36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Vizsgázó Annie
Írta: 2015. augusztus 23. 14:36
| Link

Annelie
~ Annelie bájitaltan vizsgája után

Egy előtte lágyan ringó csípőt mustrál, miközben a második emeletre vezető kőlépcsőkön halad egyre feljebb és feljebb. Noha a lassúcska lányt könnyedén megelőzhetné, a gondolat, hogy így tegyen, még csak meg sem születik elkókadt agyában. Hervatag, lógó tekintettel követi a szemei előtt kerekedő hátsót, és a lépcsőfordulóban, amint a fenék kanyarodik, úgy feje is oldalra bukik. Nyelvével végigszántott ajkai enyhén elnyílnak, miközben fejtartását egyenesbe hozza. Arcára valamiféle gusztusos kívánalom ül ki, vonásai hol túlzottan kemények, hol egészen lágyak.
A fenék tulajdonosa aztán hátrapillant, és súlyos tankönyveivel undorodva vállon csapja az őt bámuló negyedévest. Noel a Kviddics évszázadainak dohszagú ütésére rögvest magához tér, és testét felrázva gyorsan megelőzi a barátnőjének bosszankodó lányt. Nemhogy örülne, hogy valaki veszi a fáradtságot, és megnézi a seggét...
Visszavágott, már csak álla alá érő hajába túr, s halántékát vakargatva fordul be az úgy utált folyosóra. Szúrós pillantással siet a szépen megmunkált festmények között. Csücsörítő ajkaira koncentrál, de érzi az ereit mindig feszítő haragot, mikor erre téved. A hangoskodó festménylakók még négy év után is pontosan ugyanúgy idegesítik, mint az első napon tették. Ujjai görcsösen fonódnak pálcájára, de ahelyett, hogy elhallgattatná vele őket, egyszerűen csak nadrágja mélyébe csúsztatja. Jobb a békesség, ezt mostanra már jól megtanulta.
A bájitaltan tanterem előtt aztán megáll, hallgatózik, végül az üres falnak veti hátát, és kibámul a szemben rothadó ablakon. Az idő kezd lehűlni, a felhők egyre csak gyarapodnak az égen. Eső és hideg közeleg, a kastély ezzel együtt a szokásosnál is komorabb hangulatot kelt diákjaiban. Noel megborzong kék pulóvere alatt, s feje is hátra, a hideg falnak bukik.
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. augusztus 23. 15:07 | Link



Kivételesen jó kedvvel ébredt és bár túlzás azt mondani, hogy kipihente magát, többet aludt, mint az elmúlt időkben amikor a legutálatosabb tárgyaiból kellett vizsgáznia. Most pedig, hát nem sokat készült a bájitaltan vizsgára, a kisujjában van ez a téma, nem úgy, mint a többi, amit legszívesebben leadna a fenébe és nem tenné kötelezővé egyik tanulását sem. A sok magolás nem neki való dolog, ideje sincs rá, hogy feleslegesen a könyvek felett görnyedjen. Túl sok a munka a bestiáriumban, túl sok a cirkuszi kötelesség, a hátfájás a napi 2-3 órányi légtornától.
Rellonbeli szobájában tartózkodott, még arra is gondolt, hogy a vizsga előtt beugrik Noelhez, de hamar meggondolta magát. Feleslegesnek érezte azt, hogy felébressze csak mert meg akarja ölelni, majd bepótolják később, amikor nincs futás sehova, le tudnak ülni egy kis időre kettesben.
Nagy nyugodtan csinosította ki magát a fürdőszobában. Jelenleg lapocka alá érő haját copfba fogta, nyakán levő karcolásokat kevés alapozóval fedte le. Két napja volt utoljára vadászaton, az is úgy sikerült, hogy Noak nem tud mit kezdeni hirtelen megváltozott méreteivel, úgy ugrik a gazdájára, mintha még mindig kis sárkány lenne és sikerült a karomnyomait a lány nyakán hagynia örömében.
Talárja alatt egyenruhát viselt, ezeken az alkalmakon muszáj betartani a szabályokat. Szája szegletében végig ott volt egy alig látható, halvány mosoly. Élvezte a feladatokat, még az elméleti részt is. Bordeaux bájital elkészítése volt a feladat, azon kívül egy teszt. Utóbbi nevetségesen könnyű volt a lány számára, hamarabb is végzett, mint a többiek. Még egyszer átfutotta a válaszait és leadta, hogy szabadulhasson. Szerencsére ki is mehetett amint végzett, szóval szedte a táskáját és a többieket a legkevésbé zavarva elhagyta a tantermet.
Az első amit megpillantott, az a barátja volt. Egy pillanatig, amíg az ajtót becsukta még meglepetten nézte, majd elmosolyodott. Le sem tudná tagadni, hogy fülig szerelmes ebbe az emberbe.
- Hát te? - halkan kérdezett rá, Felából kinézi, hogy egy pisszenés kintről és megbuktatja bájitaltanból. Közelebb lépett hozzá, de megállt előtte. Nem mondhatni, hogy messze voltak, a lány cipőjének orra éppen súrolta már Noelét. - Jól sikerült ez a vizsgám, talán jövőre már negyedikes leszek.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Vizsgázó Annie
Írta: 2015. augusztus 23. 18:42
| Link

Annelie
~ Annelie bájitaltan vizsgája után


Várakozás közben az elmúlt napokra gondol; a tenyerében már biztosan lobbanó tűzre, az Annelie-vel kettesben töltött homályos pillanatokra, a két vizsga között lopott finom csókokra, és az egyetlen dologra, amire még várnia kell, és ami az idő teltével egyre többször jut eszébe. Eddig senki nem kérette magát, senkire sem kellett heteket, sőt mi több, hónapokat várjon, éppen ezért eddig egyszer sem érezte a mellkasában bugyborékoló izgatottságot. Akár egy játék után sóvárgó kisgyermek vágyódik háztársnője után, akinek érintései csak fokozzák az ereiben dolgozó lázat.
- Hé - oldalra, az ajtó irányába fordított fejjel köszön a vizsgát elsőként teljesítő barnának. Hangjában öröm és az a folyton jelenlevő pezsgő huncutság cseng, amit csak a Merkovszky lány hallhat. Szája széle vigyorra húzódik, s ellökve magát a faltól lép egyet loboncka felé. Karjait felé nyújtva francia kézfogásra kulcsolja ujjait az övéivel. - Mi az, hogy hát te? Nem örülsz, hogy személyesen jöttem el megnézni, szégyellnem kell-e a talán bukott csajomat jövőre?
Tettetett komolysággal beszél, úgy is néz le az imádott kék szemekbe. Karjait közben a lányéhoz nyomja, és előre-hátra hintáztatja őket. Képtelen egy helyben lenni, ha éppen úgy is vannak, neki akkor is mozognia kell. Retteg attól, hogy ha nem így tesz, az örökösen mozgó világ lehagyja. Versenyeznie kell mindennel, s mindenkivel. Kortársakkal, háztársakkal, láthatatlan erőkkel, magával az élettel.
- Jó, tudtam, hogy sima ügy lesz - vallja be, és elengedve a barnaság ujjait, csípőn ragadja őt, s könnyű testét megemelve a közeli ablak koszos párkányához cipeli. Ráültetve aztán jobbja az egyenszoknya szegélyénél érinti feszes combját, vágyódástól megkínzott tekintete tengerkék fényeiben kutakodik. - Akarlak...
Kijelentése bár halk, tökéletesen egyértelmű. Közelebb hajol kedveséhez, orrhegyével orcáin simít végig. Illata már régen beleivódott légútjaiba, de úgy veszi a levegőt, hogy minél több és több jusson abból tüdejébe. Keze leheletnyit feljebb araszol a markolt combon. Lehelete a lány nyakát forrósítja fel.
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. augusztus 23. 19:15 | Link


[zárt]


Már a hangjától, a mosolyától hevesebben kezdett verni a lány szíve. Már nem veszi észre magán, hogy másképp viselkedik abban a pillanatban hogy meglátja Őt, a kalimpáló szíve is teljes velejáró, azt furcsállná, ha nem így lenne - na meg akkor bajok lennének valószínűleg. Élete első szerelme és ő azt mondta, hogy soha nem akar fiút, az nem jó, az fujj. Ahhoz képest teljesen természetes módon fonódtak össze ujjaik.
- Ha meg is buknék, nem szégyellnél - huncut, magabiztos mosoly terült szét a pofiján. Enyhén oldalra döntött fejjel nézett fel a fiúra. Mindig is megvolt a maga kis önbizalma, de ez a nagy egoista mellett egyre szebben kezd kibontakozni. Pironkodás, na meg felcsattanás nélkül képes fogadni a tőle érkező olyan pillantásokat, megjegyzéseket.
Finoman megszorította kezeit miközben közölte, hogy meglesz ez az év is, jól sikerült a vizsga. Még mielőtt választ kapott volna, lábujjhegyre emelkedve egy gyors puszit nyomott Noel arcára. Szigorúan az arcára, de finoman súrolva ajka szélét amolyan mindjárt megcsókollak bevezetőjeként.
Mielőtt még rákérdezett volna, hogy neki mikor lesz valamije, a kedvese elemelte a földtől. Kezei automatikusan Noel nyakát fonták körül, a meglepettség helyett viszont kíváncsiság látszott a szemében. Egy pillanat alatt kizárta a külvilágot a fiú tekintetébe merülve. Azon a terepen még nem járt, amit ebben a pár másodpercben látott, érzett. Jólesően, halkan szusszant a combjára helyezett meleg tenyér érzetére, mint mindig, most is csak jót váltott ki belőle.
Akarlak. - Hát én is.
Szemeit behunyta és a nyaka körül pihenő karjaival valamelyest közelebb húzta magához. Gyomrában sok kis billywig repkedéséhez hasonló érzés lett úrrá. Fejét oldalra döntötte miközben jobb kezének ujjai a fiú hosszú hajába furakodtak és finoman markolt bele haja tövébe.
- Én is - nehezen, de kimondta gondolatait, vagy inkább érzéseit. Halkan, elcsukló hangon, az viszont biztos, hogy a párja hallotta és értette is.
Utoljára módosította:Annelie Freya Merkovszky, 2015. augusztus 23. 19:19
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Vizsgázó Annie
Írta: 2015. augusztus 23. 19:49
| Link

Annelie
~ Annelie bájitaltan vizsgája után


Való igaz, az előtte álló lányt akkor sem szégyellné, ha az így vagy úgy, de végül megbukna. Vonásai észrevétlenül lágyulnak meg, széles vigyora meleg mosollyá szelídül. Úgy pillant le Annelie-re, mint legféltettebb kincsére.
Régen a hideg rázta volna, ha valakivel a folyosó közepén lett volna kénytelen összefonódni, most meg az iskola legutálatosabb pontján, a rikácsoló festmények között kezdeményezi a romantikusnak ígérkező pillanatokat. Hogy mikor és hogyan, arról fogalma sincs, de azt minden porcikájában érzi, hogy az élete fenekestül fordult fel.
- Hmmm - a lány nyakába suttog, míg ajkaival apró, alig érezhető csókokat hint végigkarmolt bőrére. Szíve nagyot ugrik az egyszerű, de számára mérhetetlen jelentőséggel bíró szavakra. Én is. Tenyere erőszakosan markol a harisnya takarta combba, szabad kezével olyan helyeken, úttalan utakon jár, ahol eddig még soha. Csukott szemein át is látja Annelie őt figyelő szemeit, kutakodó mozdulatait, ahogyan nyaka köré kulcsolja vékony kezeit, és göndörödő hajába túr.
Aztán kinyitja zöldjeit, és kiegyenesedve végigsimít a kedves arccsontján. Hüvelykujja a lány állán állapodik meg, s lassan feljebb araszolva, azt alsó ajkára tapasztja, és egyetlen mozdulattal lehúzza, elnyílásra kényszerítve így az úgy kívánt szájat. Tekintetét a negyedéves egy pillanatra sem tudja elválasztani a megvillanó fogak, és rózsaszínen mozduló ajkak látványától, mire sajátjai is elválnak egymástól.
- Fela kijönne, szerinted mit kapnánk érte? Az öreg a múlt században látott utoljára bugyit... - hangosan nevet fel, majd közelebb hajol a Merkovszky lányhoz, és lehúzott ajkát elengedve, vigyorogva csókolja meg őt.
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. augusztus 23. 20:22 | Link


[zárt]


Légzése is felgyorsult szívének hevesebb kalimpálásával és egyáltalán nem érdekelte, hogy szemben van az ajtó, mellettük pedig a pletykás portrék akik ha épp olyan kedvük van, öt percen belül szétkürtölik az iskolában, hogy az Ombozi-Merkovszky pár éppen mit művel a folyosón.
Imádja a fiú haját, de ezzel együtt igazából mindenét. A száját, mellyel a nyakát csókolta, a szemét, amivel olyan pillantásokat küld felé, hogy a legrosszabb napjain is kiváltja belőle azokat a betöretlen érzéseket, a karjait, amelyekkel védelmezően öleli át...
Határozottan érezte, amit kimondott. Két hónap után még mindig ott van mellette a háztársa, annak ellenére, hogy még nem adta meg magát, ő pedig napról napra jobban szereti. Akarja. Bizony, hogy akarja és nem fogja bánni.
Újra beleveszett az égető szempárba. Hagyta, hadd tegyen vele Noel amit akar, hadd érjen az arcához miközben ő nem leplezi arcának enyhe pírját amit ő váltott ki belőle. Újabb sóhajos szusszanás hagyta el ajkát, belül pedig egy visongató rajongólány bukkant elő, aki azért jajgatott, hogy bár máshol lennének.
Ő maga is felnevetett, majd egy apró puszival látta el a száját fogva tartó ujjat. Mára már természetessé váltak a csókok, igazi barátnőként viszonozta a mai elsőt. Erre várt már egy ideje, bele is remegett a lába.
Elszakadva a fiútól nekidöntötte homlokát, félig lehunyt szemmel kezdett beszélni.
- Kiborulna, ki lennénk csapva, vagy megint kapnánk egy gyereket...minimum büntetőmunka - elég sok lehetőség körvonalazódott a fejében, amiből egyiket sem szerette volna, ha beváltja a tanerő. Fejét arra kapta fel, hogy a tanterem felől léptek hallatszottak, ő pedig fent ült a párkányon, a szoknyája már feljebb csúszott a kelleténél, előtte/rajta Noel...
- Szökjünk meg - vigyorgott rá. A következő pillanatban finoman ellökte magától barátját és leugrott a párkányról, gyorsan leporolta magát és megigazította egyenruháját. - Hm? - megerősítést kérve pillantott fel rá, aztán nem várt tovább, összefonta ujjaikat és eleinte hátrafelé lépkedve elindult a folyosón.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet