Egy olyan hely, melyen hiába beszélsz hangosan, vagy akár kiabálhatsz is, nem sokat ér, hiszen ezek a portrék mindent és mindenkit leköröznek. Egyes privát statisztikák szerint a legtöbb célba ért hátsó támadás ezen a folyosón hangzott el, hiszen elég kimondani az átkot, a pálcáig eljut az információ a célba vett azonban mindezt már nem hallja meg. Itt mindenféle és fajta ember keveredik, vidéki képek keverednek a városiakkal, mind egymásnak kiabálnak át, nem veszik a fáradtságot, hogy kisétáljanak a keretből, náluk így is tökéletesen megy az információcsere, melyből olyan szintű keveredés van, hogy még az Edicumban se lehet megjelentetni. Az emberi hangokhoz keveredik a különböző foglalkozások, piaci kofák hangja, valamint a szabadon tartott állatok sokaságának különböző hangmagasságokon történő kommunikációja. Ezen a helyen vigyázni kell a tettekkel, hiszen sokan azt hiszik, hogy ha nem hallják nem is látják a dolgokat, pedig szinte ki vannak éhezve arra, hogy valami új dolgot kürtölhessenek szét a kastély egész területén.

Óriásit tüsszent, majd még hangosabb trombitálással fújja ki az orrát. Elvileg ez a folyosó a harsogó portrék folyosója, de úgy érzi itt ő az a személy aki jelenleg aktívan harsog. Éjszaka van, a legtöbb alak a képeken már szunyókál, egyedül a tüsszentések után alakul valami halk suttogó alapzaj, aminek témája a fiú zajgásának nemtetszése körül forog.
- Jóvanmá, megyek el innen... - dünnyögi inkább magának mint a festményeknek. Hát nem tehet ő róla, hogy a konyhához itt kell átsétálnia. Lassan, csoszogva közlekedik, egyik hóna alatt egy doboz zsebkendő, másik hóna alatt egy majdnem párnanagyságú batyut szorít, vállára az eridon címerével díszített iskolai takaró van terítve, markában pedig a fényt biztosító pálcája csücsül.
Az, hogy beteg nem túl nagy újdonság, őszi-téli időszakban havonta egyszer általában ágynak szokott dőlni. Issza ő ezeket az immunrendszert erősítő bájitalokat, rágcsálja a gyömbért, borsot kever a kurkumás reggeli shot-jába, de hiába minden fáradozás, újból megtalálta őt a nátha. Még szerencse, hogy gyógyító tanoncként a kúráló bájitalokat és teákat maga is gond nélkül el tudja készíteni, persze csak ha adott egy konyha, aminek a pultján nem nyalakszik két eridonos hajnali féltizenkettőkor. De talán a nagykonyhában nem fog zavarni senkit sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883426#post883426][b]Mateo Montoya De La Cruz - 2024.11.01. 20:24[/b][/url]

Óriásit tüsszent, majd még hangosabb trombitálással fújja ki az orrát. Elvileg ez a folyosó a harsogó portrék folyosója, de úgy érzi itt ő az a személy aki jelenleg aktívan harsog. Éjszaka van, a legtöbb alak a képeken már szunyókál, egyedül a tüsszentések után alakul valami halk suttogó alapzaj, aminek témája a fiú zajgásának nemtetszése körül forog.
- Jóvanmá, megyek el innen... - dünnyögi inkább magának mint a festményeknek. Hát nem tehet ő róla, hogy a konyhához itt kell átsétálnia. Lassan, csoszogva közlekedik, egyik hóna alatt egy doboz zsebkendő, másik hóna alatt egy majdnem párnanagyságú batyut szorít, vállára az eridon címerével díszített iskolai takaró van terítve, markában pedig a fényt biztosító pálcája csücsül.
Az, hogy beteg nem túl nagy újdonság, őszi-téli időszakban havonta egyszer általában ágynak szokott dőlni. Issza ő ezeket az immunrendszert erősítő bájitalokat, rágcsálja a gyömbért, borsot kever a kurkumás reggeli shot-jába, de hiába minden fáradozás, újból megtalálta őt a nátha. Még szerencse, hogy gyógyító tanoncként a kúráló bájitalokat és teákat maga is gond nélkül el tudja készíteni, persze csak ha adott egy konyha, aminek a pultján nem nyalakszik két eridonos hajnali féltizenkettőkor. De talán a nagykonyhában nem fog zavarni senkit sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883430#post883430][b]Somlay Kornél - 2024.11.01. 21:55[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883434#post883434][b]Mateo Montoya De La Cruz - 2024.11.01. 22:24[/b][/url]

Mivel leginkább arra koncentrál, hogy megakadályozza, hogy taknya-nyála egybefolyjon kisebb nagyobb sikerrel, így nagyon nincs felkészülve arra, hogy valaki nagyon közelről és nagyon hátulról megszólaljon mellette, ráadásul még fényekkel is jól megvilágítsa, így amikor ez megtörténik akkor egy hatalmas kiabálás közepette ugrik egyet, gondosan a földhöz vágva a pálcáját.
- Jaj. - ezt már semleges hangon mondja, miközben próbálja kivenni a másik alakot a túlzott és túl kevés fényben hunyorogva.
- Ahha...vagyis nem, de azért talán megmaradok - ahogy felfogja, hogy mi történik és valamennyire megnézi magának a prefektus jelvényt viselő alakot, már azért képes egy erőtlen de annál barátságosabb mosolyt villantani rá, mielőtt elkezdené a földet fürkészni, hogy megkeresse a csodálatosan elrepült pálcáját.
- Hát ha a pálcámat megkeresnéd nekem azt nem utasítanám vissza. A csapódáskor kialudt a fénye - beletúr a hajába, majd a hóna alatt az ijedségben összenyomott zsebkendős dobozt kezdi el igazítani, hogy nézzen ki valahogy.
- Ezek a vékony kartonok nem sokat érnek, vagy csak én vagyok túl izmos - vigyorodik el, tovább nyomogatva a dobozt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883436#post883436][b]Somlay Kornél - 2024.11.01. 22:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883442#post883442][b]Mateo Montoya De La Cruz - 2024.11.01. 23:18[/b][/url]

Szerencséjére és óriási örömére nem neki kell lehajolnia a pálcájáért hanem megteszik helyette, ezzel megelőzve egy nyögdécselős, motyogós pucsítást amiben a hóna alól minden is kiesik, majd rá a takaró a fejére és végül talán úgy dönt maga is inkább a padlón marad. Így viszont csodás módon csak átveszi a pálcáját, majd beledugja a zsebkendősdoboz lyukába, mert minek világítsanak ketten.
- Oh nem, most egyáltalán nincs erőm rosszban sántikálni se nekem, se a lelkiismeretemnek, köszi a pálcát! - rázza meg a fejét kuncogva, az most neki túl macerás lenne.
A zsebkendős válaszra fel is nevet gyengén, érdekes figurával futott össze az biztos.
- oh igen, a jó öreg szappanoperák, hát igen, én is határozottan drámaibban élem meg a megfázásomat mióta a dobozos zsebkendőt használom - bólogat mint aki tényleg komolyan is gondolja amit éppen kiejt a száján. Csak a vigyor árulja el, hogy kamuzik a fiú. Ezután mintha csak az ég akarná így a másik bemutatkozik ő pedig a szappanopera után nem tudja megállni, hogy ne az egész nevét sorolja fel.
- Mateo Emilio Miguel Ángel Montoya De La Cruz, eridon mt., nem cserediák, de eléggé külföldi - a végére már fülig ér a vigyora, aztán rábámul a kézre, ám úgy dönt, ha már felkínálták hát miért ne. Azért előtte gondosan megtörli a kezét a takarója oldalában utána megszorítja a Kornél mancsát.
- A konyhába drága barátom, csinálok egy bomba erős teát megfázás ellen - paskolja meg kezével a másik hóna alatt tartott batyut - éés mivel kezet fogtunk azt hiszem csinálok neked is egyet a biztonság kedvéért - teszi még hozzá kis gondolkodás után. Sohasem lehet tudni, ezek a mexikói pacik eléggé drámaiak tudnak lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883444#post883444][b]Somlay Kornél - 2024.11.01. 23:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883448#post883448][b]Mateo Montoya De La Cruz - 2024.11.02. 00:44[/b][/url]

A válasza kicsit meglepi Mateot, mert ha nincsenek lázálmai akkor biztos benne, hogy a másik hordja a prefektusjelvényt, de végül csak megvonja a vállát. Legalább nem szivat meg senkit, nem rossz dolog az.
A zsebkendős terv hallatán úgy dönt, hogy a sajátját a lehető legtávolabb teszi a másiktól, egy egyszerű mozdulattal még a takarót is ráhajtja, nehogy a látványa megkísértse Kornélt.
- Na na, erre még hidd el szükségem van a dobozban - mint valami anyamaci védelmezi a dobozát. Aztán tüsszent egy óriásit, mintha a szervezete is rá akarna kontrázni arra, hogy a zsebkendőre még igény van.
Elégedetten vigyorog amikor valami hasonló reakciót lát, amit várt is, majd a visszakérdésre egyszerűen csak megvonja a vállát.
- Mateo jó. Amúgy meg a nővéremé még ennél is hosszabb név - teszi hozzá, mintha csak valami fenyegetésnek szánná, hogy ha Kornél rosszalkodna esetleg akkor majd azt is felsorolja neki, úgy kell annak.
- "hosszú nevű mt-s barátom " ez már majdnem ugyanolyan hosszú mint a nevem - ugratja, mielőtt lenézne a kezére, ami nem fogja a másikét szóval csak értetlenül hümmög. Lehet ez valami magyar szleng.
Az izmos megjegyzésre elvigyorodik, hiába azért tényleg kiépített az évek során egy testtömeget, amivel elégedett, habár az eredeti célt nem szolgálja, hiába az egészséges izomzat, csak kicsikét kevésbé fogékony a sok pacira mint amikor még gizda gyermek volt.
- Nem tudom, mond meg te! - pillant rá  Kornélra visszapasszolva a labdát. Azért neki is van mit a tejbe aprítania. Majd mélyet sóhajt a viccet kicsit félretéve.
- Amúgy egész sok nyavalyám van izmos test ide vagy oda. Tényleg ad valamennyi támogatást a felépüléskor de a varázslöttyök többet szoktak segíteni - azért nem akarja elhanyagolni a testedzést a jövőben sem, legalább esztétikailag nem rossz tulajdonság.
- Mióta elkezdődtek az órák egész sokat vágok ki kicsoda, de követésekről nem tudok beszámolni, most sincs senki a folyosón rajtunk kívül - nevetgél, bár egy pillanatra azért eszébe jut Adél és, hogy ott inkább ő az aki követné a lányt, nem pedig fordítva. De talán ebben is van Adél bája, hogy annyira elérhetetlen.
- Fuh merre is kéne fordulni a konyhához? Jobbra nem? - egy pillanatra elbizonytalanodik így megtorpan és megvárja még Kornél mutat utat. Úgy a biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883452#post883452][b]Somlay Kornél - 2024.11.02. 01:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883479#post883479][b]Mateo Montoya De La Cruz - 2024.11.02. 14:08[/b][/url]

Bár vigyorog a nevetésen a felkérdezésre igyekszik komoly képet vágni.
- Sanyarú időkben komoly döntéseket kell meghoznia az embernek - jegyzi meg jelezve a másiknak, hogy ha kell saját -beteg és gyenge- testével védelmezi a doboznyi zsebkendőjét. Ezt egy újabb tüsszentés követ, Kornél mozdulatára pedig kihúz egy zsepit a dobozból és felé nyújtja. Ő teljesen elhiszi, hogy akár le is tudta tüsszenteni.
- Nem, ő Mexikóban maradt - rázza meg a fejét. Sokszor hiányszik neki, de sokat beszélnek viberen, szinte minden nap egy-két órát.
- Két éve? Azta de irigyellek... - sóhajt fel - Nekem ebben a nyálkás, hűvös időben havonta van valami bajom - rántja meg a vállát. Megszokta. Szeretné ha másképp lenne, de ebbe jobban bele tud törődni, mint élete más pontjainak bökkenőibe.
- Hidd el, van néhány lötty ami ezt a szentháromságot is meg tudja törni, bár soknak ezek az alapjai amúgy is. Most is van nálam gyömbér, kurkuma, citrom is, de ezek mellett kereklevelű harmatfű, Kakukkfű, pipacs, verbena meg még egy csomó minden - nem ez a fő kutatási területe, de mellékesen mivel tényleg nagyon sokszor kellett már megfőznie magának folyamatosan igyekszik kikísérletezni egy erősebb, hatásosabb főzetet. És ha még ebből a kiselőadásból nem esett volna le Kornélnak a fiú büszke vigyorral fordul felé, hogy elmondja.
- Gyógyítónak tanulok. Az egyik legjobbnak - mert milyen már egy átlagos gyógyítónak lenni. Béna.
- Te tudod már mi szeretnél lenni? - nem tudja eldönteni a másik mellette milyen idős, de nem látta még a mestertanoncok között, így arra következtet, hogy valószínűleg még általános diák.
- Nagyon ütőset - sejtelmesen vigyorog jobbra fordulva, olyan biztos léptekkel mint aki mindvégig tudta, merre tart.
- Castelobruxoban tanultam, vágod azt a helyet? - néhányan tudják, mások nem, így addig nem akar mesélni róla, amíg nem tudja Kornél mennyire jártas ebben.
Közben megérkeznek a konyha ajtajához amit Mateo könnyedén belök az oldalával.
- Na kotyvasszunk! - vigyorog.