36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 16. 20:57 | Link

Choi Min Jong


Eltelt már jó néhány hónap, amikor a Rellonos újdonsült ismerősével jókat mókázott az átmeneti szállásukon, avagy kidekorálták a mosdót a másik iskolában. Akkor Choi megígérte Rachel-nek, hogy megrajzolja neki a lábára a kívánt sárkányos tetoválását és azt is megemlítette, hogy nagy valószínűséggel a Bagolykő Mágustanoda diákja lesz. A hírek szerint ez sikerült is neki, ráadásul a Levitások prefektusa lett, szóval nagyon tudhatott valamit, ha már most ilyen nagyszerű sikereket ért el az elején. A lány bagolyban üzent neki, hogy találkozzanak a Harsogó portrék folyosóján, hogy egyeztessenek a tetoválással kapcsolatban, mivel az előző helyen már nem sikerült nekik egyeztetni.
~ Remélem, hogy eljön a megbeszélt helyre. Jó lenne, valami őrültséget is csinálni vele, mert a mosdó dekorálást is élveztem! Igaz ijesztően indult az egész, révén, hogy az elején nem szólalt meg, csak magával ragadt, de aztán később kiderült, hogy jó fej srác! ~ -gondolta magában Rach, miközben várt a fiúra a folyosón. Fekete nadrágot, fekete cipőt, világoskék blúzt viselt, haját pedig kiengedve hagyta.
- Ó, Matilda! Miért kísértesz még? Miért nem hagysz már magamra?! Mondtam már neked, hogy nem akarlak többé látni! Hagyj végre békén!
- Jaj, Bence! Hogy mondhatsz nekem ilyet? Hisz tudod jól, hogy nélkülem sehol sem tartanál! Nekem köszönhetsz mindent! Ugye nem felejtetted el az egyezségünket? Egyébként is, minket már az egész élet összeköt, úgyse szabadulhatsz tőlem!
Rachel ezt a felemelő párbeszédet hallgathatta, amíg türelmesen várt a fiúra, nem szeretett volna belefolyni a társalgásba, hiszen nem az ő dolga volt, hogy mit beszél egymással a kedves páros, másrészt nem is érdekelte annyira, hogy belefolyjon a dolgaikba, inkább arra koncentrált, hogy kibírja addig visszadumálás nélkül, amíg megérkezik Choi.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. április 16. 20:58
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 16. 21:17 | Link

Rachel

Meglepett a bagoly, de eszembe sem volt kihagyni a lehetőséget, hogy megint találkozzak Rachellel. Igaz először nem értettem pontosan, hogy ki is ő, meg mit is akar, de hamar beugrott, mert nem mindennap dekorálok mosdókat csinos lányok, kellemes társaságában. Szóval miután tisztáztam magamban, hogy ki ő, el is indultam a levélben említett helyre.
A gondot csak az okozza, hogy ez a kastély nagyon nagy, új vagyok, és persze bármikor el tudok tévedni. Jó pár alkalommal kell útbaigazítást kérnem, és egyértelmű, hogy nem vagyok a prefektusok gyöngye ebből a szempontból - sok másból sem, Rachellel való első találkozásom a jó példa erre - de azért igyekszem titkolni a helyzetet. Ami sokat segít, hogy a festmények az említett folyosón valóban hangosak, így az utolsó néhány sarkon már csak a hangokat kell követnem. Mennék gyorsabban is, de a felügyelők miatt nem kockáztatok. Eddig békén hagytak, ezután se szeretném ha zaklatnának.
Én még iskolai egyenruhában és talárban vagyok, de ahogy nézem Rachelnek már volt ideje átöltözni... Na igen, a kastélyban lakásnak is megvannak az előnyei. De én nagyon kedvelem a lakásomat is a faluban.
- Szia! - köszönök rá a lányra, próbálva túl harsogni a vitázó portrékat. - Csendesebb hely nem volt? - kérdezem vigyorogva, bár ennek a zajnak is meg van a maga előnye... Kihallgatni biztos csak nehezen tudnak minket. Persze használhatnunk valami bűbájt is, hogy kizárjuk a sok felesleges zajt, de a helyzet az, hogy a változatosság kedvéért fogalmam sincs, hova tettem a pálcámat.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 16. 21:53 | Link

Choi Min Jong


- Szia! Örülök, hogy végül eljöttél! -köszöntötte Rach a fiút nagy lelkesedéssel, majd hozzátette:
- Öhm, nem találtam, tudod még ez a legjobb hely megbeszélések gyanánt!
- Ó Márta! Miért nem szeretsz már? Mit ártottam neked? Ugye visszafogadsz kegyeidbe? Én még mindig szeretlek téged!
- Hagyj már békén Áron! Megmondtam már neked világosan, hogy mást szeretek! Nem foglak visszafogadni, térj már észhez és hagyj békén!
- De jó, látod ezt kell folyamatosan hallgatnom! A szerelmi drámákat! -mondta oda a fiúnak, hiszen már a feje tele volt ezekkel a csodálatos történetekkel...már nagyon unta az egészet és várta, hogy megérkezzen a partnere és felszabadítsa ebből a kegyetlen helyzetből.
- Ugye tudod, hogy miért vagy itt? Ígértél nekem valamit! -mondta élcesen a szemeit forgatva, miközben Choi-ra nézett.
- Gratulálok a prefektusághoz! -említette meg neki kedvesen a Rellonos, mert valóban büszke volt rá, hogy mióta itt van, ilyen szép eredményt ért el, de remélte, hogy nem szállt a fejébe a dicsőség és kapható lesz még egy kis rosszalkodásra, vagy csínytevésre a közeljövőben, hiszen megőrizhetné még magából azt a részét, amit a másik suliban ott hagyott a mosdóban. Remélte, hogy nem szállt el vele a ló, amikor kinevezték prefektusnak, mert úgy ismerete meg őt, hogy egy belevaló, vagány srác, aki nem fél megtenni semmit sem és egyáltalán nem tart a következményektől. Persze azt tudta, hogy ez a poszt következményekkel és felelősséggel jár, de azért azt remélte, hogy megőrzi majd régebbi énje egy darabkáját és mit sem törődve a dolgokkal belemegy egy újabb őrültségbe, bár ezt előre nem láthatta, szóval minden leendő következmény a fiún múlott.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. április 17. 07:49
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 16. 23:08 | Link

Rámosolygok a lányra aztán szétnézek, melyik portrék élnek szerelmi életet. Nem szeretem az ilyen vitákat, na meg ez a fajta civakodás rossz emlékeket idéz fel bennem. Próbálok hát inkább Rachelre figyelni, és arra, hogy mit is mond. Hegyezni kell ám rendesen a fülem, de szerencsére megértek mindent.
- Te választottad ezt a helyet... - jegyzem meg felhúzott szemöldökkel. Nem hiszem, hogy bárki kényszerítette, hogy itt várjon rám. De végül is mindegy. Vagyis majdnem. Semmi kedvem őket hallgatni - Nem tudsz valami varázsigét, amivel kizárhatnánk a vitájukat? - kérdezem reménykedve. Ha nem, hát az sem baj. Egyszerűen megfogom a kezét és a folyosó egy másik részére húzom, ahol kevésbé vészes a helyzet. Persze itt is van vita bőven, de érezhetően jobban szeretnék maguknak megtartani a felek, hogy mi is a pontos probléma, így jóval halkabban teszik, mint azok korábban.
- Öööö... tényleg? - nézek rá meglepetten. Aztán elgondolkozom, miről is beszélhet. - Ah...! Valamit rajzolni... - mondom megvilágosodva, bár az igazság az, hogy nem emlékszem pontosan mit meg miért, de ha olyan fontos majd megmondja újra.
- Áh! Hülyeség! - intem le a prefektusággal kapcsolatban. Tökre nem érdemlem meg. Tudom, hogy Lin csak azért bízott meg ezzel, mert idősebb vagyok mint a többség, na meg mert jó szomszédok vagyunk. Más ötletem legalábbis nincs a dologra. De nemet meg nem mertem mondani. Be szeretném végre fejezni az iskolát és többet tanulni a művészetekről, szóval ez a legkevesebb. Bár így belegondolva, emlékszem, annak idején féltékeny voltam Beckyre, hogy ő prefektus lett én meg nem. S talán emiatt sem hittem el Carolnak, hogy Teo bá mellém állt volna. De ez megint olyasmi, amin nem kéne agyalnom.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 16. 23:45 | Link

Choi Min Jong


- Igen, én választottam! -felelte a fiúnak, aki abban a pillanatban továbbhúzta, mielőtt megszólalhatott volna.
- Jó lenne, de én csak egy számot ismerek, ami továbbsegítene minket,
ezt dúdolva még mindig jobb mint a portrékat hallgatni:

https://www.youtube.com/watch?v=31tiWX-8bdc
- Hülyeség? -kérdezett vissza Rach, mert nem gondolta volna, hogy a srác nem gondolta komolyan  a prefektusi kötelességeit. Bár ha jobban belegondolt, akkor rájöhetett arra, hogy nem lesz már olyan komoly követője a sok lazaságban, amiben idáig részt vett, hiszen, idáig nagyon laza volt.
- Szóval most, hogy prefektus lettél, akkor minden kötetlenségnek vége van? -érdeklődött a lány szomorúan, majd hozzátette:
- Tudod tartozol nekem még egy tetoválással, méghozzá a lábamon egy sárkánnyal, ugye nem felejtetted el? -kérdezte Rach érdeklődve, mert nagyon izgult, hogy vajon a fiú tartja -e az ígéretét, vagy sem.
- Egyébként hogy érzed magad az iskola falai között? Remélem, hogy megtaláltad a számításaidat! -tette hozzá a lány.
- Na még ilyet! Ne mondd, hogy nem szeretsz! Tudom jól, hogy nagyon odavagy értem!
- A fenéket! Hagyj már békén! Nem érzek már irántad semmit! Felejts el légy szíves! Idővel majd találsz magadnak mást!
- Ó igen! Ez aztán az igazi szerelmi élet! Nagyon örülök neki, hogy ezt hallgathatom egész délután! Elegem van ebből! -mondta határozottan legyintve, mert már nagyon unta az egész szövegelést, elege volt ezekből a különleges megjegyzésekből és ezt nem félt  a környezete tudtára adni.

Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. április 17. 07:50
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 17. 00:30 | Link

Egyszerűen muszáj arrébb húzni, hát nem lehet ilyen lármában normálisan beszélgetni. Nem is értem, miért itt akart találkozni. Ez valami fura női logika lehet. Mindenesetre sikerül egy csendesebb folyosó szakaszra érni, és így azt is megtudom, hogy varázsolni nem tud, énekelni viszont igen.
- Wow... oké... ez ha elég hangosan énekelsz, akkor jó lesz - vigyorgok rá, és elismerően bólogatok, mert a dal egész jó, s ha már nem varázsol tényleg az az egyetlen dolog, ami tehet, hogy jó hangosan énekel.
Ha tudom, hogy a prefiségről akar beszélni... hát lehet kihagyom. Nem a kedvenc témám. Ezért is inteném le, de azt hiszem félre ért egy kicsit.
- Öhm... gondolom igent kéne mondanom... - húzom el a számat egy pillanatra a feltételezésén, aztán körbe nézek, s bár nem látok senkit sem, mégis közelebb hajolok a lányhoz, hogy a fülébe súghassam - ... de az igazság az, hogy az volt hülyeség, hogy engem választottak erre a posztra...
Aztán visszahúzódom és rákacsintok, hogy értse, eszembe sincs másképp viselkedni. Bár az itteni mosdók nem szorulnak festésre, azért van pár dolog, amit el tudnék képzelni... Csak ugye a felügyelők... Na de egyszer csak elmennek ők is.
Ami pedig a sárkányos tetoválást illeti... Próbálok úgy csinálni, mint aki emlékszik, de hát nem az volt a közösművészetünk csúcsa, amikor ezt ecseteltük és hát le is kellett lépnem, mielőtt rajta kaptak volna, így nem csoda, ha ez kicsit kiesett.
- Ah... jó, hogy emlékeztetsz - felelem végül a köztes utat választva - Amúgy miért szeretnél tetoválást, és miért pont a vádlidra? Miért pont sárkányt?
Érdeklődöm és kíváncsian várom a választ, ha már én vagyok az előrajzoló. Mondjuk, szerintem, egy tetováló szalonban jobbat készítenének neki, de ezen nem fog múlni. Ha pedig nem akar, nem kell válaszoljon. Én szimplán csak kíváncsi vagyok, mert bár több lyuk van a fülemben, mint bárkinek akivel eddig találkoztam errefelé, meg a nyelvem is át van szúrva, arra sosem gondoltam még, hogy tetoválást varrassak magamra. Az iskola pedig... Megint egy olyan téma, amire elhúzom a szám.
- Nem egészen olyan, mint vártam... De valamit valamiért - vonom meg a vállam a tömör válaszom után és bízom benne, hogy ért ennyiből és nem várja, hogy sokat meséljek. Mert bár rettentően élvezek sok mindent, és igyekszem örülni, hogy előbb-utóbb azt is tanulhatok majd, amit tényleg szeretnék, most hogy hullafáradt vagyok nehezebb a derűs oldalát látni a dolognak. Na meg az újból felhangzó mondatfoszlányok sem tesznek jót a kedvemnek.
- És ha nem akar mást? - kérdezem csendesen, a mellettem álló lány valószínűleg nem is hallja, hiszen ő maga is megjegyzést tesz az elhangzottakra, aztán megrázom a fejem. - Mi lenne ha keresnénk egy nyugodtabb helyet? - fordulok Rachel felé, s kérve pillantok rá. Szerintem mindkettőnknek jobb lenne.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 17. 11:21 | Link

Choi Min Jong



- Uhh, szörnyű hangom van, úgyhogy inkább befogom a szájukat ezeknek a folyamatosan trécselő festményeknek:
- Silencio! -mondta ki hangosan, határozott a némító bűbájt, miközben a pálcáját a pletykás nép felé irányította és végre elérte azt, hogy csend legyen a folyosón. A portréknak ez nem igazán tetszett, de nem tudtak mit csinálni, más elfoglaltság után kellett nézniük beszélgetés helyett.
- Azt hiszem, hogy ezután nem ártana rájuk szórni egy kis felejtés átkot, mert tuti, hogy be fognak árulni minket a prefektusoknak vagy a tanároknak. -fordult a fiúhoz, mikor végzett a varázslattal. Jól tudott bánni a pálcával aranyvérű családja révén, de ritkán élt ezzel, jobban szerette úgy megoldani a dolgokat, hogy legyen bennük kellő kihívás.
- Ez vicces igen, hogy téged választottak erre a posztra, ne feledkezz meg magadról azért sose és légy mindig olyan, amilyen voltál, ne add fel a másik énedet, unalmas folyton jónak lenni. -válaszolta a Rellonos a srácnak, mert nem szerette volna, hogy esetleg elszaladjon majd vele a ló és megfeledkezzen magáról, bár erre kicsi volt az esély, de nem zárta ki ennek a lehetőségét sem a későbbiek folyamán.
- Azért szeretnék a lábamra, mert ott jól néz ki és pont akkorára gondoltam, ami átéri a bokámat, mivel Rellonos vagyok így a sárkányra esett a választásom, és régebben is ilyet szerettem volna csináltatni, mert számomra sok mindent szimbolizál az a lény. -válaszolta Rachel, majd a végén sóhajtott egy nagyot, remélte, hogy teljes körű magyarázatot adott a fiúnak a tervezett tetoválásával kapcsolatban, de szívesen megválaszolta volna még az esetleges további kérdéseket.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. április 17. 16:29
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. május 29. 17:29 | Link

Rachel

- Nekem nem tűnt szörnyűnek. De hát te még nem hallottad az öcsémet, amikor zuhanyozik - nevetem el magam, mert valóban nem volt rossz, amit dúdolt, és szegény Kwonhoz képest mindenkinek aranyhangja van. De a Silencio sem rossz ötlet, sőt, így hogy tökéletesen hajtja végre kiváló megoldásnak bizonyul. Mondjuk, így titkokat nem tudunk megbeszélni, de talán nem is azt akar.
- Ez esetben nem kell sokat keresgélniük, hogy beáruljanak, máris itt van egy prefi... De egyébként nem hiszem, hogy bárkit zavar, ha kicsit csendben vannak - ha meg mégis, nos vállalom a következményeket. De igazán nem teszünk kárt egyetlen műben sem, és feltételezem, hogy később a hangjukat is visszaadja majd nekik Rachel.
Azt gondolnám, hogy a tény, hogy itt vagyok, hogy vigyorogva figyeltem, ahogy elnémítja a portrékat bizonyíték lenne, hogy én nem a jó prefik közé tartozom és hogy nem jó embert választottak erre a posztra, de rá kell jönnöm, hogy ő sem ismer még eléggé. Még akkor sem, ha kipingáltunk egy mosdót már együtt.
Felhúzom a szemöldököm és úgy nézek rá.
- Sosem voltam jó - feleltem még szélesebben vigyorogva. Igaz, mindez nézőpont kérdése. De a közvélemény mindig az volt, hogy egy rosszcsont vagyok, és bár sokat csillapodott a bennem levő kalandvágy, kizárt, hogy valaha is eltűnjön. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy ezt itt és most kell megbeszélnem vele, így inkább a tetoválása felől kérdezem. Nekem fura a válasza, de semmivel sem furább, mint amit én adnék, ha a piercingjeimről kérdeznének, így csak bólintok.
- Értem. Van nálad papír meg ceruza? - kérdezem, mert ha esetleg ő felkészült, akkor neki is állhatok már most megrajzolni a kért sárkányt.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. június 4. 15:07 | Link

Choi Min Jong


- Akkor jó. Megnyugtató, hogy létezik még nálam is borzalmasabb hangú egyén. - felelte kuncogva Rach, miközben arra gondolt, hogy a húga valóban szerencsés, mert neki szép hangja van, cserébe nem szeret énekelni.
- Oh, ez igaz, örülök, hogy nem vagy az a vaskalapos prefektus. Szerintem sokan hálásak lennének érte, ha nem kéne hallgatniuk ezt az állandó jellegű duruzsolást és hangzavart, amikor épp erre járnak. - válaszolta a Rellonos, hiszen máris jobban érezte magát, hogy végre csend volt körülötte, mert már nagyon zavaró volt az örökös szószátyárság.
- Nos, azt hiszem, ebben hasonlítunk. - tette hozzá röviden Rachel, amikor Choi kijelentette, hogy igazából sosem volt jó. Egyelőre nem állt szándékában megemlíteni neki az éjszakai kihágásait és a seprűs kalandját, ami majdnem balesettel végződött vagy akár rosszabb is lehetett volna, mert nem akarta, hogy bajba kerüljön emiatt, hiszen mégiscsak egy prefektussal társalgott. Igaz, hogy azért belegondolt abba, hogy nagy valószínűséggel nem árulta volna be őt a fiú, mivel a mosdót is együtt dekorálták ki, de azért egyelőre jobbnak látta, ha hallgat erről, később pedig bármikor elmesélheti neki, ha jobban megismeri, szóval lesz még rá bőven alkalma.
A festményeknek láthatóan nem tetszett, hogy csöndben kell maradniuk, mert megvető és haragos pillantásokat küldtek a lány felé, de Rach mit sem foglalkozva velük tovább csevegett:
- Igen, itt van a zsebemben! - válaszolta a zöldike, majd előhúzta a kissé gyűrött papírfecnijét és egy miniatűr íróalkalmatosságot is mellékelt hozzá, amiket aztán átadott a srácnak, hogy elkezdhesse megrajzolni a kívánt sárkányos tetoválását.
- Aztán szép legyen ám! - közölte vigyorogva, majd a fiúra emelte a tekintetét, és várta, hogy megszülessen a nagy alkotás.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. június 27. 13:28 | Link

Rachel

Nevetek a válaszán, aztán lezártnak is tekinthetjük az éneklős témát. A portrékat is elhallgattatja, így nyugodtan beszélgethetünk.
- Egész biztos sokan vannak - mondom ismét nevetve. Az meg már más kérdés, hogy az újabb téma miatt, lehet jobb lenne mégis csak, ha hangoskodnának, mert ha bárki erre jár, és meghallja, hogy nem vagyunk a legjobbak, akkor bajba is kerülhetünk. Megint más kérdés, hogy minden bizonnyal ki tudnám magyarázni a dolgok, de jobb szeretem, ha nem kell ilyen módszereket alkalmazni. Egy ideje amúgy is fontosabb az őszinteség nekem, mint a kihágások következményei elől való menekülés, azonban vannak még helyzetek, amikor mégis ez utóbbi kerül előtérbe és nem az igazmondás. Nem vagyok szent. Pedig próbálok javulni. Belátom, hogy a sok apró füllentés, amit életem során felhoztam, nem volt szép dolog, s talán pont emiatt kaptam akkor pofont a sorstól amekkorát. De a berögzült szokásokat akkor is nehéz levetkőzni.
Az ő kihágásait nem ismerem, és nem is kérdezek rá. Ha akar beszélni róla, majd elmondja. Engem viszont inkább érdekel, hogy miért is hívott ide. Mert lássuk be, ez azért egy elég fura találka hely. A helyszínválasztást a válasz után sem értem, de egyáltalán nem zavar. Sőt! Miután kiderül, hogy van nála papír és ceruza is, elveszem azokat, majd kényelmesen leülök a földre.
- Pardon? - nézek rá felhúzott szemöldökkel, amikor azt mondja, hogy aztán szép legyen. Mégis mit gondol ő rólam?
- Melyik lábadra szeretnéd? Pontosan hova? Mekkorát? - kérdezgetek tovább, aztán ha megkapom a válaszokat, akkor olyasmit, teszek, amit esetleg furcsállhat.
- Ülj le - kérem, majd az említett vádlira illesztem a lapot, ha kell feltűrve a nadrágot, aztán hasra fekszem és úgy nézem egy darabig a lábát, próbálva ráképzelni a sárkányt.
- Van speciális kívánságod a sárkány kapcsán? Norvég tarajos, mennydörgő, kínai...? vagy inkább valami mítikus? - faggatom tovább, épp csak felpillantva rá.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. június 30. 21:06 | Link

Choi Min Jong


- Szépet! Na jó, biztosan tetszeni fog! - felelte mosolyogva a lány, majd elnevette magát, hiszen maga az egész helyzet nagyon muris volt.
- Nos, a jobb lábamra szeretném oldalra, a térdem és a vádlim közé, de a vége tekeredjen a vádlimra, szóval öhm...érted! - próbálta elmagyarázni Rach a kívánságát, igaz régebben ezt említette, így remélte, hogy a srác fel tudja idézni valamennyire, hogy mire is gondolt pontosan.
- Tehát a jobb lábszáram alsó oldalára. - ismételte meg rövidebben a Rellonos, és közben kicsit mosolygott is magán, hogy ilyen nehezen tudja kinyögni, mit is akar.
A zöldike helyet foglalt Choi előtt a földön, és karjával átkarolta a térdét, közben pedig a fiúra nézett, aki a vádlijára illesztette a lapot, aztán hasra feküdt és látta, hogy nagyon elgondolkodott. Gyanította, hogy azon tűnődik, mit hozhat ki ebből az egészből, és valószínűleg próbálta elképzelni, hogy milyen sárkány illene rá.
- Különösebb speciális kívánságom nincs, de szeretném, ha fekete színű lenne és nonfiguratív. Nem igazán szeretem a színes tetoválásokat, illetve csak néhány tetszik azokból, de a sárkány ne legyen az! Kb. ennyi az elképzelésem, ha gondolod, akkor készíthetsz több fajtáról is vázlatot, aztán majd meglátjuk. - válaszolta Rach, miközben kicsit aggódóbb hangnemre váltott, remélte, hogy Choi megérti, hogy mit akar pontosan, mert idáig eléggé úgy tűnt, hogy csupa halandzsa, amit összehord neki. Kicsit hülyén érezte magát emiatt, de próbálta nem kimutatni ezt, belegondolt abba, hogyha valamit nem ért a srác, akkor majd úgyis visszakérdez. Általában nem esett nehezére kifejeznie magát, de most egy olyan helyzetben volt, hogy ő maga sem tudta, mit akar pontosan, mármint, hogy milyen sárkányt, ezért is bízott abban, hogy Choi egy olyan rajzzal lepi majd meg, ami neki is elnyeri a tetszését és utána már csak a megvalósítás van hátra.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 19:32 | Link

Rachel

- Ccöh! - horkanok fel mosolyogva, mert hát nem sokra megyek a "szépet" szóval. Ahogy a további magyarázattal se... - Nem... de őőő... Megoldjuk...
Mert tényleg nem értem, hogy a vádlija fölé és a térde alá, hogy mehetne. Eddig abban a hitben éltem, hogy a vádli van közvetlen a térdhajlat alatt, de lehet rosszul tudom.
- Jah, hogy jah! - mondom végül amikor újra elmagyarázza és végre megértem. Leül én pedig elfekszem. Képzelem milyen látványt nyújthatok. A lapot a lábára helyezem és gondolkozom, próbálom ám elképzelni a sárkányt. Nonfiguratív és fekete. Ez sem túl sok.
- Meg tudod mutatni nagyjából mettől-meddig szeretnéd? - kérdezem még mindig a lábát nézegetve. - Szép lábad van amúgy - jegyzem meg tök mellékesen és ha megmutatja hova és mekkora sárkányt szeretne azt bejelölöm a lapon, aztán elveszem a lábáról és magam elé helyezem, hogy elkezdhessek egy skiccet. Közben pedig tovább kérdezgetek.
- Szárnya legyen? Tüzet okádjon? Tekeredjen, vagy egyenesen álljon? - és még sok-sok hasonló, hogy valami konkrétabb elképzelést kapjak a lánytól, mert mégis csak az ő lábán fog virítani, nem lehet elviccelni a dolgot. Persze ha nem tetszik neki az első, rajzolhatok neki még 100 másikat, de mégis egyszerűbb lenne, ha rögtön az elején tisztáznánk a legfontosabbakat.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 17. 19:58 | Link

Choi Min Jong



A lány értette, hogy a srácnak nem sok fogalma van arról, hogy pontosan mit is akar. Igazából neki se volt teljesen pontos elképzelése róla, de azért némi ötlete már volt.
- Nos, ettől eddig szeretném! - mutatott a térde alá közvetlen oldalra a lábán, szinte a lábszára végéig. Ó köszönöm! - válaszolta kissé elpirulva, amikor Choi megjegyezte, hogy szép lába van, ezt nagy dicséretnek vette.
- Nem kell, hogy szárnya legyen... Pici tüzet okádjon és tekeredjen, a farka vége kulcsolja át a bokámat, valahogy úgy gondoltam. - próbálta magát kifejezni Rach, mivel tudta, hogy nincs egyszerű dolguk.
- Nézd, tudom, hogy nem könnyű, amit kérek tőled, de bízom a kreativitásodban. - jelentette ki kedvesen, mosolyogva a Rellonos, hiszen bízott benne, hogy a srác feltalálja magát és az elmondása alapján megrajzol valami olyasmit, ami neki is tetszeni fog. Ha pedig nem így történne, akkor türelmesen rávezetné, hogy mit is akar pontosan, mivel még rajzolhat több variánst is, szóval nincs minden veszve, csak meglesz előbb-utóbb a végeredmény.
- Ja és mint már említettem, fontos, hogy nonfiguratív legyen. - magyarázta Rachel, hiszen ezek a tetoválási minták tetszettek neki a legjobban. A szülei nem biztos, hogy örülni fognak ennek, de ez őt egyáltalán nem érdekelte. Úgy volt vele, hogyha már megvan a tetoválása, akkor már úgysem tudnak vele mit csinálni, szóval kénytelenek lesznek megbékélni legújabb testékszerével.
- Te mikor csináltattad a piercingjeidet és kivel? - érdeklődött Rachel, hiszen még nem is kérdezett rá erre a dologra, és nagyon kíváncsi volt rá.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 20:23 | Link

Rachel

Bólogatok, jelölök, így már valamivel jobban értem, hogy mit is gondol. A pirulásán mosolygok. De nem teszem szóvá.
- Nekem ne köszönd, én csak megállapítottam a tényt - Mondom neki, aztán a lapra koncentrálok. Igyekszem nagyvonalakban felvázolni egy sárkányt, majd ahogy faggatom és tisztulnak a részletek én is egyre aprólékosabb munkába váltok. Aprókat bólogatva, hogy lássa közben figyelek ám és igyekszem eleget tenni a kérésének.
- Ez igazán megtisztelő - pillantok rá fel végül épp csak egy pillanatra, megvillantva egy vidám mosolyt, aztán visszafordulok a papírhoz, és tovább rajzolgatok, immár hason fekve a folyosón. Már-már elkezdenék dudolászni, amikor feltesz egy kérdést.
- Öhm... Nem is tudom. Az első lyukat a fülembe 14 éves koromban szúrta a legjobb barátom. Totál kiakasztottam vele mindenkit... Úgyhogy jó ötletnek tűnt többet is csinálni. - Mesélem lazán, és el-elmosolyodva az emléken, még ha most kicsit keserűnek is tűnik a dolog.
- Az utolsót egy muglival lövettem, amikor eltanácsoltak a Szöuli Varázslóképzőből. Szimpla dacból - a köztes 3-4-ről meg tényleg nem tudom már. Nem is volt olyan fontos. Bár tudom sokan különösebb jelentőséget nyilvánítanak ezeknek a dolgoknak, nekem csak annyi szerepe volt, hogy "menő" és "kikészíti" az ősöket otthon.
- A nyelvemet pár éve lövettem a szülinapomon, részegen, szóval nem emlékszem... - zavartan megvakarom a tarkómat mert hát khm... Ciki vagy sem... De ez van - De ha emlékeznék rosszul járnának, mert vagy két hétig fel volt dagadva a nyelvem és még beszélni sem tudtam, nem hogy enni...
Elhúzom a számat. Erről amúgy nem szoktam beszélni. Ahogy arról sem, hogy naivan azt reméltem, ennyivel visszaszerezhetek egy lányt. Néha tök idiótának érzem magam. De azért nem bántam meg. Emlékeztet rá, hogy ne kövesem el még egyszer ugyanazt a hibát.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 17. 20:39 | Link

Choi Min Jong



Choi nagyon tárgyilagos volt, de ezt a lány egyáltalán nem bánta, mert legalább nem kellett szabadkoznia a pirulása végett.
- Nos, tényleg így van, szerintem nagyon kreatív vagy, szóval szerintem megbirkózol ezzel a dologgal! - mondta biztatóan Rach, miközben a fiúra nézett, mert valóban úgy gondolta, hogy Choi-nak ez nem kihívás.
- Ó, értem. Miért tanácsoltak el, ha nem titok? - kérdezte a lány félénken, hiszen nem volt biztos benne, hogy a másik erre választ fog neki adni. Benne volt a pakliban, hogy feláll és otthagyja, vagy egyszerűen semmit sem válaszol rá, vagy kioktatja, hogy ne tegyen fel ilyen jellegű kérdéseket, esetleg őszintén felel rá.
- Wow, az jó buli lehetett! Én még nem tudom, hogy mit fogok részegen csinálni, ha esetleg eljutok odáig. Mindenesetre nem vállalok magamért felelősséget az tuti. Időnként azért ki kell rúgni a hámból, annyi biztos, csak hát ésszel, ha lehet. - mondta lelkesen a Rellonos, aki még sose itta le magát úgy, hogy képszakadás legyen, max. annyit ivott, hogy kissé spicces állapotba kerüljön, szóval még sose rúgott be igazából.
A lány remélte, hogy sose jön el az az idő, amikor olyat tesz öntudatlan állapotban, amit később még megbánhat, úgyhogy mindig figyelt arra, hogy mennyi alkoholt visz be a szervezetébe. Persze nem zárta ki, hogy a jövőben bármi megtörténhet, de idáig mindig kordában tartotta magát, ha italozásról volt szó, avagy, ha úgy érezte, hogy kissé a fejébe szállt az ital, akkor inkább megálljt parancsolt magának és nem ivott tovább.
- Én még sosem kerültem a spicces állapotból mélyebbre. - jelentette ki, bár nem tudta, hogy ez mennyire érdekli a fiút, de úgy érezte, hogy ezt még hozzá kell fűznie az előző kijelentéséhez.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 20:59 | Link

Rachel

- Köszönöm - pillantok fel rá hálásan, aztán visszafordulok a rajzoláshoz. Nem hiszem, hogy elpirulok, legalábbis nem érzem, hogy elöntené a melegség az arcom, de azért zavarba hoz. Még annak ellenére is, hogy tudom hogy jól rajzolok. Festek. Festeni jobban tudok, ez az igazság. De a rajzolás se megy rosszul. Igaz ritka, hogy így kérésre alkotok valamit, de most egészen kikapcsol.
- Túl sokat hiányoztam... - mondom vállvonogatva, aztán felpillantok rá - Vagy ha úgy tetszik, volt jobb dolgom, mint órákra járni - mondom vigyorogva, felhúzott szemöldökkel, s remélem sejti, hogy a mosdódekoráláshoz hasonló nagyon jó időtöltéseim voltak. Persze nem csak ilyesmik, de jelentős része a hiányzásaimnak hasonló okokból fakadt. Megint másik részük abból, hogy festeni mentem valahova, vagy gitároztam az út mentén, esetleg csak belemerültem az olvasásba az udvaron és nem hallottam a csengőt, ami jelezte, hogy órára kell menni. De nem megyek bele, hacsak nem kérdez rá.
- Én sem tudtam. De gondolom, nagyon vagánynak képzeltem magam - húzom el a számat, és színezgetni kezdem a megrajzolt alakzatot. - Ha ésszel csináltam volna, viszem az öcsémet magammal, de ő ahhoz túlságosan buligyilkos.
Állapítom meg keserű mosollyal s még jobban elmerülök a színezésben. Aztán ahogy kiegészíti a mondandóját, felpillantok rá, a szemeibe nézek és nagy komolyan válaszolok.
- Helyes. Ne is kerülj mélyebbre. Soha - tanácsolom a lehető legkomolyabban, aztán lepillantok a rajzomra és késznek nyilvánítom.
- Ez hogy tetszik? - kérdezem, ahogy felkönyökölök, majd felülök s felé nyújtom a papírt.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 17. 21:15 | Link

Choi Min Jong


- Ó, értem! Hát sokszor én is inkább mást csinálnék, minthogy órákra járjak... Kár, hogy ezt nem tehetem meg, de azért ha valami rendhagyóra készülsz, akkor légy szíves szólj, és jövök én is! - kacsintott rá a lány cinkosul, mivel nagyon jól érezte magát a mosdó kipingálásánál, szóval szerette volna, hogyha valami hasonlót visz véghez a srác, akkor szól neki és együtt csinálják. Igaz az ismeretségük igen furcsán indult, mert az elején Rach azt hitte, hogy egy sorozatgyilkossal vagy affélével van dolga, és mindaddig tartott a sráctól, amíg ennek az ellenkezője ki nem derült. Mindez annak volt köszönhető, hogy a fiú hevesen, gondolkodás nélkül vitte bele a dolgok közepébe mindenféle magyarázat nélkül, de ez már mind a múlté és maximum egy jót mosolyog rajta, amikor visszagondol erre az emlékre.
- Hát ha buligyilkos az öcséd, akkor nem biztos, hogy díjazta volna ezt az egészet! - válaszolta Rach somolyogva, miután gondolataiból visszatért a valóságba. Idáig nem esett szó a srác családjáról, szóval mostanáig nem is tudott róla, hogy volt egy öccse is, mivel csak a mostani találkozásuk elején említette meg Choi, hogy az öccsének is rossz az énekhangja. Nem is akarta firtatni a dolgot, ezért inkább csöndben maradt.
- Rendben, igyekszem. - felelte Choi-nak, mivel ő is egyetértett azzal, hogy a spicces állapotnál tovább menni már veszélyes móka.
A srác megrajzolta a Rellonos leendő tetoválását, ami nagyon elnyerte a lány tetszését.
- Wow, ez nagyon jó! Ügyes vagy, köszönöm! Ez tökéletes lesz! Annyi lesz csak a változtatásom, hogy a végén a bokámnál tekeredjen a vége, de az már csak apróság! - lelkendezett a lány, miközben elkönyvelte magában, hogy Choi igazán tehetséges és nem semmi teljesítmény, hogy rögtön elsőre megrajzolta azt, amire gondolt.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. július 17. 21:34
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 21:50 | Link

Rachel

- Öhm... - megköszörülöm a torkomat és kissé zavartan pislogok körbe - Tudod azóta... megkomolyodtam - mondom nem túl meggyőzően, de aztán veszek egy nagy levegőt és megpróbálom máshogy megfogalmazni - Vagyis... Rájöttem, hogy nem sok esélyem van Alapfokú Mágikus Bizonyítvány nélkül... Azzal se. De anélkül abszolút semmi... És a Művészeti képzésre mehetek, amíg az nincs meg...
Fejezem be kissé sután, elhúzott szájjal. Aztán rámosolygok.
- De persze te még fiatal vagy... Mindenesetre jobb ha bejársz az órákra. Tapasztalatból mondom - Nem hiszem, hogy valaha megfordult a fejében, hogy sokkal idősebb lennék. Hivatalosan csak egy évvel járok felette.
Kicsit talán jobb is, hogy másra terelődik a szó. Bár igazán nem vagyok az a fajta, aki ne válaszolna a legtöbb dologra őszintén. Persze más kérdés az, ha mondjuk a félvámpírság kerül szóba. Azt nem kötöm akárki orrára. Csak ha nagyon muszáj, de olyan meg tuti nincs.
- Hehe... Na igen... Ha ő velünk jön, akkor valószínűleg egyáltalán nem iszom. De nem biztos, hogy rosszul jártam volna. Néha az az érzésem, hogy ő vigyázott rám, mindig és nem fordítva. Máskor meg sajnálom, hogy nem sikerült csak egy kicsit elrontanom - vállat vonok ismét. Ez már lassan rossz szokássá válik. De valóban kettős érzéseim vannak Kwonnal kapcsolatban. Persze rengetegszer megvédtem. Mert őt aztán simán elverték volna, hogy elvegyék a pénzét, vagy a drága ruháit. Muglik ellen pedig amilyen szabálytudó sosem rántott volna pálcát.
A témát azzal zárjuk, hogy majdnem megesketem a lányt, hogy nem lesz részeg. Kedvem lenne ténylegesen megtenni, de tudom, hogy semmilyen jogom nincs hozzá. Inkább a rajzot mutatom meg neki.
- Persze... Csak így lapon... furán mutatna, ha a körbe tekeredést rajzolnám meg. De örülök ha tetszik - mosolygok rá, aztán lassan felállok. Leporolom a taláromat, aztán felsegítem őt is, ha igényli.
- Akkor végeztünk? - kérdezem próbálva, nem túl lerázósnak hangzani - Mert akkor hazamennék... - megrángatom a taláromat, hogy értse, megválnék már tőle. Na meg a boltomba is be kéne nézni... De mindez másodlagos.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 17. 22:12 | Link

Choi Min Jong


- Értem. De látod, most itt vagy és csak ez számít, hogy visszatértél az intézménybe. - válaszolta Rach komoly arccal, mert méltányolta azt, hogy Choi nem adta fel és újra a padokat koptatja, hogy elérjen valamit.
- Ó, hát nem lehet köztünk túl sok korkülönbség! - nevetett fel Rach, mikor a srác azt taglalta, hogy ő még milyen fiatal és spec. előtte az egész élet. A lány ezen jót mókázott, alig bírta abbahagyni a nevetést, de aztán leállt ezzel nagy nehezen.
- Bocs, csak nagyon muris volt, ami elhangzott a szádból az előbb! - felelte mosolyogva Rach, miközben a fiúra nézett és elkönyvelte magában, hogy biztosan túl komoly a korához képest, azért mond ilyen furcsa dolgokat.
- Érdekes kapcsolatod lehet akkor a testvéreddel. Egyrészt komolyabb nálad, másrészt azért nekem túl merevnek tűnik, szóval tanulhatna tőled egy kis lazaságot. - válaszolta Rach őszintén, ez bizony a húgára is vonatkozott, bár itt fordítva volt az egész, mert ő sokkal komolyabb volt nála, de ez nem is volt baj, mert még volt mit tanulnia a húgának tőle.
- Igen, valóban furán mutatna. Mindenesetre köszönöm, hogy megrajzoltad nekem, hamarosan meg is csináltatom. - válaszolta hálásan a lány, mert legalább most már volt nála valami, ami alapján véghez tudja vinni régi álmát.
- Igen, végeztünk, köszi a segítséget! - felelte a Rellonos, majd miután felsegítette őt Choi, elköszönt tőle és visszament a szobájába a srác rajzával, amit a naplójába tett, nehogy nyoma vesszen. Elégedettség töltötte el ezzel a találkozással kapcsolatban, hiszen végre hamarosan megvalósíthatja az álmát ezáltal.

Köszönöm a játékot!  Smiley
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint