Az itt lévő festmények közös jellemzője, hogy mindegyiket nagyon részletesen festették, nagy figyelmet fordítva az arcok tökéletességének és annak, hogy az alakjuk minden egyes vonala tökéletes legyen, legyenek teltkarcsúak vagy nyurgák, a lényeg a megjelenésükön volt. Közös még bennük talán, hogy sohasem tudják befogni a szájukat, még alvás közben is mozog, nem egy közülük még beszél is ami nagyon megnehezíti a csellengőket keresők figyelmét, hiszen az éjszaka csöndjében ez úgy hat, mintha valakik pusmognának. A képek háttere olyan, mintha mindegyik egy porcelánokkal teli, díszes és tökéletes világban készült volna. Talán így is van. Ezek a hölgyek titkolják, hogy mi volt a családi, társadalmi szerepük az életben, mindannyian csak társalkodónő szerepét töltik be egy másik fél oldalán és legyezőjük mögé rejtőznek, ha olyan kérdés kerül elő, melyre nem kívánnak válaszolni. Tökéletes babaarcuk, finom kezük, méregdrága ékszereik mind arra szolgának, hogy jelezzék mennyire elkényeztetett és tökéletesen fényűző életük volt. Többnyire hozzájuk futnak be a keringő pletykák és örömmel indítanak ők maguk is újakat, hiszen egyikük se szeretné, ha az itt élők unatkoznának és könnyű életet élnének. Nehezen engednek maguk közé bárkit is a "pórnép" közül, viszont ha számukra érdekes információkat tud akkor készek áldozatot hozni.

A mai este hosszúnak bizonyult. A takarodó időpontjával egy időben tápászkodtam fel a pszichológiai könyvek közül, hogy induljak el a mai járőrszolgálatra. A holnapi dolgozat anyagának csak a feléig jutottam. Jóllehet eddig könnyen ment a tanulás, hisz érdekel a dolog, mégis izgultam, hogy nem fog menni. A terv az volt, hogy az járőrözés végeztével folytatom a magolást a takaró alatt.
A folyosón sétálva a szakszavakat ismételgetem, míg próbálok kifelé is figyelni. A körletünktől néhány sarokra már elcsíptem egy vihogó elsős lánycsapatot, akik nem figyeltek az időre. Csak visszaküldtem őket a hálótermeik felé, ők pedig pironkodva siettek el, meg sem várva, hogy befejezzem a mondatomat. Megértem őket, és abban is szinte biztos vagyok, hogy mostantól jobban fognak figyelni az időre esténként.
A Fecsegő Dámák folyosójára befordulva csak szememre próbálok hagyatkozni, hiszen a portrék zaja elnyom és összezavar minden neszt, ami esetleg a folyosókon kóborló diákoktól eredhet. Befordulok a következő sarkon, megcsodálok egy részletesen festett, fiatal hölgyet. S közben csak a szemem sarkából veszem észre a villanást, ami valószínűleg nem egy festmény része. Lassan fordulok utána, ám a fény eltűnik. Ahogy tovább megyek pillantom meg a diákot, kezében varázspálcájával.
- Szép estét! - szólítom meg halkan. Talán csak nem nézte az időd, talán csak gyakorolni akart, de inkább meghagyom neki a lehetőséget, hogy megmagyarázza a dolgot. Nem akarom mindenképp megbüntetni, nem késte le még olyan sokkal a takarodót, ám ki kell derítenem, ha rosszban sántikál. - A takarodó ideje után nem kéne a folyosón tartózkodnod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=845660#post845660][b]Harmat Betti - 2022.04.18. 16:00[/b][/url]

A mai este hosszúnak bizonyult. A takarodó időpontjával egy időben tápászkodtam fel a pszichológiai könyvek közül, hogy induljak el a mai járőrszolgálatra. A holnapi dolgozat anyagának csak a feléig jutottam. Jóllehet eddig könnyen ment a tanulás, hisz érdekel a dolog, mégis izgultam, hogy nem fog menni. A terv az volt, hogy az járőrözés végeztével folytatom a magolást a takaró alatt.
A folyosón sétálva a szakszavakat ismételgetem, míg próbálok kifelé is figyelni. A körletünktől néhány sarokra már elcsíptem egy vihogó elsős lánycsapatot, akik nem figyeltek az időre. Csak visszaküldtem őket a hálótermeik felé, ők pedig pironkodva siettek el, meg sem várva, hogy befejezzem a mondatomat. Megértem őket, és abban is szinte biztos vagyok, hogy mostantól jobban fognak figyelni az időre esténként.
A Fecsegő Dámák folyosójára befordulva csak szememre próbálok hagyatkozni, hiszen a portrék zaja elnyom és összezavar minden neszt, ami esetleg a folyosókon kóborló diákoktól eredhet. Befordulok a következő sarkon, megcsodálok egy részletesen festett, fiatal hölgyet. S közben csak a szemem sarkából veszem észre a villanást, ami valószínűleg nem egy festmény része. Lassan fordulok utána, ám a fény eltűnik. Ahogy tovább megyek pillantom meg a diákot, kezében varázspálcájával.
- Szép estét! - szólítom meg halkan. Talán csak nem nézte az időd, talán csak gyakorolni akart, de inkább meghagyom neki a lehetőséget, hogy megmagyarázza a dolgot. Nem akarom mindenképp megbüntetni, nem késte le még olyan sokkal a takarodót, ám ki kell derítenem, ha rosszban sántikál. - A takarodó ideje után nem kéne a folyosón tartózkodnod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=846894#post846894][b]Fekete Nonó - 2022.05.28. 15:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=849627#post849627][b]Harmat Betti - 2022.07.21. 23:58[/b][/url]

A kérdése meglep, hiszen egyértelműnek érzem, hogy mit keresek én ott. Az ő indokai már kevésbé egyértelműek, kíváncsian várom hát, milyen mentséggel rukkol elő. A legártatlanabb "elnéztem az időt" indoktól kezdve, a legkreatívabb mesékig bármivel elő tudnak állni a diákok. Olyanról is hallottam, aki egyszerűen csak elszaladt a prefektus elől, és várta, az utána megy-e, elkapja-e.
- Én prefektus vagyok, járőrözöm - felelek neki, bár ő már folytatja is, így sejtem, hogy magától is rájött a válaszomra. - A tanulással semmi gond, sőt -kezdem. Ám közben megpróbálom kilesni, van-e nála valami, aminek nem kéne, utal-e valami arra, hogy tilosban jár. Mármint azon felül is, hogy takarodó után nem a körletében tartózkodik. - Szerintem nagyon is jó, ha gyakorolsz - mosolygok rá. Nem akartam ráijeszteni, de a jelek szerint a jelvényem mégis megtette ezt a hatást. A lány mentegetőzik, én pedig - lehet naiv vagyok, de - nem akarom megbüntetni, csak mert egyszer figyelmetlen volt.
- Mi lenne, ha büntetés helyett inkább visszajönnél velem a körletedig, és megígérnéd, hogy legközelebb jobban figyelsz? - Ezt jó kompromisszumnak érzem, és nem látom okát, miért ne menne bele. Persze ha máskor is elkapom majd, más lesz a helyzet, de így elsőre nem akarom játszani, hogy szigorú vagyok. - Melyik házhoz tartozol? - Ez fontos információ, hiszen vissza tervezem kísérni. Nem levitás, akkor megismerném, de más jel sem árulja el nekem, a maradék három ház közül melyikbe tartozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=849900#post849900][b]Fekete Nonó - 2022.07.25. 13:38[/b][/url]

Már kicsit aggódom, de amikor megszólal a prefektus minden kételyem eloszlik. – Értem, csak tanultam egyet, de nem akartam felkelteni a társaimat, ezért inkább elmentem egy olyan helyre ahol nincs senki – kezdem. – De nem volt nálam óra és ezért nem láttam, hogy már ilyen késő van, és elindultam vissza a körletbe... – mesélem, hátha elhiszi. – De mire végeztem késő lett, de aztán eltévedtem… – mondom. Az ajánlásra, bólintok. – Igen, azt megköszönném és legközelebb, jobban figyelek – elmondom a házam nevét is. – Az eridonba járok. Arra kell menni – mutatok, jobb oldalra, aztán elindulok abba az irányba. – Amúgy, be sem mutatkoztam, Fekete Nonónak hívnak, és negyedikes vagyok. Téged? – kérdezem. És nagyon nagyot sóhajtottam, hogy nem vont le pontot. Mert annak nem örült volna senki: se én, se Rudolf. A körlet felé vesszük az irányt, de a leejtem a táskámat. – Hoppá, ügyetlen vagyok! – felveszem a földről a leesett táskát, a kiesett könyveket és a tintát, ami nem tört össze és nem folyt ki szerencsémre. – Bocsi, akkor menjünk. – mondom a lánynak, akinek még mindig nem tudom a nevét. – Hogy hívnak? – kérdezem a prefit, mert ez nem derült ki róla. De legközelebb jobban figyelek az időre, hogy ez ne forduljon elő, mert nem szeretném, hogy a házam pontott veszítsen… Főleg az én hibámból. Elindulunk az Eridonba vezető úton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=853460#post853460][b]Harmat Betti - 2022.09.28. 16:38[/b][/url]

Érdeklődve hallgatom, ahogy mesél. Nem akarnám feltételezni, hogy hazudik, és nem is hiszem. Maximum kicsit ferdít az igazságon.
- A házad klubhelyisége is biztosan nagyon kényelmes, és ott nem zavarsz senkit, ha tanulsz. Még takarodó után sem - mutatok rá a szerintem egyszerű megoldásra, egy félmosollyal arcomon. Persze velem is előfordult már, hogy környezetváltozásra vágytam a tanuláshoz, de hát a szabály az szabály. Tízre bizony vissza kellett volna térnie a körletébe, tanulás ide vagy oda.
- Az előbb még mintha azt mondtad volna, eltévedtél, nem? - szemöldököm megemelkedik, ahogy megmutatja az utat. Én pontosan tudom, merre is van az Eridon, hiszen Elijah miatt sokat kóborolok arra. Nonó viszont egy perce még el volt tévedve. A jelek szerint gyorsan megtalálta hát az utat. Vagy csak a bőrét próbálta menteni.
Ahogy a táska leesik, én is lehajolok, hogy segítsek neki felszedni a holmiját. Vissza is adok egy jegyzetfüzetet a kezébe ahogy felegyenesedem. Bátorító mosollyal figyelem, ahogy elpakol, s így is indulok meg mellette ismét.
- Én Betti vagyok, amúgy levitás mestertanonc - mutatkozom be hát én is, miután az előbb elmaradt a találgatásaim közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=853469#post853469][b]Fekete Nonó - 2022.09.28. 20:35[/b][/url]

Elkezdek magyarázkodni, miért mentem ki.
- Azért nem maradtam ott, mert ott sötét van és lámpát pedig nem olthatok. Szóval, ezért döntöttem úgy, hogy ide kijövők, de aztán…
– Mivel engem szerencsére nem büntettek meg semmiért, ezért nagyon furcsa volt nekem az hogy elkap egy prefektus, ezért a magyarázkodás semm volt egy profi. Folytattam a magyarázatot.  
– Hát, tudod. Én elöszőr eltévedtem aztán ide találtam, de mire itt voltam szerintem már kilenc környékén járt az idő, de nincs nálam óra ezért nem láttam. Aztán elkezdtem tanulni és aztán már tíz után lettünk.
– Mondom a pontos magyarázatot, de lehet ezzel sem tudom meggyőzni.
 – És így történt, hogy most itt vagyok. De igen, annak örülnék ha visszakisérnél. És legközelebb jobban figyelek az időre. Ígérem. – Helyesbítek neki  – Értem. – Válaszolok röviden és kinyitom a táskámat, belle csúsztatom a zsebeibe a könyveket. Elteszem a pálcám.
– Mehetünk, minden megvan. – Mondom gyorsan a lánynak. És az ajtó felé veszem az irányt. A szemem sarkából figyelem a levitást és kisétálok majd megfordulok, hogy megvárjam. Közben azon gondolkodom, hogy úszhatam meg ennyivel. – De a gondolatomat kizökkenti egy tanár csörömpölése. A zaj irányába nézek és látom, ahogy Belián pakolászik a gyógynövénytan teremben. Visszanézzek Bettire és lehajtott fejjel elindulok a prefektus mellet.
– Tudod, én nem akartam kimenni. Este csak nem láttam, hogy mennyi az idő.
– Próbálkozom újra, hátha elhiszi. De biztos nem hiszi el ezt a szörnyűséges mentséget. Már félúton járunk. - Mióta vagy prefektus? – Kérdezem, hogy témát váltsak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=853562#post853562][b]Harmat Betti - 2022.09.30. 17:39[/b][/url]

- Aha - bólintok lassan magyarázatára. Csak én érzem úgy, hogy a saját csapdájába fog gabalyodni? Azt már megígértem neki, hogy nem büntetem meg, nem akarnám megváltoztatni a szavam. Nem tetszik azonban, hogy ennyire próbálja kimagyarázni magát. Ha valami rosszabbon törte a fejét, mint az éjjeli körleten kívüli tanulás, arra rá kéne jöjjek. Ki tudja, mióta van itt, és valójában mit csinált. A tankönyvek azonban az ő pártjára állnak, és mást sem látok a táskájából kihullani, ami valami rosszat sejtetne.
Mindenesetre jobb, hogy elindulunk az Eridon felé. Ott már biztonságban van, nem tehet semmi rosszat, és hátha nem is jön ki ma még egyszer. Reméljük takarodó után többször egyáltalán nem. Amennyire zavarban van, hátha hat rá ez a kis találkozás.
- Jólvan, már mondtam, nem foglak megbüntetni, ne aggódj - húzom finom mosolyra a szám. - Nem kell tovább magyarázkodnod. - Bár ez az utolsó mondata sokkal őszintébbnek hatott, mint az eddigiek, és ezt jó hallani.
- Harmadikos korom óta. Szóval most már negyedik éve - egészítem ki magamat gyors számolás után. - Akkor még nagyon féltem az egésztől, de régóta csinálom, belejöttem - mesélek mosolyogva, hátha az kicsit megnyugtatja végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=853719#post853719][b]Fekete Nonó - 2022.10.01. 19:20[/b][/url]

Figyelem a prefektus mozdulatait, mert bármikor azt mondhatja, hogy “holnap reggel szólok az igazgatónak és majd ő elmondja mi lesz veled Nonó.” De szerencsére semmi ilyen nem történt. Amikor kiesnek a könyvek összeszedjük és enyhe mosollyal a számon nyugszom meg végleg, mert ezzel látható, hogy nem hazudtam. – Rendben. – Bólitnok. Figyelem a lány történetét. – Az szuper. És azért ebbe előbb utóbb belejön az ember. – A gondolataim megint elkalandoznak. És egy fiú jár a fejemben. Meglepődök én is. A gondolatokban annyira elmélyedtem, hogy nem is veszem észre az előttem lévő oszlopot. Szerencsére gyorsan kapcsolok és kikerülöm. Aztán csak a kezemben tartott könyvekre meredek. Befordulunk. Az eszem megint Jacobon jár pedig már elhatároztam, hogy nem fogok rajta gondolkodni. Mert most csak a VAV-ra szeretnék koncentrálni, vagyis az iskolára. És most nem szeretnék fiút amíg le nem mennek ezek. A lányra meredek és próbálok feltenni egy kérdést. De valahogy nem tudom rávenni magam. Sóhajtok egyet. – Betti, neked… – Köhintek egyet – Öhöm, volt barátod? – Teszem fel a kérdést aztán jövök rá, hogy ez mást is jelenthet. Végül nem fejtem ki, mert ha a kérdés nem érhető majd szól aztán pontosabban felteszem. A nyakamban lévő nyaklánccal babrálok amíg várok és megyünk a körletemhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=855630#post855630][b]Harmat Betti - 2022.11.02. 12:27[/b][/url]

Szimpatikus, hogy beszélgetni próbál, és még undok sem volt velem, mert elkaptam. Megpróbálta kimenteni magát, az igaz, de ki ne tenné? Most pedig már érdeklődik és beszélget, ami igen csak megkönnyíti a helyzetet mindkettőnknek. Szívesen válaszolok, mesélek is neki, ha kérdez, az sokkal jobb, mint kínos csendben megtenni az utat az Eridonig.
- Igen, könnyebb belejönni, mint elsőre gondolnád - mosolygok rá. - Főleg ha az ember szereti csinálni és fontos feladatnak érzi. - Mert szerintem fontos, többféle okból kifolyólag is. Én ezzel tudattal kezdtem neki anno, és ez tartotta bennem a lelket, amikor eleinte nem feltétlenül mertem megbüntetni felsőbbéveseket a folyosón. Aztán valóban belejöttem, egyre több tapasztalatot szereztem.
Látom rajta, hogy gondolataiba merült, és bár ettől végül mégis beáll a csönd egy időre, inkább hagyom. Nem akarom én erőltetni a beszélgetést. Csak akkor nyitom szóra a számat, mikor az oszlop feltűnik előttünk. Nonó azonban sikeresen észre veszi, így nem kell figyelmeztetnem rá. Végül aztán ő töri meg a csendet. Kérdése megmosolyogtat, mert látom, mennyire zavarba hozza a dolog. Nem is olyan régen még én is ennyire zavarba jöttem ettől a témától, még akkor is, mikor Elivel már együtt voltunk.
- Mármint párkapcsolatom? - Azért visszakérdezek, biztos ami biztos. -Igen, jelenleg is van - mosolygok rá. Több részletet nem mondok, nem akarok kéretlenül mesélni. Persze ha érdekli a dolog, szívesen mondok többet is. Amíg viszont nem kérdez rá, addig nem akarom fárasztani vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=858255#post858255][b]Fekete Nonó - 2023.01.06. 12:29[/b][/url]

Sétálunk az Eridon felé, és sehol senki. Teljes a csend. De szerencsére beszélgetünk, így nem kísérteties.
– Hát, igen. Ha valamit huzamosabb ideig csinálsz akkor belejössz. – Mondom, mert én cirkuszozom gyerekkorom óta, és nagyon bellejöttem. És mivel gyakorlok az iskolában is a réten, vagy a kviddicspályán, így nem jövök ki a gyakorlatból.
– És mióta vagy prefektus? – Érdeklődöm. Bólintok. Végül sétálunk. A pálcám ide oda mozog a talárom zsebében. A nyakláncom is himbálózik.
– Igen. – Mondom magabiztosan – És kicsoda? Ha kérdezhetem – Érdeklődöm most már félékebben. Nem tudom eldönteni, ez illetlenség-e. Ami igen érdekes, mert én soha nem voltam az a illedelmesebb típus.
– Nekem is tetszik egy fiú, de ő észre sem vesz. Bár más a házunk és csak egyszer-egyszer találkoztunk. Mégis nagyon bejön. – avatom be egy kicsit. Próbálok úgy játszani ahogy ő. Jacobra gondolok, kicsit elpirulok. Próbálom a helyzethez mérten tenni fel a kérdésimet. Most már megtanultam.
– És milyen a prefektusi pozíció, nehéz? – terelem vissza a témát a prefektusságra. – Milyen feladataid vannak?
Majd elkezd láthatóvá válni az Eridon ház ajtaja. És már csak pár lépésnyire vagyunk a háztól. És mivel még szeretnék beszélni a prefektusal ezért a pálcámat kihúzom a táskámból, nem észrevehetően, és meghosszabbítom az utat egy varázslattal, hogy többet tudjunk beszélni Bettivel, mert nagyon érdekel, hogy mit mond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=859743#post859743][b]Harmat Betti - 2023.02.24. 13:01[/b][/url]

Apró bólintással és mosollyal erősítem meg, hogy szerintem is igaza van Nonónak a gyakorlást illetően.
- Harmadikos korom óta. Most már jó régóta. - Igen korán lettem prefektus, de nem változtatnék rajta. Rengeteg magabiztosságot adott az egész. Az, hogy megbíztak bennem egy ekkora felelősséggel, ráadásul nem is egy, de most már több házvezető is. Megkérdőjeleztem többször is, hogy jól döntöttek-e, ahogy azt is, hogy én jól döntöttem-e, hogy elvállaltam. Mostanra azonban örülök, hogy így történt, mert látom, mennyit segített nekem ez az egész.
- Elijah-nak hívják, eridonos ő is. - Mosolyom kiszélesedik picit, ahogy minden alkalommal, mikor Eliről beszélek valakinek.
S bár a mosoly marad, még picit megváltozik az arckifejezésem, Nonó vallomására. Emlékszem én is, milyen volt, mielőtt összejöttünk, és realizáltam, hogy több nekem a fiú, mint csak barát. Emlékszem arra a bizonytalanságra is, mikor nem tudtam eldönteni, hogy én is tetszem-e neki. Már jönne a válaszom az eridonosnak, de eltereli a témát, így inkább tudomásul veszem, hogy nem szeretne róla beszélni.
- Vannak nehezebb és könnyebb részei. Attól függ milyen diákkal találkozol össze, és melyik helyzetet hogyan tudod kezelni - kezdek mesélni. - Feladatunk például az éjjeli járőrözés, illetve a szabályszegő diákoknak a büntetőmunka kiosztása - szóval az, amit most épp nem tettem meg. - Segíteni a vezetőséget, illetve gólyákat, újonnan érkező diákokat, vagy bárkit, aki segítségre szorul - fejezem be a listát.
Közben lassan elérkezünk az Eridon bejárata elé, így utolsó mondataimat már ott megtorpanva mondom ki. Várok még picit, hogy Nonónak van-e még kérdése, esetleg van-e szüksége valamibe segítségre. Ám amennyiben nincs, "jó éjt" kívánok neki, és egy mosollyal kísért intéssel meg is fordulok, hogy lassan én is ledőlhessek.