Az éjjel közepén már biztosan alszik minden portré az iskolában, de hátha az az egy... az az egyetlen egy még hangos most is és elnyomja ezt a fülsüketítő macskazenét, amit már fél napja hallgatok. Talán még odaérek, mielőtt az új prefektusok megkezdik az év első őrjáratait és bár mestertanonc vagyok már (meg soha nem is jártam ide, mint alapképzéses diák), előszeretettel szeretnek engem is büntetni, holott semmi közük nincs már ahhoz, hogy az éjszaka közepén kivel megyek chiliszószt önteni az iskolai medencébe. Az éj csodás, bár tele van minden felhővel, úgyhogy a Csillagvizsgálóban tett kellemetlen látogatásom után sietősen átszelem a tornyot az Északi toronyból a Nyugati szárnyba. Kár, hogy nem lehet az iskolában hoppanálni, sokkal de sokkal könnyebb lenne a közlekedés és nem értem, mitől parázik annyira az iskola vezetősége, elvégre ez egy olyan unalmas hely, ahol sose történik semmi érdekes. A gyomrom is megkordul a nagy sietségben, de fontosabb most a fejemben hallatszódó zene elnyomása, mintsem holmi táplálék elfogyasztása. Átmegyek egyik folyosóról a másikra, el a lépcsőházba, mire leérek a harsogókhoz. Nagy szomorúságomra ez az átjáró most tök csöndben van... vagyishát mást nem hallok a saját hülyeségemen kívül.
- ÉÉÉÉÉÉÉBREEEEESZTŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!!!!!!! - ordítom el magam, mire összerezzen pár alak és rosszallóan küldenek el a világ hidegebbik felébe, alaszkába. Mert az hideg ugye. Meg szerintem ezt mondhatták, mert most csak szájról tudok olvasni. És ezek a festett szájak időnként amúgy is úgy mozognak, hogy mikor tiszta füllel hallgattam is, mintha másik nyelvre szinkronizálnák őket, a betűket nem úgy formálják az ajkak, mint eredetileg hangozna. Meg is fordul a fejemben, hogy az egész élet csak egy film, vagy egy kitalált könyv, netán egy szerepjáték, ahol engem játszik el valaki. De ha így is tesz, kívánom a rendezőnek, hogy elmehet ő is alaszkába, amiért ilyen átkot sózott a fülembe és hallgassa ő is ugyanezt több órán át. Keresztbe fonom a karjaim és úgy döntök, itt sincs keresnivalóm, hát más hely felé nézek.