BK Fórum - Elemi mágia terasza

Elemi mágia terasza - Kasza Fanni Stefánia hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le

A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt.
Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani.
A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek.
A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz.
A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét.

KATT
A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével.

KATT
A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna.

KATT
A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes.

KATT
A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.

Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák

Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3440

Írta: 2015. július 15. 18:08

| Link

Elemi mágia óra, Evillával.

Még csak pár hete jártam az iskolába, amikor egy váratlan nyaraláson találtam magamat áprilisban. Az elején csak azt hittem, hogy a bolondját járatták velünk, de nem. Bizonyos okok folytán ezen a szigeten maradtunk, amíg minden helyre nem jött a tanodában és környékén. Madagaszkáron nagyon jól éreztem magamat, szinte mindennap csináltam valamit. Pörögtem, barátkoztam és felfedeztem a szigetet. Negatív élményeim nem is nagyon volt, talán egy-kettő, de azok jelentéktelennek számítottak.
Most, hogy hazaértünk, olyan furcsa itthon lenni. Ismét azt éreztem, hogy elvesztem ebben a hatalmas kastélyban, a legtöbb folyosót ismét ugyanolyannak tituláltam, mint amikor az első órámra igyekeztem, az első tanítási napon. Reggel valami eszméletlen csoda folytán időben keltem fel, így nyugodtan felöltöztem. Felvettem az iskolai egyenruhámat, a vörös-arany csíkos nyakkendőmet megkötöttem, taláromba belebújtam végül az alvó Himét az ágyamon hagytam aztán elindultam az Elemi Mágia órára, ami nagyon különlegesnek ígérkezett, ugyanis nyíltórának volt meghirdetve. Szépen, nyugodtam kiértem az eridon toronyból, utána a környezetemet pásztáztam végig a szemeimmel. ~ Bár csak tudnám, hogy merre is kellene mennem, semmi sem ugrik be, na jó, azért egy-két helyre még most is eltalálnék... Na, mindegy! Kalandra Fel!~ - gondoltam magamban, aztán tényleg elindultam, mert nem volt húsz percem se, hogy beessek oda.
Amint belekezdtem a kóválygásba, a szemeimmel próbáltam megfigyelni minden olyan dolgot, ami egy adott folyosó különlegességei lehettek. A kastélyban való hosszas bolyongás után, véletlenül a Keleti szárny, második emeletére tévedtem, ahol megpillantottam a tanár urat a nyitott ajtón keresztül. Egy megkönnyebbült sóhaj után beestem a többiek közé.
- Ez az, maradt még két percem! Végre nem késtem el!- örömködtem, csillogó szemekkel az ég felé pillantottam, mintha csak Fortunának róttam volna le hálámat. Az órát Merkovszky tanár úr nyitotta, egy különleges kiegészítővel együtt. ~ Lugosvölgyi Albert tükre, huh? ~ - a tükör vonalait vizsgálgattam, és azt a különleges fekete üvegfelületét. Továbbá figyelmesen hallgattam végig az instrukciókat, a tükör szemügyre vétele után pedig igyekeztem nem elaludni, az egy helyben ücsörgésben. Amikor át lehetett haladni a tükrön, óvatosan megálltam a bűvös tárgy előtt, amiből egy szőke srác nyújtotta felém a kezét,felbátorodtam és mosolyogva azonnal elkaptam a mancsát, egy ugrással átkerültem a tükör másik oldalára, fiú világába.
- Wuiiiiiii!

Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. július 15. 22:26	Szál megtekintése

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes

Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák

Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3440

Írta: 2015. július 16. 21:51

| Link

Elemi mágia óra, Evillával.

És íme, megérkeztem az én világomba. Az utazás közben, azon gondolkodtam, hogy mikor fogom kidobni a taccsot, ha nem érkezünk meg minél hamarabb. Amíg Berttel barangoltunk a két világ közt nagyon furán éreztem magamat, különféle illatokat, szagokat éreztem, a gyomrom is felfordult, ahogy minden mozgott és kavargott a szemeim előtt, a hangokról nem is beszélve.
Hirtelen minden elkezdett kitisztulni, már esteledett, csak a tűz bocsájtott ki magából némi fényt, és ahogy a gyönyörű lángok táncoltak a hús alatt, épp oly mozgékonyan játszadoztak a gyerekek is, persze csak addig, amíg én be nem estem oda. Ekkor mindenki elhalkult, még az a srác is, aki valami gitárszerű izét nyivákoltatott, mert azt biza nem neveztem volna zenének, esetleg macskanyekergésnek. Még kicsit az utazás hatása alatt voltam, és még mindig forgott valamennyire velem a világ, tényleg azt éreztem, hogy valahol rókáznom kellene. Összegörnyedtem, két tenyeremmel a térdeimre nehezedtem, próbáltam a magam ura lenni. Párperc elteltével jobban éreztem már magamat, és felegyenesedtem.
- Nocsak, miért halkult el mindenki? Talán meghökkentek a Hatalmasságom előtt? - kacagva tettem fel a komolytalan kérdésem, sajnos hamar rá kellett döbbennem, hogy nem igazán vevők a poénjaimra. Így hát körül néztem, a tűz nem igazán égett, és ahogy elnéztem az öreget épp tüzet próbált csiholni. Közelebb léptem pár lépést, amit jól is tettem, mert valaki pont az én helyemre teleportált. Végig néztem az alakon, egy azték mintás ruhát pillantottam meg először, aztán a hosszú barna loboncot. Megkellet dörzsöljem a szemeim, hogy lássam ki is jelent meg mellettem, reméltem, hogy nem egy UFÓ. Szerencsémre egy baráti arc bukkant fel, örömömben fel is rikkantottam, és a becenevén szólítottam a farkas lányt.
-Evilla! - immár a fülig ért a vigyorom, egy kétkezes integetést zavartam le üdvözlésképpen, mai leginkább csapkodásnak, vagy valami furcsa beazonosíthatatlan mozgásformának volt titulálható. - Még sem leszek egyedül ezzel a sok méregzsákkal! Szerintem az öregnek nincs ki mind a négy kereke, valami tűz lányáról hablatyolt itt össze-vissza az imént, mielőtt beestél, mond mi szél hozott? - nem biztos, hogy jó néven vették, a kis traccspartinkat, de nem nagyobb foglalkoztatott az, hogy mit gondolkodtak. Ismét a népre tekintettem, láttam néhány muglit, amint a fegyvereikre kaptak, az egyik szemöldökömet felhúztam, és gúnyosan oda vetettem nekik- Ugyan már, azokkal nem sokra mentek ellenünk!- mosolyodtam el immár magabiztosan és a zavaró lilatincseimet a fülem mögé tűrtem.

	Szál megtekintése

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes

Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák

Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3440

Írta: 2015. július 16. 23:32

| Link

Elemi mágia óra, Evillával. :3

Az érkezés sem volt olyan zökkenő mentes épp, mint a két világ közti utazás. Amint földet értem, a fejem húzott, mintha totál részeg lettem volna, persze ehhez betársult az émelygés, ami miatt pár kellemetlen percen keresztül a földet bámultam, hogy jobban legyek. Lehet nem kellett volna mindent összefalnom reggelire.
Amint felpillantottam pár nem túl szempatikus ember nézett vissza rám, kölcsönös lehetett a nem kedvelés. Láttam amint tüzet próbáltak csiholni, volt bennem egy olyan érzés, hogy én minden gyújtószerszám nélkül is lángra lobbantottam volna a gallyakat és fahasábokat, ha úgy tartotta volna kedvem, már pedig úgy tartotta. Ugyanis az öreg provokált engem és valami fura Tűzleányának nevezett. Az addig oké volt, hogy a házam címere a főnixmadár, és vörös arany a színünk, de.... áh mindegy volt akkor. Pár lépéssel megközelítettem az előttem álló népet, amikor oda teleportált Evilla is. Annyira megörültem neki, hogy majdnem a nyakába ugrottam. De nem tettem. Persze, a társam sem volt az emberek ínyére, így egy enyhe gúnyolódással letudtam őket, amíg Evilla oda nem hívott magához. Egy ugrással ott termettem azték barátném mellett, a karján ágaskodó pihéket figyeltem.
-Fá.. fázol? Tök meleg va...- Be sem fejezhettem a mondatom, mert egy hatalmas széllöket az összes hajamat az arcomba illetve a számba fújta. Nem bírtam kiszedni az arcomból a sok rakoncátlan tincset, amik a helyükről előre vándoroltak. - Jön a tornádó! - felvisítottam meghökkenve, aztán Lillára pillantottam. Sürgető pillantásait látva összeszedtem magamat, elindultam a nép felé azon belül is a tábortűzhöz hasonlító építményt céloztam be magamnak. Ahogy meg érkeztem, leguggoltam, bal karom a farakás felé nyújtottam, szemeim lehunytam pár pillanat erejéig, aztán kifújtam magmat és hirtelen a szemeim is kipattantak, aztán csak egy hatalmas lángcsóva tört elő a semmiből, pontosabban a kezem irányából. Talán mégis én voltam a Tűz leánya. Mondjuk.... a hús, ami a tüzem útjában volt az feketére színeződött és szénné égett, így ezután nem hallottam túl sok gratulációt.

	Szál megtekintése

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes

Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák

Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3440

Írta: 2015. július 17. 22:23

| Link

Elemi mágia óra, Evillával. :3

Amint megközelítettem az öreget és az alig pislákoló tábortüzet, olyan dolgot éreztem magamban, amit azelőtt még soha. Olyan energia pangott bennem, ami arra késztetett, hogy használnom kellett azt ott. Ösztönösen kinyújtottam a bal kezemet, amiből a lángok vadul, fékevesztetten kicsaptak, mindent elpusztítva, ami az útjukba állt, aztán a magasba hágtak. Túl nagy volt számomra ez a hirtelen kapott áldás, nem tudtam irányítani. Jobb kezemből, amit nem a tűz felé mutatott-, azaz a föld felé szegeztem- egy tűzcsóva bukkant elő. Leégetve a körülöttem lévő pázsitot és azt a párszál pitypangot, amik ott nőttek ki.
A lángok nem akartak apadni, sőt egyre inkább csak erősödtek, mire Evilla is beszállt, talán azért, hogy segítsen nekem, vagyis… én úgy fogtam fel. A lánnyal olyan dolgot hoztunk létre, amit még álmodni sem mertem, egy hatalmas kupolát alkottunk magunk körül tűzből és levegőből. Én adtam a lángokat, amik igazán látványosak voltak külső szemmel, ahogy a vadóc lángnyelvek táncot jártak a holdfényében, Evilla pedig abban segített, hogy megtartsuk a kupola formáját, és hogy egyben maradjon a tűz is. Egyre forróbb volt bent a hangulat. Melegem volt, éreztem, hogy a verejték végig csordult a halántékomtól az államig. Evilla is megjegyezte, hogy melege volt abban a kis szűkös helyen, amit meg is értettem, de sajnos nem igazán tudtam rajta javítani.
- Próbálok hűteni ezen, de nem megy! - erőlködtem, módosítani próbáltam a hőmérsékleten, ám hirtelen minden megszűnt. A tűz, a forgószél, ami körülöttünk volt úgy tűnt el, mint szürke szamár a ködben.
- Megcsináltam! - vigyorogva felrikkantottam, majd Evillára pillantottam aztán az öregre, aki a tekintetével ölni tudott volna. Kicsit elszégyelltem magamat, talán bele is pirultam. Amint megszólalt, még inkább elpirultam, aztán már a szemeimet is lesütöttem. ~ Elemi mágus vadászok? Azokra is vadásznak, mint az állatokra? ~ - Mi, mi csak...! - nem tudtam mentegetőzni, mert folytatta a mondókáját, aztán csak egy sóhajjal eltakarította a szénné égetett köveket, amiket még nemrég meg akartak volna enni az ott mulatók.
Kétségbeesetten Evillára néztem, fogalmam sem volt arról, hogy most mi lesz velünk. Erősen tartottam attól, hogy a vadászok kezére adnak, vagy elzavarnak minket, ami még elképzelhetőbb volt. Az aggodalmamat igyekeztem eltussolni egy halvány mosollyal.
Az öreg amint visszatért, néhány nyer húst hozott magával, ráadásul megkért, hogy ezeket ne égessem majd oda. Kaptam egy új esélyt. Óvatosan a tábortűzhöz léptem, hogy elég közel legyek a husikhoz, majd a kezeim, most már mindkettőt, tenyerem lapjával a gallyak felé irányítottam. Lehunytam a szemeim, koncentrálni próbáltam, amikor éreztem, hogy képes voltam a tűz kontrollálására, a meleg előtört a kezeimből, ami először pár kisebb lángot idézett elő, utána bukkant fel több és több, persze csak módjával. Sikerült.
- Sikerült! - elvigyorodtam örömben és az öregre pillantottam, majd Evillára.

	Szál megtekintése

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes

Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák

Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3440

Írta: 2015. július 19. 18:10

| Link

Elemi mágia óra, Evillával. :3

Kaptunk még egy esélyt az öregtől, én azonnal a pislákoló tűzhöz kuporodtam, Evilla pedig mellém. Talán az imént tényleg túlspannoltuk magunkat, ahogy kipróbáltuk azt az erőt, amit erre a kis időre kaptunk. Már nem hallottam a gyerekek kacaját, a fülsiketítő muzsikát. Az emberek csendben voltak, a mosoly és a jókedv olyan hirtelen illant el, mint egy villámcsapás. Ez részben a mi hibánk volt. Majd csak a haldokló tűzre pillantottam, amikor az öreg hozott még nyers húst.
Két kezem a tűz felé nyújtottam, az ujjaim az égbolt felé mutattak. Szépen lassan áramoltatni kezdtem a hőt, a tűz éltetése érdekében, ami egyre jobban kezdett feléledni. Mikor már éreztem, hogy túl magasra hágnak a lángok, kicsit visszább vettem az belőle. Egyre jobban azt éreztem, hogy uraltam a legvadabb elemet, beadta a derekát.
Amikor már úgy gondoltam, hogy a tűzzel nem lesz probléma, az öreg meséjére figyeltem ezután, néha-néha a tűzre pillantva, nehogy az legyen, ami párperccel ezelőtt volt.
- Én sohasem ölnék meg senkit, sem mágust, sem muglit.... - felhúztam mindkét térdem aztán átöleltem azokat, az államat pedig rájuk fektettem, de nem maradhatott ott soká, ugyan is kaptunk teát. Az illata mennyei volt, talán kamillatea lehetett, vagy valami más? Mindjárt a számhoz emeltem a zöld löttyel teli edényt, de a várva várt édes nektár helyett valami kesernyés íz öntötte el az ízlelőbimbóim. Teljesen el felejtettem, hogy nem a jelenben voltunk, hanem pár száz évvel korábbra vitt minket Bert. A teában, amit kaptunk nem volt sem cukor sem citromleve, csak víz és a növények, amiket beletett az agg, nem grimaszolni, na jó, talán egy fancsali képet bevághattam az első korty után, de utána egyre jobb volt.
Az öreg tovább mesélt.
~ Fegyverek, amikkel ellehet pusztítani az elemi mágusokat? Mi a fenéből készülhettek azok? ~ - gondoltam magamban, viszont nagy némaság uralkodott, az öregen kívül más nem akart beszélgetni velünk, sem mással. Fel szerettem volna tenni a kérdésem, hogy megtudjam miből készült a penge, de valami mocorgás miatt a vadász férfiak egy bokorra összpontosítottak. Oldalba böktem Evillát, és az orrommal a bokor felé böktem.
- Szerinted ezek azok a szemetek, akikről mesélt nekünk a férfi, vagy csak valami állat? - sajnos sohasem rendelkeztem a mindenlátás képességével úgy, mint a Hyuugák a Naruto című animében, de nem is volt rá szükségem. Jobban szerettem felderíteni a dolgokat. Hirtelen felpattantam, kezemben ott időzött a félig kiivott tálka, aztán az öregre tekintettem, egy komolyabb bólintással próbáltam jelezni, hogy én majd maradok segíteni a vadászoknak. Jóvá akarta tenni azt, hogy elrontottam a bulit a tüzeskedésemmel.
- Lilla, jössz segíteni? - a tekintetemet az öregről a lányra irányítottam, jól jött volna az ő segítsége, mert a levegő, mint elem, az én tüzemmel jó párost alkotott már az idecsöppenésünkkor is.

	Szál megtekintése

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes

Elemi mágia terasza - Kasza Fanni Stefánia hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel

| Téma száljai