A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt.
Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani.
A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek.
A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz.
A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét.

KATT

A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével.

KATT

A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna.

KATT

A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes.

KATT

A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=321502#post321502][b]Ombozi Noel - 2014.06.24. 15:47[/b][/url]

Merkovszky tanár úr(?)

Nap, mint nap gyakorolja képességét azóta, hogy a titkos könyvtárban először kirobbant belőle. Sárával éppen vitatkoztak, és a hallottak, na meg az őt ért vádak miatt a rellonos olyan testet-lelket felemésztő haragot érzett magában, hogy kigyúlt szíve pillanatok alatt pusztító tűzzel árasztotta el ereit. Mérge végül fizikai megvalósulásban ért véget, kezei lángra kaptak, ő pedig meredt tekintettel utasította el félelmében kiáltozó nővérét és annak segítőszándékait. Noel gyomra nem bírta megemészteni, hogy a legkedvesebb testvére elcsábította tanárát, s a csalódottság, az emiatt benne ébredő düh megszülte az ezidáig csöndes rejtekében szunnyadó tüzet. Világéletében kötődött a vöröslő erőhöz, szívesen gyújtogatott - festményeket kiváltképp -, hirtelen haragú volt, problémamegoldása is azok felégetésével kezdődött. Egyetlen hidat sem hagyott maga mögött, ha úgy döntött továbbáll, akkor kész volt megszüntetni mindent, ami az elhagyhatóhoz kötötte. Egyedül volt, ha voltak is mellette, ő akkor is csak magára számíthatott. A tűz, ami egész idáig benne éledezett, most csak még inkább kitörni vágyik. Noel igazi, augusztusi születésű oroszlánként él, aki királyként képes járni a többiek között, ám ezzel együtt óvja és védelmezi is az övéit. Képes bölcs döntéseket meghozni, és bár fiatal még, tökéletesen időben érzi magát ahhoz, hogy korán elsajátítsa isteni adományát, és pár éven belül a legjobb pyromágusok egyike - ha nem a legjobb - lehessen.
Egész éjszaka fent volt, könyvet olvasott és elméje ösvényein járt. Olyasmiken gondolkodott, amit eddig rosszul tett, amit nem tud, pedig meg kellene változtatnia, majd jövőjére terelte foszlányait. Céljaira és vágyaira koncentrált, egyfajta láthatatlan listát állított össze magában, aminek első pontjaként ez szerepelt: erő és ész együttes hatalma. Nem elég erősnek, vagy olykor erőszakosnak lenni, olyanná kell válnia, aki higgadt állapotában is tökéletes ura marad legfontosabb ajándékának. Teremtőként a tűzzel bármit elérhet, igazi, legyőzhetetlen pusztítóvá válhat, akinek útjába csak az állhat, ki egész hátralévő életében vergődve szeretne feküdni betegágyában. Ő eléget, nyomorba dönt, hatalmat szerez. Pezsgő vére, az adrenalin folytonos nyomása nem engedte nyugovóra térni, a hajnali fényeket mint mindig, most is a bejárati lépcsősoron várta. A rellon színeibe öltözve ült, és a pirosló pirkadatban saját, tüzelő lelkét látta viszont. Ma végre találkozik Merkovszky tanár úrral, aki közös útjuk során remélhetőleg minden titokról lerántja a leplet, hogy a másodéves rendjén elsajátíthassa azokat. A felfelé törekvő Nap útja végére ér, mire Noel összedörzsöli tenyereit, és feláll. Gondolatai szabadok, elméje tiszta, a kviddicsedzések miatt teste erősebb, mint valaha. Szívén sem ül már a viszonzatlan szerelmet hirdető madár, így ennél összeszedettebb, ha akarna, sem lehetne. Lezárt mindent, ami hátráltatta, és kész cselekedni biztos jövője érdekében.
- Tanár úr? - nyit be az elemi mágia tanterembe, de egyelőre nem látja mesterét. Helyette viszont bent talál egy nőt, akivel még sohasem találkozott. Felvonja szemöldökét, közelebb lép hozzá, és kezet nyújt neki. Valószínűnek gondolja, hogy a nő is tanulni jött, csakúgy, mint ő. - Szia, Ombozi Noel vagyok. Te is Merkovszkyt várod? Vagy csak nézelődni érkeztél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=321745#post321745][b]Ombozi Noel - 2014.06.24. 19:33[/b][/url]

Merkovszky tanár úr

Bolondul azt hitte, hogy csak a diákokra érvényes ez a különös járvány, amitől a lányok fiú, a fiúk pedig lánytestben élik tovább napjaikat. Ő örülhet, mert kimaradt ebből a szörnyűségből, ami a Leonie testében töltött hosszú hetek után valóságos megkönnyebbüléssel tölti el. Szereti a másik nemet - főként kívülről csodálni -, de mióta megtapasztalta hormonjaikat, vérzésüket és az akkortájt jellemző agybajukat, minden nap hálát ad Istennek, amiért ő a jobbik nembe született. Merkovszky tanár úr bemutatkozásakor pillanatnyi meglepettségében felszalad szemöldöke, hiszen egyáltalán nem számított erre a fordulatra. Cseppet sem zavarja, hogy nőtől kell tanulni, egyrészt a lelke férfié, másrészt pedig ismer kitűnő nőket, akik erősek, okosak és szilárd jelleműek. Némán bólint, amikor a tanár úr elmagyarázza az iskolában zajló helyzetet, amivel ő maga is pontosan tisztában van, de tisztelete jeléül csak bólint, jelezvén, hogy megértette, és nyugodt szívvel rátérhetnek az őket érdeklő részre.
- Tessék? - kérdezi azonnal, meg sem várva, hogy Ádám befejezhesse mondandóját. Megrázza fejét, egyáltalán nem tetszik neki amit hall, nem tartja magát felkészültnek ahhoz, hogy kiforratlan, megformázatlan lángjait mutogassa egy olyan embernek, aki a világ legjobbjai között műveli a mágia ezen ágának mindegyik elemét. Ahogy a női testbe szorult férfi tovább beszél, a rellonos elneveti magát, és zavartan megvakarja halántékát. - Rendben van.
Zöldjei a szép arcú nőt figyelik, majd egy pillanatnyi gondolkodás után némán lecsatolja karóráját, kigombolja mélyzöld ingét, és levetve azt a terem ajtajánál helyezi el. Drága óráját tetejére ülteti, haját összefogja, majd a hátára tetovált sárkányra összpontosítva a férfi provokáló szavaira gondol. Mennyi minden van, amit utált ebben az évben! Mennyi mindentől szenvedett ebben az évben! Utálta, hogy nem tud szakadni Michelle-től, és utálta, hogy apja még mindig fölötte áll, amit legutóbbi hazalátogatásakor újfent bebizonyított neki. A kínzás, amit az Ombozi család fejétől kapott ott ég lelkében, és testének múló foltjaiban egyaránt. Tiszta elméje pillanatok alatt telik meg fájó gondolatokkal, melyek dühöt és haragot ébresztenek benne. Szívében hamarosan érezni kezdi az aggasztó, kirobbanni vágyó tüzet, s az ereiben szétfolyó forróságot. Lehajtott fejjel, behunyt szemekkel áll a tanerővel szemben, s mikor tenyerei lángra gyúlnak, eltorzult arccal néz fel rá. Mindenkit Ádámban lát, Michelle-t, az apját, még Sárát is egy pillanat töredékére, akit nem tudott megvédeni a bűn elkövetésétől. Kezeit felemeli, támadó pozíciót vesz fel velük, és a tanerő felé uszítja kezdőlángjait. A tűz hasítja bőrét, az emlékek és érzések pedig minduntalan, soha el nem múlóan táplálják azt. Tekintetében lángok ülnek, hogy újabb csóvákat küldhessen Merkovszky felé. Felrémlik előtte egy kép, és egy női hang, ahogy azt mondja neki boldog kacajjal: "Ugyanolyan vagy, mint édesapád!"
- Nem! - kiáltja, és egy az előzőnél sokkal nagyobb láng formálódik tenyereiből.  Ha olyanná válna, mint Farkas, elveszne minden cél, amiért érdemes élnie. Odalenne minden, nem volna értelme születésének. Az pedig nem lehet! Halántékáról arcába folyik a sós izzadtság, ajkai szenvedő vicsort formálnak, úgy dobálja egyre erőteljesebb, olykor gömböt formáló lángjaival a nőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=327363#post327363][b]Ombozi Noel - 2014.07.01. 11:00[/b][/url]

Merkovszky tanár úr

A terem és Ádám adta lehetőségek, hogy szabadon gyakorolhatja elemét, olyasfajta szabadságérzettel tölti el, amivel ezidáig nem találkozott. Sem otthon, sem a kastélyban nem tüzeskedhet, főleg nem büntetlenül, mások testi épségére pedig kiváltképp ügyelnie kell, ha nem akarja magát rövidtávon iskolán kívül, újfent Székesfehérváron találni. Tenyereiben ügyesen formálja a lángokat, azok tetszés szerinti, akaratos alakba öntése már egészen jól megy neki, köszönhetően annak, hogy minden nap szorgalmasan gyakorol - a könyvtárban, amit Ádám és mások előtt is mélyen titkol. Merkovszky tanár úr megsebzése viszont, még annak ellenére is, hogy tudja, nem képes bántani mesterét, gátolja tudatát, és a tűzcsóvák dobálása minduntalan hasztalanok maradnak, egyszer sem érnek célt. A rellonos tekintete fátyolos, a női alaknak csupán körvonalait látja, míg apja és a többiek képzete kristálytisztán jelennek meg előtte. Halántékáról útnak indul néhány verejtékcsepp, majd lassan mellkasán és hátán is gyöngyözni kezd az izzadtság. Fizikailag megterheli a megállás nélküli munka, a düh pedig, ami élteti ereiben az ki nem hunyó tüzet, lüktető fejfájást idéz elő.
Amikor meghallja Ádám hangját, elveszíti a felidézett emberekkel való kapcsolatot, eltűnnek a fájó emlékek, ismét két lábon áll tanára előtt, néma tisztelettel hallgatja segítő szavait.
- Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá, félek, hogy valóban megsebzek valakit - mondja komoly hangon, közelebb lépve a nőhöz. Közben égnek fordítja tenyereit, és apró, vörösen égő gömbformát idéz bennük. - Tudom, hogy önt nem bánthatom, de ha megtanít arra, másokat hogyan... akkor... bántani fogom őket.
Szívében nagy dilemmát érez, ha arra gondol, elemi mágusként micsoda erő lakozik benne, de tudata visszatartja attól, hogy megcselekedje amit mások szerint meg kellene. Rellonosként rengeteg külső és belső elvárásnak kell eleget tennie, azzal pedig, hogy vérében eszeveszett tűz lobog, ami által bármikor a másik fölé kerekedhet, széthúzó erőként szolgál akarata és tudata között. Akarja, de nem teheti, mert illemtudó, a hétköznapokban szerényen élő ember, aki nem kérkedik azzal, amit birtokol, de ha elszakítják türelme cérnáját, feldühödött oroszlánként képes támadni olyat is megcselekedvén, amit egyébként nem akarna. Jobbjában kialszik a tűz, ujjaival megtörli homlokát, majd merev arcvonásokkal felnéz a nőre, és csak őt figyelve kezdi gyűjteni magában az erőt. Senkit nem képzel a helyébe, gondolatai tiszták, fejét folyamatosan üríti, hogy csak a jelennel foglalkozzon. A düh helyét koncentráció veszi át, kezeivel támadó pozíciót vesz fel, hogy hamarosan nagyobb, erőteljesebb lángokat küldjön tanítója irányába. Szemeit közben lehunyja, belülről mégis tisztán látja a termet, saját magát, csóváit és tanárát, akit remélhetőleg most már elérnek a lángok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=337462#post337462][b]Ombozi Noel - 2014.07.16. 08:18[/b][/url]

Titkos forrásokból arról értesültünk, hogy Ön a Bagolykő Mágustanoda keleti szárnyának első emeletén július 1-én az éjjeli órákban elemi mágikus képességeivel visszaélve több értékes festményt is megrongált.
Az elemi mágus tanoncok varázshasználatának ésszerű korlátozásáról szóló törvény fenti súlyos megsértése büntetést von maga után. A minisztérium illetékesei hamarosan felkeresik Önt és tanárát, hogy a büntetés részleteiről megegyezzenek.
Mivel Ön most először kap hivatalos figyelmeztetést, eltekintünk attól, hogy büntetését a Balatoni Javító- és Nevelőintézetben töltse le, és tanulói jogviszonyát sem függesztjük fel.
Emellett közöljük Önnel, hogy tanára, Merkovszky Ádám is hivatalos figyelmeztetésben részesült, melynek szintén lesznek hivatalos következményei, amik esetleg a többi tanoncot is érinthetik.

Szívélyes üdvözlettel:
Gólyalápi H. Klotild
Mágiaügyi Minisztérium
Elemi Mágikus Ügyosztály"

M. Ádám"

Noel ajkai között sűrűn folyik ki a langyos tej, miközben remegő kezekkel leteszi a leveleket az asztalra. Felpillant, tekintetével Kowait keresi, aki szintén megkapta ugyanezeket a csomagokat - némi tartalmi változtatással természetesen. Szíve egyre hevesebben ver, félti a lányt, aki nem tett semmi rosszat, csupán eltüntette az ő pillanatnyi elmebajának nyomait. A rellonos elegáns mozdulattal törli meg arcát, majd lassan feláll és felszegett fejjel sétál át a keresztes arcú háztársnőhöz.
- Nagyon sajnálom! - mondja neki lesütött szemekkel, és a választ meg sem várva sétál ki a nagyteremből, hogy a pincébe érve a legjobb öltönyéért indulhasson. Ha mennie kell, hát akkor úriemberhez méltó viseletben fog majd távozni. Remegő gyomorral ölti magára ingét, köti meg nyakkendőjét, s mire a mellény és zakó is testéhez simul, lábában is érezni kezdi az ideget. A falon lógó tükörbe néz, hosszan méregetve az abból visszapillantó alakot. Hát ennyire borzalmas lenne? Még egy húzás, és nevelőintézetbe záratják? Akkor majd kapnak még, vigyék csak! A méregtől összehúzódó tekintettel süllyeszti öltönye belső zsebébe szőlőfa pálcáját, mögötte hangosan csapódik szobája ajtaja. Drága lábbelijének sarkai kopognak a hűvös folyosó padlóján. Néhány diáktársa furcsán tekintget rá, de egyikkel sem törődik, félő ugyanis, hogy valakiben végül ténylegesen kárt tesz. Lehajtott fejjel halad, elszürkült arcán rezzenéstelen vonalak ülnek. Csak az jár a fejében, hogy hiába öltözött talpig elegánsba, ha nem volt ideje megborotválkozni. Hiába húzza finom kölniét maga után, ha álla szőrös. Megrázza a fejét, legszívesebben visszafordulna, hogy Ádám haragja közben is a tökéletes formáját mutathassa. Noel elméje meghasadni látszik, nem érdeklik holmi tanulmányok, büntetések és a tóparti nevelőintézet képe sem, csupán amiatt szomorú, hogy magára öltötte versace öltönyét, de arcán hetykén állnak az oda nem illő szőrszálak. Micsoda pazarlás! Öltözködése körül forgolódó gondolatai tömegében észre sem veszi, hogy megérkezett. Az ajtón túl Ádám bizonyára már mind a négy elemével várja, hogy móresre tanítsa, vagy ha nem, akkor biztosan ordibálni fog vele, ő meg majd fapofával megvárja, míg abbahagyja. Nem fog neki segíteni, mert hidegen hagyja mit kap. Apja crutió-délutánja, na meg Michelle elvesztése után nehéz neki mind lelki, mind fizikai fájdalmat okozni. Ezt köszönheti tehát annak a két embernek, akiért úgy odavolt: megtanították őt arra, hogyan legyen teljesen szürke.
- Szia, itt vagyok - nyit be az ajtón két koppantás után, és megtartva a kellő távolságot, közelebb sétál mesteréhez. - Ordíthatsz, bánthatsz, jöhet bármi.
Nincs több hozzáfűznivalója, úgy érzi felkészült a legrosszabbra, és bár nem tudja ebben az iskolában fenyítenek-e fizikai erőszakkal, úgy hiszi Balatonon majd fogják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=339782#post339782][b]Ombozi Noel - 2014.07.20. 09:03[/b][/url]

Merkovszky tanár úr

Ádám közelebb lép, szavak nélkül is jelezve a rellonosnak, hogy itt van, segít, ha kell, és támogatja őt amiben tudja. Noel némán ízlelgeti a hallottakat, tekintete a teremben köröz, megállapodva néha egy-egy momentumon, hogy azokon ábrándba esve saját gondolataiba merüljön. Aztán ismét tanárára pillant, arcvonásai megkeményednek, pont úgy, mint amikor komoly döntést hoz meg az ember, és már az első pillanatban tudja róla, hogy milyen súllyal is jár az együtt.
- Nem vagyok rossz - mondja színtelen hangon, majd egy vállrándítás kíséretében fűzi tovább gondolatát. - De jó sem akarok lenni.
Akármelyik tanárával ugyan nem beszélne a benne lakó démonokról, és Ádámnak sem mond többet annál, mint amennyit éppen jónak lát, de legbelül úgy gondolja, hogy amit neki elárul, az nagy eséllyel köztük is marad. Szívesen beszélne az őt csábító bűnökről, a folytonosan szűkülő világról, a benne helyét kereső önmagáról, ajkai mégsem mozdulnak meg. Csak nézi mesterét mindenfajta érzelem vagy segélykiáltás nélkül, olyan természetességgel, mintha csak a fülledt időjárásról esne köztük szó. A pihenő javaslatára végül bólint egyet, a terem ajtajához húzódik vissza, és leguggolva figyeli tanára mozdulatait. Tekintetével egy ideig követi annak kezeit, de ahogy lassan magába süllyed, úgy veszíti el a jelen fonalát. Gondolatai a fiatal felnőttkor köré telepednek, de megfordul fejében az őt régóta foglalkoztató kérdések egyike is, hogy vajon minden bűn megbocsájtást nyer-e? Hogy a rosszat követheti-e teljes felszabadulás, okozhat-e úgy fájdalmat, sérthet-e, bánthat-e úgy meg másokat, hogy azok egy idő után őszintén azt mondják: megbocsájtok neked? A bűn feledése mögött lakozhat-e igazmondás, a szív szerethet-e ugyanúgy, mint azelőtt? Ha belőle végül rossz ember válik, állni fog-e mellette valaki, aki minden odaadásával érte él? Vagy mindegy mit tesz, egyedül marad, a legvégén úgyis egyedül hal meg? A családja mindvégig, még akkor is, ha börtönbe kell vonulnia, fogják majd kezét, és könnyes szemekkel búcsúznak tőle? Létezik-e könyörület? Létezik-e megtisztulás? Ha úgy dönt, jó lesz, megvalósíthatja-e összes álmát?
Felsóhajt, lehajtja fejét. Beszélgetnie kellene gondolatairól valakivel, aki már túl van az élet fejtegetésén, leülnie otthon az étkezőasztalhoz, míg édesanyja az ebédet készíti, és kiöntenie neki csordultig telt lelkét, vagy megkeresnie Sárát, hogy ha más előtt soha, hát előtte engedje ki gőzölgő könnyeit. Megtelt odabent, nincs több hely megválaszolatlan foszlányoknak. A kérdések szaggatják odabent, amitől minden pillanattal feszültebbé lesz, robbantani akar, gyújtogatni, megőrülni. Csak pár szabad percet szeretne, kiizzadni magából az ördögöt, hogy a továbbiakban szelíd sárkányként hajthassa álomra fejét. Imádkozóformában szorítja össze két kezét, megenged magának egy újabb sóhajt, majd felnéz Ádámra, tekintetével jelezve neki, hogy készen áll, jöhet a következő feladat.