A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt.
Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani.
A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek.
A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz.
A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét.

KATT

A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével.

KATT

A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna.

KATT

A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes.

KATT

A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.

Az, hogy nő lettem egyre inkább akadályt jelent számomra, bár nem azért, mert a nők elméletileg gyengébbek, hanem egyszerűen azért, mert nem ehhez vagyok szokva. Minél többet vagyok női testben, annál ingerültebbnek érzem magam, hiszen vannak olyan dolgok, amiket nem tudok, vagy nem úgy tudok csinálni, ahogy már évtizedek óta mindig is tettem. És most nem a WC használatra gondolok elsősorban.
Az olyan végtelenül egyszerű helyzetek idegesítenek fel, mint amik például a magasságomból adódnak. Folyton fel kell néznem mindenkire, és a legtöbb magasabban található tárgy megszerzéséhez pálcát kell használom. Nem is olyan régen elég volt, ha csak kinyújtottam a kezem. Emellett sok dolog kényelmetlen, olyan mintha bezártak volna egy szűk szobába, ahol nem tudom mozgatni a végtagjaimat. Erősen korlátozottnak érzem magam, és ez feldühít. A düh pedig a legjobb módszer a tűz előhívására. Kezdő pyromágusok legalábbis a legtöbbször így szembesülnek először az elemükkel.
Én azonban már lassan harminc éve, hogy elkezdtem megtanulni a lángok irányítását, és bár nem ez a fő elemem, de egyértelműen és könnyen tudom kezelni. Legalábbis tudtam, amíg nem történt ez a... dolog. Mostanában egyre többször érzem, hogy muszáj kirobbannom, elszabadítanom a bennem rejlő tüzet különben olyan helyzetbe kerülhetek, amikor már nem tudom uralni a lángjaimat.
Most is éppen úgy érzem magam, mint a ketrecbe zárt nagyvad, ami nyugtalanul fel-alá jár a rácsok mellett, vicsorog, morog, és lesi az alkalmat a szabadulásra. Egyszóval kényelmetlen a helyzet, de ma kapóra jön, hogy pyromágus tanonc jön hozzám gyakorolni. Úgy tervezem, hogy ezt az alkalmat nemcsak Noel fejlődésére, de a nyugtalanságom enyhítésére is fel fogom használni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=320381#post320381][b]Merkovszky Ádám - 2014.06.23. 15:16[/b][/url]

Az, hogy nő lettem egyre inkább akadályt jelent számomra, bár nem azért, mert a nők elméletileg gyengébbek, hanem egyszerűen azért, mert nem ehhez vagyok szokva. Minél többet vagyok női testben, annál ingerültebbnek érzem magam, hiszen vannak olyan dolgok, amiket nem tudok, vagy nem úgy tudok csinálni, ahogy már évtizedek óta mindig is tettem. És most nem a WC használatra gondolok elsősorban.
Az olyan végtelenül egyszerű helyzetek idegesítenek fel, mint amik például a magasságomból adódnak. Folyton fel kell néznem mindenkire, és a legtöbb magasabban található tárgy megszerzéséhez pálcát kell használom. Nem is olyan régen elég volt, ha csak kinyújtottam a kezem. Emellett sok dolog kényelmetlen, olyan mintha bezártak volna egy szűk szobába, ahol nem tudom mozgatni a végtagjaimat. Erősen korlátozottnak érzem magam, és ez feldühít. A düh pedig a legjobb módszer a tűz előhívására. Kezdő pyromágusok legalábbis a legtöbbször így szembesülnek először az elemükkel.
Én azonban már lassan harminc éve, hogy elkezdtem megtanulni a lángok irányítását, és bár nem ez a fő elemem, de egyértelműen és könnyen tudom kezelni. Legalábbis tudtam, amíg nem történt ez a... dolog. Mostanában egyre többször érzem, hogy muszáj kirobbannom, elszabadítanom a bennem rejlő tüzet különben olyan helyzetbe kerülhetek, amikor már nem tudom uralni a lángjaimat.
Most is éppen úgy érzem magam, mint a ketrecbe zárt nagyvad, ami nyugtalanul fel-alá jár a rácsok mellett, vicsorog, morog, és lesi az alkalmat a szabadulásra. Egyszóval kényelmetlen a helyzet, de ma kapóra jön, hogy pyromágus tanonc jön hozzám gyakorolni. Úgy tervezem, hogy ezt az alkalmat nemcsak Noel fejlődésére, de a nyugtalanságom enyhítésére is fel fogom használni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=321502#post321502][b]Ombozi Noel - 2014.06.24. 15:47[/b][/url]

Merkovszky tanár úr(?)

Nap, mint nap gyakorolja képességét azóta, hogy a titkos könyvtárban először kirobbant belőle. Sárával éppen vitatkoztak, és a hallottak, na meg az őt ért vádak miatt a rellonos olyan testet-lelket felemésztő haragot érzett magában, hogy kigyúlt szíve pillanatok alatt pusztító tűzzel árasztotta el ereit. Mérge végül fizikai megvalósulásban ért véget, kezei lángra kaptak, ő pedig meredt tekintettel utasította el félelmében kiáltozó nővérét és annak segítőszándékait. Noel gyomra nem bírta megemészteni, hogy a legkedvesebb testvére elcsábította tanárát, s a csalódottság, az emiatt benne ébredő düh megszülte az ezidáig csöndes rejtekében szunnyadó tüzet. Világéletében kötődött a vöröslő erőhöz, szívesen gyújtogatott - festményeket kiváltképp -, hirtelen haragú volt, problémamegoldása is azok felégetésével kezdődött. Egyetlen hidat sem hagyott maga mögött, ha úgy döntött továbbáll, akkor kész volt megszüntetni mindent, ami az elhagyhatóhoz kötötte. Egyedül volt, ha voltak is mellette, ő akkor is csak magára számíthatott. A tűz, ami egész idáig benne éledezett, most csak még inkább kitörni vágyik. Noel igazi, augusztusi születésű oroszlánként él, aki királyként képes járni a többiek között, ám ezzel együtt óvja és védelmezi is az övéit. Képes bölcs döntéseket meghozni, és bár fiatal még, tökéletesen időben érzi magát ahhoz, hogy korán elsajátítsa isteni adományát, és pár éven belül a legjobb pyromágusok egyike - ha nem a legjobb - lehessen.
Egész éjszaka fent volt, könyvet olvasott és elméje ösvényein járt. Olyasmiken gondolkodott, amit eddig rosszul tett, amit nem tud, pedig meg kellene változtatnia, majd jövőjére terelte foszlányait. Céljaira és vágyaira koncentrált, egyfajta láthatatlan listát állított össze magában, aminek első pontjaként ez szerepelt: erő és ész együttes hatalma. Nem elég erősnek, vagy olykor erőszakosnak lenni, olyanná kell válnia, aki higgadt állapotában is tökéletes ura marad legfontosabb ajándékának. Teremtőként a tűzzel bármit elérhet, igazi, legyőzhetetlen pusztítóvá válhat, akinek útjába csak az állhat, ki egész hátralévő életében vergődve szeretne feküdni betegágyában. Ő eléget, nyomorba dönt, hatalmat szerez. Pezsgő vére, az adrenalin folytonos nyomása nem engedte nyugovóra térni, a hajnali fényeket mint mindig, most is a bejárati lépcsősoron várta. A rellon színeibe öltözve ült, és a pirosló pirkadatban saját, tüzelő lelkét látta viszont. Ma végre találkozik Merkovszky tanár úrral, aki közös útjuk során remélhetőleg minden titokról lerántja a leplet, hogy a másodéves rendjén elsajátíthassa azokat. A felfelé törekvő Nap útja végére ér, mire Noel összedörzsöli tenyereit, és feláll. Gondolatai szabadok, elméje tiszta, a kviddicsedzések miatt teste erősebb, mint valaha. Szívén sem ül már a viszonzatlan szerelmet hirdető madár, így ennél összeszedettebb, ha akarna, sem lehetne. Lezárt mindent, ami hátráltatta, és kész cselekedni biztos jövője érdekében.
- Tanár úr? - nyit be az elemi mágia tanterembe, de egyelőre nem látja mesterét. Helyette viszont bent talál egy nőt, akivel még sohasem találkozott. Felvonja szemöldökét, közelebb lép hozzá, és kezet nyújt neki. Valószínűnek gondolja, hogy a nő is tanulni jött, csakúgy, mint ő. - Szia, Ombozi Noel vagyok. Te is Merkovszkyt várod? Vagy csak nézelődni érkeztél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=321652#post321652][b]Merkovszky Ádám - 2014.06.24. 18:31[/b][/url]

A fiú végre megérkezik, én pedig kezdeném az órát, csak éppen Noel értetlen tekintetét nem tudom hová tenni. Mikor elém lép és bemutatkozik, végre leesik a tantusz. Elfelejtettem, hogy nincs mindenki tisztában az állapotommal, hiszen nem igazán reklámoztam. Bár azért reméltem, hogy a tanoncok kommunikálnak annyira egymással az órákon kívül, hogy ez már elterjedjen köreikben. A kialakult helyzet azonban felveti annak lehetőségét, hogy hazudjak. Azt is mondhatnám, hogy helyettesítő tanár vagyok, az nem annyira gázos, mint, hogy ideiglenesen nővé változtam. Az elemi mágia azonban veszélyes, ezért az oktató és a tanonc között, ha nem is feltétlen bizalom, de azért kölcsönös megértés szükségeltetik. Eddig még nem hazudtam egyiküknek sem, nem fogom most elkezdeni csak azért, hogy ne tűnjek szánalmasnak.
- Helló - rázom meg a felém nyújtott kezet, majd elhúzom a szám afféle kínos vigyorra. - Én téged vártalak, ugyanis én vagyok Ádám. - Zavaromban megpróbálom felborzolni a hajam, mint mindig, de most nem olyan hajzatot találok a fejemen, amivel ez könnyen kivitelezhető. Bosszankodva leeresztem a kezem, majd próbálom megvilágítani Noelnek a helyzetemet.
- Úgy tűnik, hogy ebben az iskolában mindig történik valami furcsaság. Most éppen többen egy olyan átok hatása alatt állnak, velem együtt, ami ellenkező nemű testet kölcsönöz nekik. Elméletileg keresik rá a megoldást, de nekem addig tanítanom kell, szóval kezdjünk is neki az órának!
Eredetileg az első évben olyan egyszerű feladatokat végeznek a tűzmágusok, mint például a tűzgyújtás, vagy a lángképzés arra alkalmatlan környezetben. Ezt a legtöbben felettébb unni is szokták, hiszen egy pyromágusnak nincs is egyszerűbb annál, mint, hogy tüzet hozzon létre. Természetesen fontos, hogy képesek legyenek kordában tartani a lángokat, de ez talán könnyebben megy nekik, ha ismerik a határaikat. Emiatt, és mert rám is rám fér egy kis gyújtogatás, egészen érdekes ötlet ködlik fel bennem.
- Mit szólnál hozzá, ha párbajoznánk? Persze csak alap szinten, és én először csak védekezni fogok. Nyugodtan ess nekem a legerősebb és legnagyobb lángokkal! Tudom, hogy menni fog, hiszen a pyromágusoknak általában a visszafogással van gondjuk nem a tombolással. Oh, és ne aggódj, csak mert nő lettem, még ugyanúgy tudom használni a mágiámat, nem fogsz tudni megsebesíteni.
Utolsó mondatommal nemcsak megnyugtatni, de hergelni is akarom. Ha van benne legalább egy kicsi versenyszellem vagy büszkeség, akkor felmerülhet benne a gondolat, hogy "Majd meglátjuk". Bár előszörre úgy tűnhet mintha az egész gyakorlat arról szólna, hogy bemutassam milyen nagy romboló ereje van a tűznek, de valójában igenis fontos feladat ez. Látnia kell, hogy mire képes, hogy hol vannak a határai, hogy érezze mekkora erőt kell visszafogni. Na, meg mert a pyromágia szinte másról sem szól, mint önkontrollról. Az ember sosem lehet igazán dühös, sosem veszítheti el az irányítást, mert sokkal pusztítóbb ereje van, mint a többi elem mágusainak. És, ha az ember egész életében csak uralkodik magán, könnyen elszakadhat a cérna. Éppen ezért fontos, hogy a tűzmágusok néha ellenőrzött környezetben ténylegesen kitombolhassák magukat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=321745#post321745][b]Ombozi Noel - 2014.06.24. 19:33[/b][/url]

Merkovszky tanár úr

Bolondul azt hitte, hogy csak a diákokra érvényes ez a különös járvány, amitől a lányok fiú, a fiúk pedig lánytestben élik tovább napjaikat. Ő örülhet, mert kimaradt ebből a szörnyűségből, ami a Leonie testében töltött hosszú hetek után valóságos megkönnyebbüléssel tölti el. Szereti a másik nemet - főként kívülről csodálni -, de mióta megtapasztalta hormonjaikat, vérzésüket és az akkortájt jellemző agybajukat, minden nap hálát ad Istennek, amiért ő a jobbik nembe született. Merkovszky tanár úr bemutatkozásakor pillanatnyi meglepettségében felszalad szemöldöke, hiszen egyáltalán nem számított erre a fordulatra. Cseppet sem zavarja, hogy nőtől kell tanulni, egyrészt a lelke férfié, másrészt pedig ismer kitűnő nőket, akik erősek, okosak és szilárd jelleműek. Némán bólint, amikor a tanár úr elmagyarázza az iskolában zajló helyzetet, amivel ő maga is pontosan tisztában van, de tisztelete jeléül csak bólint, jelezvén, hogy megértette, és nyugodt szívvel rátérhetnek az őket érdeklő részre.
- Tessék? - kérdezi azonnal, meg sem várva, hogy Ádám befejezhesse mondandóját. Megrázza fejét, egyáltalán nem tetszik neki amit hall, nem tartja magát felkészültnek ahhoz, hogy kiforratlan, megformázatlan lángjait mutogassa egy olyan embernek, aki a világ legjobbjai között műveli a mágia ezen ágának mindegyik elemét. Ahogy a női testbe szorult férfi tovább beszél, a rellonos elneveti magát, és zavartan megvakarja halántékát. - Rendben van.
Zöldjei a szép arcú nőt figyelik, majd egy pillanatnyi gondolkodás után némán lecsatolja karóráját, kigombolja mélyzöld ingét, és levetve azt a terem ajtajánál helyezi el. Drága óráját tetejére ülteti, haját összefogja, majd a hátára tetovált sárkányra összpontosítva a férfi provokáló szavaira gondol. Mennyi minden van, amit utált ebben az évben! Mennyi mindentől szenvedett ebben az évben! Utálta, hogy nem tud szakadni Michelle-től, és utálta, hogy apja még mindig fölötte áll, amit legutóbbi hazalátogatásakor újfent bebizonyított neki. A kínzás, amit az Ombozi család fejétől kapott ott ég lelkében, és testének múló foltjaiban egyaránt. Tiszta elméje pillanatok alatt telik meg fájó gondolatokkal, melyek dühöt és haragot ébresztenek benne. Szívében hamarosan érezni kezdi az aggasztó, kirobbanni vágyó tüzet, s az ereiben szétfolyó forróságot. Lehajtott fejjel, behunyt szemekkel áll a tanerővel szemben, s mikor tenyerei lángra gyúlnak, eltorzult arccal néz fel rá. Mindenkit Ádámban lát, Michelle-t, az apját, még Sárát is egy pillanat töredékére, akit nem tudott megvédeni a bűn elkövetésétől. Kezeit felemeli, támadó pozíciót vesz fel velük, és a tanerő felé uszítja kezdőlángjait. A tűz hasítja bőrét, az emlékek és érzések pedig minduntalan, soha el nem múlóan táplálják azt. Tekintetében lángok ülnek, hogy újabb csóvákat küldhessen Merkovszky felé. Felrémlik előtte egy kép, és egy női hang, ahogy azt mondja neki boldog kacajjal: "Ugyanolyan vagy, mint édesapád!"
- Nem! - kiáltja, és egy az előzőnél sokkal nagyobb láng formálódik tenyereiből.  Ha olyanná válna, mint Farkas, elveszne minden cél, amiért érdemes élnie. Odalenne minden, nem volna értelme születésének. Az pedig nem lehet! Halántékáról arcába folyik a sós izzadtság, ajkai szenvedő vicsort formálnak, úgy dobálja egyre erőteljesebb, olykor gömböt formáló lángjaival a nőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=321786#post321786][b]Merkovszky Ádám - 2014.06.24. 20:11[/b][/url]

Bár amikor beszélni kezdek, Noel arcán még hitetlenkedés és vonakodás látszik, a végén beleegyezik a feladat végrehajtásába. Ennek kifejezetten örülök, mert tudom, hogy néha jól esik az embernek, ha minden dühét rázúdíthatja valakire, és ez jobb esetben egy olyan személy, aki képes elviselni annak a súlyát. Minden elem egyben használóját is jellemzi, és egyes esetekben sorsát is kijelöli. A terromágusok szilárdak, nemcsak erejükben, de jellemükben is. Mozdíthatatlanságuk nem sebezhetetlenség, de könnyebben lépnek túl a nehézségeken és társaiknak biztosabb támaszai lehetnek. A földet leginkább nyugodtan és magabiztossággal telve lehet irányítani. A hydromágusok alkalmazkodóak, bárkihez és bármihez hozzá tudnak szokni, ugyanakkor vágynak az érzelmi szilárdságra. A tengerhez hasonlóan kedélyük hullámzóan változó, de dühüket képesek más energiává formálni. A vizet a pozitív gondolatok, a váltakozó érzelmek segítségével a legegyszerűbb befolyásolni. Az aeromágusok lételeme a szabadság, a kötetlenség, a száguldás. Szeretnek mindent, ami a valóságtól elrugaszkodott, veszélyes és humoros. Imádnak viccelődni, ritkán veszik komolyan a dolgokat, mindazonáltal magabiztosak és bátrak. A levegőt túláradó képzelettel és adrenalinlöketekkel lehet formálni. A pyromágusok azonban dühösek.
Furcsa, de a legtöbb tűzmágus, akit ismertem nehéz és bonyolult családi háttérrel rendelkezett, de ezeken felülemelkedve képes volt szinte bármivel megbirkózni. Aki egész életét a benne fortyogó vulkán elfojtásával tölti, annak nem jelent gondot, hogy fájdalmait elrejtse, és túllépjen a gondokon, akadályokon. De hogy mégis a pyromágusok azok, akik a legtöbbször balesetet okoznak, azt mutatja, hogy a tüzet dühvel, félelemmel lehet a leghatásosabban felszabadítani. Ezért veszélyesebbek a többieknél, ugyanakkor erősebb személyek, mint bárki.
Mikor Noel rám támad, szinte a bőrömön érzem a dühét. Látom, hogy bár engem néz, tekintete nem rám fókuszál. Álltam már hasonlóan figyelő szemek előtt, és bár nem tudhatom, hogy most mire gondol, sejtem, hogy amint vége lesz az órának, sokkal jobban fogja érezni magát. Sokan mondják, hogy a harag nem jó tanácsadó, és igazuk is van. De a sok elfojtás sem vezethet jóra. Így hát kiállok a fiúval szemben, megvetem a lábam és kivédek mindent, amit rám küld.
- Próbáld meg irányítani közben! - kiáltok rá, mikor látom, hogy kezdi teljesen elveszíteni a kapcsolatot a valósággal, velem. - Akarj tényleg megsebezni! Ne csak esztelenül dobáld a tüzet, próbáld forróbbá, erősebbé, nagyobbá tenni! Ne csak a dühödet érezzem benne, de az erődet, a képességeidet is. Legyen stratégiád! Vedd tényleg párbajnak!
Egyelőre nem tervezem, hogy rátámadjak, de, ha csak így tudom elérni, amit akarok, még ez is szóba jöhet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=327363#post327363][b]Ombozi Noel - 2014.07.01. 11:00[/b][/url]

Merkovszky tanár úr

A terem és Ádám adta lehetőségek, hogy szabadon gyakorolhatja elemét, olyasfajta szabadságérzettel tölti el, amivel ezidáig nem találkozott. Sem otthon, sem a kastélyban nem tüzeskedhet, főleg nem büntetlenül, mások testi épségére pedig kiváltképp ügyelnie kell, ha nem akarja magát rövidtávon iskolán kívül, újfent Székesfehérváron találni. Tenyereiben ügyesen formálja a lángokat, azok tetszés szerinti, akaratos alakba öntése már egészen jól megy neki, köszönhetően annak, hogy minden nap szorgalmasan gyakorol - a könyvtárban, amit Ádám és mások előtt is mélyen titkol. Merkovszky tanár úr megsebzése viszont, még annak ellenére is, hogy tudja, nem képes bántani mesterét, gátolja tudatát, és a tűzcsóvák dobálása minduntalan hasztalanok maradnak, egyszer sem érnek célt. A rellonos tekintete fátyolos, a női alaknak csupán körvonalait látja, míg apja és a többiek képzete kristálytisztán jelennek meg előtte. Halántékáról útnak indul néhány verejtékcsepp, majd lassan mellkasán és hátán is gyöngyözni kezd az izzadtság. Fizikailag megterheli a megállás nélküli munka, a düh pedig, ami élteti ereiben az ki nem hunyó tüzet, lüktető fejfájást idéz elő.
Amikor meghallja Ádám hangját, elveszíti a felidézett emberekkel való kapcsolatot, eltűnnek a fájó emlékek, ismét két lábon áll tanára előtt, néma tisztelettel hallgatja segítő szavait.
- Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá, félek, hogy valóban megsebzek valakit - mondja komoly hangon, közelebb lépve a nőhöz. Közben égnek fordítja tenyereit, és apró, vörösen égő gömbformát idéz bennük. - Tudom, hogy önt nem bánthatom, de ha megtanít arra, másokat hogyan... akkor... bántani fogom őket.
Szívében nagy dilemmát érez, ha arra gondol, elemi mágusként micsoda erő lakozik benne, de tudata visszatartja attól, hogy megcselekedje amit mások szerint meg kellene. Rellonosként rengeteg külső és belső elvárásnak kell eleget tennie, azzal pedig, hogy vérében eszeveszett tűz lobog, ami által bármikor a másik fölé kerekedhet, széthúzó erőként szolgál akarata és tudata között. Akarja, de nem teheti, mert illemtudó, a hétköznapokban szerényen élő ember, aki nem kérkedik azzal, amit birtokol, de ha elszakítják türelme cérnáját, feldühödött oroszlánként képes támadni olyat is megcselekedvén, amit egyébként nem akarna. Jobbjában kialszik a tűz, ujjaival megtörli homlokát, majd merev arcvonásokkal felnéz a nőre, és csak őt figyelve kezdi gyűjteni magában az erőt. Senkit nem képzel a helyébe, gondolatai tiszták, fejét folyamatosan üríti, hogy csak a jelennel foglalkozzon. A düh helyét koncentráció veszi át, kezeivel támadó pozíciót vesz fel, hogy hamarosan nagyobb, erőteljesebb lángokat küldjön tanítója irányába. Szemeit közben lehunyja, belülről mégis tisztán látja a termet, saját magát, csóváit és tanárát, akit remélhetőleg most már elérnek a lángok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=330569#post330569][b]Merkovszky Ádám - 2014.07.04. 16:54[/b][/url]

Ismerőseim és főként tanáraim közül sokan megkérdőjeleznék döntésemet miszerint hagyom egy pyromágusnak teljesen kiélni és elszabadítani az indulatait, de szerintem fontos az érzelmek felszabadítása. Barátom és volt évfolyamtársam, John volt az, aki mindig azt mondta, hogy az elemeket nem csupán a mágikus erőnkkel irányítjuk, kell hozzá a lelkünk, elménk és testünk egysége. Akinél ez az egység megbomlik, nem fogja tudni a képességét teljes mértékben kihasználni, és, ha valamelyik a háromból súlyos sérüléseket szenved, oda a kontroll, és amikor ez megtörténik, az ember már csak az akaraterejére számíthat. A legtöbbször csak idő kérdése, hogy bekövetkezzen a katasztrófa.
Az elemi mágus tanoncok teste folyamatosan edzésben van, hiszen a mozdulatok ismétlése, a kemény gyakorlás és az erős koncentrálás fizikálisan is terhelő. Persze utóbbi főleg mentális teher, amihez hozzájárul minden iskolai és társadalmi nyomás is. De a lélek... azt a legnehezebb edzeni vagy irányítás alá vonni. Ha valakit lelkileg törnek meg, már sosem lesz ugyanaz az ember, aki volt. A tinédzserkor ebből a szempontból igen veszélyes, hiszen a gyerekek sokszor kegyetlenek egymással, ami nemcsak azt sebzi meg, akit bántanak, de a bántó is megsínyli az esetet.
Nem tudhatom, hogy Noelt milyen gondok nyomasztják, de meg sem kell kérdeznem ahhoz, hogy tisztában legyek vele, nagy terhek nyomják a vállait. Szeretném, ha kisebb lenne rajta a nyomás, de az okot nem tudom megszűntetni. Helyette hagyom, hogy kitombolja magát, hogy minél később jöjjön el az a pillanat, amikor azt mondja, nem bírja tovább. Éppen ezért nem engedhetem meg neki, hogy elmerüljön a fájdalmában, dühének célt akarok mutatni, hátha rájön, hogy a benne feszülő tengernyi energiát építően is felhasználhatja. A haragja lehet olyan erő, ami folyamatosan löki előre, hogy elérjen bármilyen célt, amit kitűz maga elé.
Rászólok, hogy figyeljen jobban, próbálom irányítani őt, hogy meglássa a lehetőségeket, aztán egyszerűen bízom benne, hogy új tudását akkor használja majd, amikor kell. Válasza nem lep meg. Bár mind a négy elem olyan erő, amivel számolni kell, általában csak a pyromágusok félnek a maguk által megidézett erőktől. Szavaiban érzem az igazságot, de meghökkent az, amit kihallani érzek belőlük. Meglepettségemet azonban elfojtom, helyette én is közelebb lépek hozzá, hogy érezze, itt vagyok, támogatom, amiben csak kell.
- Akár megtanítalak rá, akár nem, lehetőséged van bántani másokat. Most, a jelenlegi erőddel is képes vagy egy embernek súlyos sérüléseket okozni. Ha ennek ellenére még nem tettél semmi helyrehozhatatlant, én hiszek benne, hogy később sem fogsz bántani senkit. - Hagyom, hogy kicsit leülepedjen benne a mondandóm, majd kijavítom korábbi szavait. - Én nem azt akarom megmutatni, hogyan sebesíts meg másokat, hanem, hogy hogyan urald, irányítsd a tüzet. Ha már pontosan tudod, mi az, amit nem tehetsz, könnyebben is kerülöd el.
Várom, hogy a fiú összeszedje magát, és újra nekiveselkedjen a feladatnak. Mikor rám néz, már valóban engem lát. Most már van értelme a védekező póznak, így hát előkészítek pár levegő- és vízgömböt. Magam körül lebegtetem őket, majd a közelgő tűzcsóváknak hajítom. A termet hamarosan gőz és füst teríti be, így kérek egy kis szünetet Noeltől. Ahogy ránézek, látom, hogy rá is fér az, az öt perc, amíg újra beszívhatóvá teszem a helyiség levegőjét.
- Pihenj egy kicsit, aztán célba dobással folytatjuk! - utasítom, és már tervezem magamban, hogy mit és hogyan kell majd eltalálnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=339782#post339782][b]Ombozi Noel - 2014.07.20. 09:03[/b][/url]

Merkovszky tanár úr

Ádám közelebb lép, szavak nélkül is jelezve a rellonosnak, hogy itt van, segít, ha kell, és támogatja őt amiben tudja. Noel némán ízlelgeti a hallottakat, tekintete a teremben köröz, megállapodva néha egy-egy momentumon, hogy azokon ábrándba esve saját gondolataiba merüljön. Aztán ismét tanárára pillant, arcvonásai megkeményednek, pont úgy, mint amikor komoly döntést hoz meg az ember, és már az első pillanatban tudja róla, hogy milyen súllyal is jár az együtt.
- Nem vagyok rossz - mondja színtelen hangon, majd egy vállrándítás kíséretében fűzi tovább gondolatát. - De jó sem akarok lenni.
Akármelyik tanárával ugyan nem beszélne a benne lakó démonokról, és Ádámnak sem mond többet annál, mint amennyit éppen jónak lát, de legbelül úgy gondolja, hogy amit neki elárul, az nagy eséllyel köztük is marad. Szívesen beszélne az őt csábító bűnökről, a folytonosan szűkülő világról, a benne helyét kereső önmagáról, ajkai mégsem mozdulnak meg. Csak nézi mesterét mindenfajta érzelem vagy segélykiáltás nélkül, olyan természetességgel, mintha csak a fülledt időjárásról esne köztük szó. A pihenő javaslatára végül bólint egyet, a terem ajtajához húzódik vissza, és leguggolva figyeli tanára mozdulatait. Tekintetével egy ideig követi annak kezeit, de ahogy lassan magába süllyed, úgy veszíti el a jelen fonalát. Gondolatai a fiatal felnőttkor köré telepednek, de megfordul fejében az őt régóta foglalkoztató kérdések egyike is, hogy vajon minden bűn megbocsájtást nyer-e? Hogy a rosszat követheti-e teljes felszabadulás, okozhat-e úgy fájdalmat, sérthet-e, bánthat-e úgy meg másokat, hogy azok egy idő után őszintén azt mondják: megbocsájtok neked? A bűn feledése mögött lakozhat-e igazmondás, a szív szerethet-e ugyanúgy, mint azelőtt? Ha belőle végül rossz ember válik, állni fog-e mellette valaki, aki minden odaadásával érte él? Vagy mindegy mit tesz, egyedül marad, a legvégén úgyis egyedül hal meg? A családja mindvégig, még akkor is, ha börtönbe kell vonulnia, fogják majd kezét, és könnyes szemekkel búcsúznak tőle? Létezik-e könyörület? Létezik-e megtisztulás? Ha úgy dönt, jó lesz, megvalósíthatja-e összes álmát?
Felsóhajt, lehajtja fejét. Beszélgetnie kellene gondolatairól valakivel, aki már túl van az élet fejtegetésén, leülnie otthon az étkezőasztalhoz, míg édesanyja az ebédet készíti, és kiöntenie neki csordultig telt lelkét, vagy megkeresnie Sárát, hogy ha más előtt soha, hát előtte engedje ki gőzölgő könnyeit. Megtelt odabent, nincs több hely megválaszolatlan foszlányoknak. A kérdések szaggatják odabent, amitől minden pillanattal feszültebbé lesz, robbantani akar, gyújtogatni, megőrülni. Csak pár szabad percet szeretne, kiizzadni magából az ördögöt, hogy a továbbiakban szelíd sárkányként hajthassa álomra fejét. Imádkozóformában szorítja össze két kezét, megenged magának egy újabb sóhajt, majd felnéz Ádámra, tekintetével jelezve neki, hogy készen áll, jöhet a következő feladat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=391915#post391915][b]Merkovszky Ádám - 2014.09.25. 16:30[/b][/url]

Néma támogatásomat megértve Noel végre elmond valamennyit a gondolataiból, és amit hallok, elgondolkoztat.
- Értem - szólok -, ember vagy - teszem még hozzá. - A világ nem fekete-fehér és nem különül el benne ilyen élesen a rossz és a jó. A legtöbbször nézőpont kérdése, hogy mit milyennek látsz. Egy számodra abszolút jó dolog, másoknak lehet szörnyen rossz is. Minden ember fény, de ugyanakkor sötétség is: ebben a világban nem léteznek szentek. Mindenkinek a szívében ott van a sötétség, kinek kisebb, kinek nagyobb mértékben. Irigység, keserűség, bánat, gyűlölet, harag, csalódottság... Ezekkel az ember megtanul együttélni. De bármilyen sötétséggel is kell szembenézned, tudnod kell, hogy benned is van jó, mint mindenkiben, kiben kisebb, kiben nagyobb mértékben. Én például biztosan nem vagyok jó - nevetek fel. - Sok olyan dolgot tettem, ami bizonyítja, hogy távol állok a jóság fogalmától, ugyanakkor hibáimat igyekszem helyrehozni. Szerintem nem attól jó valaki, hogy nincs benne rosszaság vagy sötétség, hanem attól, hogy ennek ellenére képes jót tenni, helyesen cselekedni.
A kis beszédemet befejezve szünetet rendelek el, majd gyakorlott mozdulatokkal megtisztítom a levegőt a füsttől és a gőztől. Néha vetek egy-egy pillantást a fiú felé, aki fiatal kora ellenére olyan érettséget mutat, amit igazán tisztelek. Igen, azt hiszem, Noellel kapcsolatban ez a szó jut először eszembe. Nem tudom, miért, de olyan kisugárzása van, ami kiváltja belőlem ezt.
Amikor én ennyi idős voltam, mint ő, még nagyon gyerekként viselkedtem, elkényeztetett kis kölyök voltam, akire hiába szóltak rá, aki azt tett, amit akart, és hitte, hogy egyedül az jó, amit ő tesz vagy gondol. Mérhetetlenül lenéztem másokat, fennhordtam az orrom és istenítettem önmagam. Azt hiszem mai fejjel nagyon is negatív képem van arról a fiúról, aki valaha voltam. Az a srác nem állhatna meg Noel mellett semmilyen téren sem. Talán emiatt érzem azt, hogy szeretnék segíteni a rellonosnak, ugyanakkor nem is akarom ráerőszakolni magamat, azonban, ha majd egyszer úgy érzi, szüksége van segítségre, én ott leszek.
Az óra folytatásaként további vízgömböket idézek, amiket Noelnek el kell találnia, és lassacskán látom a fejlődést is rajta. Egyre kevesebb energiát emészt fel neki a tűz létrehozása és irányítása, ez pedig a későbbiekben jó alapot jelenthet. A gyakorlás után kiadom feladatnak, hogy heti kétszer meditáljon kicsit, illetve próbálja gyertyák, illetve fáklyák lángját irányítani, majd lezárom az óránkat.