KATT
A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt. Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani. A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek. A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz. A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét. KATT
A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével. KATT
A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna. KATT
A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes. KATT A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.
|
|
|
2013. Tavasz Első Elemi mágia óraA megbeszélt időpontban újra felkészültem arra, hogy az elemi mágiával foglalkozzak. Az elmúlt időben sajnos nem sikerült sokat gyakorolnom és ezért eléggé szégyelltem magam. De hiszen olyan vagyok, mint az elemem, folyton csak változok. Most éppen félek magamtól, bizonytalan vagyok, mégis biztos álcát tartok fent, ameddig csak tudok. Csak ki kell húznom magam, széles vállal, egyenes gerinccel, felszegett fejjel kell odaállnom minden elé, hátha abból merítek elég erőt a felszínen maradáshoz. Igyekszem kiegyensúlyozott lenni, normális életet élni. Mindenki azt mondja, hogy én olyan ember vagyok, aki szeret elsüllyedni a depresszióban, a mély érzésekben. De nem tudják, hogy bennem van valami felismerhetetlen, még én sem ismerem ki jól magamat, én más vagyok, mint a többiek. Nem most kéne ezen gondolkodnom. Szerettem mindig is az elemi mágiát, és bár legutóbb azt mondtam, hogy még nem tudom, hogyan tovább, szerettem volna itt maradni és mestertanoncként folytatni ezt a csodálatos dolgot. Mert egyszerűen még a varázsvilágban is találhatunk különlegességeket, és ha tényleg léteznek, akkor ez az. Az elemi mágia, ahogy parancsolunk az elemeknek, megszelídítjük őket, uralmunk alá vonjuk a természet ősi erejét, mindezt egy néma, kimondatlan szerződéssel... ez több, mint bámulatos. Ahogy a víz hatalmat ad nekem, én pedig tiszteletet és alázatosságot fogadok vele szemben örök életre, mint egy íratlan szerződés, úgy fonódik össze a sorsunk. Nem érzem, hogy ez olyan múló dolog, mint az érzéseim vagy a szeszélyeim, ez olyan más. Örökre szól, visszamondhatatlan, felbonthatatlan, megszeghetetlen. Összegezve: hihetetlenül komoly dolog. Nem olyasmi, amivel játszani mernék. - Jó napot. - Köszöntem halkan, de legkevésbé sem bátortalanul a tanárnőnek, amikor megláttam. A jól megszokott terem, a varázslatos elemi mágia teraszán még mindig olyan lenyűgöző, friss, élettel teli, amilyen mindig is volt. Ez a kimaradt kis idő, amíg nem voltam itt... furán hiányoltam. Olyan békés ez a hely, olyan kellemes kis oázis a szürke kastélyban, hogy az egyik kedvencemmé vált. És előny, hogy csakis én léphetek be ide, legalábbis nem tudok más hydromágusról az iskolában. - Hogy telt a vizsgaidőszak? - Kérdeztem halványan mosolyogva, nem túl feltűnően körbepillantva a teremben. - Mivel kezdjünk? - Sosem voltam az, aki kerülgette a forró kását. Egyenesen bele a közepébe mindennek.
|
|
|
Lorelai K. Riviera INAKTÍV
bejegyzett hydromágus offline RPG hsz: 213 Összes hsz: 2490
|
Írta: 2013. április 4. 21:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=98075#post98075][b]Lorelai K. Riviera - 2013.04.04. 21:12[/b][/url] 2013. Tavasz Első Elemi mágia óraA megbeszélt időpontban újra felkészültem arra, hogy az elemi mágiával foglalkozzak. Az elmúlt időben sajnos nem sikerült sokat gyakorolnom és ezért eléggé szégyelltem magam. De hiszen olyan vagyok, mint az elemem, folyton csak változok. Most éppen félek magamtól, bizonytalan vagyok, mégis biztos álcát tartok fent, ameddig csak tudok. Csak ki kell húznom magam, széles vállal, egyenes gerinccel, felszegett fejjel kell odaállnom minden elé, hátha abból merítek elég erőt a felszínen maradáshoz. Igyekszem kiegyensúlyozott lenni, normális életet élni. Mindenki azt mondja, hogy én olyan ember vagyok, aki szeret elsüllyedni a depresszióban, a mély érzésekben. De nem tudják, hogy bennem van valami felismerhetetlen, még én sem ismerem ki jól magamat, én más vagyok, mint a többiek. Nem most kéne ezen gondolkodnom. Szerettem mindig is az elemi mágiát, és bár legutóbb azt mondtam, hogy még nem tudom, hogyan tovább, szerettem volna itt maradni és mestertanoncként folytatni ezt a csodálatos dolgot. Mert egyszerűen még a varázsvilágban is találhatunk különlegességeket, és ha tényleg léteznek, akkor ez az. Az elemi mágia, ahogy parancsolunk az elemeknek, megszelídítjük őket, uralmunk alá vonjuk a természet ősi erejét, mindezt egy néma, kimondatlan szerződéssel... ez több, mint bámulatos. Ahogy a víz hatalmat ad nekem, én pedig tiszteletet és alázatosságot fogadok vele szemben örök életre, mint egy íratlan szerződés, úgy fonódik össze a sorsunk. Nem érzem, hogy ez olyan múló dolog, mint az érzéseim vagy a szeszélyeim, ez olyan más. Örökre szól, visszamondhatatlan, felbonthatatlan, megszeghetetlen. Összegezve: hihetetlenül komoly dolog. Nem olyasmi, amivel játszani mernék. - Jó napot. - Köszöntem halkan, de legkevésbé sem bátortalanul a tanárnőnek, amikor megláttam. A jól megszokott terem, a varázslatos elemi mágia teraszán még mindig olyan lenyűgöző, friss, élettel teli, amilyen mindig is volt. Ez a kimaradt kis idő, amíg nem voltam itt... furán hiányoltam. Olyan békés ez a hely, olyan kellemes kis oázis a szürke kastélyban, hogy az egyik kedvencemmé vált. És előny, hogy csakis én léphetek be ide, legalábbis nem tudok más hydromágusról az iskolában. - Hogy telt a vizsgaidőszak? - Kérdeztem halványan mosolyogva, nem túl feltűnően körbepillantva a teremben. - Mivel kezdjünk? - Sosem voltam az, aki kerülgette a forró kását. Egyenesen bele a közepébe mindennek.
|
|
|
|
Erdős Julianna Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. április 5. 13:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=98315#post98315][b]Erdős Julianna - 2013.04.05. 13:20[/b][/url] Lori Már egy ideje a helyemen vagyok, hiszen az előző tanévben elég sok olyan óra volt, mikor időben érkeztem, de elkéstem. Ebből tanultam idén, és immáron bent, a szokásos helyen fogadom ismételten Lorit, aki ugyanolyan, mint tavaly volt, és ezzel a dologgal elég széles vigyort csal az arcomra. - Köszönöm kérdésed, kicsit laza, és néhol kemény, de ahogy nézem, neked csak gratulálni lehet. Utalok ezzel arra, hogy már nem egy ötödéves diákkal állok szemben, hanem egy felnőttel. Bár nekem egyelőre még akkor is csak diák marad. Ez van. Mint a szülő a gyerekével. Tök mindegy, a gyerek hány éves, akkor is a gyereke marad. Sóhajtok egyet, aztán máris belevágok. - Látom semmit nem változtál, aminek felettébb örülök, és ha ennyire szeretnél máris a tettek mezejére lépni, akkor parancsolj. A helyszín adott, a tér szintén. Mutasd, mit csináltál a szünetben, és még a tavalyi év folyamán. Nehezítésként annyit mondanék, hogy a tavacskát bontsd ketté. Egyik felén az egyik, másikon a másik gyakorlatot szeretném látni. Na bumm, tessék, ott a feladat, elsőre nehézkesnek tűnhet, de annyira ám nem vészes. És egyébként is, egy elemi mágusnak tudnia kell bánni, és uralkodnia az erején, pláne, ha az illető már "csak" szorgalomból jár tanulni.
|
|
|
|
Lorelai K. Riviera INAKTÍV
bejegyzett hydromágus offline RPG hsz: 213 Összes hsz: 2490
|
Írta: 2013. április 8. 17:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=100422#post100422][b]Lorelai K. Riviera - 2013.04.08. 17:47[/b][/url] Elemi mágia óra 1. - Hát, igyekszik az ember. - Vontam meg a vállamat még mindig kissé félszegen mosolyogva a tanárnőre. Nem tartottam túlságosan említésre méltónak, nem azért vagyunk itt, hogy lógassuk a lábunkat. Ó, nem, sokkal inkább azért, hogy végre megtanulhassuk, hogyan legyünk képzett varázslók - illetve, hogyan fejlesszük magunkat. Ami azt illeti, én már csak mestertanonc vagyok, kinőttem a kis diákokat. Emlékszem még, amikor a sóbálványátokkal szenvedtem, vagy amikor a Finite bűbáj nem ment harmadszorra sem. Amikor még kicsi voltam, kezdő, félős, nem tudtam aludni, egyedül voltam... na jó, térjünk vissza a földre és az órára. - És végül is azt is sikerült eldönteni, mivel szeretnék majd foglalkozni. - Mondtam mellesleg, hiszen a múltkor is érdekelte és ami azt illeti, biztos vagyok benne, hogy az elemi mágiának hasznát fogom venni, ha tényleg sikerül és gyógyító leszek. Nem kell majd szaladgálni vízért, így sokkal viccesebb. Amikor a tanárnő megjegyezte, hogy semmit nem változtam, csak megvontam az egyik vállam és felemeltem a kezem. Hiába, az ambíció és a "csináljuk és legyünk túl rajta minél hamarabb" néha eléggé könnyen összekeverhető, még én sem tudom, melyik mozgat engem. Majd egyszer kiderül. Amikor meghallottam a feladatot, csak bólintottam. Igazából gyakoroltam, csak nem annyit, mint kellett volna, talán. De nem is olyan biztos, hogy minden a gyakorláson múlik itt. Szóval odamentem az ismerős tavacskához, két kezemet előre raktam. Nagy levegő, koncentráció. A női alak lebegett a szemem előtt, mindig is vizuális típus voltam. Könnyen kezet fogtam vele, majd két oldalra toltam a két kezemet és kettéválasztottam a tavacska vizét, ez nem volt nehéz feladat. Nem hagytam nagy rést a két rész között, de nem is az volt a feladat, hanem, hogy fenntartsam ezt a választóvonalat. Miután ezzel megvoltam, az egyik felére koncentráltam. A nagyobb víztömegek megmozgatása volt az egyik feladatom, amit kitűztem magam elé. Szóval helyes, lágy kézmozdulatokat használtam, mert a tanárnő mindig emlékeztetett arra, hogy ez egy kulcsfontosságú dolog az elemi mágiában. Itt nem pálcával hadakozunk, hanem a kezünkkel játszunk táncot az elemekkel. Mindent beleadtam, amit csak tudtam, hogy minél nagyobb mennyiségű vizet tudjak megemelni és megtartani. A víz másik felén pedig a nagyobb méretű fagyasztást gyakoroltam. Ismét vettem egy nagy levegőt és a második gyakorlatomra koncentrálva igyekeztem minél nagyobb területen, minél vastagabb jégréteget létrehozni. Nem feledkeztem meg a kézmozdulatokról sem, remélhetőleg most is úgy fog menni, mint ahogy gyakoroltam. Elsőre bonyolultabbnak tűnt ez a két gyakorlat a tó két felén, de nem érzem, hogy meghaladná a képességeimet. Vagy tévedek?
|
|
|
|
Erdős Julianna Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. április 12. 20:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=102316#post102316][b]Erdős Julianna - 2013.04.12. 20:36[/b][/url] Lori Igen, gyakorolnivaló mindig is lesz dögivel, de ez nem jelenti azt, hogy valaki semmit sem fejlődik. Mert mindenki, mindennel fejlődik, akárhányszor próbálgatja megcsinálni, amit akar. Azt örömmel hallja Julianna, hogy végre eldöntötte a lány, hogy mi is szeretne lenni. - Na, szuper, gratulálok! És mesélj, mire jutottál? Lelkesül fel, és cseppet sem fog haragudni, hogyha nem ezzel a dologgal fog kapcsolatban állni. Elvégre nem lehet minden képességtanulójából olyan ember, aki csak ezzel fog foglalkozni. Sőőt!!!! Amíg Lori mesél, addig majd figyel, aztán ön a munka elemi része, megmutatni, hogy mit is gyakorolt a szünetben. Fagyasztás, és hullámzás. Nem is rossz ahhoz képest, hogy még csak egy éve tanul a leányzó, és azért, hogy kicsit egyszerűbb legyen a dolog, mégiscsak megmutatja neki a nő, hogy hogy is kellene. - Nos. Nem rossz elsőre a hártya a vízen, és a hullámocskák a másik félen. Megmutatom, az előbb mire gondoltam, ahova neked is el kéne jutni az év végére, ami csak rajtad áll. Mosolyodik el, és máris csinálja. A víz felé fordul, és minden kézmozdulat nélkül saját magában, az elméjével kettébontja a víztömeget, amelyekkel külön- külön fog foglalkozni, gondolataiban viszont mégis egyszerre. ugyanakkor koncentrál arra, hogy a víz megfagyjon, és hogy a másik fele elkezdjen dús hullámokat ontani, és pár másodperc múlva már drámai a hatás. Nem is kell hozzá több, mint megfelelő elosztás, és gondolatok. És ezt el is fogja mondani. Most. - Próbálhatod kézzel is, azzal neked még egyszerűbb. A titka annyi, hogy oszd szét magadban egy határon a két felet, amikkel foglalkozni fogsz. Az egyiknél koncentrálj a fagyásra, a másiknál a hullámokra, tehát a tök ellenkezőjére. Ha ez megvan, és elképzelted, minek is kell majd történnie, oszd magad lélekben is ketté, és egyszerre összpontosíts a feladatra. A kézmozdulataiddal pedig egy kicsit könnyíthetsz is magadon, ezt rád bízom. Fejezi be a mondókáját, és megint csak figyelni fog, ha nagyon kell, akkor mellé segíteni is, de ezt inkább hanyagolná. Az előzőt látva pedig kétli, hogy ilyen dolgokra kell vetemednie, hogy segítsen. Most már az előbb hullámzó, és másik félen jéggé fagyott víz megint az eredeti állapotában van, itt az ideje, hogy Lori kezdjen vele valamit. Vagyis nem valamit, hanem a feladatot.
|
|
|
|