36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. július 23. 12:55 | Link

Balázs

Mióta visszaértünk a nyaralásból, folyamatosan eltévedek a kastélyban. Eddig egyedül a konyhát sikerült úgy megtalálnom, hogy azt is kerestem. Bár a konyhában történtek miatt még mindig fáj egy kicsit a fejem... Átlépek egy magasabb küszöböt. Annyira jó lenne, ha tudnám hol vagyok! Anyám küldött ma egy baglyot, amiben közölte, hogy reméli, kiismerem már magam itt. Szerinte nem levitáshoz méltó, hogy ennyire nem tudok tájékozódni. Nem mintha tudná, milyenek a levitások, ő egy spanyol mágusiskolába járt. De természetesen ő volt a legokosabb, a legszebb, a legnépszerűbb et cetera. Talán ezért is nem tudják a munkatársai, hogy van egy lánya. Jobbra fordulok. Hirtelen egy vita hangjait hallom. Egy rikácsoló, fülsértő hang és egy halk, kissé magas.Egyik sem tartozhat diákhoz. Végül beleszól egy mély is.  Vajon kik lehetnek? Lehet, hogy nem kéne belefolynom, de győz a kíváncsiságom. Gyorsabban lépkedek a hangok felé. Pár másodperccel később egy üres folyosón találom magam, de a hangok mintha mellettem lennének. Megőrültem volna? Körbenézek. Senki sehol. Felpillantok, és csak akkor veszem észre a festményeket. Tele van velük a folyosó. Megpillantom a veszekedőket is. Egy idős, méltóságteljes hölgy,egy fiatalabb kalapos lány és egy középkorú, bajszos férfi. Amikor észreveszik, hogy őket figyelem, elhallgatnak. Erre már a többi portré is felém pislog. Úgy néz ki, a vita túl érdekes volt ahhoz, hogy ilyen hirtelen vége szakadjon. Majd a bajszos megvonja a vállát, és újra beszélgetni kezd mindenki. Viszont a kalapos és az idős hölgy még mindig merednek rám. Becsukom a szemem, mert már zavar a zaj.  Ennél a csend is jobb volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. július 24. 12:50 | Link

Lolita

Imádtam Madagaszkárt, de mégis, olyan jó itthon lenni. A saját ágyamban aludni, a saját tusfürdőmet használni, és nem lopni abból, ami éppen ott maradt. Jó érzés, hogy nem minden ruha rohad le az emberről már csak attól is, hogy a melegre gondol. Meg amúgy is, szeretek itt lenni. Persze vannak területek, amik így most nagyobb akadályokkal rendelkeznek, de vagyok olyan kreatív, hogy ezt a pár apróságot is át tudjam hidalni.
- Hello.
Egy ideig csak nézem, ahogy a lányka próbál tájékozódni, nem ő az egyetlen, aki hirtelen azt se tudja, hogy mit is kezdjen ezzel az állapottal most, sőt, ami azt illeti, a legtöbb elsős megzavarodva, sokszor kétségbeesett arccal nézi, hogy mikor fordulhatott rossz irányba, vagy, hogy biztos az a tanár jön – e akivel neki most órája lesz. Bevallom, hogy gonosz dolog, de ilyenkor jót mosolygok. Mondjuk én is voltam ilyen, ráadásul nem csak elsősként, de néhány hónapja is, amikor még minden új volt. Most is elnyomok egy mosolyt, amíg a lány felé sétálok.
- Elég hangosak, megzavarják az embert.
Zsebre tett kézzel állok meg mellette, és nézek fel én is, bár anélkül is el tudom képzelni a jelenetet, hogy látnám. Mégis, valamiért magához vonzza a tekintetemet az, amit csinálnak.
- Na és merre tartasz?
Fordulok érdeklődve a lány felé, mikor már elég ideig hallgattam ezeket a festett veszekedőket. Hátha tudok segíteni neki, elvégre én már egész jól kiismerem magam itt.

Hozzászólásai ebben a témában

Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. július 29. 14:53 | Link

Balázs

Megpördülök, amikor normális, emberi hangot hallok magam mellett. Egy pillanatra megijedek, majd megnyugodva veszem észre, hogy megint Balázzsal találkoztam össze. Más talán hangosan nevetne a tájékozódási képességeimen, de belőle ezt nem nézem ki. Ez a szerencsém.
- Szia - köszönök vissza neki - Az eredeti célom a bagolyház volt, mert anyámnak kellene írnom,hogy még élek, ne agg... - elnyelem a mondat végét. Ne aggódjon? Anyám és az aggódás még köszönőviszonyban sincsenek - De most már úgy vagyok vele, ha egyszer eltévedtem, derítsük ki, hol vagyok. Különben igen, magukra vonják a figyelmet. Nem gondoltam volna, hogy van olyan folyosó, amelyik ennyire tele van képekkel. Azt hittem, csak egy-egy pletykás festménnyel találkozok majd... de ez több, mint egy-egy pletykás festmény - a fejemmel intek a szinte végtelennek látszó folyosó felé. Azt csodálom, hogy hallom, amit Balázs mond. Majd észreveszem, ahogy az egyik dáma átsétál egy másik képbe.
- Ők... csak így mászkálnak? - kérdezem, hangomban teljes döbbenettel. Oké, beszélnek, kicsit mozognak, de át tudnak menni egyik képből a másikba? Mit tudhatnak még csinálni? Az egyik festményen lévő öregúr hangosan felkacag, és kacsint. Vajon az én meglepődésemen nevet?
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. július 30. 14:08 | Link

Lolita

- Nincs abban semmi, ha egy anya aggódik.
Jegyzem meg neki vigyorogva. Elvégre kiskorúak vagyunk, természetes, hogy az anyák aggódnak miattunk. Furcsa is lenne, ha nem így lenne. Az is természetes, hogy mi, mint jó gyerekek, igyekszünk tartani a kapcsolatot velük. Nem értem, hogy a legtöbben miért jönnek ettől zavarba.
- Az én anyum kétnaponta ír nekem, és ha elfelejtek válaszolni, akkor egy ideig naponta, mert minden levelet követő napon megkapom a levelet, amiben tájékoztat, hogy küldött egy levelet, amire válaszolnom kell. Az iskolatársaim azt hiszik, hogy menő vagyok, mert mindennap kapok levelet, szóval ne áruld el a titkom.
Kacsintok rá vigyorogva. Bizony, az én anyám ilyen. Szereti a drámát, és szereti, ha ő az, aki szenvedhet kicsit. Nem is bánom, amíg nem esik túlzásba. Mert, hogy tud olyat is, nem is kis mennyiségben.
- Vannak pletykások, veszekedősek, olyanok, akik részegen el akarnak venni feleségül, olyanok, akik fenyegetnek, olyanok, akik beszólnak és kritizálnak és olyanok, akikben mindez egyesül. Azok a legrosszabbak. Sose tudod, hogy mit kaphatsz tőlük. A fecsegő dámák folyosóján van egy nőszemély, aki olyan rosszindulatúan szidja a családod és téged is, hogy kedved lenne felgyújtani.
Érzem, ahogy a szám önkéntelen fintorba úszik. Amióta itt vagyok, csak savazni tud az a banya, és szívesen ellátnám a baját.
- Nem éri meg, mert csak rikácsol, a tanárok meg védőbűbájjal látták el, hogy ne lehessen kinyírni.
Pedig én is annyira, de annyira szeretném megragadni a vászontorkát, és addig fojtogatni, amíg csak bírja. De sajnos, az ilyen örömök itt nem lehetségesek. Pedig imádnám.
- Igen. Bárhol felbukkanhatnak, ahol van keret. Vannak helyek, ahol persze pont emiatt nincsenek. Ilyen a pszichológusi rendelő, a mosdók. Azért nem biztos, hogy miközben ülsz a wc-n, egyikükkel, vagy akár az egész hordával beszélgetni akarsz. Muglik közül jöttél?

Hozzászólásai ebben a témában

Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. augusztus 3. 10:01 | Link

Balázs

Felnevetek.
- Kedves anyukád lehet -felelem őszintén. Én örülnék, de nagyon egy ilyen anyának. - Az én anyám kéthetente ír, hogy élek-e még és nem hoztam-e szégyent valakire - továbbra is vigyorgok, mert tényleg vicces, hogy a legutóbbi levelében is ez volt.
- Félig. A nevelőapám mugli, és nála éltem tíz éves koromig, Madridban. Utána az anyámhoz kerültem, aki viszont boszorkány, de muglik között él és dolgozik. Szóval a házunk tökéletesen varázstalan, mert anyu nem akarja elriasztani a munkatársait. - érdekes lenne, ha a pszichológusi rendelőben is lennének képek. Szerencsétlen diákot még frusztráltabbá tennék. - Akkkor remélem, arra a folyosóra nem tévedek be. Bőven elég ennyi élő képpel találkozni, nem hiszem, hogy túl jól kijönnénk a fecsegő dámákkal. De amúgy veszélytelenek? Úgy értem, nem tudnak kinyúlni a képből és hozzád érni vagy valami? Bocsi, lehet, hogy túl sok volt a mugli horrorfilm - jövök egy pillanatra zavarba. Mert remélem, hogy csak túlreagálom ezt a mozgó képes dolgot.
- És olyan képével is tudsz beszélgetni, aki már rég meghalt? - kérdezősködök tovább. Mögöttem egy portré gúnyosan felhorkant, mire összereztenek. Megfordulok, és a szemébe nézek a... a festménynek. Ugyanaz, aki nemrég kacsintott. Vajon ő azon szórakozik, hogy ilyen kommentárokat fűz az emberek beszélgetéseihez?
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint