Egy olyan hely, melyen hiába beszélsz hangosan, vagy akár kiabálhatsz is, nem sokat ér, hiszen ezek a portrék mindent és mindenkit leköröznek. Egyes privát statisztikák szerint a legtöbb célba ért hátsó támadás ezen a folyosón hangzott el, hiszen elég kimondani az átkot, a pálcáig eljut az információ a célba vett azonban mindezt már nem hallja meg. Itt mindenféle és fajta ember keveredik, vidéki képek keverednek a városiakkal, mind egymásnak kiabálnak át, nem veszik a fáradtságot, hogy kisétáljanak a keretből, náluk így is tökéletesen megy az információcsere, melyből olyan szintű keveredés van, hogy még az Edicumban se lehet megjelentetni. Az emberi hangokhoz keveredik a különböző foglalkozások, piaci kofák hangja, valamint a szabadon tartott állatok sokaságának különböző hangmagasságokon történő kommunikációja. Ezen a helyen vigyázni kell a tettekkel, hiszen sokan azt hiszik, hogy ha nem hallják nem is látják a dolgokat, pedig szinte ki vannak éhezve arra, hogy valami új dolgot kürtölhessenek szét a kastély egész területén.
|
|
|
Jason Henry Payne INAKTÍV
grizzlyme offline RPG hsz: 129 Összes hsz: 232
|
Írta: 2020. március 14. 10:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=798334#post798334][b]Jason Henry Payne - 2020.03.14. 10:46[/b][/url] Kezemben a régi, már ütött-kopott, sokat látott fekete paksamétával húzom be magam után az igazgatói iroda ajtaját, és arcomon derűs mosollyal, jókedvűen indulok el a zegzugos folyosókon, hogy minden különösebb visszhang nélkül, csendben hagyhassam el a Bagolykő Mágustanodát. Már, ha tudnám, persze... és most nem azokra a diákokra gondolok, akik lépten-nyomon megállítanak, és a szerintük problémás, túl nehéz, túl könnyű, túl, túl, túl... vizsgafeladatról kérdezősködnek - nem, velük az ég egy adta világon semmi gond nincs (de tényleg!) -, hanem az Ombozi lányra, aki olyan érzékkel választja ki az iskola talán legveszélyesebb folyosóját, mint senki más. Elég csak a hangját hallanom, hogy tudjam, ő az, és bár gyomrom azonnal ugrik egyet, nem mutatom, hogy bosszant. Végtére is, annak amit érzek, nincs sok köze bosszankodáshoz. Még rámosolygok egy Jó napot, tanár úr!-féle, abszolút illem- és szabályismerő lányra, majd lassítva lépteimen veszek egy mély levegőt, és látványos kelletlenséggel, számszegletében mégis egy csúnya, bujkáló mosollyal megfordulok. - Micsoda váratlan meglepetés! Én is hasonlóképp örülök, hogy látom, Ombozi kisasszony - szólalok meg formálisan, bár a tekintetem csibészesen csillog, miközben bejárja a nőzet arcocskáját. - Sajnos nem áll módomban megadni önnek azt az utolsó pontot, ami a kiválóhoz szükséges. Talán majd jövőre... akárki is vegye át a tárgyat.Persze, érzem, hogy nem a vizsgafeladatról beszél, hát nem vagyok teljesen hülye, de eszemben sincs megkönnyíteni a dolgát. Főleg nem itt, az alvást tettető, hangosan szuszogó-horkoló, de a fülüket rohadtul hegyező portrék között. Pillantásom a nőstényördög felsőjére esik, mire sebes szemöldököm megemelkedik kissé. Are you still you? Ó, kislány, ha te azt tudnád...
|
|
|
|
Jason Henry Payne INAKTÍV
grizzlyme offline RPG hsz: 129 Összes hsz: 232
|
Írta: 2020. március 14. 11:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=798342#post798342][b]Jason Henry Payne - 2020.03.14. 11:54[/b][/url] nőstényördögpletyka, pletyka | hawaiime | ha jó a kedved...egyedül neked
| | Figyelmeztetés! Ez a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas cselekmények gyönyörűszép leírását tartalmazza, amit kérlek, csak akkor olvass el, ha elmúltál 18 éves és/vagy helyén tudod kezelni a szexuális utalásokat-tartalmakat. Ha így van, kattints a karikára. |
Húúú, apám, de bitang idegesítő ez az Ombozi... sóhajtanom kell, de nem teszem, inkább csendben visszanyelem az összes kikívánkozó gondolattal együtt, és csak nézem őt derűs békével, amivel tudom, közel hasonló érzéseket - bosszúságot - váltok ki belőle, mint ő énbelőlem. A testemben dolgozó adrenalin felett persze nincs hatalmam, a tűz mintha a vénáimban lüktetne, érzem, hogy a szívem minden egyes dobbanásával forróbban táplálja a mélyen bennem nyugvó sárkányt, a dögöt, amit aligha ismernek az emberek. Még azok sem igazán, akik azt hiszik, tudják, ki vagyok. Azt, ami lüktet, pulzál és dobban, a férfit, aki a mindenki által úgy szeretett Buddha képe alatt tűkön ülve arra vár, hogy valaki eltépje végre azt a bizonyos utolsó cérnaszálat, és... A szemeim résnyire szűkülnek, ahogy nézem a magából teljesen kikelő lányt, a mindenki előtt megelevenedő ördögöt, és érzem, nem bírom tovább, hogy az elmúlt időszak túl hosszúra nyúlt, túl sokáig maradtam veszteg, fordítottam félre a fejem, és mondtam nemet. Nemet neki és magamnak. A nyakamon kitüremkedik egy súlyos ütőér, de nem törődök vele, észre sem veszem, hiszen a vér szinte éget belülről. A szívem átkozottul ver, kavargó gondolataimtól egyszerre túlzsúfolttá válik a fejem, tudom, hogy lassan megháborodok. Elvesztem az eszem. Egy utolsó pillantás; a tekintetünk még összevillan, aztán a testem megadja magát. Mélyről feltörő mordulással vicsorgok rá a lányra, és hirtelen színét vesztő arccal, a békét hírből sem ismerő szemekkel lépek előre, és taszítom őt az ódon kőfalhoz, ezernyi festmény közé. Nem érdekel, ha leverünk egyet, nem érdekel, ha diákok vagy ex-tanárkolléga sétál el mögöttünk, most nem érdekel, ki mit gondol. Felmondtam, visszanyertem a szabadságom. Tekintetemet Boriéba fúrom, ahogy testét a falhoz nyomva tartom, és jobbra billenő fejjel nézem. Így még nem látott. Fogalma sincs arról, ki vagyok. - Nem érdekelnek a skalpjaid, Boróka - morgom az arcába, forró leheletemet a bőrén érezheti. A szemeim elsötétülnek a vágytól. - Lehetsz bárkivel, ha közben rám gondolsz. Ha engem látsz, és miattam lesz nedves a bugyid... A hangom mély, de meg-megreszket a testemen és elmémen egyszerre elhatalmasodó szexuális vágy ereje alatt. Csípőmet egy röpke pillanatra engedem, hogy az ördöghöz érjen, érezze csak, mennyire feszíti a kín a nadrágomat, hogy mennyire vágyom őt. - Felesleges köröket futsz - mondom még neki visszafojtott hangon, övébe olvadó pillantással. Ha az út hozzám vezet, hiába fekszik le bármelyik széparcú jöttmenttel, a vágyát egyik sem elégítheti ki. Mert azt csak egy valaki tudja. Akkor is, ha az a valaki se nem szép, se nem korabeli. Akkor is, ha az a valaki tele van sebhelyekkel és a teste szét van varrva. Akkor is, ha várni kellett rá, és sokáig bizonytalanságban hagyta a legkisebb Ombozit. Akkor is...
|
|
|
|
Jason Henry Payne INAKTÍV
grizzlyme offline RPG hsz: 129 Összes hsz: 232
|
Írta: 2020. március 14. 13:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=798364#post798364][b]Jason Henry Payne - 2020.03.14. 13:35[/b][/url] nőstényördögpletyka, pletyka | hawaiime | ha jó a kedved...egyedül neked
| | Figyelmeztetés! Ez a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas cselekmények gyönyörűszép leírását tartalmazza, amit kérlek, csak akkor olvass el, ha elmúltál 18 éves és/vagy helyén tudod kezelni a szexuális utalásokat-tartalmakat. Ha így van, kattints a karikára. |
Igaza van. Mégis honnan ez a mérhetetlen magabiztosság, ami már a kezdet kezdetén, azon az estén, ott, a székesfehérvári Ombozi kúriában makacsul a bőröm alá fészkelte magát? Fogalmam sincs. Nincs is rá logikus érveken alapuló valódi válasz. Ez csupán egy érzés. Mondjuk ahhoz képest elég erős. Olyasfajta, amit nem tudsz szavakba önteni, csak úgy megmagyarázni, de ott van benned, a sejtjeidben, és ha ránézel a másikra, egyetlen villanásból tudjátok. Mind a ketten. Mert ugyanarra gondoltok, és mert ugyanazt érzitek. Tudod, hiszen épp ugyanúgy tagadtok. Nem lehet, hiszen majd' tíz év húzódik közöttünk, meg mert a diákom, és ami azt illeti, a feletteseim tökéletesen értésemre adták a Bagolykő Mágustanoda zero tolerancia elvét a tanár és diákja között kialakuló intim viszony esetén. Nem lehet, mert tanítottam a bátyját, és mert Noel jóbarátom lett, nem lehet, mert fiatal és előtte az egész élet, én meg lassan megállapodnék. Talán össze se illünk, ő hebrencs, még mindent akar, még két kanállal falja az életet, még az összes srácot magában szeretné tudni... én meg a kibaszott, ezeréve megtért behemót-Buddhát testesítem meg... nem nyerő szelvény a miénk. Mégis... Érzem a leheletét; mintha még ajkaimon is végigfutna a libabőr, ami csak még, még, még közelebb húz őhozzá. Utálom az önhittségét, a felsőbbrendűségét, a magabiztosságát, de még így is a bűvkörébe vont. Utálom azt, amilyen, de hónapok óta csak rá gondolok, őt akarom, érezni a testét, végigcsókolni minden egyes porcikáját, belekóstolni a húsába, és lehunyt szemmel eggyé válni vele. Most, a testemben kínlódó tűzzel meg robbanni készülő férfiasságommal csak le akarom tépni róla a ruhát, és fordítva egyet rajta, hogy meztelen melle a hideg kőfalhoz nyomódjon, és én gondolatvesztve, átadva magam a tiszta vágynak, hátulról tehessem magamévá. Érezni, és végre, ennyi idő után, megdugni akarom. Aztán ráérünk összetört szívekről beszélgetni... Az a visszafojtott sóhaj most szakad ki résnyire nyitott ajkaimon, ahogy megérzem Bori ujjait a felsőm alatt. A hátamon egyetlen centiméternyi ép bőrfelület sincs, azon vastag hegek és sebhelyek emlékeztetnek a választott hivatásomra. Dehát, ilyen ez. Önként vállaltam. Tekintetem összeforr az ördögével; egyre mélyebbre és mélyebbre látok őbenne, és láthat ő is énbennem. Már nincs titok, nincs ellenszegülés, egyetlen ellenvetés sincs. Szabad vagyok. - Nagyfiú vagyok már, életem, személyim is van - mosolyodom el szélesen, ahogy leheletnyit közelebb hajolok hozzá, hogy orrunk hegye súrolja egymást, és a szavakat szinte ajkai közé suttogjam. - Egyébként sem te lennél az első... volt már dolgom bestiával. Méghozzá nem is akármilyennel. Azt hiszem, Bori sokban emlékeztet is Carolinára. Mindkettő harcos amazon-típus, makacs és önfejű, szelidíthetetlen sárkányfajzat. De míg egyiküket feladtam, a másikukat nem fogom. Ezért is döntöttem úgy, ahogy. - Ha az előbb nem figyeltél, most elismétlem - suttogom szájának vörös húsába, önkéntelen is lecsukódó szemekkel - ...felmondtam. Alig érek a szó végére, már csókolom is, megadva magam neki, az általa ébresztett vágynak és ép ésszel talán fel sem fogható hatalmának, amivel uralkodni képes rajtam. Szabad kezemmel lassan végigsimítok az oldalán, majd mellébe marva nyakához érek, s rátartva megtámasztom a fejét, hogy a lehető legbiztosabban mélyíthessem el csókunkat. Néhány pillanattal később az ütött-kopott, sokat látott fekete mappa észrevétlen csúszik ki balomból, de akkor már nem hallom a tompa puffanást, amivel földet ér.
|
|
|
|