36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. április 8. 20:27 | Link

Runa 1. gyakorlati óra

Furcsa érzés, hogy az első aeromágus tanoncom a saját unokahúgom és fogadott lányom, de persze ettől még ugyanolyan tanítvány, mint bármelyik másik, csak szokatlan egy kicsit. Persze elméleti órákon tanítottam már, szóval a tanár-diák kapcsolat nem lesz újszerű, de még mindig nagyon nehéz elfogadnom, hogy Runa is elemi mágus, ráadásul a levegő az eleme, ami hozzám is a legközelebb áll. Ennek mondjuk, örülök is, hiszen már azóta várom, hogy aeromágus tanoncom legyen, mióta elkezdtem tanítani, de azért nem gondoltam volna, hogy pont őt kell.
Mindenesetre annak örülök, hogy ott lehettem, mikor először felébredt az eleme, hiszen így nem történt semmi komolyabb baleset. Még időben lecsillapítottam a lányban feléledt szelet, így senki nem sérült meg súlyosabban, és talán Runában sem maradt meg szörnyű emlékként, mikor először találkozott az elemével. Persze az apja egy tuskó, és miatta maradhatott benne rossz érzés, de talán a levegővel kapcsolatban nem gondolkodik negatívan. Nem jó úgy hozzákezdeni a tanuláshoz, hogy fél a saját elemétől, vagy netán gyűlöli azt. Az elementalistáknak fontos a lelki egyensúly, akkor is, ha csak egy elemet irányítanak, hiszen mindkét esetben képesek másokat megsebesíteni az erejükkel akár akaratlanul is.
Runát az elemi mágia teraszán várom, ahonnan majd tovább fogunk menni a levegő elem számára fenntartott részbe. Ott már vár ránk egy aprócska fészekben egy fióka, akit a lánynak szánok. Mint tavaly, ebben az évben is felkerestem egy ismerősömet, aki elemi mágikus lényeket tenyészt, illetve eladásukkal foglalkozik. Ő most is szívesen segített nekem, így hát az idei újoncok is kaphatnak egy-egy segítő lényt, aki erejük kibontakoztatásában tud szerepet játszani, valamit természetesen mentális egészségük fenntartásának feladatában is részt tudnak venni.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. április 8. 23:33 | Link

1. gyakorlati óraÁdám

Futólépésben közeledik az elemi mágia terasza felé, mert sokáig elhúzódott, hogy beadja a kisnyulának, Riának a vitamincseppeket. Elég gyöngécske volt mostanában a nyuszi, így elvitte az állatkereskedésbe és adtak egy fiolányi délcegítőt, hogy naponta kétszer itasson meg vele három-négy cseppet. Persze Riát lefogni külön művészet, így aztán picit később robbant ki a Levita tornyából, mint számolta. A folyosókon most is nyargal (elesett az elsőn és felnyalta a padlót egy szúrós szemű, krinolinos hölgy képe előtt), kissé kifulladva fékez le a másodikon található kis melléklépcső előtt. Óvatosabb, nyugodtabb léptekkel indul neki, de mire felér, nem hogy lecsillapodott volna, csak még jobban rágcsálja a szája szélét. Nem volt valami nyugodt vagy boldog esemény elemének felbukkanása, de ettől függetlenül örül neki, hogy van még egy közös benne és Ádámban. Az, hogy ezután az egyetlen megmaradt szülőjét valószínűleg pár évig nem fogja viszontlátni, nem zavarja különösebben, hiszen az apja eddig sem állt túl közel a szívéhez és ezután sem fog.
Ahogy felérkezik a teraszra, Ádám már várja, az ő torkában pedig fokozódik a gombóc sűrű fohászok közepette, hogy csak el ne szúrjon valamit. Jó, elsőre senki nem vár tornádót tőle nyilván, de szerencsétlenkedni sem akarna, márpedig a gyakorlati tárgyak nem feltétlen tartoznak az erősségei közé  (lásd: repüléstan) .
- Szia. Elnézést a késésért, volt egy kis fennakadás. – rögtön szabadkozással kezdeni az órát nem túl szerencsés, de a folytatásban majd kezét-lábát törve koncentrál és  mivel már jól bejáratva működik közöttük a tanár-diák viszony, azon fog igyekezni, hogy Ádám minden utasítását a lehető legpontosabban hajtsa végre.
- Mit... fogunk ma csinálni? - nem kicsit bizonytalan a dolog elképzelésében. Olvasott már relatíve szép kis mennyiségű irodalmat az elméleti elemi mágiához, de a gyakorlatot sosem tudta elképzelni. Járjon esőtáncot? Idézzen ködöt? Esetleg röpítse egy tornádóval a levegőbe ezt a kupolát? Azért Ádám biztosan nem dicsérné meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. április 9. 16:14 | Link

Runa - 1. gyakorlati óra

Unokahúgom késik egy keveset, már éppen el is indulnék, hogy megnézzem, merre jár, amikor megérkezik a terembe. Az arcán látom, hogy aggódik, és ez egyelőre nem túl jó jel. Persze mások is szoktak félni az első órájuk előtt, de Runában több bizonytalanságot érzek, és kevesebb izgatottságot, ami azonban az újakban mindig jó sok van. Általában inkább az a jellemző, hogy nagyon akarják a dolgokat, de közben félnek, hogy nem fog sikerülni, ezért aztán nem is jön össze. De, ha valakiből hiányzik a jóleső, örömteli érzés, hogy az elemükkel foglalkozhatnak, és az ilyesfajta izgalomnak is híján vannak, akkor annak nem sokszor van jó vége.
- Szia, semmi gond, most még utoljára megbocsátom - kacsintok rá, majd mellé lépek és összeborzolom a haját. Tudom, hogy a tanár-diák kapcsolat nem lehet ennyire bizalmas, de nem vagyok képes teljesen kitörölni a fejemből azt, hogy Runát saját lányomként szeretem. Ha ezzel a kis érintéssel megnyugtathatom, akkor megteszem, függetlenül attól, hogy egy oktató ilyet nem igazán csinálna.
- Először is beszélgetni fogunk - mosolygok rá. Eddig még egyik diákkal sem kezdtem azzal az évet, hogy az eleméről beszélgettem vele, bár természetesen az órák során szóba jött, de nem ez volt a fő vonal, ami mentén elindultam. Most azonban úgy érzem, először a bizonytalanságát kell megszüntetnem, de legalábbis mérsékelnem.
- Kérlek, kövess a másik terembe! - mondom, majd átsétálok a levegő eleműek részébe, ahol már vár ránk egy cseppnyi csipogó állatka. Úgy gondolom, hogy az apró, édes lények a legtöbb emberre nyugtatóan hatnak, ezért ez a másik tervem a beszélgetés mellett.
Kezembe veszem az apró madarat, majd megkérem Runát, hogy tartsa a kezeit úgy, mintha fészket formázna belőlük, majd tenyereibe helyezem a jégfőnixet. A kismadár felnéz a lányra, alig született meg egy hete, de szemei máris bölcsességet tükröznek. Szárnyait próbálgatja, fejét forgatja, de láthatóan jól érzi magát az emberi melegben.
- Ő egy jégfőnix. Érzi rajtad a levegő elemet, ezért már alapból jobban kedvel, mint egy sima varázslót. Kérlek, hogy az óra végéig nevezd el, mert fontos lenne a papírjaihoz! Ő ugyanis mostantól a tiéd, neked kell vigyáznod rá. A gondozásáról találsz anyagot a harmadikos tankönyvben, de, ha kérdésed van, hozzám is nyugodtan fordulhatsz. Most pedig, szerintem üljünk le.
A levegő elem helyisége üres, a falakat is csupán néhány lyuk díszíti, melyekből véletlenszerűen kisebb szélfuvallatok szállnak felénk.
- Szeretném, ha elmondanád, hogyan képzeled el az elemed, illetve, hogy mit gondolsz róla.
Nagyon fontos, hogy az ember érezze, hogy az eleme a saját varázsereje része, hozzá tartozik, és nem egy különálló dolog, például egy szörny, aki megpróbál uralkodni rajta. Sokan, akik elveszítik egyszer a kontrollt az erejük felett, később elkezdenek félni tőle, megszemélyesítik, mintha az nem is tőlük függene, hanem valami más, akarattal rendelkező dolog lenne, ami képes őket irányítani. Sokkal egyszerűbb ezt gondolni, és áldozatnak lenni, mint beletörődni, hogy saját magunk voltunk gyengék.
Nem félek attól, hogy Runánál ez a helyzet, annyira azért nem volt durva az a jelenet, de attól tartok, hogy esetleg elkezdődött ez a folyamat, és, hogy talán már most sem szívesen nyúl az eleméhez. Meg fogom ezt tudni, amint hallom a véleményét az elemi mágikus erejéről és a levegő elemről.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. április 12. 06:58 | Link

Ádám - 1. gyakorlati óra

Talán túl nyilvánvaló az aggodalma állatkája iránt, pedig lélekben nagyon várta az első gyakorlati óráját. Mióta kiderült, hogy ő is elemi mágus és bekerült a tanoncok közé, egészen újfajta izgalom kerítette hatalmába; olyan távlatokat lát megnyílni, amik eddig rejtőzködtek, fantáziájában és lelkében feloldotta az eddigi földhözragadtságát. Leírhatatlanul tetszett neki az újdonság érzése, csak most ezt nem tudja kellőképpen kifejezni Ria miatti aggodalma miatt. Ezt illene majd elmagyarázni Ádámnak is, meg lehet, meglátszik, hogy mióta belépett a terasz légterébe, növekvőben van kellemes izgalma, igaz, csak lassacskán teszi félre kisállat tulajdonosi érzéseit. Ádám közvetlensége megkönnyebbülést vált ki belőle, ahogy a gesztus is, amivel megnyitja az órát. Érzi belőle, hogy nem kell majd görcsölnie az egészséges mértéken túl, és hogy nincsenek irreális elvárások tanára felől. Igen, itt és most tanár-diák minőségben állnak egymás előtt és ezt már nagyon régen leszögezték, egészen pontosan, mióta felvette nagybátyja tantárgyát még tavaly.
- Rendben. – bólintással jelzi, hogy megértette, és megindul Ádám után a másik helyiség felé, a levegő termébe. Ha beszélgetni fognak első alkalommal, azzal biztosan nem lesz gond. Beszélni, elméletet, gondolatot fűzni tud, ezt egész bizonyossággal állíthatja. A terem bejáratánál már megüti a fülét az apró csipogó hang, de egyelőre nem tudja hova pakolni, csak mikor megpillantja a jégfőnixet, kezd el olvadozni a kicsi szíve már első ránézésre. Kimondhatatlanul aranyos és a szívét elárasztó meleg érzés arról árulkodik, hogy első látásra megkedvelte a kis csipogó tollast. Kezeiből fészket formál, ahogy azt tanára kérte, így egy pillanat múlva már testközelből érezheti a csöppnyi jószágot és annak lüktető életét az ujjain. Hihetetlenül gyönyörűnek látja (fogjuk ezt az újkeletű állatszeretetére), a mosoly meg jön magától ajkaira. Érzi, hogy máris kedveli a kis lényt.
- Tényleg? Ez ... biztos? Az enyém? – még egyszer lepislog a jégfőnixre, de annak okos szemeiben megerősítést vél látni, hogy nincs itt semmi hiba, mostantól társak lesznek ők ketten. – Mindenképpen szólok, ha nem boldogulunk valamivel. Igaz? – a megerősítő kérdést újdonsült társához intézi nevetésre álló szájjal. Elég hamar feloldódott a hangulata, ami azt illeti. Újabban szerencsére csak az igazán nagy dolgokon áll meg görcsölni.
Nos, mivel a kis jégfőnix viszonylag biztos helyen van a kezei között (úgy fogja, mintha üvegből volna a madárka), követi Ádámot és leül a mutatott helyre ölébe helyezve kis társát is. Ideje lesz munkához látni, és ilyen környezetben talán nem okoz majd problémát a motiváció- ez a nagy tér és a szellők járása-kelése a határtalan szabadság érzetével lepi meg felerősítvén a buzgalmát, hogy még többet megtudjon a levegőről és annak használatáról. Egy pillanatra el is kalandozott ebben a gondolatmenetben, de Ádám kérdése visszarángatja a földre: ránéz a nagybátyjára, pislog kettőt, majd megejt egy mély sóhajt és lehunyja szemeit, úgy töpreng, mit válaszolhatna.
- Számomra... – Kezd bele kicsit tétován a válaszba, majd újbóli szusszantás után ismét nekifut a válasznak. – Számomra a levegő olyan, mint egy korty víz. Ha hiányozna, én sem élnék túl sokáig, ami persze logikusan, hiszen oxigénre szükségünk van. – Felnyitja a szemeit és tekintetét ráirányítja az egyik lyukra, amiből épp süvítés hangjai illegnek alá hozzájuk.
- Ha formát kell adnom neki, olyan, mint egy fátyol, ami körbevesz, de nem ér hozzám. Mindig ott van, ezt most már érzem, azt hiszem, és ez jó érzéssel tölt el. Beburkol. Hogy is mondjam? Úgy érzem, segített rajtam már azzal is, hogy előjött, mert átszakított bizonyos gátakat. Szóval, ha érzésekkel is leírhatom, akkor gyengéd, játékos... hm... nem is, gyűjtőszóval sokszínű. Igen, bármilyen érzés leírhatná, annyira tág. Az elemem maga a szabadság, lerázta a földhözragadtságom és ennek örülök. – Végre ismét Ádámra irányítja tekintetét, a kis jégfőnix fejét pedig megcirógatja. Vajon így kellene éreznie? Ilyen az eleme? Ilyennek kellene látnia? Ő csak elmondta, amit érez, de majd kiderül a továbbiakban, jó-e ez így vagy sem.
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. április 13. 22:17 | Link

Runa - 1. gyakorlati óra

Apai öröm tölti el a szívem, mikor látom Runa mosolyát, és gondolatban vállon is veregetem magam, amiért a kis lénnyel kezdtem el a mai óránkat. Valahogy eszembe sem jutott, hogy netán ne kedvelnék meg egymást.
- Igen, mostantól ő a tiéd - bólintok rá a kérdésekre, amiket majdhogynem költőinek is vehetnék, hiszen már egyértelművé tettem, hogy a kis jégmadarat unokahúgomnak szánom. - Természetesen nagyon kell vigyáznod rá, főleg azért, mert még nem tud repülni. Innentől kezdve te leszel a családja. A jégfőnixek nagyon ragaszkodó lények, akik szeretik az állandóságot, ezért egész életükben csak egy emberhez képesek kötődni. Nem ritka, hogy gazdájuk halála után nem akarnak tovább élni. Persze ezt a köteléket először ki kell alakítani, de nem gondolom, hogy ezzel probléma lenne.
A madárral kapcsolatos teendőket majd később részletezem, egyelőre sokkal fontosabb kérdéseim vannak a lányhoz, aki igyekszik azokat megválaszolni. Hallgatom őt, és szavai megnyugvással töltenek el, hiszen azokból kiderül, hogy nem utálja az elemét, nem fél a széltől, sőt valamiféle védelemnek tekinti. Miután befejezi a beszédet, rám néz, és látom a tekintetén, hogy vár valamit, talán megerősítést, hogy jól gondolja-e, de erre nem lehet ilyen egyszerűen felelni.
- Ebben a kérdésre nincs jó vagy rossz válasz. Mindenki másmilyennek látja, érzi az elemét, talán épp azért, amiért sok más téren sem egyezik az emberek véleménye. Ahogy egy absztrakt festménybe minden egyes szemlélő mást lát bele, így az elemek megítélése is használónként változik. Persze azért vannak közös pontok, mint például a levegőnél a szabadság érzése. Sokan nem is tudják ezt a helyén kezelni. Én például csak néhány évvel voltam idősebb nálad, amikor meg voltam győződve róla, hogy bármit megtehetek, amit akarok, hiszen még repülni is képes vagyok. Mit nekem szabályok, törvények vagy büntetés? A világ királyának gondoltam magam, és el kellett telnie jó néhány évnek, mire benőtt a fejem lágya, és rájöttem, hogy mindez baromság. Persze nekem mind a négy elem ott volt, de a levegő egyértelműen a legszabadabb mindközül, és talán épp ezért meggondolatlanságra sarkall. Arra, hogy szárnyalj, mert csak akkor érzed, hogy igazán élsz, amikor a fellegekben vagy, és körülvesz az éltető elem.
Kicsit elhallgatok, egészen belefeledkezem gondolataimba, majdhogynem elbambulok, mikor rájövök, hogy éppen órát kéne tartanom, és nem a múltamon merengeni.
- Megbocsáss! - rázom meg a fejem, és ezzel verem ki belőle az utolsó emlékfoszlányokat is. - Amit elmondtam az, az, ahogyan én látom az elememet, illetve annak csupán egy része. Az alapján, amit te meséltél, valamiféle védelemként képzelheted el. Úgy jellemezted, hogy körbevesz, beburkol, mindig ott van veled, de ez jó érzés. Ebből úgy gondolom, hogy próbáljunk meg először egy légpajzsot létrehozni. Erre sok esetben szükséged lehet, és akár esernyő helyett is lehet használni - kacsintok rá Runára, majd szemléltetésbe kezdek.
- Add egy kicsit a kezed! - nyúlok fogadott lányom jobb kezéért, és, ha megkapom, tenyerembe veszem és elkezdek varázsolni. Egy egyszerű, kezdetleges légpajzsot vonok a kezeink köré, hogy érezze, milyen is ez. Csuklómnál enyhe csiklandozó érzést kelt a folyamatosan kavargó szél, ami kialakít egy gömböt, aminek belsejében nem mozdul a levegő.
- Minél erősebb a pajzs annál többféle hatás ellen hasznos. Igazából annyit kell tenned, hogy megpróbálsz szelet idomítani, ami egy gömbforma mentén folyamatosan áramlik. Azért fontos, hogy mozogjon, mert így hárítja el a kívülről jövő hatásokat, például az esőcseppeket vagy egy fizikális támadást. Kérlek, most próbálj meg a madár köré vonni egy kicsi, de erős pajzsot! Nem gond, ha nem sikerül elsőre, azért vagyunk itt, hogy gyakoroljunk.
Elengedem Runa kezét, hogy szabadon használja a végtagjait, ha úgy érzi, szüksége van rá. A tanoncok kezdetben szívesen használják a kezüket, bizonyos mozdulatokkal könnyebb fókuszálni a számukra, később pedig elég csak gondolniuk rá, hogy mit tennének, úgy is működni fog.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. április 15. 00:32 | Link

Ádám - 1. gyakorlati óra

Az aprócska jégfőnix egy csapásra helyrerázza a hangulatát, mi több, felfokozódik a természetes tettvágya, érzi buzogni magában az elemi kipróbálása iránti szándékot. Már most olyan pozitívan viszonyul a töpszli madárkához, hogy kétség sem fér hozzá, nagyon vigyáz majd rá a jövőben és mindent meg fog adni neki, amire csak szüksége lesz. Ádám szavait is ennek tükrében hallgatja és próbálja megjegyezni szinte szóról szóra az információkat. Ő sem gondolja, hogy problémás lenne az összeszokásuk, főleg, hogy már most tudja, partner viszonyt szeretne elsősorban kialakítani a kismadárral, nem valamiféle tulajdonos-tulaj köteléket. Buzgón bólogat a mondottak végén, mi több, még meg is cirógatja a kis csöppség feje búbját nagy óvatossággal, mintha jelezné neki, hogy mindent betart majd vele kapcsolatban, ami a Nagy Könyvben meg van írva.
Ezek után Ádám jónak látja, ha tisztázzák, ő, Runa hogyan is képzeli el az elemét. Igyekszik a lehető legpontosabban körbeírni érzéseit és elképzeléseit, s a végén magának megállapítja, hogy nem hazudott és nem is ferdített egyetlen ponton sem, csak a színtiszta, általa valósnak vélt tényállást festette le szavakban. Ettől még némi megerősítést vagy cáfolást várván tekint nagybátyjára, s az nem is késik a válaszadással. Az egész persze nem jó válasz/rossz válasz sémán alapul, így nem meglepő Ádám kifejtése, de rendkívül hasznosnak tudja be, hogy megismerheti a nagybátyja nézőpontját és tapasztalatait.
- Igen, azt hiszem, védelmező erőként látom. – bólint rá egyetértően a hallottakra némi töprengést követően. A légpajzs pont illik a képbe defenzív mivoltjából kiindulva, ráadásul ő maga mivel nem egy erőszakos, destruktív jellemű lány, kapóra jön, ha erős védekező mechanizmust tud kiépíteni eleme segítségével. Több, mint készséges lendülettel áll fel Ádámot követve, majd leteszi előbbi helyére a pöttöm jószágot és tanára elé lép. A kérésnek megfelelően kinyújtja és Ádám tenyereibe ejti saját jobbját, de érzékeit erősebb koncentrációra állítja, hogy véletlenül se maradjon le semmiről. Csuklóját ő is érzi a csiklandozó fuvallatot, de körülöttük nem mozog a levegő, mármint a gömb belsejében. Ettől még a halk szélfúvást hallani, ami a gömb perifériáját nyaldossa; innen tudja, hogy létrejött a pajzs, még ha szabad szemmel nem is látható. Megfigyeléseit igyekszik percre pontosan elraktározni, de nem görcsöl, feszeng, hogy mindent tökéletesen vissza tudjon adni. Úgyis utána fog olvasni az írásos jegyzeteknek a levegő uralóiról és azok technikáiról, s mindaz szó szerint belevésődik a koponyájába.
- Lenne egy kérdésem. – mielőtt még megpróbálna bármiféle varázslatot a kis csöpi körül, biztosra szeretne menni, hogy nem okoz balesetet az első megmozdulásával. Elvégre csak odavágta a falhoz a kedves apukáját, mikor előjött az eleme és még egy olyan balszerencsés jelenetet nem szeretne.
- A gömböt elképzelem Lala... azt hiszem ez lesz a neve. Szóval elképzelem Lala körül a gömböt és az elemem utasítom, hogy kövesse a formáját? – egyelőre kicsit tágnak érzi az egész témát, mármint persze, érezte hogyan hozta létre az előbb Ádám a pajzsot, de a mechanizmusát annyira alaposan szeretné megismerni, amennyire csak lehet, hogy ne rontsa el. Amennyiben kapott egy helyeslést vagy kijavítást, odalép a madárkához és leguggol elé. Két kezével úgy tesz, mintha egy láthatatlan gömböt fognak meg Lala körül; szemeit lehunyja próbálja kiüríteni az elméjét és csak a szelet megérezni, elkapni. Azonban egyelőre hiába kapaszkodik belé, a fuvallatok össze-vissza szállnak inkább körülötte, semmint a madárka körül gömb formájában.
- Hogyan... Hogyan tudom idomítani a szelet? Mármint mivel lehet elérni, hogy azt tegye, amit szeretnék tőle? – lehet, ostobán hangzik a kérdése, de inkább most kérdez, mint hogy később megbánja. Szemei kipattannak és tekintete Ádámra irányul arra az időre, míg ezt megvitatják.
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. június 2. 23:09 | Link

Runa

Unokahúgom és fogadott lányom igencsak bizonytalanul áll hozzá első gyakorlati órájához. Mielőtt nekiállna a feladatnak inkább kérdez, óvatos, láthatóan semmit nem akar elsietni, ez persze teljesen érthető, de talán egy kicsit több gyakorlatiasságnak és kevesebb elméletnek jobban örülnék, talán azért, mert én mindent úgy tanultam meg az elemekről, hogy közben csináltam. Runa persze nem ilyen, én pedig igyekszem segíteni neki.
- Az elemeket nem lehet utasítani, inkább próbáld meg úgy felfogni, hogy ez a mágiád része. Most is varázsolsz, csak éppen pálca nélkül.
Válaszom után megpróbálja létrehozni a gömböt, de nem igazán tudja, hogy hogyan kell, márpedig ő a legtöbbször inkább az eszére hallgat. Teljesen Runára vall, hogy olyasmit szeretne biztosan tudni, logikusan elemezni, amit a legtöbb ember érez, de maximum csupán sejt. Az elemi mágikus varázslatok többsége erősen ösztönből jön, és nem olyan egyszerű elmagyarázni a mechanizmusukat, persze én ennek ellenére megpróbálom.
- Képzeld el úgy, mint egy harmadik kezet! Mintha az elemedet irányítani képes részed egyben egy testrészed lenne. Mikor használod az elemi mágiádat, érzed, hogy valami benned tudja, mit kell csinálni és hogyan. Rezonál a levegővel, és szükség esetén akaratlanul is képes vagy előhozni a képességed. Te nem utasítod ezt a részt, egyszerűen használod, mint ahogy a kezeddel sem csevegsz, hanem az agyaddal idegeken keresztül küldöd el a parancsokat. Mindazonáltal az elemi mágusok nagy része nem képes így használni az erejét. Nekik segít, ha elképzelik a dolgot. Egyszerűen gondold végig a legrészletesebben, hogy mit kéne csinálnia a szélnek, hogyan kéne mozognia, mennyire kell erősnek lennie. Miközben elképzeled, észre sem veszed, és máris menni fog a gyakorlat. Ha nagyon félsz, hogy baja esik a madárnak, akkor inkább gyakorolj nélküle! Hozz létre a levegőben egy légpajzsot!
Nem tudom, hogy ez mennyit segít neki, de remélem, hogy ez már kicsit tisztított a képen. Ha nem, akkor megpróbálom máshogy elmagyarázni, egészen addig fogom ezt tenni, amíg Runa végül létrehozza a pajzsot.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. június 3. 16:07 | Link

Ádám - 1. gyakorlati óra

Nagy hibája, hogy mindent elméletben akar előbb megoldani, így a gyakorlati tárgyakkal komolyan meg kell küzdenie. Eddig az elemista tárgy nem esett különösebben nehezére, mivel látens volt a levegője, de most új kihívás lesz úgy irányítania, hogy nem kapaszkodik az elméletbe és csak ösztönből cselekszik. Abban sem biztos, hogy képes a reflexeire hagyatkozni (azokra a kritikán aluliakra). Ádámnak hatalmas piros pont jár, hogy nem küldte még el melegedni valamerre ezzel a zen alapossággal. A nagybátyjának kezd ritka sok türelme kigyűlni; úgy látszik Rubya tanárnő és a tanítás együttvéve nirvánai cérnával vértezik fel napról napra.
A kapott magyarázat nagyon sokat segít az eleme vizualizálásában (márpedig abban penge a kislány, ha képzelegni kell) és az előbbi meghiúsult kísérlet hibapontjait is némileg aláhúzza. Mi lenne itt “az elmélet” ? Ürítse ki a fejét és ne görcsöljön rá semmire, igaz? Pont az a cél, hogy NE programozzon le mindent fejben, hogyan kell zajlania. Miközben ezen morfondírozik, bólint egyet Ádámnak, nehogy azt higgye tanára, megkukult vagy zápult lett a kobakja. Hagyatkozzon a belső irányításra, hát rendben.
Könnyebben tud képzelegni, ha lehunyja a szemét és az is segít, ha a két kezére hagyatkozva megint oda”formálja” a gömböt madárkája köré, de ezúttal nem próbál ezerszázalékosan rákoncentrálni, se nem utasítgatni a levegőt ide meg oda. Láthatóan ellazulnak a vállai, a légzése, és másodpercek múlva elevenedni kezd körülötte a légáramlás. Agyában a lelki szemek képkockákat vágnak össze egy fehéres burokról, ami lassan alakul ki látható széláramlatokból; mintha egy gombolyag tekeredne fel labda formában Lala köré. Érzi, hogy nem kell féltenie csöpp kis állatkáját, mert a levegő nem fogja bántani, megvédi, óvja majd a bajtól. A gömb lassan alakot nyer a fejében: egy szilárd üvegburára hasonlít Lalára méretezve, s meg tudná érinteni, ha akarná- legalábbis ez a benyomása. Ha minden igaz, és ezúttal jól csinálta, gyakorlatban is sikerülnie kellett volna a dolognak, de ez mindjárt kiderül.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. június 3. 16:07
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. szeptember 12. 15:44 | Link

Runa - 1. gyakorlati óra

Bár eléggé nyögvenyelősen kezdődött az óra, a végére Runa kezd ráérezni az elem irányításának mikéntjére. Érzem, hogy a levegőt körülöttünk már nem csak a természet, de fogadott lányom is uralja. A légpajzs fokozatosan alakul ki a jégfőnix körül, aki ezt az elején érdeklődve, de csendben tűri, később pedig a lány számára észrevehetetlenül, segíti a levegő áramlását, ösztönösen tudva, mit kell tennie, hiszen érzékeli a fejlődő pajzs alakját, energiáját.
Mikor végre kész a folyamatosan örvénylő képződmény, szólok Runának, hogy lassan, fokozatosan "engedje el" a szelet. Ha az összeset egyben útjára engedi, megtörténhet, hogy a levegő ereje hátrataszítja őt.
- Amit most létrehoztál, az egy kezdetleges légpajzs. Jó például eső elleni védelemként, illetve, ha gyakorlottabb leszel és gyorsabban létre tudod hozni, esés esetén is megóvhatod magad a sérülésektől. Ha ezt a pajzsot továbbfejleszted, képes lehetsz, akár komolyabb támadásokat visszaverni vele, illetve hát a hétköznapi példáknál maradva: akár egy a fejedre eső könyvtől is meg tud védeni. Én általában mindig használom ennek egy visszafogottabb, de fejlettebb verzióját, amivel a körülöttem lévő állandó hőmérsékletet tudom biztosítani, illetve ez a pajzs folyamatosan szűri a közvetlen közelembe érkező levegőt. A mindig friss levegő a hosszú élet titka - nevetek viccelődve a lányra, majd az órán bemutatott, egyszerű légpajzs gyakorlását adom fel neki házi feladatként. Részemről az órát befejeztem, de esetlegesen felmerülő kérdéseit még várom, illetve talán azt is megérdeklődöm tőle, hogy ezt a hétvégét nálam tölti-e vagy a kastélyban marad tanulni. Végül közösen elhagyjuk a termet.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
ZÁRÁS
Írta: 2014. szeptember 30. 20:24
| Link

Ádám - 1. gyakorlati óra

Határozottan süt róla, hogy közelében sem jár a zseniségnek elemi mágiás gyakorlatban, sőt a felhalmozott elméleti tudását sem tudja nagyon implementálni, vagy legalábbis gondjai vannak a gyakorlat és a teória összekötésével és alkalmazásával. Bénasága ékesen mutatja, hogy nem minden az elolvasott és megjegyzett tudás, képesnek kell lenni alkalmazni is azt.  Hiába az elmélet, az nem véd meg semmitől és nem is segít semmiben. Lassan azonban elkezd ráérezni a dolog ízére, a levegő is hajlik rá, hogy belesimuljon a tenyerébe és segítse tanulási célú törekvéseit, hogy beleszokjon a kezelésébe. Fogalma sincs róla, hogy csöpp Lalája máris a szárnyai alá veszi szerencsétlenkedő gazdáját, de ha tudná, összevissza puszilná a kis tollast itt helyben, így azonban vígan tud koncentrálni a légpajzsra, mely apránként formát ölt, rendeződnek az áramlatok és tényleg létrejön egy védőréteg a pici főnix körül.
Örömmel tapasztalja, hogy nem szakasztotta le a mennyezetet, így némileg bátrabban, bár bukdácsolva ereszti útjára fokozatosan a levegőt. Érződik, hogy egyszer-egyszer megtántorodik a pár másodpercnyi procedúra alatt, mert volt, hogy egy nagyobb tömeget engedett ki az ujjacskái közül, de végeredményben sikeresen tovaszáll az a levegő, Lala pedig újból szabadon csiripelhet nekik, ha kedve tartja.
Bólogatva hallgatja a magyarázatot, közben próbálja felpörgetni agyában az elméletet (minden gond nélkül elő tudja hívni szóról szóra, amit olvasott) és összevetni a szavakkal, aztán bólintásokkal jelzi, hogy felfogta és elraktározta az információkat, közben meg Lalát a két kezébe veszi óvatosan, ügyelve, hogy a csiripelő kis tollcsomónak baja ne essen. A könyveket majd szépen lebegteti maga előtt, de most első Lala és az óra.  Nem sok maradt hátra, a házit megjegyezte, de abba már mélyebben belemászik, mi legyen a hétvégi program, Kérdést nem rak, mert a legtöbb tudnivalóról már olvasott és kapásból nem tud olyat kérdezni, amire ne logikázta volna már ki a választ valahogy, ha pedig figyelmen kívül hagyott ezt-azt, úgyis rászól Ádám. Az óra végén megköszöni a munkát és távozik nagybátyjával együtt a teraszról.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet