36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 [3] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. augusztus 20. 00:15 | Link

Elemi mágia óra

Nem, nem hiszem el, hogy ez megtörténik. Szinte tehetetlenül álltunk a lángok felett. Amit mágiával tudtam művelni, vajmi kevés volt, a lángok egyre mohóbban falták a száraz faszerkezetet. Reménytelenül küzdöttünk, sőt Paya is mintha feladta volna, Ametrin meg csak a fejét ingatta. Egyikről a másikra vittem a tekintetem, és nem értettem semmit. Nem tudtam semmit az életükről, a képességeikről, ahogy buta fejjel azt képzeltem, hogy semmi nekik egy ilyen tűz, vagy bármilyen tűz. Ha nagyon mélyen és őszintén a lelkembe néztem, csalódottságot találtam volna. Nem tudtam elfogadni, hogy nincs mit tenni. Egy kis remény csak akkor csillant fel bennem, amikor úgy látszott Paya végre magához tér, Ametrin segítségével, de egyedül kevésnek bizonyult ő is, mint ahogyan én a locsoló bűbájommal. Nagyon kicsinek és sebezhetőnek éreztem magam, ezért elképedve néztem rá.
- Én csak próbából...és nem is tudom, hogy kell...biztosan nem menne...- Bizonytalan voltam, magamról sem tudtam, hogy meddig terjednek, ajándékba kapott képességeim. Mégis egyszerűen muszáj volt segítenem, viszont Payának tudnia kellett, mire számíthat tőlem. Körülbelül semmire. Követtem a mozdulatait, bevetettem az összes képzelőerőmet, hogy kivonjam a levegőt, a ház környékéről, ám közben nagyon féltem a kudarctól.
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. augusztus 19. 23:20 | Link

Elemi mágia - Iza

Soha nem volt jó az emberek megnyugtatásában, ezért is hagyja, hogy Iiza intézze a szavait a lányhoz. A levitás jobb ebben, és valakinek figyelnie is kell a hangokra, apróbb dolgokra. Bár közel és távol szinte nincs semmi, mégis jobb az elővigyázatosság, ki tudja, mikor jöhetnek vissza azok az emberek, esetleg más gonosztevők.
A neszek nem váratnak sokáig magukra, de ezeket inkább hangos dübörgésnek nevezném. Inkább több, mintsem kevés ló közeledik a lányok felé, ebből következtethető, hogy a katonák valakiket keresnek. Megeshet, hogy az éppen elmenekült banditákat, de talán a kislányért jöttek, mert mondjuk a király lánya, vagy valami hasonló nemesé. Közben Iza az eridonos felé fordul, menniük kéne szöveggel. Gwen azért megvárná, hogy kik ezek az emberek, lehet, valami gonosz ember csatlósai lehetnek. Egy ilyen kislányt nem kéne magára hagyni. A lovasok egyre közelebb érnek, de a szőke nem foglalkozik, hogy esetleg rosszabbak, mint az előzőek. Most a kislány a legfontosabb, még, ha nem is igazi és saját magukat kéne menteniük. Pár perc múlva úgyis kiderül az igazság, és most lehetőség van használni az elemeiket, amiket ideiglenesen kaptak. Ezt majd meg kell kérdeznie Ádámtól. Hogy lehetséges valakinek átmenetileg egy elemet uralnia. Azt megérti, ha vele születik, esetleg valami ékszer segítségével sajátítja el, de semmi ilyesmit nem kaptak, csak egy tükörbe léptek be. Lehet valami elvarázsolt tükörről van szó, de ez most nem jut a szőke eszébe. A lovagok közben egyre közelebb vannak, már tisztán ki lehet venni a sziluettjeiket. Körülbelül hatan lehetnek, de nem tűnnek rosszaknak. Az eridonos a kerekasztal lovagjaihoz tudja őket hasonlítani, csak Arthur király hiányzik és a lovagság másik fele. De a jövetelük oka nemsokára nyilvánosságra kerül a lányok előtt.
Igen, fennállt a lehetőség a negatív találkozásra és az is lett. A pasas kissé ijesztő, amitől a lányok esetleg megszeppenhetnek, Gwen mégis megtalálja a hangját. Mit szoktak ilyenkor mondani? Ja, igen...
- Tudja, a Bagolykőből jövünk, biztos hallott már arról az iskoláról, olyan, mint a Roxfort, csak magyar kiadásban - kicsit másmilyen az előadásmódja a régi filmekhez képest, de kell valami újítás, már nem az ezres éveket írjuk. A szőke lány így gondolja, de a katona nem így látja, és már fogatná is el őket. Ezt nem hagyhatják.
- Hát Izabella, úgy tűnik, kezdődik a round2 - fordul a lányhoz majd az egyik buzogányoshoz fordul. A fegyver veszélyesnek tűnik, miközben az ember lóbálja, de valahogy le kéne szerelni. Talán ha hagyja maga mellett elmenni a tüskés részét, akkor nem lesz gond és felforrósíthatja a páncél többi részét. De ez nagy precizitást és figyelmet igényel, ami a szőkének nem megy valami könnyen. A figyelem nála két pillanatig tart utána, viszlát. De meg szeretnék úszni ezt az egészet, tehát, amikor elég közel engedi magéhoz a támadót és sújtani akar, akkor a lány oldalra csúszik és amilyen gyorsan csak lehet, belekapaszkodik. z elemet a tenyereibe koncentrálja ezzel utat engedve a melegnek. A férfi kapálózik, de már mindegy a meleg elérte a vason keresztül. Nem lehet túl kényelmes érzés, de a túlélésért mindent. Talán kicsit túl komolyan veszi ezt az egészet. A levitásra nincs ideje figyelni, de biztos megvédi magát, nem hagyja, hogy elvigyék. Egy ötlet is körvonalazódik a fejében, de ahhoz még nagyobb koncentráció szükséges, és valahogy Izát is be kéne vonni, anélkül, hogy a támadók megtudnák. De ezzel megakadályozhatnák, hogy további támadásokat intézzenek ellenük, esetleg megsebesítsék őket. Valahogy egy  tűzkőrt kéne létrehozni a katonák körül, és az lefoglalná őket. De ez lehetetlen, a lány most próbálta először az elemi mágiát, nem is profi benne és még segítsége sincs benne. Egyedül lehetetlen ezt megcsinálni, valahogy mégis ki kéne szabadulni innen. A következő is megindul feléje, a szeme sarkából pedig látja, hogy a kislány fél, valamint a levitást is lefoglalja a harc heve. Egy sóhaj kíséretében fordul vissza a felé igyekvőhöz. Valamit ki kell találni.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. augusztus 19. 22:37 | Link

Elemi mágia óra


Victoria Fresmoon
Ametrin csak némán rázza a fejét, úgy érzi, minden perc számít, nem magyarázhatja el, hogy az ő képességei nem terjednek ki mindenre. Inkább megrántja Paya karját, hogy kizökkentse a lányt a sokkból. Sosem látta még ennyire gyengének és esetlennek teremtőjét, és most Ametrin úgy érzi, kicsit sem tud segítségére lenni. Paya az elementál érintésére felnéz, pislog egyet, mintha ezzel ki tudná űzni a rettegést a tekintetéből, aztán megrázza magát.
- Vákuum, értem - mondja, és már csinálja is. Az épület azonban túl nagy, és a lángoknak is volt már ideje elterjedni, egyedül nem bír az egésszel. - Segíts! - néz könyörögve Victoriára. - Te is levegőmágus vagy!
Ametrin közben próbál bejutni az épületbe, hogy kimentse a síró hang tulajdonosát.


Állia Szipenni
A lány szerencsétlenségére - vagy szerencséjére? - ezek a sárkányok nem olyanok, mint a mi világunkban. Ahogy az órán már többen is rájöttek, Albert világai néha kevésben, néha sokban, de mindenképpen elütnek attól, amit ismerünk. A kis sárkány elrohan a tűzlabdáért, majd visszahozza a lánynak. Ledobja elé, fejét férehajtva mosolyog föl Álliára. Hegyes fogai és nem éppen nevetésre kitalált szájformája nem kissé ijesztő, de legalábbis furcsa képet mutat.
A nagyobb sárkányok látva, hogy nincs vész, megállnak, majd folytatják azt a tevékenységet, amiben korábban megzavarta őket a lány látványa. A kölyöksárkány azonban nem tágít. Farkát csóválva, a tűzlabdát néha orrával gurítgatva követi a rellonost.


Farkas Kamilla
Mivel kitartóan próbálkozol, végül sikerül megpillantanod a hang tulajdonosát magasan a fejes felett egy fa ágán. Nagy sárgászöld szemeivel és hosszúkás pupillájával merőn téged néz. Kerekded, a végén hegyesedő füleit finoman forgatja a hangok irányába. Hosszú, szőrös farkát szorosan az ág köré tekeri, azzal kapaszkodik, pár mancsainak végén a karmok sem csak dísznek vannak. Pisze orra meg-megrándul, ahogy próbálja kiszimatolni a szagodat, bajszai a szélben finoman vibrálnak. Nagyon hasonlít egy sima házimacskára, csak éppen a cicák viszonylag ritkán szoktak a mi világunkban énekelni. Főleg emberi hangon. Beszélni meg aztán pláne nem.
- Üdv - mondja, majd farkával elengedve az ágat hatalmasat nyújtózik, aztán leugrik melléd puhán érve földet. - Várlak már egy ideje.
Hangjából nem tudod megállapítani a nemét, férfinak túl magas, nőnek túl mély. Szemei pajkosan csillognak, nyelvét végigfuttatja jobb mancsán, aztán módszeres tisztálkodásba kezd. Egyáltalán nem tűnik izgatottnak a vulkán miatt.  


Gwen L. Blake és Nemes L. Izabella
Hatalmas termetű férfi állt a lányok előtt, bár valószínűleg páncélja tette ki szélességének nagy részét, egyértelműnek tűnt, hogy jelentős mennyiségű izom kell már csak ahhoz is, hogy egy lépést meg tudjon tenni a rengeteg acél és vas alatt. Karjait felnyújtotta sisakjáért, s mikor levette a két diák egy igencsak tekintélyes arcot pillanthatott meg. A katonák vezetője olyan ember, akinek meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy rendet és fegyelmet teremtsen, jelenléte is éppen elég hozzá. Arca dühösnek tűnt, bár ezt láthatóan próbálta leplezni.
- Kik vagytok? Mit kerestek itt? És hogy merészeltek tiltott mágiát használni Uhrta királyságában? - zengte barlangmély hangján, melynek olyan erőt tudott adni, hogy az emberben az a képzet merült fel, hogy ezzel az orgánummal hegyeket lehetne porrá omlasztani.
- Fogjátok el őket! - intett a parancsnok a katonáknak, majd a harmadik lányra rá sem nézve felpattant lovára, és elindult.
A lányok vajon szembeszállnak a katonákkal, megpróbálnak elmenekülni, vagy hagyják, hogy elhurcolják őket?


Kálnoki Norina
- Varázslat - suttogta ámulva a gyerek, mintha attól félne, hogy ha hangosan is kimondja, elillan a mágia. A felnőtt arcokon inkább szkepticizmus volt látható, de nem szóltak bele, mélyen belül ők is vágytak a csodára.
A kisfiú izgatottan nyúlt a vázáért, hogy beleízleljen, bár ez a víz alatt nem is volt olyan egyszerű dolog. Mégis, mikor az almaíz a nyelvére került, kacagva tapsolta meg Norina mutatványát.
- Én is tudok ám trükköket - mondta rejtélyessé változtatva a hangját, majd egy furcsa bugyborékoló hangot hallatva magához intette a kiscápát.
- Theoval sokat gyakoroltuk - tette még hozzá, majd megmutatta, hogy az állatka milyen ügyesen ad pacsit az uszonyával, és hogy mennyire menő mozdulatokat tud. Az egyik ilyen például, amikor a hátára fordul, majd oldalra kezd "gurulni". Kifejezetten furcsa látvány a vízben.
- Ha akarod, megsimogathatod - mondta a kisfiú, egészen el is felejtve, hogy a lány idegen.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Elemi mágia óra
Írta: 2015. augusztus 19. 10:55
| Link

Hevesen bólogattam a sellő válaszára, közben pedig próbáltam nem tátott szájjal bámulni a pórázon vezetett cápát csodálkozásomban.
A sellő gyerekek szemében majdnem ugyanilyen csodálkozást láttam, csak ők rajtam csodálkoztak, én pedig a háziállatukon.
- Semmi gond. - szabadkoztam a felnőtt sellő magyarázkodására.
A szemem felcsillant, mikor az egyik kisfiú a trükkökről kérdezett.
A két kistestvérem lévén pontosan tudtam, hogyan kell a gyerekeket szórakoztatni.
- Nem trükknek nevezném. Sokkal inkább varázslatnak.- mosolyogtam sejtelmesen.
Nem gondolkoztam sokáig, a víz alatti szoba egyik asztalán lévő vázára koncentráltam. Az erőm segítségével megízesítettem a vizet. Egyszerű ízetlen folyadékból almaízű folyadékot készítettem.
- Ha minden igaz, abban a vázában most víz helyett üdítő van. Kóstold meg ha gondolod.
Úgy gondoltam, a gyerekeket elvarázsolhatja ez a dolog, hiszen általában jobban szeretik az üdítőt a víznél. Sőt, az öcsém mindig is akart valami ilyesmit csinálni.
Kíváncsi voltam a gyerekek véleményére, azonban nem akartam kimerülésig lemeríteni magam - újra. Úgyhogy nagyon reméltem, hogy tetszett nekik és nem uszítják majd rám a cápájukat.
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 18. 21:43 | Link

Elemi mágia

Lassan haladók figyelve a közelembe kerülő bestiákra. Próbálok higgadt maradni, de ez elég nehéz, ha több tucat hatalmas sárkány szegezi rám a tekintetett. Ebben csak annyi megnyugtató van, hogy ezen kívül nem csinálnak semmit.
Már épp kezdenék egy kicsit megnyugodni, amikor megindul felém egy kölyök sárkány. A felém közeledő borjú méretű apróságot megpillantva megtorpanok. Most hogyan tovább? Érzem a többi bestia tekintetét magamon, a kicsi pedig egyre közelebb jön. Ahogy az előbb a másik ez a sárkányka is nagyon kíváncsi, pechemre....
Amint a lábam mellé ér a kicsi a nagyok is megmozdulnak, én pedig legszívesebben elfutnék, de tudom, hogy ez hülye ötlet.
Veszek egy mély levegőt és megpróbálkozom az előbbi labdás csellel. A bal kezemre összpontosítok, most jóval könnyeben megjelenik a laszti.
Megfordulok és eldobom arra amerről jöttem. Aztán sarkon fordulok és mintha mi sem történt volna folytatom a sétát. Remélve, hogy a sárkányokat tovább nem érdeklem.
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. augusztus 17. 13:08 | Link

Elemi mágia Gwennel
Próbáltam a jelenlétemmel megnyugtatni a lányt, közben pedig bátorítóan megszorítottam a vállát. Gwen fogalmam sincs mit csinált ott mellettem, de amíg nem kezd el kiabálni, addig nincs is szüksége a segítségemre. Meg tudja védeni magát, ebben tisztában voltam, nem véletlenül pletykáltak róla a folyosókon.
- Én Izabella vagyok, ő pedig Gwen. Velünk biztonságban vagy - Nem úgy tűnt, hogy a lány annyira beszédes kedvében lett volna, de én mindent megpróbáltam. Illetve természetesen nem mindent, de ennyi tellett tőlem. Sosem voltam az a fajta, aki csak úgy tudott a levegőbe beszélni, így ennyinél meg is álltam, hagytam, hogy beszéljen, ha akarjon.
A lovasság közben egyre közelebb került hozzánk. Nem tudtam hogyan reagáljak a közeledésükre, ijedjek-e meg, vagy könnyebbüljek meg a tudattól, hogy barátként érkeznek és nem ellenségként. Persze nem tudtam, hogy mit akarnak. Valószínűleg az előbb megfutamodott csoporthoz tartoztak, az ő segítségükre érkeztek. Ahogy közeledtek, bennem úgy nőtt a kétségbeesés, és tudatosult: ellenség jön.
- Mennünk kéne - Gwen felé fordultam, félig fel is egyenesedtem. Nem tudtam, mit kezdjünk azzal a lánnyal. Ha a lovasság érte jött és magunkkal visszük, messze úgyse jutunk, hiszen ők lovakkal vannak, mi meg gyalog. Egyedül hagyni meg nagyon embertelen dolog lett volna, így az eridonosra hagytam a döntés jogát, én részemről belefeledkeztem az elől vágtató fríz csodálásába.
Jól láttam a magasba nyújtott, ívelt fejét, a hatalmas patáit, ahogy minden egyes lépés után felverte a port maga után, a hosszú pataszőrét és lobogó sörényét. Szinte hallottam patáinak hangos dobbanását a kiszáradt földön, és hirtelen újra köhögnöm kellett. Csodálatos látványt nyújtott a galoppozó ló. Őszintén szólva megfordult a fejemben, hogy itt maradok a lánnyal, aztán mikor leszáll a bácsi, akkor majd elviszem a lovát. De az események ekkor hirtelen felgyorsultak, és a következő pillanatban már körbevettek minket a lovak, a fríz gazdája pedig előlépett. Na, te ki vagy?
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. augusztus 17. 12:00 | Link

Elemi mágia - Iza

Az adrenalin hamar szétárad benne és ennek hatására támadja is meg a másik tagot. Ahogy látja, Miza sem rest, harcol az ellenfelekkel. A két férfit legyőzi a szőke, legalábbis a fegyvereiktől megszabadítja őket, így harcképtelenné téve őket. Egy hatalmas vigyort is megejt, majd indul a következő párosért, akiket elintézhet. Nem gondol arra, hogy baj is történhet, esetleg súlyosabb sérülést. Meggyőződése, hogy Ádám azt nem engedné, meg a srác, aki a tükörben lakik, Ő sem.
Viszont a rablók felveszik a nyúlcipőt és sprintelnek a helyszínről. A szőke szánalmasnak és elszomorítónak tartja a dolgot. Egy csapat izmosnak és veszélyesnek látszó férfi meghátrál, két iskolás lánytól. Mi ez, ha nem szégyen?
- Nyúlbanda - kiálltja utánuk. Nem számol a következményekkel, hogy mi lesz, ha visszajönnek, esetleg még több tagot hoznak. Akkor újra verekedésbe keveredhetnek, aminek lehet nem lesz ilyen szép a végkimenetele. A harcikedv beszél belőle, amit nem akar visszatartani. Végül is, ezért jöttek ide. Tűzzel szeretett volna játszani és megkapta, csak kevés ideig. Szíve szerint tovább menne, üldözné még egy kicsit a bandát, majd leszámolna velük. De most a levitással indultak párban erre a feladatban és 100%-san biztos benne, hogy a kék nem menne vele. A lány nem annyira vakmerő, mint az eridonos, de ezt megértem. A pirosnál ez már az a kategória, ami sok embernek nem tetszik, szerintük ezzel másra is veszéllyel van. Ezt nem is tagadja, de mindenkinek meg kell tudnia védeni magát.
Iza már a kislánynál van, beszélni kezd hozzá, miközben Gwen is odaér. Fél füllel hallgatja, hogy mit mond a fiatal lány, azonban az érdeklődését más köti le. A távolból paták hangjait lehet felfedezni, nem egy állatét, inkább egy csordáét. De, ha itt van ló, akkor lovasnak is kell lenni. A kislányért jöhetnek, aki itt ül velük szemben, nem tudja megvédeni magát. Társnőjére pillant, ezzel jelezve, hogy várják meg mi lesz, még ne lépjenek le.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. augusztus 16. 23:10 | Link

Elemi mágia Gwennel
Remegett a kezem, és először le sem vágtam, hogy milyen külső, láthatatlan erő segítségével bukott orra az a bácsi, hiszen én csak innen hat méterről szerettem volna kiütni a kezéből az a számszeríjat. Ami elég szép darab volt, na nem mintha annyira értettem volna a számszeríjakhoz, csak izé. Értitek.
Szóval, amíg én ott álltam remegő kezekkel és az előbb eltaknyolt férfi tarkójára szegeztem a tekintetem, addig partnerem is kezelésbe vette az egyik tagot. Nem érzékeltem a mozdulatait, abban sem voltam biztos, hogy csak képzeltem-e az egész eseményáradatot, vagy tényleg megtörténtek. Komolyan, ennyire még a kviddics sem zajlik gyorsan.
Tök nyugisan elálldogáltam, amíg Gwen lerendezte a másik bácsit, és már fordult is volna a következőhöz, mikor a maradék inkább hallgatott a szép szóra, és nem keveredett harcba velünk. Nem mintha olyan hű, de ijesztőek lettünk volna, de az eridonosból még inkább kinéztem, hogy ha kell, puszta kézzel megy neki a többieknek. Szerencséjére – és nekem is, mert akkor nem kell amiatt aggódnom, hogy agyon verik – ez nem történt meg, helyette kiszúrtam egy földön térdelő lányt. Az elbucskázott férfihoz siettem, letérdeltem mellé és lehunyt szemekkel koncentrálva összekötöttem a kezét és lábát is egy-egy erősebb indával. Jobb kezem kinyújtott ujjaimmal az ő kacsói fölé emeltem, és valamit köröztem is, meg nagyon koncentráltam, és sikerült. Ezek után mint aki jól végezte dolgát keltem fel, és a lányhoz siettem nem törődve a gyenge háttérzajjal.
- Nem esett bajod? Hogy hívnak? – Leguggoltam mellé és igyekeztem a lehető legbátrabb arckifejezésemet magamra erőltetni, de igazából az aggodalmasan csillogó szemeknél bármi jobb lehetett volna. Kényszerítenem kellett magam, hogy tekintetem ne emeljem el a lányról az egyre csak közeledő lovas hadseregnek kinéző akármi felé. Sajnos azonban akár mennyire is próbálkoztam, csak felnéztem, és egy kvaff hallucináció után végre felfedeztem egy hatalmas frízet a csapat élén vágtatni. Ó, lovak...
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 16. 20:22 | Link

Elemi mágia óra


Bár mikor elindult, még elég határozottnak tűnt, ám most, pár méter megtétele után elbizanytalanodott. Bosszúsan ráncolta össze homlokát, ahogy azon gondolkodott, hogy az a hang az előbb még sokkal közelebb volt. Sőt, ki tudja, lehet pont itt volt. Ám az, hogy mostmár máshol dalolászik, az biztos. A vulkán erősebben kezd forrani, legalábbis a hangokból ez hallatszik ki. Megugrik, s ijedten húzza be nyakát, ahogy egy kisebb kavics mellé esik, telljesen váratlanul. Majd ezt követik nagyobb társai. Idegesen rágni kezdi száját ahogy felpillant oda, ahonnan jött. Nem sokat értett a vulkánokhoz, de annyit azért tudott, hogy egy köpködő, felháborodott hegy, amely belsejében láva van és másodpercek alatt szénné égetheti, nem egészen.. Biztonságos. Fejét most a még mindíg csilingelő hang felé fordítja, amely mintha csalogatná valami felé, játszadozott vele. Mint amikor egy kutya azt akarja, hogy kövesd. Először tépni kezdi a nadrágszárad vagy épp a kezed, utána megindul. Nem mész utána, így újrakezdi egészen addig, ameddig nem telljesíted az akaratát. Lépteid az övéi után igazítod, néha-néha megáll, hátranéz, utána megy tovább. Pont ezt művelte vele a hang. Felborzolta az idegeit, amiért nem maradt egy helyben, egyszerre volt ideges és kíváncsi, mindemellett menekülni is akart, de elhatározta, hogy kideríti, mi ez. Mutató és középső ujját homlokához érintette, kissé megdörzsölte a koponyán feszülő bőrt. A dallam most jobbfelől ütötte meg füleit, bal oldalán végigzúgott egy nagyobb kő, amely talán ha a fejét találja, ki is csinálta volna. Aprót sóhajtott, ahogy trappolni kezdett az énekhang felé, s már az sem igazán érdekelte, hogy felkarcolja-e a lábát vagy sem. Persze azért igyekezett ügyelni a felette háborgó kráterre is, elvégre nem lenne szerencsés, ha fejbetalálná valami, vagy esetleg kitörne a vulkán anélkül, hogy ő tudna erről. Persze nem mintha valami sokat tehetne a katasztófa ellen, de soha nem lehet tudni.
Hozzászólásai ebben a témában
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. augusztus 16. 20:11 | Link

Elemi mágia óra

Magamban méltatlankodva hallgattam a választ, mint kicsi koromban, amikor azzal akartak szüleim elhallgattatni, hogy "Te még kicsi vagy ehhez" Ezen egy kicsit felszívtam magam, mert az, hogy fiatalabb vagyok Dashánál, nyomorult öt perccel, nagy trauma nekem, ami végig kíséri az életemet, de kezd már ebből elegem lenni. Nem a tesómra haragszom ezért, csak nem tudom megérteni ezt a te ehhez nem értesz, te még ehhez kicsi vagy, te nem tudod, hogy hogy működik ez típusú beszólásokat. Ezen fortyogott az agyam akkor is, mikor megláttam a füstöt és rohanni, aztán pedig repülni kezdtünk. Hamar odaértünk a házhoz, ami lángokban állt. Társaim arcán tanácstalanságot láttam, a távolból sírás hallatszott. Előbbi sérelmem helyét átvette a segíteni akarás érzése. Előkaptam a pálcámat, mialatt Ametrinhez fordultam.
- Tudsz port kavarni a lángokba? Talán sikerülne elfojtani a tüzet. Sőt...jobbat tudok. Csinálj vákuumot a ház körül! Levegő hiányában nincs égés. - Nem vártam meg, cselekszik-e hanem pálcámat a tűz felé irányítottam, hogy egy locsoló bűbájjal csendesítsek rajta addig is, míg történik valami. Gyenge próbálkozás volt egy Wasserrel ekkora tüzet oltani, jól tudtam, de ez is több volt a semminél. Kívülről nézve fura lehetett, hogy én utasítgatom Paya elementálját, de vészhelyzet volt, akár életek is foroghattak kockán. A síró hang gazdájának sorsát, Payára hagytam.
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. augusztus 16. 19:16 | Link

Elemi mágia óra


Mindenkinek
A VB engedélyt adott rá, hogy ha 20-áig befejezzük az órát, adhassak pontot azokra a hozzászólásokra is, amik 14-e után kerülnek fel a fórumra. Emiatt augusztus 20-a délig még lehet írni az órához, én aznap éjfélig lezárom az összes szálat, akár születik hozzá új hozzászólás, akár nem.
Megjelenés az órán (1 hsz): 5 pont
Aktivitás az órán (3 hsz): 20 pont
Hiperaktivitás az órán (több mint 3 hsz): 20 pont és év végi K megajánlott jegy


Alina Gonzales és Caitlyn Iparis
A szél nem válaszolt, csupán felkapta a lány szavait, játszott velük, ide-oda pörgette, végül mikor megunta, eldobálta őket:
- Alina én ki a pedig Caitlyn barátnőm vagyok, ő Te vagy?
A rókák először kíváncsian néztek fel a lányokra, majd óvatosan megközelítették Catet, mintha érezték volna, hogy ő hasonlít hozzájuk. A kis lények lángjai hevesebben kezdtek el égni a lány mellett.
A játékos szellő körbetáncolta a lányokat, de ő inkább Alina mellett állapodott meg. Felfutott a hátán, összeborzolta a haját, majd belekacagott a fülébe.


Victoria Fresmoon
- Ez nem ilyen egyszerű - rázza a fejét Ametrin, de Paya mosolyát látva nem áll le vitatkozni Victoriával. Paya sejti, hogy a lánynak még nem volt hasonló dologban része, nem ismeri kultúrájukat, történelmüket, így aztán felesleges is ilyesmibe belemenni.
A lány mosolya azonban csak addig tart, amíg meg nem látja a füstöt a táboruk felett. Ijedten, de bátran veti előre magát, hogy aztán Ametrinre bízhassa repülésének kérdését. Mikor megérkeznek a ház elé, az már lángokban áll. Paya nem tudja, mit tehetne, elemével sosem kellett tüzet oltania. Idegesen és tanácstalanul néz körül, miközben társait kutatja tekintetével, de nem lát senkit. Valahonnan sírás hangját hozza a szél, de a tűz ropogása miatt nem egyértelmű, hogy melyik irányból.


Állia Szipenni
A sárkányok egyesével figyelnek fel a közeledő lányra. Megdermednek, szemükkel követik Állia lépteit, de fejük fordításán kívül testük teljesen mozdulatlan. Dermedtségüket egy kissárkány felelőtlensége olvasztja fel, aki félelem nélkül közeledik a lányhoz. Felnéz rá, körülsétálja, megszaglássza. Kíváncsian félrebillentett fejjel csodálja a lányt, miközben a nagyobb sárkányok elindulnak feléjük, feltehetően azért, hogy megmentsék a kicsit.


Farkas Kamilla
Furcsa módon minél inkább úgy gondolod, hogy közelebb érsz a hang forrásához, annál távolabbról hallatszik az ének. Ugyanakkor a vulkán mélyéből egyre hangosabb morgás hallatszik, kráteréből időnként kisebb nagyobb kövek is kirepülnek, bár szerencsére egyik sem esik pont rád. Vajon éppen kitörni készül vagy ez normális viselkedés egy vulkán esetében?


David Anglesea
A kunyhó belsejében egy kis asztalt, két széket és egy ágyszerűséget találsz. Látsz egy polcot is, a falak mellett pedig edények - talán agyagból lehetnek - sorakoznak. Az ágy szélén egy hosszú fekete hajú, fehér ruhás lány ül. Akárha lepedőbe burkolózott volna, hosszú viselete takarja testét és arcának egy részét is.
Meglepődve néz rád, bár kérdezni nem kérdez semmit, várja, hogy te mozdulj, miközben kezét a párnája alá dugja. Vajon mit tarthat ott? Lehet, hogy jobb lesz vigyázni?


Dandellion Masson
Víz alatt találod magad, melletted éppen egy halraj úszik el. A távolban korallzátonyokat láthatsz, nem túl messze pár delfin játszik. Érdekes, de nem érzed, hogy levegőt kéne venned, és a víznyomás sem bánt. A tengerfenéken valami csillog valahányszor rávetül a fény. Megnézed, mi az, vagy inkább másfelé úszol?


Gwen L. Blake és Nemes L. Izabella
Sikeresen leszerelték a lányok a támadókat, és úgy tűnik, a többi hullarabló inkább meghátrál, mint hogy szembenézzen velük. Egy fiatal lány könnyes szemekkel félig hálásan, félig rettegve néz fel rájuk. Suttog valamit, de nem érteni, mit mond. Ha itt volt a csata idején, valószínűleg sokkot kapott. A távolból katonák érkeznek, lovaik patái magasra verik a port, de még elég messze vannak ahhoz, hogy, ha a lányok úgy döntenek, inkább elmennének, még megtehetik.
Megvárjátok a katonákat vagy inkább elmenekültök?
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. augusztus 14. 11:10 | Link

EM óra a bátor Katyvel

Lina olyan értetlen ábrázattal nézett rám, mint amilyet régen én produkáltam minden egyes matek órán. Na, jó, annyira értetlen képet talán nem vágott, de én így is elég jól szórakoztam rajta.
 - Tőlem kérdezed? Abból gondoltam, hogy úgy nézel ki, mintha egészen a szobádtól loholtál volna el idáig. - Nevettem, miközben elképzeltem Katyt Gyalogkakukk szerepében. - Egyébként, ha tényleg úgy van, ahogy mondtam, akkor szerintem simán lenne esélyed befutni az egyik dobogós helyre... - Bátorítottam jó barátnőhöz illően.
Katy idegesen pillantott rám. Bár mostanra már igazán megszokhatta volna, hogy folyton elkalandozik a figyelmem, főleg, ha tanórán ülök. Félreértés ne essék, kedveltem Merki bácsit, mert miért ne, és, hát, tudtam, hogy Bran is szereti, de néha egyszerűen nem bírtam leállítani az agyamat, ami úgy száguldott, mint egy gyorsvonat.
  - Öm... izééé én csak már nagyon kíváncsi vagyok, melyik elemet kapom majd meg. Te nem? Olyan izgi! Szerinted mit fogunk kapni? - Csacsogtam (viszonylag) halkan.
Reméltem, hogy valamelyest sikerült megnyugtatnom Linát, bár arról fogalmam sem volt, hogy mi zaklathatta fel, mielőtt azonban rákérdezhettem volna, félbeszakított. Kérdésére talán elpirultam, talán nem - csak abban reménykedtem, hogy, ha az előbbi történt, az arcom nem olyan árnyalatot vett fel, mint a hajam. Kicsit fészkelődtem, hátha elmúlik a hirtelen jött kényelmetlenség érzése, de tudtam, hogy hasztalan. Katyvel még nem osztottam meg a Madagaszkáron történteket, egyrészt azért, mert nem tudtam, hogyan is kéne elmondani azt, ami Bran és köztem van, másrészt azért, mert a megfelelő pillanatra vártam. Meg attól is tartottam egy kicsit, hogy ellenezné. Mármint, nekem fontos volt Lina véleménye, és nem akartam, hogy kételyeket ébresszen bennem. Bíztam benne, hogy az arcom nem árulta el, milyen gondolatok futották át az agyamat, de szerencsére úgy láttam, hogy Katy túlságosan is össze van zavarodva ahhoz, hogy rájöjjön a dologra.
 - Jaj, ne legyél már ilyen gonosz! Ha jól emlékszem, egy vagy két hét alatt sajátította el az egész éves anyagot. Bran igazi zseni, pláne ha elemi mágiáról van szó! Azon kívül levitás, és azt hiszem ott van a legtöbb okos diák. - Válaszoltam gyorsan. Elvégre egy óra kellős közepén voltunk, és nekem prefiként példát kellett volna mutatnom. Na, majd talán a következő órán...
Majd' kiugrottam a bőrömből, olyan izgatottan vártam, mi fog történni. Pár másodpercig minden kesze-kusza volt, mintha jól megforgattak volna, szemeim előtt mintha minden összemosódott volna. Mikor aztán valamennyire kitisztult a látásom, egy erdőben találtam magamat. De nem ám egy hétköznapi erdőben! A  fák jégből, ám az ágakon csücsülő levelek lángokból voltak, mégsem aludt ki a tűz, ahogyan az ágak sem kezdtem olvadni. A  bokám körül kavargott a levegő, és folyton-folyvást, szünet nélkül suhogott.
 - Katy, nyugi! Merki bácsi vigyáz ránk, nem lesz semmi baj. Inkább élvezd! Valami fura varázserdőnek tűnik. Igen én is hallom. - Pillantottam Linára, aki olyan képet vágott, mintha... itt a varázserővel nem rendelkező emberek azzal fejeznék be, "szellemet látott volna", ám mi a kastélyban párszor már találkoztunk velük, szóval én inkább azt mondom, hogy Bran ilyen fejet vágna, ha megtudná, hogy elfogyott a fagyi.
 - Én Caitlyn vagyok, ő pedig a barátnőm, Alina. Te ki vagy? - Forgattam a fejem jobbra-balra, hátha meglátok egy előbújó alakot valahonnan. Szemlélődés közben pillantottam meg nem is messze tőlünk egy patakszerű sávot, de nem víz volt benne, inkább úgy tűnt, mintha sár vagy föld folydogált volna.
Neszezésre lettem figyelmes, így odakaptam a fejem egy bokorszerű valamire, ami színes füstök sokaságából állt, majd megláttam négy rókaszerű, szintén tűzből levő alakot. - Nézd Lina, de aranyosak! Úgy megsimogatnám őket! Gyönyörűek vagytok! - Mosolyogtam rájuk csodálattal. - Nem bújtok elő? Nem bántunk titeket, megígérem! - Próbáltam kicsalogatni őket.
Hozzászólásai ebben a témában

Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. augusztus 13. 23:03 | Link

Elemi mágia óra Cattel

Cat vigyorogva szegezte nekem a kérdését, mire felvont szemöldökkel néztem rá.
- Maratonra? Miért készülnék én maratonra? - értetlenkedtem, de inkább legyintve ráhagytam a dolgot. Miután löktem egyet barátnőmön - amit mondjuk ő erőteljes nemtetszéssel fejezett ki -, végre be is jutottunk a terembe. Ahogy átléptem a helyiség küszöbét, jóformán leesett az állam a csodálkozástól. Tulajdonképpen még sohasem láttam ehhez foghatóan igényes, modern és lenyűgöző helyet, főleg nem egy iskola falain belül, így hát egy kis időbe tellett, mire sikerült visszazökkennem a valóságba. Ezzel egyetemben pedig hatalmába kerített az izgalom is, egy kis félelemmel fűszerezve, mivelhogy a tanár olyan szavakat használt a feladat ismertetéséhez, amire önkénytelenül is felkaptam a fejemet.
- Te eddig mit csináltál? - meredtem villámokat szóró tekintettel a látszólag igencsak jól szórakozó vöröskére, de aztán pillanatokon belül hatalmas levegőt véve, megenyhülve pillantottam rá - amitől mondjuk, kicsit kattos hatást keltettem -, ugyanis rájöttem, hogy tulajdonképpen én sem nagyon figyeltem oda. Sajnos sikerült átragasztanom Catre is a saját magam által kreált paranoiámat, habár, szerintem még akkor sem tudta, hogy valójában mi is a bajom, aminek az lett a vége, hogy ő próbált megnyugtatni engem. Ennek érdekében pedig még Bran-t is felhozta, amit pláne nem tudtam mire vélni, ezért összezavarodva pillantottam Catre.
- Bran mióta okos? - tettem fel végül az első kérdést, ami a hirtelen keletkezett hatszázmillió közül hirtelen eszembe jutott, de nem igazán volt több időnk ezt megvitatni, ugyanis az ott jelenlévők többsége már hozzá is látott a feladathoz. Barátnőm csuklója köré fonva az ujjaimat rángattam magam mellé, majd egy hatalmas levegővétel után Catre pillantottam, akin, mivel az idegesség semmilyen nemű jelét nem véltem felfedezni, gondoltam, ideje megemberelni magam, és hozzálátni a feladathoz, így hát az izgalomtól keletkezett adrenalinlöket segítségével átléptem a tükör túlsó oldalára.
A tükrön túli világ hirtelen kavarogni kezdett, különböző színek és illatok váltogatták egymást körülöttem, míg végül kitisztult a látásom és a pár másodperccel még körülöttem cikázó színkavalkád sokaságából kivált színek megpihentek a láthatáron. A fejemet kapkodva próbáltam feltérképezni a terepet, de olyan szinten összezavarodtam a látottaktól, hogy hirtelen fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek. Az elénk tornyosuló fák lángoló ágai miatt keletkezett hőséget egy pillanat alatt hideg fuvallat váltotta fel, mely a bokáink körül kígyózó szélcsóvának volt köszönhető.
- Kezdek frászt kapni. Mi ez a hely? - suttogtam, aztán a fejemet zavartan megrázva, tágra nyílt szemekkel néztem Catre. - Megőrültem, vagy te is hallod ezeket a hangokat?
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 8. 22:46 | Link

Elemi mágia óra

Kiérve először elvakít a fény, miután hozzászokik a szemem a világossághoz eltátom a szám. Kint több tucat sárkány pillantok meg. Játszó, alvó, repülő és egyéb dolgokat csináló hatalmas bestiák. Mind mese szép.
Miután kicsodálkoztam magam, észre veszem, hogy mégsem sérültem meg. Elmosolyodom, ez talán segíthet valamennyit a kijutásban. Leülök a barlang bejáratához közel és nézem a sárkányokat, közben pedig próbálok valami tervet kitalálni.
Nem félek, de nem is tartom jó ötletnek, hogy csak úgy átsétáljak köztük. De ezen kívül, csak a vissza sétálás marad amit nem vállalok. Na, most mi legyen?
Figyelem a bestiákat, majd néhány perc után úgy döntök lemegyek. Végül is megégni nem fogok a többit pedig biztos eltudom kerülni valahogy.
Felállok és lassan elindulok lefelé, közben félszemmel figyelem a sárkányokat.
Sérülés nélkül lejutok, de ott megtorpanok. Nem tudom rá venni magam, hogy elinduljak. Vágyakozva gondolok a seprűmre, most melyen jól jönne...
Megrázom a fejem, ez most lényegtelen. Veszek egy mély levegőt és elindulok. Végül is legrosszabb esetben, majd megment a tanár úr.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 7. 12:51 | Link

Elemi mágia óra

Próbált mindenre odafigyelni, minden illatot képet és felvillanó színt megjegyezni, elvégre ki tudja mikor lehet rá szüksége. Újra lehunyta szemeit, s mikor kinyitotta őket, már minden tiszta volt. Valahogy úgy alakulhatott át a káosz erre, mint amikor a fényképezőgéppel rázoomolsz valamire, és az addig homályos, összefolyt dolgoknak hirtelen alakjuk lesz. Bőrén érezte a meleg levegőt, s egy enyhe szellő lágy nyomását. Kezeit széttárta, hogy ne veszítse el egyensúlyát. Nem lenne valami szerencsés beleesni abba a forró maszlagba. Fejét körbeforgatva mérte fel a terepet, majd fülét megütötte a halovány énekfoszlány. Összeráncolta homlokát, majd vetett még egy pillantást az alatta bugyogó vörös katyvaszra. Száját harapdálva kezdett vacilálni a két lehetőség között.
1- ez nem a valóság, erre emlékeztetnie kell magát. Úgy mindíg.
2- ha nem a valóság, nem eshet baja. Emellett egy álomhoz is lehetne hasonlítani, márpedig az ember képes uralni az álmait.
3- azért elég valósághű, szóval ha beleugrana, akkor bizonyára úgy érezné, mintha épp égne és szétolvadna.
4- figyelembe véve, hogy ez ugye képzelgés, amit a tanára irányít- legalábbis nagyon bízott ebben, bizonyára nem véletlenül biggyesztette oda azt a hangot.
Mindezt ilyen szépen átgondolva indult el a fák irányába, áldva a percet, amikor nem valami kis szandált vett fel magára.
Pálcáját maga előtt tartva hajtotta félre az útjába lógó vékonyabb ágakat s faleveleket, követve a kellemes hangzású dallamot.
Hozzászólásai ebben a témában
Dandellion Masson
INAKTÍV


Dehlya Masson
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 79
Írta: 2015. augusztus 4. 08:31 | Link

Elemi mágia óra

Reggel gyorsan kibújtam az ágyból, hogy időben odaérjek az órára. Már alig vártam, hogy kipróbálhassam magamat ,,elemi mágusként". Miközben mentem a terem felé alig vettem észre, hogy milyen gyorsan baktatok, ezért egy kicsit lassítottam a lépéseimen. A lépcsőkön már nyugodt tempóban mentem felfelé, ami elég fárasztó volt tekintve, hogy sok lépcső volt.Mikor odaértem, elfoglaltam egy helyet az egyik széken és vártam, hogy kezdődjön az óra. Lassan szivárgott befelé a többi diák is. Kicsit körűlnéztem a teremben és volt egy tárgy ami valamiért fojton vonzotta a tekintetemet. Egy tükör volt az. Nem tudom miért, de olyan furcsa volt. Az óra során megtudtam, hogy ez Lugosvölgyi Albert tükre és hogy ennek segítségével próbàlhatjuk ki az elemi mágiát.Csak átkel lépni rajta. A kérdések után mindenki felsorakozik a tükör előtt így én is beállok a sorba. Mikor közelítek a tükör felé elfog egy kicsit a félelem ès az izgulás keveréke. Bert udvariasan nyújtja felém a kezét, hogy átsegítsen amit elfogadok. Nagy levegőt veszek majd belépek a tükörbe.
Hozzászólásai ebben a témában

Ha két ajtó közül kell választani, menj a falnak
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2015. augusztus 4. 21:22 | Link

Elemi mágia óra

Beléptem a tükörbe, minden kavargott. Mindenféle színfoltot láttam, különféle hangot hallottam, illatokat éreztem. Mi folyik itt? Jobbra kaptam a fejem, ahol Bert állt és mosolygott. Mielőtt megszólalhattam volna, eltűnt. De vele együtt a hangok, a színek és az illatok is.
Először csak hunyorogni tudtam, a Nap a szemembe sütött, majd kitisztult előttem a világ. Hol vagyok? Ahogy előre néztem csak a Napot láttam, és homokot. Végig a messzeségben. Csak homok-homok. Annyira meleg volt, hogy levettem a kardigánomat, és a kezemben szorongattam. Sehol senki, és semmi. Ez remek! Először nem tudtam, hogy mit tegyek, de amikor megfordultam, megláttam egy oázist, ami pár száz méterre volt tőlem. Láttam pár fát, meg egy kunyhót. Mivel nem láttam semmi mást, ezért elkezdtem odasétálni. Az a pár méter olyannak tűnt, mintha fél órát sétáltam volna. Fojt rólam a verejték, nagyon melegem volt. Lassan odaértem, nagyot sóhajtottam, majd megpillantottam egy kút féleséget.
- Jaj, de jó! - mondtam ki hangosan örömömben. Bár nem voltam több, mint 10 percet a sivatagban, de a szervezetem nem szokta meg, hogy hirtelen odakerültem.
Odasiettem a vízhez, a kút mellett volt egy tálka. Azt merítettem bele a vízbe, majd ittam.
Miután elmúlt a szomjúságom, körbenéztem. A fák eléggé magasak voltak, rajtuk gyümölcsök teremtek, mellette pedig ott volt a kunyhó. Nem tudtam, hogy mitévő legyek, ezért először csak közelebb mentem. Hm, ki lakhat itt? Ötlet híján odamentem az ajtóhoz. Nem volt rajta kilincs, vagy bármi más, ezért csak meglöktem az ajtót. Kinyílt.
Utoljára módosította:David Anglesea, 2015. augusztus 6. 14:34
Hozzászólásai ebben a témában
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. augusztus 5. 11:46 | Link

Elemi mágia óra

Egészen jól eltelt az idő, és ha belegondolok, hogy ez egy tanóra, még szélesebb mosolyra húzódna a szám. Nehéz lenne elképzelni, hogy Mágiatörténeten ilyen jól mulatnék, mint most, ahogy néztem Paya zavarát. Egyetértettem vele abban, hogy Ametrin figyelemreméltó férfias jelenség, pláne így masnik és szalagok nélkül. Haja most előnyösen emelte ki finom vonásait, szinte el is felejtettem, hogy levegőből van. Ahogy néztem és hallgattam a szavait, vissza kellett csöppennem a valóságba, hogy ő csak egy művészi alkotás, de annak kétségtelenül lenyűgöző. Egyre jobban kedveltem a párost, ezért is érintett meg a felvázolt helyzetük. Segíteni szerettem volna, mint mindig, ha a szívemnek kedves emberek bajban voltak és most tekintsünk el attól, hogy Ametrin egy elementál.
- Van nektek valami fő emberetek, aki az összes elemi mágust összefogja? Mert én azt csinálnám, hogy a város vezetői mellé állítanék egy-egy elementált, ami által ők is elemi mágusok lennének és akkor üldözőből üldözöttekké válnának. Megtapasztalnák mindkét oldalt, talán elmenne a kedvük a háborúságtól. - Lelkesen csacsogtam Paya fülébe, persze a fiú is hallotta, miközben megérkeztünk és a lánnyal együtt, meg velem, leugrottak a szekérről.
- Azt hittem a repülést nem kell tanulnia egy levegő mágusnak... - Követtem tekintetüket a ritkásba váltó fák közé és én is láttam a gomolygó sűrű füstöt. Összeszorult a gyomrom, zaklatottságuk rám is átragadt. A füstfiú kérdésével mit sem törődve szaladtam velük, amikor azt éreztem, hogy lábaim a levegőben kalimpáltak, alattam már több méteres mélység tátongott. Erős légáramlat tolt előre, a vélhető menedékház felé vagy máshová. Nem tudtam, hogy hol fogunk kikötni és ha nem lett volna vészhelyzet, kiélvezhettem volna a repülés érzését, de helyette görcsösen szorítottam a pálcámat, aggódva Paya biztonságáért.
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.

Oldalak: « 1 2 [3] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet