36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. október 21. 21:57 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Szeretek idejárni. Ezek a hölgyek nem kispályások. Ha létezik olyan, hogy a festmények elitje, akkor azok ők. Amikor csak erre vet az utam, hosszabb-rövidebb eszmecserékbe bonyolódom velük a ruhák anyagáról, az etikettről, napjaink öltözködési trendjeiről, kastélybelsőkről, a tanulók viselkedéséről és beszédstílusáról, miegyéb fennsőbbséges témákról. Az különösen szórakoztat, amikor rögtön azután kibeszélünk valakit, miután befordult a sarkon, eltűnve szem elől.
- Azt a cipőt mintha egy felszabadított házimanóról szedte volna le - véleményezem az előbb mellettünk elsétált levitás lábbelijét, mire a mázolt nőcskék jóízű, sznob hahotázásba kezdenek.
- Milyen találó! - véleményezi az egyik.
- Valóban, valóban - bólogat a másik.
- Lehetne az új divatcikkem témája a stílus hiányának boncolgatása, dehát ugye... - dobom be az ötletet és vetem is el rögtön, teátrálisan széttéve kezeimet.
- Jaj, ne is mondja! - sóhajt fel az egyik hölgy.
- Rémes veszteség a lapnak, hogy eljött, kedves - kontráz rá a másik. Dehát ezért is dobtam be, hogy sajnálkozzanak még pár sort azon, hogy már nem vagyok az Edictum szerkesztőségének a tagja. Zene füleimnek a sopánkodásukat hallgatni a színvonal hanyatlásáról a hiányomban, amiről persze még mit sem tudnak, hiszen azóta még nem jelent meg új szám, hogy eljöttem. Azonban nyilvánvalóan látatlanban is borítékolható az iskolaújság jövője szerény személyem támogatása nélkül.
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. október 23. 18:50 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


Eleinte szép kis paranoiája és kisebbségi komplexusa volt együttesen, akárhányszor ezen a folyosón kellett elmennie, mert itt a szó szoros értelmében figyelő tekintetek kereszttüzében kellett megtennie minden lépést, és ráadásul biztos lehetett benne, hogy megjegyzéseket tesznek róla a háta mögött - ha szerencsés volt; mert az se ritka, hogy meg se várják, míg az alany eltűnik a látóterükből. A folyosó mindössze azért volt különleges az első pár évben, mert itt egészen biztosan kibeszélték, míg mindenhol máshol reménykedhetett benne, hogy esetleg nem is vették észre, vagy semmi érdemleges nem jutott róla senkinek az eszébe. Tudjátok, milyen rossz egy nulla önbizalommal rendelkező kislánynak az ilyen folyosó? Minden lélegzetvételének és minden lépésének teljes tudatában van ilyenkor, plusz azt is tudni véli, hogy még lélegezni se tud rendesen.

Azóta eltelt pár év, és habár a kisebbségi komplexusa vígan bulizik a nap legalább húsz órájában, a felesleges aggódást, túlizgulást és általános önbizalomhiányt nem vesztegeti többé holmi festményekre. Éppen elég valós emberrel kell kommunikálnia ahhoz, hogy legyen kivel szemben nullának éreznie magát. A fecsegő Dámák megjegyzései a legkisebb gondja, és amúgy is egészen elképesztő, milyen fantáziája van az öreglá.. hölgyeknek. Lekörözi az Edictumos újságírókét is, pedig azoknak is jutott elég.

Ez persze mind az agya hátsó részében fogan meg, mert az előtér túlságosan el van foglalva azzal, hogy a dolgára siessen. Jelesül, hogy egyen valamit, mert a mestertanonci lét sok órán ücsörgéssel, nemakarom-feladatokkal, és főleg az idő elpocsékolásával telik, így reggel nincs ideje reggelizni, délben meg éhen akar halni. Szóval a kis navinés most se hall, se lát, mert fut az ebédje után. Felé.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2018. október 25. 19:01
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. október 25. 21:32 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Közeleg az újabb áldozat, akit a mázolt nőszemélyek persze hamar észrevesznek. Nálam legalábbis hamarabb. Slamposságot, valamint bájos, de semmitmondó arcocskát emlegetnek. Ismerősen hangzik. Odafordulok és tényleg az tart erre, akit gondoltam.
- Szerelmem! - szólok oda már messziről a lánynak.
- Nyilván nem az, ez csak egy tréfa - fordulok a fali hölgyekhez, legyintve, mielőtt még bármit félreértenének. Amint megszólítottam a navinést, éreztem, hogy megdermed kicsit a levegő. Egy pillanatra a varázstalan társaikra emlékeztettek a festmények. Azonban a magyarázatom után jócskán fellélegeznek.
- Hova sietsz? Beszélnünk kéne - indulok meg felé, amivel igazából csak előrébb hozom a találkozásunkat, hiszen felém caplatott éppen ő is. Mármint nem pont felém, hanem a reggelije felé, azonban én erről egy részt mit sem tudok, másrészt nem gátol abban, hogy feltartsam.
- Hallom, te is eljöttél az újságtól - vágok is a közepébe.
- Nem akarsz esetleg mondani nekem valamit? - biccentem oldalra a fejem, homlokomat ráncolva, mikor már előtte állok. Kérdésem hangsúlya gyanakvással teli és egy percig sem kívánom titkolni, hogy akadnak tippjeim a háttérben meghúzódó okot illetően. Még ha ez a feltételezett ok csak is arra van, hogy bosszantsam őt kicsit vele. Na de halljuk a választ! Ki tudja, talán beletrafálok. Nem lepődnék meg.

* * *
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. október 26. 21:31 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


Mint mondám, a kis navinés se hall, se lát, de egy ilyen hangerejű megszólítás túlmutat a gyomra korgásán. Felkapja hát a fejét, ráfókuszál a hang forrására, cicceg egyet a nyelvével, és változatlan tempóval suhan az ebédje felé. Tevei szerint egy bólintással üdvözölné volt kollégáját, mert ennyit minimum illik, de beszélni nincs kedve, de ez a terv dugába dől, mikor eléállnak és nem eresztik.

Reményvesztetten néz a ráerőltetett beszélőpartnere arcába - ami még mindig nagyon magasan van, összemehetne már egy kicsit -, miközben egy icipicit elmosolyodik, mert többre nem érzi magát képesnek. Ez egy udvarias szájhúzás, ami egy egész beszélgetést magában foglal, buzgó helyeselgetéseket, a másik hogyléte felőli tudakozódást, és az időjárás kivesézését is beleértve. Ezt ő mind letudná ennyivel, ha rajta múlna, de törököt fogott, mert még mindig nem eresztik.

 - Figyelj, boldogan, de egy szendvics mellett, jó? - tör ki belőle az elemi sóvárgás, miközben már majdnem toporog. A kis navinés amúgy se az eszéről híres - meg slampos is -, de ha éhes, akkor nem tud, és nem is hajlandó egyébbel foglalkozni. Ha Jonathan szerez neki kaját, a kis navinés sok mindenre kapható lesz. Nézd, ő nem kerül sokba, cserébe jóindulatú és egyszerű, mint a faék. Hosszú soroknak kéne kígyózni a szobája előtt, az az igazság.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. október 27. 18:56 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Semmi zavarodottság, semmi hárítás, hanem rögtön feltételek. Szinte elismerően nézek végig rajta, egy hümmögés közben, mit sem sejtve arról, hogy az olyan alantas elemi szükségletek beszélnek csupán belőle, mint az éhség. Engem nem ezek hajtanak, hanem sokkal felsőbbrendűek. Tény, soha nem is voltam még se éhes, se szomjas, se fáradt. Fogalmam sincs róla, milyen az, ha valaki nélkülözni kénytelen vagy hiányt szenved valamiben. Ennél fogva viszont nem is tudom hová tenni lazaságát. Mármint részemről én legalábbis lazaságnak vélem.
- Ezen ne múljon! - veszem elő pálcám, ám valami pazar varázslat helyett csak megrázom, mint egy csengettyűt, mire olyan hangot is ad. A semmiből felbukkan a hívásomra a házimanóm. Mármint az iskola házimanója, amit kisajátítottam.
- Mit kérsz? - intek a kis lény felé, hogy adja le neki a rendelését. Egy pillantást se vetek a feltűnt manóra, aki figyelmesen nézi a lányt hatalmas szemeivel, várva, mit szeretne. Közben én elsétálok egy párkányig és felülök rá, lábaimat keresztbe vetve.
- Nekem egy tea lesz - vetem oda saját óhajom. Azt nem részletezem, milyen. Azt már tudnia kell. Tudnia és tökéletesen elkészítenie, ízesítenie.

* * *
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. október 27. 21:05 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


Azt gondolta, minimum kiröhögik vagy lenézik - bár Jonathant ismerve a kettőre együtt kellett volna számítania -, vagy nagyon álmaiban adnak neki egy Snickerst, mert nem önmaga jelen pillanatban, ehelyett iderendelnek egy házimanót...? Tessék..?

A kis navinés nagyjából olyan meredten és pislogás nélkül bámul a manóra, mint az rá, ami magában is egy érdekes látvány, bár a házmanó nem buta, de túlságosan szolgálatkész arcán több értelem honol, mint a diáklányén. Mikor erre ráun, Jonathant kezdi el pislogás nélkül nézni, ami általában kényelmetlen szokott lenni mindkét fél számára, és a csodálkozástól vegyes elképedés miatt rekedten, határozatlan gesztusokkal körítve számon kéri a sráctól a pofátlanság legfelső határának megsértését, a nagyképűségét és a saját maga nem kitűnő közérzetét, hogyaszondja

 - Te idehívtál egy manót, mert lusta voltál bemenni a Nagyterembe? Te idehívtál egy manót, hogy teát hozass magadnak? Te tényleg ennyire egy gazdag köcs-g vagy? - ő próbált szebb kifejezést találni, de nem sikerült. Mint egy nem gazdag vagy prominens, társadalmilag nulla személy, fel van háborodva ekkora kényelmen. És le is van nyűgözve. De az utóbbiról sssh.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. október 28. 22:22 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Szemöldököm egyre feljebb szökik, ahogy a navinés fruska szépen kikel magából. Eközben a manóm csöndes rettegésbe kezd, hiszen minden olyan pillanattal, amit itt a folyosón tölt várakozással, az én még el nem készült teámat hűti ki, amiért pedig nem jár tőlem köszönet. Nem mintha bármi másért járna.
- Nem, drágám, nem - rázom a fejem, lehuppanva a párkányról.
- Te még komolyan itt vagy? - förmedek közben a házimanóra, aki igen nagy lélekjelenlétről tesz tanúbizonyságot, mikor válasz helyett egyszerűen köddé válik, hogy iparkodjon is a teámért.
- Én nem lusta voltam - fordulok vissza a lánykához, ahogy haladok felé.
- Mondjuk a gazdagra ráhibáztál - térek ki erre, egy vállvonással.
- A lényeg az, hogy nekem nem kell bemennem a Nagyterembe, ha meg akarok inni egy teát. Egyáltalán, nekem semmit sem KELL csinálnom - magyarázom neki, csinos képemen felsőbbséges mosollyal, miközben immáron ismét előtte állok.
- Különben pedig szívesen - tárom szét a kezeimet.
- Öröm a kívánságaidat lesni, de tényleg. Sajnálom, ha túl figyelmes voltam - dörgölöm az orra alá, hogy első sorban tulajdonképpen miatta csődítettem ide a szolgát, hiszen szendvicsezni óhajtott a hölgy.
- Talán... zavarba hozlak vele? - hajolok kényelmetlenül közel, hangomban pedig ugyanaz a feltételezés ül, ami az előbbi kérdésemnél, amivel leszólítottam. Hogy nem akar-e esetleg mondani valamit. Nem szeretné-e kibökni végre, hogy odavan értem. Hiszen ez kezd a napnál is világosabb lenni. Nincs is ebben semmi szégyellnivaló, sokan vannak ezzel így.

* * *
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. október 29. 10:48 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


 - Drágám neked a.. - motyogja oda se figyelve, de is egy ösztönös reakció. A lekezelésre többnyire szolgalelkűen reagál, és még meg is győzi magát, hogy simán helyénvaló úgy kezelni, mint egy darab sarat; kivéve, mikor éhes és/vagy fáradt, mert akkor úgy viselkedik, ahogy egy normális emberi lénytől elvárnánk.

A következőkre szava sincs. Zavart arckifejezéssel, szemöldökráncolva mered a srácra, miközben elhanyagolható számú agysejtjeinek jelentős részét azon dolgoztatja, hogy meglássa a szavaiban a viccet vagy a szarkazmust. Nem jut eredményre; egyrészt, mert általában véve buta, másrészt meg, mert egyik se lelhető fel a szövegelésben. Ezt mind teljesen komolyan gondolják, ami egész egyszerűen elképesztő.

 - Te nem vagy normális. - összegzi gondolatait egy nem túl eredeti, de annál őszintébb riposztban, miközben igyekszik megőrizni a személyes terét, valamint kiélvezni, hogy egyszer végre ő is viselkedhet úgy, mintha mások lenének azok a bizonyos sárcsimbókok a cipője talpán. Félreértés ne essék, a kis navinés nagyon gyakran gondolja ezt másokról, csak nem engedi meg magának, hogy ennek megfelelően is viselkedjék. Kivéve most. A kis navinés őszinte és élvezi.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. november 1. 22:36 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Letaglózom. Ez egy teljesen helyénvaló reakció a személyemet illetően.
- Szóval igen - mosolyodom el a válaszára még jobban, sokat sejtetően nézve végig rajta. Egyértelmű, hogy fülig belém van zúgva. Az ilyen kis navinés lánykák ezt így fejezik ki zavarukban, tudom én. Hárítanak.
- Ideje volt - biccentek a teámmal felbukkanó manónak, azonban nem veszem még el tőle a csészét, hanem megyek vissza, kényelmesen helyet foglalni a párkányon és odavárom, hogy megkapjam a rendelésem. Készségesen át is adja nekem.
- Na? Tudod már, mit kérsz? - ajánlom ismét a házimanó szolgálatait, Annamari éhségét csillapítandó. Az ilyen idegeskedés meg beszólogatás, amit most előad, csak még több energiát vesz el. Lassan kopogni fog a szeme, ha nem vigyáz. Részemről minden esetre ráérősen kezdem kortyolgatni a teámat.

* * *
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. november 2. 12:21 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


Ki nem szeretne ilyen laza lenni? Ahhoz is túl arisztokratikusnak érzi magát, hogy beforduljon a sarkon ebédelni. A kis navinés álmodozó fele nagyon szeretne ilyen lekezelő lenni, de a józanabbik fele inkább egy szintén nagyon menő pofonra szavaz. De az is lehet, hogy inkább kettőre. Párosan szép az élet, nem?

A következőkben némajáték következik, mert ki tudja, mit mondana, ha kinyitná a száját. Inkább csak felhúzza a szemöldökét, hogy most komolyan?, és ellibben, igen, libben a Nagyterem irányába. Mert ha már mindenki hótlaza, ő is lehet az. Nyilván egy lépésre rá megbotlik a saját lábában, de a szándék megvolt, a falban meg tudott kapaszkodni is, úgyhogy olyan nagyon nem jött ki rosszul a szituációból. Amúgy se ér rá a saját bénaságán lamentálni, mert ekkora pofátlanság láttán még inkább megéhezett. Ha már ő sose lesz ilyen laza, evésbe fojtja bánatát.

Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet