Vanília Perwinkle
Késő délután


Állítom, még életemben nem sétáltam annyit, mint ma egész nap. Az igazat megvallva, nem tudom, eddig miért nem hagytam abba ezt a sétafikálást. Hajtott valamiféle harmadik érzék arra, hogy a kastély ezen részén maradjak.
Órákon át sétáltam ezen a részen, de senkivel és semmivel nem találkoztam. Furcsa dolog ami velem történik. A tudatom egyik része azt mondja, hogy menjek el innen, mert semmi érdekes nincs itt. A másik felem, viszont arra késztet, hogy maradnom kell. Végül a második utasításra hallgatok, és kisvártatva helyet foglalok  egy szobor melletti széken. Ezután, csak egy dolgom van, várni. Várni valamire, ami lehet, hogy nem is következik be.
Hirtelen pusmogást hallok a folyosó egyik részéről.
Talán még van valaki erre? Őmiatta érezhettem  úgy, hogy maradnom kell? - gondolom, miközben felpattanok a székről és elindulok a hang irányába.
A cipőm kopog a kövön, és a talárom is susog miközben megyek a hang irányába. Ez utóbbi még rátesznek egy lapáttal a kísérteties hangultra. Érdekes módon, nem félek. Most életemben először fordul elő velem, hogy ilyen kísérteties hangulatban nem rohanok el azonnal. Úgy látszik az Eridon kezd megtanítani arra, hogy bátor legyek.
Elérkezek annak a folyosónak a bejáratához, ahonnan a hangok jönnek. Egy kicsit gondolkodom, majd belépek. Hihetetlen látvány tárul elém. A falon millióm egy festmény díszeleg, melyen női alakok vannak. Nem egyszerű hétköznapi emberek, hanem milliméter pontossággal megfestett, csodaszép hölgyek. Olyan, mintha a festő arra törekedett volna, hogy teljesen olyanok legyenek, mintha még élnének.
Lassan közelebb osonok az egyikhez, majd nézegetni kezdem. Ijedtemben hátrahőkölök, mikor a képen látható nő megmozdul, és rám kiállt, hogy ne bámuljam őt.
- E... elnézést!   - kérek bocsánatot, mire a hölgy odafordul vele szembe lévő másik nővel, és odakiált neki valamit.
Ez meg mi volt?! Beszélő képek?! Ez egyáltalán lehetséges? Bár nem csodálom, hogy számomra fura ez az egész. A suliba érkezésem előtt egy hónappal tudtam meg, hogy boszorkány vagyok. Úgyhogy, nem vagyok túl jártas a varázs világban.
Elindulok a folyosó vége felé. A félhomályban alig látok valamit. Végül egy a terem végében lévő festménynél állok meg.
Döbbenetes! A képen lévő lány nagyon hasonlít rám. Annyi az eltérés, hogy neki másképp van rendezve a haj, meg a ruhája régebbi. Az arcvonásai a tekintete, minden olyan mint az enyém.
 - Jé! - közlöm a döbbenetem hangosan is.
Elég későre jár már. El kéne mennem aludni, vissza az Eridon toronyba. El is indulok, de mielőtt kiérnék belebotlom valamibe, vagy inkább valakibe.

Cyanne North - Hivatásos ősellenség keresési akció indul

megsínylett áldozat

---