Miss Tökéletesség

Mivel korainak találtam még a lefekvéshez az időt, elhatároztam, hogy kicsit körbejárom az iskolát. Az éj leple alatt majdnem bárhova el lehet jutni, ha óvatosak vagyunk. Miért járnak az állatok éjjel vadászni? Miért van olyan sok éjjeli állat? Mert nem veszik észre őket. Én is éjjel megyek vadászni, egy kis kalandra. Csak azt remélem, találkozom valakivel, aki társam lehetne. Az elhatározás megvan, még csak egy ötlet kell, amin az egész iskola röhöghet. Amit majd negyven év múlva is névtelenül fognak emlegetni. Az unokáimnak dicsekedhetnék, hogy mekkora csínyt követtem el diákkoromban. Lesz amiért büszke legyek magamra. Egész érdekes volt a séta a Fecsegő Dámák freskójának folyósójáig. Az éjszaka elrejtett, nem találkoztam egy prefektussal sem, sőt még azzal az öntelt rabszolgahajcsárral sem. Szerencsére. Még mindig zavar, hogy a felelőtlensége miatt kaptunk büntetést. Meg is halhattam volna, ha Lotte nem tompítja az esésem. Két órán át nevetett rajtunk. Ez a dolga a prefektusnak? Idéntől szerencsére javul a prefektusi gárda minősége, mivel a kis vörös Szerelmem, meg Kiva is bekerült. Lesz itt rend. Soha nem gondoltam volna, hogy a gyerekes Leonie egyszer prefektus lesz. Kicsit az is furcsa, hogy terelőként játszik. Komolyan ilyen idegesítőek ezek a Dámák? Ha megszólalok, biztos lebuktatnak valamelyik éjjeli bagoly prefektus előtt. Mi volt ez a hang? Most már értem miért mondják az öregek, hogy ne fesdd az ördögöt a falra. Ki lehet az? Ha előbújik, tuti nem Amira, mert ő megvárná, hogy szenvedjek. A szívem a torkomban kalapált. Csak azt tudom remélni, hogy Leonie-val fogok összefutni. Vagy esetleg Kivával. Akkor biztosan megúsznám a büntetést, szerencsére. Ha jól hallom, a lépések közelednek. Bezzeg ilyenkor a dámák csendben vannak. Sose bízz meg egy freskóban, úgy is átver. Menekülési utak száma nulla. Szuper. Ugye nem csaphatnak ki emiatt? Lehet, hogy ez az utolsó sétám a kastélyban?

Miss Tökéletesség

Mivel korainak találtam még a lefekvéshez az időt, elhatároztam, hogy kicsit körbejárom az iskolát. Az éj leple alatt majdnem bárhova el lehet jutni, ha óvatosak vagyunk. Miért járnak az állatok éjjel vadászni? Miért van olyan sok éjjeli állat? Mert nem veszik észre őket. Én is éjjel megyek vadászni, egy kis kalandra. Csak azt remélem, találkozom valakivel, aki társam lehetne. Az elhatározás megvan, még csak egy ötlet kell, amin az egész iskola röhöghet. Amit majd negyven év múlva is névtelenül fognak emlegetni. Az unokáimnak dicsekedhetnék, hogy mekkora csínyt követtem el diákkoromban. Lesz amiért büszke legyek magamra. Egész érdekes volt a séta a Fecsegő Dámák freskójának folyósójáig. Az éjszaka elrejtett, nem találkoztam egy prefektussal sem, sőt még azzal az öntelt rabszolgahajcsárral sem. Szerencsére. Még mindig zavar, hogy a felelőtlensége miatt kaptunk büntetést. Meg is halhattam volna, ha Lotte nem tompítja az esésem. Két órán át nevetett rajtunk. Ez a dolga a prefektusnak? Idéntől szerencsére javul a prefektusi gárda minősége, mivel a kis vörös Szerelmem, meg Kiva is bekerült. Lesz itt rend. Soha nem gondoltam volna, hogy a gyerekes Leonie egyszer prefektus lesz. Kicsit az is furcsa, hogy terelőként játszik. Komolyan ilyen idegesítőek ezek a Dámák? Ha megszólalok, biztos lebuktatnak valamelyik éjjeli bagoly prefektus előtt. Mi volt ez a hang? Most már értem miért mondják az öregek, hogy ne fesdd az ördögöt a falra. Ki lehet az? Ha előbújik, tuti nem Amira, mert ő megvárná, hogy szenvedjek. A szívem a torkomban kalapált. Csak azt tudom remélni, hogy Leonie-val fogok összefutni. Vagy esetleg Kivával. Akkor biztosan megúsznám a büntetést, szerencsére. Ha jól hallom, a lépések közelednek. Bezzeg ilyenkor a dámák csendben vannak. Sose bízz meg egy freskóban, úgy is átver. Menekülési utak száma nulla. Szuper. Ugye nem csaphatnak ki emiatt? Lehet, hogy ez az utolsó sétám a kastélyban?

Mister Tökéletlenség <3

Hamar rám esteledett a parkban, akarom mondani a réten üldögélve. Olyan mélyen süllyedtem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, rég eljárt az idő felettem, ahogy szokták mondani, bár lehet, hogy az másra vonatkozik?! Mindenesetre az a lényeg, hogy késő van és a takarodó is elmúlhatott, hiszen egy lélek sincs az épületben. Kihalt az egész. Elfelejtettem már, hogy milyen érzés lopakodni, kerülni a világos helyeket a folyosón, összerezzenni minden nesztől, mert ki tudja ki ugrik eléd a következő sarkon, amit egyelőre a sötétség leple takar, sajnos előlem is. Mielőbb vissza kéne jutnom a Levita toronyba legalább, több esélyem lenne a túlélésre ott, a saját prefik között, mint itt. Bizonytalan voltam, és a torkomban dobogott a szívem. Tényleg öregszem, ha a stressz már ennyire kikészít, és az eset bizonyítja, hogy nem nekem való már éjszaka csatangolni a folyosón. Óvatosan osontam a hűvös falhoz lapulva, mikor azt hittem, hogy menten kiugrok a ruhámból.
- Na de kérem! Ne tapadjon rám ennyire, teljesen elnyomja az arcomat! Elkenődik az arcfestékem. - Hallatszott egy méltatlankodó hang a hátam mögül. Meghűlt bennem a vér, és sebesen agyalni kezdtem, ha az illető hang tulaja egy prefi, hogyan vágom ki magam a büntetés alól. ~De várjunk csak! A hátam a falnak lapul, nem lehet mögöttem senki, hacsak...hacsak nem egy...igen, nem lehet más. ~ Megkönnyebbülve fordultam fejemmel a hátam mögé, de fikarcnyit sem láttam. Megtapogattam az orrom előtti felületet, erre a hang még erélyesebben rám rivallt.
- Már megkértem kisasszony, hogy ne macerálja az arcomat!- Halkan elvigyorodtam, mert az jutott eszembe, hogyha a hang egy erőteljes bariton lett volna, akár Révay professzort is sejthetném benne, de női hang volt, és a felület teljesen lapos volt, sőt, tovább tapogatva a kezem keretbe ütközött. ~Szóval csak egy festmény. ~
- Ó, elnézést kérek, de semmit nem látok ebben a sötétben. - Mentegetőztem, de hatástalan volt.
- Mert nem kéne itt sétálgatni ilyen késő este, még a ruhám fodrát is meggyűri. Remélem, hogy nem ússza meg ezt a kalandot!- Hangzott válaszul a jókívánság, mire elhúztam a számat egy rosszalló fintorra és sietősebbre vettem a lépteimet, de a fal közelségét is igyekeztem kerülni. Egy ideig viszonylag nyugalomban közeledtem a cél felé, mikor egyértelmű szuszogás ütötte meg a fülemet. Éreztem, tudtam, hogy ez már nem a fecsegő dámák egyike lesz, hanem hús-vér emberi lény. Legjobb védekezés a támadás, ez volt az egyetlen esélyem a megúszásra. Bátran belerivalltam a sötétbe.
- Hé! Te! Mit keresel takarodó után a folyosón?! Nevet, házat, évfolyamot! -
Reméltem, hogy beválik a csel és a renitens elszalad, ha meg egy prefi, ő sem ismer fel a sötétben. Utólag beismerem, nem volt egy elmés ötlet, de csak erre telt.

Hófehér jaguár, ami párduc

Mit mondanak a dámák? Ne kenje össze a sminkét? Akkor valószínüleg a másik ember is lopakodik. Szóval ő is bújkál, tehát nem prefektus, és nem is tanár, mert akkor nem bújkálna. Azt hiszem ezt megúsztam. Bátran távolodtam a faltól, amihez hamarabb bújtam. Reméli a díva, hogy büntetést kap? Szerintem azért a prefiket meg a tanárokat ismerik, még könnyebb volt a lelkiismeretem. De ki lehet? Ez a hang ismerős... Talán Adria? Nem, nem hiszem. Már majdnem nevetve léptem, hogy  meglássam a dáma molesztálóját, de ekkor megütötték a fülemet a súlyos kérdések. Ki vagyok? Kik is vannak fiú prefektusok? Nem szeretném, hogy miattam vonjanak le pontot a levitától, így sincs sok... Mondjam, hogy Noel vagyok? A prefik ismerik egymást, és a jelvényem is kérné. Sodorjam bajba azt a gyáva Ront? Nem tehetem meg Leonie-val. Tényleg Leonie is lehetne a hang gazdája, de biztosan nem Ő. Százezer közül is felismerném gyönyörűen csilingelő bársonyos tündérhangját. Mi van ha Kiva? Ő biztos elengedne, mivel ő a csapatom kapitánya.
-Zsolt Perott. Levita, második évfolyam.
Mondtam rendkívül szomorúan. Kiléptem a fal takarásából, hogy leendőbeli büntetőm szemébe nézzek. Úgy álltam, hogy lássak, és felismertem a diákban a legkedvesebb levitást. Hegyi Nikit.
-Prefektus lettél?
Rámosolyogtam, majd odamentem mellé és röviden megöleltem.
-Hogy vagy? Rég találkoztunk.
Nem hiába indultam utamra. Az éjszaka zakar, tt az idő rosszalkodni.
-Nincs kedved szabályt szegni?
Mosolyogtam rá.

Kisherceg

Felszólításomra, némi csönd után, választ is kaptam, és akkor hatalmas kő esett le a szívemről, aztán mikor megláttam a hang gazdáját is, újra elememben voltam. Nem hagytam abba a megkezdett játékot, látni akartam, mi fog kisülni ebből.
- Szabályt szegni éppen te készülsz, sőt, már meg is tetted. Nem kegyelmezhetek neked sem, hiába vagy levitás és hiába is kedvellek. Mindenkire egyformán vonatkoznak a rendelkezések, rád is. Triplán súlyos lesz a büntetés, mert másokat is rosszra csábítasz - fejeztem be az erkölcsi, fennkölt dumát, aztán kissé hátrébb léptem. Nem öleltem vissza, nem egyezett volna kimért és határozott fellépésemmel, ha nekiállok ölelgetni. Szerencsémre eléggé sötét volt ahhoz, hogy ne lássa, ha mosolyra húzódna a szám. Tartottam magam, de nem tudhattam, mikor pattan el rajtam a komolyság álarca.
- Igen, prefi lettem, és teljesen kezdő, de épp ezért lelkes, így nem engedhetlek el. Most azonnal kiszabom a büntetésed. Varázsolnod kell. Nálad van a pálcád? - Figyeltem a reakcióját, nehogy fordítva süljön el a tervem, és a biztonság kedvéért én is elővettem a sajátomat, miközben remélhetőleg ő is. Nem akartam párbajozni vele, de ha mégis abban törné a fejét, hogy megtámad, nem állhatok ott védtelenül. Rászegeztem a varázseszközt, biztos, ami tuti és kiadtam az utasítást.
- Varázsolj ide egy jégpályát, aztán hívj néhány manót, és lejtsetek el egy jégtáncot, Ravel, Bolerójára! - Nem bíztam a sikerében, direkt negyedikes varázslatot csináltattam vele, gonosz vagyok, mert élvezni akartam a nyomorát, ha egyáltalán nekifog. Ám ez csak egy random ötlet volt, de lehet neki sokkal jobb meglepetése lesz, ahogy ismerem.

Aranyszívü szerénység

A nyugalom kezdte átjárni a testem. Óriási megkönnyebbülés volt meglátni Nikit. Örültem, hogy nem egy prefektussal futtam szemben. Legalábbis azt hittem. Mikor Niki mondta, hogy Ő prefektus nem hittem neki. Az aggodalom, meg a hihetetlenség annyira elkábított, hogy eszembe sem jutott elkérni a jelvényét.
-Triplán?! Rosszra csábítok másokat? Miről beszélsz? Nincs velem senki...
Mi történt Nikivel? Ezt nem tudom elhinni. Sokkal jobb fej volt. Ő soha nem büntetne meg. Vagyis iyen durván... Rendben... Akkor jöhet a megérdemelt büntetés. Arcomon látszhatott a szomorúság. Nem érdemlem meg ezt az igazságtalan büntetést. Egy prefektussal nem szerencsés veszekedni. Vagyis, jó, tudom szembe szálltam Amirával, de ezt soha nem tudnám megtenni Nikivel.
-Gratulálok a kinevezéshez. Légy boldog!
Csak ennyit tudtam kinyögni. A régi Niki akármikor elengedne. Ha tanár lenne a közelben, akkor is bújtatott volna. Változnak az idők...
-Nálam...
Elővettem a pálcám Niki utasítására, és elképedve hallgattam végig kérését.
-A glacius-szal? Dehát az negyedikes tananyag. Ráadásul nem is könnyü. Dehát ezt mondta Niki. Neki bármit megtennék. Felemeltem a pálcám és kimondtam a varázsigét.
-Glacius!
Pálcámból egy vízcsepp folyt ki. Tökéletes, még körülbelül tízezer ilyen, majd egy lehütő varázslat. Egyáltalán van ilyen? Amit tudok? Hirtelen nem jut eszembe egy sem. Mivel nem tudtam jégpályát csinálni elindultam a honyha fele. A manók akkor is sürögtek, még egy sütit is kaptam tőlük. Nagyon finom volt, majd tíz szimpatikus manót kiválasztva visszamentem a folyosóra.
-Elég lesz?
Még mindig le voltam sújtva, de ekkor jutott eszembe a prefektusi jelvény.
-Hol a jelvényed?
Kérdeztem ezt már bátran. Ha nem látom a jelvényét, akkor meg fogom mondani:
-Szóval így. Becsaptál, pedig én téged nem. Te is izgalmat keresel?
Gondolkodtam.
-Niki, bocsánat elnyerés képpen játszódj velem! Manó tologatóst, vagy valami hasonlót. Csinálj jégpályát, majd mind a kettesn felállunk a pálya két végére. A pontos szabályokat majd kitaláljuk.
Már gyerekes mosollyal készültem a játékra, bár mosolyom nem olyan gyönyörü, mint Leonie-é.