37. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! Péntek 15:00 óráig várjuk a cserediákos multipályázatokat. 10 tény és tiéd a meglepetés kari. Wink
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Keleti szárny→Második emelet
Elemi mágia terasza - Bencsik Bonnie hozzászólásai (12 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Földleányka | BOOnnie
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
Írta: 2022. november 9. 06:16 | Link


Egy másik oszlop rejtekében hasonló problémákkal küszködöm én is. Nem tudom, hogy mióta figyelem az ajtót, és hogy mikor lettem figyelmes arra, hogy Kornél is így tesz. Egy-két órán már ültem mellette, tudom a nevét, de megszólítani még nem mertem. A tanáraim türelmesek velem, és emiatt úgy vélem, hogy az évfolyamtársaim is. Nem indul meg, így én sem merek, újabb percek telnek el, mire végre cselekszem, kibújok a cipőmből, így nem csapok zajt, ahogy harisnyás lábaimmal lassan megközelítem.
Tudom, hogy gyorsan kell cselekednem, mert minél közelebb lépek hozzá, annál jobban fogja érezni azt, hogy egy elemi mágus ólálkodik a közelében. Habár, elképzelhető, hogy a hely maga annyira erős mágiával van megáldva, hogy ez a rész teljesen eltompul itt. Érzem ugyan a gerincem mentén a vibrálást, de nem úgy, ahogy akkor érzem, ha például Ezra a közelemben van. Viszont mind egyformák vagyunk. Odaérve hozzá, anélkül, hogy ellenkezni tudna, ujjaimat az ujjai közé csúsztatom, és finoman rászorítok. Azt már tudom, hogy az emberek azért vonzódnak hozzám könnyebben, mert a mágiám sokkal szebb kisugárzást eredményez, így szebb az aurám is. Rámosolygok, szabad kezemmel pedig elhajtom a vörös hajzuhatagot, hogy felfedjem a tarkómon pihenő jelet.
- Együtt?
Kérdezem szinte suttogva, remélve, hogy nem ijesztettem teljesen halálra, és, hogy megbocsátja nekem, hogy csak úgy megérintettem. Nem szeretem én sem, ha hozzámérnek, azonban ha valakihez én hozzá akarok érni, az a legnagyobb bizalom jele. Szükségem van rá, hogy bízzak.
Utoljára módosította:Bencsik Bonnie, 2022. november 10. 06:14 Szál megtekintése
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Földleányka | BOOnnie
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
Írta: 2022. november 10. 05:56 | Link


Olyan, mintha egyszerre dobogna a szívünk. Semmi romantikus értelemben vett dobogás, pusztán csak a tény, hogy az elemünk dolgozik. Pusztán? Olyan könnyed szó ez, holott nincs benne semmi könnyedség. Mert van egy elem, amit birtoklunk. Vagyis fogunk, mert nagyon messze van mér az, hogy tényleges birtokosok legyünk, de most mégis, olyan megnyugtató Kornél mellett lépkedni az ajtó felé, amitől félelem fog el. Nem szabad félni. Érzem, ahogy ujjaimra rászorít, ahogy megsimítja a kézfejem, és ettől a mozdulattól még jobban elmosolyodom, és bólintva pillantok rá.
- Menjünk.
Ösztönösen picit közelebb húzódok hozzá, mert bár nem romantikus értelemben kulcsolódtunk össze, azért mégiscsak fiúból van, és a fiúk köztudottan arra születtek, hogy megvédjék a lányokat, mert ők hercegek és lovagok és szuperhősök is tudnak lenni egyszerre. Sokkal több az olyan mese, ahol egy fiú menti meg a lányt, mint ahol fordítva történik, vagy éppen a lány menti meg önmagát.
- Örülök neked.
Suttogom még mielőtt belépnénk, viszont innen nincs visszaút, mert, ha már eddig eljöttünk, be kell tudnunk menni, és ha baj lesz, a kint hagyott táskám és cipőm alapján tudják, hogy merre keressenek. Amúgy sem szeretek cipőt hordani, otthon mezítláb éltem, és érezhettem a föld jóságát, kivéve persze a hűvösebb időszakban, így hát most is szeretném érezni. Egyszerre lépek be Kornéllal a helyiségbe, és a csodálkozástól az ajkaim elnyílnak, és elnevetem magam, nem hittem volna, hogy ez vár az ajtón túl, inkább valami félelmetes feladatra számítottam, mégsem eresztem el a kezét, még nem.
- És most? Mit kellene csinálnunk?
Utoljára módosította:Bencsik Bonnie, 2022. november 10. 06:14 Szál megtekintése
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Földleányka | BOOnnie
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
Írta: 2022. november 12. 08:02 | Link


Követem őt, és örülök, hogy irányít, az első lépést ugyan én tettem meg, de nem akartam magam után rángatni, szerettem volna, ha együtt tapasztaljuk meg a hely csodáját, és egymásnak mutatjuk meg mindazt, ami bennünk rejlik. Kornélt már korábban is néztem, mint embert, és sokszor elgondolkoztam azon, hogy hogyan állhat valakinek éppen így a haja, olyan különlegesen, nem úgy, mint más fiúknak. Egy lány, akit azt hiszem Fruzsinak hívnak, azt mondta, hogy azért, mert elől is van forgója, és amiatt lesz ilyen kusza. Tetszetős. De sosem mertem megszólítani, hogy megkérdezzem, hogyan érzi magát a hajában. Pedig érdekelt. De azt hiszem, furcsa kérdés lenne.
- Mert kedves vagy, szelíd és azt hiszem, ha jobban megismernélek, nagyon megkedvelnélek. És okos is vagy, nem bántasz senkit. Nem úgy, mint például az a másik levitás fiú, neki is érdekesen áll a haja, de nem kedves és bántja a kicsiket.
Az nem mondom neki, hogy valami augusztus neve van, vagy ilyesmi, mert nekem furcsa lenne egy augusztus nevű fiú, habár én a Bonnie-val nem szólhatok egy szót sem, hiszen engem is olyan különleges névvel illettek.
- Korábban is éreztem, hogy olyan, mintha találkoztunk volna már, de nem értettem, hogy miért. Amikor ma megláttalak, megértettem, hogy nem mi találkoztunk, hanem az elemeink.
Az ujjaimat kihúzom az ujjai közül, a tenyerére simítok és magunk mellett felfelé fordítom a tenyerünket, ahogy összeérnek, csiklandoznak, és ez nagyon jó érzés.
- Az egész testem bizsereg.
Vallom be szégyenlős pírral az arcomon. Ez a pillanat egy titok, egy különleges szövetség első állomása, melyet a mágiánknak köszönhetünk. Egy igazán jó emlék, amit életem végéig szeretni fogok. A kérdésére nem tudok válaszolni, de a megszakított szemkontaktust tudom követni, és elmosolyodva ellépek tőle, intve, hogy kövessen. A bokor elé térdelek, és ha ő is megteszi, akkor keresek rajta két bimbót.
- Fogd a hozzád közelebb esőt a tenyereid közé, óvatosan, majd hunyd le a szemed, és képzeld el a folyamatot, ahogy kinyílik a virág. Én is ezt csinálom, és meglátjuk, hogy működik-e. Rendben?  
Szál megtekintése
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Földleányka | BOOnnie
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
Írta: 2022. november 12. 19:09 | Link


Nem ismerem a határaimat, tudom. Nem szeretem, ha engedély nélkül hozzámérnek, azonban én nem igazán tudom kordában tartani ezt. És nem veszem észre azt sem, ha a másik ember zavarban van miatta. Az én falumban az emberek mindig őszinték voltak egymással és kimondták azt, amit gondoltak. A híd választotta el az olyanokat, akik kimentek Csermelyről, az olyanoktól, mint mi, akik szinte sosem hagytuk el a települést.
- Nekem is, de tudod, így könnyebb. Haladhatunk együtt a megismeréssel és megtanulással, szerintem megnyugtató, ha van valaki, akinek el tudjuk mondani a tapasztalatainkat és a félelmeinket. Mint egy titkos szövetség.
Lelkesen és kedvesen pillantok rá, remélem, hogy tetszik neki, és nem néz nagyon gyerekesnek. Egyidősek vagyunk, de vannak olyan fiúk, akik ilyenkor már nagyon komolyak és felnőttesek, meg olyanok is, akik még nagyon gyerekek. Ő nem tudom milyen, csak egy csendes fiú. De érzek valami nagyon erőset és nagyon jót, amitől hiszem, hogy ez nagyon jó lesz. Remélem, hogy nagyon jó lesz. Ahhoz neki is akarnia kell.
Ahogy most azt is, hogy a virág kinyíljon. Mind a kettőnknek erre kell gondolnia. Ahogy ott térdelek, lehunyom a szemeimet, és elképzelem, ahogy az összecsukódott szirmok egyre több és több élettel telnek meg, ahogy lassan megduzzadnak, elválnak egymástól, és lassan elindulnak a nyílás felé, ahogy a szirmok egyre jobban kiterítődnek, egymáshoz helyett egymásra simulnak, és csodálatod, szirmokban gazdag, kinyílt virággá válik, mely ereje teljében van. Szinte érzem, ahogy a folyamat végbement a kezeim között, de nem merem még szétnyitni az ujjaimat, előbb Kornélra pillantok.
- Készen állsz?
Szál megtekintése
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Földleányka | BOOnnie
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
Írta: 2022. november 25. 05:49 | Link


- Nem lehet, hogy egy kicsit idegessé válsz attól, ha az elemedet kell használnod? Az elején nekem se nagyon működött emiatt.
Velem az elején nagyon sok minden nem működött, sőt, ami azt illeti, jelen pillanatban sem működik minden, hiszen képtelen vagyok az iskola falai között maradni hosszabb ideig, úgy érzem, mintha egy láthatatlan kéz fojtogatna. Ez a hely azonban egy csoda, hiszen benne van a kastélyban, és mégis érzem a fűszálakat, ahogy simogatnak, ujjbegyeimen a levelek erezetét, a szirmok lágyságát. Mintha a béke a teljes lényemet átjárja.
- Nekem sem tökéletes, csak azt a látszatot kelti, de a szirmok alig fele bontakozott ki, látod.
Mutatok a középső részére, ami bizony szorosan összesimul. Első ránézésre eredményesnek mondanám, de szerintem Ezra nem így vélekedne. Eléggé kedves férfi, de még mindig hatása alatt vagyok az első sokknak, amit akkor éreztem, amikor vele találkoztam. Aznap az egész életem kifordult önmagából és nagyon ijesztővé vált. Ám, az érzés, mely a gerincem mentén cikázik, most nagyon jó. Már nem érzem magam egyedül, hiszen van egy szövetségesem, valaki, akivel egy terembe ülve, egy folyosón lépkedve, egy összenézésből értve is tudom, hogy mi a helyzet. Mi ez, ha nem csoda?
- Mi az a testhelyzet, amikor tökéletesen ellazulsz? Mondjuk fekve? Lehet, hogy az zavar, hogy a tested nincs kényelmesen. A mamám, amikor ideges voltam egy fellépés miatt, mindig az ölébe hajtotta a fejem, és a hajamat simogatta, meg az arcomat. Ne próbáljuk ki?
Ajánlom fel teljesen természetesen. Régebben szerettem az érintést, és szeretném visszakapni ezt a szeretetnyelvemet, de először magamban kell rendeznem a dolgokat, nekem kell nyitnom mások felé, és csak utána tudom majd engedni, hogy bárki, bármikor hozzámérjen, anélkül, hogy megrezzennék.
Szál megtekintése
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Földleányka | BOOnnie
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
Írta: 2022. december 3. 07:51 | Link


Az arcát nézve, hirtelen elönt a bűntudat, de nem igazán tudom, hogy miért, hiszen nem csináltam semmi rosszat, mégis, azt érzem, hogy valamit elrontottam. A szám belső részéből egy kis darabot a fogaim közé veszek, és zavaromban próbálok arra koncentrálni, hogy egy darab belőlem a fogaim között van, és nem arra, hogy kinyissam a számat, és még nagyobb kellemetlenségbe sodorjam magam. Aztán végül kimondja, belőlem meg kitör a megkönnyebbült kacagás, mert már értem, hogy miért tört rám a bűntudat, hogy miért nézett olyan furcsán, és hogy mit is szeretett volna mondani, amikor végül nem jött ki hang a torkán.
A nevetésem vidáman és megkönnyebbülten csilingel, ahogy végül hátrafekszem a fűben, és játékosan csillogó szemekkel pillantok rá, aprót ingatva a fejem.
- Nem, arra gondoltam, hogy találjuk meg azt a teszthelyzetet, amiben kényelmesen érzed magad. Én például ha ülök, órán vagy étkezésekkor, mindig arra gondolok, hogy ki kell húznom magam, mert ha begörnyedek, akkor olyan leszek, mint Mári néni, aki egész életében gyógyfüveket gyűjtött. Papa mindig Mári néninek hívott minket, ha görnyedtünk. És ez nem kényelmes, nem tudok koncentrálni, mert csak azt hallom a fejemben, hogy Mári néni leszek. Nekem anyukám öle volt a megnyugtató, neked mi az?
Még mindig fekve pillantok fel rá, érdeklődve. Szeretnék segíteni neki, mert a szemeim előtt él az a kép, hogy mi ketten képesek leszünk úgy is beszélgetni egymással, hogy egyetlen hang sem jön ki a torkunkon. Milyen szép is lenne, a levelek rezegtetésével, szirmok bontakozásával és még egy csomó minden ilyen földi dologgal üzenni, vagy éppen együtt végrehajtani egy-egy elemi cselekedetet. Nem akarom őt kényszeríteni, nem akarok sok lenni, de szeretnék segíteni.
- Az év elején azt mondták, hogy ha beszélgetni szeretnék valakivel arról, hogy milyen  magántanulóból tanulóvá válni, akkor te tudsz nekem segíteni, mert te is azt voltál. Miért?
Szál megtekintése
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Földleányka | BOOnnie
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
Írta: 2022. december 10. 06:50 | Link


- Olvastam róla, hogy vannak elemi lények, akiket, ha megszelidítünk, birtokolhatunk. A faluban láttam is ilyen lényeket. Az egyik lánynak, aki víz elemű, van egy rózsaszínes-lilás pamacsa.
Pamacsnak hívja, de biztos, hogy van rendes fajtamegnevezése is, viszont láttam, ahogy az elemével játszott, és azt, ahogy a kis lény reagált rá. Azt mondta, hogy régen, ha kijött az elemük, kaptak egy lényt is, de most már nem így van, viszont, én mindenképpen szeretnék egyet, csak még nem volt bátorságom ezt felhozni Ezrának.
- Nem mondom, hogy lóforma elemi lény is van, de talán, ha lenne neked is egy, akkor lehet, hogy ő segítene, hogy könnyebben kijöjj az elemeddel.
Boldogsággal tölt el, amikor mellém telepedik, olyan megnyugtató a jelenléte, és egyáltalán nem érzek semmit szerencsétlenkedésnek, amit csinálok. Hasonló helyzetben vagyunk, két botladozó elemista, akik a szociális kapcsolataikban sem éppen kimagaslóak. Szeretném, ha jobban megismerhetném, ha néha lenne lehetőségünk úgy beszélgetni, mint most, akár itt, elrejtve a világ elől. Kettőnk kis titka, amíg csak meg nem erősödünk az elemünkkel, és talán utána is. Féltem ettől az egésztől, de most már nem félek, Kornél miatt.
- A mama mindig azt tanította, hogy az egyenes út a legjobb út. Azért senki sem haragudhat, ha nyílt vagy, ellenben azzal, ha sumákolsz. Az nem szép emberi tulajdonság.
Belegondolva az eseményekbe, mama sem sumákolt, mindig őszintén volt szomorú, bezárkózott, elveszett, és hiába próbáltunk rajta segíteni, sajnos nem sikerült. De végig tudtuk, hogy azért nem mosolyog, mert nem boldog.
- Emlékszem, hogy láttam egy fiút, amikor vizsgázni hoztak minket. Arra gondoltam, hogy igazi küzdő, hiszen itt van, és csinálja, pedig neki sokkal megeröltetőbb minden, mint másoknak. Elszánt arcú, rendezetlen hajú.
A végére elmosolyodom, mert eddig bele se gondoltam, hogy egy régi emlékkép mögött ő rejtőzik, szimplán csak azt hittem, hogy a fiúk egy része nem szokott fésülködni. Egy másik részéről pedig meg vagyok győződve, hogy fürödni sem szokott, pedig az igazán hasznos tevékenység. Én például szeretek jó illatú lenni, és szerintem Kornél is.
- A faluban, ahol laktam, egy folyó választja ketté a települést. Az egyik felén olyan az élet, mint Bogolyfalván, az emberek dolgozni járnak, iskolába, utaznak, és ha elérik a tizennégy éves kort, átköltöznek a Bagolykőbe, és már csak a szünetekre térnek haza.  A másik oldalon, ahol én is éltem, a falusibb élet volt jellemzőbb. Mi magunknak termeltünk meg mindent, a művészetünket ételre cseréltük, a felesleggel csereüzleteket bonyolítottunk. Mama egyike volt a varrónőknek, a papa pedig fafaragó volt. Én nyolcéves koromban kezdtem el segíteni, virágkötőként, díszítőként, és amikor rendezvényeink voltak, énekesként.
A kellemes emlékek miatt nem tudok nem mosolyogni, szelíden és halványan, felidézve egy-egy nagyszerű pillanatot. Amíg mesélek, végig Kornél tekintetét keresem, neki mondom a dolgokat, és bár magam sem hiszem, de a folytatásban is képes vagyok fenntartani ezt, pedig most először mondom el szabad akaratomból azt, ami történt.
- Mamának nyolcévente születtek gyerekei, utánam az öcsém, majd majdnem egy éve a húgom. A mama pedig szomorú lett, nem beszélt, nem volt jelen. Enni adott, de nem élt, mozgott, de olyan halott volt a tekintete. A falu vezetője azt mondta, egy rossz szellem kísérti a mamát, és imádkoznunk kell érte. Megtettem, és a falu minden lakója is. Mindenki szerette volna visszakapni a mamát. Közben én gondoztam a húgomat. Egyik este, amikor hazaértem vele, láttam, hogy a mama szokás szerint kint ül a teraszon, a hintaszékében, hálóingben, ami már nem fehér volt, hanem vörös, a bőre is, az arca is. Elkezdte felém fordítani a fejét, és akkor egyszer csak ott volt egy bokor, ami elrejtett minket előle. A vezetők elvitték a mamát. Én tudtam, hogy mi van ott bent, hogy a mama miért vörös, de mégis be kellett mennem, látnom kellett őket mégegyszer. Aztán futni kezdtem, egy hely felé, amit még a papa mutatott egy kiránduláson. Azt mondta, hogy nekünk nincs rá szükségünk, hiszen minket mindig véd a közösség, de vannak, akik általa menekülnek meg. És én szerettem volna megmenteni a kishúgomat, és én is szerettem volna megmenekülni. Azt mondták, hogy maradhatok magántanuló, de nem szerettem volna. Nem szeretném, hogy a mama miatt sajnáljanak, szeretnék csak Bonnie lenni, akit önmaga miatt szeretnek, és nem azért, mert azt érzik, veszteség érte.
A végére visszakúszik a halvány mosoly az arcomra, ahogy a történet végére érek. Sokan nem értik, hogy miért nem omlottam össze, és azt hiszem, ebben segített a hitem, és az, hogy jó emberek vesznek körül, hogy együtt lehetek a húgommal.
- Megőrizzük egymás titkát?
Szál megtekintése
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Földleányka | BOOnnie
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
Írta: 2022. december 27. 16:53 | Link


Nem tudom egész pontosan, hogy mi is lehet a nevük, még nem olvastam annyira sokat róluk, de arra gondoltam, hogy ha majd lesz egy hely, ahol élhetek, akkor szeretnék majd én is egy elemi lényt gondozni, és megkérni Ezrát, hogy kaphassak egyet. Most is van hol laknom, de az nem végleges, és Barnabás jóindulata is véges lehet. Nekem a húgom az, aki a legfontosabb, és most csak arra kell figyelnem, hogy vele maradhassak. Egy nap jönni fog egy család, aki örökbe fogja fogadni. Nekem még van vagy másfél évem, mire végzek, és nem hiszem, hogy ilyen sokáig el lehet majd kerülni, hogy bekövetkezzen.
- Csak azokat ismertem, akikkel a faluban éltem, és többnyire olyankor vizsgáztunk, amikor itt már vége volt az évnek. A vezetők nem szerették volna, ha zavarunk, és talán azt sem, hogy szerelembe essünk. Néha előfordult, hogy egy lány vagy fiú románcot kezdett a vizsgák alatt, és nem jött haza. Nem laknak kevesen a faluban, de mindenki fél, hogy Kunszenila sorsára jut.
Az egykor virágzó falu megmentésére mindent kitalálnak, tudom, mert amióta itt vagyok, olvastam sok régi újságot. Bálokat tartottak, kedvezményeket adtak, ha valaki odaköltözik. A lakosság öregszik, a fiatalok nem maradnak, nem is mennek oda. Pedig sok manát birtokló településnek mondják.
- Aztán jöttél te. Nem voltál átlagos, nekem pedig megtetszett, hogy a kinti fiúk ilyenek. Persze azóta rájöttem, hogy nem, mert olyan, mint amilyen te vagy, csak egy van, te magad.
Egy kicsit bonyolult lett a magyarázat talán, de biztos érti. Korábban a saját egyformaságunkat vetítettem ki a világra, de most, hogy itt kint vagyok, már tudom, hogy minden nagyon sokszínű és sokrétű, és egyáltalán nem egyforma. De mégiscsak Kornél volt az első, akit láttam.
- Köszönöm.
Mosolygok rá hálásan, de amikor érzem, hogy komoly dolgot fog mondani, ajkaim visszarendeződnek nyugodt semmilyenségbe, és felülve, visszakúszok mellé. A nyakamhoz nyúlok, és a nyakláncomat, amin egy apró katicabogár pihen, leveszem és felé nyújtom.
- Bizalmi zálog. Adj te is nekem valamit, és ez mindig emlékeztetni fog minket arra, hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak, és mennyire fontos az, hogy megőrizzük a titkunkat.
Szál megtekintése
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Földleányka | BOOnnie
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
Írta: 2022. december 27. 17:59 | Link


- Igen, szerintem is, csak minket nem így nevelnek.
Csermelymenedék is két részre oszlik, a folyó szeli ketté és a híd köti össze. Az erdőhöz közel és szinte az erdőben egészen él a mi csermelyi népünk, aki nem ismeri igazán a pénzt, nem utazik, nem lát világot, ellenben szorgos, megtanulja a férfias és nőies feladatokat is, a mágiamentes életet és a mágiával telit egyaránt. A másik oldalon a világi csermelyiek vannak, azok, akik olyanok, mint minden más varázsló és boszorkány, vagyis a mieink ellentétei. Nem szekta, de valószínűleg azzal azonosítanák. Ezért is nem szoktam beszélni a múltamról, de Kornél valahogy más.
- Nem akartam elvágyódni otthonról. Sokat meséltek azokról, akik elszöktek, családok meséltek, akik így vesztették el a rokonukat, és a papa mindig azt mondta, annak örül a legjobban, amikor hazaérkezem. Talán, ha beszélgetni kezdek veled, nem akartam volna hazamenni. Azt hiszem, az elemeink nagyon szorosan összekapcsolódnak, máshogy, erősebben reagálok rád, mint Ezrára, vagy olyanokra, akik nem földiek. Persze, akkor még nem tudtuk, hogy mik vagyunk, de, veled akartam volna maradni. És nem akartam csalódást okozni.
Most már nem is tudok, hiszen a végén mégiscsak itt kötöttem ki, vele, egy elbűvölt teremben, titkokat és múltakat átbeszélve, amint éppen titkos szövetségre lépünk egymással. Nem hiszem, hogy a papa azért halt meg, mert nekem itt kell lennem, de a történet így teljes, ha tudja, hogy miért nem szólítottam meg soha. Aprót megvonom a vállam, az égre emelem a tekintetem, ami talán picit sötétebb felhőket mutat, de gyorsan tovalibbennek, és mintha a madarak is intenzívebben csipognának. Mintha a paradicsomban lennénk, vagy legalábbis valami olyasmi.
- Szeretném, ha nálad lenne. Engem mindig megvédett a katicabogár, a totemállatom. A tiéd talán más, de talán az én védelmem véd téged is. Amíg ki nem találjuk, hogy a tiéd micsoda.
És ha kitalálom, akkor megfaragom neki, hogy legyen saját védőállata, aki vigyáz rá, és aki gondoskodik róla.
- Suttoghatsz is.
Próbálom mosolyra fakasztani. Sosem értettem, hogy az emberek miért olyan feszültek. A megítélés miatt? Én olyasmitől sosem féltem, de hallottam már ezt a szót, és tudom, hogy másoknak nagyon fontos.
- És ha megváltoztatnád a nevüket? Nem hiszem, hogy az eredeti nevükkel ismerném őket, de mondjuk ha nem azt mondod, hogy Misi, hanem, hogy Kati, akkor a neve és a neme is változik, és a Kati egy időben nagyon elterjedt név volt. Most már nem az, de így az életkorát se tudom legalább eltalálni.
Szál megtekintése
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Földleányka | BOOnnie
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
Írta: 2023. január 29. 09:44 | Link


Furcsán érint a kérdés, furcsábban, mint hittem, vagy furcsábban, mint amilyen volt pillanatokkal ezelőtt, amikor beszéltem róla. Mert ott volt, előjött az a régi vágyódás, ami akkor volt. Emlékszem az érzésre, és arra, hogy néha álmodtam Kornélról. Az álmaimban bátor voltam, odaléptem hozzá, és ő is azt érezte, amit én, és most, hogy felteszi a kérdést, hirtelen rám tör minden, amit buta kis rajongásnak gondoltam, és itt ülve mellette, elképzelem, ahogy valóban megteszem, és ahogy ő mondja, kihoztuk volna belőle a legtöbbet.
- Nem, habár azt mondták, hogy azoknak, akik elhagyják a közösséget, sokkal nehezebb, szenvedősebb, hiszen nincs ott nekik a támogató közeg, egyedül kell boldogulniuk, a családjuk nélkül. Én pedig mindig azon gondolkoztam, hogy nem tudok majd a papa és a mama nélkül élni, hogy nekem ott kell maradnom, és majd férjem lesz, és gyerekeim, akikkel a közösségért dolgozunk majd, és akikkel a közösségbe tartozunk majd úgy is, hogy házastársak vagyunk.
Néztem ugyan a fiúkat, akik ott éltek velem, akiket egészen kiskoruk óta ismerek, és mégsem tudtam eldönteni, hogy melyikőjük fog majd engem választani, és ha kiválaszt is, nem jut-e majd eszembe, hogy ő volt az, aki gilisztát evett, vagy aki úgy megijedt egyszer, hogy bepisilt. Az érzelmekről, azokról a folyamatokról, amik a testünkben mennek végig, nem beszélgettünk sosem, így az elvágyódásról sem, legalábbis nem úgy, mintha természetes dolog volna.
- A bizalmad, és csak kölcsönbe adom, ha megtalálom a tiédet, akkor elkészítem, és onnantól ő fog védelmezni.
Van már pár gondolat ezzel kapcsolatban a fejemben, de nem akarok elhamarkodott lenni. A papa mindig arra tanított, hogy mielőtt döntünk, vizsgáljunk meg minden lehetőséget. Én is így teszek, és csak akkor adom oda Kornélnak a totemállatát, ha már biztos vagyok benne, hogy ő az, aki védelmezni fogja. Egyelőre még olyan érzésem van, mintha több állat is védelmezné őt, és nem tisztult volna le, hogy ki is a sajátja. Talán a barátai azok, akik ennyire védik, és ezért érzek több állatot is. A térdeimet átfogva hallgatom őt, homlokom olykor ráncba szalad, de végül kisítom, mert nem szeretném, hogy az arcom befolyásolja őt abban, hogy mit szeretne nekem elmondani.
- Arról nem tehetsz, hogy a szüleid hogyan éreznek, ahogy arról sem, hogy tehetséges vagy, ez adottság. Az öcsém sem a mama, sem a papa szakmáját nem csinálta jól, senki sem tudta, hogy vajon mihez fog érteni, de ugyanúgy szerették. A húgom valószínűleg nagyszerűen fog tudni kiabálni, mert olyan hangosan tud sírni, hogy mindenki összesereglik, pedig könnyei azok nincsenek olyankor.
Anna szerint a szaknyelv ezt hisztériának hívja, de nem szokott soha rosszat mondani rá, csak próbálja csitítani. És azt is mondja, hogy néha hagyni kell, mert megunja, vagy elfárad és alszik, valóban ez szokott történni, csak addig érzem nagyon hosszúnak az utat.
- Nem volt szép tőle, hogy az érzékeny pontodon támadt, mert ha bántani akartalak volna, és ismerlek akkor, én is ezt mondtam volna, hogy bizonyíts. Bocsánatot kért tőled? Hogyan viselkedik veled most? És a szüleid?
Nem kellene ilyen sok kérdést feltennem, és nem is tudom, hogy mikor fészkelődtem annyit, hogy egészen szembe kerültem vele óvatosan megsimítva a lábát.
- Nem lehet, hogy a lábad az, ami hátráltat? A fájdalom, amit érzel. Ha ki tudnád kapcsolni a rá gondolást, az elemeddel, akkor szerintem fejlődne a kapcsolatotok, mert az elemed lenne a gyógyítód. Azt olvastam, hogy az a jó, ha nem külön kezeljük, hanem a részünkként, és ahogy a baleset után maradott dolgok is a részeid, úgy az elemed is. Ennek van értelme?
Szál megtekintése
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Földleányka | BOOnnie
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
Írta: 2023. február 21. 05:51 | Link


- Igen, most már tudom, Kornél, csak tudod, én nem ismertem a világot.
Ez a legfurcsább a környezetemnek, tudom, de én valójában Csermelymenedék másik oldalát sem ismertem, azt, ahol azok laknak, akik szabadon járnak a világban. Én az erdő mellett élő csoporthoz tartoztam, és most már ismerem azt is, ahogy a legjobban le lehet írni a mi közösségünket.
- Az én népem, vagyis azok az emberek, akik között nevelkedtem, olyanok, mint az amishok. Róluk hallottál már? Én is csak itt kint. Egy zárt közösség, akik kizárják a világot. Ott is ez volt a megszokott, mert mindenünk megvolt, aminek meg kellett lennie. Normális vagyok, csak máshogy.
Elpirulva sütöm le a szemem, mert nem szeretném, ha másnak látna, csak mert nem olyan vagyok, mint ő. Most már itt vagyok, kint, és próbálkozom azzal, hogy ne lássanak furcsának. Csak más ez, mint otthon, sokszor megfulladok a falak között, szükségem van rá, hogy érezzem a talpam alatt az erdőt, megérinthessem a fák kérgeit, és nem vagyok képes nyugton maradni, bent létezni. Beszélnem kell erről Ezrával, mert tudom, hogy a tanáraimat zavarja az, hogy nem vagyok bent, kések, nem tudok nyugton maradni, és olykor enyhébb rosszulléti tüneteket is produkálok
- Te megteszel mindent, de ennek kétirányúnak kell lennie. Ha ő nem akarja, ne vesztegess rá sok időt. Túl értékes vagy ahhoz, hogy megrekedj, tudom, hogy neked is veszteség, de vannak barátaid, akik szeretnek, akiknek fontos és teljes ember vagy, és akik nem irigyek, hanem örülnek a sikereidnek. Egyszer elvinnél? Még sosem voltam a felhők felett.
Vágyakozva kérdezem tőle, mert sem seprűn, sem állaton, sem varázslat hatására nem repültem még, de biztos, hogy nagyon izgalmas lehet, és mivel ő tapasztalt, mellette nem félnék egy kicsit elrugaszkodni a földtől.
- Lehet, hogy megbántottad. Ne, ne nevess ki, de mi van, ha tettél valamit, akaratodon kívül, ami rosszul érintette az elemedet. Mint egy morális kérdés, például, hogy sosem bántanád meg a barátaidat, de mégis olyan mondatot mondasz, ami nagyon rosszul esik neki. Lehet, hogy tettél valamit, ami az elemednek esett rosszul. Nyilván, tőle nem tudsz bocsánatot kérni, de mondjuk csinálhatnál valamit, ami jól esik neki. Ennek van értelme?
Szál megtekintése
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Földleányka | BOOnnie
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
Írta: 2023. március 9. 22:06 | Link


Amikor azt mondja, hogy aranyosan vagyok furcsa, érzem, ahogy az arcomat elönti a pír. De nem csak az arcomat, a lábaim és a kezeim bizseregni kezdenek, és csak akkor, amikor lepillantok, akkor veszem észre, hogy körülöttem kis sárga és kék virágok nyíltak ki. Eddig észre se vettem, hogy vannak itt bimbók, akkor biztos, hogy nem ülök ide, de úgy tűnik, őket nem zavarja a fenekem, mellette is vidáman kibújnak. Zavarban vagyok, és szerintem emiatt változott meg csak körülöttem a talaj.
- Köszönöm, hogy nem látsz ijesztően furcsának.
Néha még én is annak látom saját magam. Tudom, furcsa, de vannak esetek, amiket újra meg újra átgondolok, és rájövök, hogy bizony olyan furcsa voltam bennük. Tudom, hogy nem akar megbántani, és nem is bántódom meg, egyszerűen csak tudom, hogy mit szeretne kifejezni, és szerintem érzékeli is, hogy nem sértett meg picit sem. Hogy is tehetné, amikor azt mondta, hogy aranyosan vagyok furcsa? Hopp, még egy virág.
- Ez szörnyen unalmasan hangzik.
Vallom meg őszintén, ahogy elfogadva a kezét felállok. Nyakigláb lányka révén ez azt jelenti, hogy könnyűszerrel pillantok a szemébe állva, mert csak egy kicsi, csak pár centi van közöttünk. Én nem tanulok ilyen száraz dolgokat, a növényekkel kapcsolatos ismereteimet bővítem, és azt kutatom, hogy ki is vagyok én. Jó, van pár közös óránk, de a mágusjog az egészen biztos, hogy nincs benne.
- Foghatom a kezed addig, amíg senki se látja?
Kérdezem zavartan, és remélem, hogy nem mond nemet, mert az nagyon kedves volna. A másikba azért a cipőimet is beleakasztom, mert mégsem mászkálhatok egész nap. Viszont őrizni akarom a titkot, az összeset, ami itt fent elhangzott, és éppen ezért tudom, hogy nem láthatnak minket úgy együtt, mintha többek lennénk, így ha meg is engedi, egy ponton kicsúsztatom a kezem a kezéből, visszahúzom a cipőm, és kisujjesküre tartom az ujjam, hogy a titkaink titkok maradjanak. Boldog vagyok, aranyosan furcsán, de nagyon boldog.


Love Love
Szál megtekintése
Elemi mágia terasza - Bencsik Bonnie hozzászólásai (12 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Keleti szárny→Második emelet