Az itt lévő festmények közös jellemzője, hogy mindegyiket nagyon részletesen festették, nagy figyelmet fordítva az arcok tökéletességének és annak, hogy az alakjuk minden egyes vonala tökéletes legyen, legyenek teltkarcsúak vagy nyurgák, a lényeg a megjelenésükön volt. Közös még bennük talán, hogy sohasem tudják befogni a szájukat, még alvás közben is mozog, nem egy közülük még beszél is ami nagyon megnehezíti a csellengőket keresők figyelmét, hiszen az éjszaka csöndjében ez úgy hat, mintha valakik pusmognának. A képek háttere olyan, mintha mindegyik egy porcelánokkal teli, díszes és tökéletes világban készült volna. Talán így is van. Ezek a hölgyek titkolják, hogy mi volt a családi, társadalmi szerepük az életben, mindannyian csak társalkodónő szerepét töltik be egy másik fél oldalán és legyezőjük mögé rejtőznek, ha olyan kérdés kerül elő, melyre nem kívánnak válaszolni. Tökéletes babaarcuk, finom kezük, méregdrága ékszereik mind arra szolgának, hogy jelezzék mennyire elkényeztetett és tökéletesen fényűző életük volt. Többnyire hozzájuk futnak be a keringő pletykák és örömmel indítanak ők maguk is újakat, hiszen egyikük se szeretné, ha az itt élők unatkoznának és könnyű életet élnének. Nehezen engednek maguk közé bárkit is a "pórnép" közül, viszont ha számukra érdekes információkat tud akkor készek áldozatot hozni.
|
|
|
Jonathan Gerhard Van den Bergh INAKTÍV
belgian prince offline RPG hsz: 113 Összes hsz: 825
|
Írta: 2018. október 21. 21:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=737349#post737349][b]Jonathan Gerhard Van den Bergh - 2018.10.21. 21:57[/b][/url] - ¤ - Rozsos Annamária - ¤ -Szeretek idejárni. Ezek a hölgyek nem kispályások. Ha létezik olyan, hogy a festmények elitje, akkor azok ők. Amikor csak erre vet az utam, hosszabb-rövidebb eszmecserékbe bonyolódom velük a ruhák anyagáról, az etikettről, napjaink öltözködési trendjeiről, kastélybelsőkről, a tanulók viselkedéséről és beszédstílusáról, miegyéb fennsőbbséges témákról. Az különösen szórakoztat, amikor rögtön azután kibeszélünk valakit, miután befordult a sarkon, eltűnve szem elől. - Azt a cipőt mintha egy felszabadított házimanóról szedte volna le - véleményezem az előbb mellettünk elsétált levitás lábbelijét, mire a mázolt nőcskék jóízű, sznob hahotázásba kezdenek. - Milyen találó! - véleményezi az egyik. - Valóban, valóban - bólogat a másik. - Lehetne az új divatcikkem témája a stílus hiányának boncolgatása, dehát ugye... - dobom be az ötletet és vetem is el rögtön, teátrálisan széttéve kezeimet. - Jaj, ne is mondja! - sóhajt fel az egyik hölgy. - Rémes veszteség a lapnak, hogy eljött, kedves - kontráz rá a másik. Dehát ezért is dobtam be, hogy sajnálkozzanak még pár sort azon, hogy már nem vagyok az Edictum szerkesztőségének a tagja. Zene füleimnek a sopánkodásukat hallgatni a színvonal hanyatlásáról a hiányomban, amiről persze még mit sem tudnak, hiszen azóta még nem jelent meg új szám, hogy eljöttem. Azonban nyilvánvalóan látatlanban is borítékolható az iskolaújság jövője szerény személyem támogatása nélkül.
|
A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
|
|
|
Jonathan Gerhard Van den Bergh INAKTÍV
belgian prince offline RPG hsz: 113 Összes hsz: 825
|
Írta: 2018. október 25. 21:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=737909#post737909][b]Jonathan Gerhard Van den Bergh - 2018.10.25. 21:32[/b][/url] - ¤ - Rozsos Annamária - ¤ -Közeleg az újabb áldozat, akit a mázolt nőszemélyek persze hamar észrevesznek. Nálam legalábbis hamarabb. Slamposságot, valamint bájos, de semmitmondó arcocskát emlegetnek. Ismerősen hangzik. Odafordulok és tényleg az tart erre, akit gondoltam. - Szerelmem! - szólok oda már messziről a lánynak. - Nyilván nem az, ez csak egy tréfa - fordulok a fali hölgyekhez, legyintve, mielőtt még bármit félreértenének. Amint megszólítottam a navinést, éreztem, hogy megdermed kicsit a levegő. Egy pillanatra a varázstalan társaikra emlékeztettek a festmények. Azonban a magyarázatom után jócskán fellélegeznek. - Hova sietsz? Beszélnünk kéne - indulok meg felé, amivel igazából csak előrébb hozom a találkozásunkat, hiszen felém caplatott éppen ő is. Mármint nem pont felém, hanem a reggelije felé, azonban én erről egy részt mit sem tudok, másrészt nem gátol abban, hogy feltartsam. - Hallom, te is eljöttél az újságtól - vágok is a közepébe. - Nem akarsz esetleg mondani nekem valamit? - biccentem oldalra a fejem, homlokomat ráncolva, mikor már előtte állok. Kérdésem hangsúlya gyanakvással teli és egy percig sem kívánom titkolni, hogy akadnak tippjeim a háttérben meghúzódó okot illetően. Még ha ez a feltételezett ok csak is arra van, hogy bosszantsam őt kicsit vele. Na de halljuk a választ! Ki tudja, talán beletrafálok. Nem lepődnék meg. * * *
|
A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
|
|
|
Jonathan Gerhard Van den Bergh INAKTÍV
belgian prince offline RPG hsz: 113 Összes hsz: 825
|
Írta: 2018. október 27. 18:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=738279#post738279][b]Jonathan Gerhard Van den Bergh - 2018.10.27. 18:56[/b][/url] - ¤ - Rozsos Annamária - ¤ -Semmi zavarodottság, semmi hárítás, hanem rögtön feltételek. Szinte elismerően nézek végig rajta, egy hümmögés közben, mit sem sejtve arról, hogy az olyan alantas elemi szükségletek beszélnek csupán belőle, mint az éhség. Engem nem ezek hajtanak, hanem sokkal felsőbbrendűek. Tény, soha nem is voltam még se éhes, se szomjas, se fáradt. Fogalmam sincs róla, milyen az, ha valaki nélkülözni kénytelen vagy hiányt szenved valamiben. Ennél fogva viszont nem is tudom hová tenni lazaságát. Mármint részemről én legalábbis lazaságnak vélem. - Ezen ne múljon! - veszem elő pálcám, ám valami pazar varázslat helyett csak megrázom, mint egy csengettyűt, mire olyan hangot is ad. A semmiből felbukkan a hívásomra a házimanóm. Mármint az iskola házimanója, amit kisajátítottam. - Mit kérsz? - intek a kis lény felé, hogy adja le neki a rendelését. Egy pillantást se vetek a feltűnt manóra, aki figyelmesen nézi a lányt hatalmas szemeivel, várva, mit szeretne. Közben én elsétálok egy párkányig és felülök rá, lábaimat keresztbe vetve. - Nekem egy tea lesz - vetem oda saját óhajom. Azt nem részletezem, milyen. Azt már tudnia kell. Tudnia és tökéletesen elkészítenie, ízesítenie. * * *
|
A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
|
|
|
Jonathan Gerhard Van den Bergh INAKTÍV
belgian prince offline RPG hsz: 113 Összes hsz: 825
|
Írta: 2018. október 28. 22:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=738797#post738797][b]Jonathan Gerhard Van den Bergh - 2018.10.28. 22:22[/b][/url] - ¤ - Rozsos Annamária - ¤ - Szemöldököm egyre feljebb szökik, ahogy a navinés fruska szépen kikel magából. Eközben a manóm csöndes rettegésbe kezd, hiszen minden olyan pillanattal, amit itt a folyosón tölt várakozással, az én még el nem készült teámat hűti ki, amiért pedig nem jár tőlem köszönet. Nem mintha bármi másért járna. - Nem, drágám, nem - rázom a fejem, lehuppanva a párkányról. - Te még komolyan itt vagy? - förmedek közben a házimanóra, aki igen nagy lélekjelenlétről tesz tanúbizonyságot, mikor válasz helyett egyszerűen köddé válik, hogy iparkodjon is a teámért. - Én nem lusta voltam - fordulok vissza a lánykához, ahogy haladok felé. - Mondjuk a gazdagra ráhibáztál - térek ki erre, egy vállvonással. - A lényeg az, hogy nekem nem kell bemennem a Nagyterembe, ha meg akarok inni egy teát. Egyáltalán, nekem semmit sem KELL csinálnom - magyarázom neki, csinos képemen felsőbbséges mosollyal, miközben immáron ismét előtte állok. - Különben pedig szívesen - tárom szét a kezeimet. - Öröm a kívánságaidat lesni, de tényleg. Sajnálom, ha túl figyelmes voltam - dörgölöm az orra alá, hogy első sorban tulajdonképpen miatta csődítettem ide a szolgát, hiszen szendvicsezni óhajtott a hölgy. - Talán... zavarba hozlak vele? - hajolok kényelmetlenül közel, hangomban pedig ugyanaz a feltételezés ül, ami az előbbi kérdésemnél, amivel leszólítottam. Hogy nem akar-e esetleg mondani valamit. Nem szeretné-e kibökni végre, hogy odavan értem. Hiszen ez kezd a napnál is világosabb lenni. Nincs is ebben semmi szégyellnivaló, sokan vannak ezzel így.* * *
|
A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
|
|
|
Jonathan Gerhard Van den Bergh INAKTÍV
belgian prince offline RPG hsz: 113 Összes hsz: 825
|
Írta: 2018. november 1. 22:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=739299#post739299][b]Jonathan Gerhard Van den Bergh - 2018.11.01. 22:36[/b][/url] - ¤ - Rozsos Annamária - ¤ - Letaglózom. Ez egy teljesen helyénvaló reakció a személyemet illetően. - Szóval igen - mosolyodom el a válaszára még jobban, sokat sejtetően nézve végig rajta. Egyértelmű, hogy fülig belém van zúgva. Az ilyen kis navinés lánykák ezt így fejezik ki zavarukban, tudom én. Hárítanak. - Ideje volt - biccentek a teámmal felbukkanó manónak, azonban nem veszem még el tőle a csészét, hanem megyek vissza, kényelmesen helyet foglalni a párkányon és odavárom, hogy megkapjam a rendelésem. Készségesen át is adja nekem. - Na? Tudod már, mit kérsz? - ajánlom ismét a házimanó szolgálatait, Annamari éhségét csillapítandó. Az ilyen idegeskedés meg beszólogatás, amit most előad, csak még több energiát vesz el. Lassan kopogni fog a szeme, ha nem vigyáz. Részemről minden esetre ráérősen kezdem kortyolgatni a teámat.* * *
|
A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
|
|
|