hirtelen megszólalni sem tudok, ahogy a falnak nyom, csak a benntartott levegő szökik ki a tüdőmből a tompa ütközésnél. Nyelek egyet, de ez minden, ami a meglepettségemet mutatja. Nem ijedek meg tőle, nem düllednek ki a szemeim, nem keresek menekülőutat. Nem... vörös ajkaim vigyorra húzódnak, szemeimben kíváncsi fény villan, mintha csak azt ordítanák, hogy MÉG! Hatalmas elánnal dübörög a szívem, mintha csak ki akarna szakadni a helyéről a hirtelen jött adrenalin hatására. Kicsit szaporábban is szedem a levegőt, miután újra hozzájutok. Már meg sem hallom a körülöttünk lévők ijedt, vagy hitetlen felkiáltásait. Nem létezik jelenleg más, mint a hátam mögött a hideg fal, a testemet perzselő hő, az arcomat érő lélegzet és az a térdrogyasztó mély bariton. - Mégis honnan veszed, hogy te nem csak a következő skalpom leszel? - halkan, édes hangon búgom, miközben balra billen a fejem és a mosolyom még inkább kihívóvá válik. Nem veszem le a tekintetem róla, még pislogni is elfelejtek a kialakult helyzetben. A kérdésem viszont jogos, hiába a nagy önbizalom Payne hangjában. Hisz az alapelvem egyszerű és ezt mindenki ismeri. Nem áltattam soha senkit. Most sincs ilyesmiről szó. Nem azért kattogok rajta folyamatosan, mert bárminemű érzés kavarogna bennem iránta. Csupán testi vágy, kíváncsiság ez, semmi más. Merlinre, hányszor magyaráztam már ezt el Noelnek is! De az a mindentudó vigyor... Minden gondolat kiszökik a fejemből, ahogy megérzem Őt magamon. Nem tagadom, nehéz nem rávetni magam, de hatalmas önuralomról teszek épp tanúbizonyságot. Ráharapok az alsó ajkamra, közben ujjaim már a laza zubbony alá tévednek, hogy a hátába marva húzzam magam közelebb hozzá. - Össze fog törni a kicsi szíved, Payne... - lehelem túlcsorduló magabiztossággal. Azt már elfelejtem közölni vele, hogy igaza van... már a puszta hangjától nedves lett a bugyim...
|
|
|
|