31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 16 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Bizizi - hangolódjunk
Írta: 2015. április 18. 00:03
| Link

Egészen újszerű élmény ilyennek látni Izabellát; eddig mindig olyan kis pattogós, vidám, cserfes lánykának ismertem, de most bebújt a kis csigaházába és nem igazán tudom, hogy ki fogom-e tudni húzni belőle. Mindenképpen meg kell próbálnom.
- Mondhatjuk. Mostanában történt néhány dolog, ami inkább parazsat csinált a tüzemből. De most azért vagyunk itt, hogy elsősorban neked segítsünk - kissé zavartra sikerül a mondat végére odatoldott mosoly, de legalább próbálkozok. Aki nem követte nyomon a nemzetközi kviddics történéseit, az nem nagyon tudhat az egész esetről, én meg nem annyira szívesen beszélek mindenkivel erről a dologról.
Figyelmesen végighallgatom azt, amit Izzy mond, és próbálok valami konklúziót levonni belőle. Szóval nem magával a lánggal, hanem inkább a forrósággal van baj. Meg tudom érteni a félelmét, bár én magam hálistennek nem éltem át hasonlót az elején. Az egy dolog, hogy tisztelem az elemet, de ha úgy hozza az élet, soha nem félek használni. Ő viszont fél attól, hogy bánt vele valakit, bárkit. Egyelőre nem tudom, hogy ez a félsz mennyiben befolyásolja az elemhasználatban, de rövidesen megpróbálom kideríteni.
- Sokkal-sokkal nehezebb volt azt megtanulni, hogy jöjjön, ha kell - kuncogok a kérdésen, mert eszembe jut, hogy mennyi szenvedés volt az elején az elem megjelenése után. Alig tudtuk előhúzni Juli nénivel a tüzemet, valamiért ugyanolyan makacs volt, mint én, és nem nagyon akarta mutatni magát. Aztán elkezdtem meditálni és minden sokkal könnyebben ment utána.
- Megígéred nekem, hogy bátor leszel? Akkor add ide a kezedet - nem sokáig várom azt, hogy válaszoljon, nyúlok a kezéért, és az ölembe húzom. A saját tenyeremet az övére teszem, és néhány másodpercig eléggé erősen koncentrálok. Óvatosan elkezdem leemelni az én kezemet Izzyéről, hogy láthassa mi ül a markában. Dió nagyságú lángocska jár ott táncot, de ő is érezheti, hogy ez a tűz nem olyan, mint amilyennek lennie kellene: nemhogy nem meleg, de igencsak hideg. Pattanásig feszült idegekkel és izmokkal ülök, hogyha a pánik legkisebb jelét is látom rajta, azonnal intézkedni tudjak. De remélem erre nem lesz szükség.


VB meglepetés!
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. december 27. 13:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Ádám bátyám - Óra
Írta: 2015. április 18. 00:20
| Link

Ma egy picivel feszültebb vagyok talán a szokásosnál. Ma volt az első napom, amit tanárként kellett abszolválnom. Nem volt semmi különleges, vagy említésre méltó, csak egyszerűen annyira bestresszeltem, hogy még mindig igencsak ideges vagyok. Elsősöknek tartottam egy elméleti órát a tűzről, amit tudtam, azt prezentáltam is nekik az erőmmel, nem volt bonyolult. Ádám nem volt ott, mert más dolga akadt, szóval teljesen rám volt bízva az egész. Respect neki, hogy ekkora bizalmat szavazott nekem, hogy ezt meg meri tenni. Jó, végül is nem pörköltem meg egyik diákot se, de azért nagy volt a kísértés, hogy kicsit odaégessem az egyik kis Rellonos ficsúr pergamenjét, mikor azt találta odasúgni a mellette ülőnek, hogy "gyufafej". Nincsenek kellemes emlékeim erről a megszólításról.
Sietve baktatok fel a teraszra, ahol végre egy kicsit talán mugnyugodhatok, még mielőtt nekikezdünk a gyakorlati óránknak Ádámmal. Csendben suhanok be a helyiségbe és sétálok át a levegő részlegébe. Nem látom még semerre a tanártársamat, így kissé megnyugodva telepszem le a földre, hogy meditáljak egy kicsit. Legalább a stresszszintemet le kéne vinni a normálisra még gyakorlás előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Elemi mágia nyílt óra
Írta: 2015. július 14. 23:02
| Link

- Üdvözlök mindenkit az órán! - lép be a terembe Ádám, miközben hangosan köszönti a már megérkezetteket. Akik még nem jártak korábban a teremben, azoknak nem lehetett furcsa, de azoknak, akik egy ideje felvették a tárgyat, szemet üthetett a hatalmas tükör az egyik fal mellett. Az üvegfelület fekete, mintha obszidiánból lenne, de nem tükröz elég jól. Homályos, ködös alakok suhannak át meg át benne, akárha malíciamutató lenne.
Ádám észrevéve a kíváncsi pillantásokat, a tárgy felé int:
- A Levitából kértem kölcsön. Lugosvölgyi Albert tükre. A fiú egyébként jelenleg benne tartózkodik, segít nekem az óra megtartásában. Az ő képességeinek segítségével ma mindannyian kipróbálhatjátok, milyen elemi mágusnak lenni.
Nem volt nehéz meggyőznie a szőke fiút, hogy legyen a segítségére, Albert amúgy is felettébb boldog, hogy mindenki visszatért a kastélyba, magányának és unalmának elűzéséhez pedig pont kapóra jön a kis feladat.
- Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy az óra alatt előfordulhatnak sérülések, remélhetőleg csak kisebbek. Ha valaki bajba keveri magát, vagy én, vagy Albert kihúzzuk a pácból, de azért jó lenne, ha minél kevesebb áldozattal megúsznánk a dolgot.
Arckifejezéséből nem lehet eldönteni, hogy az áldozat szót mennyire gondolta komolyan, pedig Ádám csupán rá akar kicsit ijeszteni a tanulókra.
- A feladat egyszerű. Egyesével vagy párosával, ahogy jobban tetszik, beléptek a tükörbe. Abban a világban, ami igazából Bert álomvilága, tudni fogtok elemi mágiát használni. Nem kell félni, a fiú azt mondta, tudni fogok veletek kommunikálni, így, ha valaki nagyon elakadna, elvégre az elmélet és a gyakorlat nem ugyanaz, annak tudok segíteni. Ha van kérdés, most tegyétek fel!
Válaszol mindenre, amire kell, aztán tenyereit összecsapva ösztökéli a diákokat, hogy induljanak meg a tükör felé. A lányokra kisebb frászt hozhat, hogy az udvariasság mintaszobra, Bert, kezét nyújtja nekik a tükörből, hogy átsegítse őket a keret küszöbszerű részén. Amint mindenki eltűnik az üveg mögött, Ádám leül elé, és figyel.


Érkezni mostantól folyamatosan lehet. Ha párban szeretnétek lenni azt vagy a hozzászólásban, vagy nekem bagolyban jelezzétek! Ha egyedül indultok útnak, nem kell megvárni a többieket, mindenki külön instrukciókat kap majd. Aki megérkezik az órára, keressen fel engem bagolyban, hogy eldönthessük, mely elem illik hozzá a legjobban, melyiket tudja irányítani az óra során! Azok, akik megjelennek, és minimum 3 hozzászólás erejéig maradnak is, 20 pontot kapnak.

Mindenkinek jó játékot kívánok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 15. 11:22 | Link



Az elemi mágia, mint olyan, mindig is érdekelt. Amint visszatértünk a kastélyba, meghallottam, hogy nyílt órára lehet jelentkezni, s az elsők között írattam fel magam. Kipróbálni az elemi mágiát? Hülye lennék nem megtenni.
Így hát izgatottan lépkedtem az Elemi mágia terasza felé, melyen eddig még sosem jártam. Kissé kialvatlanul léptem be a terembe, az elsők közt voltam. Sóhajtottam egyet, álldogáltam, vártam. A tömeg lassan megérkezett; elsősöket alig, felsőbb éveseket viszont inkább kiszúrtam, bár lehet, hogy csak azért, mert általában nem fordítok figyelmet a kortársaimra.
Merkovszky professzor úr is megjelenik, s amint üdvözöl minket, tényleg izgulni kezdek, s mohó tudásvággyal figyelem szavait. A tükörfiúról már hallottam, de nem tudtam róla túl sokat, de biztos voltam benne, hogy hamarosan ezzel az információval is gazdagabb leszek.
A férfi sérüléseket emleget, én nyelek egyet azért, de ennyi, többet nem mutatok ki. Végül is, a Lillával való találkozásom után nem feltétlen baj, ha megsérülök, legalább egy óra keretei közt teszem, nem? Sóhajtottam azért egy aprót. "Áldozatok"? Na, remek.
Feszült lettem egy kicsit, de nem szállt inamba a bátorságom. A tükörfiúban azért nem bíztam annyira, hiszen ki tudja, hogy mire képes (illetve, hogy mire nem), meg hát, a levitásokkal szemben néha kicsit előítéletes tudok lenni. Mindegy, ezeket a gondolatokat most félretettem, hogy a feladatra koncentráljak.
Merkovszky a tükör felé mutatott, a kezdeti habozás után pedig (persze, semmiképpen sem elsőként) a tükör felé lépdeltem. Nagy levegőt vettem, majd azt kifújva léptem át a tükör keretén. Na, és most...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Elemi mágia, nyílt óra
Írta: 2015. július 15. 11:33
| Link

Sietve indultam az Elemi mágia terembe. Miután visszaérleztünk a kastélyba, szinte rögtön meghirdették az órát. Ez volt szinte az egyetlen tantárgy - a Reptanon kívül - ami lázba hozott.
Izgatottan léptem át a terasz küszöbét. Néhányan már megérkeztek az órára, de éppen az elsők között voltam.
Ádám bá' bemutatta Bert tükrét, amit a legtöbben már a megérkezéskor kiszúrtunk.
Az elmondás alapján érdekes tárgy volt, kíváncsi voltam mi történik ha belelépünk. Az ijesztgetéstől nem rémültem meg, ha komolyan veszélyes lett volna, sosem engedték volna meg a tükör használatát. Ha meg mégis veszélyes...
hát legyen. Kell egy kis izgalom. Úgy is unalmas volt már az élet Madagaszkáron. Legalább történik valami.
Figyelmesen végighallgattam a monológot, a feladatot, és Albert kezét elfogadva behunyt szemmel átléptem a tükör küszöbét...
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2015. július 15. 11:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Elemi mágia óra őnjáróan
Írta: 2015. július 15. 15:39
| Link

A Madagaszkári henye-hunya óta felgyorsult az élet a kastélyban. A fejemet sem győztem olyan gyorsan kapkodni, ahogy a tanárok akcióba lendültek a hosszúra nyúlt nyaralás után. Már éreztem a zsigereimben, hogy nem lesz jó vége annak a nagy semmittevésnek, meg lesz a böjtje, hát most itt van. Ha nincs órám, a könyvtárban ültem a különböző témájú beadandók láncaiban, amik igen csak megszaporodtak. Ha egynek vége volt, letudtam, jött a következő, szinte lélegzetvételnyi szünet nélkül. Mégis, mindezek ellenére örültem sok mindennek. Először is, hogy újra a megszokott környezet, az elviselhető hőmérséklet, a tengerzúgás teljes hiánya...na, utóbbit elhozhattuk volna. Mindegy és itt volt Berti is, a Levita tükörfiúja, akit a szigeten nem sokat láttunk, de most ő is erősíti a csapatot, Hannával együtt. Ráadásul, mint megtudtam az Elemi mágia órán oroszlánrészt vállalt az okításban, ezért legalább vigasz volt, hogy bár tanulni azt kell, de ott lesz Berti- Ahogy a terembe léptem, az első amire a pillantásom esett a tükör volt. Ismerős, de még soha nem jártam odaát, Berti birodalmában és elemi mágusnak sem érezhettem még magam soha. Érdekesnek ígérkezett hát az óra. Nem riasztott vissza a sérülés lehetősége sem, elvégre az ember a kviddicspályán is megsérül, egy 50 kilós gurkóhoz képes, mi jöhet rosszabb? Nem tolongtam a belépéskor, csak nyugodtam beálltam, valahogy a sor közepe felé és mikor rám krült a sor, Berti segítő jobbját fogva léptem be a titokzatos világba.
- Szia Berti! - köszöntöttem a srácot suttogva. Nem akartam nagy zajt csapni, hátha akkor valami rettenetes történik vagy tudom is én. Ahogy átértem, félre álltam, ne akadályozzam, az utánam lévőket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. július 15. 18:08 | Link

Elemi mágia óra, Evillával.


Még csak pár hete jártam az iskolába, amikor egy váratlan nyaraláson találtam magamat áprilisban. Az elején csak azt hittem, hogy a bolondját járatták velünk, de nem. Bizonyos okok folytán ezen a szigeten maradtunk, amíg minden helyre nem jött a tanodában és környékén. Madagaszkáron nagyon jól éreztem magamat, szinte mindennap csináltam valamit. Pörögtem, barátkoztam és felfedeztem a szigetet. Negatív élményeim nem is nagyon volt, talán egy-kettő, de azok jelentéktelennek számítottak.
Most, hogy hazaértünk, olyan furcsa itthon lenni. Ismét azt éreztem, hogy elvesztem ebben a hatalmas kastélyban, a legtöbb folyosót ismét ugyanolyannak tituláltam, mint amikor az első órámra igyekeztem, az első tanítási napon. Reggel valami eszméletlen csoda folytán időben keltem fel, így nyugodtan felöltöztem. Felvettem az iskolai egyenruhámat, a vörös-arany csíkos nyakkendőmet megkötöttem, taláromba belebújtam végül az alvó Himét az ágyamon hagytam aztán elindultam az Elemi Mágia órára, ami nagyon különlegesnek ígérkezett, ugyanis nyíltórának volt meghirdetve. Szépen, nyugodtam kiértem az eridon toronyból, utána a környezetemet pásztáztam végig a szemeimmel. ~ Bár csak tudnám, hogy merre is kellene mennem, semmi sem ugrik be, na jó, azért egy-két helyre még most is eltalálnék... Na, mindegy! Kalandra Fel!~ - gondoltam magamban, aztán tényleg elindultam, mert nem volt húsz percem se, hogy beessek oda.
Amint belekezdtem a kóválygásba, a szemeimmel próbáltam megfigyelni minden olyan dolgot, ami egy adott folyosó különlegességei lehettek. A kastélyban való hosszas bolyongás után, véletlenül a Keleti szárny, második emeletére tévedtem, ahol megpillantottam a tanár urat a nyitott ajtón keresztül. Egy megkönnyebbült sóhaj után beestem a többiek közé.
- Ez az, maradt még két percem! Végre nem késtem el!- örömködtem, csillogó szemekkel az ég felé pillantottam, mintha csak Fortunának róttam volna le hálámat. Az órát Merkovszky tanár úr nyitotta, egy különleges kiegészítővel együtt. ~ Lugosvölgyi Albert tükre, huh? ~ - a tükör vonalait vizsgálgattam, és azt a különleges fekete üvegfelületét.  Továbbá figyelmesen hallgattam végig az instrukciókat, a tükör szemügyre vétele után pedig igyekeztem nem elaludni, az egy helyben ücsörgésben. Amikor át lehetett haladni a tükrön, óvatosan megálltam a bűvös tárgy előtt, amiből egy szőke srác nyújtotta felém a kezét,felbátorodtam és mosolyogva azonnal elkaptam a mancsát, egy ugrással átkerültem a tükör másik oldalára, fiú világába.
- Wuiiiiiii!
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. július 15. 22:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21635
Írta: 2015. július 15. 21:01 | Link

Elemi mágia óra - Gwennel


Valahol a lelkem legsötétebb bugyraiban egy icipicit mindig is irigy voltam azokra az emberekre, akik irányítani tudtak egy elemet. Nem vagyok benne biztos, gondolom sokan nem örültek a képességük megmutatkozásának pillanataiban, de nem tudok helyettük nyilatkozni. Érdekeltek a tanoncok, érdekelt az elemi mágia is, szóval kifejezetten örültem a nyílt óra hírének. Izgatott voltam, ugyanakkor féltem is, mert hát mennyire lehet nehéz irányítani egy elemet? Úgy értem azért mégis a vízről, a tűzről, a földről és a levegőről van szó. Ezek mind veszélyesek a maguk módján.
Útközben elkaptam Gwent, és mivel ő is éppen az órára igyekezett, miért ne alapon csatlakoztam hozzá, közben pedig azt is sikerült lebeszélnem vele, hogy maradjunk együtt, bármi is történik. Mert azért na. Ez mégis csak elemi mágia. A terembe lépve már jó pár ember ott tartózkodott, de sajnos senkit sem ismertem fel közülük. Gwenre pillantva biccentettem a fejemmel a fal felé, és már el is indultam volna, mikor a diákok után a tanár úr is belépett az ajtón. Nos, ha eddig még nem lettem volna ideges, hát a férfi mondandójának kezdésére az lettem. Igazából nem nagyon ismertem, annak ellenére, hogy egyszer egy csapatban voltam vele egy kviddicsmeccs alkalmából - már ha az számít, hogy ő a cikeszt üldözte, én meg a karikákat védtem. Mindegy is, szóval amint beszélni kezdett, feszülten hallgattam a dolgokat. Még a sérülés szónál sem estem kétségbe, ezt is köszönjük szépen a kviddicsnek. Amint befejezte a mondandóját, és az első pár diák átment már a tükrön, Gwenre pillantottam csak amolyan utolsó bizalomlöket gyanánt. Ha ő is rám nézett, biccentettem egy aprót, és előrementem, hogy aztán barátságosan rámosolyogva Albira átlépjek a tükrön egyenesen a másik világba. Jézusom, kezdek félni. Remélve, hogy nem keveredtem el, az érkezés után rögtön megálltam és bevártam Gwent. Nos, és innen hova tovább?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. július 15. 22:33 | Link

Elemi mágia óra


Mindenki

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...


Szépvölgyi Richárd
...egy sziklaszirten állsz. Melletted nincs már senki. A szél erőteljesen neked rohan, rángatja hajadat, ruhádat. A közelben nincs más, csak kopár sziklák, szürkés kövek. Mélyen alattad egy városka látszik. A házak kéményéből füst száll fel, de a város lakóinak zaja nem jut el hozzád, ahhoz túl magasan vagy, és a szél is túl hangosan fütyül a füledbe. Melletted jobbra kezdődik egy meredek, veszélyes utacska lefelé. De te most már levegő elemi mágus vagy. Tudsz repülni varázsszó és seprű nélkül is. Kipróbálod új képességeid, vagy inkább lesétálsz a meredek úton? Esetleg keresel másik lehetőséget az előbbre jutásra?


Kálnoki Norina
...és egy tóparton találod magad. Előtted pár méterre egy fiatal férfi horgászik. Elkeseredett arcából ítélve, itt nem nagyon van fogás. Rajtatok kívül nincs más a területen. A távolban egy erdő látszik, mellette néhány ház, talán egy falu. Még messzebbre tekintve hegyeket látsz, de sejtheted, hogy gyalog napokba telne eljutni odáig. A hátad mögött egy kis liget látszik, a fák mögött lassan lemegy a nap, fénye mindent narancsvörösre színez. Mit teszel? Segítesz újonnan felfedezett erőddel a fiún, és megpróbálsz halat fogni neki, vagy továbbindulsz valamerre?


Victoria Fresmoon
...egy forgalmas város főterén találod magad. Ez azonban nem egy modern település. Szekérrel haladnak el melletted, lovak nyerítenek, mezítlábas suhancok rohangálnak a közelben. A közeli piacról áthallatszik az árusok kiabálása, a sötétben rablók és zsebmetszők ólálkodnak. Nagy a zaj, sok az ember, főleg egy bizonyos részén a térnek. Egy fiatal elemi mágus lány mutatványokkal szórakoztatja a többieket. Elindulsz felé, és megismerkedsz vele, vagy inkább más szórakozás után nézel?


Péter Fanni
...és egy csapatnyi játszó gyermek között találod magad. Este van, a levegőben kacaj hangja száll, és a sülő hús illata hat mindenki nyáltermelésére. Egy fiatal fiú lanton játszik, néhányan köré ülnek, mások táncolnak a dallamra. A lobogó tábortűz fénye megvilágítja a lángokat élesztgető idős férfit. Arcán nevetőráncok véstek mély nyomokat, hosszú haja és szakálla szürke. A gyerekek értetlenül mutogatnak rád.
Az idős férfi felkel, merengő tekintetét rád szegezi, hirtelen mindenki elhallgat.
- Mit keresel te itt? Ki vagy te? A tűz lánya vagy? Ha igen, bizonyítsd!
Úgy látszik egy történetbe csöppentél. Mihez kezdesz? Megpróbálod használni újonnan szerzett erődet, hogy meggyőzd a férfit, vagy inkább odébbállsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Greiner Júlia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 28
Elemi Mágia óra - egyedül
Írta: 2015. július 15. 22:40
| Link

Nagy nehezen, de legyőzte a késztetést, hogy elfusson a dolog elől, és elindult a Elemi Mágia órára. Ő vállalkozott. Érdekli a tantárgy, bár kissé fél még tőle. Jó lenne egy pici tapasztalatot szerezni. Mikor beért a terembe, körülnézett, majd mikor eljött annak is az ideje, figyelmesen, bár kissé aggodalmasan hallgatta a tanár úr szavait. Érdeklődve nézegette a tükröt, majd mikor a belépésre került a sor, megijedt. Szinte az utolsók között volt a sorban, és nagyon félt, mert hát Júlia eleve egy félős lány volt. Elfogadta a tükörfiú segítségét, majd miután belépett a tükörbe, csodálkozva kémlelt körbe. Most? Mi lesz? Fürkészni kezdte a többieket, hogy ellesse, ők mit csinálnak most. Ha az elemekről lenne szó... Erősen elkezdett gondolkodni, hogy vajon hozzá melyik elem illik? Talán a levegő? Talán a tűz? Netán a víz, esetleg a föld?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Mindig saját magad első osztályú kiadása légy, ne valaki másnak a másodosztályú változata."
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. július 15. 23:06 | Link

Elemi mágia óra - némi késéssel fűszerezve.
ruhácska


Ajjaj, elemi mágia nyílt óra, és hát nem megint késésben vagyok? De úgy is kell nekem, vagyok én olyan esztelen és szétszórt, hogy még indulás előtt fél órával a padlásszörnyemet tanítgatom arra, hogyan rajzoljon szép pálcika embereket. Igazán megérdemelném, ha nem engedne be a tanár úr az órára, de azért nem adom fel, amíg nem muszáj.
Tapsot érdemelnék, nem pedig kósza füttyöket, ahogy a hosszú, bokáig leérő, lenge azték mintás ruhám alját felcsippentve suhanok a Keleti szárny felé. És igen, csak egyszer botlottam meg, ami miatt külön díjat, sőt, koronát érdemelnék a fejem búbjára! Lehet két korona kéne, mert egyedül nehéz kormányozni egy egész királyságot, és mivel kell az ember mellé egy király is.. biztos nem venné rossz néven a Levitásom. Nyah, meg is van, hogy mi lesz az elfoglaltságom a következő hétre! Tehát egy kis botlás, a hasra eséstől pedig egy páncél mentett meg: szépen belementem igen nagy lendülettel, megöleltem (bár szavamra mondom, nem állt szándékomban) aztán oldalra eldőlt szegény. Hatalmas csörömpölés és a fémszerkezet a bal irányba megadta magát: szép hangzavarral megáldva felmondta a szolgálatot és a szó szoros értelmében ledőlt pihenni egy kicsit. Felszisszentem, szívem szerint ott összekapartam volna, de akkor nem csak 2 percet kések, hanem kapásból negyed órát, tehát rossz szájízzel otthagytam és tovább futottam. Szerencsémre, vagy tán épp balszerencsémre mindez a baleset már a célként kitűzött terem folyosóján történt, tehát bizonyára hallotta az egész emelete az esetet. Jól van Lilla, szép volt. Elnézést kértem a lefegyverzett páncéltól, majd most már hagyva a ruhámat a bokámnál susogni, tovaröpültem a kiszemelt helység felé. A kilincset először kifelé rángattam, csak aztán jöttem rá, hogy befelé nyílik az ajtó. Szívem a torkomban dobogott már, mire nagy nehezen benyitottam, és már az utolsó ember kászálódott éppen át a tükörben.
- Elnézést, én csak.. szóval a szörnyem most tanul sajtolni... mármint rajzolni. Igen. - mintha saját magamat győzködtem volna, hogy ez hatásos belépő volt (azért persze fülig elvörösödtem) - Ugye be lehet még menni? - igazgattam egy picit az elöl felgyűrődött ruhácskát, aztán bátortalanul a tükörhöz mentem, többnyire hátrafelé pillogva Merkovszky bácsira. Helyes Lilla, így is kell, rögtön az első órán így elkésni, ráadásul nem is lehet összetéveszteni senkivel, mert nincs más olyan kétbalkezes, aki ilyen hangos belépővel jelenik meg. Albertet már ismertem korábbról, kedves fiúnak tartottam, és ha felém nyújtotta a kezét, akkor kicsit remegve ugyan, de hálásan fogadtam el azt és bíztam magam rá.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2015. július 15. 23:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Elemi mágia, nyílt óra
Írta: 2015. július 16. 09:56
| Link

A tükör átlépése furcsa, bizsergető érzés volt. Amint kavarogni kezdett a világ, rögtön felpattant a szemem. Nem kívántam elhányni magam.
A gyomrom felkavarodott, az illatok milliói csiklandozták az orromat. Egyik pillanatban banán illatát véltem felfedezni, a másikban pedig eltűnt, helyét átvette a sülthús összetéveszthetetlen illata. Később pedig ázott kutya szag fogadott, ennek már nem örültem annyira. Közben ha erősen füleltem a kavalkádban, hangokat hallottam. Először dzsungel hangját, papagájok énekét. Aztán fű susogását, közben virágok illatát éreztem. De Bert végig ott volt mellettem.
Aztán megérkeztem. A hirtelen érkezéstől és meglepetéstől térdre rogytam. Egy tóparton voltam, hegyekkel körülvett területen. Előttem a távolban házak látszódtak, és erdők. Körülöttem szinte mindenhol fák voltak. Egyedül voltam, kivéve egyetlen fiút, aki horgászott a tóparton. Fancsali képet vágott. Az üres vödréből és tekintetéből ítélve nem foghatott semmit.
Ki akartam próbálni a képességet amit kaptam.
Közelebb sétáltam a fiúhoz. Ő a tavacska túlsó oldalán horgászott, a tónak viszont nem láttam a széleit. Mintha csak egy hosszú folyó lett volna, amit nem lehet megkerülni.
Előálltam egy tervvel. Ugyan még sosem próbálhattam ki, milyen egy elemi mágus ereje, éreztem a zsigereimben, hogy rendelkezem vele.
Olyan kézmozdulatot csináltam, amilyet még sosem láttam senkitől azelőtt. Fogalmam sincs hogy jutott eszembe, de megcsináltam. Erősen koncentráltam, és - egy kicsit félve - ráléptem a víz felszínére. Hatalmas örömömre, nem süllyedt el a vízben a lábam. Nem tudtam, hogy mennyit bír el, és meddig, úgyhogy óvatosan ráléptem a másik lábammal is, és sietve elindultam a másik partra.
Nem féltem, hogy a fiú meglát, ha ez valóban egy álomvilág, akkor ők csak itt léteznek. Úgyhogy nem félve a lelepleződéstől indultam felé.
A lábam alatt halak úszkáltak, nem is egy. Érdekelt, hogy miért nem volt kapása a fiúnak. Mikor biztonságosan átértem, és száraz talajra léptem, végignéztem a fiún. Érdekelt, hogy vajon mit gondol az előző mutatványomról. Arra is gondoltam, hogy lehet hogy valami lélektelen test, és nem érzékelt belőle semmit.
- Szükséged van egy kis segítségre ha jól látom.
Egy újabb kézmozdulat hatására a víz kezdett eltűnni a medréből. Mintha kihúztam volna a dugót a kádból.
Az üres mederben halak százai ficánkoltak a vízhiány miatt.
A tó fenekére száraz lábbal be lehetett lépni.
- Szedj ki annyi halat amennyire szükséged van. - vontam vállat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Marcus Arbor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 16. 14:28 | Link

Elemi mágia óra - szóló

Sanda gyanús kinézet
 Az évben először lép be az Elemi mágia teraszára. Rájön, hogy ez egy olyan hely, mely még házuknál is természetesebb, pedig annak erdeiségét nehéz felülmúlni. Helyet foglal valahol, és várja  a fejleményeket, hogy mi is lesz a mai feladat, mert eddig még nem vett részt gyakorlati órán. Elméletben már majdnem mindent tud az elsős évfolyamból.
 Meghallja, hogy a Tanárúr kiadja a feladatokat és fellelkesedik az "elemi mágus" szóra. Habár egy elég terhelő kifejezés vala, és az otthoni dolgokat tekintve, Anthony-t, sok az elvárás. Kíváncsi, hogy mit érezhet a bátyja, mikor a földdel bánik, mikor az meghajol az akarata előtt.
 Az sem képes eltántorítani őt, hogy a sérülés esélye fennáll. Azok csak sérülések, melyeket egy vándornak el kell szenvednie az útján, hogy végül messzire juthasson.  Gyors gondolatmenete közben a távolban meglátja a magát Dasha-nak kiadó Victoriát is, de inkább nm firtatja a dolgot, mivel úgy tűnik, elfoglalt.
 Sorát kivárva lép be a tükörbe, ahol először csak a homály fogadja. Köd.
- Elnézést, Tanárúr! Most mit kellene tennem? - Mielőtt választ kaphatna, egy hangot hall. Valami ragadozó madár hangja.  Követi, keresztül vágva a tájat befedő dunyhán. Ahogy közeledik felé, kidőlt fát lát, mely egy szakadékba lóg.  Egy sólyom ül az egyik ágán, és őt nézi mérhetetlenül sárga szemeivel. Mikor a köd eloszlik, a rémült Marcus észreveszi, hogy egy hegy tetején áll, és nem egy szakadék szélén. A peremén lelógó fa ágán ülő madár tovább figyeli őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 16. 14:32 | Link



Kitisztult előttem minden, láttam Albert elmosódó alakját. Fellélegeztem, tüdőm megtelt oxigénnel. Körülnéztem; egy sziklaszirtet láttam, odalent a mélyben egy várossal. Szél kapott a hajamba, a ruhámba, láttam már, hogy ez az elemem. Pontosabban, éreztem. Kitártam a karjaim egy pillanatra, és hagytam, hogy a szél az ingem alá szökjön, hogy borzolja a hajamat.
Aztán, pár pillanat múlva a feladatra koncentráltam. Körülnéztem, egy utat láttam meg a jobb oldalamon, de igencsak meredek volt. Szóval jussak le, értem. Mély levegőt vettem - valahogy most jobban esett, mint egyébként. Közelebb léptem a szirt széléhez, lenéztem. Mélység.
Eszembe jutottak azok a gondolatok, hogy levetem magam a hídról. Még Madagaszkáron gondolkodtam ezen, aztán elhessegettem a gondolatot. Tisztán emlékeztem Merkovszky professzor szavaira. Sérülések, áldozatok. Vajon tényleg képes vagyok irányítani ezt az erőt? Annyira, hogy repülni is tudjak? Izgalom szállt meg, a gyomrom remegni kezdett, ahogy kipróbáltam; valahogy ösztönösen jött. Jobbra intettem a kezemmel, mire egy hatalmas széllöketet éreztem meg. Éreztem a szelet, a zsigereimben, amitől már-már euforikus állapotba kerültem. Ujjaimat megmozgatván ismét feltámadt a szél. Szédületes volt, ahogy éreztem magamban ezt az elemi erőt; hogy tudom uralni, az pedig egyenesen bámulatos érzés volt. Mozgattam a kezemet, mintha csak valami karmester lennék, s ennek megfelelően váltakozott a szél erőssége is. Mámor öntött el.
Menni fog. Bíztam az elememben, mert hogy most az én elememmé vált a levegő. Tényleg olyan, mint én. Sosem látod, de mindig ott van.
Hátraléptem, nyeltem egyet. A föld még mindig az ellentéte a levegőnek, és nem szerettem volna törött nyakkal kikerülni a tükörből. Tükör... Pedig olyan valóságosnak tűnt minden! Még lépkedtem hátrafelé párat, aztán megálltam. Szívem dobogni kezdett, nagy levegőt vettem. Csak egy pillanatnyi bátorság kell. Nem fogok meghalni. Ez csak egy tükör.
Aztán elindultam, lépteim gyorsultak, s valami önfeledt vigyorral az arcomon, melyről fogalmam sincs, honnan jött, ugrottam le a szirtről, hogy aztán megpróbáljak repülni.
Estem. Nem repültem. Lehunytam a szemem; a kőbe fogok ütközni... Ennek hatására feldobogott a szívem; aztán hirtelen éreztem, ahogy alám kap a szél. Kipattantak a szemeim. A várost láttam magam alatt, ahogy kitártam a kezeim, mint valamiféle madár. A hideg menetszél az arcomba csapott, belekapott a hajamba, s cibálta az ingemet, én pedig üvöltöttem egyet. Repülök! Megpróbáltam egy hurkot leírni a levegőben, kisebb hibákkal sikerült is. Repülök! Igazán, tényleg repülök! Éreztem, hogy nincsenek korlátaim, még sosem éreztem magam ennyire szabadnak; mintha bármire képes lennék, mintha ezt kerestem volna egészen idáig.
Le kéne szállnom? Nem akartam. Sejtettem, hogy mivel lefelé vezetett egy út, arra kellett volna mennem, de nem akartam leszállni. Pont most?! Mikor életemben először seprű nélkül repülök, és szabadnak érzem magam? Még egyet üvöltöttem, a hangom elveszett a menetszélben. Öröm. Rég éreztem ilyen határtalan örömöt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. július 16. 16:29 | Link

Elemi mágia óra

Lassan oszlott a sötét félhomály, mely a tükörbe lépésem után fogadott. A külső világgal együtt Berti képe is eloszlott. Előbb ködszerű felhőbe burkolva mindent, mely egyre világosodott, hangok foszlányai érték el fülem a lágyan lengedező szellővel. Eleinte csodálkoztam rajta, hogy hogyan hallok olyan élesen, mint eddig soha, de végül is ez egy másik dimenzió, másképp működnek a dolgok. Alig ocsúdtam még, szememnek szoknia kellett az erős fényt a sötét után, fülemnek a zsivajt, mely megnövekedett hangerővel támadta dobhártyámat, de nem csak harsányabb volt, hanem sokkal tisztább is. A legtávolabbi kofa alkudozásait tisztán értettem, és hallottam annak a szekérnek a zörgését is, amelyik most fordult a piactérre vezető útra. Hátra fordultam, hogy kitérjek előle, mikor halálos iramban egy lovas vágtatott el mellettem. Azt gondoltam, majd felkorbácsolódik körülöttem a levegő, ahogy a lovas menetszele megcsap. Fel voltam készülve a lökődés érzésére, de nem történt semmi, csak szelíd simogatást éreztem a karomon, hajamat lágyan, hűsítően lebbent ki arcom elől. A piaci forgatagban, sülő hús illatát éreztem, mely keveredett a közelben lévő rét lenyírt füvének illatával. Az is valahogy sokkal élénkebb volt, mint amit eddig megszoktam. Körüllengett valami, amit nem tudtam volna meghatározni, hogy mi. Emberek tolongtak, adtak-vettek, pletykálkodtak, nagy volt a tömeg, de az igazi sokadalom egy kisebb, kitaposott terület körül csoportosult. Arra vettem az irányt, mert mikor az égre néztem, egy papírsárkányt láttam elképesztő táncot járni a széllel. Izgatott a látvány, szerettem a papírsárkány eregetést, így elhatároztam, hogy megnézem. Valami csodálkozás ült az arcokon, de egy egyszerű papírsárkányban nincs mit ennyire csodálni, de kétségtelen, hogy ügyesen irányította valaki. Az a valaki egy fiatal lány volt, hosszú barna haja lebegett a szélben...pedig a fák levelei meg sem mozdultak. Mintha ezernyi apró ujjacska játszadozna egyenként a hajszálaival. Kezeit ugyan a fent repkedő mitikus papírlény felé tartotta, de kezében nem volt ott az irányító madzag. Elképedve néztem rá, ő meg rám, csak ő mosolygott. Karjait abban a pillanatban leengedte, és a sárkány elkezdett zuhanni. A nézelődő sokaság egy emberként hördült fel, én is felnéztem. A sárkány zuhanva, de felém tartott. Le fog esni...hasított belém a felismerés. Zavartan bámultam a lányra, miért csinálja ezt, de csak mosolygott rám. Reflexből emeltem fel a kezem, hogy ne kólintson kobakon a könnyű tákolmány, és abban a pillanatban megállt, egy helyben a levegőben. Elmúlt a veszély, lélegeztem fel és leengedtem a karom, mire ismét szállingózni kezdett felém a sárkány. Nem volt mit tenni, ismét felemeltem a kezem, de közben éreztem valamit...A kép kezdett összeállni bennem....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. július 16. 19:24 | Link

Elemi mágia óra


Mindenkinek, aki még csak most kezdi
Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...


Szépvölgyi Richárd
Repülésedet nem akadályozza semmi, és a város lassan eltűnik mögötted. Melletted egy sas siklik a levegőben, kiterjesztett szárnyai alatt süvít a szél. Röpte könnyed, tekintete fenséges. Nem törődik veled, hisz a levegőnek nincs ura, az a szabadságról szól. Nincs feletted senki, de alattad sem, de néha feltűnik melletted valaki, hogy elkísérjen utadon. Ahogy a ragadozó madár is, ami most megpillant valamit a mélyben. Szárnyait hátracsapja, teste egy csőrben végződő éles nyíl. Zuhanórepülése izgalmasnak tetszik, előtted azonban egy hatalmas torony áll. Olyan, mintha most emelkedne ki a felhők közül, pedig csak neked nem szúrt szemet eddig. Kékes színeivel beleolvadt az égbe, fehéres foltjai felhőknek látszottak. Követheted a sast a mélybe, leszállhatsz a toronynál, de akár repülhetsz is tovább. Itt nincsenek szabályok. Ha szeretnéd, hogy legyenek, azokat neked kell megalkotnod.


Kálnoki Norina
A parton ülő fiú hatalmasra tágult, ijedt szemekkel mered a vizen sétáló lányra, de félelme csak akkor lesz a legnagyobb, mikor kiszárad a tó.
- Mit tettél?! - kiált rá a lányra. - Éhen fogunk halni!
Reszket a dühtől, az ijedtségtől, a jövőtől való félelemtől. Igaz, hogy pillanatnyilag megoldást nyújtott neki a lány, de azzal, hogy kiszárította a tavat, ami folyamatos élelemforrást biztosított, halálra ítélte azokat, akik ezzel biztosították mindennapi túlélésüket.
Ugyanakkor kezded érezni, hogy fáradsz, kicsit szédülsz is. Egy tó kiszárítása nem egyszerű feladat még egy elemi mágusnak sem. Az erővel nem csak hatalom jár, meg kell tanulnod óvatosabban bánni vele. Mindennek van árnyoldala.


Victoria Fresmoon
A lány nevetve nyugtázza, hogy rájöttél a dologra. Ekkor a sárkányt teljesen a te irányításodra hagyja. Levegőből gömböt képez maga alá, melyet talán az egész piacon egyedül te érzékelsz. Mindenki másnak olyan, mintha a levegőben állna. Te tudod, hogy a levegőn áll.
Saját készítésű labdáján aztán különféle mutatványokat visz véghez, miközben figyel arra is, hogy, ha kell segítség neked, feléd inthessen, és megmenthesse a sárkányt a leeséstől. A "labdán" állva tesz pár hirtelen mozdulatot a kezeivel: köröket rajzol maga elé. Kisebb légörvények jelennek meg ujjai nyomán, és mindkettő másmilyen illatot áraszt. Az egyik a levenduláéra emlékezteti az embert, a másik csokoládé jellegű. A közönség elragadtatott sóhajjal figyeli most már kettőtök előadását. Az egyik "hurrikánt" feléd irányítja, majd kissé elemel vele a talajtól. Rád vigyorog, aztán elfordul, és tovább szórakoztatja közönségét.


Péter Fanni és Schlett E. Lilla - kiegészítés
Alighogy Fanni megérkezik, és az idős úr kérdőre vonja őt, megjelenik a semmiből mellette egy lány. A csend elmélyül, a mulatozók hátrálnak egy lépést. Ez nem az a világ, ahol örülnének az idegeneknek. Mit fogtok tenni? Megpróbáljátok meggyőzni őket, hogy a tűz lányai vagytok? Mit tud ezért együtt tenni a két elem? Vagy egyszerűen elsétáltok? Esetleg más tervetek van? Jó lesz gyorsan kitalálni valamit, mert az egyik férfi láthatóan a kardja markolatát szorítja, míg egy másik a fejszéjén tartja a kezét.


Greiner Júlia
A tükrön átlépve egy réten találod magad. A messzi távolban láthatsz egy erdőt, hegyeket, de életnek semmi nyoma. A fű derékig ér, kellemesen csiklandoz. Néha elindul egy-egy szélfuvallat, ami megtáncoltatja a mezei virágok szirmait, és a rájuk szálló pillangók szárnyait. A hátad mögött egy - talán villámcsapástól - kidőlt fa törzse fekszik. Néhány ága még megmaradt, de összességében nagyon elkorhadt már. A kéregbe vájva karmait egy holló néz veled szembe. Tekintetén látszik, hogy enyhén mulattatja a helyzet. De az, az igazán meglepő, amikor megszólal:
- Mi az kislány, eltévedtél?
Leállsz fecsegni a madárral, vagy inkább itt hagyod?


Marcus Arbor
A hegy, amin állsz, homokból van. A fa, amin a madár ül láthatóan nem bírja már sokáig, haldoklik a forróságban a szárazságtól. A sólyom figyel még egy darabig, aztán elrepül. Közel s távol nem látsz mást csak homokot. Haldokló fák és kaktuszok törik csak meg a táj egyhangúságát. A szél unalmában homokbuckákat épít: egyik helyről a másikra hordja a homokot. Mit teszel most? Maradsz egy helyben és megpróbálsz ott elbújni a nap égető sugarai elől, vagy továbbállsz, hátha találsz egy oázist? Esetleg tud valamiben az elemed segíteni?


Mindenkinek!
A tananyagban a mindenki által látható részen, a Képességek órában találtok egy kis segítséget. Nem kötelező onnan nézni a képességeket, ezért kivételesen (meg mert nem vagytok tanoncok) nem harapom le senki fejét. Csak tájékoztatónak van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 16. 20:10 | Link



Tiszta volt az ég, alattam és felettem pedig csak a süvítő szelet éreztem. Olyan hatalmas volt ez az egész! Mintha életemben először láttam volna a két szememmel, éreztem volna, ahogy ingemet lobogtatja a szél. Egy sas szállt mellém, fenséges és nyugodt, szabályok nélkül. Szabadság! Ilyen érzés madárnak lenni! Figyeltem a nemes állatot, aki egyszer csak hátracsapta szárnyait, s zuhanórepülésbe kezdett; felpillantottam, s egy tornyot láttam meg magam előtt, ablakaiban emberek.
Kövessem a sast, vagy nézzek be a torony ablakán? A kérdés feltétele után egy pillanatig sem haboztam, s a mélybe bukva követtem az állatot. Elképesztő, szédületes érzés volt, ahogy szinte egyenesen a föld felé repültem. Nem estem, hanem repültem. Beértem az állatot, távolabb voltam tőle, így nem zavartam; csak figyeltem, ahogy egyre közelebb és közelebb ér (és érek én is) a földhöz. Amikor már alig választott el egy kicsi a földtől, a madárral egyszerre fordultunk vissza, az ég felé. Belenevettem a menetszélbe. Az állat mellettem egy kisebb rágcsálóval lett gazdagabb, azt tartotta a karmai közt. Ahogy szárnyai megmozdultak, tollpiheáradat indult meg felém, én pedig elkaptam egyet.
Itt elváltak útjaink a fenséges madárral; ő továbbment, én viszont a torony fala mentén száguldottam felfelé, érezvén a tégla hűvösét és illatát. Felpillantottam az égre; a hatalmas szélvihar felhőket fújt fölénk. Szemeim felcsillantak, ahogy elváltam a toronytól, s az ablakot és az embereket el is felejtve szálltam felfelé, magasabbra és magasabbra, hiszen tudtam, hogy most nem fulladhatok meg. Feljebb! S akkor elértem a felhőkhöz. Belerepültem egybe; a páracseppek lerakódtak az ingemre, a hajamra, az arcomra is. Egy pillanat alatt vége lett a felhőnek, s amikor lenéztem, láttam, ahol testem útjába állt a párának, s "lyukat vájt". Mosolyom, ha lehetséges, még szélesebbé vállt, hiszen azt a szabadságot tapasztaltam most meg, amit az iskola falai közt sosem tudnék. Irányt váltottam, s zuhanórepülésbe kezdtem, még egy lyukat létrehozva ezzel a felhőben. Felpillantottam egy minutum erejéig, s láttam, hogy a felhők gyorsan haladnak egymás felé. Vihar lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Greiner Júlia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 28
Elemi Mágia óra - egyedül
Írta: 2015. július 16. 20:12
| Link

Kitisztul a szeme előtt a világ, így láthatja, hogy egy réten áll, messzi távolban erdő, hegyek. Itt érzi otthon magát! Még szívesen nézegetné álmai környékét, de ekkor észrevesz egy kidőlt fát, amin egy holló ücsörög. Kissé megijed, mikor a holló megszólal, de továbbá már nem szentel különösebb figyelmet a furcsa képesség megmutatkozásának. Végighallgatja a holló rövidke mondanivalóját, bár nem tudni, hogy a madár gúnyból vagy kedvességból kérdezte-e meg azt, amit kérdezett.
- Hát... Igen, mondhatni, hogy eltévedtem. Tudsz... Tudsz valami figyelemreméltót mutatni errefelé? Hova csöppentem? Mellesleg kérlek ne hívj kislánynak, tizennégy éves vagyok. - Miután az utolsó megjegyzést is elmondta, újra kémlelni kezdi a tájat, figyelemreméltót keresve. Nem mintha a beszélő holló nem lenne elég érdekes. Bár Júliát, a mesék nagy rajongóját nem lepi ez annyira meg, mint már említettem, hiszen a mesékben az állatok tudnak beszélni, és a való világban is kifejezik magukat így-úgy. Végül a lágy szellőtől valamiféle késztetést érez, hogy akár egy karmester, "irányítani" kezdje a szelet. Nagy meglepődésére a szél mintha tényleg arra fújna, amerre ő akarja. Leereszti kezeit, és kérdőn tekint a madárra.
- Ezt én csinálom? Hogyan? Az elemem a levegő? Egyébként... Jajj, be se mutatkoztam! Greiner Júlia Anna vagyok. Téged... Hogy hívnak? - Nem volt biztos benne, hogy a madárt hívják valahogy, de az illendőség megkívánja, hogy megkérdezze. Persze el kellene gondolkodni azon is, hogy jól van-e az, hogy ő egy tanórán leáll csevegni egy tollassal, miközben dolgoznia kéne. Repülni tud egyáltalán? Szél irányítása - pipa. Repülés...? Megpróbál felugrani és fent maradni, de nem nagyon sikerül. A közelben észrevesz egy viszonylag magasabb dombocskát, arra gyorsan felfut, majd leveti magát, kitárja karjait, és elkezd suhanni a holló felé. Már ha sikerül. Szemeit lehunyja, teljesen átadja magát az arcát simogató szélnek és a természet, a lég csábító hívásának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Mindig saját magad első osztályú kiadása légy, ne valaki másnak a másodosztályú változata."
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. július 16. 21:51 | Link

Elemi mágia óra, Evillával.


És íme, megérkeztem az én világomba. Az utazás közben, azon gondolkodtam, hogy mikor fogom kidobni a taccsot, ha nem érkezünk meg minél hamarabb. Amíg Berttel barangoltunk a két világ közt nagyon furán éreztem magamat, különféle illatokat, szagokat éreztem, a gyomrom is felfordult, ahogy minden mozgott és kavargott a szemeim előtt, a hangokról nem is beszélve.
Hirtelen minden elkezdett kitisztulni, már esteledett, csak a tűz bocsájtott ki magából némi fényt, és ahogy a gyönyörű lángok táncoltak a hús alatt, épp oly mozgékonyan játszadoztak a gyerekek is, persze csak addig, amíg én be nem estem oda. Ekkor mindenki elhalkult, még az a srác is, aki valami gitárszerű izét nyivákoltatott, mert azt biza nem neveztem volna zenének, esetleg macskanyekergésnek. Még kicsit az utazás hatása alatt voltam, és még mindig forgott valamennyire velem a világ, tényleg azt éreztem, hogy valahol rókáznom kellene. Összegörnyedtem, két tenyeremmel a térdeimre nehezedtem, próbáltam a magam ura lenni. Párperc elteltével jobban éreztem már magamat, és felegyenesedtem.
- Nocsak, miért halkult el mindenki? Talán meghökkentek a Hatalmasságom előtt? - kacagva tettem fel a komolytalan kérdésem, sajnos hamar rá kellett döbbennem, hogy nem igazán vevők a poénjaimra. Így hát körül néztem, a tűz nem igazán égett, és ahogy elnéztem az öreget épp tüzet próbált csiholni. Közelebb léptem pár lépést, amit jól is tettem, mert valaki pont az én helyemre teleportált. Végig néztem az alakon, egy azték mintás ruhát pillantottam meg először, aztán a hosszú barna loboncot. Megkellet dörzsöljem a szemeim, hogy lássam ki is jelent meg mellettem, reméltem, hogy nem egy UFÓ.  Szerencsémre egy baráti arc bukkant fel, örömömben fel is rikkantottam, és a becenevén szólítottam a farkas lányt.
-Evilla! - immár a fülig ért a vigyorom, egy kétkezes integetést zavartam le üdvözlésképpen, mai leginkább csapkodásnak, vagy valami furcsa beazonosíthatatlan mozgásformának volt titulálható. - Még sem leszek egyedül ezzel a sok méregzsákkal!  Szerintem az öregnek nincs ki mind a négy kereke, valami tűz lányáról hablatyolt itt össze-vissza az imént, mielőtt beestél, mond mi szél hozott? - nem biztos, hogy jó néven vették, a kis traccspartinkat, de nem nagyobb foglalkoztatott az, hogy mit gondolkodtak. Ismét a népre tekintettem, láttam néhány muglit, amint a fegyvereikre kaptak, az egyik szemöldökömet felhúztam, és gúnyosan oda vetettem nekik- Ugyan már, azokkal nem sokra mentek ellenünk!- mosolyodtam el immár magabiztosan és a zavaró lilatincseimet a fülem mögé tűrtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 16. 22:01 | Link

Elemi mágia - Iza

Attól, hogy az elméleti órákat, vagy azokat, amelyiken sokat kell írni, nem szereti, a gyakorlatot igen. Ezért is megy elemi mágiára. Nem irányítja egyik elemet sem, de most talán lehet lehetősége valahogyan, mert csak ezt jelentheti a gyakorlat. Ha mégsem, akkor nem tudja a gyakorlat és az elmélet közötti különbséget.
Út közben csatlakozik hozzá, Izabella, akit először észre sem vett, annyira belemerült a gondolataiba. Az órára érve döbben csak rá, hogy ott is vannak, illetve Iza is mellette áll. Pedig olyan semmi dolgokon járt az esze, hogy az elejét már el is felejtette, pedig nem rossz a memóriája.
- Sziasztok! - köszön mindenkinek, köztük a Levitás lánynak is, ha még nem sértődött meg Gwenre. Megértené, Ő nem arról van szó. Közben a férfi elmondja a tudni az órával és dolgokkal kapcsolatban. A veszélyes dolgoknak magában örül, a lány, ha már most bejelentik az ilyeneket, akkor biztos jó óra lesz és nem unalmas. Ezeket a részeket szereti, már megérte bejönni és nem a szobájában punnyadni.
A diákok sorban bemennek a tükörbe, amit a mi lányunk még nem látott, de hallott róla. A levitásoknál tartják és lakik benne egy gyerek, aki néha kijön onnan. Egy ismeretlen tárgyba bemenni már az sem kismiska, és Gwen várja már a sorba jutást. Izán nem látszik az izgatottság, de ez talán amiatt van, mert a levitások megszokták a sok tanulást. De a szőke sok órát ellóg, vagy olvas rajtuk, amíg észre nem veszik (és azután is), amiből következik, hogy nem figyel, csak arra, ami őt érdekli. Újra a gondolataiba merült, csak arra eszmélt fel, hogy Iza már bent van és Ő következik. Izgatottan lép át, ahol bele is botlik a lányba. Az első dolog, amit érez azok az illatok. Nem mondhatóak édesnek, ellenkezőleg inkább fűszeres valaminek az illata. Nem foglalkozik sokat vele, mert változik ez is, ahogy a többi dolog ebben a világban. Minden változik a legapróbb részletig, de a mellettük álló Bert nem. A lányra pillant, majd megvonja a vállát, ezzel jelezve, hogy induljanak, mit állnak egy helyben.
- Jössz? - kérdezi, hátha a lány nem akar indulni. Akkor kénytelen lesz egyedül feltérképezni a helyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. július 16. 22:43 | Link

Elemi mágia, Fannikával Cheesy

Nem volt égő a belépőm, véletlenül sem, de szerencsére Merkovszky bácsi nem állított meg a tükörhöz való somfordálásomban, így Albert kezébe kapaszkodva a fiúra bíztam magam. A karjába kapaszkodtam az utazás során, a szemem is behunytam, és próbáltam kontrollálni gyomrom kavargását. Mindenki legnagyobb szerencséjére megérkeztem egyben a számomra kijelölt helyre, épségben és minden további gond nélkül. Az első, ami feltűnt, a szabadon terjengő füst szaga, amitől elfintorodtam és ki is nyitottam a szemem (először persze csak az egyiket résnyire, aztán csodálkozva mind a kettőt). Fanni integetésére egész felvillanyozódtam, annak ellenére, hogy halvány lila elképzelésem se volt arra vonatkozóan, hogy egyáltalán hányadik századba vitt minket Albert. Hasonlóan őrült módon visszaintegettem neki, és színtisztán éreztem, hogy valami megváltozott. Mintha magabiztosabb lennék. Mintha nem lenne korlátozva a szabadságom, mintha én magam lennék _a megtestesült szabadság. Szélesen mosolyogva a földre néztem, majd jobb kezemre, aminek a mutatóujját kinyújtva a lábam mellett egy kis port kavartam. Nem volt látványos vagy épp különleges, pusztán az ujjam körkörös mozdulatából fakadóan teremtettem meg ezt a kisebb légörvényt, és már épp örömködtem volna Fanninak, mikor kéjes kacaj zökkentett ki a földöntúli boldogságomból.
- Szerintem ne zaklasd őket.. - nem azért a húsz fillérért, de nem túl biztatóak azok az eszközök, amiket szorongatnak a kezükben. Megszokásból hátráltam egyet, miközben egyik kezem Fanni felé nyújtottam. - Inkább izé..gyere ide.. - minden kicsi, pici, apró piheszőröm az égnek állt, amikor egy nagyobb szél söpört végig az amúgy kies tájon. Mindkettőnk haját az arcunkba fújta északi irányból, és az öregek kopaszodó fején abba a pár szál hajba is belekapott. Ezt én műveltem. Szívem szerint eldicsekednék ezzel Arnoldnak, de előbb inkább mentsem a bőröm, ugye? Egyszerre vert ki a hideg az ijedtségtől és voltam végtelenül magabiztos magamban. Fanni, gyere már, igyekezz! A tűz nem az én reszortom, ha jól érzem, úgyhogy az a te feladatköröd lesz..együtt csak kiötlünk valamit..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. július 16. 23:32 | Link

Elemi mágia óra, Evillával. :3


Az érkezés sem volt olyan zökkenő mentes épp, mint a két világ közti utazás. Amint földet értem, a fejem húzott, mintha totál részeg lettem volna, persze ehhez betársult az émelygés, ami miatt pár kellemetlen percen keresztül a földet bámultam, hogy jobban legyek. Lehet nem kellett volna mindent összefalnom reggelire.
Amint felpillantottam pár nem túl szempatikus ember nézett vissza rám, kölcsönös lehetett a nem kedvelés. Láttam amint tüzet próbáltak csiholni, volt bennem egy olyan érzés, hogy én minden gyújtószerszám nélkül is lángra lobbantottam volna a gallyakat és fahasábokat, ha úgy tartotta volna kedvem, már pedig úgy tartotta. Ugyanis az öreg provokált engem és valami fura Tűzleányának nevezett. Az addig oké volt, hogy a házam címere a főnixmadár, és vörös arany a színünk, de.... áh mindegy volt akkor. Pár lépéssel megközelítettem az előttem álló népet, amikor oda teleportált Evilla is. Annyira megörültem neki, hogy majdnem a nyakába ugrottam. De nem tettem. Persze, a társam sem volt az emberek ínyére, így egy enyhe gúnyolódással letudtam őket, amíg Evilla oda nem hívott magához. Egy ugrással ott termettem azték barátném mellett, a karján ágaskodó pihéket figyeltem.
-Fá.. fázol? Tök meleg va...- Be sem fejezhettem a mondatom, mert egy hatalmas széllöket az összes hajamat az arcomba illetve a számba fújta. Nem bírtam kiszedni az arcomból a sok rakoncátlan tincset, amik a helyükről előre vándoroltak. - Jön a tornádó! - felvisítottam meghökkenve, aztán Lillára pillantottam. Sürgető pillantásait látva összeszedtem magamat, elindultam a nép felé azon belül is a tábortűzhöz hasonlító építményt céloztam be magamnak. Ahogy meg érkeztem, leguggoltam, bal karom a farakás felé nyújtottam, szemeim lehunytam pár pillanat erejéig, aztán kifújtam magmat és hirtelen a szemeim is kipattantak, aztán csak egy hatalmas lángcsóva tört elő a semmiből, pontosabban a kezem irányából. Talán mégis én voltam a Tűz leánya. Mondjuk.... a hús, ami a tüzem útjában volt az feketére színeződött és szénné égett, így ezután nem hallottam túl sok gratulációt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. július 17. 05:55 | Link

Elemi mágia óra

Amint másodszor is megállítottam a levegőben a sárkány esését, a felismerés kellemes hullámai borítottak el. Nem is tudom, miért nem jöttem rá hamarabb, mikor több jele is volt annak, hogy Berti világában irányítani tudom a levegő elemet. Hogy milyen mértékben, azt még nem sejtettem, de szerettem volna kipróbálni magam. Visszamosolyogtam a lányra, aki teljesen átengedte nekem a sárkány irányítását. Most már nem zuhant, hanem egyre magasabbra szállt, csak kígyó módon tekergő, színes farka alapján lehetett felismerni. Azonban túl magasra emelkedett, már nem tudtam felügyeletem alatt tartani, nem tudom, hogy mi történt vele. Vagy leszállt valahol, miután nem kapott több energiát a repüléshez vagy a szél és a meleg levegő felhajtóerejét kihasználva, tovább siklott az égen valahol. A lány, folytatta tovább mutatványait, színes tornádókat alkotott, levendula és csoki illata ingerelte szaglószervemet. Eddig szabadon szálló haja, tincsekbe rendeződött, majd egy fonatba fonva magát, lila levegő szalagból kötött köré masnit. Közben úgy látszott lebeg, ahogy egy szintén általa kreált levegő labdán állt. Nevetve körém varázsolt egy kisebb tornádót, mire én is elemelkedtem a talajról. Nem kellett kapaszkodnom, úgy éreztem szilárd levegő fal vesz körül, amely segít megtartani egyensúlyomat. Tetszett a móka, ezért én is megpróbálkoztam valamivel, ellesve és leutánozva mozdulatait. Nyaka köré színes buborékokból álló láncot kerítettem, de idővel hagytam szétpukkanni, menta és narancs illata szabadult ki az apró gyöngyöcskékből. Az ismeretlen kacagott, levegőből font masnija, önálló életet élve kavargott nevetése ritmusára. Pici harangokat formált eleméből, angyalian édes hangjuk elnyomta a piac nyüzsgő zaját, ám ezt már csak ő és én hallottuk, senki más, mert ő így akarta.

A ZENE
5. perctől
Utoljára módosította:Victoria Fresmoon, 2015. július 17. 07:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. július 17. 08:35 | Link

StephFanni *-* elemi mágia

Úgy vettem észre, hogy kedves fogó-társamat kevésbé rázta meg az út és maga a tény, hogy az ég világon bárhova hozhatott minket Albert. Igazán felemelő gondolat, mondhatom..  Egy szemvillanás alatt ott termett a barátosném, akinek már csak a puszta közelsége némileg nyugtató hatással volt az egyébként felborzolt idegeimre. Ösztönösen a keze után nyúltam, ám addigra már 1-2 lépésnyire eltávolodott. Meglepetten szökkentem utána, ami úgy általában úgy nézett volna ki, mint egy megkergült bakkecske mozdulata, most egészen légies volt és könnyed. Megint szétterült egy mosoly az arcomon, hogy még a fogaim is kivillantak, de épp csak annyi időre, amíg fülemig szaladt a szám, aztán azonnal vissza is komorodtam (felvettem továbbra is az ijedt képet). Ahogy megpillantottam a kezét, úgy azon nyomban megtorpantam és már éreztem, színtisztán és összetéveszthetetlenül, hogy itt most történni fog valami, amihez nekem is közöm lesz. Kihúztam magam és a lila hajú lány felé koncentráltam minden vegetatív és szomatikus idegemmel együtt. A hajunkat borzoló szél pont abban a pillanatban szűnt meg, ahogy a lány másik, nem felém nyújtott kezéből előtört a tűzcsóva. Ijesztő látvány volt, meg is hökkentem (még az eddiginél is jobban), de nem volt túl sok vesztegetni való időm. Mindkét kezem a mellkasom előtt összetettem, majd előre szegezve azt a feltört tűz irányába mutattam velük (ujjaimmal előre). Nem tudom irányítani a forróságot, de oxigént létre tudok hozni magunk körül kupola formában, és annak a felénk eső, belső oldalát pedig széndioxiddal töltöm meg, ami nem vezeti a tüzet - no de ki ne hagyjuk, hogy ez a széndioxidos dolog tényleg csak annyi teret vett igénybe, amennyire szükség volt, így magunknak belül szépen megmaradt az oxigén, amit ha kell, pótoltam is a semmiből. Így is lett: két kezem szétnyílt majd mintha egy szabályos kört kezdtem volna leírni a testem körül, úgy mozogtak azok. Szinte nem is volt megerőltető, holott annyira izgultam, hogy kész csoda, hogy nem ájultam el már csak a puszta gondolatától annak, hogy én most a levegővel fogok játszani.
- Meggyulladok. - nem kezdhettem el keringetni a levegőt, így valahogy a tűzmágusnak kell megoldania, hogy ha ez lehetséges, hűtse le a belső hőmérsékletet, különben tényleg leolvad rólam a ruhámon kívül még a bőröm is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Elemi mágia, nyílt óra
Írta: 2015. július 17. 12:53
| Link

Azt hittem megoldottam a problémát. De a fiúnak igaza volt. Még akkor is, ha csak egy álomvilágban léteznek, tudatukban áll minden. Leginkább a festményekhez hasonlítanám őket.
A fiú rávilágított a problémára. A tavat kiszárítottam, hal most volt bőven. Azonban ez később vélhetőleg nem így lesz.
A fejem elnehezült, mintha egy mázsás súlyt tettek volna rá. A nyakam alig bírta megtartani. Forgott velem a világ. Le kellett ülnöm.
- Várj, várj egy pillanatot.
Próbáltam csitítani a fiút, több-kevesebb sikerrel.
- Egy pillanat, és megtöltöm, csak hadd pihenjek egy kicsit. Addig szedd ki amennyire szükséged van!
Lehuppantam törökülésbe a fűben és a fejemet megtámasztottam a kezemmel. Behunytam a szemem, és próbáltam összeszedni magam. Túl meggondolatlanul cselekedtem. Legközelebb nem véthetek hibát.
A madarak csicsergését hallgattam, és gyötörtem az agyam valami megoldás után.
Lassan kezdett elmúlni a fejfájásom, de az agyam tompa maradt.
Mit csináljak?
Azt reméltem eszembe jut valami, de egyszerűen túl gyenge voltam ahhoz, hogy vizet töltsek a tó helyére.
No sebaj. Hibákból tanul az ember.
- Bert? Itt vagy valahol?
A legjobb ötlet ami az eszembe jutott, hogy segítséget kérjek a tükörfiútól.
Hátha van valami jó ötlet a tarsolyában.
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2015. július 17. 12:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. július 17. 13:11 | Link

Elemi mágia óra


Szépvölgyi Richárd
Valóban vihar készülődik. A szél felerősödve kergeti egymás felé a felhőket, s azok összeütközve mennydörgést, villámot generálnak. Egyre szürkébb és sötétebb az ég, majd zuhogni kezd az eső is. Ha seprűvel repülnél erőd nélkül, már erősen cibálna ide-oda a széllökések ereje, de elemi mágusként nyugostan lebeghetsz. A levegő egyre gyorsabban mozog, miközben körkörösen kezd kavarogni. Hurrikán alalkul ki a szemeid előtt. Megpróbálod megállítani? Belerepülsz, aztán kényekedvére hagyod magad? Vagy a közepéig meg sem állsz, hogy megtapasztalhasd egy hurrikán belsejének békés nyugalmát?


Victoria Fresmoon
A mutatvány mindenkinek tetszik. A lány viccesen illegeti magát a Victoriától kapott nyakláncában, kifigurázva vele a felsőbbosztálybeli pöffeszkedő dámákat. Aztán szalgjából harangok lesznek, de hangjuk csupán Vic számára hallható. Bár a lány édes kacagása amúgy is hasonlít a csengettyűk szólamára. Ekkor megjelenik egy fiú. Hosszú fekete haja a derekát verdesi, de szalagokkal fogta össze, hogy ne zavarja őt. Odafut a lányhoz, és súg neki valamit. Arca aggodalmas, de a mutatványos csak leinti. Befejezi az előadást, el légkalapba gyűjti a bevételt, majd Vic mellett elfutva odaszól neki:
- Kövess!
Követed őt, és a fiút, vagy itt maradsz? Esetleg továbbindulsz a városka valamelyik másik utcáján?


Péter Fanni és Schlett E. Lilla
Az idős ember maga előtt összetámasztja tenyereit, akárha imádkozna, majd hirtelen szétrántja, ezzel megszűnik minden elemi mágikus tevékenység, amit a lányok végeztek. Szemei szinte villámlanak, mégis int a fegyvereiket előhúzó férfiaknak, hogy maradjanak a helyükön. Ők összenéznek, de sem a kardot, sem a fejszét nem eresztik. Utóbbi élén egy villám cikázik végig, pengéje kavargó fehér füstből áll. A kard vize is csendesen folydogál a hegyétől a markolatig.
- Elég lesz! - szól még erélyesen. - Ti itt idegenek vagytok, több tiszteletet is mutathatnátok az itt lakók iránt. Ha hevességetek helyett kérdeztek, megtudhattátok volna, hogy a két úriember elemi mágus vadász. Nem érdemes magatokra haragítanotok őket.
Sóhajt egyet, majd int mindenkinek, hogy menjenek hátrébb, folytassák a mulatozást. Az egyik férfi kiszedi a tűzből a hamuvá égett húsokat, hoz helyettük újakat.
- Most kérlek, ne égesd el őket!
Valahonnan előkerül egy cserép kanna is, az is a tűz fölé kerül, talán tea lesz belőle. Az idős ember visszatelepszik a tűz mellé, és várja, hogy a lányok is csatlakozzanak hozzá. Vagy maradnak, és tanulnak, vagy elmennek, és keresnek máshol kalandot. A férfit egyik sem fogja zavarni, de azt nem fogja hagyni, hogy a lányok megijesszék a népét, mely már eddig is sokat szenvedett.


Greiner Júlia
A holló érdes hangon felnevet a lány szavai hallatán.
- Bocsáss meg, számomra nagyon gyermeknek tűnsz! - kissé meg is hajol engesztelésül, de a pajkos csillogás nem tűnik el a szeméből. - Ez itt Zylira földje, bár ezen a vidéken rajtam kívül nem sokan élnek, kik tudnak élni a beszéld képességével. Figyelemreméltót... talán megtaníthatnálak...
De ekkor a lány már próbálkozik, s végül magától is rájön a lényegre. A holló elsimerően biccent, megrázza szárnyait, és felkacag.
- Igen, igen, így kell ezt! Aeromágus vagy - bólogat és közben ide-oda lépeget a törzsön. Felettébb izgatottnak tűnik, s ekkor látni is rajta, hogy nem valódi tollas lény. Fekete füstből áll, ami hollóvá áll össze. - Az én nevem, Bestram. Levegőelementál vagyok. Üdvözöllek kis hölgy.
Újra meghajol, aztán eszébe ötlik valami:
- Ha gondolod, megtaníthatlak repülni. Igazán szárnyalni, odafenn.
Csőrével felfelé bök, majd csap kettőt a szárnyaival, és szétfoszlik a levegőben. A fekete füst, amivé Bestram teste válik, a lány mögé kerül, és két hatalmas fekete tollas szárny lesz belőle. Rásimul a hátára, végig a karjaira egészen az ujjaiig. Júlia érezheti puha melegségét, hallhatja hangját:
- Leszek a szárnyad addig, amíg nem tud elemelkedni a talajtól. Próbálj meg csapkodni a kezeiddel!


Kálnoki Norina
A fiú lassan megnyugszik, felkapja a vödrét, és teleszedi hallal, aztán vár, várja, hogy a lány megoldásra jusson, mert ez így nem egészen jó. Norina is rájött a hibájára, így az oktatás végül is eléri a célját, mostantól ő is óvatosabban kezeli az erejét. A hívásra Bert megjelenik, a halászfiú pedig térdre borul. A tükörsrác a lányhoz lép egy bocsánatkérő fintor kíséretében:
- Tudod ezek az én világaim. Mindegyiket én teremtettem unalmamban, így az itt élők valamiféle istennek hisznek - mondja miközben leguggol a lány elé. Ujjait Norina homlokához érinti. A lány érezheti, hogy visszaszáll belé az erő, fáradtsága eltűnik.
- Ezt ne mondd el a profnak! - kacsint a lányra. - Ha legközelebb lemerülsz, ki kell vigyelek. Sajnos csak ezen a helyen tudom eltüntetni a fáradtságodat, amint visszaérünk el fog múlni a hatása. De, ha akarod, majd elkísérlek óra után a házadba. További jó játékot!
Ezzel megfordul, és eltűnik. Most a lányon a sor, hogy kitalálja, hogyan töltse fel úgy a medret, hogy közben ne merítse le saját magát.


Gwen L. Blake és Nemes L. Izabella
...és egy réten találjátok magatok. Legalábbis úgy sejthető, hogy ekkor virágokkal teli és fűben gazdag terület lehetett, most már csak fekete megperzselt föld. Hamu és pernye száll a levegőben, vér illatától terhes a levegő. Egy elhagyott csatatérre kerültetek.
Megérkezésetekkor egymás mellett álltok, Bert nincs veletek, de nem is vagytok egyedül. Varjúk és hullarablók feketéllnek a tájon. Előbbiek nem törődnek veletek, utóbbiak közül azonban négyen is felétek indulnak. Kezükben kés, kard, szablya villog, egyikük számszeríját húzza fel. Menekültök, vagy újonnan szerzett képességeiteket rajtuk próbáljátok ki?


/Köszönöm Bert a segítséget! <3/
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21635
Írta: 2015. július 17. 17:52 | Link

Elemi mágia Gwennel


Szerettem volna azt hinni, hogy ez a valóság és nem csak egy óra keretében kaphatunk elemi mágiát. Számomra ismerős lehetett a tükör, naponta többször is láttam a Levitában, nem féltem - a tárgytól. Attól már sokkal inkább tartottam, ami a tükrön túl várt ránk. Semmiféle hatalmas pókokkal és égimeszelő óriásokkal nem akartam megmérkőzni, de ha mégis ilyen helyzetbe keverednénk, Gwen ott lesz mellettem. Gwen ott lesz velem. Ezekkel a szavakkal nyugtatgattam magam, miközben átléptem a tükör peremét és beszippantott az egész. Nem tudom megmondani milyen illatokat éreztem, a ködnek látszó anyag eltakarta a lábam, bár ez utóbbit lehet csak beképzeltem magamnak. Láttam Albertet a testem mellett, mosolya valamennyire megnyugtatott, és kicsit kezdtem jobban érezni magam. Majd előrebuktam és egy idegen helyen találtam magam. Körülnézve inkább visszamentem volna a valós világba. Rémülettel töltött el a kopár síkság látványa, öntudatlanul is ökölbe szorultak az ujjaim. Köhögnöm kellett az orromba kerülő portól, a hamu a torkomat fojtogatta. Csak egy pillanatra nyitottam ki a szám, hogy az eridonos lány nevét kimondva megkeressem társamat, amikor kiszúrtam valamit a távolban, de megint csak a képzeletem játszadozott velem. Valójában alig néhány méterre voltam csak az illetőktől, tágra nyílt, ijedt szemekkel figyeltem fel a közeledésükre. Hátrálni kezdtem, és csak ekkor tudatosult bennem a tény, Gwen mindvégig mellettem állt. Csupán csak én kicsivel előrébb landoltam, már ha ezt lehetett annak nevezni, így nem láttam a lányt. Egyik lábam a másik mögé rakva próbáltam a lehető leggyorsabban eltűnni a helyszínről, de a figyelmemet egy pillanatra az elöl haladó, nagydarab férfi kötötte le. Csak egy másodpercre néztem a kezében lévő eszközre, máris megtorpantam.
- NE! - Sikoltásom jól hallatszott kiszáradt torkom ellenére is, de ez egy kicsit sem rendítette meg a felénk közeledőket. Még csak meg sem rezzentek, pedig azt hiszem Gwennek sem lehetett kellemes, ahogy majdnem a fülébe sikítottam. Volt egy vagy másfél méter távolság köztünk, de azért ő jóval közelebb tartózkodott, mint azok. A számszeríjas már készen állt arra, hogy megsebesítse valamelyikünket egy íjjal, én viszont nem hagyhattam, hogy az az izé belém szúródjon. Jól tudom magamról, az átlagosnál alacsonyabb a fájdalomküszöböm, fogalmam sincs hogy viseltem volna a találatot. A sikoltással egyetemben rántottam egyet a karomon, jobb kezemmel olyan mozdulatot tettem, mintha ki akartam volna lökni kezéből a számszeríjat. Szívem szaporán vert, éreztem ahogy egyre idegesebb és frusztráltabb leszek, de a mozdulat után nem engedtem le a karom. Furcsa vagy sem, de a földből eleinte csak egy aprócska, virágnak kinéző növény bújt ki, egyenesen a férfi előtt. Kicsit még növekedett, éppen úgy, ahogy az én idegességem is nőtt, majd ahogy a számszeríjas eléggé közel ért hozzá, megemelkedett - mármint az a gyökérszerű valami. Ijedt szemekkel meredtem a hapsira, aki figyelmetlenségéből adódóan elesett a kis nem is tudom mi a nevében, az íj kiesett a kezéből, és nem messze tőle a földön landolt. Én pedig csak ekkor engedtem le a kezem.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2015. július 17. 20:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 17. 20:00 | Link

Elemi mágia óra
Ruha

Jaj, elkésem! Sietős léptekkel haladók az elemi mágia terasza felé.
Kb. fél órája kezdődhetett az óra, de nekem csak most jutott eszembe. Amit nem is csodálok, hisz alig pár napja tértünk vissza a kastélyba és emiatt még túl sok mindent kell elintéznem. Na mindegy, a lényeg az, hogy késve ugyan, de beérjek az órára.
Kellemesnek ígérkezik az elemi mágusok képességének kipróbálása, ezért is akarok annyira beérni erre a nyílt órára.
A teraszajtaját elérve megállok és kicsit kifújom magam, megigazgatom a pólóm.
Aztán laza mosollyal az arcom kopogás után besétálok.
-Jó napot! Bocsánat a késésért.
A teraszon a tanár úron és egy tükrön kívül nem láttok mást. Kicsit megszeppenve megállok az ajtótól néhány lépésre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. július 17. 20:04 | Link

Elemi mágia óra

Jókat szórakoztunk és nevetgéltünk az ismeretlen lánnyal, talán mi jobban élveztük, mint a közönség. Nekem ez újdonság volt, hiszen soha nem tapasztaltam még, milyen is egy levegő mágus élete, mire képes. Az a csengettyű szó, amit csak mi hallottunk, döbbenetesen szép volt. Pár perc harmónia és felszabadultság után egyszer csak, mint a szappanbuborék pattant szét minden levegő alkotás. A kis harangocskák szétfoszlottak, a lebegés is megszűnt, amint légpárnáink finoman leeresztettek. Mindennek oka egy furcsa fiú, aki határozottan hímnemű volt, mégis derékig érő hajat viselt, amit ráadásul szalagokkal kötött össze. Valamit súgott a lánynak, és arca feszültséget tükrözött. Mi történhetett? A lány gyorsan összeszedte a szórakoztatás díját a nézőktől, majd futásnak eredt, közben engem is arra biztatott. Utánuk siettem, nem akartam ott maradni egyedül, az ismeretlen világban, őt pedig már legalább megkedveltem, sok mindenre megtanított, tartoztam neki annyival, hogy hiszek neki. Könnyebb volt a futás, mint vártam, és az ismeretek fényében sejtettem, hogy a lány csinált valamit a légellenállással. Hátamban erős levegő oszlopot éreztem, mely szinte tartott és tolt előre. Nyomunkban néhány légörvény kavarta az út porát, hogy nyomainkat elfedje. ~ Szerencse, hogy mindenre gondol és addig ez remek ötlet, míg nem engem akar elrabolni. ~ Elhessegettem a gondolatot, végtére is mi haszna lenne belőlem, csak az útjában lennék. Az volt a gyanúm, hogy menekülünk valami vagy valaki elől, de hogy ki elől és miért, de legfőképpen hova, arról fogalmam sem volt.
- Mi most menekülünk? És ki ez a fiú, aki olyan, mint egy lány? - Tettem fel az aktuális kérdést, loholás közben. Ez a loholás kifejezetten kellemes volt, mintha légpárnás cipőt húztam volna a lábamra. Ez a lány, tényleg mindenre gondolt.
Utoljára módosította:Victoria Fresmoon, 2015. július 18. 08:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Greiner Júlia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 28
Elemi Mágia óra - egyedül
Írta: 2015. július 17. 21:48
| Link

Sosem gondolta volna, hogy egy madárral fog ilyen jól kijönni.
- Mindegy, szerintem hanyagoljuk ezt a témát, úgy sem a koron múlik itt bármi is. - Mondja, majd leül a fűbe, és a hollóra figyel, miközben jobb kezén lévő mutatóujját az égre szegezve körkörösen mozgatja, ezzel a szelet kicsit megmozgatva. Élvezni élvezi, függetlenül attól, hogy nem láthatja mutatványát, hiszen érezni érzi a szél kellemes susogását.
- Bocsáss meg, de eddig még nem hallottam Zylira földjéről. De azt meg kell hagyni, hogy nagyon szép vidék. Jártál már máshol is, vagy nem hagytad el sose Zylirát? Én is szívesen maradnék örökre itt... Csak tudod... Nem lehet, csak egy óra keretein belül vagyok itt, már ha érted, mire gondolok. Látogató vagyok, s majd... Később el kell mennem. - Reméli, hogy ezzel nem sértette meg a fekete maradat, elvégre tetszik neki ez a föld, de nem lehet örökre a tükör lakója. Á, szóval Aeromágus! Jó tudni. De... Holló?! Füst?!
- Elnézést, bocsánat az illetlen kérdését, de... Mi vagy te? - Júlia alig mondta ki, máris elröstellte magát, és legszívesebben a föld alá bújt volna szégyenében. Hamarosan választ is kapott kérdésére, és ekkor már egy picit jobban érezte magát.
- Örvendek, Bestram. Szép név. Kitől kaptad? - Nem nagyon akar kitérni a madár személyes múltjára, de érdekli, hogy egy elementálnak vannak-e szülei, vagy ki neveli fel őt. Honnan kapja a nevét?
- Olvastam már az elementálokról. Keveset. Az olyan, mint a patrónus, csak az elemi mágusoknak van, és ők is "csinálnak" maguknak. Jól mondom? - Nagyon elkezdte érdekelni a dolog, és meg lehet állapítani, hogy már elég hasznosnak lehet ítélni az órát, hisz Bestram elég sokra tanította, és még korán sincs vége.
- Repülni? Szárnyalni, mint a madár? - Kapta fel a fejét Júlia, ujja megállt, ebből kifolyólag a szél is elcsendesült, és Júlia sóhajtott egyet. Mindig is vágyakozva nézte a fülemüléket és az egyéb madarakat otthon, ahogy igazán szabadak lehetnek, szállhatnak. Így hát itt az ideje, hogy ő is kipróbálja. Ekkor hirtelen szertefoszlik barátja.
- Bestram?! Bestram? Te vagy az a fekete füst? - Kérdezte meghökkenve Júlia, majd ijedten figyeli, ahogy a hollóból lett füst a háta mögé gomolyog, és szép, fekete szárnyá simul össze. Egész furcsa, elmondhatatlan érzés, de kifejezetten jó. Meghallgatja a holló, vagyis a levegőelementál tanácsát, és el is kezd erősen, közepes tempóban csapkodni a kezeivel, ami némi lámpalázat ébreszt benne, maga sem tudja, miért. Látni lehet, ahogy lassan, egy-két centire elemelkedik a talajtó. Ettől fellelkesül, és még gyorsabban, erősebben kezd csapkodni. Menni fog ez!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Mindig saját magad első osztályú kiadása légy, ne valaki másnak a másodosztályú változata."

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 16 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet