A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt.
Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani.
A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek.
A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz.
A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét.

KATT

A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével.

KATT

A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna.

KATT

A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes.

KATT

A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.

Nem sokkal az előző órai bevezető gyakorlás után egy újabb időpontot beszéltünk meg a tanárnővel. Nagyon nagy ajándék az, hogy elemi mágus vagyok, kevesen vagyunk, akiknek egy megadatik. Egyre különlegesebbnek érzem magam - pótolhatatlannak. Néha nem éreztem ezt, még akkor sem, amikor volt sok barátom, amikor sokat találkoztam velük, amikor sokkal jobban szerettem az életet, szerettem élni. De egyszer mindenkinek eljön az a pont, ahonnan nincs visszaút, visszafordíthatatlanul szüksége lesz ezekre. Megerősítésre, hogy igenis fontos, ér valamit. Így működnek az emberek, még azok is, akik magabiztosnak tűnnek, talán ők rettegnek a legtöbbet, hogyha eltűnnek senkinek nem hiányoznának.
Vagy talán csak én vagyok szuper-hiper-érzékeny vagy valami. Túl sokat elmélkedek a komoly dolgokon, tény. Túl keveset beszélek (róluk), tény. De attól még nem tartom magam olyan rossznak sem, mondjuk jónak sem lehet nevezni. Minden esetre az elemi mágia némi támpontot ad nekem. Valami kézzel fogható dolgot, ami mindig van nekem. Tudom, hogy hülyeségnek hangzik, de amióta rájöttem, hogy elemi mágus vagyok, jó érzés víz közelében lenni. Megnyugtató, kellemes érzés, mintha máris barátok lennénk. Én a vizet valahogy képtelen vagyok nem egy alakként elképzelni. Vízből van a teste, mégis egy női alakhoz tudnám hasonlítani, valahogy ha lehunyom a szemem mindig ő jelenik meg előttem. A vizualizáció mindig segített nekem, a tanulásban és a kviddicsben egyaránt... és az élet sok más oldalán is. Remélem, hogy majd az elemi mágiában is segíteni fog.
Már sokkal könnyebben találtam meg az elemi mágia teraszát, ahol a kupolában is otthonosabban mozogtam. Jobbra-balra tekintettem, majd némi kopogás után benyitottam a víz termébe, ahol legutóbb is gyakoroltunk. Becsuktam magam mögött és egy apró mosolyt csalt a szám szélére, amikor megláttam a tájat. Ahogy mondtam, a kellemes, jóleső érzés. Még akkor is, ha csak nézem a vízesést. De nem elég, ha azt nézegetem. Körbetekintettem, szemeimmel a tanárnőt kerestem, miközben kicsit beljebb lépdeltem.
- Jó napot. - Köszöntem az átlagnál kicsit hangosabban, hogy meghallja, ha itt van, csak én még nem vettem észre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=18723#post18723][b]Lorelai K. Riviera - 2012.11.26. 17:47[/b][/url]

Nem sokkal az előző órai bevezető gyakorlás után egy újabb időpontot beszéltünk meg a tanárnővel. Nagyon nagy ajándék az, hogy elemi mágus vagyok, kevesen vagyunk, akiknek egy megadatik. Egyre különlegesebbnek érzem magam - pótolhatatlannak. Néha nem éreztem ezt, még akkor sem, amikor volt sok barátom, amikor sokat találkoztam velük, amikor sokkal jobban szerettem az életet, szerettem élni. De egyszer mindenkinek eljön az a pont, ahonnan nincs visszaút, visszafordíthatatlanul szüksége lesz ezekre. Megerősítésre, hogy igenis fontos, ér valamit. Így működnek az emberek, még azok is, akik magabiztosnak tűnnek, talán ők rettegnek a legtöbbet, hogyha eltűnnek senkinek nem hiányoznának.
Vagy talán csak én vagyok szuper-hiper-érzékeny vagy valami. Túl sokat elmélkedek a komoly dolgokon, tény. Túl keveset beszélek (róluk), tény. De attól még nem tartom magam olyan rossznak sem, mondjuk jónak sem lehet nevezni. Minden esetre az elemi mágia némi támpontot ad nekem. Valami kézzel fogható dolgot, ami mindig van nekem. Tudom, hogy hülyeségnek hangzik, de amióta rájöttem, hogy elemi mágus vagyok, jó érzés víz közelében lenni. Megnyugtató, kellemes érzés, mintha máris barátok lennénk. Én a vizet valahogy képtelen vagyok nem egy alakként elképzelni. Vízből van a teste, mégis egy női alakhoz tudnám hasonlítani, valahogy ha lehunyom a szemem mindig ő jelenik meg előttem. A vizualizáció mindig segített nekem, a tanulásban és a kviddicsben egyaránt... és az élet sok más oldalán is. Remélem, hogy majd az elemi mágiában is segíteni fog.
Már sokkal könnyebben találtam meg az elemi mágia teraszát, ahol a kupolában is otthonosabban mozogtam. Jobbra-balra tekintettem, majd némi kopogás után benyitottam a víz termébe, ahol legutóbb is gyakoroltunk. Becsuktam magam mögött és egy apró mosolyt csalt a szám szélére, amikor megláttam a tájat. Ahogy mondtam, a kellemes, jóleső érzés. Még akkor is, ha csak nézem a vízesést. De nem elég, ha azt nézegetem. Körbetekintettem, szemeimmel a tanárnőt kerestem, miközben kicsit beljebb lépdeltem.
- Jó napot. - Köszöntem az átlagnál kicsit hangosabban, hogy meghallja, ha itt van, csak én még nem vettem észre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=19979#post19979][b]Erdős K. I. Julianna - 2012.11.30. 17:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=20324#post20324][b]Lorelai K. Riviera - 2012.12.01. 12:22[/b][/url]

Egy ideig várnom kellett a tanárnőre, nem számítottam rá, hogy nem találom a teremben. A gondolataim mellett lassan sétálgattam a víz mellett, apró, megfontolt lépésekkel. Nem voltam ideges, amiért késik. Amikor ilyen közel volt hozzám a vízesés és ilyen nyugodt környezetben vagyok... nem is tudom elképzelni, min idegeskedhetnék. A jövő miatt? Nem tudom mit akarok? Vizsgák? Tanulás? Ugyan már. Egy pillanatra leguggoltam a víz mellé és magamat néztem a tükrében. Vagy a vizet néztem? Fogalmam sincs, valahogy a kettő nehezen volt elkülöníthető. Az egyik ujjbegyemmel éppen lassan hozzáértem a víz felszínéhez. Egy ilyen pici mozdulat is kis gyűrűket rajzolt a felszínére. Kicsit rám emlékeztetett. Olyan kis dolgok fel tudnak néha bolygatni. Egy icipici ránccal indul a felszínen, aztán egyre nagyobb és nagyobb lesz, amíg el nem tűnik teljesen és nyoma sem marad.
Elfeledkeztem magamról, a gondolataim lefoglaltak. Megszeppenve pattantam fel, amikor a tanárnő hangját hallottam magam mögött. Hátrafordultam és láttam, hogy ő sem a legösszeszedettebb. Ez egy halvány félmosolyt csalt a szám sarkába. Egy ideig csak néztem rá, miután közelebb mentem hozzá. Pont oda ült le, ahova múltkor. Én pedig bizonytalanul a gömbre majd a vízre pillantottam.
- Mi lenne, ha megpróbálnék onnan venni némi vizet? -
Csábító lehetőség volt. Jobban esett volna a lelkemnek. Amúgy sem voltam teljesen magabiztos, valahogy ez a tanítási módszer nem tűnt a legjobbnak első ránézésre. Valójában elindította a kreativitásomat. Megvártam, amíg Julianna válaszol, és ha igent mond az akcióra, akkor némi várakozás után felteszem neki a kérdést:
- Pontosan hogyan kéne csinálnom? -
Nem, nem vágunk bele a közepébe úgy, mint múltkor. Csak újabb csalódás lesz az eredménye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=25588#post25588][b]Erdős K. I. Julianna - 2012.12.12. 07:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=25695#post25695][b]Lorelai K. Riviera - 2012.12.12. 12:47[/b][/url]

Amikor először láttam a tanárnő arcát, ahogy a kérdésemet meghallottam, kissé elbizonytalanodtam, de ez nem igazán látszott rajtam. Inkább csak diszkréten nyeltem egyet és kicsit megköszörültem a torkom, mielőtt válaszoltam volna. Közben pedig levettem róla a tekintetemet, inkább a vizet néztem.
- Igen, szerintem meg tudok birkózni vele.
A hangom nyugodt volt, annak ellenére, hogy én nem éreztem magam ilyen felhőtlenül. De amikor láttam Juliannán, mennyire lelkes attól, amit csinálni akarok és milyen kedvesen várja, hogy mit tudok. Mennyire lelkes attól, hogy szeretnék önálló lenni. Végül is, nem lesz mindig itt, hogy fogja a kezem, hogyha használni szeretném az elemi mágiát. Egyedül kell majd boldogulnom vele, az a legjobb, hogyha a saját hibáimon át tanulom meg, hogyan is működik az egész. Ha most nem sikerül, véletlen visszaejtem vagy valamit rosszul csinálok, a tanárnő majd úgyis felhívja rá a figyelmemet, segít nekem. De legalább a csalódás is megmarad bennem és tudom, mit ne csináljak legközelebb.
Odamentem a víz partjára, leguggoltam mellé. Egy picit csak figyeltem a vizet, megérintettem és megjelent előttem a női alak újra. Nem szeretek vizuális típus lenni általában, de most különösen jó volt, talán ez is segített az elemi mágiában. Egy mozdulattal pedig megpróbáltam kiemelni egy gömbnyi vizet a többi közül. Sikerült. Elsőre sikerült és én csináltam, egyedül. Óvatosan tartottam, nehogy felállás vagy járás közben ejtsem le és mosollyal az arcomon sétáltam vissza a tanárnőhöz.
- A múltkori... nem túl sikeres gyakorlatunk a fagyasztás volt. Azt gyakoroltam.
A gömbre koncentráltam, elfelejtettem mosolyogni. Vettem egy nagy levegőt és a múltkori instrukciókat követve egy laza csuklómozdulattal végighúztam a kezem a gömb felett és igyekeztem minél jegesebbre varázsolni a gömböcskét. Elég sokat próbálkoztam vele, majd meglátjuk, most hogy sikerül. Lehunytam a szemem és a víznő csak mosolygott rám. Ez jó jel? Nem is mertem kinyitni a szemem egy ideig, hogy megnézzem, sikerült-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=27527#post27527][b]Erdős K. I. Julianna - 2012.12.17. 14:09[/b][/url]