36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 27. 19:19 | Link

Szombat Anna

Ez a folyosó zseniális. Erre minden alkalommal rá kell jönnie, mikor erre keveredik. Ilyen hangzavarra a legtöbben csak vágynak. Nagyterem lakomakor a kanálcsörgéssel, beszélgetéssel és csámcsogással? Ugyan már. Évnyitó ünnepély előtt és után, szülőkkel és kisgyerekekkel karöltve, rég nem látott ismerősöknek odakiáltva, széktologatással? Labdába se rúg. Kviddicsmeccsnél lelátón góldobáskor? Alakul. Az egyetlen dolog, ami megközelíthette ezt a zajszintet, ami itt fogadja, az a négy tíz éven aluli unokahúga volt, akik egyszerre visítottak, nevettek, vonyítva sírtak, panaszkodtak, ettek, futkároztak és műsírtak, összesen és egyenként. Az a rokoni látogatás az a mai napig kísérti.

Délután van, jön a könyvtárból, de nem ment ott semmire, és hogy hasznosan még véletlenül se töltse az idejét a nap további részében sem, erre jött feltöltődni. Már ha a pihenést az operaénekesnői pályázó álmodozó szoprán festmények, részeg férfiakat ábrázoló festmények, kisbabákat ábrázoló festmények, iskoláslányokat ábrázoló festmények és főleg az általuk kiadott hangok között el lehet képzelni, plusz egymásnak is üzengetnek, nem suttogva.

De hát kinek mi.
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. február 28. 16:22 | Link

Rozsos Annamária

 Késésben van, már megint késésben van. Végül is, ez csak a jó szokása. Na de nem akkora gond, hisz már régen hozzászoktak, nem? Egyesek szerint még a születéséről is lekésett, ezért felejtették az otthon küszöbén. Most hogy jobban belegondol, talán még igaz is lehet...
 Mindegy is. Egyszerűen csak le akarta rövidíteni az utat, így bekanyarodott jobbra. Ha minden igaz, akkor a harsogó portrékon keresztül gyorsabban kijut innen. Bár ki nem állhatta ezt a folyosót. Olyan volt, mintha az eddigi összes lelencház gyerekét bezsúfolták volna egy helységbe, és megkétszerezték volna a hangjukat. Meg a szájukat is. Gyűlölte ezt a zajongást, azt meg pláne, hogy senkit nem hallott itt rendesen. Na de csak gyorsan átrohan itt és kész. Nem kell különösebben sokat időznie itt, szerencsére.
 Futásra gyorsított, és a kanyarnál ő is befordult. Valami por mehetett a szemébe. Na persze, hisz itt még a manók sem akarnak takarítani. Tüsszentenie kellett, és viszketett a szeme. Kicsit lelassított, de nem állt meg. Megvakarta a szemét, de ugyanebben az időben egy jó nagyot tüsszentett is. Áu. Ez kicsit fájt a szemének.
 Aztán még jobban fájt beleütközni valakibe, aztán meg nekimenni az egyik festménynek. Mikor kinyitotta a szemét, még homályosan látott az erős nyomástól. Sokat pislogott és összegyűltek a könnyei is.
 - Ne haragudj, sajnálom - makogta, miközben próbálta kivenni az előtte álló alak vonásait. Aztán rájött, hogy ebben a ricsajban valószínűleg nem hallotta, pláne, hogy az iménti festménylakó majdhogynem mindenkit túlkiabálva kezdte szidni a mai fiatalságot. Így megismételte a előbbi kijelentését jóval hangosabban.

Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 1. 16:52 | Link

Szombat Anna

Már majdnem kedve van beszállni, és énekelni az éppen aktuális kedvenc zeneszámát, mert itt senki se hallja és senkit nem zavarna. Ami, mivel ő énekel, és nulla hangja de tekintélyes mennyiségű lelkesedése van, határozottan nem árt. De tényleg, ebben a ricsajban kinek tűnne fel, hogy egy operaénekesnői vénával megáldott énekesnő dalát adná elő nulla tehetséggel, alt nyökörgéssel kísérve?

Olyan lassan cammog, mint egy derékfájós lajhár, mert hát mégse akar huzamosabb ideig itt maradni, mert megsüketül, másrészt viszont nem siet sehova, és nagyon érdekes kombinálások vannak itt. Amihez táptalajt is biztosít az, amikor olyan szépen belegyalogolnak, ahogy a nagykönyvben elő van írva. Nem jó élmény. Összezavaró és fájdalmas.

 - Semmi baj. - nyögi ki nagy nehezen, mert össze kell raknia magát, aztán ő is rájön, hogy ezt úgysem hallotta a másik lány, és nem ismétli meg, csak legyint. Ő nem az a hangos fajta, nem töri magát, neki a jelbeszéd is megfelel. Amúgy is, mondták már neki, hogyha kiabál, az olyan hangos, ahogy más beszél. Akkor meg aztán pláne nem töri magát.

Inkább jelel arcmimikával meg kézmozdulatokkal, hogy semmi baj, te ellenben nem törted-e össze magad komolyabban. Azaz legyint egyet, hogy oké a helyzet, rámutat a lányra, és kérdő arckifejezés mellett feltartja a hüvelykujját, hogy  ott is oké-e a helyzet. Hozza a megszokott rettenetes kommunikációs képtelenségeit.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. március 1. 16:53
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. március 5. 19:44 | Link

Lányok

Bizonyára nem szorul magyarázatra már csak ezért sem a név, amivel ezt a helyet illették, tekintve, hogy folyamatos az irtózatos hangzavar, ami ezen a folyosószakaszon uralkodik. Még a saját gondolatait is nehéz hallani az erre tévedőnek, nemhogy másokét. Lépésekről nem is beszélve. Miközben ott ácsorog a két leányzó és valamiféle párbeszéd kialakításával vannak elfoglalva, valaki rohanva igyekszik átvágni a folyosón éppen mellettük is elhaladva. Annát még éppen csak sikerül kikerülnie, csak oldalán lógó táskája csapódik kissé neki, mire lila por szabadul el és kezd szállingózni a levegőben összekeveredve az itt egyébként is fellelhető természetes porral. Első ránézésre ártalmatlan színezett valami pusztán. Annamária vállának már neki is ütközik közben, és mentegetőzve tesz egy lépést hátra, mire saját lógó cipőfűzőjében sikerül elbotlania és elesnie, táskájának tartalma pedig sikeresen végzi a földön. Nyurga, szikár, már szinte nyeszlett fiú bozontos világosbarna hajjal, kopott talárban.
- Bo...bocsánat... én csak... nem akartam... ne ha-haragudj. Ké-ké-késésben vagyok - fülig vörösödve dadog, bár nagy valószínűséggel senki nem hallja, mit is mond. A szemét sem emeli a lányokra, inkább a dolgait szedegeti össze sietve. Mindenféle pergamendarabokra készült rajzot lehet látni körülötte, számításokat, értelmetlennek tűnő jegyzeteket, pennát, kopott borítójú szétolvasott, kissé szamárfüles könyvet, különféle színű porokat, pálcát, és végül színes üveggolyót is, amiket a tulajdonosuk későn vesz észre. Már útban is vannak a lányok felé kicsit pattogva az egyenetlen padlón és a fiú arcára kiül a rémület. Próbál valamit közölni, de ebben a zavarban ki érti azt is, ha egyszer újfent csak motyog, javarészt a padlónak. Még szájról olvasni is lehetetlenség.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. március 9. 14:06 | Link

Rozsos Annamária és Mesélőnk

 Újabbat tüsszentett, ezúttal jó hangosan, hátha meghallják őt ebben a ricsajban. Közben erőteljes mutogatásba kezdett, hogy bizony minden rendben van, de továbbra is nagyon sajnálja, hogy neki ment. Na jó, ez inkább erőteljes artikulálásban merült ki. Meg amúgy is, nem nagyon szereti az Activityt.
 Most, hogy már tudta, minden rendben van, már rohanna is tovább, ha nem érkezne egy újabb szereplő a komikus jelenetbe. Kezd az egész olyan lenni, mint egy régi némafilmben. A csődületet és a tömegszerencsétlenséget sikerül fokoznia egy harmadik személynek is, felkavarva még több port ezen az átkozott folyosón. Tüsszentés, orrvakarás, és újabb tüsszentés.
 - Van zsebkendőtök? - kiáltott fel Anna, de mink is várná meg a választ, mikor tudja, hogy úgysem hallanak semmit. Előbányászott a zsebéből egy régi, kimosott darabot, megtörölte az orrát, és segített a fiúnak összeszedni a holmijait.
 Szegény srác kissé zavarban van. Talán ha megmondaná, hogy ő is imádja az ilyen kis golyókat, megnyugodni. Ha el tudná mondani egyáltalán ezen a helyen.
 A lábának ütközik egy színes üvvegolyó. Rögtön fel is kapja, majd a következőt, és a harmadik után indul, ami meg akarsz szökni a nézők elől. Szalad is utána azonnal.
Utoljára módosította:Szombat Anna, 2015. március 17. 21:16
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 9. 22:08 | Link

Szombat Anna meg a Mesélő

Harsogó portrék folyosója? Ugyan má, a mindenki szaladjon belém sokkal találóbb név. Hát most rakta össze magát, erre megint belegyalogolnak, mi ő, láthatatlan, vagy mi? Most rakhatja össze magát megint. És közben nagyon csúnya pillantásokat vet a fiúra, aki.. elesett a cipőfűzőjében..? Ez nem csak legenda, amivel a hanyag kisgyerekeket ijesztgetik? Erre senki, még ő se képes.

Egyrészről jó helyen vagy ott a földön, csak el ne gáncsoljál, másrészt meg szegény egy rakás szerencsétlenség. Elesik, meg még ki is szakad a táskája, vagy honnan jön ez a lila por. Na, hogy ez mégis mi akar lenni, azt már meg se próbálja belőni. Meg még golyója is van, üvegből is, az is elszabadult. Ez az ember szimplán lehetetlen.

A lármára már ügyet se vetve hajol le, hogy segítsen a szerencsétlen fiúnak összekapkodni a dolgait, aki biztos őrült, de legalábbis nagyon ügyetlen tudós lehet, mert van azokon a cetliken minden nyavalya, ahogy így rájuk pillant felvétel közben. A való élet, szentem, az is fontos, majd a feleséged kezeli a pénzt, mert te egy csekket se tudsz feladni, mi? De minimum közlekedni meg kéne már tanulni.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. március 9. 22:24
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. március 12. 11:50 | Link

Hősünk maga a megtestesült szerencsétlenség. Nem elég, hogy a nagy rohanásban sikerül beleütköznie a lányokba, de még el is esik és táskája tartalma sikeresen a folyosó padlóján végzi. Jó, hogy nem volt benne semmi törékeny. Az viszont már kevésbé az, hogy úgy egyébként tele van különféle kísérleti állapotban lévő varázstárgyakkal, amiket nem igazán kellene hordoznia egyik helyről a másikra. Na nem, mintha nem lehetne, ha arról van szó, mert hát egy üres teremben csak nem tárolhatóak, hogy mindenki kénye-kedve szerint hozzáférjen bármelyikhez, csak hát tessék ránézni, kérem. Nem pont neki kellene ezeket hurcolni egyik helyről a másikra. Igyekszik bocsánatot kérni, és valahogy visszajuttatni táskája mélyére az onnan kihullott kisebb-nagyobb tárgyak garmadáját közben, még mielőtt bármi gond adódna. Örülhetne is igazából, hogy a lányok is segítenének neki nagyon készségesen, ehelyett viszont mégis kétségbeesett arcot vág, amint lehajolnak, hogy ezt-azt felvegyenek a padlóról és visszaszolgáltassanak neki. Hogy miért is?  Az kérem, nagyon gyorsan kiderül, miért. Először Anna érezheti tisztán, majd Annamária is, ahogy valami éppen beszippantani szeretné. És még ha csak szeretné, de be is szippantja pillanatokon belül. A folyosó hirtelen távoli látvány lesz közepén szétszórt tudósunkkal. Nehéz eldönteni, hogy az ember sírjon-e vagy nevessen kétségbeesett kapkodásán, meg azon, hogy milyen arcot is vág éppen. Olyan döbbenten pislog a két lányra, mintha szellemet látna, és már megint nem hallani, mit is motyog pontosan, ám amint összekotorta táskája tartalmát, az addigi tempójánál is sebesebbre kapcsolva inal el. Na de vissza a lányokhoz, akik viszont itt maradtak, és már messze nem a folyosó padlóján ácsorognak, na meg a dimenzióik is mintha megcsappantak volna. A magasság, szélesség rendben volna, de a mélység, az a harmadik dimenzió icuripicurit furcsán néz ki, arról nem is beszélve, hogy minden mintha ezer rétegből állna. És akkor még ott van festékszag is. Nem erős ez, kérem, amitől még nagyon felhőkbe tudna repülni az ember, hanem olyasféle, ami már rég megszáradt, de érezni azért, hogy festék. Úgy tűnik, a két lány sikeresen portrévá avanzsált.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. március 17. 22:38 | Link

Rozsos Annamária és Mesélőnk

 Úgy tűnt, a másik leányzó is besegített a pakolásba, bár tény és való, hogy inkább azzal volt elfoglalva, hogy elkapja azt a fránya üveggolyót. Minek tervezik egyáltalán ilyen gömbölyűre? Lehetne mondjuk négyzet alakú, vagy valamilyen sokszög, hogy ha elgurul, ne kelljen annyit rohangálni utána. De hát mégis ki ő, hogy megmondja, hogyan alakítsák ki a dolgokat azok a feltalálók azokban a bizonyos ismeretlen szobákban...
 Annyira elfoglalta az üldözés, hogy nem is vette észre az ismeretlen srác rémült arcát. Csak akkor nézett fel, mikor vissza akarta nyújtani a végre nyakon csípett golyót. Egészen fura érzés volt hirtelen felállni a "borzasztóan hosszú" görnyedés után. Mintha húznák el a helyszínről. Talán öregszik már, és nem bírja annyira a dereka. Ki tudja, a mai világban. Amúgy is, éppen akart egy megjegyzést tenni szegény fiú szelességére, miszerint a mai fiatalok...
 Na jó, ennek nem itt és most van az ideje. Itt és most egy nagyon különleges esetnek van az ideje. Egy olyan esetnek, ami nem fordul elő minden diákkal. Csak vele. Meg ezzel a lánnyal itt mellette, akinek oly' szerencsétlenül nekiütközött.
 Egyik pillanatban még itt, szépen, megszokottan, 4D-s valójában, aztán meg már ott. Egy másik helyen 2D-ben és sokkal apróbban. Na de emlékszik a kedves olvasó arra a festményre, akinek nemrég még Anna jól nekiszédült? Na kérem szépen a kedves festménylakó ezúttal testközelből kiálthatta az eridonos fülébe, miszerint ezek a mai fiatalok még a lakóhelyét sem tartják tiszteletben.
 Igen bizony, észre sem lehetett venni, olyan gyorsan történt, hogy egyik pillanatról a másikra - remélhetőleg - ideiglenesen beköltözött a kedves bácsihoz.
 Oldalra nézett, hogy megbizonyosodjon, hogy nem csak egyedül került ebbe a kilátástalan helyzetbe, de szerencsére a másik, ismeretlen lány is ott állt mellette, megfestett valójában. A fiú azonban hogy segített volna nekik, szélnek eredt, ha szabad ilyet mondani. Na ezek után Anna nem lógott ki a festmények közül. Olyan hangosan kiáltott utána, akárcsak az évek óta itt porosodó portrék szoktak, majd kissé félénken rabtársa felé fordult egy "most aztán mi lesz" nézéssel.
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 18. 22:23 | Link

Szombat Anna meg a Mesélő

A srác elég ostobán meg ijedten néz vissza rá, ahogy nyújtja át a fecnijeit. Meg is tudja érteni; ha ő is olyan rakás szerencsétlenség lenne, persze nyilvánosan, hát ő is így nézne. Na, nem mintha a navinés lány olyan ügyes lenne, de a srác, az kérlek, már profi.

Ó, hogy nem azért nézett olyan rémülten, mert elesett a saját cipőfűzőjében, ami ugye szimplán lehetetlen, hanem ezért. Hogy mi is ez az ez, azt egyelőre nem akarja pontosan felfogni a kis navinésünk. Nem, inkább koncentrál a srácra, aki várjál, időközben elszaladt, mert ha ő most ráébreszti magát a helyzetre, a valós és nagyon lehetetlen helyzetre, akkor vagy káromkodva fog össze-vissza rohangálni, vagy egyszerűen bepánikol, és sírva fakad a sarokban. Hát szükségünk van-e nekünk arra? Ugye, hogy nincs.

Mert ő most egy festményben áll. Volt valami akármi, ami megismertette őt a porszívózás ellenkező oldalával, de mire megijedt volna, itt találta magát egy festményben, egy festményként, és most nagyon igyekszik úgy tenni, mintha nem jutott volna eszébe egy bizonyos Mézga Aladáros epizód, ami nem segítene túl sokat a helyzeten.

Hát, ez egy érdekes egy dolog. Ő most festve van. Problémája volt eddig is a páncélokkal meg a kastéllyal meg a festményekkel is; hát akkor ez utóbbi innentől nem kizárt, hogy komplexus-méretű probléma lesz. Mert a festményeknek nem jó, ahogy így elnézi. Eleve, szemmagasságban nincs semmi, csak a másik falon két éneklő dáma, akik most éppen nem énekelnek, hanem a ő portréját vizslatják. A folyosóra le kell nézni, és nem szereti a szöget. Ott a festékszag, amit hamar meg fog szokni, de remélhetőleg nem kell sokáig belélegeznie. Várjál, légzés. Hát  azt most csinálja? Mert jelenleg lapos. És festve van, és biztos nem javították ki közben a szépséghibáit. És be van keretezve.

Ó, Istenem. Itt problémák vannak.

A mozgás az megy. Legalábbis mintha. Megköszörüli a torkát; hallja, beszéd is lesz itt.  Egyelőre olyan bizonytalanul, mintha vaksötét és ismeretlen szobában mozogna, közelebb megy a másik lányhoz, két nyökögés és három elvetélt próbálkozás után megkérdi, hogy

 - Ugye nem..?

majd inkább a festmény eredeti lakójához fordul, és olyan szerencsétlenül néz rá, mint a srác az előbb. Kész is a körforgás.
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. március 22. 15:52 | Link

Hősünk, azazhogy éppenséggel minden baj forrása meglepően sietősen tűnik el a folyosóról, amint sikerült összekapkodnia szanaszét gurult dolgait. Ki tudja, visszatér-e még? Sajnos még a hangját sem sikerült hallani, nemhogy a fejében fellelhető gondolatokat, pedig igyekezett mondani valamit még hirtelen távozását megelőzően. No de tegyük is félre kicsit inkább, és koncentráljuk a jelen helyzetre, ugyanis éppenséggel a lányoknak is nyoma veszett a folyosóról. Még szerencse, hogy a fizika törvényei szerint semmi nem vész el, legfeljebb csak átalakul. Ez történt itt is: valamelyik, még éppen tesztelés alatt álló és talán módosításra, javításra is váró csodamütyürnek hála portrévá alakult át Anna is, Annamária is. Egészen kicsit aggasztó lehet például a dimenzióik számának megfogyatkozása, vagy az itt töltendő időtartam ismeretlen volta. Őrizzék meg a pánikot, semmi ok a nyugalomra. Még a szemközti éneklő dámák is hangjukat vesztve a meglepettségtől némán merednek a lányokat beszippantó festményre, ahogy azt már Anna észrevette. Azonban nem csak ők maradtak szó nélkül az események hatására, egy-két pillanatra még a leghangosabb portréalakok is elhallgatnak, amint valamelyik szomszédjuk megsúgja, hogy szokatlan módon érkezett éppen két festménylakó. A keret lakója, a már említett kedves bácsi állát tenyerében megtámasztva felméri, kikkel is osztozik a vásznon. A zaj közben ismét a régi lesz a folyosón, mintha mi sem történt volna, bár a dámák szemközt éneklés helyett egyelőre még gyanakvó pillantások közepette sutyorognak.
- Szépen itt hagyták magukat. Általában még kevésbé jól nevelt festőpalánták is megvárják, mire megszárad az ember - jegyzi meg végül, megigazítja orrán vékony fémkeretes szemüvegét és visszatér az asztalán fellelhető rengeteg papír rendezgetéséhez. A dámák újra énekelni kezdenek, a bácsi meg felvonja a szemöldökét felpillantva, láthatóan zavarja valami az előadásban, de inkább a lányokhoz szól végül.
- Egész jó azért itt az élet, nem lehet panaszkodni. Mi szél hozta a hölgyeket? Úgy értem, mit tettek, hogy megörökítődtek? Bár gyanítom, hogy a művész kicsit elvétette a keretet, ugyanis mi nem ismerjük egymást még. Vagy ennyire hely szűkében lennének? - érdeklődik tovább meglehetősen barátságosan, miközben eltart magától egy lapot és szemüvege kerete fölött kipislogva méregeti azt.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. április 1. 21:26 | Link

Rozsos Annamária és Mesélőnk

 Mikor nyugtázta, hogy rabtársa hasonlóképp érez, mint ő, egy kicsit megnyugodott. Ezek szerint mégsem nagy baj, ha egy kicsit ő is kétségbeesik ilyen helyzetekben. Amúgy is, egy varázslóiskolában ez normális hétköznapnak számít, nemdebár? Igaz ami igaz, még sosem fordult vele elő ilyesmi, de hasonló helyzet miatt járt már a Szaharában. Szóval no para. És milyen jó lenne má, ha azok a fránya képek végre elkezdenének csevegni! Mert egy ilyen helyen a csend olyan, mintha egy erdei mezőn elsütnének egy ágyút. Hát váratlan és természetellenes, mit ne mondjak.
 Szóval a lényeg, hogy halkabb volt minden, még egy kis ideig. Így talán még esélyük is lett volna egy csapatmegbeszélésre, és szökési terv elkészítésére, akár Sean Connery A sziklában, de persze nem voltak elég gyorsak ehhez. Még gyakorolni kell.
 Azonban az öreg festménylakó mögöttük előbb szólalt meg, minthogy Anna agyán keresztülfutott volna a fentebb leírt gondolatmenet. Olyan zavarba lett hirtelen, hogy nem is tudott megszólalni. Bambán és szerencsétlenül álldogált a bácsi felé fordulva, kissé közelebb araszolva Annamáriához.
 Mikor az öreg rájuk emelte tekintetét, kihúzta magát egy kicsit. Hiszen ő mégiscsak eridonos, nem hagyhatja, hogy egy idős festmény megfélemlítse!
 - Azt hiszem, rosszkor voltunk rossz helyen - válaszolt egy kissé még halkan, hisz nem is számított arra, hogy akárki meghallja és érti is, mint mond. De bámulatos módon, olyan tisztán értette a bácsit is, mintha közvetlenül mellette állna és a füléhez hajolva közölné a mondatokat. Egyébként is, feltűnt valakinek, hogy milyen jó akusztikája van ennek a festménynek? Bárki is készítette, értett a dolgához!
  Felbátorodva iménti felfedezésén egy pillanatra a mellette álló leányzóra nézett, majd elmosolyodott egy amolyan "nyugi, kézben tartom a dolgokat" plusz töltettel megfűszerezve (nem ismerős ez a történet valahonnan?), és elindult a bácsi asztala felé.
 - Sajnálom, hogy így betolakodtunk ide, de már itt sem vagyunk. Meg tudná mondani, hogy lehetne innen kijutni?
Hozzászólásai ebben a témában
Zabos Annus
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. április 6. 11:20 | Link

Szombat Anna meg a Mesélő

A kislány sokkban van, és ha most összetalálkoztak volna egy morcos testnevelőtanár portréjával, vagy a részeg szerzetes harmadszorra is megkérte volna a kezét, nem állt volna jót magáért. Szerencséje - már ami maradt belőle - viszont összehozta ezzel a tündéri bácsival, aki kis aranyos, és kedves, és nyugodt, és a hatására a lányka is kezdi elfogadni a helyzetet. Mármint hát, ha ideiglenes marad. Meg gondosan ügyel arra is, hogy a helyi szlenget ne fogja fel, mert az ijesztő - de még mindig veszettül aranyos.

A másik lány beszél helyette is, ami mondjuk okos ötlet volt, úgyhogy neki csak annyi a dolga, hogy barátságosan visszamosolyogjon, és körülnézzen a festményben. Ami érdekes élmény, mit ne mondjon. Értékeljük a három dimenziót, amíg tart, jó dolog az.

 - Ne tessék haragudni, de milyen festmény ez? - végül mégis csak megszólal, mert persze, tovább kell menni, meg ki kell keveredni a helyzetből, meg ha találkozik a sráccal, rá kell küldeni Adam-et, hm, ez egész jó ötlet, ha vállalja, de ez a hely olyan kis megnyugtató, és őszintén, sok itt a könyv és jó pánikkezelési módszer az, ha olvasni kezd, és több lehetősége erre már nem lesz, hiszen csak festményen belül lehet itt olvasgatni, és... itt megáll, vesz két lélegzetet. Nyugodjál már le.

 
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. július 16. 22:11 | Link

A két lány dimenzióiban megfogyatkozva egyelőre a festmény rabja lett meg egy öregúr ideiglenes társasága a vásznon, ki nem ódzkodik máris társalgásba elegyedni velük. Közelebbről megnézve az öltözéke sem a legújabb divat szerinti, nem csak a nyelvhasználata, viszont nem néz olyan gyanakodva a lányokra, mint például a szemközti dámák, akik meglehetősen látványosan méregetik még mindig őket félig-meddig legyezőik mögé bújva, néha pedig legyezőik mögé bújva még össze is súgnak mindennek tetejébe. A keret egyébként mintha valamiféle hangszigetelésnek lenne alávetve, egyrészt remek az akusztikája, másrészt tompább a kintről behallatszó zaj, mint ahogy azt a folyosón hallani kívülállóként. Igaz, még ezen körülmények között sem hallja a keret lakója, mit motyog először Anna, főként, hogy amúgy is éppen egy írást méregetett abban a pillanatban, amit az asztaláról emelt maga elé. Az említett irományt azonban hamarosan le is teszi a kezét, mert vagy dolgozik vagy társalog, mindent egyszerre nem lehet.
- Jómagam nem igazán járok sehová. Ennyi munka mellett igazán nincs időm a szomszédos képkereteket látogatni, ráadásul egyik-másikba olyan érzés átjutni, mintha valami kezdetleges zsupszkulcsot használnék, azokat pedig sosem bírta a gyomrom - sóhajt egyet homlokát ráncolva, majd feltolja a helyére orra hegyére csúszott szemüvegét.
- Karl Adam von Hexenberg, mágiaügyi miniszter. Azt hiszem, a képkeret alatt is ez áll, bár innen nehezen állapítható meg. Pardon, néhai miniszter. Az első világháború idején voltam hivatalban - válaszolja Annamária kérdésére. Az asztalról most egy pergament emel fel, és pillant bele, mert a munka mégsem állhat meg amiatt, hogy nincs egyedül a vásznon.
- Szemközt a társalkodónők portréja található, jobbra egy elődöm, aki nehezen viseli, hogy a feleségét nem festették mellé, így mostanság túl sűrűn önt fel a garatra, balra pedig egy udvari bolond. A rendszert nem értem, de állítólag őt egyébként is hely szűkében helyezték ide - ad készségesen további információkat a lányoknak, hogy tudják, mire is számítsanak, ha továbbindulnak.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. július 20. 11:42 | Link

Rozsos Annamária és Mesélőnk

 Áhá! Maga a mágiaügyi miniszter! Micsoda szeren...csétlenség. Mármint persze, örült Anna is ennek, hisz nem minden nap cseveghet el az I. világháborúban szolgáló mágiaügyi miniszterrel, de... Na hát, ők csak diákok, mégis hogyan kéne ezek után beszélni vele? Biztos rengeteg festménye van az egész világon és biztos mindegyik egy nagyon megbecsült helyen áll. Olyan helyeken, amiket ők biztosan nem láthatnak, kivéve, ha valami világraszóló felfedezést tesznek, vagy megmentik a világot a pusztulástól és a többi. Amire, hát lássuk be, elég kicsiny esély van.
 Arcán megjelent egyfajta fintor, ami inkább arra vonatkozott, hogy nem nagyon tudta kezelni a helyzetet.
 Egy köszönetnyilvánító mosolyt küldött az öregúr felé, (aki a mágiaügyi miniszter!), és félrehúzta rabtársát, hogy négyszemközt megejtsék azt a csapatmegbeszélést és szökési tervet.
 - El kéne menni valami felelős szobájába, hogy értesítsük, mi történt, nem? Egy tanáréba vagy valakiébe, aki ki tud szedni minket innen.
 Ideges volt, nem tetszett neki ez az egész szituáció. Ettől a keretezéstől totál klausztrofóbiája lett, pedig bírja ő a lifteket is meg minden.
 - Én azt mondom, a legjobb lenne az igazgatóhoz menni, ő biztos tudja. Bár az is lehet, túl elfoglalt, úgyhogy lehet maradni kéne valami kis, mezei tanárnál, vagy valami. De elmehetünk az udvari bolondhoz is, mert lassan én is megbolondulok itt.
 Sűrűn vette a levegőt, és folyton nézelődött, miközben beszélt. Ha zaklatott, mindig sokat beszél, és rendszerint szerette valami vicces történettel elütni helyzetük komolyságát, de most még erre sem futotta.
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. július 21. 00:10 | Link

Szombat Anna, Mesélő

Hah! Mindjárt mágiaügyi minisztert kap beszélgetőtársként, ráadásul néhait is, ezzel majd dicsekedhet otthon. Persze meg van szeppenve - nem is nagyon tud egy halk Ó-n kívül mást mondani -, de azért nem semmi, na. Egy zavart mosollyal félrehúzódik a társával, aki viszont képes elvonatkoztatni attól, hogy egy néhai miniszerrel beszélgetnek éppen, és a helyzet nagyobb sokkot okozó részére koncentrál, nevezetesen arra, hogy beragadtak a képek világába. Ja, tényleg.

 - Öh.. jó.. de hogy mész itt át, eleve, meg.. én nem igazán ismerem erre a képeket, meg mi van, ha nem is vesz észre minket senki, mármint, ki törődik itt képekkel, nem.. - ez hangos gondolkodás, nem szánja lényegében válasznak. Mindegy is, mert neki gyakorlati érzéke nem sok van. - Meg eleve, hallják-e, ha kiabálunk. - gondolkozik el ő is a részleteken, és rögtön fel is akad rajtuk.

 - Ami a lényeg, hogy ne a bolond felé menjünk. - szögezi le azt az egy dolgot, amiben biztos, pedig átfut az is az agyán, hogy így cserébe egy valószínűleg részeges férfi portréját választja, ami.. hát, nem egy csábító alternatíva, valljuk be. A bolondtól viszont jobban fél. Az udvari bolond olyan rosszul hangzik, pedig azok többnyire nagyon okos emberek.

Hogy nem túl hasznos a probléma megoldásában? Nem hát, elvégre róla van szó.
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. július 22. 17:29 | Link

A néhai mágiaügyi miniszter készségesen válaszol az őt érintő kérdésekre, még néhány, szerinte létfontosságú információt is megoszt a szomszédos képekről, majd ismét belemerül tetemes mennyiségű olvasmányába. Talán, ha hallaná, miről is beszélnek a lányok, tudna még mondani ezt-azt, ami hasznukra válna esetleg, de még csak nem is hallgatózik, hiszen az nem illendő. Kitartóan forgatja az előtte heverő papírokat, időnként fel is jegyez valamit tollát tintába mártva, mindössze az nem kerüli el a figyelmét, hogy eldöntik, hogy a bolond irányába akkor nem.
- Pedig igazán jó szándékú a bolond. Már bocsánat, hogy beleszólok, csak véletlenül meghallottam. Tudják, nagyon jó itt az akusztika, remekül sikerült vászonra vinni az irodámat - kotnyeleskedik kicsit az öregúr váratlanul felpillantva, és ismét le is teszi a papírjait, sőt, felkel az asztalától.
- Viszont az elődöm talán inkább hasznukra lehet, ha már őt választották. Egy időben azzal próbált bosszantani, hogy neki több portréja is van az épületben, talán sikerül hazatalálniuk a hölgyeknek a saját vásznukra - kedélyesen mosolyog szavai mellé, és asztalától felkelve már terelgeti is a lányokat a keret irányába, hiszen a saját vásznát csak ismeri, tudja, merre kell indulni. Kissé mintha zavarná is, hogy nem igazán tudna segíteni, de majd a szomszéd, ő többet tud, nagyobb hasznukra lesz, ő meg nyugodtan dolgozhat tovább.  
- Isten velük, hölgyek. Sok szerencsét - kívánja épp mielőtt még beszippantaná őket a vászon és a keret közötti vékony rés és olyan élményben lehet részük, akárha feje tetejére állt volna a világ. Egy kis szédülés esedékes, de nem szükségszerű mellékhatás, akárcsak a gyomortartalom felkavarodása, viszont a csuklások által félbeszakított furcsa dünnyögés már kevésbé lehet a rövidke út eredménye. A hang forrását egész hamar felfedezhetik. Magas, kopaszodó úriember szépen pödört bajusszal, nyakkendője félrecsúszott, inge könyékig feltűrve, mellénye rosszul gombolva, és nem csak a dünnyögés, de tekintete és a kezében árválkodó pohár is arról árulkodik, hogy bizony szépen megitta a mai adagot is. Vagy annál is többet.
- Júlia? Hikk... maguk nem Júlia. Egyik se... hikk... kihez van szerencsém? - kérdezi csalódottan, majd megemeli a poharát, kiissza a maradékot, aztán unottan kezdi lóbálni a karját, miközben ismét a lányokra néz.
- Nem hoznának nekem a hölgyek még egy kis bort, hikk, tudják, a szerzetestől... Még nem a legfinomabb a muskotály, hikk, de már... hozzanak maguknak is - kissé nehezen érteni, mit is mond, nem csak azért, mert folyamatosan csuklik, de össze is folynak kissé a végére a szavai.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. augusztus 2. 21:44 | Link

Rozsos Annamária és Mesélőnk

 Tény, hogy nem mindig sikerültek a szökési tervei, mint ahogyan a fejében lezajlottak, de lelkesedését és tettvágyát a másik leányzó kételyei sem tudták letörni. Egyrészt mert részint nyugodtabb a környezet, mint a folyosón, hála a némileg hangszigetelt festménynek, másrészt nem is olyan ijesztő ezzel a miniszterrel beszélni. Kedélyes öregember, ha minden kép ilyen, nem is kell aggódniuk, nem igaz?
 - Ha ezen a folyosón maradunk, tuti nem hall meg minket senki. Itt még a saját gondolatait sem hallja az ember - szögezte le az ellenvetésre. - És amúgy is, nem lenne izgalmas képről képre járni? Mondd, hány diák csinált már ilyet.
 Széles mosoly jelent meg az arcán a gondolatra, majd egy kissé kedvtelen fintorba torzult, mikor visszautasítást kapott a bolond festménye felé tett célzására. Válaszolt is volna rá, de a vén miniszter már kézbe is vette a dolgokat. Éppen búcsúzni akart tőle, meg megköszönni a segítséget, de torkán akadt a szó... na meg az aznapi reggelije is. Nem igen használt még zsupszkulcsot, csak egy-két alkalommal, de pont ilyen szédítő volt.
 Beletelt egy-két percbe, mire rendesen magához tért, és fel tudta mérni, milyen alak is ez a bizonyos előd. Iszákos. Ezt azonnal leszűrte. Nem is nagyon szerette a fajtáját, volt már dolga ilyenekkel, és egyik sem tartozott a legszívderítőbb emlékei közé
 - Na persze, még több bor, mi? Ha egy korttyal is többet iszik, az életben nem szedünk ki tőle semmilyen infót - fordult bajtársához. Nem nagyon foglalkozott azzal, hogy meghallhatja, hisz a lakónak már valószínűleg rég bedugult a füle a sok Júliáról szőtt gondolataival.
 - Ez legyen inkább a tiéd - fonta karba a kezét, és tüntetőleg inkább felmérte a férfi köré festett környezetet.
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. augusztus 4. 07:59 | Link

Szombat Anna meg a Mesélő

 - Ó, hát, öhm.. - de a köszönjük szépenig már nem jut el, mert átlép egy másik festménybe. Olyan érzés, mint mikor óriáskerekezett. Röviden összefoglalva nem kellemes, hosszabban kifejtve mondjuk volt ár rosszabbul is. Kis sóhajtozás, sok pislogás, kis nyökögés, és túl is van az élményen. Kezd hozzászokni a kastély mindenféle gyomorszorító dolgaihoz.

 - Szép napot. - köszön illedelmesen, mert az első benyomás az ugye legyen jó, és addig is felméri a terepet. Az italos ember nem mindig kellemes társaság, és emiatt se kelett volna ezt a festményt választaniuk, de ez az úriember a szórakoztató fajta részeg. A lányka igazi korának megfelelő prüszkölő nevetést mutat be, amit persze igyekszik köhögésnek álcázni, de mivel róla van szó, ez veszett fejsze nyele.

 - Hát hoznánk mi.. - kezd bele a válaszba, de közben csúnyán prüszkl, vices az úriember, na. - .. de merre is van innen a szerzetes? - teszi fel a kérdést hangosan és jól artikulálva, mert a falunapokon megszokta már az ittasabb társaságot, illetve azok nehezebb felfogóképességét. Meg hátha esetleg megmondja az emberünk, milyen képek vannak a közelben.

 - És mennyit hozzunk? - teszi hozzá most már nem is próbálva palástolni a nagy jókedvét. Amennyire ő tapasztalta, ez a fajta részegecske ember az a beszédes típus, akinek mindegy, hogy mit kérdezel, mesélni kezd. De még hogy. És még miket. Szórakoztató, na.
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Festménykaland
Írta: 2015. augusztus 19. 17:48
| Link

Szombat Anna és Rozsos Annamária

A szomszédos festmény lakója lehet segítőkész és tudhat sokat a kastély festményei közötti átjárásról, ám már első ránézésre is megállapítható róla, hogy sajnos nincs abban az állapotban, hogy a lányok igazán hasznát vehetnék. - Infó? Hikk... nem beszélnének a hölgyek magyarul? Hikk... vagy akár németül. Ez a mai modern nyelv... hikk... a magyar nyelv megszény...szégyen... megszégyenítése - panaszkodik festményhősünk két viszonylag sűrű csuklás közepette, majd szájához emeli poharát és kihörpinti belőle az utolsó korty innivalót is, azaz majdnem az utolsót. Fél kortyocskányi még ott lötyög az öblös pohár alján, ezzel azonban már szomorúságára nem boldogul, hiába forgatja körbe a poharat. Annamária hangjára késve is reagál, miután nagyon koncentrálva igyekszik meginni azt a néhány cseppet, az azonban minduntalan makacsul visszatér a pohár aljába. Enyhén még keresztbe is áll a szeme a nagy próbálkozástól, amikor feltekint, majd leengedi poharát és vonásait rendezve néz a lányra.
- Ó, pardon. Be sem mutatkoztam, hikk, pedig úgy volna illendő, hikk, ha már a hölgyek benéztek hozzám. Weisz Ferdinánd, szolgálatukra - biccent feléjük, felkelni és meghajolni már sokkalta nagyobb kihívásnak tűnik, amire inkább nem vállalkozna ingadozó egyensúlyával. Már így is forog vele kissé a szoba.
- A barát... hol is... hol is... - gondolkodik hangosan. Poharát letéve állába támasztja a tenyerét és ősz szálakkal tarkított szakállát simogatva töpreng, hol is lakik a barát. Régen járt arra, de szerencsére mindig van néhány ide-oda mászkáló, kilóméterhiányos portréalak, aki van oly szíves, hogy hozzon neki innivalót.
- Ha jól emlékszem, úgy három festménnyel... hikk... van odébb a szemközti falon. De... hikk... lehet, hogy néggyel. Kettővel... igen, kettővel odébb a virágos rétről... hikk... közvetlen átjárás van, ha jól emlékszem. Bár a kutyával érdemes vigyázni, hikk. A kisasszonyok honnan jöttek? - kérdezi, ha már megadta a szerinte szükségesnek vélt információkat, és már ösztönösen emeli szájához a poharat, hogy a következő pillanatban fáradt sóhajjal vegye tudomásul innivalója gyakorlatilag teljes hiányát.  
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. szeptember 2. 21:06 | Link

Rozsos Annamária és Mesélőnk

 Csak a szemét forgatta az öreg alkoholista szövegére. Összefonta maga előtt a karját, és ujjaival azon dobolt idegességében. Nem, kicsit sem szerette a részeg embereket. Kész szerencse, hogy a másik leányzó is itt volt, különben durván kikérdezte volna. Bár nem állt messze így sem tőle. Úgy tűnt, bajtársa inkább csak az utánpótlást szerette volna elhozni neki. Ajajj, kezébe kell vennie az irányítást.
 - Anna, Eridonból ő meg... - Hoppá, hisz még be sem mutatkoztak. Egy ilyen veszedelmes és izgalmas kalandban együtt, vállvetve harcolnak, de még csak a másik nevét sem tudja. - Hogy is hívnak?
 Elég udvariatlan volt Anna részéről, hogy csak így nekiesett a kérdésével, de mentségére legyen, nagyon tovább szeretett volna már menni erről a képről.
 - Minket nem festettek meg... azt hiszem, csak valami furcsa varázslat idehozott minket, úgyhogy szeretnénk visszanyerni eredeti alakunkat. Tudja, el fogunk késni, meg tanulni kellene, és biztos már keresnek minket, de hát kinek jut ugyan eszébe, hogy pont Önnél, pont egy festményben legyünk, ugye érti? - kezdte el hadarni az információkat.
 Igen, egyértelműen frusztrált volt. Csak akkor szokott ilyen sokat, ilyen nyíltan csacsogni. Meg amikor izgatott, de most inkább az előbbi.
 - Szóval mindenképpen kell valakit találnunk, aki vagy tud szólni valakinek, aki kihoz innen minket, vagy ő maga tud elvinni. Gondolom, egyik sem illik magára, tehát meg tudná végre mondani, merre menjünk, hogy valaki olyannal beszéljünk, aki végre tud valami értelmeset is mondani?
 Igen, elég durva volt. De a helyzet megkívánta. Vagyis talán. Mindenesetre ettől a monológtól egy kicsit nyugodtabban érezte magát. A másik oldalt viszont tényleg lehet nem kellett volna így beszélnie... Rásandított a mellette álló lányra, hogy leszűrje, vajon ő is úgy gondolja-e, hogy Anna megfelelően járt el.
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. szeptember 3. 22:18 | Link

Szombat Anna meg a Mesélő

Na, ő most kezdte el élvezni ezt a kis közjátékot, és nem azért, amiért mondjuk szokás, hogy - szó szerint- új dimenziók nyílnak meg előttük a fetménysétával, nem. Ő rettenetesen jót mulat a kedves, de teljesen részeg bácsin, és kezét finoman a szája előtt tartva pukkadozik a nevetétől, csak halkan és finoman, ahogy szegény emberke újra és újra rádöbben, hogy biza itt most már nincs mit inni. Olyan kis szerencsétlen, hogy az már aranyos, na.

 - Hogy? - hagyja abba fél milliszekundumra a kuncogást a lány kérdésére, és akor meglepődik. Visszafojtja régi vágyét, hogy egyszer Bözsiként mutatkozzon be, és hogy egyszerűsítse a helyzetet, megmondja a nevét. Mondjuk tényleg ez a neve. - Én is Anna. - vigyorog, mert ezzel nem igazából jutottak előrébb, és jelen pillanatban ez vicces. Valahol mélyen tudja ám, hogy most nagyon idegesítő, de mit csináljon. Tizenöt évesen így szokás.

Vigyora mondjuk fokozatosan lehervad, ahogy hallgatja a lány kifakadását, és a végére csak nulla kuncogás, de annál több megszeppent pislogás marad belőle. A másik elrontotta a bulit. Azzal együtt is, hogy mondjuk ő csinál is valamit, nem csak viháncol a háttérben, és ha rajta múlik, egszer még akár ki is keverednek innen. Ha a kis navinésen múlna, ő itt elücsörögne a bácsival, hozna neki italpótlást, és csak akkor jutna eszébe, hogy haza kéne menni, ha éhes lesz, akor viszont pánikban rohangálna, mint egy őzike az autó előtt. Ő már csak ilyen. Nem túl hasznos.

 - Menjünk csak előre. - súgja félénken a mérges társának, ezzel észrevehetetlenül finoman jelezve is, hogy talán kicsit kevésbé lehetne határozott a nagy számonkéérsben. Nincs más út, mint előre, mert most komolyan, itt és most hasznos dolgot nem fognak megtudni.
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 7. 19:01 | Link

A két Anna

A festmény lakója, melynek vásznán a lányok éppen foglalják a helyet láthatóan nem túl nagy örömükre, bemutatkozik némi panaszkodással körítve, mert ez a mai modern magyar nyelv, amit állandóan hall a kereten túli világból nem igazán tetszik neki.
- Anna és... hikk, Anna kisasszonyok. Maguk... hikk, nem találkoztunk még, melyik folyosón vannak? - kérdezi érdeklődve. El van ázva rendesen, ez viszont még nem jelenti, hogy a modora is elúszott vele, hiszen éppen meglepően jól nevelt módon igyekszik társalogni. A végeredmény persze inkább nevetséges, meg sírságos is egyben, végtére is tessék csak ránézni, mindjárt lecsúszik a fotelből és többet csuklik lassan, mint amennyit beszél. Meglóbálja még egyszer a poharát, aztán elkerekednek a szemei. Ilyet se hallott még, hogy valaki ne legyen festve és mégis a vásznon őgyeleg. Bajsza végét kezdi mutató és hüvelykujjával simogatni, mintha az aztán segítene megérteni az eseményeket, de csöppet sem lesz okosabb, ezt a szemében még mindig ott ülő értetlenség is határozottan alátámasztja.
- Nem festve... nem festve - mondogatja maga elé, sokat nem segítve ezzel, időközben azonban, amíg ő eme gordiuszi csomóval is felérő fejtörő megoldásán töpreng, a folyosó másik végén kifulladva bukkan fel minden baj forrása. Menten orra is bukik ma már ki tudja hányadik alkalommal, olyan nagyon siet, ezúttal azonban a táskája legalább már nincs vele, hogy annak tartalmát is szedegetnie kellene. Először a szomszédos festmény előtt áll meg, elkeseredetten pislog körbe, hová tűnhettek a lányok, hiszen ő mondta, hogy várjanak itt, aztán szerencsére megpillantja őket a szomszédos vásznon. Hangját ugyan nem hallani a folyosó zajában, de arcán is látni, hogy kissé megnyugszik, sóhajából is bizonyára ez szűrődne le, ha nem harsognák túl nevükhöz híven a portrék. Tesz még egy lépést és miközben fél kezét torka elé tartva igyekszik összeszedni minden maradék hangját, másik kezével heves kalimpálásba kezd a kép előtt.
- Óóó... megfesti az én Júliámat? - csillan fel a kép lakójának szeme, amint meglátja, még csuklani is elfeledkezik, nemhogy a lányok jelenlétéről. Imbolyogva próbál felállni, a nemleges fejrázás láttán viszont hangos, lemondó sóhajjal huppan vissza karosszékébe.
- Hát már sosem fogják megfesteni? Bort ide - merül bele léte jelenlegi legnagyobb drámájába, már nem is figyelve a frissen kapott látogatóra, aki továbbra is hevesen kalimpál, sőt, inkább már integet.
- Túl nagy a zaj. ÁVT terem... - igyekszik túlkiabálni a hangzavart, majd hirtelen már két kézzel kezd kalimpálni, mint aki éppen nagyon le akar törölni egy táblát, olyan mozdulatokat téve.
- Nagyok folyosója - javítja ki saját magát újragondolva a lehetőségeket, hiszen a banya is, a dámák is zavaró jelenségek, szerinte, de legalább célt nevez meg, aztán már rohan is tovább, miután felfele mutogatva még egyszer megismétli a helyszínt. Itt azért csak nem hagyja őket, ha már az ő hibája, hogy ideiglenesen vászonra kerültek, csak a probléma megoldásához meg előbb ahhoz csend kell, meg a táskája, ami nincs nála.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint