36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. január 19. 14:27 | Link


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


Nagy rohanásban kopog a magassarkúin a lépcsőházban, egyik kezében Sorin, a másikban vagy négy mappányi dolgozat. Minél előbb szeretne beérni a szobájába és Vivire bízni őt is. Néha meg kell állapítania, hogy el kell gondolkodjon, az Erdős-Prinz lány hogy lehet oktató, de az biztos, hogy jelenleg a legmegbízhatóbb és egyetlen megoldása is bébiszitternek. Ő nagyon szívesen cipeli magával a már két éves fiúcskákat, de nem biztos benne, hogy az a diákoknak mindig kellemes. Sokszor hoznak lámpalázat nézőként a tanoncaira, ami nem túl segítőkész. De ma bizony nem így lesz, a navinés tanoncával már megbeszélte az időpontot és a helyet, ő meg átesett a kicsi lepasszolásán és a dolgozatok fiókba zárásán. Majd később.
Liv az új év közeledtével sem erőltette volna meg magát, most azonban kénytelen volt, hiszen a segítségét kérték, nem is akárki, hanem a navinések házvezetője. Ő is dolgozott ott, tudja, hogy néha elkél még egy jobb kéz, pláne, ha éppen kispapa van a háznál, így nem is gondolkodott sokat, hogy besegít a diákok terelgetésébe, szerencsére belefért az idejébe is, most azonban már az alacsony hölgyemény is a dolgát végzi, így ő újra az elemi mágiával tud törődni.
Sokkal könnyedebben és visszafogottabban lépdel már az elemis terem felé, ahogy egy cserepes kaktuszt szorongat, ami úgy néz ki eléggé a végét járja. A kis növényt az Eridon portréja körül találta, nem igazán viselték gondját. Benyitva a terembe egyből elindul a terros szárnyba, a szervezete is belebizsereg, hiszen itt érzi magát igazán jól. A futós liánok üdvözlésként vonulnak mellette, ahogy a földből és zöldből kialakult hintaágyszerű képződménybe ül. A kaktuszt egyelőre cserepestől a földre teszi, majd az órájára pillantva elégedetten dől hátra, hogy még van is tíz perce, még Leon megérkezik.


Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. február 1. 23:15 | Link

Livnéni.

Leon nem gyakran szokott kiöltözni, de mikor igen, akkor nagyon. Most is éppen, mint a beköltözése napján, magára öltötte a csodálatos, színpompás öltönyét. Szerette hordani, még ha nem is volt egy mindennapos viselet, sőt, talán éppen ezért. De nem könnyű megérteni a német gondolkodását, sokszor jómaga sem igazodott ki rajta, így ezt most jobb lesz, ha elengedjük.
Az órái befejeztével magához vett némi táplálékot, amit leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy elrágcsált három gumimacit az ágyán ülve, meg egy félszáraz kókuszgolyót, mielőtt még nekivágott volna a nagy útnak, hóna alatt a minitevével.
Szerette a kastély ezen részét, mások szerint ronda volt, Leont pedig inkább megnyugtatta. Ő Berlinben volt szoktatva, így nem lepte már meg semmilyen építészeti stílus. Mások számára a szűk lépcső talán nyomasztó lehetett volna, Timet megnyugtatta, mert semmi nem állhatott lesben rá. Még éppen időben volt, ami nála egészen ritkaság számba ment. Az emberek szája nyitva maradt, ha ő ott volt, kellő időben és helyen. Most mégis néptelen és csendes volt a központi helyiség, mikor a fiú betoppant. Nem is teljesen értette, csak csendesen körbepillantott, mielőtt pár óvakodó lépést tett volna a Terro szárny felé.
Mikor belépett végül az ajtón, kellemesen megborzongott. Szerette, mikor a környezete barátságos volt, Berlin parkjaiban is sokszor időzött, hogy a betondzsungel ne fojtsa meg elevenen. Ahogy beljebb tesz pár lépést, végre felfigyel Livre is és szélesen elvigyorodik.
- Szép napot tanárnő - köszön, nyomában Twix aki most is lelkesen eregette a rózsaszín buborékokat. Tim lerakta őt, miután felértek a lépcsőn. - Hogy van mindig?
Hozzászólásai ebben a témában

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. február 2. 21:16 | Link


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


Liv éppen elmerült volna a saját kis nyugalmának szigetében, amikor egy fikusz hatalmasra fejlődött levele az ölébe nem nyúlt jelezve, hogy bizony érzi, még valaki érkezik. Elmosolyodott még csukott szemmel, aztán a lábait lelógatta a rögtönzött hintaágyáról úgy nézett a bejárat irányába. Nem kellett sok idő, hogy az igen színes egyéniségnek mondható fiú belépjen, a növények pedig maguk mögött elzárják az ajtót. Ez bizony privát óra lesz. Kedvesen és ismerkedően fogadta őt a környezet, ahogy Livvel is tette, egész sokáig kísérte Twixet is egy lila színben pompázó mágikus növény, ami magából kör alakú, kellemes illatú füstöt eregetett. Ez állatok és nem csak emberek számára vonzó.
- Szervusz Leon - köszöntötte egy kedves mosollyal, hogy aztán összefűzze kezeit az ölében, miután intett, hogy ő is üljön le bátran. A növények közben már összeálltak egy hasonló ülőalkalmatosságnak éppen Liv mellett.
- Sokkal jobban leszek, amint tegezni fogsz. Köszönöm kérdésed, remekül. Szia Twix, gyere, hoztam neked valamit… - Kimért intésekkel figyelte a kis teveszerű lényt, majd a zsebéből némi speciális tápot potyogtatott elé, csak ezután figyelt fel a fiúra ismét. Megvárta még elhelyezkedik ő is úgy, ahogy neki kényelmes, ő maga pedig megszabadult a kabátjától, hogy aztán a figyelmét már tényleg az órának és Leonnak szentelhesse. - Hogy haladsz a gyakorolgatással? Akad valamivel gond?


Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. február 10. 03:15 | Link

Livnéni.

Leon kivételesen időben érkezett, hogy ez szerencse volt, vagy sajnálni kéne miatta Livet, azt mindenki döntse el saját maga. Minden esetre ő örült neki, mert nem kellett elnézést kérnie. Nem, mintha amúgy megtette volna, a legtöbb tanár már rá kellett ébredjen, hogy Timnél érvényes az "örüljön, hogy késtem, eredetileg el sem akartam jönni"-elve. De most ő és Twix is időben és jó kedélyállapotban érkeztek meg a gyakorló terembe. A növények el is nőtték az utat, barikádot képezve a páros és a külvilág közé. Szerencse, hogy a német legalább a szűk helyektől és a bezártságtól nem félt.
A növények barátságosan kúsztak mellette pár lépésen át, egy indát még meg is cirógatott a mutatóujjával, csak amolyan futólag, érintőlegesen, mielőtt az eltűnt volna. Twix halk nyökörgéssel figyelte a virágot, amely lila füstöt eregetett, mielőtt az éppen elkényelmesedő fiú után sietett volna, szedve páros patáit.
- Megszokás, entschuldigung. - Leon még kedvesen rá is mosolygott, ahogy egy kicsit hátradőlve figyelte az egyből hűtlenné váló tevefajzatot. Mert ugye ő döcögős mozgásával irányt váltott és lelkesen kezdte ropogtatni az elé ejtett tápot. Szerette a nasikat, amiket Livtől kapott, különlegesek voltak. Pár pillanatig gondolkozott, még figyelte is a tanerő kabátját, mielőtt kissé megrázta a fejét. - Öm, igen. Persze, igyekszem sokat gyakorolni. Hát, a föld alakítgatása nem annyira egyszerű. Már hogy... mikor így a... halmazát, vagy mit kell. Szóval a minőséges bigyó.
Próbálta érzékeltetni, hogy miről is van szó, de nem sok sikerrel, bemutatni meg mégsem akarta. Twix megint rábüffentene egy zöld buborékot.
Hozzászólásai ebben a témában

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. február 12. 17:57 | Link


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


Liv nem zavartatta magát várakozás közben, különösebb aggodalma sem volt. Nem tartozott soha azokhoz a tanári karban, akik véresen komolyan veszik az időt és imádják a diákok vérét, pontjait és jegyeit ezért szívni. Ő ezt meg tette óra keretein belül eleget, nem beszélve a vizsgákról. Persze sajnos, vagy sem, könnyen meggyőzhető volt róla, hogy ne akarjon valakinek rosszat, megvoltak a maga keresztjei. Mint az, ahogy végigpillanott a mestertanoncon mosolyogva, majd a tekintete a kisállara siklott mosolyogva.
- Semmi gond, csak utálom. Ezt az 50 éves professzorokra találták ki - jegyezte meg elhúzva a száját, mert bár a harmincadik életévébe gyalogol éppen, nem érezte úgy, hogy ez nagyon látszana. Lehet csak a rengeteg mágia benne, de teljesen le tudott dobni pár évet szóban, ha szükséges volt. Mint a gyerekei apja mellett, aki egy nyolcassal alatta van. Nem számít, inkább adott némi harapnivalót a kis állatkának, aztán Tim szavaira koncentrált.
- Látom neki is megvan a véleménye... Akkor azt hiszem, azt gyakorolhatnánk kicsit, de előtte… bemelegítés… - mutatta fel az ujját, hogy pillanat, már is magyarázza tovább, csak a kaktuszért nyúlt, ami szerencsétlen éppen az utolsókat rúgta. Maga elé emelte a cserepet Timnek nyújtva, ha a fiú közben helyet foglalt a növények alakította fotelszerűségben.
- Rendbe hoznád szegényt?


Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. február 17. 02:06 | Link

Livnéni.

Liv jobb szerette, ha tegeződtek. Ezt nem ártott megjegyeznie, de Leon nem volt buta gyerek, csak szétszórt. Szóval gyorsan felvéste a kicsi fejébe, néhányat bólintva maga elé. A nő közben Twixet vette alaposabban szemügyre, aki lelkes kerregéssel vette el a neki szánt falatokat. Nem volt rosszul tartva, Tim nagyon is szerette, ha pedig ez igaz volt, akkor figyelt is.
- Megkérdezném, hány éves vagy, de azt mondják ezt nem illik - jegyezte meg Tim, a tekintetét még mindig a pupubabán tartva, aki egy buborékot böffentett, miután legyűrte a már-már száraz csemegét. Tim rosszalló pillantást vetett rá, ő is tudta, hogy nem profi benne, mégsem ostorozta magát. Erre a kis párosujjú képes és rábüfög!
- Igen, mindig, mindenről. Bár még nem tudom, a rózsaszín bubi mit jelent - mélázott el pár pillanatra, de aztán felkapta a fejét a mozdulatra. Nem félt tőle, hogy a tanárnő majd bántani fogja, de reflex volt nála, hogy a mozgásra ugrik. A kacsák így esélytelennek bizonyultak ellene, legalábbis, ebben reménykedett. Kissé hezitálva átvette a nőtől a kaktuszt és a cserepet a combjai közé fogta, hogy biztosan ne essen le, még akkor sem, ha éppen béna és csúsznak az ujjai. Meg szokott esni.
- Megpróbálhatom... - nyelt egy nagyot, de ezzel kapcsolatban voltak kétségei. A jobb kezét finoman a cserép peremére helyezte, így az ujjbegyei a földbe mélyedtek. Lehunyta a szemét és vett egy mély levegőt, érezte, ahogy kitágul a tüdeje. Próbált minél erősebben a növényre koncentrálni, szinte érezte is azt a halvány, szikrányi életet a kaktuszban. Aztán erősen koncentrált rá, elképzelte, ahogy a növény ismét életre kel, zöld és barátságos lesz. Már, amennyire erre egy kaktusz képes, azért megölelni nem szerette volna. Csak erőt adni neki.
Hozzászólásai ebben a témában

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. február 27. 16:31 | Link


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


A tekintete csak akkor eresztette el a kis lényt, mikor meghallotta Tim morfondírozását a kor kérdésében. Felnevetett, majd az utolsó falatok után vissza is ült a helyére végignézve ismét a navinésen. Megkérdezhetné mi a tippje, hagyhatná homályban, de akár egyszerűen csak el is engedhetné, ahogy illik. De sosem volt csendes, túltolt erkölcsű nő. Szégyen, nem szégyen, semmi oka nem volt a korán a saját megjegyzéseit leszámítva problémázni, amúgy is elég fiatalnak mondható a tanári kar, ő maga már az idősebbeket erősíti.
- Éppen hússzal kevesebb, mint az imént említettek - mosolyodott el lágyan, lassan, ahogy az indák mozgolódva alatta fonódtak szorosabbra, mikor a testsúlyát ismét rájuk helyezte. Szerette, hogy itt minden ilyen könnyen alkalmazkodik és irányítható. Nem csak segítség, de kellemes érzés is volt, nyugtatta a benne lévő dominanciát a természet.
- Van egy könyvem, amolyan szótár a föld elemű lényekhez, róla is található elég sok dolog benne, legközelebb ha arra jársz, kopogj be az irodámba és odaadom - mondta kedvesen, hiszen ezért is volt itt. Amiben tud, segít a tanoncoknak. Helyettük nem tud tanulni és fejlődni, de ha arról van szó támogat és motivál. Ezért is jött talán most a feladat, melyet Timre szabott ki. Csak látni akarta némileg stresszhelyzetben - hisz ha nem számolnak a kéréssel, akaratlanul is olyan - mire is képes.
- Csak nyugodtan, van időnk és ha bármit kérdeznél közben, azt is bátran.
Lassan intett a növényeknek, így azok elhúzódtak, véletlenül se vonják el senki figyelmét, a nasi pedig lekötötte a kis teveszerű lényt, így a fiú koncentrációja zavartalan lehetett. Ezt végig is követte, érzékelve, mikor is aktív az eleme és dobja magából az energiát tanonca.
- Most pont jó - közölte finoman rá is pillantva, elrontani nem lehet, de pont elég volt, hogy a növény megint kezdje visszanyerni a színét és Leonnak is elég ereje maradjon még egy-két dologra. - Szép... nem kell félni, bátran mehet, amennyire érzed, a növények hálásak, és amikor sok, azt viszont fogod érezni, nem lehet elrontani. Nézzük meg a föld formáit?


Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. március 5. 13:31 | Link

Livnéni.

Nem akarta megsérteni a nőt, egyszerűen nem szokott ilyesmiken aggódni. Tőle kérdezhettek bármit, onnan kezdve, hogy mi az anyja neve, egészen addig, hogy mekkora a lába vagy milyen cigit szív. Az illető őszinte választ kapott, ha Tim tudott magáról.
- Akkor még nagyon fiatal - jegyezte meg és így is gondolta. Németországban nem nagyon voltak olyan tanárai, akik még nem töltötték be legalább a negyvenet. Kissé vissza is mosolygott a tanárra, majd inkább a kis tevére terelte a figyelmét.
- Azt megköszönném, jól jönne néha egy kis plusz segítség. Nem nagyon igényes, de nem mindig értem meg elég hamar, hogy mit akar - piszkálta a nadrágját Tim kicsit, de nem akarta elárulni Twixet, aki a szőnyegére potyogtatott. Helyette inkább a neki kiadott feladatra kezdett el koncentrálni. Nem volt egyszerű a számára, mert ilyenkor mindig stresszesebb volt. Szeretett volna jól teljesíteni, megtanulni uralni az elemét rendesen.
- Azt hiszem, egyelőre nincsen kérdésem. - Helyette az elméjét próbálta minél inkább kiüríteni, ebben pedig már nagyon nagy gyakorlata volt a múltjában. Jobbára csak múltbéli élményt kellett felelevenítenie. Lassan elkezdte átadni az energiát a növénynek, nem is volt teljesen tudatában annak, hogy is csinálja, de érezte az áramlást kettejük között. Szerette a képességét, Liv hangja sem tudta teljesen kizökkenteni ebből. Végül lassan levette a kezét a kaktuszról, felfüggesztve a folyamatot és a kis cserepet a nő felé nyújtotta, kis, de büszke mosollyal.
- Igen, az jó lenne. Nem tudom, hogy szokták ezt gyakorolni, kissé bonyolultnak is érzem.
Hozzászólásai ebben a témában

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. március 18. 13:55 | Link


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


Elmosolyodott Tim megjegyzésén, de nem különösebben foglalkoztatta a kor kérdése. Ő tudta, amit tudott és remekül elélt azzal, amit a természet ajándékozott neki. Panaszra anyaként se lehetett oka, így lehet az sem hatná meg, ha valaki a negyvenes éveiben kérdezgetné tőle. Elég büszkén tud mindent vállalni.
- Ez előfordul, szokni kell, nem megy mindig egyszerűen az együttélés - vont vállat finoman, aztán el is gondolkodott, a könyv pontosan hol is hever. Ha visszament majd kikészíti, hogy az első adandó alkalommal ki is adhassa azt a kezei közül. Szeretett a tanoncoknak segíteni az állataik körül, sőt, ami azt illeti, volt már olyan, akinek a növényeivel is bíbelődött kicsit pluszban. Megérdemelték, hogy valaki pluszban segítsen rajtuk.
- Rendben - bólintott, aztán csak hátradőlve figyelte Timet és a cserepest. Nem voltak elvárásai vagy igényei arra, milyen eredményt kell produkáljon a fiú, inkább próbálta bíztatni és elmagyarázni, hogy nincs mitől tartani. Sokan nem hiszik el, de jót téve nehéz rontani. A természet pedig mindig hálás, sokkal inkább, mint mondjuk egy ember.
- Ügyes. A gyakorlást én szeretem praktikussá tenni. Hoztam egy üres cserepet és van nálam pár mag is, pillanat - kezdett el a zsebében turkálni, mire meglett a kis zacskó. - Szeretném, ha földet idéznél és megtöltenéd a cserepet. Nem kell egyelőre semmi különleges. Aztán utána jön a többi lépés. Megkapod a magokat, és sorban kell menned. Előbb futóhomok szerűvé kell majd alakítsd, ahogy a tetejére szórtad a zacskó tartalmát. Ekkor elnyeli a magot. Utána az lesz a dolgod, hogy tápanyagdús, a magoknak kedvező termőtalajjá váljon. Mindig koncentrálj egy dologra, itt érdemes a magra, mi lesz neki jó.


Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. március 26. 23:12 | Link

Livnéni.

A cserepessel az elvártnál jobban boldogult a német. Igaz, kissé émelygett a hirtelen megerőltetéstől, nem érezte magát jól tőle, de ez csak pár másodpercig tartott, míg vett pár nagyobb levegőt. Tudta, hogy jobban kéne vigyáznia a szervezetére, de egyelőre nem jött rá, hogyan is kéne nekiállnia. Abban biztos volt, hogy jobban jönne ki, ha mondjuk egészségesebben enne, de muszáj volt betolnia a fél kiló gumicukrokat, mikor éppen úgy hozta a kedve.
Megkapta az üres cserepet, amit aztán szintén az ölébe pakolt, az iménti kaktuszt helyettesítve vele, de erősen a nő szavaira figyelt, hogy véletlenül se maradjon le egy részletről se.
- Szóval idézzek földet, elsőre? - kérdezte, majdhogynem ismételve, amit az olasz mondott neki, aprókat biccentve, hogy érti, igen. Mély levegőket vett ismét, próbált békét és harmóniát elérni saját magával, ami az iménti bemelegítés után nem ment nehezen. Aztán alaposan megnézte a cserepet, körbeforgatta, az ujjait is végighúzta rajta, hogy ismerje minden egyes szegletét. Aztán az egyik kezével a cserepet tartotta, a másikkal azt a bizonyos, formázó mozdulatot tette a levegőben, amit már az első gyakorlásnál is. Erősen összpontosított, szinte ki sem nézte volna senki Timből, hogy ez megy neki, de lassan földdel kezdett feltelni a cserép. Kis, büszke mosollyal nyújtotta a tenyerét Liv felé, megmutatva neki a kezdeményt, hogy megkaphatja-e a magokat. Amennyiben igen, kiszedte őket a zacskóból, majd ismét a földre koncentrált, elképzelve, ahogyan a szemcsék kisebbek, szárazabbak lesznek, elcsúsznak egymáson, kissé talán még örvénylenek is. Ugyan az állag stimmelt, lassan átváltozott, de épp hogy megmoccant a cserépben. Aprót szusszant, majd erősebben koncentrált.
Hozzászólásai ebben a témában

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. március 30. 18:59 | Link


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


Az első apró, nevezze Liv nevén felmérés után már nagyjából be tudta határolni Tim erejét és képességét arra, hogy merre mozdulhatnak el gyakorlás címen. Ugyan ő maga gyakorta félti a növény és állatvilágot, azt is tudja, hogy engednie kell és oktató céllal figyelve ugyan, de hagyni, hogy a tanoncok is megfelelően kitanulják a magukét. Évekig nem értett egyet a kisállatajándékozással sem, de szerencsére őt cáfolja a rendszer és a kiskedvencek tényleg segítik a tanoncokat és még egy sem halt bele semmibe.
- Igen, az lesz az alapod, amiben és amivel dolgozol - bólintott is, ahogy végül az üres cserepet is már a fiú gondjaira bízta. Ő maga csak megfigyelő szándékozott lenni a magokkal a kezében, amíg túlesik a feladat első felén. Annak ellenére, hogy Tim, mikor megismerte sem a szorgalmával tűnt ki, neki úgy tűnt, jól halad, ha kicsit lassabban is, mint mások. Ügyes volt, csak voltak korlátok, amiket le kellett döntsön. Ilyen volt az ereje kihasználása is. Liv elismerően bólintott a földre, majd a zacsit átnyújtva figyelte a folytatást.
- Pihenj, ha szükséges közben.
Hosszabb idő volt, de megérték a percek, mert kezdett alakulni, bár egyszer eléggé kiszáradt a föld, talán kicsit jobban is, mint szükséges, akkor Tim vállára tette a kezét, hogy egy pillanatra lazítson és vegyen inkább pár levegőt, aztán hagyta, hogy tovább dolgozzon vele. Mára ennyit szánt, csak a magok kicsíráztatásáig kell eljutni, ami már csak másfél lépés. A föld lassan elkezdte elnyelni a magokat és bekebelezve szűnt a szemcsék mozgása is.


Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet