Az itt lévő festmények közös jellemzője, hogy mindegyiket nagyon részletesen festették, nagy figyelmet fordítva az arcok tökéletességének és annak, hogy az alakjuk minden egyes vonala tökéletes legyen, legyenek teltkarcsúak vagy nyurgák, a lényeg a megjelenésükön volt. Közös még bennük talán, hogy sohasem tudják befogni a szájukat, még alvás közben is mozog, nem egy közülük még beszél is ami nagyon megnehezíti a csellengőket keresők figyelmét, hiszen az éjszaka csöndjében ez úgy hat, mintha valakik pusmognának. A képek háttere olyan, mintha mindegyik egy porcelánokkal teli, díszes és tökéletes világban készült volna. Talán így is van. Ezek a hölgyek titkolják, hogy mi volt a családi, társadalmi szerepük az életben, mindannyian csak társalkodónő szerepét töltik be egy másik fél oldalán és legyezőjük mögé rejtőznek, ha olyan kérdés kerül elő, melyre nem kívánnak válaszolni. Tökéletes babaarcuk, finom kezük, méregdrága ékszereik mind arra szolgának, hogy jelezzék mennyire elkényeztetett és tökéletesen fényűző életük volt. Többnyire hozzájuk futnak be a keringő pletykák és örömmel indítanak ők maguk is újakat, hiszen egyikük se szeretné, ha az itt élők unatkoznának és könnyű életet élnének. Nehezen engednek maguk közé bárkit is a "pórnép" közül, viszont ha számukra érdekes információkat tud akkor készek áldozatot hozni.

Fene sem gondolta volna, hogy ennyire hamar és simán sikerül átpasszolnom rájuk a fecsegőket. Ez király, nekem semmi más dolgom nem lesz, mint követni őket boldogan, hogy végig röhögjem az egészet, mert a dámák biztosan nem fogják hagyni, hogy csak úgy mozgatva legyenek, szóval Kende és Rin megkapja a lecseszést szépen, míg én a háttérben lehunyt szemekkel bólogatok a dámák szavaira. Borzalmasak a mai fiatalok, mit meg nem engednek maguknak, az ember még egy falon sem lehet biztonságban, és a többi, és a többi.
- Szétadom, hogy pletykálj nekik. Forrásnak itt vagy te, Rin, tuti van valami szaftos pletyka a tarsolyodban. Meglepő szerelmek, szakítások, mit tudom én - indulok el a folyosón bólogatva közben, hogy minél előbb a dámákhoz érhessünk, mert végül is csak egy másik szárnyba kell mennünk, így nem gondoltam át, hogy Rint a hátamra kaptam. Ó, bakker!
- Először is le kell tisztáznom, hogy szerintem komolyan sírva fakadna, ha elhagyná egy tankönyvét - nevetek fel gonoszkásan, hogy reagáljak Kendének, majd oldalra sandítva pillogok a hátamon lógó majomra. - Másodszor én azért teszek neki keresztbe, mert élvezem. Ő meg próbálkozik, csak… nem jön neki össze - vonom meg vállamat, de persze akaratlan jut eszembe az, ami a Vízesésnél történt. Túlságosan emberien viselkedtünk egymással, ami olyannyira életidegen volt, hogy minden másodperce megragadt bennem, pedig annyira nagy dolgok nem is történtek. Azóta pedig Kiscsibe… ugyanúgy Kiscsibe. Odamorran nekem valamit, amire visszamorgok, majd mindketten megyünk arra, amerre eredetileg indultunk.
- Szeretném hallani azt a dán szerenádot! Lehet még be is csatlakozok - nevetek fel hangosan. - Én kérlek, röhögök rajtatok, amíg ti szenvedtek - vázolom fel a tervet, miközben dobok egyet Rinen, hogy ne csússzon a bokámig. Hősiesen kitartok és palástolom azt, mégis mennyire fáradok, de amikor helyszínre érünk, gondolkodás nélkül engedem le hátamról a lányt.
- Ilyet soha többet nem csinálunk. Vagy híztál, vagy az önbizalmad lett nagyobb, de rendesen elfáradtam - mozgatom meg vállaimat, majd állok be a freskó elé csípőre tett kézzel és hatalmas vigyorral arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=825193#post825193][b]Mórocz A. Móric - 2021.01.24. 17:40[/b][/url]

Fene sem gondolta volna, hogy ennyire hamar és simán sikerül átpasszolnom rájuk a fecsegőket. Ez király, nekem semmi más dolgom nem lesz, mint követni őket boldogan, hogy végig röhögjem az egészet, mert a dámák biztosan nem fogják hagyni, hogy csak úgy mozgatva legyenek, szóval Kende és Rin megkapja a lecseszést szépen, míg én a háttérben lehunyt szemekkel bólogatok a dámák szavaira. Borzalmasak a mai fiatalok, mit meg nem engednek maguknak, az ember még egy falon sem lehet biztonságban, és a többi, és a többi.
- Szétadom, hogy pletykálj nekik. Forrásnak itt vagy te, Rin, tuti van valami szaftos pletyka a tarsolyodban. Meglepő szerelmek, szakítások, mit tudom én - indulok el a folyosón bólogatva közben, hogy minél előbb a dámákhoz érhessünk, mert végül is csak egy másik szárnyba kell mennünk, így nem gondoltam át, hogy Rint a hátamra kaptam. Ó, bakker!
- Először is le kell tisztáznom, hogy szerintem komolyan sírva fakadna, ha elhagyná egy tankönyvét - nevetek fel gonoszkásan, hogy reagáljak Kendének, majd oldalra sandítva pillogok a hátamon lógó majomra. - Másodszor én azért teszek neki keresztbe, mert élvezem. Ő meg próbálkozik, csak… nem jön neki össze - vonom meg vállamat, de persze akaratlan jut eszembe az, ami a Vízesésnél történt. Túlságosan emberien viselkedtünk egymással, ami olyannyira életidegen volt, hogy minden másodperce megragadt bennem, pedig annyira nagy dolgok nem is történtek. Azóta pedig Kiscsibe… ugyanúgy Kiscsibe. Odamorran nekem valamit, amire visszamorgok, majd mindketten megyünk arra, amerre eredetileg indultunk.
- Szeretném hallani azt a dán szerenádot! Lehet még be is csatlakozok - nevetek fel hangosan. - Én kérlek, röhögök rajtatok, amíg ti szenvedtek - vázolom fel a tervet, miközben dobok egyet Rinen, hogy ne csússzon a bokámig. Hősiesen kitartok és palástolom azt, mégis mennyire fáradok, de amikor helyszínre érünk, gondolkodás nélkül engedem le hátamról a lányt.
- Ilyet soha többet nem csinálunk. Vagy híztál, vagy az önbizalmad lett nagyobb, de rendesen elfáradtam - mozgatom meg vállaimat, majd állok be a freskó elé csípőre tett kézzel és hatalmas vigyorral arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=825672#post825672][b]Reiner Kende - 2021.02.02. 08:33[/b][/url]

Általában az ágyából fetrengve, mágiával csinál mindent is, tényleg, olyan szinten el tud tepedni. Mégis flegmán válaszol, ha valaki rácsodálkozik arra, hogy sportol és, lássuk be, elég aktív egy hülye gyerek, aki amikor lusta, okkal az. Éppen ezért cseppet sem aggódott a dámák miatt, meg aztán naiv is volt a még újnak mondható diák. Nincs probléma, a csaj vele van, meg lesz minden oldogatva, mint a… na a számmisztika lecke tuti nem. Várjunk, azt tartja Tánya, vagy... felvettem egyáltalán? Állati, már elméletben elbukik a dolog egy egyszerű hasonlatnál, de olyan még nem volt, hogy sehogy ne lett volna, majd csinálnak ott valamit és tökéletesen lesz kezelve a szituáció, ebben biztos, tehát fene nagy lelkesedése végre valami történés iránt nem csillapodik.
- Dramaaa – mély teátrális hangot üt meg Móric szavait követően. Tulajdonképpen igazuk volt azzal, hogy nem elég régen van itt, nincs neki pletyka készlete, de őszintén, ha évek óta ide járna se tudna mondani egy-két szerelmetes, szakítós sztorinál többet, abból valamelyik legalább fél éve lejárt lemez lenne. Valami röhejesebbet dobna a közösbe, mint a legfrissebb visító rókás videók, csupa hasznos önpusztító sztorik, bunyók, meg hasonlók. – Komolyan? Szerelem? Miért? – kérdezi az orrát ráncolva.
 Semmit nem érzékel a mellette történő szenvedésből – nyilván nem a hátizsák, hátizsák az alany – csak nézelődik, lazán lépdelve mellettük. Nevet a Móricból kijövő hangon, amúgy meg fogalma sincs ki lehet ennyire elégedetlen az élet adta örömökkel, ha ilyesmin képes elkeseredni - ez még neki se sikerült, pedig lenne rá oka, azon felül, hogy még a fejét is képes elhagyni. Legalább jó kiscsaj a kiscsibe? Kendét foglalkoztató a kérdés, úgy udvariasságból szépíteni a madárka helyzetét - vagy nem, lol -, ami igazából rohadtul nem érdekli, de csak ne legyen már olyan szárnyaszegett. - Legalább okos vagy csak magol? – változik meg a tartalom, mire kijut a száján. - Csibe… magol… értitek… - villantja rájuk szürkés tekintetét. Ezen túl ő nem tud többet hozzászólni a random eridonoshoz.
- Nyomd azt a sör reklámot! – néz fel a barnára a – szerinte – fantasztikus ötlettől vezérelve. Már megunná a kutyagolást, amikor Móric befékez és ledobja magáról Mae-t. Kende visszafogja a nevetését és hősiesen szól közbe. – Az önbizalom lesz az, az én hibámból – kacsint… tana, azonban a bal szeme is mozdul, így csak hosszasan pislog egyet oldalra a lányra. Felvont szemöldökkel fordul előre, tekintete a kihívásra esik és elkezdi felmérni az öreglányok helyzetét. Dögunalom lehet egész nap ott bámészkodni. – Helló, szivi – biccent az egyiknek, közelebb lép, halkan elkezdi dúdolni a „nagy utazást”, amiből éppen csak ezt a két szót ismeri. Pásztázva a mintázatot lassan, de leesik Kendénknek, hogy ezek/ők konkrétan a falon vannak, amitől nem érzi okosabbnak magát. Na, tessék, az egyik már dumál is!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=825750#post825750][b]Marina Darik - 2021.02.04. 19:56[/b][/url]

#nemvéletlenülszaladtamarra
#jademégis
#LostBoi
#Loki

A barna összevonta szemöldökét, és úgy nézte szúrós tekintette Loki tarkóját, mintha az minimum fájna neki. – Te mikor hallottál engem a többi libával együtt pletykálkodni? – kérdezte Marina megütközve. Mert hogy nem szokott. Persze, kelletlenül tudott egy-két furcsaságot, de véletlenül se szándákosan. És ha most azon gondolkodsz ez mit jelent, akkor pontosan azt.
– Ez egyszerű. A dámák imádják a szerelemről szóló pletykákat, tehát arra a legfogékonyabbak – adta meg az ésszerű választ Marina, csak hogy nem sokkal később felnyerítsen mint egy igazi úrihölgy Kende szóviccén. – Úristen, ez túl jó – görnyedt kétrét Loki hátán a lány, ami valljuk be, elég viccesen nézett ki úgy amblokk.
Már épp nagyba belekezdett volna Mae a Tuborg Christmas Brewnak, amikor szőke barátja egyszerűen csak megunta a cipekedést, és ledobta a földre. – Vagy neked kéne többet edzeni, kezdesz eltunyulni mellettem – prüszkölte vissza a lány, de azért visszakacsintott – mert feltételezte a fiú is azt akarta – Kendére. Még jó, hogy legalább egy barátja megvédi a hátsóját. Jelen esetben szó szerint. Hiszen nem is nagy…
Marina elnevette magát, ahogy meghallotta a szőke kezdeményezését. Öcsém, te tényleg nem tudod kikkel állsz szemben. Míg az egyik dáma csak elfordította a fejét sértődöttem, addig a másik „mit akarsz te ugrifüles” tekintettel méregette Kendét.
– Mélyen tisztelt dámák – kezdte teátrálisan a barna, és kihúzva magát, elővéve az otthon tanult úrias járását lépett közelebb a festményekhez. – Olyan információk birtokában fáradok elétek, amelyek miatt nem csak a másik szobában lévő Teréz lenne rátok féltékeny, de az iskola összes festménye, beleértve a bibircsókos banyát – tisztázta Marina felsőbbrendű hangján, melyet igazán ritkán szokott másoknak megmutatni. – Azonban ehhez át kell, hogy fáradjatok velünk a keleti szárnyba, ugyanis itt nem mondhatjuk el – tisztázta a lány bólogatva. – Igaz, fiúk? – tárta szét kezét először egyikre, majd másikra pillantva, hogy segítsenek már a győzködésben.
– Persze az út során további apró történetet mesél majd el drága Kende barátunk, hogy szórakoztassuk önöket - ajánlotta a lány huncutul mosolyogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=825850#post825850][b]Mórocz A. Móric - 2021.02.08. 17:06[/b][/url]

Pffölve tör fel belőlem a nevetés Rin kérdésére. Fejemet csóválom nevetve, hiszen igaza van, soha nem hallottam pletykálni, de hát mégis lány, érted. A lányoknak mindig van valami olyan sztori a zsebükben, amivel képesek megbotránkoztatni egy egész iskolát. Fair enough, Rin nem ilyen lány. Kéne valami pletykafészket összeszedni a grúpba, mert ez így egyelőre elég hamvába halt terv, ha a dámák segítségével akarunk zavargást kelteni. Ki lenne a megfelelő alany erre vajon?
Rin magyaráz, én ledobom a hátamról, majd feltör belőlem a röhögés újonnan szerzett haverunk szóviccén. - Ez az a pont, dude, amikor hivatalosan is bevettünk a tímbe - veregetem meg röhögve Kende vállát, mert ékesen bizonyította, hogy rátermett arra, hogy közénk tartozzon, bármennyire is új szöszkének számít. Eltekintek attól, hogy két szőke nem fér meg egy iskolában, már csak azért is, mert Rinnel úgy viselkedik, ahogy elvárnám. Amíg ez így marad, és nem lép át egy bizonyos határt, felőlem maradhat. Bakkerka, tiszta jó fej vagyok!
- Brutálisan jó testem van - emelem fel jobb karomat, hogy fejem felé hajlítsam alkarom és befeszíthessem az egyáltalán nem létező bicepszem. Igen, valamikor volt arról szó, hogy nekünk, a híres-neves Móricoknak olyan testalkatunk van, mintha két botot egymásnak támasztanátok. Nagyjából annyira is hasonlítunk, a támasztás meg azért fontos, mert az izmos testünket lehúzza a gravitáció. Tök egyértelmű. És logikus.
Vigyorogva hallgatom Kende köszöntését a dámák felé, majd áll meg bennem az ütő, ahogy meghallom Rinét. Volt már ehhez a hangszínhez szerencsém, nem is emlékszem mi miatt, de akkor is ilyen reakciót váltott ki belőlem. Bah, fertelmes. Amikor rám néz bólogatok hevesen és erősítem meg a mindent is. - Reméljük, hogy egy kis séta egy ilyen gyönyörű hölgy… - pillantok Rinre. - És két megtermett fiatalember társaságában egy szaftos kis történetért igazán nem okoz Önöknek problémát - legellenállhatatlanabb mosolyomat villantom meg a dámák felé, kicsit előre görnyedve hajolok meg - ki ez a dzsentülmen? -, de azért nem viszem túlzásba, majd a kép egyik sarkához lépek. Ennyit arról, hogy én csak röhögök, mert így jobban felmérve a kép méreteit, esélytelen, hogy Rin elbírhassa. Fejemmel biccentek oldalra Kendének, hogy akkor nyomassuk, és amint behelyezkedett újdonsült brom, azonnal emelni kezdem a képet.