A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt.
Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani.
A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek.
A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz.
A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét.

KATT

A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével.

KATT

A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna.

KATT

A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes.

KATT

A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=98512#post98512][b]Sharlotte Johanson - 2013.04.05. 19:05[/b][/url]

Elképesztő, gyakorlati elemi mágiát tanulhat. Hihetetlen, hát ezt el sem tudja hinni. Tényleg, ő? Elemi mágiát? Jó, tényleg szereti, meg minden, de hogy ehhez neki képessége van, azt sosem gondolta volna. Mindenesetre igazán lelkesen készült, vagyis, hogy véletlenül se késsen el, meg hasonlók. Macerás volt megoldania, hogy ideje legyen, de aztán mégis sikerült, mert mindent a cél érdekében, és indult is első órájára.
Elképesztően izgatott volt, és bár azt nemtudta pontosan, merre is van az, ahova mennie kell, boldogan indult neki. Azt tudta biztosra, hogy a keleti szárnyban valahol, de jóval korábban útnak indult, így nem jelentett nagy problémát a bolyongás. Aztán végül elég sok ajtó felkutatása után ráakadt a lépcsőre, ami felvezetett a célig. Nem is várt pár pillanatnál többet, hanem indult is, és meg is találta az elemi mágia teraszát. Azzal sem habozott, hogy belépjen a terembe, így ezt is megtette másodpercek alatt. Néhány percet késhetett bizonyára, olyan egyszerű nem volt a felderítés, és ahogy meglátta a tanárnőt el is mosolyodott.
- Jó napot! - köszönt először. - Sharlotte Johanson vagyok, a gyakorlati órámra jöttem - ismertette aztán a tényállást, bár erre valószínűleg nem volt szükség. Mindegy is, azért ő elmondta, ki és miért van ott. Lehet, hogy egyértelmű, de ez van. Csak akkor nézett egy kicsit körül, és a látványt ismételt mosollyal díjazta. Igazán szép hely, mint a természetben. Vagyis fogjuk rá. De ez őt nem igazán érdekelte, csakis amiért ide jött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=99362#post99362][b]Sharlotte Johanson - 2013.04.07. 12:07[/b][/url]

Ahogy a terembe belépve köszönt, majd a tanárnő is, szinte rögtön leesett neki, hogy tényleg találkoztak már, méghozzá a tavacskánál, igen. Felismerésére elmosolyodott, és biccentett egyet, mert tényleg úgy volt. A tanerő rögtön egy alapvető dolgot hoz fel, méghozzá valami szerződésfélét kell aláírnia, pontosabban mint azt elmagyarázza, a mágia használatáról szóló jogokat, szabályokat, hasonlókat. Természetes, hogy ezt alá is írja, így aztán közelebb is megy, és szótlanul az ott lévő pennával, viszonylag szépen odafirkálja nevét. Egész szép is lett, de ez nem lényeges, mert aztán haladnak szépen tovább, és a kérdéses helyre is áttérhetnek végre. Oda belépve a tanárnő int kezével, hogy üljön csak le, amit meg is tesz, és sokat nem is kell várnia a beszédre, ami lehet ismertetés, feladat, hasonló, és ahogy várta, ez most egy kis összefoglaló magyarázat, hogy mi is lesz az első órán. Közben körül is néz. Mindenhol a tűz, meg előfordulási formái. Az egész nagyon tetszik neki, majd amikor a mondani való végére ért a nő, el is mosolyodik.
- Remek - válaszolt eléggé szűkszavúan. Máskor annyit tud beszélni, hogy javasolt eltűnni, vagy bizonyos módszerekkel leállítani. Most pedig Alig pár szót lehet belőle kipréselni, egészen idáig. Rögtön a rövid szó után a tanárnő ismét beszélni kezd, méghozzá kérdéseket tesz fel, mint azt előtte ismertette. Gondolatait összeszedve próbál először fejében értelmes mondatokat alkotni, majd ha az megvan, szavakba is önteni.
- Elemi mágia, tűz... Hát egyértelműen azonnal a tűz tulajdonságaira asszociálok, és azoknak irányítására. A láng, már maga az, hogy ég, és akkor ezeket próbálom metaforikusan áthelyezni az életbe. A tanulástól pedig azt várom, mint mindig. Tudást, fejlődést, képességet, meg az az érzés, hogy tudom... Amit pedig el szeretnék érni, az ezekből egészen egyértelmű. Tanulni, tudást szerezni, és persze elsajátítani, amit csak lehet - próbált érthetően magyarázni, és csak a legfontosabbakat elmondani, mert igazából ki tudná fejteni regény hosszúságban is gondolatait és terveit, csak arra biztosan nincsen szükség. Most pedig, hogy elmondta, amit kellett, csak várt mosolyogva a továbbiakra, kérdésekre, meg mindenre, addig pedig tovább nézelődött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=103034#post103034][b]Sharlotte Johanson - 2013.04.14. 09:50[/b][/url]

Nagyon megnyugodott a tanárnőt elnézve, hogy értelmes választ adott, sőt, hogy valami ilyesmit várt. Ez neki furcsa volt, mivel pár másodperccel előtte még meggyőződése volt, hogy csak úgy összezagyvált mindent zavarában, de így mégis jobb. Tehát csak mosolyog, még akkor is, mikor előkerül az a kis gömböcske. A tudnivalókat el is magyarázza a tanerő, de innentől Lottinak az egész homály. Vagyis tiszta, hogy kezdeni kell vele valamit, de mit? Hozzá se érhet, gondolataival esetleg?
- Hát.. jó - szólalt meg csak úgy, mert igazából nem is kellett volna. Mosolyogva kezdett neki a gondolkodásnak, mivel állítólag fantáziáját kéne használnia. Első próbálkozás gyanánt próbált csak a gömbre koncentrálni, és nézni, hátha csinál valamit, bár hogy ez nagyjából a semmivel egyenlő tevékenység, az is átfutott agyán. Na jó, fantázia... Tovább koncentrált a kis alma nagyságú dologra ott előtte, szemét is lehunyta, megpróbálta elképzelni maga előtt, ami még sikerült is, innentől kezdve pedig azon erőlködött, hogy ott gondolatban csináljon vele valamit. Mondjuk mozgatni, elsősképp egy picit oldalra dönteni. Csak koncentrált erősen, amennyire tudott, kezét ölében pihentetve. Érezte, hogy ez nem fog menni, de azért még csinálta, majd kinyitotta szemét is kicsit több mint fél perc után.
- Nos? - kérdezte kicsit félénken, elhalkulva. Csak reménykedni tudott, bízni a jóban, mert szinte biztos volt benne, hogy nem volt sikeres próbálkozás, amit produkált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=105736#post105736][b]Sharlotte Johanson - 2013.04.20. 10:26[/b][/url]

Mint arra számított, próbálkozása tényleg körülbelül a nullával volt egyenlő. Éppen ezért hozza fel a tanárnő a relaxációs gyakorlatot, mivel láthatóan rá is görcsöl a dologra, hogy sikerüljön, de ez így nem lesz jó. Az utasítások szerint jár el, ahogy hallja. Becsukja a szemét, és próbál lenyugodni, beszívni a levegőt, bent tartani, majd szépen lassan kifújni, hogy azzal távozzon a feszültség. Ismétli párszor, majd a továbbiak szerint tesz, vagyis elképzeli, ahogy nyújtózkodik a tűz felé, és az energia pedig belé áramlik, és talán még sikerrel is járt, mert közben furcsa érzése volt, mintha már tudta volna, mit is akar. Egy aprócska mosoly kúszott fel arcára, és bár nem volt teljesen biztos az elképzelésében, azért elhatározta, hogy ezt fogja csinálni következő próbálkozásképp. Amit pedig a tanerő még hozzátett, hogy az a gondolat legyen maga a tűz, már kicsit megerősítette, végül is elvileg pyromágia órára jött, az elemi mágián belül, akkor a tűz a lényeg. Hogy is nem jutott ez eddig eszébe. Akkor azzal gömbbel is valamit kellene csinálni, mondjuk lángra lobbantani, persze csak felületesen, meg amúgy se tudná vagy akarná elégetni.
Szemét ismét becsukta, bár nem igazán tudta miért, talán így jobban tud koncentrálni, és elképzelni a dolgokat. Keze továbbra is ölében maradt, mintha nem tudna vele mit kezdeni, pedig inkább az volt az ok, hogy erős koncentrációval akarta elérni, hogy égjen. Lehunyt szemmel szépen lassan jelent meg előtte a gömb, közben ugyanazzal a nyugodt technikával vette a levegőt, majd ahogy egyre inkább akarta, ott fejében lángra is lobbant. Apró kicsi kis szikrából, majd egész nagy lett, és ezt próbálta valahogy átvetíteni, de hogy mennyire sikerült, azt már nem tudta volna megmondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=108372#post108372][b]Sharlotte Johanson - 2013.04.25. 05:42[/b][/url]

Mivel igazából az egészet csukott szemmel csinálta végig, így logikusan semmit sem látott az egészből, de mikor kinyitotta szemeit, akkor a tanárnő szavai meglepték egy kicsit. Vagyis akkor mégis sikerült - a felismerésre elmosolyodott. Mégis égett a láng a gömbben, ez szuper. Persze amíg örül a sikerének, addig figyelmesen hallgatja a tanerő szavait miszerint ezt gyakorolnia kell a következő gyakorlati órájára, hogy ő tudja irányítani teljesen, ha lehet, és nyitott szemmel. Meg még valami pluszt is kell csinálni, amit eddig nem, ez tényleg szuper.
- Rendben - jegyzi meg azért a végén, hogy biztosan legyen: tudomásul vette a hallottakat. Már akkor el is kezd gondolkodni, hogy is lesz ez, mikor jön majd, ha szabadideje lesz, és mit csinál. Ezalatt persze Erdős tanárnő feláll, ami annyit jelent, hogy az órának vége, tehát ezt ő is lelkesen teszi meg, alig egy másodperccel utána, és követi is, arra, amerre jött.
- Viszlát! - köszönt el, ahogy kiléptek a teremből, mert ő nem a megszokott úron ment tovább, volt még egy kis dolga, amit el akart rendezni, hogy legalább az se legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=133154#post133154][b]Sharlotte Johanson - 2013.06.12. 17:39[/b][/url]

Na hát végül ennek is elérkezett az ideje lassacskán, még ha dolgai eléggé megsokasodtak az utóbbi időben, de mégis, ha kell, akkor megy, és nem is csak azért, mert muszáj, az elemi mágiát tényleg szereti.
Legutoljára, azaz még az első óráján olyan feladatot kapott, hogy az ott gyakoroltakat kell még tovább csinálnia, fejleszteni, hogy nyitott szemmel menjen, ő utalja és ráadásul szemrebbenés nélkül végigcsinálja az egészet. Ezt természetesen csak az elemi mágia teraszán, azaz az ennek hívott teremben tudta megtenni, de gyakorolt is, lényegében egy egész napot rászánva csak erre, mert hát hogy nem ez volt az egyetlen dolog, amit csinálnia kellett a következő órájára. Valami újat is meg kellett próbálnia, amire megint csak külön majdhogynem 24 órát is lefedő gyakorlást hozott össze, persze csak darabokban, apránként összehozva, mert ez is nehéz volt azért.
Határozottan, sietősen szaladt fel a lépcsőkön, majdhogynem futva is, majd már csak az ajtó előtt állt meg hirtelenjében, hogy még a lendület benne volt, majdnem borult is egyet.
- Jó napot tanárnő! - köszönt is rögtön, ahogy nyitotta az ajtót és belépett azon, mert hát nem bonyolította túl a dolgot ilyen szempontból, megbeszélt időpontra jött, órára, így nem is gondolhatta volna senki, hogy majd ő lesz egy váratlan vendég, valami meglepetés, akire nem is számítottak volna, eléggé egyszerű megmondani, meg már a hangja is talán ismerős lehet a tanerőnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=137889#post137889][b]Sharlotte Johanson - 2013.06.23. 14:56[/b][/url]

A tanárnő részéről a köszönés csupán egyetlen szó, amit ő meg is  ért, még ha első pillanatban nem jut el hozzá a lényeg, akkor is. Jobban belegondolva tudatosul csak benne, hogy tényleg talán egy kicsit többet bambult a kelleténél az alapjában véve is vontatott mozgásához társulva.
- Elnézést! - már indultak is persze a tűz elemnek kialakított részre, lévén Lotte pyromágus tanonc lenne. Sietősen, mert hát ennek a kis hibának köszönhetően csúszásban vannak és kevesebb idő lesz, meg szótlanul, amit nem is bán.
Csak mikor ugyancsak szaporázott tempóban foglalták el megszokott helyüket és hallotta az első utasítást, csak akkor fogta fel agya, hogy tényleg egy kicsit le kéne nyugodni, amibe bele is kezdett már a tanerő szavait hallgatva, viszonylag kevés sikerrel, de majd utána.
Ha korábban odaér talán még a gyakorolt elemet is bemutathatta volna, de így most az újdonságot kell Erdősnek prezentálni, amit úgy pluszként kezdett a gömbbel. Na meg az ellentéte, a feladat fordítottja... Ebbe elsőre belegondolva kicsit sem nyugodt gondolatai támadták meg, mivel fogalma sem volt, hogyan lehetne kivitelezni, viszont inkább az eredeti célra koncentrált.
Mély levegőt vett, benntartotta, majd lassan kifújta, és a gömbre koncentrált minden erejével. Szeme nyitva, a gyakorlásnak köszönhetően így is el tudja már képzelni azt a kis almára hasonlító mágikus valamit maga előtt, egészen nagy részletességgel és majdnem pontosan. Azonban nem ez volt a lényeg. Most következett az, hogy egy cseppet még lebegtetni is kellene. Igen, ez nem az ő mágiájához tartozik, de fontos ahhoz, hogy ne égesse meg magát véletlenül se. az lehet, hogy alapból nem égetné meg magát, de így kezdte és így tanulta be. Szóval amint meg volt ez - nonverbálisan a lebegtetés, nonverbálisan! -, jött a dolog nehezebbik fele: az apró lángnak a gömbön kívül kell megjelennie, indulópontként a tetején. Szemét nem hunyta le, csak koncentrált, a tőle telhető legerősebben. Ha már eddig sikerül neki a művelet - mert hát ugye ez is kérdéses - jöhet a mozgatás. Apró kicsi láng elindul a gömbön kívül, körbefutja párszor határozatlan irányokban: legalábbis elviekben, ennek úgy meg kéne történnie, ahogy elképzelte. Lehet, sokat vállalt, de hosszú-hosszú órákon át - nagyjából harmincat is igénybe véve összesen - készítette fel saját magát az órára, és ha nem megy neki.. akkor ez van, de ő bizakodik és belead mindent.
Az ellentét okozott most nagyobb fejtörést neki, bár ezen még megpróbált nem gondolkodni, és szépen nyugisan eltüntetni az eddigiekből mindent, a gömböt pedig kezébe leereszteni. Innen csak nézte a tanárnőt, mi a véleménye. Nem várt igazából semmit, csak pár szót: jót vagy rosszat, mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=138927#post138927][b]Sharlotte Johanson - 2013.06.25. 20:58[/b][/url]

A végén már annyira nem koncentrált semmire, csak lazán megszüntette az egészet annyival, hogy nem koncentrált, így persze azt is észrevette, hogy a tanerő az alkarjához ér. Nem igazán tudta első pillanatban hova tenni a dolgot, mivel azon járt agya, hogy mégis hogyan csinálja az ellenkezőjét. Persze csak ezután jött, hogy Erdős el is magyarázta, aminek ő felettébb örült. Először is az volt neki nagy meglepetés, hogy tényleg sikerült megcsinálnia, amit akart, majd hogy a tanárnőnek is jó véleménye van a feladat ezen részéről már igazán jól esett neki. Végre már azt is tudta tehát kis segítséggel, hogy mit kell csinálnia: a lángot lecsillapítani, méghozzá csupán a gondolataival valószínűleg, szemrebbenés nélkül, ha már ilyen mértékű... teljesítményt produkált. A vele szemben ülő még be is mutatta, hogy van ez, azután pedig egy nagy sóhaj keretében gondolta végig a másodperc töredéke alatt, mit is fog csinálni.
- Rendben... - válaszolta csupán, beleegyező hangsúllyal. Nem mintha más választása lett volna, vagy egyáltalán bármi problémát, illetve negativitást jelentett volna ez neki, de fontosnak tartotta megjegyezni.
Az előtte lebegő kis gömbbel nem csinált hát semmit, mint ahogy az meg lett hagyva, csak utána koncentrálta a lángot megint a tárgyon kívülre, pont, mint előte, még méreteit tekintve is olyan lett. Azonban ahhoz, hogy a láng lecsillapítása majd megszüntetése ténylegesen látszódjon, ne csak valami apró hibának látszódjon kellett még, hogy valamit növeljen rajta, így ez a kezdetleges apró méret csak egy pillanatig állt fenn. Noha a bonyolult dolgok nehezen is mennek neki, az egyszerűt könnyebben csinálja, a lelki kiegyensúlyozottságától függően.
Ekkor következett csak a csökkentés. Erősen csak arra gondolt, hogy nem nehéz ez, menni fog, és persze, hogy a láng kisebb lesz. Igazából nem csinált semmit, csak az alap nyugodt állapotában koncentrált arra, hogy a lángcsóva ereje gyengüljön, és el is tűnjön. Így szokta: van, amikor használ, de van, amikor nem.
Persze a legpozitívabb hozzáállása kellett. Keze megszokottan ölében hever, és csupán gondolkodással irányítja, mély levegőket vesz közben, hogy ezzel egyetemben folyamatosan nyugtassa is magát, de a lényeg a láng fokozatos eloltása, erre koncentrál, és ezt képzeli el számtalanszor, pontosan és nyitott szemnel, hogy menjen legalább valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=150594#post150594][b]Sharlotte Johanson - 2013.07.16. 17:20[/b][/url]

Ez remek. Megkapja, hogy hogyan, és hogy mit, a többi meg rá van bízva. És ez még tényleg a jobbik eset, mert valamelyik mindig hiányzik. Vagy a feladat, vagy a módja az alap, ahonnan elindulhat, és a többire neki kell rájönni, meg persze megcsinálni, most azonban csak végre kell hajtani. Nem mintha az olyan nagyon egyszerű lenne, első hallásra legalábbis.
Az ismételt bemutatás után jobb kezét felemeli, ahogy azt a tanerő kérte, majd továbbra is töretlenül koncentrál, szemét fokozatosan lehunyva, és megint a sötétségbe vetítve a gömböt, ahogyan az szokta, már mikor így csinálja. Elvileg az akarat és a kézmozgás kell hozzá, a kettőt összehangolni, ez egyfajta első lépés, mert mindig jobb lépésekben haladni, mint ugrani egy nagyot és elesni.
Hirtelen ugrik be neki, hogy mely mozdulat lehetne a legideálisabb az erősítéshez és a láng gyengítéséhez. Előbbi tevékenység szépen megy már neki, és most úgy próbálja meg, hogy közben kezét csuklóból balra forgatja, mintha csak felcsavarná a gázfőelzárót, mikor főz. Innen jön megint a lényeg, hogy induljunk el visszafelé, csavarja jobbra fokozatosan vissza kezét, és lelki szemei előtt ott a gyengülő láng, ami a száznyolcvan fok megtétele után teljesen elhal. Reménykedik, hogy mostmár tényleg sikerül a valóságban is, és nem csak ott bent a fejében, hiszen a koordinált és minimális mozgása, a kiürített agy és az egyenletes légzés is mind meg volt a legfontosabb; a koncentráció mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=329975#post329975][b]Sharlotte Johanson - 2014.07.03. 20:52[/b][/url]

Nem kellett sokat gondolkoznia, szinte egyértelmű volt az az egy dolog, amit még tényleg szeretne tanulni, amire időt akar fordítani, amivel megéri foglalkoznia. Veleszületett képességét nem akarja elhanyagolnia, így is éppen elég idő ment el, amíg távol volt. Bár az ereje akkor sem felejtődött el, mert külön ügyelni kellett rá. Borzalmas pusztítást is véghez tudott volna vinni, de ez nem történt meg. Piros pont érte, hála és hasonlók, bár Lottit igazán nem zavarta volna, sokkal egyszerűbb lett volna neki úgy egybe kiadni magából mindent, és könnyebben megnyugodott volna. Nem tehette meg, nem is csoda. Mostanra már van egy pár dolog, amit nem tehetne meg, és amit nem is tesz. Változott, abban az elhatározásban viszont nem, hogy a tűz elemét megtanulja használni, úgy, ahogy kell.
Ezért kereste fel Ádámot, és magyarázta el neki a helyzetét. Nem volt benne biztos, hogy mindenről tud, de hogy valamit mégis, abban igen. Mint oktatója kijárt neki, hogy tisztában legyen néhány dologgal.
Van egy év lemaradása ugyan, ezt pedig be szeretné hozni, amin valljuk be az elméleti tudás sokat nem segít. Ott az alap, de akkor is gyakorolnia kell, amit nem is egyszer tesz meg naponta, egyre több dologra használja a pyromágiát, hogy könnyítse saját dolgát. Azonban elengedhetetlenek számára a gyakorlati órák, amik közül az idei elsőnek az időpontját már egyeztette is tanárával. Éppen oda sietett volna fel, direkt előbb, ha Jace-ből nem tört volna ki a hisztiroham. Nem egy nyugodt gyerek, de még a csöppséget is megnyugtatta egy másik kisgyerek közelsége. Hanna sokszor nővérére is ilyen hatással van, ezzel azonban neki már nem volt ideje foglalkozni, bátyjára hagyta addig a kisfiút, amíg vissza nem ér.
Jól ismerte már az utat a terem felé, sietett, holott még nem is volt késésben. Pontosan érkezett, kopogott, és amint arra engedélyt is kapott, benyitott.
- Heló! - köszönt az 'e'-t elnyújtva. Ő aztán sosem vallaná be, de most lepleznie kellett az idegességét, ami még maga sem tudja miért tört rá. Szerencsére ha sok mindenhez nem is ért igazán, a színészi teljesítménye az csodálatos, senki meg nem mondaná, hogy arcán csak dísz az a mosoly.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=335780#post335780][b]Sharlotte Johanson - 2014.07.13. 16:00[/b][/url]

Ahogy a pyromágusoknak kialakított részhez közeledtek, már nagyon is sejtette, hogy ismétléssel fognak kezdeni. Nem volt ennek semmi köze a helyhez, egészen egyszerűen odáig még nem gondolkozott el, mit is fognak venni, de belegondolva egyértelmű volt, hogy ekkora kihagyás után nem a haladás lesz az első szempont, de persze az is, csak előbb látni kéne, mi megy eddig biztosan.
Ahogy a feladatait egyben megkapta, csak bólintott, és a megszokott mozdulattal felfelé fordította tenyerét. Nem lenne erre mindenképpen szüksége, de szereti, mert jobban tudja így összpontosítani az erejét. A tűzgömb körülbelül egy alma nagyságú, most nem is szeretne nagyobbat, mert az alakjára koncentrál. Nem akar valami sablonosat, vagy a kerek formához hasonlót, így ami elsőként eszébe jut, az most a célnak pont megfelelő kanál. A tűz szépen nyúlik meg, és alakulnak át a vonalai, hol keskenyebb, hol vastagabb, de élethű háromdimenziós evőeszközt formálva, aminek még Lotti is örül.
Ebből pedig egy alak lesz. Nem esik nehezére a vonalakat karcsúvá és nőiessé formázni, de ez kicsit még növel is a méreteken, hogy tisztább legyen, mit akar. Pár másodpercen belül a kanálból lett nő alakú láng már nagyjából 30 centisen lobog a tenyere felett kicsivel. Színezés. Kreativitásért kiált, mert most sem a vártat hozza elő. Az jut eszébe, hogy ruhát kellene adni a kis játékára. De nem több lánggal, a színekkel. Tekintetével és tudatával is összpontosít a kívánt helyekre, ahol reményei szerint kékes-zöldé változik a tűz, felöltöztetve az alakot.
Sokáig azonban ez sem marad így, mert a feladat további részeire visszaemlékezve, még kell füstöt csinálnia. Megfordul az is a buksijában, hogy a tűzből hozza ki, de a rajzolás miatt inkább úgy dönt, hogy a tüzet előbb eltünteti. Tenyerét összezárva csökkenti, amíg el nem tűnik, aztán vesz még egy mély levegőt a folytatás előtt.
Ahogy a füstre koncentrált, még csak egy formátlan gomolyag keletkezett a semmiből, és ezt be kell vallani nagyon imádta. Mindent, amit csinált, a semmiből jön elő. Ahogy most ez is, de miután már kész felhője van, elindít egy szálat kifelé belőle. Lentről fölfelé halad, egy kulcs alakját rajzolja körbe. Lassan, de biztosan halad, mert itt nem a kész formát kapja meg, neki kell a haladást irányítania. Az pedig tény, hogy papíron könnyebb.
Mindenesetre az utolsó forma is ott van előtte, és valamivel nyugodtabban néz most már Ádámra, mint mikor bejött. Tényleg örül neki, hogy legalább az megy, aminek mennie kellett eddig is, és ezen túl már tanulnia kell. Nem mond vagy kérdez semmit, várja a véleményezést, vagy a további instrukciókat egy kedves mosoly mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=392612#post392612][b]Sharlotte Johanson - 2014.09.26. 18:18[/b][/url]

Nincs neki önbizalomhiánya, azt sem állíthatja, hogy nincs tisztában képességeivel, ugyanakkor nem is dicsekvő, nagyképű, de a dicséret persze nagyon jól esik neki. Nem igazán szokta érdekelni az emberek véleménye, de ez azon kivételes esetek közé tartozik, amikor a tűzről, az eleméről van szó, és arról, aki tanítja.
Tulajdonképpen csak ezután jön az óra lényege, amit most fog megtanulni, nem is kevés feladattal. Ahogy Ádám említi a melegítést, még a szeme is felcsillan, mivel korábban is próbálkozott már ezzel, és annyira, hogy keze, érintése segítségével fiának a tejet felmelegítse, már képes volt. Ahogy azonban tovább hallgatja a kritériumokat, és a feladatokat, el is tűnik az a fény, ahogy jött. Nem ijed meg, de így egyszerre akkor sem tűnik könnyű feladatnak. Azonban nem az a fajta, aki egy csöppnyi kis nehézségtől megriadjon, meg különben is most ez a tanulás folyamata, méghozzá tanára el is magyarázza a hogyan s miként alapjait. Kezét a kérésre maga elé emeli, és figyelmesen hallgatja, majd már érzi is bőrén, pontosabban valahogyan bőrében a melegséget.
Gondolatban még egyszer sorba veszi a feladatait, hogy biztosan megvan-e az összes, és valami kicsi örömmel konstatálja, még emlékszik rájuk. Most hangzottak el, nem is csoda, de nála már eredmény.
Elsőként kezébe veszi a fagyasztott borsót, de csupán megnézni, néhány pillanat múlva le is teszi maga elé. Fejében megint végiggondolva a folyamatot, már a hőre koncentrál. Tulajdonképpen, ahogyan a füstöt elválasztja a tűztől, úgy a hőt is el lehet a lángtól. Megy is ez neki, csak hát szobahőmérsékletűre melegíteni másfél deci tejet, nem épp borsókiolvasztás. Bár, ahogy észreveszi nem nehezebb, csak többet igényel agyban és energiában is egy kevéssel. Nem teljes természetességgel, de azért nyugodtan tudja venni az első akadályt a négyből.
A zoknira már nem néz akkora belsőből áradó biztonságérzettel. A textil azért különbözik valamiben, nem is kevésben a borsótól, vagy az élő szövettől, nagyon úgy érzi. Száraz, de még nem annyira, mint a levél. Ez külön nyugtalanítja egy kicsit, de ha már feladat, nekilát. Ugyanazzal a módszerrel ugrik neki, agy és energia, egyszerre, azonban egy kicsit utóbbiból többet visz bele. A szokott lassúságra is rámegy, mert a hallottak alapján benne van, hogy lesz időkorlát, és hiába is menne most szépen, ha az kívül lenne ezen. Ezért rágyorsítva, de fokozatosan melegítve próbálkozik, ám azt, hogy égett szagot érezzen, már nem kerülheti el. Meglepődött arckifejezéssel nyúl a ruhanemű felé, és veszi fel, kezében forgatja, amíg az apró lyukra nem talál szemével. Hát ez nem jött össze. Nyugtalanul hajába túr, majd leteszi, hátha mond valamit Ádám, ha pedig szótlan, és bizonyosan a feladatok elvégzésének végére vár a véleménynyilvánításhoz, akkor folytatja.
Az a levél még szárazabb, és ez valamiféle félelemmel tölti el. Tudja, hogy nem kéne aggódnia, de benne van, hogy elrontja azt is. Görcsösen szuggerál a feladat tárgyára, kezd bele, amikor mintha egy kis hang szólalna meg fejében, és szemeit becsukja. Némileg összegörnyed, és próbál mélyeket lélegezni. Régről, csak ez maradt meg benne, még nonverből. Meg kell nyugodni.
Kiüríti fejét, ez az első, minden kisöpör, sem idővel, sem hellyel, sem mással nem foglalkozik, csak a melegítéssel már. Nagyon aprólékosan, fokozatosan, ahogyan a borsót, csak éppen nem felületesen kezelve a törékeny tárgyat. Jó néhány percet elvesz ez az idejéből, de most ez érdekli legkevésbé, csupán teljesíteni akar. Ami be kell vallani nem könnyen, nem zökkenőmentesen, de azért sikerül is neki.
A végére maradt a teafőzéses magyarázat, vagyis a vízmelegítés a teáskannában, de ez előtt megáll. Pihenni, gondolkoznia kell még úgy érzi, mielőtt befejezi. Ahogy észrevette ez egy könnyűnek tűnő feladat. Látszatra legalábbis, mint az első. Pedig logikusan nehezedniük kellene.
Egy mindeggyel letudva fekszik neki ennek is. Tehát ugyanaz a technika megint. Valamivel ugyan lendületesebben, mint előtte, megint együttesen koncentráció és energiabevitel az említett tárgyba. Azonban hamar észreveszi, érzi, hogy ez így nem megy, és le is esik neki, hát a víz nem éppen a barátja, pyromágus lévén. Azzal együtt hiába akar bármit kezdeni. A kulcs maga a tároló lenne, a gáztűzhely is valahogy így működik. Otthon, a birtokon, ahol Daniel is volt.. Rögtön ez a gondolat úszik be, amit gyorsan el is hesseget onnan, és visszatér a jelenbe, a majdnem teához.
- És ehhez nincs teafilter? Vagy csak forralt víz kell? Úgy nem az igazi.. – muszáj megjegyeznie a problémáját, hát teát teafű nélkül nehezen csinálnia.. Nem mintha úgy a melegítésben, egyfajta relaxálógyakorlatban a stressz után ez most tényleg zavarná, de ha már teáról volt szó.. Oké, hogy borsóközpontú vacsoráról is volt szó, de a teát szereti. A borsót nem.
Befejezve egy mély levegőt vesz, amit rögtön ki is fúj, és kérdő tekintettel néz Ádámra.