36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2019. január 15. 00:06 | Link

Furcsa érzései támadnak még mindig ettől az épülettől évekkel azután is, hogy valamikor a minisztérium által kirendelt felügyelőként járt itt. Különös emlékeket idéz fel benne minden egyes folyosó, minden ajtó, titkos átjáró, amelyet akkor sikerült megismernie, és még annál is sajátosabb érzés szembesülni a ténnyel, hogy mennyit változott azóta. Hol van már az az auror, aki ide s tova négy tanévvel ezelőtt még az elemi mágus kollégák réme volt? Maga is egy közülük, és ezzel még mindig birkózik tulajdonképpen, mert mégsem olyan nehéz lenyelni minden negatív érzést, minden mélyről fakadó félelmet az egésszel szemben, akkor is, ha tudja valahol, hogy irracionális az egész. Bele sem mer gondolni, mi lenne, ha még csak nem is a föld lenne az eleme, amely számára szinte már elemi (minő irónia), hanem mondjuk a levegő. Szorongással tölti el most is a tény, hogy minden bizonnyal egy légtérben kell majd tartózkodnia majd néhány aeromágussal is - ha szerencséje van, nem lesznek sokan -, ha már Vilmos még mindig a fővárosi ispotály ragályos betegségben szenvedők számára fenntartott osztályán fekszik karanténban. Állítólag a sárkányhimlő egyik mutálódott változatát sikerült elkapnia valahogyan, meglátogatni azonban nem engedték és ami azt illeti, habár gonosznak hangzik ez így, nem is tervezte, csupán levelet és ajándékot küldött kedves gesztus gyanánt, hiszen mégsem lenne jó dolog, ha az újfent állapotos felesége vagy az alig féléves kislányuk kapna el valami mutálódott vírust, amivel még a gyógyítók sem igazán tudnak mit kezdeni. Állítólag még mindig olyan az oktatója bőre, hogy bármelyik sárkány megirigyelhetné és eddig a kezelésre tett kísérletekkel csak azt sikerült elérni, hogy az egész ciánkék színt öltött. Ha szerencséje van, még a végén bekerül valami orvosi szaklapba, esetleg tankönyvi példa lesz belőle a gyógyítói szakképzéseken. Minden esetre az ő szerencsétlenségére ez azzal jár, hogy itt töltheti az idejét összezárva kamaszokkal, akikről egyelőre elképzelése sincs, mennyire lehet velük dolgozni és mennyire lehet nehéz nekik az elemük irányítása. A maga részéről az iskola által felbolygatott emlékei okán - biztos, ami biztos - önként viseli ismét a képességkorlátozó karpereceket, bármennyire kényelmetlenek is. Néha meg-megforgatja őket, habár ez semennyit sem segít azon az érzésen, amely olyan, mintha a mellkasába akarna tuszkolni valami külső erő még egy fél világot és sosincs elég helye a levegőnek ettől a tüdejében, így a teremben le is veszi őket. Ismeri már ezt a helyet. Anno még ő szorgalmazta, hogy a képességbirtokos diákoknak csak itt és a tanórákon ne kelljen hordani a képességkorlátozó varázstárgyakat. Zubbonya zsebébe süllyeszti őket - egyenruha van rajta, egyértelműen jelezve, hogy auror és pillanatnyilag csak az irodából szabadult el két órára külön engedéllyel, mert ott is tűkön ülve várják már, hogy végre visszaküldhessék terepre, jelen pillanatban azonban ezt még tanonci minőségében nem lehet - aztán megközelíti a növényekkel teli terem ablakát. Megnyugtatják a növények. Mélyet lélegzik, tenyerét a falra helyezve. Túl fogja élni ezt a gyakorlati valamit, túl fogja élni. Senki sem halt még bele ebbe, legalábbis hirtelen nem jut eszébe olyan eset, hogy így lett volna.
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2019. január 16. 21:04 | Link

- Hiii! - Diána pont kiélvezi, hogy nem csak itt a teremben, hanem úgy egyébként is végre lehetősége van megválni a karperectől, még akkor is, ha annak a kinézetét átváltoztatással valami sikkesre alakította. Az eredeti szerinte úgy nézett ki, mint egy börtönbilincs, annak meg köszi, de csak a dungeonben van helye.
Jól hangozna, mi? Hogy tökéletesen kiélvezi - egy része tényleg úgy éli meg, mintha súlyos terhet vettem volna le a válláról, a mágiája ismét  teljes szélességében és erejében nyújtózkodhat ki a többhónapos kényszerű pihenő alól; ugyanakkor talán nem véletlenül a levegő elemet birtokolja. Azt a megfoghatatlan és nehezen zabolásható erőt, ami maga a varázslat, Dia vékony, törékenynek mondható teste és szervezete nehezen viseli. Amennyire szeret szélsőségek közt ugrálni pszichológiai értelemben, annál rosszabbul esik neki fizikailag ez az éles váltás. A bioritmusa egyértelműen felborult, rosszabbul alszik, ingerlékenyebb - még a piros napok is sokkal tovább tartottak, ráadásul na, emiatt a sok egészségügyi tünet miatt már az orvost fontolgatja.
Viszont ebből, ha rajta (és a sminkkészletén) múlik, semmi sem látszódik a külvilág felé. Nemám. A megszokoss Diánás vidámsággal int oda Farkasnak, akiről mesélték neki, hogy még anno szigorú minisztériumi vérebként eresztették a suliba, de őszintén nehéz elhinnie. Mármint sokan mondták már neki, hogy a veszélyérzete annyira minimális, hogy gyakorlatilag a nullával egyenlő, így a férfi tüskés, félrehúzódó attitűdjét is a legteljesebb természetességgel hagyja figyelmen kívül - még csak nem is szándékosan.
- Minden oké? Ha hányni kell, változtatok át neked zacskót.
Hát na, Farkas pont úgy támaszkodott a falnak, ahogy a haverjai szoktak kint a bár falának, mielőtt visszajönne a margarita.
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. január 30. 13:07 | Link

ElemiTeam

Nem tudom, hogy kellene elképzelni egy csoportos elemi mágiás foglalkozást, így leginkább a kíváncsiságom hajtott arra, hogy bevállaljam. Végül is, mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Felgyújtok valamit, na bumm. Majd valaki eloltja, és végeztünk. Felrobbantani csak nem fogunk semmit, bár ha alapból ilyen gondolatok futnak át az agyamon, akkor ki tudja.
Belépek a helyiségbe, előtte zsebem legmélyére süllyesztettem karperecemet. Amúgy is annyi van már rajtam, mint egy díszb*zin, legalább egytől megszabadulhattam. A már ott lévőknek intek egyet, és megcélzom az egyik sarkot, ahonnan mindent beláthatok. Egyelőre nem valami biztató a felhozatal, remélhetem, hogy valami normális eszű egyed is belép közénk. Dia a sajátos stílusával tuti elfúj valamit, ha nem egyikünket. Farkas pedig olyan - gondolom -, mint szokott lenni. Lehet nem is találkoztunk még, de legalább annyit tudok, hogy terromágus. Eddig mindenből van itt, amiből csak kellhet.
Nagyon meg van inger, hogy rágyújtsak, ám túl lusta vagyok felkelni, így kinyitom az eddig hónaljamnál pihenő könyvet, felcsapom és szó nélkül kezdek el olvasni, amíg meg nem érkeznek azok, akikre még várunk. Vagy, amíg valaki nem mond semmit. Apropó...
- Mi is a terv mára? - pillantok ki könyvem fölül, tekintetem ide-oda cikázik Farkas és Dia között. Kicsit fúrja az oldalam a kíváncsiság, de kinek nem? Mármint értem én, hogy közös gyakorlás, de van valami konkrét terv, vagy csak lövöldözik mindenki amerre lát? Ha az utóbbi, akkor biztos vicces vége lesz a dolognak, ám ha van konkrét elképzelés valakitől, akkor annak sem vagyok az elrontója. Ami segít a szintlépésben, minden jöhet.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 31. 06:21 | Link

Elemiskedünk

Nagyon nagy szívás, amikor azon kevés napok egyikén amikor programod van, el kell menned a kötelező pofavizitre. Ariananak dünnyögtem is egy sort, ennek köszönhető, hogy mostanra legalább már bosszúsan, de az iskola felé gyalogolok. Ha kések is, legalább odaérek. Hihetetlenül mérges tudok lenni. Ez egy új tulajdonságom, eddig nem tudtam, hogy létezik. De egy ideje - az óta az este óta - folyamatosan előjön, hogy nem tudok uralkodni az érzelmeimen, és néha az elememen sem. Pedig alapból egy nyugodt fickónak gondolom magam.
Az viszont segít, amit Denis mutatott, azóta egyre többször figyelek a környezetemre, a hangokra, a rezgésekre. Egyre több időt töltök a szabadban, ismerkedem a levegővel, a változások apró jeleivel. Már tudom, honnan. Tudom, ha vihar lesz. Már értem, miért, és elfogadtam, hogy miért ilyen későn. Az életem sosem volt könnyű, de igazán nagy törés akkor ért, amikor Ariana robbantotta a maga bombáját. Esküszöm, hogy soha többet nem kérdezem a mértékét. Soha többet.
Gyors tempóban szelem át a kastélyt, hiába volt majdnem tíz éve, hogy utoljára itt jártam, úgy ismerem minden zugát, mintha tegnap siettem volna mágiatörténetre, vagy kaptam volna frászt bájitaltanon a hozzávalóktól. A legundorítóbbak amúgy a leghasznosabbak, ezzel nyugtattam magam. Befordulok az utolsó sarkon, és Denis után szinte másodpercekkel befutok én is a társaságba.
- Helló.
Intek bizonytalanul, és állapítom meg, hogy valóban senkit sem ismerek, maximum látásból a pizzériából.
- Arie vagyok.
Így hódítok, tenném hozzá még vicceskedve, de nem tudom, mennyire van humoránál a társaság, egyelőre azt hiszem, én vagyok a zöldfülű, és jobb, ha vicceskedéa helyett, inkább odafigyelek.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. január 31. 06:22
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2019. február 6. 18:32 | Link

Hányni kell? A két szó valahonnan nagyon távolról érkezik és arcátlanul kúszik be a nemrég még nagyon is békés gondolatai közé megkondítva egy olyan vészharangot, amiről eddig tudomást sem vett. Pedig milyen remekül elvolt a fal előtt, már azon morfondírozva, hogy átlép a növényekkel teli terembe, amely olyan hívogatóan terül el minden nyugalmával a fal túloldalán, erre tessék, felbukkan itt egy aeromágus, és most, a szavak nyomán tényleg tudatosul valahogyan az agyában is, amit a gyomrában már pillanatokkal ezelőtt megmozdult valami. Tényleg hányni kell. Nem kell, dönti el, összeszorított fogakkal közölve magával a saját döntését és már nem is vesz tudomást a különös, de ismerős kavargásról a szegycsontja alatt.  
- Köszönöm, nem kell, megvagyok - válaszolja szinte már kimérten, mintha épp nehezére esne kilépni az auror túlontúl hivatalos szerepéből, noha még ott sem előírás igazából, hogy az embernek távolságtartónak kell lennie. Annára gondol meg Vesznára egy pillanatra, amitől a szája szeglete máris barátságosan görbül felfelé a következő pillanatban, ahogy Diára pillantva megrázza a fejét.
- Csak a növényeket néztem. Gyönyörűek - teszi hozzá az iménti szavaihoz amolyan magyarázatféleként, hogy miért is volt annyira elveszve az imént a gondolataiban leginkább. Amikor legutóbb itt járt, mindez még nem érdekelte. Akkoriban csak azt látta amúgy is, hogy minden elemi mágus veszélyes és meghagyta Feiglernek a nemes feladatot, hogy foglalkozzon velük, erre tessék, azóta mekkora változás állt be az életében, csak győzze feldolgozni, merthogy még mindig dolgozik rajta, ami azt illeti. Talán még fel is emlegetné Feiglert, habár Dia már csak hírből ismerheti eme kedves kollégáját, akárcsak Feliciánt vagy Ferdinándot meg Fédrát. Ahogy hallotta, regélnek azért még a felügyelőkről néha az iskola falai között, nem felejtették el csak úgy azt az évet, amikor a Minisztérium kirendelte őket ide. Csakhogy mielőtt bármi mást is mondhatna, újabb ember toppan be, aztán meg még egy, akinek a jelenlététől ismét csak feléled gyomrában az iménti érzés. Na tessék, még egy légmágus. Elvileg ez valami ilyen apriori tényállás, hogy nem az aeromágusokkal a legkompatibilisebb, de azért igyekszik leküzdeni az érzést, hiszen józan ésszel mégiscsak belátható, hogy egyikük sem tehet arról, hogy ezt az elemet képes uralni, ahogyan ő sem választotta a földet, meg aztán nem is bántották, csak túléli ezt a gyakorlatot. Zsebébe mégiscsak jólesik egy pillanatra megérinteni a karperecet, amelyet magával hordani mindig amolyan biztonsági intézkedés részéről arra az esetre, ha úgy érezné, mégsem tudja uralni az erejét netán. Elvégre most még ő is csak tanonc, hiába lehetne tanár a korát tekintve. Köszön az újonnan érkezőknek, még egy mosoly is kijut nekik, aztán a kérdés hallatán önkéntelenül is előkerül egyébként abszolút természetesnek mondható iróniája.
- Hát ha a cél annak a felmérése, hogy hány aeromágussal tudok meglenni egy térben, jó úton haladunk - jegyzi meg egy kurta vállvonással. - Viszont kétlem, hogy ez erről szólna, gondolom, inkább gyakorlásra szánt alkalom lenne, ha már ebben a csarnokban biztonságos körülményeket teremtettek a képességhasználatra. Meg lehet ám tapsolni a sherlocki következtetéslevonási képességeimet - közli féloldalasan elmosolyodva, vállát kissé előrebiccentve, aztán megrántja azt és gondolva egyet leül a földre lábait keresztbe rakva egymáson. - Ha az éves elemi vizsga lenne, arról csak kaptunk volna értesítőt, gondolom én, bár korábban nem itt tanultam, ez is csak átmeneti elméletileg, szóval ha meglepetésszerűen működik, akkor arról még nem szólt senki.
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2019. február 18. 18:58 | Link


- Hm.. - Nem gondolkodik el azon, hogy mennyire átlátszó vagy sem Farkas magyarázata, nem zavarja, sőt akkor hát már partner is lesz a dologban.
- Ugye? Szerintem is tök jól néz ki az egész. - Ez az egyik kedvenc helye a kastélyban, még akkor is, ha az elemi mágiához való kötődése az utóbbi időben nem szerzett neki túl fényes pillanatokat. Részéről kifejezetten sajnálja, hogy lemaradt arról a nevezetes felügyelőkkel töltött évről. A mennyország lett volna, na nem azért, mert elemista, hanem azért, mert...
imádja az idősebb férfiakat ÉS az egyenruhát is! Ahw, elsőszámú rajongó lett volna, nagy eséllyel az idegösszeroppanás határára sodorva a gárda felét.
- Sziasztok! - int vidámat az érkezőknek egy széles mosollyal. Ez kellett neki igazából, emberi társaság, beszélgetni, szocializálódni, nem pedig elmerülni a rá nem jellemző frusztrált gondolatokban.
- Most miért? Nem szereted az aerokat? .. - kis szünet, homlokráncol, próbálja felidézni tanulmányaikból, hogy van-e valami kitétel arra, hogy rosszul reagáljon az egyik elem képviselője a másikéra. Ha van is, valószínűleg szokásához híven ezt a lexikális tényt nem sajátította el.
- Miért? Nézd a jó oldalát, ingerküszöböt emelünk.
Ahogy felvetődik a kérdés, hogy most mihez kezdjenek, ha már így összegyűltek itt, mint a násznép, tanácstalanul hümment egyet.Egzakt terve ugyanis nem volt.
- Helló, én meg Dia. - Érdekes, ezt a srácot még a kastélyon belül sem látta eddig, igaz mestertanoncnak beillik. El is könyveli magában annak - mondjuk Eridonos, Eridonos mestertanonc. Olyan eridonos feje van.
- Szóval, ki milyen elemű? Próbáljunk meg bemenni együtt egymás szobáiba, hogy ne csak a saját elemünkkel gyakoroljunk? Vagy az veszélyes? - Körbenéz, nem lát-e valami nagy figyelmeztető táblát erre vonatkozóan.
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. február 27. 17:16 | Link

ElemiTeam

Válasz híján már éppen visszatérnék könyvem olvasásához, amikor belép Frank. Lazán intek neki, leugrom a padról, hogy elé léphessek. Jobbomat nyújtom felé rázásra, ha megtörténik, az ablakhoz lépek, ám abban a pillanatban Farkas fordul az ajtó felé és egy nővel kezd el beszélgetni. Na fasza, akinek az egész ötlet kipattant a fejéből, most cseverészik. Jó lesz ez.
Érzem, ahogy az elemeim átjárják egész testemet, jól eső megnyugvást sugároznak testem minden pontjának. Nem tudom mikor éreztem magam utoljára ennyire erőteljesnek, ennyire veszélyesnek. Talán nem most kéne neki állni a nagyobb figurák gyakorlásának.
- Arie levegő - mutatok rá a férfira, hogy Dia is tudja kiről van szó, és arcot tudjon kapcsolni hozzájuk. - Farkas föld, te levegő - tér vissza pillantásom Diára, majd haloványan elmosolyodom. - Én tűz és levegő - furán hathat, hogy mindenkinek tudom az elemét, de amikor kiderültek a dolgok, mindenkinek és mindennek utána jártam, ahogy azt kell. Meg Arie-nak már segítettem is, az ő elemét meg így könnyebb volt megjegyezni. Na, nem miattuk, félreértés ne essék, magam miatt, hogy tudjam a miheztartás végett kivel kell vigyáznom. Ott a karperec, ez tény, de nem egyszer borult már el az agyam azzal is.
- Nem tudom hol kéne kezdeni - vakarom meg a fejem, Farkas felé pillantok, aki még mindig kedélyesen beszélget az ajtóban. - Annyit tudok, hogy nekem nemigen kéne elengednem magam - dőlök neki az ablakpárkánynak, kezeimet keresztbe fonom magam előtt. Nem örülnék neki, ha akaratlan felgyújtanék valamit, vagy éppen valamelyikőjüket, mert éppen nem megy a kontroll. Megy, nehogy azt higgye bárki is, hogy, mint egy fél-hülye elemi mágus mászkálok a kastélyban, de néha még vannak gondjaim, amikor előjönnek a démonjaim, vagy csak úgy simán is. Ha engem kérdeztek nem egyszerű elemet kaptam, nem tudom erről ki, hogy vélekedik, de még szerencse, hogy senkit nem is kérdeztem meg róla.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. március 29. 17:13
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. március 29. 17:13 | Link

E-csapat


Már napok óta nem találom a helyemet, valami úgy hiányzott. Már vagy ezerszer körbemászkáltam a szokásos helyeimen, egyik könyvet a másik után tettem a szekrényemre olvasatlanul. Semmi nem volt jó. Semmi nem kötött le.
Ma is ezen agyalva sétálgatok a kastélyban, oda se figyelve, hogy hova is vezet az utam. Nagyot pislogok, amikor üvegfalakat veszek észre magam körül. Megvan! Tudom már mi volt a baj! Gyorsabban kezdem el szedni a lábamat, hiszen már rájöttem, hogy merre is tartok, mit fogok csinálni. Elemi mágia terasza reszkess! Gyakorolni fogok, nagy tömeg irányítását, átalakítását. Pompás napom lesz.
Ahogy a terembe érek meghökkenek, ugyanis az nem üres. Sőt! Igaz, hogy tanórákon kívül nem nagyon szoktam ide járni, de eddig egy esetet leszámítva még sose találkoztam itt mással. Kicsit furcsa érzés is, hiszen ez a hely volt az én kis magányos mentsváram, ahol teljesen elengedhettem magam, és kedvemre szórakozhattam anélkül, hogy bárki beleszólt volna, vagy kinevetett volna amikor valami nem sikerült. Persze nem akarom kisajátítani a helyet, de valljuk be arra azért nem sok esélyt láttam, hogy valaha is itt legyen egy egész csapatnyi ember. Az azonnal világos volt számomra, hogy nem csupán diákok, hanem mindannyian elemisek.
- Sziasztok! Laura vagyok. Zavarok? – szólítom meg őket. Nem tudom, hogy milyen céllal jöttek, lehet hogy mindenki csak úgy gyakorolni jött, vagy összebeszéltek és már összeszokott társaság és rendszeresen találkoznak. Még nem úgy tűnik, mintha bármibe is belekezdtek volna, van aki itt beszélget, van aki ott. Mindenesetre nem szeretnék útban lenni nekik, ezért elhaladok a mellettem beszélgetők mellet és a víz terme felé teszek pár lépést, hogy gyorsan eltűnhessek ott, ha a kérdésemre igenlő választ kapok. Már a puszta gondolat, hogy hamarosan beléphetek oda is elég ahhoz, hogy nedvesség járja át a tenyerem. Mindig abban az egy pontba koncentrálódik először. Szabadon engedem az elemem, hagyom hogy összegyűljön egy kisebb labdára való, amit aztán a kisujjam felé terelek, majd végiggörgetem az ujjaim között. Ide-oda, ide-oda. A vízlabdámra oda se figyelve érdeklődve szemlélem a többieket, próbálva rájönni, hogy ki milyen elemű. Azt már megtanultam, hogy nyíltan nem bámulok másokat, hátha meglátom a jelet. Idővel úgy is kiderül.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 1. 20:07
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet