33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Borbély A. Leila
Diák Levita (H), Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 208
Írta: 2021. április 30. 00:35 | Link

Ádám
Fight Club (1999)



A változatosság kedvéért teljesen józan voltam. Igaz, nagyon nehezen tartottam távol magam a kedvenc kis tasakomtól, de lassan a készlet is elfogyott a hónapra, meg a kedvem is jobb volt, mint általában. Arról nem is beszélve, hogy Ádámot vártam, hogy a beígért filmezést végre tető alá hozzuk. Azt beszéltük, hogy az utolsó óránk után a folyosón bevárjuk egymást, és együtt foglaljuk be a levitás mozitermet - akkor is, ha valakik épp bent romantikáznának, mert rohadtul leszartam. Arra viszont nem számítottam, hogy esetlegesen felfigyelnek rám az emberek. Pontosabban egy bizonyos. Milán.
A férfi azonnal a falhoz passzírozott, és a fülembe kezdett suttogni. Valószínűleg le akart smárolni, csakhogy elfordítottam a fejem.
- Most nem, Milán. Egy másik délután talán. Dolgom van - válaszoltam neki, de a szemébe nem mertem felnézni. Talán túlságosan ismerős volt a helyzet. A beszorítottság érzése. Lehunytam a szemem, ahogy újabb szavakat suttogott, és kezével a mutatni kezdett. Először csak a karomat simította végig, majd mikor azt elkaptam, a derekamnál fogva rántott közelebb. A mellkasán megtámaszkodtam a tenyeremmel, hogy el tudjam tolni.
- Értsd meg, hogy most nem - mondtam egy fokkal határozottabban, és fészkelődni kezdtem masszív, izmos karjai között. Csak nem tágított. Ajkai utat törtem a nyakamhoz, és csókokkal kezdte behinteni. A folyosón elhaladó emberekre néztem, segélykérően próbáltam találni legalább egy valakit, aki akár csak visszanéz rám, de mindenki inkább a plafont nézte vagy a földet. Egyedül voltam, ahogy mindig. Bassza meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. április 30. 21:05 | Link

LEila

Fogadás az fogadás, a nyeremény meg nyeremény, és mivel a legutóbbi fogadásunkat megnyertem, Leila nem mondhatott nemet a filmes délutánra. Le is volt egyeztetve az, hogy mikor találkozzunk, de épp mikor indultam, váratlanul futottam össze Borival a Klubhelyiségben. Úgy volt, hogy neki is programja lesz, de szomorúan mesélte, hogy sikerült összevesznie az egyik barátnőjével valami apróságon. Kellemetlen volt, hogy éppen ekkor érte efféle dolog, mert nem akartam pofátlanul ott hagyni, és tudtam, hogy vigaszra van szüksége, de azt is tudtam, hogy Leila vár rám. Mégis kicsit Borival maradtam, leültem vele, hogy kibeszélhesse a problémát, csöndben hallgattam végig, s már az is megfordult a fejemben, hogy dobjak egy üzit Leilának, és lemondjam a filmezésünket, annyira megsajnáltam Borit. Ő viszont azt mondta, hogy ha már lebeszéltem, akkor ne mondjam le, majd elüti az időt addig valami olvasmánnyal. Tök rendes volt, ettől csak még jobban kedveltem őt, tényleg kezdte magát belopni a szívembe.
Egy csókkal váltam el tőle, majd az órámra pillantva láttam, hogy kések egy tíz percet, de ismerve Leilát, biztos voltam abban, hogy valamivel majd csak elüti az időt.
Nyugodt tempóval haladtam a folyosón, a szemüvegemet egy kicsit megigazítottam, s még megnéztem a pittyegő mobilt, amire Boritól jött egy üzi. Egy mosoly húzódott az arcomra, látva a sorait, de ekkor némi hangzavar ütötte meg a fülemet, s ahogy felkaptam a tekintetem, észrevettem Leilát Milán társaságában. A srác teljesen rámászott, és tisztán látszott, hogy ezúttal nem az történik, mint ami általában. Tudtam, hogy baj van, ezért sietve raktam zsebre a mobilt, és futva folytattam az utamat hozzájuk. Odaérve rögtön el is kaptam Milán karját, hogy lefejtsem őt Leiláról.
- Mit művelsz Leilával? Normális vagy? - haragosan csillantak szemeim Milánra, aztán Leilára néztem. - Minden okés?
Utoljára módosította:Fellner Ádám, 2021. április 30. 21:06
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély A. Leila
Diák Levita (H), Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 208
Írta: 2021. május 1. 21:54 | Link

Ádám
Fight Club (1999)



- Ez nem vicces, hagyd abba - nyikkantam egyre kétségbeesetten, ahogy realizáltam, hogy nem vagyok elég erős hozzá, hogy Milánnal bármit kezdjek. Böhöm nagy volt hozzám képest, és éreztem, ahogy odalent is egyre jobban beindult rám. Balja a fenekemet markolászta, míg jobbja a pólóm alá kúszott. Csak nem akarta a folyosón csinálni. Talán ha becsalom az egyik terembe lesz menekülőutam. Csak egy pillanat kellene, egy óvatlan elengedés, és már hűlt helyem lenne. De ahogy a gondolatsor végére értem volna, hirtelen minden megváltozott. Megfeszült mellkasomból hirtelen szuszakoltam ki az addig bent tartott levegőt, és szinte csillogó szemekkel néztem Ádámra, ahogy felém fordult.
- Igen, én... - kezdtem volna, és Ádám fele indultam. Milán a karomnál fogva kapott el, és hatalmasat rántva rajtam parancsolt maga mögé.
- Húzd el a csíkot Fellner, mielőtt megjárod - fenyegette a tagbaszakadt férfi, és még jobban kihúzta magát, hogy megmutassa Ádámnak milyen hajszál kevés esélye van. - Mi csak szórakoztunk Leilával. Semmi közöd hozzá - beszélt felsőbbrendűen, én pedig abban a pillanatban realizáltam a szituáció komolyságát. Bármennyire is féltem egyedül maradni Milánnal, sokkal jobban tartottam tőle, hogy ez mire futhat ki.
- Hagyd békén Ádámot, kérlek - fogtam meg a hatalmas srác vállát, hogy magam felé irányítsam a figyelmét. Lopva barátomra néztem, igyekezve bátornak mutatkozni, és egy mosolyt is küldtem felé. - Semmi gond. Minden rendben lesz - bizonygattam, és idegesen a fülem mögé túrtam egy tincset. A testem csak eszköz. A testem csak eszköz - mantráztam magamban.
Hozzászólásai ebben a témában
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. május 1. 23:13 | Link


Leila

Egy pillanatra sikerült elrántanom Milánt Leilától, így legalább levegőt is kaphatott, amit eddig ez a barom szívott előle. Nagyon dühös voltam, fújtattam is magam elé, miközben farkasszemet néztem Milánnal, de aztán csak Leilára néztem, hogy lássam, valóban jól van-e. Ez a vadbarom azonban megint csak hozzáért, és olyat rántott Leilán, amit nem tudtam nyugodtan végig nézni.
- Szerintem meg egyáltalán nem szórakozik jól veled, hagyd őt békén! - ismét felszólítottam Milánt, aki sokkal nagyobb volt nálam, valószínűleg a konditermet is többször látogatta. Nem biztos, hogy alaphelyzetben egy ilyen sráccal szemben felléptem volna, de most Leiláról volt szó, egy bajba jutott lányról, s nem hagyhattam, hogy egy ilyen barom megint ráemelje a kezét. Nagyon ideges voltam, nem sűrűn kerültem ilyen helyzetbe, ráadásul Leila is úgy tűnt, mint aki fél, mégis, míg az előbb még segélykérően viselkedett, most úgy tűnt, mintha még ő akarná távolabb terelgetni Milánt, s még engem is csitítani próbált. - Persze, hogy rendben lesz, mert Milán - ekkor Leiláról a srácra emeltem a pillantásom és folytattam: - Le fogja venni rólad a kezét,bocsánatot kér, és visszahúz oda, ahonnan jött - álltam a tekintetét,s eszem ágában sem volt meghunyászkodni.
- Mit pofázol pápaszemes csíra? Szétverem a fejed Te! - ahogy sejtettem, elborult az agya, már lendítette is az öklét, és sikerült is telibe találnia a fejemet, úgy, hogy a szemüvegem repült jobbra, én meg hátra. Esés közben azonban volt időm előkapni a pálcámat, amit azonnal Milánra szegeztem. - Reducto!- Milán t hirtelen taszította hátra a varázslat,s erre jött a következő:- Stupor! - amitől pedig kábultan esett hanyatt. Földre került, akárcsak én, bár neki nem vérzett úgy az orra, ahogy az enyém.
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély A. Leila
Diák Levita (H), Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 208
Írta: 2021. május 1. 23:52 | Link

Ádám
Fight Club (1999)



Ezerszer hagytam volna, hogy kihasználjanak, ha ezzel biztosítani tudtam volna Ádám egészségét. Csak én hiába tettem volna meg, ha ő továbbra is beleállt a szituációba. Tekintetem elsötétült, ahogy hallgattam a kettejük rövid szócsatáját.
- Kérlek, neee - sikkantottam az utolsó szót, ahogy Milán keze lendült. Indultam utána, hogy valamiképp megvédjem Ádámot, bárhogy, de nem volt rá szükség. Egy pillanat alatt néztem végig, ahogy barátom kifekteti a tagot. Csodálkozva néztem nem csak én, de az egész folyosó a jelenetet. Most bezzeg figyeltek...
Odafutottam Ádám mellé, és lerogytam térdelésben mellé. Épp nem érdekelt, hogy Milán él-e még, felőlem akár a padlón is maradhatott. - Jézusom ne haragudj! - Remegő kezekkel fogtam meg az arca két oldalát, és hajtottam hátra gyengéden a fejét. - Várj egy kicsit - szóltam aggódva, ahogy már az én kezemen is vékony csíkba végigfutott a vér. Gyorsan lekaptam magamról a fekete blézeremet, és egy csomóba összegyűrve Ádám orra alá nyomtam. - Jaj, miért pont te? - suttogtam idegesen, és a fiú szemüvegéért nyújtózkodtam. Talán még sose voltam ennyire ideges, mint akkor. - Tartsd hátra a fejed, el kell mennünk a gyengélkedőre - tájékoztattam, de csak azért járt a szám, hogy levezessen a felesleges feszültséget magamban.
- Jézusom Ádám, miért kellett nekiesned, nem láttad mekkora darab? - kértem számon zsörtölődve.
Hozzászólásai ebben a témában
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. május 2. 21:14 | Link

Leila

Hallottam, ahogy Leila próbál a védelmemre kelni, igyekezett visszafogni Góliátot, de engem sem kellett félteni, mert addigra már elöntötte agyamat annyira a méreg, hogy kizárólag az ellenség likvidálására koncentráljak. Milán pedig olyan volt, mint Luke Skywalker számára Darth Wader. Egy gonosz, akitől meg kellett óvni a Hercegnőt, jelen esetben Leilát.
Össze is szedtem magam, már amúgy is készültem a támadásra, de az ütése meglepett. Ennek ellenére, még ha földre is kerültem, sikerült visszavágnom, és legalább egy időre elcsöndesítenem ezt az agresszív barmot, aki bántani akarta Leilámat. És bár felrepedt a szám széle, talán még az orromból is elindult a vér, még sem dőltem hanyatt, inkább csak kissé szédülve ültem, még mindig előre szegezve a pálcámat, ha netán Góliát hirtelen felpattanna.
Ez szerencsére nem történt meg, ehelyett Leila termett mellettem, rápillantva láttam arcán az aggodalmat, és szegény úgy reszketett, mintha sokk érte volna.
- Nincs baj Leila - nyugtattam, csúnyábbnak tűnhetett a képem, mint amit valójában éreztem, annyira nem volt vészes. Csak az orrvérzésem nem múlt, de ezen a lány segített. Nem beszéltem ezekben a pillanatokban, mert tényleg ömlött az orromból a vér, így inkább csak követtem a javaslatait, hátra döntöttem a fejem, de mindeközben azért tekintetem a lányon tartottam, és szabad kezemmel a keze után nyúltam, hogy megérintsem, ezzel is nyugtatva.
- Leila - mikor a vérzés kicsit alább hagyott, csak kiengedtem a hangom, előre hajtottam a fejem, és az orromhoz tartó kezét a ronggyal együtt távolabb toltam.
- Nyugodj meg, annyira már nem is vérzik, látod? Lassan eláll, nyugi - szemébe nézve, nem túl erősen szorítottam meg kézfejét, hogy érezze érintésemből, tényleg minden rendben van. - Láttam, hogy mekkora, de azt is tudom, hogy egy IQ hiányos vadbarom, nagyjából ennyi esélyt kalkuláltam neki és magamnak, úgy tűnik, bejött - elmosolyodtam, de csak egy kicsit, mert a Milán iránt érzett ellenszenvem nem múlt el. - És amúgy se merjen rád kezet emelni senki. Egyáltalán mi volt ez az egész? Vele is volt már valami, amiről nem tudok? - többnyire ismertem azokat a srácokat, akikkel Leila randizgatott, de Milánra nem emlékeztem. - A szemüvegemmel mi van? -
Utoljára módosította:Fellner Ádám, 2021. május 2. 21:15
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély A. Leila
Diák Levita (H), Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 208
Írta: 2021. május 4. 23:59 | Link

Ádám
Fight Club (1999)



Rettentően aggódtam, hogy Ádámnak miattam lesz baja. Igazából talán ki se néztem volna belőle, hogy képes lenne ilyen kibaszott menőn megvédeni magát. Lenyűgözött, csak ezt még egyenlőre én magam se fogtam fel a reszkető kezeimmel egyetembe. Hirtelen csak azt a rohadt sok vért láttam, amit mind elvesztett - bár utólag belegondolva egy havi alkalmával naponta hatszor annyi vér jött ki belőlem, szóval nem kellett volna, hogy nagyobb baja legyen tőle.
Lassan a szívverésem is visszaállt normálisba, és képes voltam felmérni a helyzetet, mint egy normális ember. Hagytam, hogy Ádám félretolja a kezemet az orra elől, és egy kisebb lila puklin kívül nem történt nagyobb. Mármint se orrtörés, se elmozdulás, szóval egész jól megúszta a mérkőzést.
A fiú karjába bokszoltam. - Ez nem vicces. Mi lett volna, ha komolyabb bajod esik? Vagy rosszul számolsz? - tettem fel számon kérőn neki a kérdéseimet. rád kezet emelni senki. Félrenéztem, ahogy a mondat elhagyta a száját. Persze, soha senki mi? Mintha csak így működne a világ.
- Azt akarta, hogy most csináljuk, én meg hiába mondtam neki nemet. Dehogynem tudod! Múlt hét szerdai vendég a pubban. másnap meséltem, hogy előbb elment mint én - tértem vissza a sokkos állapotból a saját stílusomba. Oldalra nézve csekkoltam végül le a szemüveget, majd a csizmám szárából előhúzva a pálcám mormoltam el a varázsigét.
- Tessék, máris jobb, mint újkorában - nyújtottam át a gazdájának egy vigyor kíséretében. A folyosón egyre többen lettek, és mindenki úgy sutyorgott, mintha csak megöltünk volna valakit. Zseniális. - Gyere Ádám. Belátogatunk a gyengélkedőre, aztán végre megnézzük azt a filmet. Mit szólsz? - álltam fel, aztán nyúltam Ádám kezéért, hogy segítsek neki felkelni. Közben egy pillanatra Milán irányába néztem. Valaki őt is próbálta összekapargatni, közben pedig gyilkos fejjel nézett ránk. Már biztos voltam benne, hogy legközelebb nem leszek ilyen kedves vele.
Hozzászólásai ebben a témában
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. május 20. 16:30 | Link

Leila


- Akkor rád maradt volna a Star Wars gyűjteményem és az alsónadrágjaim - dobtam be nevetve, csak hogy ezzel is oldjam egy kicsit a benne keletkezett feszkót, mert látszott ám rajta, hogy mennyire kiakadt. Egy kicsit haragudtam is magamra, amiért nem értem ide időben, mert így Leilának el kellett viselnie ezt a barmot. Nem is értettem, hogy mi volt ez Milánnal, mert tudtommal ők még nem jártak együtt, de amint a lány emlékeztetett, máris megvilágosodtam, s eszembe jutott az az ominózus beszélgetés, amikor nagyban ecsetelni próbálta nekem Milán béna technikáját. Az pedig, hogy az emlékezetembe hozta, hogy ezzel a gyerekkel is hancúrozott, nem hozott felhőtlen örömöt a délutánomba, inkább bosszantott. Francért kellett neki ilyen hülye barmokkal összeállnia? - Jó, már emlékszem, ne folytasd - leállítottam gyorsan, aztán az orromhoz nyúltam, hogy megnézzem, vérzik-e még, de bele is nyilallt a fájdalom, jó erős ökle volt ennek a marhának. - Aúcs - nyögtem, közben figyeltem, hogyan hozza helyre a szemüvegemet a hercegnő. - Köszi, egész jó munkát végeztél - jegyeztem meg egy hálás mosollyal, majd felcsaptam a szemüveget, és feltápászkodtam a lány segítségével. - Dehogy megyek gyengélkedőre, nincs nekem bajom. Akinek oda kéne mennie, az inkább Milán - állammal a földön heverő srác felé böktem, nem izgatott, hogy mi baja eshetett, megérdemelte azután, ahogyan Leilával viselkedett. - Inkább menjünk, és nézzük meg azt a filmet, amivel már jó ideje tartozol nekem - szemöldököm fel-le emelgetve invitáltam, miközben a karomat tartottam neki, hogy elkísérjem a levita mozitermébe. Az, hogy összesúgtak a hátunk mögött, vagy épp azt találgatták, mit mászkálunk együtt, az sem érdekelt. Bori tudta, hogy miféle kapcsolatban vagyunk Leilával, így nem kellett tartania attól, hogy bármi is lenne köztünk, mert hát, a hercegnőnek láthatóan az ilyen tahó tuják jöttek be.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint