36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. január 24. 00:53 | Link

Csermely


A Karácsony több szempontból is emlékezetes maradt most a számára. Egyrészt talán életében először törődtek vele ezen a napon és még ajándékot is kapott. Hihetetlen érzés volt, hogy ilyen egyáltalán lehetséges, hisz eddig ő a saját bőrén ezt a kedvességet és családi szeretetet nem tapasztalta és él benne a gyanú, hogy soha nem is fogja. Bár ki tudja, hogy mi lesz, ha Nina tényleg örökbe fogadja. De ezen még nem gondolkodik előre feleslegesen, bármikor alakulhat másképp...
Viszont most a másik ok miatt van itt. Mégpedig a rohama marcangoló emléke. Van, hogy elkapja a mellkast összeszorító pánik, hogy ez bármikor megismétlődhet, sőt, rosszabb is lehet. Hogy egyszer majd abban az állapotban marad, a saját elméje pusztító káoszában. Ilyenkor még inkább, még görcsösebben próbál kapaszkodni a gondolataiba, minden apró kis foszlányra. Viszont ez a hely képes elnyomni ezt a késztetést. A folyosón uralkodó hangorgia képes túlszárnyalni a fejében nyüzsgő dolgokat, mielőtt megint elvesztené az irányítást.
Az egyik ablakpárkányon ül és csak bámul kifelé a hóesésbe. Megnyugtatja a monotonitása és furcsa diszharmóniát kelt ez benne a ricsajjal, ami a folyosón uralkodik. Talán ezért nem is nagyon járnak erre, mert a zsibongásba belefájdul az ember feje is hamar. Viszont egy idő után mintha változna a hangulat a a festmények között. Izgatottabb és kíváncsibb, tucatnyi kérdés hagyja el egyszerre a szájukat. Mégpedig egy ember miatt van az újonnan jött felfordulás.
Lassan néz az említett irányába, aki hasonló tempóban közeledik felé. Megakad rajta a tekintete és már érti, hogy miért foglalkoztatja annyira a képlakókat is.
- Ne törődj velük. - A mondat gondolkodás nélkül buggyan ki a száján, mikor a lány a közelébe ér. Nem is érti, mi ütött belé, hisz semmi köze a másikhoz. Nem az ő dolga.
Hozzászólásai ebben a témában

Éjkerti Csermely
INAKTÍV


A Vak
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 220
Írta: 2016. február 29. 22:53 | Link

Bence

A hangok iszonyatosan zavarták őt. Ha nem lett volna szüksége a kezeire, melyeket mindig készenlétben tartott mellkasán, akkor már rég a fülére nyomta volna ujjait, hogy csak Zorut legyen képes meghallani. Olyan sokan beszéltek körülötte, és mind egyszerre, a szavak összefolytak, de néhány foszlány még így is érthetően találta meg a leányt. Nagyrészt róla csacsogtak. A vak szó többször belekúszott fülébe, visszhangként kongott a falakról, még ha Csermely próbálta is elültetni a nemtörődömség magját, kicsit bántotta a dolog. Úgy nézhették, mintha valami különc lenne, egy furcsa teremtmény. Talán mások is így vélekedtek róla, csak nem akarták az arcába mondani. Lebiggyesztette ajkait és lehajtotta fejét, hagyva, hogy kissé túlnőtt frufruja eltakarja szemeinek egy részét.
Amikor az utolsó tanórájának is vége szakadt és még így is túl sok, unalommal kecsegtető hosszú órákat látott maga előtt, melyeket nem tudott mivel kitölteni, a könyvtárban pedig ilyentájt rengeteg diák gyülekezett, ezért inkább amellett döntött, hogy egy másik úton indul vissza a házba, csakhogy több folyosót is megismerhessen a kastélyból. Pontosan tudta, hogy merre járt, ám nem számolt ilyen lármás akadályokkal, melyek teljesen elvették az ember kedvét nemcsak a felfedezéstől, de magától az örömtől és boldogságtól is.
A közelről támadt, hirtelen és hangosabb tanács megrémítette a lányt, vállai megugrottak, kezeiből kihullottak a könyvek, egy újabb téma, melyről a festmények hamarosan pletykálni tudnak majd.
Az előbb hallott beszéd forrásához fordult, legalábbis megpróbált minél pontosabban arra fordulni, ez különbözött kicsit a többitől. Az eddig fület bántó kerepelés a fojtott suttogások normális beszédénél hangosabb példányai voltak, míg a későbbi egy nyílt üzenet. Egyenesen neki.
- Azt hiszem igazad van képúr... - bólintott, lágy mosolyra húzva ajkait. Ki gondolta volna, hogy egy festmény még lehet kedves? Mert, hogy szinte egészen biztos volt abban, hogy műalkotásról volt szó. Elvégre melyik másik diák tenné be a lábát erre a borzalmas folyosóra?
Utoljára módosította:Éjkerti Csermely, 2016. március 6. 19:57
Hozzászólásai ebben a témában
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. március 1. 12:33 | Link

Csermely


Mint ahogy tanácsolta, próbálta saját maga is kiszűrni a kellemetlenné vált hangzavart a tudatából, de ahogy a moraj egyre intenzívebbé vált, úgy vált egyre nehezebbé ezt megtenni. Hiába, hogy pont ezért jött ide, hogy a saját gondolatait elnyomják a pletykás festmények, kiknek nincs jobb dolgon a falon lógva, mintsem kibeszélni még a sarokban tanyázó pókot is, hogy ugyan miért csak két perc alatt sikerült neki a hálója azon szakaszát megszőni, holott a konkurenciája már rég végzett vele... Ez pedig csak fokozódik, ha érdekesebb személyeken tudják a nyelvüket köszörülni. Természetesen ahogy Bence megjelent a folyosón, egyből váltottak a pókról őrá, de miután a füle botját sem mozdította, csak mint valami kőszobor meredt az ablakon keresztül a hóesésbe, nem bizonyult elég érdekesnek nekik. Nem úgy, mint a fehér hajú lány, aki még az ő érdeklődését is felkeltette kissé. Manapság az ilyesmi ritkán fordul elő. Illetve ez mindig is így volt.
Le sem vette róla a szemét, nézte a tétova lépteket, a lehajtott fejet... érteni akarta, mint mindig mindent, ha kicsit is burjánzani kezd benne a kíváncsiság. Értette a magatartásának üzenetét, így kissé szigorúbban pillantott körbe a festmények között, nem mintha csúfos nevetésnél többet kapott volna cserébe. Nem is érti magát. Ismét csak megjelenik benne a gondolat, miszerint ez nem is az ő dolga. Illetve eddig nem volt az...
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. - Lecsúszott az ablakpárkányról és már hajolt is le, hogy összeszedje az elhullajtott könyveket, hisz miatta kerültek oda. Gyors mozdulatokkal kanalazza őket össze, majd mire eléri a fülét a lányos hang, már előtte ácsorog.
- Nem vagyok kép. Tessék. - Óvatosan nyúl a lány kezéhez, hogy odaadhassa a könyveket a tulajdonosnak. Próbál nem ismét ráijeszteni, de valószínűleg ismét kudarcot vall, főleg, hogy végül is hirtelen termett előtte is.
- Unatkoznak. Nincs jobb dolguk, mint a véletlenül erre tévedő diákokon járatni a szájukat. - Vállat von, talán nem is igazán szorult a lány pont az ő magyarázataira. De ezzel egyetemben a képek is egyhangú bosszúsága változtatta meg a folyosó hangulatát és ismét ő volt a téma, mint a "pimasz, neveletlen kölyök". Erre azért kissé kénytelen volt elmosolyodni.
Hozzászólásai ebben a témában

Éjkerti Csermely
INAKTÍV


A Vak
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 220
Írta: 2016. március 6. 22:07 | Link

Bence

- Nem, ez nem a te hibád volt -Amint hallotta a kép szabadkozását hamar elkezdte rázni a fejét. - Ne is törődj az ilyen buta reakcióimmal - tette még gyorsan hozzá, füle mögé tűrve egy tincset.  A fiú párkányról való lesiklását és közeledő lépéseit nem észlelte a sok, körbefogó zajforrás miatt, melyek majdnem minden neszt és egyéb, halkabb zajokat eltiportak kegyetlenül. Talán ezért is lehetett, hogy mikor egy hideg kéz érintette meg bőrét a lány egy nagyot ugrott hátra, a könyvek -melyeket pedig valószínűséggel a karmai közé akartak tenni-vagy a másik kacsójában maradtak, vagy ismételten, hatalmas robaj kíséretével a földre zuhantak.
- Jaj, nem akartam! - ajaki elé kapta ujjait, mikor tudatosult benne mit is csinált. Még néhányszor elrebegte a bocsánatot és sajnálom kifejezéseket, felváltva. Amikor pedig kiderült, hogy mindvégig diákról volt szó, bár miután hozzáért már maga is kezdte egészen sejteni a dolgot, elvörösödve újabb elnézésekért könyörgő szavakat zúdított a fiú nyakába.
Zoru csak kacagott a leányon közben, valószínűleg mindenről tudott csak érdekesebbnek találta a jelenetet úgy, ha nem szól egy szót sem arról, amit látott. De miután a hahota abbamaradt a részéről, készségesen elregélte azt, hogy a fiú a párkányról került a gyermek elé és akivel épp szemben állt megsaccolva harminc centiméterrel nőtte őt túl, kócos, barna haj terpeszkedett fején és barna sötétség nyelné el a leány tekintetét, ha látna valamit az életből.
- Biztos rossz lehet bezárva lenni egy képben - nem akart rosszat mondani az őt kifecsegő-kinevető népségről sem, mert az nem rá vallott volna. Helyette inkább gyorsan a védelmükre kelt. És különben is borzalmas lehetett odabenn ücsörögni az örökkévalóságig. Csak nézni, ahogy mások mennek a dolgukra, folyik az életük, ahogy valaki kivirágzik és elhervad, megvénül vagy épp felcseperedik, ők pedig csak vannak és lesznek. Ugyanolyan testben és helyzetben, ugyanúgy semmi dologgal sem felruházva. Azon kapta magát, hogy iszonyatos sajnálat fakadt ki szívéből és áradt el teljes testében. Már majdnem sírt, mikor egy másik kérdés magjai találtak termékeny talajt fejében.
- Te miért maradtál itt? Köztük? - a Zorutól hallottak alapján nem átsétáló túlélőről volt szó, hanem valakiről, aki beült a vihar kellős közepébe lakni. Legalábbis percek helyett talán órákat töltött el itt. Önként.
Hozzászólásai ebben a témában
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. március 17. 20:53 | Link

Csermely


A megjegyzést nem is méltatta válaszra, felesleges szócséplés lett volna csupán. Felesleges azon lovagolni, hogy kinek a hibája volt és kié nem, az se érdekli már, hogy mi volt a kiindulópont. Sokkal inkább leköti a lány tényleges reakciója. A mozdulatai, az apró mimikák...
Rá kell döbbennie, hogy ez a lány... aranyos. És ilyet nagyon ritkán gondol és még ritkábban mond ki. De valahogy olyan őszinteséget lát benne, amit rettentő kevesekben képes felfedezni. Lehet, hogy ez csak egy kósza benyomás és alapja sem lesz a későbbiekben, de nem veti el elsőre mindezt. Hisz kell valaki, aki nem bájolog, aki nem játszik szerepet... aki csak önmagát adja...
Talán túlságosan is. Teljesen lefagy a mozdulatban, mikor  elugrik tőle, mintha valami gyógyíthatatlan beteg lenne. Végül is valahol helytálló a gondolat, de mégis... csak nem ordít róla, hogy valami már nincs egészen rendben fejtájékon. Viszont öröm az ürömben, hogy képes a keze között megtartani a könyveket. Legalább nem csinált magának plusz munkát.
- Hé, nincs miért bocsánatot kérned. - Csak egy kis idő után szólalt meg, hangjában pedig valami furcsa mellékzöngét lehetett kihallani. Talán... mosolygott? Ő? Ritka pillanatok egyike, de a görbület tényleg megjelent az arcán. Olyan kellemesen abszurdnak találta a kialakult helyzetet. Viszont hamar tova is szállt a mimika.
- Nem akarlak újra megijeszteni, de most hozzád érek, hogy odaadhassam a könyveid, jó? - Nyugodtan beszél és tényleg csak azután érinti meg óvatosan kissé, hogy arra engedélyt kapott. Nem szeretne egy furcsa ördögi körbe kerülni a figyelmetlensége miatt.
A megjegyzésre emeli csupán a tekintetét ismét a képekre és lassan végigjáratja azt rajtuk. Egy darabig csendben is marad, ahogy elmereng a feltételezésen.
- Szerintem, ha megkérdeznéd erről őket, nem mondanának túlzott negatívumokat. Tudod, szerintem ők olyanokat láthattak, amiket mi valószínűleg sosem fogunk. - Nem vár megerősítést, sem ellenvetést a képek felől, így próbálja csak olyan hangerővel lefektetni a saját véleményét, hogy csak a lány hallhassa. Hisz tényleg, mindennek megvan a maga előnye és hátránya, csak az az emberfüggő, hogy ki melyiket tartja fontosabbnak, melyiket közvetíti a világ felé.
- Mégis honnan tudod, hogy... mindegy. - Meglepi a kérdés, nem is kicsit. Hisz nem volt nehéz felmérni a lány helyzetét és az imént még pont, hogy az egyik falon ücsörgőnek nézte. Mégis akkor honnan tudja, hogy már jó ideje itt van? Végül viszont csak sóhajt egyet és a tarkóját vakargatva tekint el a folyosó vége felé.
- Olykor szükségem van arra, hogy valami képes legyen elnyomni a saját gondolataimat a fejemben. - Nehezen találja a szavakat, nem igazán szeret erről beszélni. De hazudni nem lett volna semmi oka. Hibája mindenkinek van, neki éppenséggel csak több jutott talán, mint másnak. Legalábbis ezen a véleményen van.
Hozzászólásai ebben a témában

Éjkerti Csermely
INAKTÍV


A Vak
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 220
Írta: 2016. március 22. 22:44 | Link

Bence

A fiú kijelentését Csermely egy kicsit másként látta. Először egy képnek nézte a falon, egy elvarázsolt tárgynak, azután pedig, ha ez nem lett volna elég, még újabb galibát is okozott a buta ijedségével. Azonban mégsem szólt vagy ellenkezett, mert érezte a másik hangján a mosolyt, és ezt semmiképpen sem akarta elrontani. Helyette csak paradicsom vörösen engedte, hogy az ő arcán is megjelenjen egy halvány görbe.
- Mhm - lelkesen bólintott, sőt még karjait is előre nyújtotta, hogy a másiknak megkönnyítse a dolgát. Zoru segítségével sikerült besaccolnia az irányt, ahonnan a leejtett tárgyait várta és mikor azok és a fiú ujjai megérintették őt, csak egy kicsit rezzent össze. Éppen annyira, hogy talán még a másik sem vette észre.
- Nagyon szépen köszönöm, nagyon kedves vagy! - lágy mosolya egy erősebb, vidámabb formát öltött ahogy újból mellkasához nyomta egyik kezével a könyveket, másikkal pedig ismét az idegen felé nyúlt.
- Éjkerti Csermely
- Kicsit balra - Zoru halk morgására gyors arrébb vitte kacsóját a lányka és nevetve árulta  el újra nevét, mintha az előbb a rossz irány miatt a hangja is odaveszett volna és nem nyerne érvényességet a bemutatkozás, ha megint meg nem ismétli az egészet. Pedig általában elsőre is el szokta találni az embereket, a hangok irányából. Nem volt ez olyan nehéz, csak figyelni kellett, minden hang és illat olyan erős volt, hogy mikor picit is összpontosított arra, hogy megérezze és meghallja őket nem okozott nagyobb problémát rájuk lelni.
Azt hitte, már nem fog választ kapni elmélkedésére, és míg a másik hallgatott, addig ő elgondolkodott a képek életén. Addig nyúzta magát a szomorú légképekkel, míg ajkai is picit lejjebb konyultak és megérintette valami a festmények sajnálatából származó sötét bánat. A fiú válasza épp időben jött, hogy picit megvigasztalja Csermelyt.
- Gondolod? - billentette oldalra fejét, visszanyelve könnyeit. Bele se gondolt ebbe az oldalba.
Mikor társa meglepődött a dolgon, a lány felkuncogott, bár csak ujjai közül szűrődhettek ki a csengő hangocskák.
- Van egy kis segítségem - megengedett magának egy visszafogottabb vigyort, miközben arrébb tolta a trükkös ékszert rejtő fehérarany hajtincseket, hogy a másik is lássa, mire is célzott az előbb. Nem szokta rejtegetni segítőjét, bár ha nem kerül szóba Zoru, nem is szokta mutogatni. Olyan dolog ez, mely nem titok, de nem is köti azonnal az ember a másik orrára csak úgy, oda nem illő témák vagy beszélgetésfoszlányok nélkül.
- Megértelek. - mikor újra megszólalt halkabb és megértőbb hang siklott elő torkából, mint korábban. Mára nem küzd ilyen, vagy ehhez hasonló problémákkal, de voltak az életében olyan napok, mikor akármit megadott volna, hogy elhallgassanak a gondolatok üvöltő forgatagai a fejében. Leginkább akkor törtek rá ezek az általában negatív és kétségbeesett gondolatok, mikor egy újabb orvos dobta ki őket a rendelőjéből, és egy újabb remény kélt szárnyra és reppent el örökre. Viszont mára nem bánja az egészet. Ha így akarta a sors, akkor állt elébe, őt ugyan nem zavarta.
Hozzászólásai ebben a témában
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. március 31. 13:37 | Link

Csermely


Furcsa. Jóformán menekült, hogy itt lehessen, hogy a káoszban lelhessen nyugalmat, hogy a gondolatai végre kissé elcsendesedhessenek. Most viszont már voltaképp zavarónak találta a hangzavart, most csak egyedül akart volna maradni a kusza gondolatainak áradó tengerével és a lánnyal. Nem, ebben viszont nem volt semmi hátsó szándék, csupán a kíváncsiság. A fehéren vibráló sziluett felkeltette az érdeklődését, adott valamit, amit szeretne mélyebben megismerni. És ezen törekvésében az immár bosszantóan harsogó képek igen megnehezítették a helyzetét. Bár tény, hogy ez a kis kellemetlenségérzet egyáltalán nem ült ki az arcára sem, olyan volt ez, mint a szúnyogcsípés; csak akkor veszi észre az ember, ha tudatosan odanéz.
Épp csak hozzáért a lány puha kézfejéhez jelzésértékűen, de azt is csupán pár másodperc erejéig. Nem híve a fizikális kontaktusteremtésnek, ő inkább a szavak embere, ha választani kéne... Viszont a megjegyzést inkább le se reagálta, csak a festmények felé pillantott. Sosem tartotta magát annak, épp csak magától következtette ki, az alap udvariassági formulákat. Ennél többre nem is igen képes. Ahhoz már egyfajta kötődésnek ki kéne alakulnia és túlságosan kevés embert enged közel magához. Csak benő egyszer majd a feje lágya...
- Ehm... - Habozva nyújtja ki a kezét és óvatosan fogja meg a lányét. A kis malőrön meg épp csak meggörbül kissé a szája széle, de tova is suhan a mimika egyből. - Ha... Eg... Bence. - Általában az emberek legalább a saját nevüket el tudják mondani reflexből... Ő viszont már nem tudja, hogy pontosan kihez is tartozik. Jobbára senkihez.
Olyan gyorsan húzza vissza végül a kezét, amilyen gyorsan csak tudja. Zavartan pislog el oldalra és süt róla, hogy némiképp zavarban is van. Nem akart hülyét csinálni magából... Viszont nincs mit tenni, ami megtörtént, az megtörtént, amit egy sóhajjal nyugtáz is végül.
A kérdésre is csak hümmög kissé meg bólint, hiába tudja, hogy az utóbbi feleslegesnek mondható. A gondolatai ismét ostromolják, túlüvöltik a folyosón uralkodó káoszt, hogy belefájdul a feje is. Csermely megjegyzése rángatja vissza a valóságba és kissé közelebb is hajol, hogy szemügyre vegye az ékszert. Egy darabig nem is szól semmit, csak csendben elemez és keresi a logikát.
- Hogyan segít? Elmondja mi merre van? - Legalábbis erre tudna hirtelen következtetni. Végül csak lassan egyenesedik ki újra és a lány reakcióján kénytelen kissé gúnyosan elmosolyodnia.
- Kétlem. - Gondolkodás nélkül szalad ki a száján. Egy pillanatra csupán sikerült belesüppednie a világvége életérzésbe. - Sajnálom, csak... kiszaladt a számon...
Hozzászólásai ebben a témában

Éjkerti Csermely
INAKTÍV


A Vak
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 220
Írta: 2016. április 14. 18:55 | Link

Bence

- Nos, örülök, hogy megismerhetlek HaEgBence - egy üdvözlő mosolyt villantott felé, olyat, melyben feje oldalra billent és fogai kibújtak rejtekükről. Leginkább a másik torkából feltörő megbánó sóhaj ellen szólt.
Miután a fiú visszahúzta kezeit a lány is inkább óvón könyvei köré fonta sajátját, nehogy ismét kicsússzanak és a földre essenek a rakoncátlan kellékek. Szorosan mellkasához szorította azokat, apró ujjainak vége bele is fehéredett, de bőre sápadtsága miatt nem lehetett kiszúrni igazán. Talán csak ha az illető nagyon figyelne, de miért bámulná valaki a lány kacsóját?
A képekről való elmélázás Csermely fejében hirtelen, éles kanyart vett, mikor majdnem könnybe lábadt a szeme, de a fiú az utolsó pillanatban kirángatta abból a szomorú gondolatcsapdából, még ha erről Bence mit sem tudott.
Amikor az ékszer került szóba, a lány izgatottabb lett, készségesen elhúzta tincseit és felfedte Zorut társa előtt. Egyik lábáról a másikra billentette teste súlyát, aztán vissza, míg társa reakciójára várt, mert biztos volt benne, hogy még soha nem látott ilyet a rellonos. Igazából még ő sem találkozott hasonló célt szolgáló ketyerével, pedig érdekes helyeken is megfordult néhanap. Nem gyakran, de egyszer-kétszer lesz egy kis kiváltsága az ember lányának.
- Zoru azt érzékeli, amit normális esetben a szememmel éppen láthatnék, és erről tájékoztat többek között. De különben nagyon lepcses szájú, folyton mondja a magáét.
- Hallottam ám! - mordult rá a mütyűr, habár a másik nem hallhatta, csak, hogy valamiért ismét széles mosoly terült el Csermely arcocskáján.
- Ne kérj bocsánatot - szólt rá, megrázva fejét - Nem szép dolog a elsőre megformált véleményedért bocsánatot kérni, mert az olyan, mintha visszavonnád, és ha visszavonnád, akkor azt hiszem meghazudtolnád önmagad. - Gondolkodott el, ruhája szegélyével játszva.
- Bár ami azt illeti talán én is csúnyán fogalmaztam. Inkább az érzést értem meg. - tette hozzá egy kevés szünet után.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint