36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. július 18. 12:18 | Link

Elemi mágia StephFannival

Azt hiszem, hogy igencsak túlléptünk egy határt Fannival, amikor valami olyanhoz folyamodtunk, amit még soha az életben nem próbáltunk. Káprázatos volt maga az eredmény, amit elértünk, egyszerűen fantasztikus látványt nyújtott belülről a narancsvörös színben pompázó láng, mely valóban körülölelt minket. Egy idő után kezdtem azt hinni, hogy na igen, de elevenen fogunk itt elégni a saját csapdánkban, s már bizony igencsak forrósodott a helyzet, amikor a szememet hunyorgatásra kényszerítő lángcsóvák megszűntek. Az őszinte döbbenetet az arcomon nem is tudtam titkolni, még az állam is leesett a nagy csodálkozástól. Némi szellőt szívesen felkavartam volna, már csak hogy lehűtse a 38 fokos testemet, de valami furcsa szégyenérzet és a tiszteletem az öreg iránt arra sarkallt, hogy lehetőség szerint fülem-farkam húzzam be. Az ég felé pillantottam a hátam mögött, hogy vajon megjelenik-e Albert vagy Merkovszky és visszavisznek-e a saját jelenünkbe, vagy hagyják, hadd irányítsuk, pontosabban higgyük, hogy irányítjuk a helyzetet. Mire társnőmre néztem volna, addigra ő már a tűzhöz telepedett, az én arcomról viszont még mindig égett a bőr a kissé gyerekes viselkedésünkért, de főleg az öreg úr szavai vágtak mellbe. Ebben az időben, akármelyik is legyen, bizonyára nem volt túl nagy kiváltság elemi mágusnak lenni, arról nem is beszélve, hogy mindkettőnk ruházata élesen elüt a helyiekétől. Hátratűrtem egy tincset a fülem mögé, majd kacsázó léptekkel Fanni mellé telepedtem. Sokkal nyitottabb lány, mint én, és kevésbé veszi komolyan a dolgokat, vagy sértődik meg, ami most nagyon jól jött számomra, mint támasz. Lábaim magam alá húztam, aztékmintás ruhám elegyengettem rajta, hogy még a bokámat is fedje az anyag, majd a bácsira pillantottam.
- Elnézést. Öhm.. azt hiszem, mindketten megijedtünk azoktól a..szerszámoktól. - bizonytalanul a vadászok felé sandítottam, és még jobban összekuporodtam. Olyan kicsire próbáltam avanzsálni magam, amennyire ez lehetséges volt. - Hogy-hogy vadászok? Miért vadásznak a magunkfajtákra? - némi büszkeség töltött el a legutolsó szó kimondásakor. Most elemi mágus vagyok, még ha csak egy kevés időre is. Én tudok irányítani egy elemet. És nem is akármelyiket! Mert kérem szépen, a vizet szét tudja oszlatni a levegő, a tüzet éltetheti vagy megölheti, a földdel ellentétben a levegő örökös mozgásban van, nem lehet megállítani és azt mondani, hogy na, akkor mostantól 40 éven át itt fogsz állni vagy nőni, mint egy fa.
 Csillogó szemekkel néztem fel a férfira térdeimre támasztott fejemet alig megemelve, előtte pedig egy röpke pillantás erejéig Stephre mosolyogtam (valami jó haloványan).
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. július 18. 22:38 | Link

Elemi mágia óra


Mindenkinek, aki még csak most kezdi
Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...


Állia Szipenni
...és te szemben találod magad egy sárkánnyal. A hatalmas bestia még nem vesz észre, alszik. Horkolása mennydörgéshez hasonlatos, az orrán kijövő levegő bűze facsarja az orrodat. Néha egy-egy lángcsóva is elszabadul a fogak közül, forróságot árasztva a környékre. Egy barlangban vagy, melynek nem látod a kijáratát, talán a sárkány teste takarja. Zöld pikkelyein azonban látsz fényeket megcsillanni, és ez bizakodással tölthet el. Egyébként ezen az aprócska fényforráson, és a fel-feltűnő lángcsóván kívül nincs más, ami megvilágítaná a barlangot. Mihet kezdesz most?


Victoria Fresmoon
Rohanásuk nem sietős, legalábbis nem tűnik úgy, mintha nagy erőfeszítést kéne tenniük. Szaladásuk könnyed, szinte a szél szárnyán repülnek, bár ez még nem nevezhető valódi szárnyalásnak. Egyedül az ismeretlen fiú arcán látszik aggodalom. A lány még néha fel is kacag, mintha élvezné az egész "üldözősdit". Valószínűleg így is van.
- Igen. Tudod, a városőrség nem nézi jó szemmel az utcai mutatványosok előadásait. Azt mondják, ez is csak olyan koldulás, mint a többi - kecsesen megvonja a vállát, majd társa lelányozását hallva felnevet. A fiú ellenben elfintorodik, talán el is fordulna sértődöttségében, ha nem kellene rohanniuk.
- Ő az elementálom, Ametrin.
Ha eddig nem is tűnt fel a lánynak, most már egyértelműen láthatja, hogy a fiú teste színes füstből áll. Valószínűleg megérinteni sem lenne képes. Ametrin felől erőteljes elemi mágikus energia, erő árad. Ekkor a fiú Victoriára néz, szeme a legkevésbé emberi rajta: sárga írisze mézszínűek, akár egy-egy napcsepp.
A következő sarkon befordulva egy sikátorban találják magukat. Velük szemben egy téglafal zárja le az utat. A lányt láthatóan ez nem zavarja, rákacsint Vicre, majd ugrik... vagy repül. Könnyedén átugorja a falat, akárcsak Ametrin. Hátulról még hallatszik üldözőik lábdobogása. Itt az ideje, hogy Vic is ugorjon. Vagy találjon valami más módot a menekülésre.


Greiner Júlia
- Zylira a szélboszorkány, ő a gazdám. Én vagyok a szeme és a füle. Figyelek a birodalomban mindenre. Nincs időm más országokba utazni. Ráadásul egy elementálnak csak az fontos, ami a gazdájának. Mindenesetre nem egészen értem, amit mondasz.
A holló még sosem hallotta az óra kifejezést, náluk nem ebben a mértékegységben mérik az időt, de a tanítás is másképpen zajlik, így aztán nem is tudja mit jelenthet az óra szó. De látogatóval már nem eggyel találkozott.
- Amíg itt vagy, igyekszem megmutatni neked a gazdám birodalmát. Szólj, ha segítségedre lehetek bármiben!
Kicsit megdönti a fejét, elvégre Zylirától megtanulta, mi az illem, és mint főtanácsosa be is tartja minden szabályát.
A madár jól mulat a lány kérdésein, de megválaszolja mindegyiket, így Júlia megtudja, hogy ő egy elementál, sőt még a nevével is gazdagabb lesz.
- Jól, jól. Bár a csinál szó nem éppen a legszebb. Inkább idézésnek nevezném. Minden elementál a saját gazdájától kap jellemet, alakot és nevet. Hatalma van felette, irányítja, de valójában mi csupán az elemüknek egy része vagyunk, a lelküknek egy része. Na, de félre a filozófiával, megtanítalak repülni!
Ezzel füstté majd a lány hátán szárnnyá válik. Csapdosásra ösztökéli a lányt, aki nem is habozik eleget tenni a kérésnek.
- Fuss neki, és ne hagyd abba! Segít, ha elképzeled ahogy elemelkedsz a talajtól. Az elemi mágusoknak a fantáziájuk a legnagyobb fegyverük és lehetőségük.


Marcur Arbor
A fiú sikeresen halad előre, de az óázis egyelőre még nem jelenik meg a láthatáron, már, ha van egyáltalán a közelben. Ellenben a rekkenő hőség nem múlik, a nap sugarai bőszen ostromolják a bőrét. Képességének használata megerőltető, bár nem annyira, hogy hamar kimerüljön tőle, de azért megizzad. Aztán a siklás során a testét érő hűvösebb levegő felszárítja, de, ha ezt még sokáig csinálja kinéz neki egy alapos megfázás. Meg kéne próbálnia képessége segítségével lehűteni maga körül a levegőt, vagy olyan repülési technikát kitalálni, amivel gyorsabban hagyhatja ott a sivatagot...


Péter Fanni és Schlett E. Lilla
Az öreg immár megnyugodva ül a lányokkal szemben, bár a hangulat még mindig nem túl oldott. A háttérben a mulatozás sem folytatódik, helyette félős, izgatott suttogás, beszéd zaja jut elé a tűz körül ülőkhöz. Fanni tűzsütési technikáját a férfi egy elismerő bólintással nyugtázza, majd néhány szárított növény dob a cserépkannába.
- Nem ijedtnek tűntetek - rázza meg fejét a férfi. - Sokkal inkább arrogánsnak. De persze a látszat nem mindig egyezik meg a valósággal.
Kezével int, s ekkor a húsok felemelkednek a parázsba helyezett kövekről, majd kecsesen megfordulnak. A lányok egy kis széllökést érezhetnek, aprócska szellőt, mely a sülő hús alól szabadulva vidám elcikázik a fák közé.
- Az elemi mágusok csak gondot okoznak. Sok-sok holdtöltével ezelőtt az Ég Bajnokai úgy döntöttek, övék lesz a föld. Birodalmuk határait könnyen tolták kifelé, egyre nagyobb kiterjedésűvé téve királyságukat. Maguk mögött gyakran hagytak pusztítást, halottakat... csak az élhette túl, akiben megvolt a levegő irányításának képessége. Persze sokáig nem tehették ezt büntetlenül. A Tűz Leányai szembeszálltak velük. Csak éppen az egyszerű emberek őket sem érdekelték. Soraikba csak a tűz urai és úrnői léphettek, de ők legalább nem ölték meg azokat, akik nem olyanok mint ők.
A férfi nagyot sóhajt, a húsokat egy intéssel átteszi egy nagyobb levélre, és ellebegteti a többiek felé. Aztán leveszi a kannát a tűzről, s úgy fogja, mintha nem is lenne forró. Elővesz egy-egy agyagpoharat, kitölti belé a zöldes színű lét, majd átadja a lányoknak. Ő maga csendben szürcsölgeti a teaszerűséget, s közben elgondolkodva figyeli a Fanni irányítása alatt lobogó lángokat.
- Persze a képesség nélküli emberek sem viselhették ezt sokáig. Megalkották a fegyvereket, amik képesek megölni egy elemi mágust, s amivel képesek megvédeni magukat és a családjaikat. Persze forgatni ezeket kevesen tudják, így külön "szakma" lett az elemi mágus vadász. Bár némileg csalóka a kifejezés, ők ugyanis legfeljebb testőrök. Ritka az, az ember, aki szántszándékkal keres fel egy elemi mágust, csak, hogy megölhesse.
Kis időre némaságba burkolózik, talán várja a kérdéseket, talán csak belefáradt a beszédbe. Mellőle egyszer csak felugrik az egyik vadász, és figyelmesen néz a bokrok felé, valahova a bal oldaluk felé. Erre az idős ember is felemeli fejét, majd izgatottan, de sokkal inkább félve int a többieknek, ideje indulni. A vadászok előhúzzák fegyvereiket, hogy biztosítsák a meneküléshez kellő időt a többieknek. Ha a lányok figyelnek most megláthatják a társaságon, hogy mennyire fáradtak, elcsigázottak a meneküléstől, a háborútól, a fájdalmaktól, az otthontalanságtól...
Fanni és Lilla választhatnak. Maradnak, és segítenek a testőröknek megküzdeni, mindegy, mi jön elő a bokorból; a menekültekkel mennek, vagy hátrahagyva őket más irányba menekülnek. Vagy megpróbálnak tárgyalni az újonnan érkezőkkel...
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2015. július 18. 23:39 | Link


Elemi mágia óra - Elena Rose kisasszonnyal kettesben :3


A rózsaszín balerinacipők hangos kopogása visszhangzik a kihalt utcákon, ahogy Eridonos prefektuslánykánk eszeveszetten tapossa a hideg betont. Már fogalma sincs, hogy mi elől menekül, de a benne tobzódó túlélési ösztön egyszerűen nem hagyja, hogy egy percre is megálljon. Az túl kockázatos lenne és amúgy is, inkább kiköpi a tüdejét, minthogy elkapja az... az az izé! Lihegve hagy el egy régi kertes házat, hogy a következő útszakaszra térjen át, mikor mély, morajló hangot hall a háta mögül. Hirtelen torpan meg, szinte alig tudja megtartani az egyensúlyát a hatalmas lendülettől ami eddig őt hajtotta. Megpróbálna tovább szaladni, azonban a végtagjai a földbe gyökereztek a mindent elöntő félelemtől, így ez jelen pillanatban nem opció. Az előbbi furcsa hang tulajdonosa viszont hallhatólag nem rezelt be a kislánytól, mivel a dübörgés percről percre hangosabbá válik, tehát a forrás továbbra is a lány nyomában van. Lena kétségbeesetten keres a szemével a félhomályos utcákon, ám mindhiába. A szépen formára nyírt sövényeken túl semmit sem lát. Hirtelen a zajok elhallgatnak, egyedül Elena szapora szívverése tölti be a körülötte lévő teret. Percek telnek el így, az eddig óhajtott csend pedig egyre őrjítőbbé válik. Vajon hol lehet az a szörnyi? Megfutamodott volna? Vagy mi történt vele? Ezek a kérdések kavarognak a barnaság fejében, ám az előbbi hang tulajdonosa újra csörtetni kezd, kizökkentve ezzel lánykánkat a gondolatok zuhatagából. Viszont akad egy kis gond. A mormogásokhoz szuszogás is társult, amit meg már festett tincseinél érez. A hideg járja át Lenát, ám mikor megfordul végre, szembetalálja magát rémálmai kulcsfigurájával. A hatalmas, morzsás és rémisztő... HAMBURGERREl! Megszállott vegetáriánusként ez igencsak félelmetesen tud hatni, így ennek jeléül Elena az ő nem egyszerű hangján torkaszakadtából sikítani kezd, azonban amikor a burger megszólal, az nem az eddig észlelt mormogást műveli tovább, hanem egy sulibéli Professzor érdes hangján hablatyol valamilyen... feladatról? Miféle feladatot adna egy hamburger? Piroska súlyosabb dologra számított, ezért újra sikítani kezd, ám ekkor hangos puffanás és további ordítások közepette a földre zuhan. Jajgatva kap sajgó fenekéhez, de mikor tekintetét elemeli fájó testrészéről, megdöbbenve látja, hogy egy tanteremben van, ahol mondanom sem kell, elég furán tekintenek rá a még benn lézengő pár emberke, köztük a tanár úr is. A lány nem szól semmit, csak bugyután vigyorog az őt bámuló néhány másodévesre, majd ahogy végre elkapják a tekintetüket, megpróbálja összeszedni, hogy most vajon mi a jó ég folyik itt. Az addig oké, hogy a húsos haramia egyszerre köddé vált, de akkor miért van - láthatólag - elemi mágia órán? És mit keres a teremben egy óriási tükör? Lemaradt volna valamiről? A múltkor igaz beszéltek valamilyen gyakorlati óráról, de akkor ez lenne az? Az még rémlik, hogy bemászik a terembe kezdéskor, de gyakorlatilag olyan fáradt volt, hogy koncentrálni sem tudott volna. A tegnap esti intenzív járőrözés, plusz az az utáni pörgés megtette a hatását és mire észbe kapott, már menni is kellett órára. Úgyhogy alig maradt ideje pihenni és a jelek szerint bealudt az EM óráján. Szuper... Tapsot Elenának! Miért nem Repüléstan közben bóbiskol el, hogy még a seprűről is leszédüljön?!
Lassan az összes ember átsétál a tükrön, Elena pedig csak nézi, tágra nyílt szemekkel csodálja ezt a micsodát, amely számára teljesen zavaros, mivel nem érti, hogy mehetnek át a tükrön az emberek. Magában ücsörög a széken, miközben a Professzor kérdőn tekint rá, ám ő csak pár perc elteltével fogja fel, hogy neki is át kéne lépnie azt a bizonyos keretet. Csapot-papot otthagyva szökdécsel az üveglap felé, és bár karikás szemei és folytonos ásítozásai másról árulkodnak, ő mégis boldogan kopogtatja meg a tárgyat.
 - Hahó! Van ott valaki? - Sajnos azt eddig nem látta, hogy kinek a segítségével keltek át a többiek, de az udvariasság kedvéért Elena inkább bekopog az "ajtón" mielőtt tohonya taplónak néznék, aki csak úgy betör egy mágikus eszközön. Elvégre is, ez az izé olyan mint egy ajtó, azokon meg kopogni szokás, nem? Valóban jól gondolta, a tükörnek van lakója is, méghozzá az a Levitában élő fiú, akiről már hallott egy párszor, azonban a nevére nem emlékszik. Az illető a kezét nyújtja a tükröződő lap túloldaláról, Ell pedig jó kislányhoz híven elfogadja a mancsot és egy szökkenés kíséretében áthuppan a kereten.  
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Elemi mágia, nyílt óra
Írta: 2015. július 19. 00:14
| Link

A horgász fiú végre összeszedte magát és megszedte a vödrét, miközben Bert feltűnt a hívásomra.
Meglepetten néztem a fiú reakcióját, majd Bert magyarázatára elmosolyodtam. A tükörfiú leguggolt hozzám és az ujjával a homlokomra bökött. Azt hittem tréfál, és majd nevetve félreugrik, hogy április bolondja, de április híján nem volt rá sok esély. Mellesleg egy pillanat után már éreztem, hogy visszatér belém az erő.
Hálásan pillantottam Bertre.
- Jövök neked eggyel.
Megértettem a fiú intelmét. Nem bánok felelőtlenül az erőmmel legközelebb. A tény, hogy amint kilépek a tükörből, a hatás elmúlik és ugyanolyan fáradt és erőtlen leszek, mint Bert feltűnése előtt, egyelőre nem érdekelt. Foglalkozom vele később.
Mindenesetre bólintottam a fiú szavaira, majd néztem ahogy eltűnt.
Ahogy ültem az árnyékban, fejben egyfolytában szidtam magam. Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Így tartja a mondás. És milyen igaza van.
Picit elkenődve, de erőm teljében álltam fel a fűből.
Visszavarázsolni a semmiből a vizet túl sok erőt igényelt. Más megoldást kellett találnom.
Az ajkamat harapdálva járkáltam fel-alá. Kellett valami ötlet. Nem gyengíthettem le megint magam.
Ahogy törtem a fejem, eszembe jutott valami. Forrás. Nem csak csobogó, hegyoldalból folyó források léteznek. A föld alatt rengeteg forrást lehet találni, ha elég mélyre ásunk. Viszont nem állt módomban kutyamód kaparni.
Elindultam a saras mederbe mezítláb. A lábam belesüllyedt a sárba. Régen élveztem, és most is nyugtatólag hatott rám.
Egy szimpatikus helyen megálltam, leguggoltam, az egyik tenyeremet a talajra téve. Lehunytam a szemem és a földben lévő folyadékra öszpontosítottam. Szinte hallottam folydogálni a lemezrétegekben az éltető vizet.
Egy-egy ponton gyengébben, más pontokon jóval erősebben éreztem a jelenlétét. Egy erősebb kisugárzású pontnál megálltam. A mutatóujjammal egy apró kört írtam a sárba, majd lassan felemeltem a pontról az ujjam, mintha valamiféle kecses táncot járt volna a kezem. A víz kiserkent a kör közepéből.
Elégedetten néztem a fiúra.
- Azt hiszem megvolnánk. Ez a föld alatti forrás feltölti a medret. Van olyan nagy, hogy kitöltse a tavat, de a kiömléstől nem kell félni.
Bár ez a művelet is sok erőt igénybe vett, nem éreztem magam gyengének. A homlokom - ahol Bert megérintett - bizsergett egy kicsit, de más problémám egyelőre nem adódott.
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2015. július 19. 00:17
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. július 19. 09:22 | Link

Elemi mágia óra

Jól sejtettem, tényleg menekültünk, de az legalább megnyugtatott, hogy nem engem rabolnak éppen el. A másik kettő, szinte siklott a levegőben, lábuk alig-alig érintette a talajt, feszültség is csak a fiún tükröződött, sőt a lány időnként csilingelőn felkacagott. Ametrinre, mint megtudtam, ez nem volt elmondható, sőt, miután lánynak tituláltam, rám villogtatta sárga szemeit. Biztosan kaptam volna pár csípősebb megjegyzést is, ha nem foglalta volna le a futás. Láthatóan megsértődött, de hát nem értettem, milyen célt szolgál hajában a szalag. Tanultunk az elementálokról az órán, mindig olyanok, amilyenné mágusuk formálja őket, mind külső, mind belső tulajdonságaikat illetően, de akkor sem fért a fejembe a hosszú haj és a szalag. Teste olyan tömör füst gomolyagnak hatott, hogy teljesen emberszerű tapintást vártam volna el, mikor titokban megérintettem. Csak erős vibrálást éreztem, ami valószínűleg a mágia hatása lehetett. Reméltem a nagy rohanásban nem vette észre, lehet nem kellett volna taperolnom. Hallásom felerősítette elemi mágusi mivoltom, és sok más egyéb mellett, ezt is határtalanul élveztem. Úgy éreztem, nem eshet semmi bajom, mert a képességem megóv mindentől, hát még, ha tisztában is lettem volna annak mibenlétével, teljes mértékben. Tartva az iramot suhantam a páros mögött, kicsit lemaradva és érzékeimnek hála, hallottam üldözőink csörtetését is, némileg közelebbről, mint ahogy valójában voltak. Befordultunk egy sikátorba, melynek végében kőfal zárta el az utat. Zsákutca, nyilallt belém a tudat, de a lányom most sem látszott aggodalom. Rám kacsintott és már lendült is, át a magas falon, Amertinnel a nyomában. Egyedül maradtam a problémámmal, hogy megmenekülök vagy elfognak. Elővettem a pálcámat és egy Fumossal, átlátszatlan füst falat varázsoltam magam és az üldözőink közé, aztán egy Reducioval próbáltam meg a tégla akadály magasságát csökkenteni. Nem volt több időm, elképzeltem, hogy a talpam alatt rugalmas légpárna van, mely rugóként segít a lendülésben és ugrottam egy nagyot, amennyi az erőmből tellett. Hogy elég lesz-e ennyi a meneküléshez, az a jövő zenéje.
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 19. 18:04 | Link

Elemi mágia óra

Miután beléptem a terembe elnyelnek az események. A tanár úr megmondja mi csináljak, én kicsit habozva belépek a tükörbe.
Amint belépek elmosódik a világ és mindenféle illat, hang és szín keveredik össze. Az egyik pillanatban, mintha madarakat hallanék, de szinte azonnal fel váltja egy kellemes zongora szó. Ehhez hasonló képen váltakoznak a színek és hangok is. Csak egy dolog állandó rajtam kívül, a tanár úr által bemutatott fiú Bert, aki biztatóan mosolyog.
Vagyis egy pillanattal ezelőtt mosolygott, hirtelen kitisztul a világ és egy barlangba kerülök. Az első dolog amivel szembe kerülök az egy hatalmas alvó sárkány, aminek szörnyű szaga van. A sötét miatt nem látom jól, de walesi zöld sárkánynak tűnik a pikkelyei miatt. Emiatt egyszerre érzek undort és örömöt.
Amint kigyönyörködtem magam, az enyhe fényviszonyok ellenére megpróbálok körül néz. Amivel arra juttok, hogy nagy bajban vagyok, mivel nem láttok se milyen kijáratott és a sárkány sem túl bizalom gerjesztő ilyen szempontból.
Kicsit hátrébb húzódom és a hatalmas bestiát figyelve gondolkozom. A kijárat keresése sürgető probléma, de mivel nem láttok szinte semmit elég nehéz feladatnak tűnik a kijutás keresése...
Az állatból egyenletes időközönként előtörő tűz eszembe juttatja, hogy én most uralni tudom a tűzet.
Enyhe bizonytalansággal nézek a kezemre, tűz gyújtás egy dolog, de egy ekkora bestia mellett valahogy nem tűnik túl jó ötletnek.
Újra a sárkányra pillantok, talán elég mélyen alszik ahhoz, hogy ne vegyen észre ha nem teljesen úgy sikerül ne a dolog, ahogy tervezem.
Veszek egy mély levegőt, aztán a bal tenyeremre összpontosítok. A tervezet tüzecske megjelenik a tenyeremben, enyhe hőt áraszt és ami a legfontosabb megvilágítja a környezetem.
Megengedek magamnak egy elégedett mosolyt, aztán lassan sétálva elkezdek valamilyen kijáratott keresni.
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. július 19. 18:10 | Link

Elemi mágia óra, Evillával. :3


Kaptunk még egy esélyt az öregtől, én azonnal a pislákoló tűzhöz kuporodtam, Evilla pedig mellém. Talán az imént tényleg túlspannoltuk magunkat, ahogy kipróbáltuk azt az erőt, amit erre a kis időre kaptunk. Már nem hallottam a gyerekek kacaját, a fülsiketítő muzsikát. Az emberek csendben voltak, a mosoly és a jókedv olyan hirtelen illant el, mint egy villámcsapás. Ez részben a mi hibánk volt. Majd csak a haldokló tűzre pillantottam, amikor az öreg hozott még nyers húst.
Két kezem a tűz felé nyújtottam, az ujjaim az égbolt felé mutattak. Szépen lassan áramoltatni kezdtem a hőt, a tűz éltetése érdekében, ami egyre jobban kezdett feléledni. Mikor már éreztem, hogy túl magasra hágnak a lángok, kicsit visszább vettem az belőle. Egyre jobban azt éreztem, hogy uraltam a legvadabb elemet, beadta a derekát.
Amikor már úgy gondoltam, hogy a tűzzel nem lesz probléma, az öreg meséjére figyeltem ezután, néha-néha a tűzre pillantva, nehogy az legyen, ami párperccel ezelőtt volt.
- Én sohasem ölnék meg senkit, sem mágust, sem muglit.... - felhúztam mindkét térdem aztán átöleltem azokat, az államat pedig rájuk fektettem, de nem maradhatott ott soká, ugyan is kaptunk teát. Az illata mennyei volt, talán kamillatea lehetett, vagy valami más? Mindjárt a számhoz emeltem a zöld löttyel teli edényt, de a várva várt édes nektár helyett valami kesernyés íz öntötte el az ízlelőbimbóim. Teljesen el felejtettem, hogy nem a jelenben voltunk, hanem pár száz évvel korábbra vitt minket Bert. A teában, amit kaptunk nem volt sem cukor sem citromleve, csak víz és a növények, amiket beletett az agg, nem grimaszolni, na jó, talán egy  fancsali képet bevághattam az első korty után, de utána egyre jobb volt.
Az öreg tovább mesélt.
~ Fegyverek, amikkel ellehet pusztítani az elemi mágusokat? Mi a fenéből készülhettek azok? ~ - gondoltam magamban, viszont nagy némaság uralkodott, az öregen kívül más nem akart beszélgetni velünk, sem mással. Fel szerettem volna tenni a kérdésem, hogy megtudjam miből készült a penge, de valami mocorgás miatt a vadász férfiak egy bokorra összpontosítottak.  Oldalba böktem Evillát, és az orrommal a bokor felé böktem.
- Szerinted ezek azok a szemetek, akikről mesélt nekünk a férfi, vagy csak valami állat? - sajnos sohasem rendelkeztem a mindenlátás képességével úgy, mint a Hyuugák a Naruto című animében, de nem is volt rá szükségem. Jobban szerettem felderíteni a dolgokat. Hirtelen felpattantam, kezemben ott időzött a félig kiivott tálka, aztán az öregre tekintettem, egy komolyabb bólintással próbáltam jelezni, hogy én majd maradok segíteni a vadászoknak. Jóvá akarta tenni azt, hogy elrontottam a bulit a tüzeskedésemmel.
- Lilla, jössz segíteni? - a tekintetemet az öregről a lányra irányítottam, jól jött volna az ő segítsége, mert a levegő, mint elem, az én tüzemmel jó párost alkotott már az idecsöppenésünkkor is.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 19. 19:10 | Link



A vihar pillanatok alatt kialakult; a szél közben cibálta az ingemet, de én csak egy helyben lebegve figyeltem a felhőket. Villámlott. Megint. Aztán az eső zuhogni kezdett; a cseppek az arcomat érték, ahogy felfele néztem, szinte rögtön eláztatták az ingemet, a hajamat, s a víz hatására még jobban éreztem bőrömön a viharos szelet. Az átázott, nehéz szövetek sem ellenálltak a löketeknek, s bámulatos volt, ahogy ott lebegve néztem egy vihar kialakulását.
Lebuktam, repülni akartam, amíg lehetett, aztán egyszer csak megéreztem, hogy a szél kavarogni kezd, s forgásirányt vesz fel. Ahogy felpillantottam, megláttam a kialakuló tölcsért... vigyorom hatalmas lett. Azonnal a közepe felé vettem az irányt, felgyorsítottam, s a levegőtömegen át kilyukadtam a légörvény közepén.
Egyre nagyobb lett. Miközben hallottam a dörgéseket, éreztem a vízcseppeket és a port az arcomon, figyeltem, ahogy ez a hatalmas szél ágakat és fákat ragad el a helyéről, keringeti őket, hogy aztán meggondolva magát kivesse őket az áramlatból. Odabent, a tölcsér közepén minden sokkal nyugodtabb volt. Ahogy lenéztem, és láttam magam alatt a forgószél tölcsérjét, hirtelen hatalmasnak éreztem magam, és az erőt, ami erre a kis időre bennem lakozott. A tornádó iszonyatosan hangos volt, és hihetetlennek tűnt, hogy képes lehetek uralni. Egy kisebb állatot pillantottam meg a légörvényben.
Kiélveztem ezeket a pillanatokat, aztán az jutott eszembe, hogy le akarom állítani a forgószelet. Tudni akartam, hogy képes vagyok-e rá, hogy vannak-e határaim ebben a pillanatban.
Kezeimet előre löktem, s szinte éreztem ujjaim alatt a meleg levegőt, mely a tornádó fala felé vette irányát. A lehető legerősebb szelet küldtem, amire csak képes voltam, s azt kellett tapasztalnom, hogy egy éppen elém sodródó fát kilökök a szélörvényből...
A meleg levegő megzavarta a forgásirányt, s a forgószél összeomlott. Figyeltem, ahogy a tölcsér szétbomlik körülöttem, s megéreztem az egyébként még mindig cibáló szelet. A cseppek az arcomat ütötték. Szétszedtem egy tornádót...!
Hozzászólásai ebben a témában



Greiner Júlia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 28
Elemi Mágia óra - egyedül
Írta: 2015. július 19. 20:57
| Link

Kicsit megilletődött, tudni illik ő azt hitte, hogy Zylira a birodalom neve, és nem annak a tulajdonosáé. De tévedni emberi dolog.
- Már bocsánat a kérdésért, nagyon illetlen vagyok most, de... Tudtad, hogy ez az egész, csodás birodalom egy tükörben van? És... - Itt kissé megakadt a nyelve, és szívesebben szívta volna vissza mindazt, amit mondott. Büntetésből meg is próbálta felpofozni magát, amit savanyú ábrázattal arcdörzsölés követte. De ezt megérdemelte.
- Mármint... Én úgy tudom. Legalábbis én egy tükrön keresztül jutottam el ide. - Kicsit elpirult, de úgy érezte, hogy ezt muszáj volt közölnie. Persze ezzel senkit sem akart megsérteni. Amit ezután a holló mondott, arra csak bólogatott, és nézegette a mezei virágok táncát a szellőben, miközben kicsit maga is rásegített a szélnek. Elmosolyodik, mikor a madár valami meghajlásfélét mutat be.
- Bocsánat, bocsánat, még nem nagyon vagyok otthon a témában. De hát ezért vagyok itt! Jó tudni! - Majd csak bólogat, sőt, fel is nevet az elementál utolsó mondatára. Miután Bestram szárnyá alakul a hátán, végighallgatja további utasításait. - De jó, nekem bőven van képzelőerőm! - Most kiváltságosnak érzi magát valamennyire, még akkor is, ha nem az. Ő eddig is tudta nagyon jól, hogy a képzelet a legnagyobb fegyver, de most... Most már biztos benne. Neki is fut, majd elemelkedik a talajtól. Tudja, hogy sikerülni fog. Már érzi, hogy hasít a levegőbe. Nincs határ, vár az ég! A végtelenbe és tovább!
Hozzászólásai ebben a témában

"Mindig saját magad első osztályú kiadása légy, ne valaki másnak a másodosztályú változata."
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. július 19. 21:38 | Link

Elemi mágia óra


Mindenkinek, aki még csak most kezdi
Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...


Elena Rose
...egy erdőben állsz, zuhogó esőben. A terebélyes fák levelei egy darabig fenntartják a cseppeket, de mikor már nem bírják tovább a súlyt, az összes addig összegyűjtött vizet lezúdítják rád. Hideg van, a felhők eltakarják a napot. Kereshetsz menedéket, talán van egy erdészház vagy egy település a környéken. Ugyanakkor te már elemi mágus vagy. Nincs olyan módszer, amivel megszabadulhatnál a hidegtől, vagy éppen az esőtől?


Állia Szipenni
A sárkány mordul egyet, mikor meggyújtod a tüzet a kezedben, de nem ébred fel. Odébb teszi a farkát, kicsit mozdítja karmos kezeit, de bizonyára csak az álom miatt, amit lát. Éppen megpillantod a kijáratot, mikor feltűnik a lábad mellett egy másik sárkány. Ez még kicsi, nem vérszomjas, inkább kíváncsi, de hangos is. Megpróbál felmászni a lábszáradon, de közben tüsszent egyet. Orrlyukaiból tűz tör elő, amik meggyújtják a ruhádat. El kéne terelned a figyelmét, mielőtt felébred az anyja.


Szépvölgyi Richárd
A tornádó amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnik neked hála, bár a vihar még nem tombolta ki magát. Az eső egyre jobban esik, és az erős széltől úgy tűnik, mintha minden irányból zuhogna. A legtöbb állat elmenekült, vagy éppen most rejtőzik el, kivéve egyet. A madár gyönyörű kék tollai még ebben az ítéletidőben is csillogni látszanak. Repülését nem akadályozza sem a víz, sem a szél, egy jégfőnixet látsz. A madár kecsesen felrepül a felhők fölé, és aztán nem is jön vissza. Utánamész vagy más szórakozás után nézel?

A madár kinézete

Victoria Fresmoon
Sikerül átugranod a falat, a másik oldalon várnak is társaid. A lány elimserően bólint feléd, majd int, hogy kövesd tovább. Felugrik egy szekérre és Ametrin követi. Amíg a lány a szekér gazdájával alkudozik, hogy meddig és mennyiért vinne el titeket, neked is van időd feljutni, vagy meggondolni magad. Ha velük mész, üldözőitek hiába érnek ide, már csak a távozó kocsi által felvert port nyelhetik, te pedig végre felteheted a kérdéseid új ismerőseidnek. Ha maradsz, kénytelen leszel tovább menekülni más úton, vagy szembe is szállhatsz a városőrökkel.


Kálnoki Norina
Miután ilyen jól megoldottad a problémát, ideje kimászni a tó medréből. Meg is próbálhatod, de pár lépés után beszakad alattad egy kis rész, te pedig elmerülsz a vízben. Valójában a tó alatt egy nagyobb kiterjedésű föld alatti vízzel telt barlang van, amibe most sikeresen belepottyantál. Körülötted különféle lények lebegnek, a távolban épületek látszódnak. Maradsz idelent vagy visszaúszol a felszínre?


Greiner Júlia
- A teremtőnk számára fontosak a tükrök. Rengeteg tükörvilág létezik, és azok között átjárás is van, persze csak azok találnak a hidakra köztük, akik jó helyen keresik.
Láthatóan a madár világképét kicsit sem rengeti meg a hír, bár valószínűleg ő nem egészen úgy képzeli el a világokat, mint a lány.
Közös szárnyalásuk jól kezdődik. Júlia hamar ráérez a dolog ízére, Bestram pedig szívesen segít neki. Hamarosan már nincs is szüksége a lánynak a szárnyakra, így az elementál újra hollóvá alakul, és Júlia elé reppen. Mutatja neki az utat egy toronyig, de a lányra hagyja a döntést, hogy le is szállnak, vagy inkább repülnek tovább és teljesen kiélvezik a levegőben száguldást.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Greiner Júlia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 28
Elemi Mágia óra - egyedül
Írta: 2015. július 19. 22:18
| Link

Repül! Szárnyal! Egy ideig csak ezt élvezi, és nem figyel, legalábbis nem reagál Bestram szavaira. Végül, mikor az elementál újra eredeti testet ölt, megpördül a levegőben, majd ránéz a madárra, és értetlenkedve megszólal:
 - Hidak? Miféle hidakról beszélsz, Bestram?
- Júlia tényleg nem értette. Ezt hogy kéne elképzelnie? Úgy, mint egy normális, hétköznapi híd? Esetleg valami különlegesebb? Nemsokára már nem zaklatja különösebben a dolog, így, várva Bestram válaszára, meglöki magát még egyszer majd élvez a menetszelet. Nemsokára megjelenik a láthatáron egy torony. Júlia érdeklődve néz a madárra.
- Egy torony? Hol vagyunk? - Hirtelen egy ötlettől vezérelve nekilódul, és elhadarja a madárnak:
- Verseny a toronyig! - Alighogy ezt kimondta, akár a gyorsúszásban, elkezd kalimpálni a lábaival, és a kezeivel megpróbál levegőt fújni maga mögé, ezzel gyorsítani. Izgalmasnak ígérkezik ez a hely. Ki tudja, talán Zylirával kapcsolatos a dolog? Nagyon izgatottan várja a dolog végkimenetelét.
Hozzászólásai ebben a témában

"Mindig saját magad első osztályú kiadása légy, ne valaki másnak a másodosztályú változata."
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 20. 00:50 | Link



Képes voltam rá. A tornádó leomlott, az eső azonban még mindig zuhogott, s a szél tépázott mindent körülöttem. Balra néztem, a torony felé; lekapcsolódott a villany az ablakban.
Kezdtem fáradni egy kicsit. Nagy levegőket vettem, s bár a repüléssel nem volt gond, mégis tudtam, hogy egy tornádó lerombolása nem éppen energiaszegény dolog. Igyekeztem nem figyelni erre, hiszen ki akartam élvezni minden egyes pillanatot, amit itt tölthetek.
Ahogy felpillantottam a felhők felé, egy madarat láttam meg. Gyönyörű volt; kékesfehér tollai ragyogtak, s minden gond nélkül repült a víz és a szél ellenére. Minden más állat elbújt, de ez a madár elszállt mellettem, fel a felhők felé. Egy normális madár nem lenne képes erre.
Habozás nélkül a felhők felé kezdtem repülni, de már nem ment olyan gyorsan, mint a legelején. Ettől végtelenül elkeseredtem egyébként, mert sejtettem, hogyha lemerülök, akkor kikerülök innen. Pedig nem akartam... egyáltalán nem akartam itt hagyni ezt.
Felfelé menet egyre erősebben zuhogott az eső, s a villámok egyre közelebb cikáztak el mellettem, de én rendíthetetlenül repültem a madár felé. Hajtott a kíváncsiság, tudni akartam, hova repül, vagy hogy miért. Egy átlagos madár nem repül a felhők fölé.
Amint az egyik viharfelhő fölé kerültem, már nem esett az eső, hiszen a kibocsájtója alattam volt. Fellélegeztem. Szeretem az esőt, de mivel merülni kezdtem, nem akartam kétes látásviszonyok közt vergődni.
S megpillantottam a madarat! Mintha csak megvárt volna engem, körözött egy kicsivel mellettem. Rögvest odarepültem a csodálatos teremtményhez, s rájöttem, hogy egy jégfőnixszel állok szemben. Igazán ritka teremtmény. Szinte csodálattal néztem a tollasra, mire az ismét szárnyra kapott.
- Várj! - szaladt ki a számon, s rögvest utána repültem. Hova mehet...?
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. július 20. 01:06
Hozzászólásai ebben a témában



Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. július 20. 09:06 | Link

Elemi mágia óra

Puhán, de erőteljesen rugózott alattam, saját készítésű légpárnám, talán annak köszönhető, vagy talán a bűbáj segített, de sikeresen földet értem a túloldalon. Magamnak azonban feljegyeztem, hogy ki kell egyszer próbáljak egy levegőágyat, mert az király lehet, de ha azt nem, legalább egy párnát. Sőt akkor már kívánjunk nagyot...egy levegővel töltött paplant, levegő huzattal. Egyre elképesztőbb ötletek jutottak eszembe pár másodperc leforgása alatt, miközben a lány és elcementálja már megállítottak egy szekeret, hogy azzal meneküljünk tovább. Felmásztam én is az ingatag tákolmányra, melyet két furcsa kinézetű ló húzott, vagy csak tán nagyon soványak voltak. A szekér gazdája egy tagbaszakadt, pocakos úr, már azt kétkedve néztem, hogy őt egymagát, hogy bírja el az a két girhes jószág. Ametrin súlya gondolom nulla, úgyhogy ő nem terheli meg külön a szekeret és a lovakat. Ez komoly érv lehetne az alkuban, de nem szóltam bele, általában nem szokták díjazni az idétlen ötleteimet, magamat viszont remekül elszórakoztatom velük. Elhelyezkedtem én is a járművön, nehogy már lemaradjak. Nem hagytam volna ki a társaságukat semmi pénzért. Rámosolyogtam az eleméntál fiúra, hogy kompenzáljam kicsit az előbbi ballépésemet, sőt mi több, mellé is ültem. Valahogy vonzott az energiája, érezni akartam. Mióta megláttam, furdalt egy kérdés,és most, hogy alkalom is adódott, nem haboztam feltenni.
- Miért van szalag a hajadban? - Vad fantáziámban azt képzeltem, hogy abban, mármint a hajában van az ereje, mint Sámsonnak és valami rettenetes dolog történne, ha kibontaná. Mondjuk eltűnne az összes levegő és mindenki megfulladna csak az elemi mágusok nem, vagy elszabadulna az összes villám a világon, amik ebben a pillanatban be vannak zárva valamelyik hegy gyomrába, de belegondolni is rémületes, milyen csapkodás és égzengés lenne itt, ha mind szabadjára lenne engedve. A sok idióta ötletem között majdnem elfelejtkeztem a legfontosabbról, nem tudom a lány nevét és ő sem az enyémet.
- Ne haragudjatok, de csak ...szóval a nagy menekülésben nem volt idő rá...Victoria vagyok. Hol vagyok tulajdonképpen és ...én veletek a világ végére is, ....de hová tartunk? - Úgy éreztem, eleget tettem a protokollnak végre, de engem nem nagyon zavart, hogy nem tudom a nevét. Vannak sokkal fontosabb dolgok is, csak kellett valahogy szólítanom. A hely, pedig annyira volt csak ismerős, amennyire ismerős lehet a Föld bármely másik, mérsékelt ővi szeglete, de sejtettem, hogy talán nem csak térben, hanem időben is ugrottunk egyet-kettőt. Ha Berti keze van a dologban, akkor biztos lehettem benne, hogy ez nem a 21. század.
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Elemi mágia, nyílt óra
Írta: 2015. július 20. 09:50
| Link

- Na hát meg is voln...
A mondat közben elindultam volna ki a mederből, mire egy darabon berepedt és a következő lépésnél beszakadt.
A hirtelen meglepetésben teljesen a víz alá kerültem. Egy pár métert fel kellett úsznom hogy a felszínre érjek. Hatalmas levegőt vettem. Aztán rájöttem hogy felesleges volt. A szemöldökömet összevonva lemerültem újra. Kinyitottam a szemem és levegőt véve és kifújva úszkáltam mélyen a felszín alatt. Körülöttem mélytengeri halak úszkáltak, néha egy-egy növényt használva búvóhelyül.
A látvány elragadó volt. Korábban csak az Akváriumban volt részem hasonlóban, persze növények és állatok nélkül.
Megelégelve az úszkálást, újból felszínre úsztam, és körülnéztem ott is, most hogy már a víz alatt megismertem a terepet.
Egy barlangban voltam. Előttem, maximum két kilométerre épületek emelkedtek ki a vízből, megtörve a barlang félhomályát.
Fölöttem a tátongó lyukból enyhe narancssárga fény szűrődött be, a lemenő nap utolsó sugarai.
Eszembe se jutott, hogy visszaküzdjem magam a földre. Attól nem féltem hogy a fiú majd megpróbál kiszabadítani. Amilyen félénknek és naivnak tűnt, valószínűleg hazamegy és másnap azt hiszi csak álmodta az egészet a vízen járó lányról aki kiszárította a tavat, majd eltűnt egy lyukban.
Mellúszva elindultam a két kilométer messzeségűnek vélt épületek felé.
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. július 21. 11:19 | Link

Elemi mágia óra


Szépvölgyi Richárd
Ha követed a madarat az esőfelhők fölött repülve, hamarosan egy hegyoldalhoz érkeztek. A jégfőnix hangjával jelez a többieknek, s ekkor felbukkan több tucatnyi hasonló lény. Ha alaposabban körülnézel, rájössz, hogy itt fészkelnek. A sziklakiszögellések alá bújnak, ott építik meg lakhelyüket valami fehér virág bodros szirmából, mely így úgy tűnik, mintha felhőből lenne. Egyes fészkekben már benne csücsülnek az apró, kék tollú fiókák, míg máshol még a fehér pöttyös, kék héjú tojásokon ül az anyamadár. Az egyik eléd siet, figyelmesen szemügyre vesz.


Victoria Fresmoon
Végre elindultok ki a városból, s mivel híretek még nem ért el a kapuőrökig, át is engednek, hogy hamarosan egy szántóföld mellett "robogjatok" el. Victoria kérdésére Ametrin csak sóhajt egyet, mire a lány kuncogni kezd.
- Mert Paya szerint jól áll a hosszú haj, engem viszont idegesít, kezelni viszont nem tudom, így igazából rajta múlik, hogy éppen hogyan tűzi el. Ma éppen szalagokkal.
Fejcsóválva, és kissé neheztelőn néz a lányra, aki csak vállat von, szeméből pajkos csillogás, és nem kevés szeretet olvasható ki.
- Örvendek Victoria - bólint a fiú talán kissé szertartásosan. - Én Ametrin vagyok, gazdám levegőelementálja. Ő pedig Paya - int a lány felé, akit jelenleg jobban lefoglal, hogy a szekéren talált szalmaszálakat röptesse. De azért az utolsó kérdésre mégiscsak ő felel:
- Haza. Az elemi mágusoknak van egy különleges menedékháza odafent a hegytetőn - mondja és mutatja is, aztán hirtelen ő is kíváncsiskodni kezd.
- És te honnan jöttél? Azt hittem, már minden elemi mágus ismerek a környéken. Ráadásul még elég kezdőnek tűnsz? Senki nem volt, aki tanítson? - néz részvétteljesen Victoriára.


Kálnoki Norina
Lassan odaérsz az épületekhez, amik főként mészkőből és homokkőből épültek. Falaik fehérek, de nem simák, inkább olyanok, mintha buborékok futnának végig rajtuk. A házak közti terek - valószínűleg utcák - üresek, de néhány ablakból kékes és zöldes fények szűrődnek ki. Ha az egyiken belesel, sellőket láthatsz, de nem ám valódi sellőket. Nem, ez itt Bert képzeletbeli világa, az egyik, itt a sellők úgy néznek ki, ahogy ő elképzelte őket. Hosszú halfarkuk színes, a legelképesztőbb árnyalatokban csillámlanak pikkelyeik. Felsőtestük emberi, bőrüket színes, vékony anyag takarja. Hajuk szálldos a vízben, főként szőkék és fehér hajúak vannak köztük. Bemész valamelyik házhoz, vagy inkább továbbállsz?


Greiner Júlia
- Hidak. Összeköttetések a világok között. Mágikus hidak.
Ennél jobban nem tudja elmagyarázni, mert bár elég okos elementál, valahogy mégsem erre találták ki. Júlia azonban tovább kíváncsiskodik, de mielőtt Bestram szólhatna, már versenybe is kezd. Persze a madarat nem tudja lehagyni, nincs senki, aki természetesebben mozogna ebben az elemben azoknál, akik bele születnek.
A holló előbb ér a toronyhoz, és leszáll egy erkélyre. Ott várja a magyarázattal a lányt:
- Ez itt a gazdám lakhelye. Zylira valószínűleg éppen a kisebbeket tanítja. Van kedved benézni vagy repüljünk tovább?

Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. július 21. 22:34 | Link

Elemi mágia óra, Péter Fannival :3

Az arrogáns szó hallatán mélységesen elszégyelltem magam, a nyelvem hegyén lévő kérdést viszont ez se tudta blokkolni. Halkan, mint a tücsök ciripelése egy viharban, tettem fel neki, hogy mégis miért kell üldözni azokat, akiknek van valami olyan képessége, mely konkrét hatalommal ruházza fel a birtoklóját - akár jó az, akár rossz. Az arcom a tűz mellett úgy kipirult, mintha maga a Nap melengette volna egy fülledt, felhőmentes nyári hétvégén, bár ehhez a vörösséghez inkább a szégyenérzetet kötném, ami úgy siklott végig az egész testemen, mintha közvetlen az áramforrásba nyúltam volna bele. Kínosan éreztem magam, amiért úgy rontottunk nekik, mintha az életünkre törtek volna, holott csak a fegyverükért nyúltak. De ezért is vagyunk mi tizenévesek és ezért ők az aggok, bölcsek, tapasztaltak. Próbáltam úgy tenni, mintha a lángok felé irányítanám a pillantásom, mintha oly' nagyon lekötne a parázs, az égő fa, a felszálló, gomolygó füst látványa, holott lopva azért a lábam mögül az öreget mustráltam s szinte minden egyes szavát, amit azon a kissé mogorva, mély, ám sokat megélt hangján előad.
 Magát a bokornak a rezzenését nem láttam, noha érezhetően feszült lett a légkör (s mivel már túl vagyunk az eredményes bemutatkozón, más oka lehetett). Éreztem, amint Steph oldalba bök, így közelebb nyújtottam felé a fülemet, hogy halljam, amit mondd. Pillantásom egy kósza másodpercre sem veszem le a remegő rekettyéről, az eddig kezemben villámhárító gyanánt fogdosott, teával megtöltött edényt a földre pakoltam, majd Fanni kezéért nyúlva felálltam jómagam is. Előkerültek az eddig csak szóban forgó fegyverek is a nyugodt helyükről, harci állást vettek fel, a védtelenebbek pedig futásnak, vagy legalábbis mozgásnak indultak. Szívesen tartottam volna velük valami biztonságos helyre, kicsit távolabb innen, távolabb ettől a tűztől, ettől az idős embertől, ezektől a fura fegyverektől. De mégis miért lennék Schlett Evilla, ha nem a szívem után mennék a fejem helyett?
 Válaszoltam volna neki még az első körben feltett kérdésére, de annyira elöntött az adrenalin, az izgalom, úgy kitágultak a vénáim és bezsongtam, hogy valahogy egészen kiment a fejemből, s csak az visszhangzott, hogy jövök-e segíteni. Hát hogy a viharba ne? Megfogtam Steph kezét, majd az idős bácsira pillantottam, miközben szinte ösztönösen hátrébb léptem egy kicsit. Mi fog előjönni a bokorból? Egy őz, vagy tán egy egész falka kentaur? Netán.. valami ijesztőbb? Szívem egyre gyorsabb ütemben pulzálta belém az éltető piros folyadékot, légzésem szintén exponenciálisan növekedett az előbbivel együtt. Érzékeim szinte maximálisan kitágultak, szinte a bőrömön éreztem, amint a farkas egy tört pillanat alatt az akarata alá gyűri az Evillás énemet, s bár mindezt egy szempillantás jelezte (többre se időm se felesleges energiám nem volt), készen álltam. Mármint gondoltam én, hogy készen állok. Bármire.
Hozzászólásai ebben a témában

Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. július 22. 10:42 | Link

Elemi mágia óra

- Nagyon dekoratív azért - nyugtattam meg Ametrint, mert kapcsolatunk szivárvány egén mutatkozott pár viharfelhő, égiháborút pedig nem szerettem volna kirobbantani, legfőképpen nem két levegő mágus által.
- Mondjuk rasztásíthatnád neki - fordultam Payához - akkor nem zavarnák talán annyira a lengedező hosszú szálak. Nem vagyok nagy fodrász, de egy füstből készült hajkoronát nem lehet annyira macerás, mint az igazit. - Csak segíteni próbáltam, mindezt szegény fiú háta mögött, szóval nem léptem jottányit sem előbbre barátságunk szűk ösvényén. Egyáltalán volt-e beleszólása Ametrinnek abba, hogy szeretné hordani a haját...abból kiindulva, hogy idegesítette a hosszú, mégis azt viselt, azt szűrtem le, hogy nincs. Az órai anyag nem terjedt ki ennyire részletesen az elementálok akaratára, érzelmeire és döntési jogaira, ezért nem láttam tisztán. Csak az alkalmat vártam, hogy kikérdezhessem most, hogy mint megtudtam, haza felé tartunk, talán lesz rá lehetőség. Szántóföldek hosszú sora szegélyezte két oldalt az utat. A végtelen vetemények unalmát, csak a távolba vesző meredek sziklás hegyek törték meg, meg az a legközelebbi, ami felé Paya mutatott. ~ Paya, szép neve van - gondoltam, miközben rámosolyogtam - Vajon a nevük, jelent valamit? ~ Nem volt lehetőségem elmerülni a táj szépségeiben, mert egy kérdéssel bombázott meg a lány, amire válaszolni először egyszerűnek tűnt...
- Hogy honnan jöttem?  - vakartam meg a kobakomat - húúú, hogy is mondjam....odaátról. - Misztikusan indítottam, de nem volt más ötletem, egy regényt kellett volna elmondanom nekik, de kérdés, hogy megértik-e.
- Szóval, én egy mágus iskolába járok,...valahol nagyon messze és csak egy órája vagyok levegő mágus, úgyhogy...tanítottak már...igen, te. - Elragadó mosolyommal újra megajándékoztam őket, döcögve tovább a poros úton. Nem tudhattam, hogy mikor ér véget a varázslat...illetve az elemi mágia óra, de csalódottnak éreztem volna magam, ha itt most megszakadna, hisz a csodák kapuján csak most készültem belépni, ha érzékeim nem csalnak. Viszont volt valami, egy kifejezés, ami nem hagyott belül nyugodni, fel is tettem Payának a kérdést.
- Menedékház? Nincs rendes lakásotok? - Összeszoruló szívvel vártam a választ, remélve, hogy nem lesz annyira tragikus, mint amennyire annak gondoltam első hallásra.
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 13:07 | Link

Elemi mágia óra

Amikor megjelenik az apró fényforrás a tenyeremen a sárkány mordul egyet és mocorog egy kicsit, én pedig annyira megijedek, hogy elalszik a kezemben az a néhány lángocska amit teremtetem.
A sötétben mozdulatlanul állva nézem néhány pillanatig a bestiát, aztán óvatosan sóhajtok. Szerencsére nem ébredt fel. Még egyszer megismétlem a tűzteremtő folyamatot, aztán a lehető legcsendesebben elindulok megkeresni a kijáratott.
Lassan körbe járom a barlangot, kerülve a sárkányt. Találomra besétálok az egyik folyosó szerűségbe, de mivel csak sötétséget látok benne elég hamar vissza fordulok és egy másikkal próbálkozom. Talán az ötödikben sétálok, amikor megpillantom a kijáratott és ezzel egy időben egy kis sárkányt is. A pöttöm bestia egyszerre kelt bennem örömet és félelmet, majd nem mint a bent alvó sárkány. Rá mosolygok az apróságra és megpróbálom kikerülni, de a kölyök megpróbál felmászni a lábamon. Ami különben sem kellemes érzés, az viszont amikor rám tüsszent magasan a legrosszabb. Az orrlyukaiból tűz tör elő, ami meggyújtja a ruhámat. Szerencsére gyorsan reagálok és egy hirtelen ötletel vezérelve erősen összpontosítva végig húzom a kezem az égő ruhámon.  
Nem túl meglepő módon sikerül, ezért a gyors reakciómnak hála szinte meg sem égettek a lángok. Óvatosan végig simítom a kezem a tűz érte test részeimen és enyhe fintorral megállapítom, hogy ha ennek vége elkel mennem a gyengélkedőre.
Amíg én ezzel foglalkoztam a kis sárkány elkezd hangosodni, én pedig egyre idegesebben próbálom kitalálni, hogy mivel tudnám elcsitítani, hogy ne keltse fel a bent lévő nagy bestiát, aki valószínűleg az anyja.
Amikor újra tüsszent, eszembe jut egy ötlet ami talán beválhat. Újra a bal tenyeremre összpontosítok. Miután megjelenik az apró tűz erősen koncentrálva labdát formázok belőle. Az erősködéstől homlokomon megjelenő gyöngyöző izzadság cseppekkel mit sem törődve elmosolyodom, amikor sikerül.
Meglengetem a kezem sárkány orra előtt aztán eldobom a labdát arra amerről jöttem. Ha elindul a kis sárkány a fény után, akkor kisietek a kijáraton.
Hozzászólásai ebben a témában

Greiner Júlia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 28
Elemi Mágia óra - egyedül
Írta: 2015. július 22. 19:50
| Link

- Jól van, megértettem. - Arra nem akar kitérni, hogy ennyit alapból is kiokoskodott, ezért csak egy "akkor most beszéljünk valami másról" dologgal lezárta a témát. Őszintén szólva megkedvelte a madarat, és a madár is viszonylag őt, és nem akarta, hogy ez máshogy legyen. Bestram illemtudó, és kiszűri a legapróbb bakikat is. Begyorsít, majd mikor egy cinkos mosollyal sújtaná a levegőelementált, az elszáguld mellette, és hiába próbál Júlia gyorsítani, bő fél perccel hamarabb ér oda, és várja be a lányt. Mikor Júlia is eléri az erkélyt, átlendül a korlát fölött, és nevetve néz a madárra.
- Egy kezdővel lehettél volna kíméletesebb is... - Persze ezt nem lenézően mondja, sőt! Tetszett neki a kettejük kis versenye, sőt! Az ilyen apró részletektől lesz az ember napja csodás! Júlia már pedig ezt jól tudja, hisz neki az élete az apja halála óta szörnyű lenne, ha nem lenne annyi apró, kedves, szép emlék, vele, meg Júlia többi barátjával; a kutyájával, az erdőszéli fán ücsörgő baglyával, és az ő kis erdeje többi lakójával. Persze semmi sem az övé ott, neki nincs semmi tulajdona. Pusztán a barátai mind, jó barátok, kiket néha meglátogat, és nem cipelheti őket mindenhova. Ha valami velük kapcsolatos tulajdona van a lánynak, akkor az a barátságuk. Az tényleg csak az övé meg a barátaié. Erre majd később visszatérünk.
- Itt lakik Zylira? Szép lakhely... Benézni? Ezer örömmel! Szabad?
Hozzászólásai ebben a témában

"Mindig saját magad első osztályú kiadása légy, ne valaki másnak a másodosztályú változata."
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Elemi mágia, nyílt óra
Írta: 2015. július 25. 13:38
| Link

Lassan odaértem az épülethez, amiről kiderült, nem is egy. Egy egész város. Utcákkal, házakkal.
A legközelebbi ház ablakához felkapaszkodtam, és rögtön éreztem hogy milyen hűvös van. Kirázott a hideg. A csurom vizes hajam a hátamra tapadt, a ruhámmal egyetemben.
Ezt azonban hamar elfelejtettem amikor benéztem az ablakon - már csak a folytonos remegés volt ami emléleztetett a hidegre ami felkúszott a hátamon.
Az ablak mögötti szobában lányok üldögéltek. Azonban nem egyszerű lányok szétázva, dideregve. Sellők voltak. Az egyiknek kék, a másiknak rózsaszín, zöld, sárga, a szivárvány minden színében játszó uszonyaik voltak.
Leereszkedtem az ablakból a vízbe, és odaúsztam a bejáratnak tűnő valamihez. A vízmágusokkal a vízi élőlények barátságosak... Legalábbis az órán ezt is tanultam többek között. Reméltem nem csak átverés. Mellesleg érdekelt, milyenek Bert szerint a sellők. Valószínűleg nem vérengző fenevadak.
Nem tudtam mit csináljak. Az ajtó előtt állva bekopogtam hát a félig vízalatti házba a sellőkhöz. Nem akartam elindulni másmerre, valószínűleg megfagytam volna, vagy bármi más. Bár azelőtt Bert biztos kivitt volna a tükörből, de inkább nem akartam kockáztatni.
Az ajtó előtt lábtempózva vártam, hogy történjen valami, szinte már lilára vált szájjal a hidegtől.
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. július 27. 17:39 | Link

Elemi mágia óra


Mindenkinek
Aki elérte a 3 hozzászólást, és szeretné befejezni az órát, az jelezze nekem bagolyban!


Péter Fanni és Schlett E. Lilla
A bokrok közül öt ember lép elő: két nő és három férfi. A bal szélső nő a vizet irányítja, a lányok felé is csap egy vízostorral. Az ő balján álló férfi a levegővel manipulál: egy erőteljes széllökéssel megpróbálja fellökni az egyik elemi mágus vadászt. A jobb szélen két földmágus áll, egyikük a földből kemény tüskéket képez, és azokat a lányok felé irányítja, akárha lövedékek lennének. A másik letérdel, hogy a fűbe markolhasson, aztán növekedésre készteti a pázsitot a két lány és a mögöttük álló vadászok körül. A középen álló nő, csak hátrébb vonul egy nyugodt mosollyal. Valószínűleg ő a vezetőjük.
Közben az idős férfi, és a korábban itt mulatozó emberek kihasználják a lehetőséget, és elsietnek a helyszínről.


Victoria Fresmoon
Paya elgondolkodva néz előbb Victoriára, majd Ametrinre, végül vállat von, és int egyet a fiúra felé, erre annak eltűnik a haja. Legalábbis elsőre így tűnhet, mert már nem lobog mögötte. Valójában csak sokkal rövidebb lett: hátul tejesen felnyírt, elől kicsit hosszabb, homlokba hulló. A fiú egy gyors mozdulattal végigsimít új frizuráján, majd boldogan mosolyogva és hálával telve néz Victoriára. Most, hogy már nem rontja az összképet a hosszú sörény, látni, hogy kifejezetten helyesre alkotta meg elementálját a lány.
- Utálom, amikor a lányok megbámulják - morogja elfordulva Paya, majd vállat von, és inkább Victoriát kezdi el kérdezgetni.
- Mágusiskola? Nem is tudtam, hogy olyan van. Biztos nagyon messziről jöhettél, mert errefelé nem nagyon szívlelik a hozzánk hasonlókat - mondja, aztán eltátja a száját, mert igencsak meglepődik azon, amit hall. - Egy órája?! Az meg hogy lehet? Én születésemtől kezdve az vagyok.
Értetlenül néz össze Ametrinnel, aztán még csillogóbb tekintettel fordul vissza Vichez, mint amilyennel eddig csodálta a lányt. Igazán érdekesnek találja őt.
- Tudod errefelé, ha felvállalod, hogy mágus vagy, akkor nem sok jóra számíthatsz. Persze nem a közemberek miatt. Láthattad, nagyon élvezik a mágiát. Inkább a katonák és a nemesek azok, akik ellenünk vannak - vonja meg a vállát a lány, aztán hirtelen felkiált: - Itt álljon meg kérem!
Leugrik a szekérről, majd boldogan ugrálva elindul fel a hegyre. Ametrin megvárja Vicet, majd ő is a szökdécs lány után siet.


Állia Szipenni
Végre sikerül kijutnod a barlangból, de odakint sem jobb a helyzet, úgy néz ki, hogy a sárkányok birodalmába kerültél. Hatalmas füves-sziklás tér terül el előtted, a hatalmas lények pedig a pázsiton vagy a köveken heverve pihennek, játszanak, kergetőznek. Mit teszel? Megpróbálsz valahogy elmenni mellettük, vagy visszamész a barlangba, hátha van másik kijárat is?
/Megjegyzés: Pyromágus vagy. Semmilyen forróságú tűz nem képes téged megégetni. Szóval nem sérültél meg. /


Kálnoki Norina
A sellők csodálkozva, de örömmel nyitnak ajtót. A házban, ahova beúszol, két nő és egy férfisellő lakik. Hangjuk furcsán eltorzultnak hangzik a vízben, mégis érthető minden szavuk:
- Furcsa egy ember vagy. Ha nem úszol fel hamar, meg fogsz fulladni.
- Szerintem előbb fog megfagyni. Nézz rá, már tiszta lila!
- És úgy remeg, mintha mindjárt szétesne - kuncog fel a fiatalabbik nő, miközben félrehajtott fejjel, érdeklődve nézi a lányt. - Miért jöttél? Hogyhogy tudsz lélegezni a víz alatt?
Az uszonyosok legalább olyan érdekesnek tartják Norinát, mint amennyire a lány érdeklődhet irántuk.
/Megjegyzés: Hydromágus vagy. Képességeid között szerepel a víz hőmérsékletének változtatása. Ez elsőéves anyag az elemi mágusoknál, vagyis egyszerű és könnyű véghez vinni. Ne fázz meg! Wink /


Greiner Júlia
- Senkivel nem vagyok kíméletes - szól önérzetesen a holló, majd felkuncog a gondolattól, hogy ő hagyott volna bárkit is nyerni.
- Igen, ez a gazdám otthona. Gyere csak beljebb! - invitálja a lányt az elementál, majd szárnyait széttárva bevitorlázik a nyitott ajtón.
Odabent egy hosszú, fehér hajú, fiatal nő éppen tárgyakat röptet a szobában. Mozdulatait figyelmesen nézi fél tucatnyi kisgyerek, mielőtt megpróbálnák ők is. Zylira int elementáljának és Júliának, hogy foglaljanak helyet a gyerekek között, amíg tart az óra.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Elemi mágia, nyílt óra
Írta: 2015. július 27. 20:56
| Link

Nagy kő esett le a szívemről amikor megláttam a sellők arckifejezését.
Kezdtem felmelegedni a folytonos úszkálástól, pihenni azonban nem volt időm. A sellők kérdések sokaságával halmoztak el.
Kapkodtam a fejem ide-oda az uszonyosok között a kijelentésekre és az egyik sellőlány kérdéseire. Magamban gyorsan végiggondoltam a választ.
- Egy Mágustanoda elemi mágia órájáról csöppentem ide.
A hangom tompának hatott a víz alatt. Megvontam a vállam. Nem szerettem ha úgy beszélnek rólam mintha ott se volnék. De megpróbáltam a kedves énemet előkaparni.
- Az óra eleje óta elemi mágus vagyok. Így tudok lélegezni a víz alatt.
Mióta Bert feltöltött, azóta vigyáztam az erőmmel. Nem akartam lenullázni. Inkább úszkáltam kicsit a hideg elkerülése végett, minthogy felmelegítsem. Ez van. Spóroltam.
- Sokan laktok ebben a városban?
Gyorsan körbejártattam a tekintetem a szobán, miközben válaszra vártam.
Kíváncsi voltam rá, hogy mit esznek, mit isznak, mit csinálnak egész nap?
A víz alatti szoba emlékeztetett az akváriumi délutánra. Beharaptam az ajkam. Nem akartam emlékezni rá.
Elhessegettem az emléket, és szájtátva néztem végig a szobán, közben kezdett visszatérni a hűvös, bizsergető érzés a hátamon.
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. július 27. 22:20 | Link

Elemi mágia óra Cattel

Nyöszörögve rúgtam le magamról a takarót, majd hatalmasat ásítva belebújtam a papucsomba. Nem mondom, hogy élveztem a kis madagaszkári kiruccanást, de azért sokkal jobb volt a százhetven fokban való lézengés, mint a korán kelés, a tanórák látogatása és ezekhez hasonló hajmeresztő dolgok. Így hát, olyan lelkesedéssel, mintha csak a fogamat húznák, kikecmeregtem a puha, meleg és kora reggel egészen hívogató ágyikómból, majd a fürdőszobába slattyogtam. Grimaszolva meredtem a tükörképemre, majd miután néhány ásítás és nyújtózkodás után magamhoz tértem, a fogkefém után nyúltam. Fogat mostam, felkentem egy leheletnyi kis sminket, majd miután magamra kaptam egy farmert, egy pólót, meg egy bő fazonú, szürke pulcsit, már ott sem voltam, lélekszakadva indultam meg a keleti szárny második emelete felé.
Elemi mágia óra. Az összes általam felvett tantárgy közül ez volt az, amitől a legeslegjobban tartottam. Hallottam már róla hébe-hóba dolgokat, amik bár inkább tűntek históriának, mint igaz történetnek, azért eléggé sikerült ráparáznom az egészre, így amikor a fülembe jutott a hír, hogy a nyíltórára lehet párban is érkezni, egyből lecsaptam legjobb barátnőmre, Catre. A vöröskével a megbeszéltek alapján a tanterem bejárata előtt futottunk össze, majd gyors köszönés és az ajtón való kopogtatás után, be is nyitottunk.
- Üdv, elnézést a késésért - mondtam viszonylag halkan, majd miután löktem egyet az előttem araszoló Caten, már bent is voltunk a teremben. Ámulva néztem körül a tágas helyiségben, az állam körülbelül a padlót súrolta. Nem volt olyan szeglete a tanteremnek, ami nem kápráztatott volna el, így elég nehezemre esett, de végül sikerült kizökkennem a bámészkodásból. A tanár mondandójának csak a végét sikerült elkapnom, azt is csak azért, mert a sérülés és az áldozat szavakat használta, amire akarva-akaratlanul is felkaptam a fejemet. Nagyot nyelve fordultam Cat felé.
- Azt hittem, csak kitaláció, amit terjesztenek az elemi mágiával kapcsolatban... - néztem rá kissé lesápadva, a szívem pedig hevesen dübörgött a mellkasomban. Pánikolni viszont nem volt több időm, a teremben tartózkodó diáktársaim neki is láttak a feladatnak, így erőt véve magamon én is a tükör elé léptem Cattel az oldalamon. Felkötöttem copfba a hajamat, majd miután kicsit feljebb tűrtem a pulóverem ujját, rezzenéstelen arccal fordultam barátnőm felé.
- Készen állsz?
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. július 27. 23:21
Hozzászólásai ebben a témában
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. július 27. 23:21 | Link

EM óra Linácskával:3

Izgatottan fészkelődtem az ágyamban, miközben Snickers puha bundáját simogatva vártam, hogy teljen az idő. Még túl korán volt, hogy elkezdjek készülődni az elemi mágia órára, így, hogy lefoglaljam magam, Branre gondoltam. Ma végre megtudhatom, milyen érzés lehet neki, egy elemi mágusnak. Aztán a múltkori találkozásunkra tereltem a figyelmemet, mikor az ágyamon ugráltunk, és párnacsatáztunk. Gondoltam, hogy nem jön be az órára, elvégre miért is jönne, de azért reménykedtem benne, hogy esetleg mégiscsak benéz majd. És jót nevetünk azon, ahogy próbálom irányítani a nekem kiosztott elemet.
Nagyjából egy óra telt el ezzel, utána úgy döntöttem, most már ideje készülődnöm. Ugyan tisztában voltam vele, hogy Alina úgyis késni fog, mert, mikor mi találkozunk, valahogy soha nem sikerült pontosnak lennie, de ez engem nem zavart különösebben, a lényeg az volt, hogy jön, és jól érezzük magunkat.
- Szia, Lina! Csak nem a maratonra készülsz? – Kérdeztem vigyorogva, majd a terem elé állva bekopogtam és ajtót nyitottam.
- Szép napot, Merkovszky Úr! Hogy tetszik lenni? Ja, és bocsánat a késésért! Áúcs! Lina, nem kell lökdösődni, megyek már! – Az utolsó mondatot valamivel halkabban mondtam, így csak a terem egyik fele hallhatta. Hupszika.
- Mire gondolsz? – Kérdeztem kissé szórakozottan. Ó, ja, hogy figyelni kellett volna? Én épp azzal voltam elfoglalva, hogy kiderítsem, fel tudom-e vonni az egyik szemöldökömet, miközben a másik szememmel kacsintok. Barátnőmre nézve láttam, hogy majdnem annyira halálra van rémülve, mint én, mikor fogorvoshoz kell mennem. – Lina, nyugodj meg, nem lesz semmi baj. – Ugyan halvány narancssárga gőzöm sem volt, mitől ijedt meg pontosan, de a kérdésére már felfigyeltem, szóval improvizáltam. – Izé, miért nem kérdezted meg Brant? Ő biztos meg tudta volna mondani. Olyan okos… - Kezdtem bele az ábrándozásba. Amiből ismét Alina rángatott ki, mégpedig azzal, hogy a tükör elé húzott. Addig tökéletesen el is kerülte a figyelmemet, ráadásul nem is egy hétköznapi tükör volt. Pedig meg akartam nézni, hogy biztosan egyforma színűek-e a szemöldökeim… Na, mindegy.
- Naná! Gyerünk, menjünk már! – Ragadtam kézen Linát. Kicsit meglepődtem, mikor egy kéz nyúlt ki a tükörből, de örömmel fogadtam. – Micsoda úriember! Köszönöm szépen. – Mosolyogtam rá a fiúra. – Lina, itt vagy? – Nem is volt kérdés, hogy együtt megyünk-e. Egy pillanatra azonban elgondolkoztam, volt-e elég mersze utánam jönni, de vidáman vettem észre, hogy ott áll mellettem.
Utána már csak egyre tudtam gondolni. Vajon mi fog történni? Alig bírtam kivárni, az izgatottságtól szinte már remegtem.
Utoljára módosította:Caitlyn Iparis, 2015. augusztus 14. 08:45
Hozzászólásai ebben a témában

Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. július 29. 19:11 | Link

Elemi mágia óra

Én csak vigyorogva figyeltem a kettőst, mint tök a fűben. Ártatlan vagyok, tisztelt bíróság ebben a hajtémában, engem csak a segítőszándék, amivel a pokolhoz vezető út van kikövezve, csak az vezérelt. Mikor a fiú haja eloszlani látszott, akkor is csak hatalmas szemeket meregettem hol Payára, hol Ametrinre. Utóbbi hálás pillantása gyógyír volt felbolydult lelkemnek és szerencsére még a lány sem haragudott meg rám. Ha nekem lesz egyszer valaha is elementálom, hagyni fogom, hogy olyan legyen a külseje, amilyennek ő akarja...már ha van akarata egyáltalán. Kuncogva még mindig az átélt élmények hatása alatt, fordultam a fiúhoz.
- Nem tudtam, hogy jártok - kacsintottam Paya felé, bár voltak kétségeim azt illetően, hogy ismeri-e a szó szlenges jelentését, majd folytattam.
- Meddig terjed az akaratod? Mi az, amit megtehetsz magadtól is és nem kell parancsra várnod? - Ha érkezett is válasz, azt figyelmesen hallgattam, bár az is lehet, hogy magától még válaszolni sem fog nekem. Ezek a teremtett lények mindig sokkal izgalmasabbak, mint amilyennek első látásra kinéznek, ezért is nem firtattam tovább, ha nem válaszolt. Ellenben a lány úgy látszik firtatja ezt a mágussulis dolgot, meg kell próbálnom, röviden, de értelmesen válaszolni neki.
- Létezik, mert itt vagyok, de azért ott sem fenékig tejfel az élet. Titkoljuk a kilétünket, elővigyázatosságból. Nem varázsolhatunk bárhol és bármikor, törvények vannak és a mágus minisztérium ügyel mindenre. - Kicsit bizonytalanul néztem rájuk, szemükből őszinte csodálkozás tükröződött, némi értetlenséggel fűszerezve. Óvatosan folytattam
- Ez is egy feladat. Én is és ti is, most egy elemi mágia óra részesei vagytok. Azért kerültem ide, hogy átmenetileg átélhessem, milyen lehet egy aeromágus élete. Így most ti vagytok nekem a felfedezni való izgalom. - A felfedezés és az izgalom tökéletesen adott, magamban megköszöntem a tanár úrnak, meg Bertinek, meg a sorsnak, hogy jó helyre vezéreltek. Paya kitűnő aeromágus és nem mellesleg jó fej, Ametrin imádni való, csak ezt nem kötöm Paya orrára, még rám is féltékeny lesz. Sajnos azt tudom, hogy a tükörvilágból átvitt dolgok, csak átmenetileg léteznek, pedig elrabolnám Ametrint. Na, ez csak vicc volt. Az a félmondat, amin megakadt a fülem, sajnos koránt sem volt vicces. A lány elmondása szerint a hatóság nem csípi őket.
- Nem tudnátok leülni tárgyalni a város vezetéssel, hogy bizonyos területeken segítenétek a közösség életét. Az aeromágia, mint az összes többi mágia is komoly segítség lehet, jó kezekben. Például lecsillapíthatjátok a forgószeleket, megelőzhettek gázmérgezést, kipucolhatjátok a kéményeket, szállíthatnátok leveleket, gyorsabb, mint a szekér. Vagy akár még életeket is menthetnétek. - Gondoltam, hogy csak félelem lehet ennek az ellenszenvnek a hátterében, de ha a főemberek rájönnek arra, hogy mennyi jót tehetnének ezek a mágusok, talán kiegyeznének és nem kéne bujkálniuk.  De akkor Paya, megállította a szekeret és vígan futott fel előre a hegyen. Ametrin nagyon cuki volt, mert megvárta, míg leszállok, amit egy széles mosollyal jutalmaztam. Én is utánuk eredtem és bár éreztem, hogy könnyedén fel is emelkedhetnék a talajról, mégsem mertem ezt megtenni, hisz tanítómestereim nem repültek még eddig. Ez is hagyott bennem kérdéseket.
- Még nem láttalak titeket repülni? Van valami különleges oka? -
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 30. 11:23 | Link

Elemi mágia - Iza

A tükrön belépve gondolkozni sem akar, hogy merre menjen, csak megy. Biztos az van erre, ami a másik irányba is. Szinte minden változik körülötte, ahogy haladnak előre, Mizát leszámítva. A levitás ott ballag mellette, legalábbis, amíg hátrálni nem kezd. Gwen megérti az okát, de nem érti miért. Végül is, csak pár ember és az egyiknek számszeríja van. Ha nem órán lennének, akkor ijesztő lenne a helyzet, de Ádám nem hagyja, hogy bajuk essen. De ami most fog következni az felpumpálja a szőkében az adrenalint. Harc! Méghozzá valamelyik elemmel, ami a tűz. Lehet ennél jobb a dolog? A levitásnak talán, de látva, hogy ő támad először, biztos nem fog elmenekülni. A számszeríjast sikerült leszerelni, így a szőke arra koncentrálhat, aki a legközelebb jött azóta. A férfinál csupán egy kard, vagy valami olyasmi van, aminek fémes a markolata. A lány elvigyorodik, több sem kell, neki tudja mi a dolga. A koncentrálás sosem ment neki, nem tud a dolgokra, két percnél több időt szánni. Ezért is nem szokott mesélni a barátnőinek, mert egy helyben kell ülnie és az nem megy. Most megpróbálja, bár sok időbe telhet, míg a terve beválik. A többi eseményre nem figyel, de reménykedik, hogy neki is maradnak még ellenfelek, Iza nem bánik el mindegyikkel. A férfi egyre közelebb van, a markolat meg még mindig nem meleg, hogy az eldobja. Gyorsan ki kell, találjon valamit, ha nem akar megsebesülni. Bal kezét felemeli, hátha így jobban fog menni a dolog, még jobban összpontosít és láss csodát, a pasi üvöltve dobja el a pengét. Pár méterre van tőle a fegyver, ezért odaugrik és felkapja. Talán még jó lesz valamire, ki tudja. Esetleg felmelegítheti és akkor könnyebb dolga lesz a fickók ellen. Oldalra pillant a lányra, talán még nem esett baja, és nem menekült el. A következő, aki elindul az eridonos felé, az sem úszhatja meg. Gwen megmarkolja a pengét és védekezően maga elé tartja. Ez ugye szabályos, ők is így támadtak. Ha sikerül a tűzet, megpróbálhatja a kardba vezeti, és támadni meg őket. Ez még nagyobb odafigyelést igényel, mint az előző művelet, egyáltalán ha sikerül. De vesztenivalója nincs, úgyhogy a fegyverre tereli a gondolatait. Nem érzékeli Izát, a többieket, csak a varjak károgása hallatszik a fülében. Ezeket a madarakat képtelen figyelmen kívül hagyni, olyan visszataszító a hangjuk.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2015. július 30. 21:19 | Link

Elemi mágia, nyílt óra

Megszaporáztam a lépteimet, reméltem, hogy nem késem el az óráról. Reggel túl sokáig aludtam, még reggelizni se mentem le, csak egy csokit ettem meg, majd elindultam a második emelet felé. Az emeletről a melléklépcsőn siettem fel, majd beléptem a terembe. Az óra még nem kezdődött el, de mihelyst leültem a leghátsó sorba, már kezdődött is. A fal mellett egy fekete tükör állt. Mintha árnyak is lettek volna rajta, de lehet, hogy csak beképzeltem. Hamarosan megtudtam, hogy mi ez. Amikor megtudtam, hogy kipróbálhatom ebben a tükörben az elemi mágiát, nagyon megörültem. Ez fantasztikus! Milyen jó lenne, ha elemi mágus lennék! A gondolataim kissé elkalandoztak, hogy milyen is lenne. Mit tennék, ha az lennék. Akkor figyeltem jobban oda, amikor a közelemben ülők izgatottan valamilyen áldozatról, meg sérülésekről suttogtak. Odakaptam a fejem, és megkérdeztem, hogy milyen sérülésekről van szó. De csak két értetlenkedő arc nézett vissza rám, válaszol csak annyit kaptam, hogy figyeljek a tanárra. Így visszafordultam, és figyeltem az órára.
Néhány kérdés után mindenki az üveghez akart menni, lehetőleg minél hamarabb, ezért inkább ülve maradtam, és megvártam, ameddig nagyjából mindenki belép a tükörbe. Az utolsók között mentem oda, kissé izgultam, hogy mi fog történni.
- Szia! - köszöntem Bertinek, gondolkodtam, hogy mondok még valamit, de aztán csak beléptem a fekete, homályos tükörbe.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 31. 11:52 | Link

Elemi mágia- nyílt óra


Mint mindíg, ha számításai szerint valami fontos történik az életében, a hajnal első fényeinél pattantak ki szemei, s érezte, hogy gyomra bizony egy hangya méretét vette fel. Felkapta az első ruhadarabokat, amik a keze ügyébe kerültek, elvégezte a szokásos reggeli teendőit- az átlaghoz képest fénysebességgel-, majd letrappolt reggelizni. Ami mondjuk lehet, hogy félig felesleges volt, mert alig tudott valamit lenyomni a torkán, másrészt pedig az evésre szüksége volt, minden embernek szüksége van a táplálék bevitelére. Elképesztően beleélte magát ebbe az egészbe, hogy ő, pont Ő tüzet fog tanulni, vagyis, valami olyasmi. Már totyogós korában vonzalmat érzett ez iránt az elem iránt, imádta meggyújtani és elszomorodott, ha valaki eloltotta, a lángok tánca, az ismeretlen ám lehet, hogy lényeges jelek árnyjátéka a falon elbűvölték, és olyan is rengetegszer előfordult, hogy Picikamilla bedugott egy ágacskát a forróságba, majd mikor az meggyúlt, önfeledten szaladt anyukájának, hogy megmutassa neki, ezzel veszélyeztetve a ház épségét. És most itt volt. Mély levegőt vett az ajtó előtt, hogy viszonylag megpróbáljon ne úgy berontani, mint valami vadállat, majd minden erőfeszítését beleölve a normális járásba vágta le magát egy random szabad padba, ahol tökéletesen láthatott és hallhatott mindent. Kissé törelmetlenül hallgatta a tanárt mikor az belekezdett, persze, az elmélet is szükséges, kétség kívül, de legyen már itt az ő ideje is, ahol tényleg.. Mikor szabad utat kaptak a tükörhöz felpattant, ám csakhamar rá kellett jönnie, hogy ekkora tolakodásban nem fog bejutni anélkül, hogy hároszor el ne tapossák, így inkább visszaült, és mikor kitisztult a sokaság, egy agár gyorsaságával sprintelt oda, majd az üveg előtt azzal a lendülettel meg is toppant, szőke tincsei nagy része az arcában landolt. Kissé idegesen seperte ki a rakoncátlan hajszálakat, majd próbaképp bedugta ujját az üvegbe. Felvonta szemöldökét, mikor az említett testrész eltűnt, s szürke szemeiben a bizonytalanság halvány fényét lehetett felfedezni. Alig láthatóan megrázta fejét, majd a mellette álló személyre pillantott, aki most valószínűleg telljes idiótának nézi. Kissé szórakozottan elmosolyodott, majd magát kezdte dorgálni. Nem azért jött ide, és várt egészen eddig, hogy most visszatáncoljon. Aprót sóhajtott, majd lehunyva szemeit lépett előre, átkelve a tükrön.
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. augusztus 4. 02:37 | Link

Elemi mágia óra


Mindenkinek, aki még csak most kezdi
Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...


Kálnoki Norina
A sellők hirtelen túl sok számukra érthetetlen információhoz jutottak, ezért egy darabig csak pislognak egymásra, de mielőtt újabb kérdéseket tehetnének fel a lánynak, megjelenik mögöttük két gyermekkorú sellő egy kis cápát vezetve pórázon. Nevetgélve beszélgetnek egészen addig, míg meg nem látják a halfarok nélküli lényt, Norinát. Szájtátva, csodálva néznek végig rajta, miközben az egyik nő válaszol a korábban feltett kérdésre:
- Körülbelül két tucatnyian. Nem ez a legnagyobb kolóniánk, de azért nem is vagyunk túl kevesen - magyarázza vállvonogatva, majd eltereli az útból a gyerekeket. - Bocsáss meg, de nem láttak még hozzád haso...
- Milyen trükköket tudsz?
- vág a nő szavába az egyik kisfiú izgatottan, majd társával együtt csillogó szemekkel várják a varázst.


Alina Gonzales és Caitlyn Iparis
Ahogy átlépik a tükröt, a túloldalon egy erőt találnak. Azonban ez nem egy hétköznapi erdő. A fák lángoló levelei nem olvadó jégágakon ülnek. A lányok bokái körül susog a szél, és furcsamód értik is, hogy mit. "Kik vagytok? Kik vagytok?" Susog, akárha önmagát visszhangozná végtelen. Pár lépéssel arrébb a talaj egy keskeny sávban mozog, akárha földből lévő folyó volna. A lányok mellett megrezzen egy színes füstökből álló bokor, majd parázságai közül kinéz egy tűzróka család.


David Anglesea
Megérkezel a tükör túloldalára, ahol hatalmas forróság fogad. Homok mindenhol, bármerre is nézel... illetve mégsem, pár száz méternyire egy oázist láthatsz. Néhány pálmafa, egy kis víz és egy kunyhó. Elindulsz arrafelé, vagy felfedezed a sivatagot?


Victoria Fresmoon
- Hogy mi? Dehogy, mi csak... - vörösödik el Paya teljesen, pedig eddig semmi nem tudta kizökkenteni derűs nyugalmából. Hacsak Ametrin haja nem. Az elementál nem reagál a dologra, mintha észre se venné gazdája zavarát, helyette az érkező kérdésekre felel.
- Teljesen szabad az akaratom - mondja önérzetesen, aztán elgondolkodik. - Vannak dolgok, amiket nem tehetek, és amiket muszáj, de alapvetően vannak érzéseim, gondolataim, vágyaim. Sokban hasonlítok egy emberre. Mert Paya ilyennek teremtett. De sokan vannak, akik szinte csak bábok. Végül is, azt hiszem, a máguson múlik.
Paya és Ametrin csodálkozva, de egyben lenyűgözve hallgatja Victoriát, de amint az ő életükre terelődik a szó, arckifejezésük megváltozik, keserű lesz.
- Á, nem csak a városban, az egész országban ez a helyzet. Sőt, a kontinens nagy részén. Történelmi múltja van a viszálynak, nem lyan egyszerű elsimítani a dolgokat. Sajnos hiába lenne hasznos mind a két félnek a béke, az indulatok elhomályosítják az ítélőképességet.
Paya leugrik a szekérről, a fiú megvárja Victoriát majd követi gazdáját. A lány visszafordul egy pillanatra, mikor elkezdi válaszát, de aztán újra előre nézve szökdécsel.
- Én még nem tudok, csak, ha Ametrin...
Ekkor elfullad a hangja, megtorpan, majd rohanni kezd. Ametrin is felnéz és észleli a fák fölé bodorodó sötét füstöt. Arcán félelem látszik, de neki eszébe jut, hogy Victoriát megkérdezze:
- Velünk jössz? Úgy tűnik, valami baj történt...
Ha a lány igent mond, Ametrin felugrik a levegőbe és repülni kezd, majd akkora szelet támaszt, amivel felemelheti mind a két lányt. Aztán száguldanak a füst felé. Ha nemet, akkor elbúcsúzik tőle, és nélküle szárnyal gazdájával a vészbe.


Farkas Kamilla
Egy vulkán kráterénél találod magad. A láva csendesen fortyog, fénye megvilágítja a vulkán száját és a környéket. A hegy nagy részét erdő borítja. A fák közül sejtelmes, énekszerű hangokat hallasz? Mit teszel? Követed a hangot, vagy másfelé indulsz tovább?

Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. augusztus 20. 13:57 | Link

Elemi mágia óra - zárás


Alina Gonzales és Caitlyn Iparis
Egész órán a furcsa erdőben bóklásztok, s a szellő tapodtat sem mozdul mellőletek. Szavaitokat összekeveri, hajatokat összegubancolja, ruháitok szélét meglibbenti. Az erdő elemi mágikus lényei lassan megszoknak titeket, és bátran közelednek felétek. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és az erdőt többé nem látjátok...


Állia Szipenni
A továbbiakban a sárkányok nem figyelnek rád, és neked lehetőséged adódik felfedezni a területet, bár a kölyök nem tágít mögüled. Utánad cipeli az eldobott tűzlabdát, farkát csóválva eléd fut, igyekszik lábad alá kerülni, legalábbis számodra így tűnhet. A táj egyébként hatalmas füves terület, amin a sárkányok éppen pihennek, így rengeteg fajtájukat figyelheted meg akár közelebbről is. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és a táj a sárkányokkal eltűnik. Az utolsó, amit még látsz, az a kissárkány legörbedő szájszéle...


Dandellion Masson
A tengerfenéken csillogó valami nem kelti fel figyelmedet, helyette a tenger élővilágát veszed szemügyre. Kiélvezed, hogy nem kell levegőért felúsznod a felszínre, és, hogy sokkal természetesebbnek érzed a vízben való mozgást, mint a való világban. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és eltűnik szemed elől a tenger...


David Anglesea
A lány fenyegetésnek veszi megjelenésedet, párnája alól egy hosszú pengéjű kést vesz elő. Mivel Albert nem szeretné, ha bárkinek is baja esne az ő világaiban, így kihoz onnan mielőtt baj történne, szemeid előtt pedig újra megjelenik a színkavalkád...


Elena Rose
Az eső továbbra is hullik, te pedig dideregve sétálsz az erdőben, keresve a szárazabbnak tűnő helyeket. Az idő lassan telik, te pedig végül csuromvizesen és fáradtan veszed tudomásul, hogy megjelenik előtted a színkavalkád, vagyis vége van az órának.


Farkas Kamilla
A macskalény elindul előtted, láthatóan csalogat valahova, s te követed, mert kíváncsi vagy, odaérni azonban nem érhettek, mert az idő letelik, s szemeid elől eltűnik a vulkán. Megjelenik azonban a színkavalkád...


Greiner Júlia
Végigülöd az órát, és sok hasznos dolgot megtudsz a levegőmágusokról. Azonban a valóságban lassan a végéhez közelít a tanóra, kezd elmosódni körülötted a táj. A holló még utánad integet, de te már csak a színkavalkádot látod...


Gwen L. Blake és Nemes L. Izabella
A lányok igencsak veszélyes helyzetbe kerültek, bár talán nem mérték fel megfelelően a dolgokat. A katonák láthatóan nem törődnek a kislánnyal, akit a lányok olyan vehemensen védenek, ők azonban felkeltik az érdeklődésüket. Bár próbálkoznak a katonák legyőzésével, azok sokkal képzettebbek a lányoknál harc terén, így hamar feléjük kerekednek. Végül Albertnek kell kimentenie őket a világból.


Kálnoki Norina
A cápasimogatás még éppen megtörténhet, de már le is járt a tanóra időtartama. Norina visszatér a tanterembe, és az említett kimerültség is úrrá lesz rajta. Szerencsére Bert ott áll mellette, segít neki megtámaszkodni, ha végtagjaiból eltűnne az erő.


Marcus Arbor
Végül a fiú sikeresen kijut a sivatagból, s megpillanthatja az óceánt. Ennek partján marad mindaddig, míg vége nem lesz az órának. Akkor megjelenik szeme előtt a színkavalkád, s elfelejtheti a sivatag forró levegőjét és az óceán sós illatát.


Péter Fanni és Schlett E. Lilla
A támadók egy részét a lányok győzik le, másik részüket az elemi mágus vadászok, végül közös erővel az ellenség vezetőjét is legyűrik. A harc alatt elég sokat használták erejüket, s ezzel sokat segítettek is a világ lakosainak. Az idő azonban múlt közben, így hamarosan megjelenik előttük a színkavalkád elmosva az erdő színeit...


Szépvölgyi Richárd
A madarak barátságosan fogadnak, végignézheted, ahogy a felnőtt példányok repülni tanítják fiókáikat. Egyikük téged is a szárnyai alá vesz, próbálja elmutogatni hogyan is kell tökéletesen repülni. Végül aztán lejár az idő, megjelenik körülötted az ismert színkavalkád, de füledben még jó ideig a jégfőnixek hangja szól...


Victoria Fresmoon
- Tudom, hogy sikerülni fog! - kiáltja Paya, akinek arcán végigfolyó izzadtsága összekeveredik könnyeivel. Ametrin végül be, majd ki is jut az égő házból, karjaiban tartva egy fiatal nőt. Ő halkan - sírással és köhögéssel gyakran meg-megszakítva mondandóját - elrebegi, hogy mi történt. A király kiadott egy rendeletet, miszerint halál az elemi mágusokra, és elkezdték felszámolni a táborokat, házakat, megölve mindenkit, akit találtak. A nő egyébként nem elemi mágus, ő csak segíteni volt itt. Paya tekintete megkeményedik, arca merevebbé válik, elhatározást hozott.
Vicnek azonban lejárt az ideje, még egy utolsó pillantást vethet a lányra és elementáljára, majd szeme előtt megjelenik a színkavalkád. Vajon egy hős vagy egy gonosztevő születésének volt tanúja?



Mindenkinek
Hirtelen kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha rengeteg világ suhanna el a melletted. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ és te újra a tanteremben találod magad. Merkovszky professzor aggódva tekint végig a tanulókon, nem sérült-e meg valaki súlyosabban. Azt ugyanis hiába hitték a diákok, hogy a prof majd megmenti őket egy-egy szorultabb helyzetben, mert erre maximum Albertnek lett volna esélye.
Mivel úgy tűnik, mindenki életben és többé-kevésbé egészben van, a tanár úr kiosztja a pontokat, majd megköszöni a részvételt.


Eredmények

KATT


Köszönöm szépen az órai figyelmet, én nagyon élveztem a játékot, remélem, jövőre is hasonlóan nagy számban jelentek majd meg rajta. Wink Köszönöm Lugosvölgyi Albert segítségét is!

Ha szeretnétek, írhattok ti is egy-egy zárást, de nem kötelező.


Jó vizsgázást!
M. Ádám
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet