Egy olyan hely, melyen hiába beszélsz hangosan, vagy akár kiabálhatsz is, nem sokat ér, hiszen ezek a portrék mindent és mindenkit leköröznek. Egyes privát statisztikák szerint a legtöbb célba ért hátsó támadás ezen a folyosón hangzott el, hiszen elég kimondani az átkot, a pálcáig eljut az információ a célba vett azonban mindezt már nem hallja meg. Itt mindenféle és fajta ember keveredik, vidéki képek keverednek a városiakkal, mind egymásnak kiabálnak át, nem veszik a fáradtságot, hogy kisétáljanak a keretből, náluk így is tökéletesen megy az információcsere, melyből olyan szintű keveredés van, hogy még az Edicumban se lehet megjelentetni. Az emberi hangokhoz keveredik a különböző foglalkozások, piaci kofák hangja, valamint a szabadon tartott állatok sokaságának különböző hangmagasságokon történő kommunikációja. Ezen a helyen vigyázni kell a tettekkel, hiszen sokan azt hiszik, hogy ha nem hallják nem is látják a dolgokat, pedig szinte ki vannak éhezve arra, hogy valami új dolgot kürtölhessenek szét a kastély egész területén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=468536#post468536][b]Szombat Anna - 2015.02.28. 16:22[/b][/url]

 Késésben van, már megint késésben van. Végül is, ez csak a jó szokása. Na de nem akkora gond, hisz már régen hozzászoktak, nem? Egyesek szerint még a születéséről is lekésett, ezért felejtették az otthon küszöbén. Most hogy jobban belegondol, talán még igaz is lehet...
 Mindegy is. Egyszerűen csak le akarta rövidíteni az utat, így bekanyarodott jobbra. Ha minden igaz, akkor a harsogó portrékon keresztül gyorsabban kijut innen. Bár ki nem állhatta ezt a folyosót. Olyan volt, mintha az eddigi összes lelencház gyerekét bezsúfolták volna egy helységbe, és megkétszerezték volna a hangjukat. Meg a szájukat is. Gyűlölte ezt a zajongást, azt meg pláne, hogy senkit nem hallott itt rendesen. Na de csak gyorsan átrohan itt és kész. Nem kell különösebben sokat időznie itt, szerencsére.
 Futásra gyorsított, és a kanyarnál ő is befordult. Valami por mehetett a szemébe. Na persze, hisz itt még a manók sem akarnak takarítani. Tüsszentenie kellett, és viszketett a szeme. Kicsit lelassított, de nem állt meg. Megvakarta a szemét, de ugyanebben az időben egy jó nagyot tüsszentett is. Áu. Ez kicsit fájt a szemének.
 Aztán még jobban fájt beleütközni valakibe, aztán meg nekimenni az egyik festménynek. Mikor kinyitotta a szemét, még homályosan látott az erős nyomástól. Sokat pislogott és összegyűltek a könnyei is.
 - Ne haragudj, sajnálom - makogta, miközben próbálta kivenni az előtte álló alak vonásait. Aztán rájött, hogy ebben a ricsajban valószínűleg nem hallotta, pláne, hogy az iménti festménylakó majdhogynem mindenkit túlkiabálva kezdte szidni a mai fiatalságot. Így megismételte a előbbi kijelentését jóval hangosabban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=472779#post472779][b]Szombat Anna - 2015.03.09. 14:06[/b][/url]

 Újabbat tüsszentett, ezúttal jó hangosan, hátha meghallják őt ebben a ricsajban. Közben erőteljes mutogatásba kezdett, hogy bizony minden rendben van, de továbbra is nagyon sajnálja, hogy neki ment. Na jó, ez inkább erőteljes artikulálásban merült ki. Meg amúgy is, nem nagyon szereti az Activityt.
 Most, hogy már tudta, minden rendben van, már rohanna is tovább, ha nem érkezne egy újabb szereplő a komikus jelenetbe. Kezd az egész olyan lenni, mint egy régi némafilmben. A csődületet és a tömegszerencsétlenséget sikerül fokoznia egy harmadik személynek is, felkavarva még több port ezen az átkozott folyosón. Tüsszentés, orrvakarás, és újabb tüsszentés.
 - Van zsebkendőtök? - kiáltott fel Anna, de mink is várná meg a választ, mikor tudja, hogy úgysem hallanak semmit. Előbányászott a zsebéből egy régi, kimosott darabot, megtörölte az orrát, és segített a fiúnak összeszedni a holmijait.
 Szegény srác kissé zavarban van. Talán ha megmondaná, hogy ő is imádja az ilyen kis golyókat, megnyugodni. Ha el tudná mondani egyáltalán ezen a helyen.
 A lábának ütközik egy színes üvvegolyó. Rögtön fel is kapja, majd a következőt, és a harmadik után indul, ami meg akarsz szökni a nézők elől. Szalad is utána azonnal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=478274#post478274][b]Szombat Anna - 2015.03.17. 22:38[/b][/url]

 Úgy tűnt, a másik leányzó is besegített a pakolásba, bár tény és való, hogy inkább azzal volt elfoglalva, hogy elkapja azt a fránya üveggolyót. Minek tervezik egyáltalán ilyen gömbölyűre? Lehetne mondjuk négyzet alakú, vagy valamilyen sokszög, hogy ha elgurul, ne kelljen annyit rohangálni utána. De hát mégis ki ő, hogy megmondja, hogyan alakítsák ki a dolgokat azok a feltalálók azokban a bizonyos ismeretlen szobákban...
 Annyira elfoglalta az üldözés, hogy nem is vette észre az ismeretlen srác rémült arcát. Csak akkor nézett fel, mikor vissza akarta nyújtani a végre nyakon csípett golyót. Egészen fura érzés volt hirtelen felállni a "borzasztóan hosszú" görnyedés után. Mintha húznák el a helyszínről. Talán öregszik már, és nem bírja annyira a dereka. Ki tudja, a mai világban. Amúgy is, éppen akart egy megjegyzést tenni szegény fiú szelességére, miszerint a mai fiatalok...
 Na jó, ennek nem itt és most van az ideje. Itt és most egy nagyon különleges esetnek van az ideje. Egy olyan esetnek, ami nem fordul elő minden diákkal. Csak vele. Meg ezzel a lánnyal itt mellette, akinek oly' szerencsétlenül nekiütközött.
 Egyik pillanatban még itt, szépen, megszokottan, 4D-s valójában, aztán meg már ott. Egy másik helyen 2D-ben és sokkal apróbban. Na de emlékszik a kedves olvasó arra a festményre, akinek nemrég még Anna jól nekiszédült? Na kérem szépen a kedves festménylakó ezúttal testközelből kiálthatta az eridonos fülébe, miszerint ezek a mai fiatalok még a lakóhelyét sem tartják tiszteletben.
 Igen bizony, észre sem lehetett venni, olyan gyorsan történt, hogy egyik pillanatról a másikra - remélhetőleg - ideiglenesen beköltözött a kedves bácsihoz.
 Oldalra nézett, hogy megbizonyosodjon, hogy nem csak egyedül került ebbe a kilátástalan helyzetbe, de szerencsére a másik, ismeretlen lány is ott állt mellette, megfestett valójában. A fiú azonban hogy segített volna nekik, szélnek eredt, ha szabad ilyet mondani. Na ezek után Anna nem lógott ki a festmények közül. Olyan hangosan kiáltott utána, akárcsak az évek óta itt porosodó portrék szoktak, majd kissé félénken rabtársa felé fordult egy "most aztán mi lesz" nézéssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=486264#post486264][b]Szombat Anna - 2015.04.01. 21:26[/b][/url]

 Mikor nyugtázta, hogy rabtársa hasonlóképp érez, mint ő, egy kicsit megnyugodott. Ezek szerint mégsem nagy baj, ha egy kicsit ő is kétségbeesik ilyen helyzetekben. Amúgy is, egy varázslóiskolában ez normális hétköznapnak számít, nemdebár? Igaz ami igaz, még sosem fordult vele elő ilyesmi, de hasonló helyzet miatt járt már a Szaharában. Szóval no para. És milyen jó lenne má, ha azok a fránya képek végre elkezdenének csevegni! Mert egy ilyen helyen a csend olyan, mintha egy erdei mezőn elsütnének egy ágyút. Hát váratlan és természetellenes, mit ne mondjak.
 Szóval a lényeg, hogy halkabb volt minden, még egy kis ideig. Így talán még esélyük is lett volna egy csapatmegbeszélésre, és szökési terv elkészítésére, akár Sean Connery A sziklában, de persze nem voltak elég gyorsak ehhez. Még gyakorolni kell.
 Azonban az öreg festménylakó mögöttük előbb szólalt meg, minthogy Anna agyán keresztülfutott volna a fentebb leírt gondolatmenet. Olyan zavarba lett hirtelen, hogy nem is tudott megszólalni. Bambán és szerencsétlenül álldogált a bácsi felé fordulva, kissé közelebb araszolva Annamáriához.
 Mikor az öreg rájuk emelte tekintetét, kihúzta magát egy kicsit. Hiszen ő mégiscsak eridonos, nem hagyhatja, hogy egy idős festmény megfélemlítse!
 - Azt hiszem, rosszkor voltunk rossz helyen - válaszolt egy kissé még halkan, hisz nem is számított arra, hogy akárki meghallja és érti is, mint mond. De bámulatos módon, olyan tisztán értette a bácsit is, mintha közvetlenül mellette állna és a füléhez hajolva közölné a mondatokat. Egyébként is, feltűnt valakinek, hogy milyen jó akusztikája van ennek a festménynek? Bárki is készítette, értett a dolgához!
  Felbátorodva iménti felfedezésén egy pillanatra a mellette álló leányzóra nézett, majd elmosolyodott egy amolyan "nyugi, kézben tartom a dolgokat" plusz töltettel megfűszerezve (nem ismerős ez a történet valahonnan?), és elindult a bácsi asztala felé.
 - Sajnálom, hogy így betolakodtunk ide, de már itt sem vagyunk. Meg tudná mondani, hogy lehetne innen kijutni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=498050#post498050][b]Szombat Anna - 2015.07.20. 11:42[/b][/url]

 Áhá! Maga a mágiaügyi miniszter! Micsoda szeren...csétlenség. Mármint persze, örült Anna is ennek, hisz nem minden nap cseveghet el az I. világháborúban szolgáló mágiaügyi miniszterrel, de... Na hát, ők csak diákok, mégis hogyan kéne ezek után beszélni vele? Biztos rengeteg festménye van az egész világon és biztos mindegyik egy nagyon megbecsült helyen áll. Olyan helyeken, amiket ők biztosan nem láthatnak, kivéve, ha valami világraszóló felfedezést tesznek, vagy megmentik a világot a pusztulástól és a többi. Amire, hát lássuk be, elég kicsiny esély van.
 Arcán megjelent egyfajta fintor, ami inkább arra vonatkozott, hogy nem nagyon tudta kezelni a helyzetet.
 Egy köszönetnyilvánító mosolyt küldött az öregúr felé, (aki a mágiaügyi miniszter!), és félrehúzta rabtársát, hogy négyszemközt megejtsék azt a csapatmegbeszélést és szökési tervet.
 - El kéne menni valami felelős szobájába, hogy értesítsük, mi történt, nem? Egy tanáréba vagy valakiébe, aki ki tud szedni minket innen.
 Ideges volt, nem tetszett neki ez az egész szituáció. Ettől a keretezéstől totál klausztrofóbiája lett, pedig bírja ő a lifteket is meg minden.
 - Én azt mondom, a legjobb lenne az igazgatóhoz menni, ő biztos tudja. Bár az is lehet, túl elfoglalt, úgyhogy lehet maradni kéne valami kis, mezei tanárnál, vagy valami. De elmehetünk az udvari bolondhoz is, mert lassan én is megbolondulok itt.
 Sűrűn vette a levegőt, és folyton nézelődött, miközben beszélt. Ha zaklatott, mindig sokat beszél, és rendszerint szerette valami vicces történettel elütni helyzetük komolyságát, de most még erre sem futotta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=502283#post502283][b]Szombat Anna - 2015.08.02. 21:44[/b][/url]

 Tény, hogy nem mindig sikerültek a szökési tervei, mint ahogyan a fejében lezajlottak, de lelkesedését és tettvágyát a másik leányzó kételyei sem tudták letörni. Egyrészt mert részint nyugodtabb a környezet, mint a folyosón, hála a némileg hangszigetelt festménynek, másrészt nem is olyan ijesztő ezzel a miniszterrel beszélni. Kedélyes öregember, ha minden kép ilyen, nem is kell aggódniuk, nem igaz?
 - Ha ezen a folyosón maradunk, tuti nem hall meg minket senki. Itt még a saját gondolatait sem hallja az ember - szögezte le az ellenvetésre. - És amúgy is, nem lenne izgalmas képről képre járni? Mondd, hány diák csinált már ilyet.
 Széles mosoly jelent meg az arcán a gondolatra, majd egy kissé kedvtelen fintorba torzult, mikor visszautasítást kapott a bolond festménye felé tett célzására. Válaszolt is volna rá, de a vén miniszter már kézbe is vette a dolgokat. Éppen búcsúzni akart tőle, meg megköszönni a segítséget, de torkán akadt a szó... na meg az aznapi reggelije is. Nem igen használt még zsupszkulcsot, csak egy-két alkalommal, de pont ilyen szédítő volt.
 Beletelt egy-két percbe, mire rendesen magához tért, és fel tudta mérni, milyen alak is ez a bizonyos előd. Iszákos. Ezt azonnal leszűrte. Nem is nagyon szerette a fajtáját, volt már dolga ilyenekkel, és egyik sem tartozott a legszívderítőbb emlékei közé
 - Na persze, még több bor, mi? Ha egy korttyal is többet iszik, az életben nem szedünk ki tőle semmilyen infót - fordult bajtársához. Nem nagyon foglalkozott azzal, hogy meghallhatja, hisz a lakónak már valószínűleg rég bedugult a füle a sok Júliáról szőtt gondolataival.
 - Ez legyen inkább a tiéd - fonta karba a kezét, és tüntetőleg inkább felmérte a férfi köré festett környezetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=512647#post512647][b]Szombat Anna - 2015.09.02. 21:06[/b][/url]

 Csak a szemét forgatta az öreg alkoholista szövegére. Összefonta maga előtt a karját, és ujjaival azon dobolt idegességében. Nem, kicsit sem szerette a részeg embereket. Kész szerencse, hogy a másik leányzó is itt volt, különben durván kikérdezte volna. Bár nem állt messze így sem tőle. Úgy tűnt, bajtársa inkább csak az utánpótlást szerette volna elhozni neki. Ajajj, kezébe kell vennie az irányítást.
 - Anna, Eridonból ő meg... - Hoppá, hisz még be sem mutatkoztak. Egy ilyen veszedelmes és izgalmas kalandban együtt, vállvetve harcolnak, de még csak a másik nevét sem tudja. - Hogy is hívnak?
 Elég udvariatlan volt Anna részéről, hogy csak így nekiesett a kérdésével, de mentségére legyen, nagyon tovább szeretett volna már menni erről a képről.
 - Minket nem festettek meg... azt hiszem, csak valami furcsa varázslat idehozott minket, úgyhogy szeretnénk visszanyerni eredeti alakunkat. Tudja, el fogunk késni, meg tanulni kellene, és biztos már keresnek minket, de hát kinek jut ugyan eszébe, hogy pont Önnél, pont egy festményben legyünk, ugye érti? - kezdte el hadarni az információkat.
 Igen, egyértelműen frusztrált volt. Csak akkor szokott ilyen sokat, ilyen nyíltan csacsogni. Meg amikor izgatott, de most inkább az előbbi.
 - Szóval mindenképpen kell valakit találnunk, aki vagy tud szólni valakinek, aki kihoz innen minket, vagy ő maga tud elvinni. Gondolom, egyik sem illik magára, tehát meg tudná végre mondani, merre menjünk, hogy valaki olyannal beszéljünk, aki végre tud valami értelmeset is mondani?
 Igen, elég durva volt. De a helyzet megkívánta. Vagyis talán. Mindenesetre ettől a monológtól egy kicsit nyugodtabban érezte magát. A másik oldalt viszont tényleg lehet nem kellett volna így beszélnie... Rásandított a mellette álló lányra, hogy leszűrje, vajon ő is úgy gondolja-e, hogy Anna megfelelően járt el.