36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2016. június 25. 21:35 | Link

Rozsos Annamária
és a folyosói falon függők

- Mégis, miért tenne ilyet bárki is? Mégis miért? - veszik bele lélekszakadt sopánkodásaim sora a térben fellelhető, még számtalan zajba. Hiszen hiába a késő délután, ez a festmény népség csak mértékkel csendesedik bármikor. Nekem viszont ez most pont kapóra jön, hiszen nem az én jajveszékelésemtől zeng minden. Bár jól tudjuk, engem az se nagyon érdekelne.
- Egyáltalán ki talál ki ilyet? - áramlanak tovább fintorgó, grimaszokkal teli, magamból egyre jobban kikelt kérdéseim, miközben cowboyszerű járásommal haladok a márványlapokon, és rágódom valamin. Mármint nem az, hogy agyalok, hanem tényleg rágódom valamin. Kezemben egy kis doboz, amiből újabb és újabb cukorkát veszek elő, a számba nyomva, és folytatom utam, valamint szörnyülködésemet.
- Miért kell, hogy ez történjen? - csapok át egyre drámaibba. Nagyjából már csak az hiányzik, hogy térdre rogyva rázzam az öklömet a mennyezet felé. Egy-egy mellettem elhaladó diák furcsállva mér végig, azonban odáig már nem merészkednek, hogy megkérdezzék, mégis mi bajom van. Igazából tökéletesen beleillek ebbe a harsogó, diliházszerű környezetbe. Szerintem némelyikük azt hiszi, hogy valamelyik képből pottyantam ki és azért bolyongok itt, mert nem jutok haza a festményembe.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. június 26. 09:45 | Link

Rothman Anton

Ő meg ezalatt üldögél egy úri dáma portréja alatt, és tortát kínál. Van nála pár tányér meg villa meg kés meg torta, és hozott magával színes ceruzát és papírt is, és amíg éppen nem jön senki, rajzolgat mindenféle ronda, de legalább színes dolgokat.

Születésnapja van!

És mivel navinés és babonás a lelkem, hát úgy gondolta, nagykorúságnak első cselekedete legyen jó - másnak is jó, meg így talán biztosít valami szerencsét is magának, mondjuk a ma délelőtt megírt bűbájtan dolgozattal kapcsolatban. Szóval tortát osztogat, csokitortát, és így még társasága is van. Különben dzsiggelhetne egyedül, nem olyan népszerű ő - de így örömet is szerez, meg beszélgethet is. Este tervei szerint a klubhelyiségben osztogat majd sütit, az első szabad hétvégén meg meglátogatja a kocsmát, mert már lehet - nem vonzza a kocsma, nem azért, de ez amolyan kötelesség friss nagykorúak esetén, nem?

 - Szép napot, tanár úr, kér egy kis tortát? - áll fel a közeledő láttán, és egyből letanározza, feltételezi, biztos az. Őt nem tanítja, de attól még jár neki a sütemény... most veszi észre, hogy kicsit furcsa az emberünk a folytonos cukorkaevésével, de főleg az átkozódásaival, úgyhogy bizonytalanul hozzáteszi, hogy

 - Öhm.. jól érzi magát, tanár úr..?
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2016. június 26. 11:10 | Link

Rozsos Annamária
és a folyosói falon függők

Két fő módon lehetsz láthatatlan mágia nélkül: baromi szürkén és elhanyagolhatóan viselkedsz, vagy éppen hogy kellemetlenül kirívóan. Az emberek mindkét esetben úgy tesznek, mintha nem is léteznél. De most olybá tűnik, mégsem vagyok láthatatlan. A kis Hanna-hasonmás legalábbis észrevesz. Igen, ő volt az, akit a múltkor összekevertem a lányommal.
- Neked is, édesem. - üdvözlöm viszont és fordulok egy amolyan balerina mozdulattal a kölyök felé, hiszen már majdnem eltrappoltam mellette. Egyelőre nem ingatom meg azon hitében, hogy még mindig tanár lennék. Különben is, ez hasonló, mint egy elnöki poszt, nem? Ha egyszer az voltál, mindig az maradsz. Egy diák szemében biztosan. Akár tanítottad, akár nem.
- Ha nem mindenízű, akkor feltétlenül. - vágom rá a kérdésre.
- És te ilyet? - nyújtom felé a kis dobozt, egy orr ráncolós fintor közepette.
- Ha nem kell több ilyet ennem, akkor igen. - bólintok a kedves érdeklődésére a hogylétemről. Mintha bárki kényszerített volna rá, hogy egymás után tömjem magamba a mindenízű drazsékat, amiket most a leánykának kínálok nagy kegyesen. Bizony, ezek miatt szitkozódtam. Miért készítenek ilyesmit? Ez valami élet metafora? Falod és falod, miközben néha -szó szerint- rosszul leszel attól, amit kapsz, de nagy reménykedve haladsz tovább, hiszen néha igazán kellemes élményekben lehet részed.
- Sőt, tessék, a tiéd! Kínálgasd vele az ellenségeidet! - csukom be egy gyors mozdulattal a dobozt, mielőtt a navinés kis mancsa elérne hozzá, hogy vegyen magának belőle. Inkább övé az egész, aztán csinál vele, amit akar.
- Boldog szülinapot! - kívánom a dobozka átadása mellé. Hiszen nyilvánvalóan ezt ünnepli ilyen szánalmas magányban a mi kis hősünk. Vagyis már nem, hiszen itt az ő megmentő lovagja. Kicsit görnyedt, kicsit alacsony, kicsit idős már hozzá, de a mienk.
- Szóval? Milyen torta? - terül szét egy bájos... nak nehezen nevezhető, de annak szánt mosoly az arcomon, miközben egyik kezemet zsebre vágva érdeklődöm. Mindezt némileg emelt hangon teszem, hiszen a festmények nevükhöz híven csak harsognak és harsognak.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. június 26. 14:30 | Link


 - Csokitorta. Étcsokis. - rázza a fejét, hogy nem, ez nem mindenízű, de belegondolva, az de jó ötlet már. Lehet olyat csinálni? Mert akkor neki kell.

 - Öhm.. igen, kérek, kösz.. - gondolkozik el egy kicsit, mert ki utasít vissza bármilyen édességet, ugye, aki nem bolond, de viszont az emberünk épphogy enyhén bolondnak tűnik a cukor miatt. Micsoda dilemma. De győz a szeme, és mire befejezné a szót, már oda is dugják elé az egész dobozkát. - ..önöm. -  fejezi be, és gondosan a torta mellé teszi a cukrot. Ha kifogy a sütiből, akkor házalhat ezzel is, és reménykedni mindig lehet, hogy egy tanár mondjuk nem hányásízűt fog ki.

 - Köszönöm szépen! - mosolyodik el teljesen őszintén, pedig gyakorlatilag kötelező ezt kívánni annak, aki tortát osztogat. Oda se neki, ő mindig örül a jókívánságnak, függetlenül attól, hogy ezt komolyan gondolják-e vagy sem. Elég nyamvadt szegényke, nem?

 - Finom. De tényleg. - vágja már rutinosan a következő szeletet, teszi tányérra és nyújtja oda. Mert valljuk be, haszonlesők mindig vannak, elvek viszont nincsenek - ma kért tortát az a lány is, aki a múltkor kicseszett vele bűbájtanórán. A kis navinés meg adott neki. És még csak rá se köpött. Elvégre, ő már felnőttnek számít, és megpróbál ennek megfelelően is viselkedni.

Ebből látszik, hogy még gyerek. Egy felnőtt juszt is rácsuházott volna vagy kétszer.
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2016. június 26. 16:19 | Link

Rozsos Annamária
és a folyosói falon függők

Étcsokis? Tökéletes. Keresve se találhattam volna jobbat az iménti percekben elszenvedett ízek leöblítésére. Amint megkapom tehát a remekbe szabott szeletet, már marom is magamhoz és lehuppanok a diák mellé. Török egy darabot a tortámból és a számba dobom, hogy aztán bólogatva hümmöghessek. Jó. Nagyon jó.
Aranyos a lánykától, hogy bizonygatta itt nekem a süti finomságát. De látta, nem nagyon kellett tukmálnia. Már csak azért sem, mert első pillanattól tudtam, hogy igazat mond. Végülis ez a szakmám. Az már más kérdés, hogy az ő igaza nem az enyém. Jelesül: könnyen lehetne, hogy ő tényleg finomnak tartja, míg én abszolúte nem. Relatív ügy. Azonban egy csokitortával nehéz mellélőni. Ezzel itt nem is sikerült.
- Csak azt ne mondd, hogy ez a legjobb ajándék, amit eddig a szülinapodra kaptál! - mormogom csücsörítve, a falattól dudorodó arccal a diáknak, közben a dobozka felé bökve. Az egy + sok festett személyes bulija nyomán még az is kitelne, hogy tényleg senki nem köszöntötte fel rajtam kívül.
- Hányadik különben? - érdeklődöm meg ilyen illetlen kendőzetlenséggel a korát. Aztán észreveszem befordulni a sarkon az egyik felügyelőt, akinek biccentek és szélesen rávigyorgok a csokis fogaimmal. A köszöntést viszonzó bólintása félbemarad és az a csekélyke mosolya undorodó kifejezésbe fordul. Kényelmetlenül torkot köszörülve halad tovább. Nézek még utána, aztán tömöm be az újabb falatot.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. június 26. 23:39 | Link

Rothman Anton
esetleg

 - Nem, nem igazán. - mosolyog a lelkesen tortázó emberünkre, aki egy gyerek örömével eszi a süteményt. Látod, a kis navinés annyira elkötelezett ebben az örömszerzésben, hogy ő maga még nem is evett belőle egy szeletet sem. Bele se karistolt a tejszínhabba a tetején. Tényleg, amúgy van villa is, adott is egyet a tanárnak. Hát mondjuk nem kötelező használni, az is igaz.. amúgy meg, tényleg kapott rendes ajándékot. Nyestétől például karkötőt, és tudja, hogy miközben készítették, rá gondoltak. Jó esetben nem is csúnyákat.

 - Tizenhetedik. - milyen büszke rá, pedig ha szerencsés az ember, ez csak úgy jön, nem is kell tenni érte semmit. Mégis, örül neki, mint majom a farkának. Hivatalosan ő már felnőtt, érted, mindent megtehet, amit nem szégyell, attól függetlenül, hogy érettségben megakadt valahol tizenöt éves kora körül. De hát ez így szokott lenni.

Jön valaki, és ő már majdnem reflex-szerűen pattan fel, és nyitja a száját, hogy kínáljon egy kis súlyfelesleget. Nem jut el odáig, láthatólag néma és nem szívélyes kommunikáció folyik a frissen jött meg a tortázó között, és ebbe ő nem folyik bele. Amúgy is, tudja, ki az, aki most fordult be a sarkon, és ösztönből nem is adna neki tortát. Nem biztos, hogy a kis navinés ezt jogosan tenné, vagy inkább nem tenné, de akkor is durcás lesz, ha felügyelőt lát. Ez van.

 - És, igazam volt? Jó a torta? - kérdi inkább gyorsan, kicsit falsul ezt a buta kérdést, hogy mondjon valamit. - Van ám még, ha esetleg kér. - üsse kő, megszegi a szabályt, hogy egy embernek egy jár, és még talán ő is beleeszik a saját tortájába. Már órák óta itt színezget, kicsit ráunt már a portrék pletykáira. Nem túl kreatívak; ő sokkal ügyesebben tudna mondjuk terhességre következtetni valaki cipője alapján.
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2016. június 27. 21:50 | Link

Rozsos Annamária
és a folyosói falon függők

Ráijeszthetnék a kis sárgaságra egy jól irányzott besértődéssel, amiért a csodás ajándékom nem érdemelte ki nála az aranyérmet. De a születésnapjára való tekintettel ettől most eltekintek és inkább a maradék tortára tekintek, hogy a tekintélyem ne csorbuljon.... oké, befejeztem.
- Hát ha már így kínálod, kipróbálom, villával is ilyen jó-e. - dünnyögöm, még éppen az utolsó falatot nyelve lefelé, de már nyújtom a tányéromat az újabb adagért, és szalvéta helyett szórakozottan a lány egyik csodás rajzát markolom fel. De mielőtt az arcomhoz emelném, észreveszem ezt. Mondjuk olyan szempontból már késő, hogy az ujjaimtól tiszta csoki lett.
- Bocs. - kérem elnézését ékesszólóan.
- Mik ezek különben? - érdeklődöm az alkotásai felől, amiket most így jobban megnézve, talán még jót is tesz nekik az én barna ujjlenyomatom rajtuk. Abból a színből úgyis kevesebbet használt. Viszont ettől még mindig csupa maszat vagyok. Egy nagyon idétlen mozdulattal, két ujjal fogva előveszem a pálcám és egy hasonlóan idétlen suhintás után már csillogok-villogok is. Ám remélem, ez nem tart sokáig, hiszen már kapom az új vércukorszint emelő csokibombát. Ugye kapom?
- Szóval tizenhét. Az nem rossz. - huppanok vissza mellé.
- Vártad? - kérdezem, nagy komolyan összevont szemöldökkel, mintha valami tudományos felmérést végeznék. Bár végülis én mindig azt teszem. Minden esetre a csitrik egy része odavan, hogy már végre nagy és erős felnőtt lehessen és csinálhasson mindenféle korhatáros dolgot, míg mások a hátuk közepére sem kívánják, vagy éppen teljesen hidegen hagyja őket.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. június 30. 16:46 | Link

Rothman Anton

 - Ó, semmi baj. - legyint elnézően a villájával, amiről szerencsére előtte leette a süteményt, mondjuk így meg nem túl elegáns beszélni, de már mindegy. - Csak kriksz-krakszok. Elütöttem velük az időt két tortakínálás között. - azért ez elég sokat elmond a kis navinésről, nem, hogy úgy képzeli el sok idő eltöltését, hogy rajzol, mint a kisgyerekek. És azt is, amit a gyerekek szoktak, azaz házacskát jobb oldalán fával, bal oldalán meg virágoskertet kerítéssel, ami után tó van, és ha nagyon kreatív kedvében van, még kacsát is rajzol bele. Nap, felhők, egyvonalas madarak elszállóban. Ez valami univerzális dolog lehet. Sose tudott mást, és nem is nagyon akart. Illetve nem is, egyszer az iskolában produkált egy egész elfogadható ceruzarajzot egy váza napraforgóról. A rajzolás - sem - az erős oldala.

 - Hát persze. - néz a másikra lelkesen és értetlenül; hát ki nem várja, hogy végre nagykorú legyen, nem? Elméletben most már azt csinálhatsz, amit nem szégyellsz; a gyakorlatban persze nem változik semmi, iskola van még évekig, a szülei tartanak el, a nyári szünetekben be kell segítened a házimunkában; na de már teljes joggal durcázhatsz a nevelőtanároknak, hogy te ugyan azt már nem, te már nagykorú vagy, neked nem parancsolgathatnak. Elmehetsz inni, amit nem kifejezetten akarsz, de ez egy elég erős nyomás a korabelieken, mondván, ha már lehet, akkor illik is nem elfogadni többet a gyerekpezsgőt; pedig az sokkal finomabb. A szabadság látszata a tizenhét év - azzal a furcsa megkötéssel, hogy ha hazamegy a nyári szünetre, ott még mindig kiskorúnak számít. Valljuk be, az sokkal kényelmesebb és egyszerűbb.

 - Mindenki örül, ha végre nagykorú lehet. - nyilatkoztatja ki jókora naivitással, és nekikezd a tejszínhabnak, amibe egész nap szeretet volna diszkréten belemászni. - Ezek a manók nagyon ügyesek. Meg aranyosak is. Csak kérni kellett, és lám, itt az eddigi legjobb tortám. - rendes, igazi tejszínhabbal!! - Mit lehet adni nekik, amivel nem sértem meg őket? Úgy egyáltalán, milyen köszönőajándékot lehet adni egy manónak? - mégse süthet nekik süteményt, körberöhögik. Nagyon udvariasan, kétsége sincs, de körberöhögnék.

Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2016. július 2. 19:28 | Link

Rozsos Annamária

Csalódott vagyok. Mélységesen csalódott. Minden elképzelésem dugába dőlt. Minden számításom falsnak bizonyult. A csokitorta ugyanis villával is pontosan ugyanolyan finom, mint kézből majszolva. Se nem rosszabb, se nem jobb. Na nem baj. Ez a csalódottság nem szegi kedvem. Tömöm magamba tovább. Mivel pedig a lány meggyőzött arról, hogy nem haragszik, amiért a műalkotásival törölköztem, így továbbra is azt használom szalvétának, amit az előbb már összemaszatoltam. Egyáltalán nem kár érte.
- Ez nem igaz, de nem baj. - legyintek, szintén a villámmal.
- Ha örülsz, az a te dolgod. Az én lányom nem fog neki örülni. Gondoskodom róla. - adom elő itt a kemény, zsarnok apát, aki az ő kis hercegnőjét semmi esetre sem engedi majd jöttment szőke hercegekkel meg fehér lovakkal lófrálni, hiába engedi meg a törvény ezt is a sok más mocsokság mellett. Az igazság persze az, hogy egyetlen dolog érdekel: az, hogy ő boldog legyen. De pszt! Ez titok.
- Tényleg, ismered őt? Tudod, ugyanolyan, mint te. - emlékeztetem az első találkozásunkra, amikor azért rikácsoltam utána, mert a gyerekemnek hittem. Azóta már a második vagy hanyadik évét tölti itt a tanodában.
- Kémkednél nekem utána? - vetem fel egy szájtörlést követően, amolyan mellékesen, hátha simán igent mond nekem, és máris volna egy remekbe szabott téglám az iskolában. A kis navinésnél tökéletesebbet nem is találhatnék, hiszen egyáltalán nem kelti fel senki figyelmét. Még egy halom csokitortával is alig.
Apropó csokitorta: amint a szülinapos előáll ezzel az ajándékot a manóknak őrültséggel, félrenyelem a süteményt és fuldokolva köhögök pár morzsát a kezembe. Még a szemem is könnybe lábad.
- Eszedbe se jusson... - ragadom meg a lány karját, mintha az élete múlna azon, amit mondok. A drámai pillanatot fokozandó a hangom még elég elhaló és érdes az iménti köhögéstől, ennél fogva igazán vészjósló. De ez tényleg nem játék. Ha valóban ilyen hálás annak a manónak, vagy levegőnek nézi, vagy belerúg párat, vagy kihasználja és rendel még tőle ezt meg azt, azonban egy túlcsorduló köszönöm vagy egy ajándékot biztosan kikészítené szerencsétlent.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. július 3. 10:08 | Link

Rothman Anton

Kicsit megütközve néz a másikra; hát mi az hogy már így kordában tartja a gyerekét, hát mégis mi folyik itt. Azért kis késéssel leesik neki, hogy ezt csak viccből mondták, de az ember sose tudhassa. Mindenesetre, neki ilyen gondjai nincsenek; baromi messze lakik az otthonától, és még mindig nem biztos benne, hogy ez jó vagy sem.

 - Öhm.. igen? - hm, ugyanolyan, mint ő. Hm, ez sokat segített, de tényleg. Csak bűbájtanon hat barna kislányka van vele egy teremben, igaz, egyik se olyan szerencsétlen, mint ő. Hiába jár ide négy éve, te jó ég, egyszerűen annyira sokan vannak, és többségében annyira nem érdeklik a többiek, hogy a diákok nagyobb részét arcról se ismerné fel. Esetleg valami furcsább cipőről talán, de az meg nem mindig vethető be. - Nem. - rázza meg a fejét határozottan, pedig most tudja is,hogy ezt nem kell komolyan venni, szóval picit mosolyog is hozzá.

 - Mi... - néz összezavarodva a másik drámai nagyjelenetére, ami, jó nagyjelenethez méltóan, a semmiből jött. Kicsit túljátssza, fut át az agyán, és maga lepődik meg ezen a legjobban. - Majd kitalálok nekik valamit. Ha mást nem, rajzolok majd valamit. - igyekszik nagyon komoly képet vágni erre a gondolatra, mert igazából ez a tökéletes ajándék a manóknak. Kézzel készített, míg rajzolták, rájuk gondoltak; elég értéktelen is, de szívből jön; és ronda, mint az állat, amolyan passzív-agresszív ajándék, mint maga a kis navinés.
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2016. július 3. 20:55 | Link

Rozsos Annamária

Elvileg az én sarjam is messze van tőlem az év nagy részében. Ezelőtt azért volt így, hiszen a jó édes anyjával él, most meg már bagolyköves, úgyhogy ezeket a folyosókat és padokat koptatja. Ennek ellenére folyton a nyakába lihegek. Legalábbis egyesek szerint. Különben viszont csak pár hetente esz erre a fene, amikoris találok valami ürügyet a környéken koslatásra. Most például a minisztériumi kollégák néhányának meglátogatását. Ha meg már itt vagyok, mindig ránézek a lányomra.
Pedig nem vicceltem. Komolyan fel akartam bérelni a szülinapost, hogy kémkedjen Hanna után. Amit persze sokkal kevésbé teszek azért, hogy a kis tinédzser életébe vájkáljak, mint inkább, hogy bosszantsam kicsit és figyeljem, hogyan reagál. Hogy tényleg képes vagyok-e még a saját véremen is kísérletezni? Ó, még szép.
Hát nem hallgat rám a navinés semmiben. Mindenről azt hiszi, hogy a bolondját járatom vele. Mindegy, majd tanul a maga karán. A manóknak pedig komolyan veszélyes kedveskedni. Ha nem csinálsz semmit, abból nem lehet baj. De majd rájön magától. Vagy nem.
- Ez jó volt. - adom vissza neki az üres tányéromat.
- Igazán lehetne gyakrabban szülinapod. - vélekedek eképpen, miközben alaposan megtörölközöm a rajzok és valós szalvéták hadával. Bár még így se tökéletes. Úgyhogy megint előveszem a pálcámat és azzal megoldom a továbbiakat. Mégse csokoládéban úszva térjek vissza a parancsnokságra. Hiszen még odamegyek, természetesen. Munkamániás vagyok. Ez van.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. július 8. 00:35 | Link

Rothman Anton

 - Igen, szerintem is. - bólogat lustán és elégedetten, amolyan igazi jóllakott napközis módjára, mert az utolsó krémfoszlányokat szedegeti össze a villájáról, és a torta valóban jó volt; túl jó ahhoz, hogy a következő ilyet csak egy év múlva kapja meg. Persze, akármikor kérhet a manóktól egy újabb tortát, és valószínűleg meg is kísérti majd a lehetőség minden második napon, de úgy van annak súlya, ha tényleg csak a születésnapján puszil be egy jó étcsokis süteménykölteményt.

Nagyobb érdeklődés nélkül figyeli, ahogy teljesen kényelmesen szalvétának használják a rajzait, és kénytelen megállapítani, hogy az elmaszatolt barna nyomok csak javítanak az összképen. Kicsit így olyanok, mint a félbehajtott és összenyomott papíron a festékpacák; amorfak meg absztraktak, de kis képzelőerővel bele lehet látni egy foltos lepkét. Vagy egy foltos kecskét (x). A csokinyomok nélkül amúgy csak szimplán sok színes ízék voltak minden lehetőség nélkül.

 - Akkor ezzel is végeztem. - jegyzi meg magának, miközben felkászálódik, és kelletlenül pakolni kezdi a kis tányérkáit, villáit, üres tortapapírját, papírgalacsinná feljavított rajzait. - Lesz ilyen jövőre is. Azt hiszem. - vagy a népnapján, gondolkozik el egy pillanatra, mert a jó csokitorta vonzása elég erős.

 - További szép napot. - búcsúzik el aztán a tanártól, akár az, akár nem, és elindul a nap következő állomása felé. Most a klubhelyiségben tervez kicsikarni magának egy csomó üres jókívánságot mindenféle muffin meg pogácsa közreműködésével, mert ilyen gazdag az ő társasági élete.

Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint