KATT
A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt. Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani. A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek. A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz. A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét. KATT
A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével. KATT
A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna. KATT
A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes. KATT A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.
|
|
|
Nemes L. Izabella INAKTÍV
bejegyzett terromágus offline RPG hsz: 816 Összes hsz: 21707
|
Írta: 2015. július 15. 21:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=495883#post495883][b]Nemes L. Izabella - 2015.07.15. 21:01[/b][/url] Elemi mágia óra - GwennelValahol a lelkem legsötétebb bugyraiban egy icipicit mindig is irigy voltam azokra az emberekre, akik irányítani tudtak egy elemet. Nem vagyok benne biztos, gondolom sokan nem örültek a képességük megmutatkozásának pillanataiban, de nem tudok helyettük nyilatkozni. Érdekeltek a tanoncok, érdekelt az elemi mágia is, szóval kifejezetten örültem a nyílt óra hírének. Izgatott voltam, ugyanakkor féltem is, mert hát mennyire lehet nehéz irányítani egy elemet? Úgy értem azért mégis a vízről, a tűzről, a földről és a levegőről van szó. Ezek mind veszélyesek a maguk módján. Útközben elkaptam Gwent, és mivel ő is éppen az órára igyekezett, miért ne alapon csatlakoztam hozzá, közben pedig azt is sikerült lebeszélnem vele, hogy maradjunk együtt, bármi is történik. Mert azért na. Ez mégis csak elemi mágia. A terembe lépve már jó pár ember ott tartózkodott, de sajnos senkit sem ismertem fel közülük. Gwenre pillantva biccentettem a fejemmel a fal felé, és már el is indultam volna, mikor a diákok után a tanár úr is belépett az ajtón. Nos, ha eddig még nem lettem volna ideges, hát a férfi mondandójának kezdésére az lettem. Igazából nem nagyon ismertem, annak ellenére, hogy egyszer egy csapatban voltam vele egy kviddicsmeccs alkalmából - már ha az számít, hogy ő a cikeszt üldözte, én meg a karikákat védtem. Mindegy is, szóval amint beszélni kezdett, feszülten hallgattam a dolgokat. Még a sérülés szónál sem estem kétségbe, ezt is köszönjük szépen a kviddicsnek. Amint befejezte a mondandóját, és az első pár diák átment már a tükrön, Gwenre pillantottam csak amolyan utolsó bizalomlöket gyanánt. Ha ő is rám nézett, biccentettem egy aprót, és előrementem, hogy aztán barátságosan rámosolyogva Albira átlépjek a tükrön egyenesen a másik világba. Jézusom, kezdek félni. Remélve, hogy nem keveredtem el, az érkezés után rögtön megálltam és bevártam Gwent. Nos, és innen hova tovább?
|
|
|
|
Nemes L. Izabella INAKTÍV
bejegyzett terromágus offline RPG hsz: 816 Összes hsz: 21707
|
Írta: 2015. július 17. 17:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=496882#post496882][b]Nemes L. Izabella - 2015.07.17. 17:52[/b][/url] Elemi mágia GwennelSzerettem volna azt hinni, hogy ez a valóság és nem csak egy óra keretében kaphatunk elemi mágiát. Számomra ismerős lehetett a tükör, naponta többször is láttam a Levitában, nem féltem - a tárgytól. Attól már sokkal inkább tartottam, ami a tükrön túl várt ránk. Semmiféle hatalmas pókokkal és égimeszelő óriásokkal nem akartam megmérkőzni, de ha mégis ilyen helyzetbe keverednénk, Gwen ott lesz mellettem. Gwen ott lesz velem. Ezekkel a szavakkal nyugtatgattam magam, miközben átléptem a tükör peremét és beszippantott az egész. Nem tudom megmondani milyen illatokat éreztem, a ködnek látszó anyag eltakarta a lábam, bár ez utóbbit lehet csak beképzeltem magamnak. Láttam Albertet a testem mellett, mosolya valamennyire megnyugtatott, és kicsit kezdtem jobban érezni magam. Majd előrebuktam és egy idegen helyen találtam magam. Körülnézve inkább visszamentem volna a valós világba. Rémülettel töltött el a kopár síkság látványa, öntudatlanul is ökölbe szorultak az ujjaim. Köhögnöm kellett az orromba kerülő portól, a hamu a torkomat fojtogatta. Csak egy pillanatra nyitottam ki a szám, hogy az eridonos lány nevét kimondva megkeressem társamat, amikor kiszúrtam valamit a távolban, de megint csak a képzeletem játszadozott velem. Valójában alig néhány méterre voltam csak az illetőktől, tágra nyílt, ijedt szemekkel figyeltem fel a közeledésükre. Hátrálni kezdtem, és csak ekkor tudatosult bennem a tény, Gwen mindvégig mellettem állt. Csupán csak én kicsivel előrébb landoltam, már ha ezt lehetett annak nevezni, így nem láttam a lányt. Egyik lábam a másik mögé rakva próbáltam a lehető leggyorsabban eltűnni a helyszínről, de a figyelmemet egy pillanatra az elöl haladó, nagydarab férfi kötötte le. Csak egy másodpercre néztem a kezében lévő eszközre, máris megtorpantam. - NE! - Sikoltásom jól hallatszott kiszáradt torkom ellenére is, de ez egy kicsit sem rendítette meg a felénk közeledőket. Még csak meg sem rezzentek, pedig azt hiszem Gwennek sem lehetett kellemes, ahogy majdnem a fülébe sikítottam. Volt egy vagy másfél méter távolság köztünk, de azért ő jóval közelebb tartózkodott, mint azok. A számszeríjas már készen állt arra, hogy megsebesítse valamelyikünket egy íjjal, én viszont nem hagyhattam, hogy az az izé belém szúródjon. Jól tudom magamról, az átlagosnál alacsonyabb a fájdalomküszöböm, fogalmam sincs hogy viseltem volna a találatot. A sikoltással egyetemben rántottam egyet a karomon, jobb kezemmel olyan mozdulatot tettem, mintha ki akartam volna lökni kezéből a számszeríjat. Szívem szaporán vert, éreztem ahogy egyre idegesebb és frusztráltabb leszek, de a mozdulat után nem engedtem le a karom. Furcsa vagy sem, de a földből eleinte csak egy aprócska, virágnak kinéző növény bújt ki, egyenesen a férfi előtt. Kicsit még növekedett, éppen úgy, ahogy az én idegességem is nőtt, majd ahogy a számszeríjas eléggé közel ért hozzá, megemelkedett - mármint az a gyökérszerű valami. Ijedt szemekkel meredtem a hapsira, aki figyelmetlenségéből adódóan elesett a kis nem is tudom mi a nevében, az íj kiesett a kezéből, és nem messze tőle a földön landolt. Én pedig csak ekkor engedtem le a kezem.
|
|
|
|
Nemes L. Izabella INAKTÍV
bejegyzett terromágus offline RPG hsz: 816 Összes hsz: 21707
|
Írta: 2015. augusztus 16. 23:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=506194#post506194][b]Nemes L. Izabella - 2015.08.16. 23:10[/b][/url] Elemi mágia GwennelRemegett a kezem, és először le sem vágtam, hogy milyen külső, láthatatlan erő segítségével bukott orra az a bácsi, hiszen én csak innen hat méterről szerettem volna kiütni a kezéből az a számszeríjat. Ami elég szép darab volt, na nem mintha annyira értettem volna a számszeríjakhoz, csak izé. Értitek. Szóval, amíg én ott álltam remegő kezekkel és az előbb eltaknyolt férfi tarkójára szegeztem a tekintetem, addig partnerem is kezelésbe vette az egyik tagot. Nem érzékeltem a mozdulatait, abban sem voltam biztos, hogy csak képzeltem-e az egész eseményáradatot, vagy tényleg megtörténtek. Komolyan, ennyire még a kviddics sem zajlik gyorsan. Tök nyugisan elálldogáltam, amíg Gwen lerendezte a másik bácsit, és már fordult is volna a következőhöz, mikor a maradék inkább hallgatott a szép szóra, és nem keveredett harcba velünk. Nem mintha olyan hű, de ijesztőek lettünk volna, de az eridonosból még inkább kinéztem, hogy ha kell, puszta kézzel megy neki a többieknek. Szerencséjére – és nekem is, mert akkor nem kell amiatt aggódnom, hogy agyon verik – ez nem történt meg, helyette kiszúrtam egy földön térdelő lányt. Az elbucskázott férfihoz siettem, letérdeltem mellé és lehunyt szemekkel koncentrálva összekötöttem a kezét és lábát is egy-egy erősebb indával. Jobb kezem kinyújtott ujjaimmal az ő kacsói fölé emeltem, és valamit köröztem is, meg nagyon koncentráltam, és sikerült. Ezek után mint aki jól végezte dolgát keltem fel, és a lányhoz siettem nem törődve a gyenge háttérzajjal. - Nem esett bajod? Hogy hívnak? – Leguggoltam mellé és igyekeztem a lehető legbátrabb arckifejezésemet magamra erőltetni, de igazából az aggodalmasan csillogó szemeknél bármi jobb lehetett volna. Kényszerítenem kellett magam, hogy tekintetem ne emeljem el a lányról az egyre csak közeledő lovas hadseregnek kinéző akármi felé. Sajnos azonban akár mennyire is próbálkoztam, csak felnéztem, és egy kvaff hallucináció után végre felfedeztem egy hatalmas frízet a csapat élén vágtatni. Ó, lovak...
|
|
|
|
Nemes L. Izabella INAKTÍV
bejegyzett terromágus offline RPG hsz: 816 Összes hsz: 21707
|
Írta: 2015. augusztus 17. 13:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=506274#post506274][b]Nemes L. Izabella - 2015.08.17. 13:08[/b][/url] Elemi mágia GwennelPróbáltam a jelenlétemmel megnyugtatni a lányt, közben pedig bátorítóan megszorítottam a vállát. Gwen fogalmam sincs mit csinált ott mellettem, de amíg nem kezd el kiabálni, addig nincs is szüksége a segítségemre. Meg tudja védeni magát, ebben tisztában voltam, nem véletlenül pletykáltak róla a folyosókon. - Én Izabella vagyok, ő pedig Gwen. Velünk biztonságban vagy - Nem úgy tűnt, hogy a lány annyira beszédes kedvében lett volna, de én mindent megpróbáltam. Illetve természetesen nem mindent, de ennyi tellett tőlem. Sosem voltam az a fajta, aki csak úgy tudott a levegőbe beszélni, így ennyinél meg is álltam, hagytam, hogy beszéljen, ha akarjon. A lovasság közben egyre közelebb került hozzánk. Nem tudtam hogyan reagáljak a közeledésükre, ijedjek-e meg, vagy könnyebbüljek meg a tudattól, hogy barátként érkeznek és nem ellenségként. Persze nem tudtam, hogy mit akarnak. Valószínűleg az előbb megfutamodott csoporthoz tartoztak, az ő segítségükre érkeztek. Ahogy közeledtek, bennem úgy nőtt a kétségbeesés, és tudatosult: ellenség jön. - Mennünk kéne - Gwen felé fordultam, félig fel is egyenesedtem. Nem tudtam, mit kezdjünk azzal a lánnyal. Ha a lovasság érte jött és magunkkal visszük, messze úgyse jutunk, hiszen ők lovakkal vannak, mi meg gyalog. Egyedül hagyni meg nagyon embertelen dolog lett volna, így az eridonosra hagytam a döntés jogát, én részemről belefeledkeztem az elől vágtató fríz csodálásába. Jól láttam a magasba nyújtott, ívelt fejét, a hatalmas patáit, ahogy minden egyes lépés után felverte a port maga után, a hosszú pataszőrét és lobogó sörényét. Szinte hallottam patáinak hangos dobbanását a kiszáradt földön, és hirtelen újra köhögnöm kellett. Csodálatos látványt nyújtott a galoppozó ló. Őszintén szólva megfordult a fejemben, hogy itt maradok a lánnyal, aztán mikor leszáll a bácsi, akkor majd elviszem a lovát. De az események ekkor hirtelen felgyorsultak, és a következő pillanatban már körbevettek minket a lovak, a fríz gazdája pedig előlépett. Na, te ki vagy?
|
|
|
|